Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-19 / 297. szám
rear HEGYEI '^Z&Hap 1970. DECEMBER 19., SZOMBAT A hagymaváros primőrgondjai Makó Dél-Alföld egyetlen városa, amely korai zöldségfélékből nagyarányú behozatalra szorul. A hagymaváros primőrellátási gondjain igyekszik enyhíteni a helyi József Attila Tsz, amely 670 millió forintos beruházással nagyüzemi konyhakertészetet hoz létre. „Leporolják” a telekkönyvet A határ legmozgékonyabb része mindig a belterület és a zártkert. Itt van a legtöbb adásvétel, csere, öröklés, egyszóval tulajdonváltozás. És itt a leggyakoribb, hogy ezek a változások a gyakorlatban megtörténnek ugyan, de adminisztrálásuk már elmarad. Az illető megvette ugyan a fölAzonnali belépéssel FEL VESZÜNK villahyszerelő, ács, asztalos, IcönnyGgépkezelö, vasbetonszerelő, kőműves, tetőfedő, bádogos, vízvezeték- és fűtésszerelő, festő, lakatos, diszműbádogos, parkettás szak-, betanított és segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózervezetőt (D-159-B), gépkocsiszerelőt, építőgép-szerelőt, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takaritónőket és minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz Munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. olatt. Válíalat Angyalföldi Gyára (Budapest XIII., Frangepán utca 7 —11.) F E LV E S Z épület-, általános és géplakatosokat, betanított munkásokat, női és férfi segédmunkásokat, darukötözőket, fűtőkéi; alacsonynyomású kazánokhoz, portásokat, éjjeliőröket, főportást több éves gyakorlattal, asztalosokat. mm mod adja fioötám ücUmld tájijait h coomagj,0t T.c. NE_VARJON AZ UTOLSÓ“ PILLANATIG Betanító átképzés tanfolyamét indítunk ács, kőműves, parkettás, műanyagburkoló, festő, tapétázó, épületasztalos, villany-, vízvezeték- és gázszerelő szakmákban. A tanfolyam időtartama 5 hónap. Jelentkezési határidő: 1971. január 10-ig. A tanfolyam ideje alatt 1700 Ft bért fizetünk. JELENTKEZHETNEK A NYOLC ALTALANOS ISKOLÁT VÉGZETT, 18. ÉLETÉVET BETÖLTÖTT SZEMÉLYEK. 40 ÉVES KORIG. Vidékiek részére szállást adunk. Jelentkezés személyesen: m * 43. sz. AEV. Szakoktatási Csoport Budapest XI., Dombóvári út 19 (Megközelíthető: 4-es, 41-es, 43-as, 47-es villamossal.) decskét, ki is fizette, de az átírásért már sajnált illetéket fizetni. Meghalt a tulajdonos, utódai szétörökölték a telket, de ugyancsak takarékossági okokból a hatósági öröklési eljárást nem folytatták le. A telekkönyv dolga az lenne, hogy a tulajdonviszonyokat pontosan tükrözze. Az említett okok miatt azonban évtizedek alatt sok különbség támadt a valóságos tulajdoni viszonyok és ezek leltára, a telekkönyv között. Beporosodott ez a fontos nyilvántartás. A kormány most elhatározta, hogy „leporoltatja” a telekkönyvet, ellenőrizteti, hogy a nyilvántartás mennyiben egyezik vagy mennyiben téréi a valóságos helyzettől. A munkát a belterületen és a zártkertekben végzik el, külterületen csak kivételesen, például tanyatelkek esetében. Az egyeztetést a földhivatalok hivatalból és hivatalban végzik. Harminc nappal előbb közhírré teszik ugyan az érdekelt községben, de ahol a nyilvántartás és a birtoklás egyezik, ott a tulajdonost külön nem is értesítik. Ha azonban eltérés van, akkor a tulajdonost behívatják, a helyzetet tisztázzák és rendezik. Alkalom lesz ez arra, hogy a sok elhanyagolt adminisztrációt most bepótolják az érdekeltek. Ennek különböző lehetőségei lesznek. Aki vásárolta a földet, most bemutathatja az adásvételi szerződést. Ha ilyen nincs, akkor nyilatkozatot kérhet a volt tulajdonostól, hogy ő csakugyan megvette a földet. Ennek azonban feltétele, hogy az illető földdarab már három esztendő óta a sajátja legyen. Ha volt végrendelet, azt be kell mutatni. Ha nem volt, akkor most kell lebonyolítani a hagyatéki eljárást, de ennek is feltétele, hogy az örökös ipár legalább három esztendő óta a föld valóságos birtokosa legyen. Némileg nehezebb a helyzet, ha a földdarab telekkönyv szerinti tulajdonosa ismeretlen helyen tartózkodik. A mai, valóságos tulajdonos úgynevezett elbirtoklás útján ez esetben is megszerezheti a tulajdonát igazoló telekkönyvi végzést, azonban ennek feltétele, hogy a földrésznek már legalább tíz esztendeje birtokosa legyen. A birtoklást a tanáccsal, illetve tanúkkal kell igazoltatni. A földhivatal rendteremtési eljárása jogokat nem sérthet. Tehát most nem adományoznak földeket, csupán a valóságos viszonyokat legalizálják. Ha például az örökösök még pereskednek, akkor a földhivatal az ügyhöz hozzá sem nyúl. A földhivatal végzését más esetekben viszont perrel lehet megtámadni. Az elmulasztott adminisztrációért büntetést fizetni most nem kell, és a földhivatal eljárása is ingyenes. Viszont pótlólag meg kell fizetni az annak idején megspórolt átírási vagy örökösödési illetéket. Mégpedig kamatmentesen, de az ingatlan mai értékének arányában. Ellentétes eset is előfordulhat. Ha ugyanis.egy földrész- I letet valamikor államosítottak, de erről okmányt nem állítottak ki, illetve ha államosítani kellett volna, de az elmaradt, akkor most ezt is pótolják. Fontos még tudni, hogy ez a rendelkezés a korábbi jogszabályokat nem változtatja meg. Ismeretes, hogy nálunk egy magyar állampolgárnak maximálisan 1600 négyszögöl, illetve 6000 négyzetméter személyi földtulajdona lehet. Ennél több akkor sem lehet, ha most a valóságos tulajdonában álló földet írnának a nevére, de ezzel a területtel személyi földtulajdona az egy holdat már meghaladná. Ez alól csupán a főhivatású, egyénileg dolgozó parasztok jelentenek kivételt. Földeáki Béla Iskolatársak nélkül A váci Báthori utcai általános iskolában szünetre szól a csengő. A zsivajgó, egy-egy óra feszültségét nevetésbe, lökdösődésbe, rohanásba fojtó hetedikesek boldogan élvezik a lélegzetvételnyi szabadságot. Kiürült a tanterem és az egész osztály a folyosókon, az udvaron szellőzködik. Az egész osztály? Kossuth utca 9. A doboznyi kis konyhában friss parázs sugároz meleget. Dénesné pedig kapkodva rakja rendbe az asztalt, törli át a székeket... Magdi ma a szokásosnál is sá- padtabb, szürkébb és soványabb. Arcán ijedtség, szemeiben idegesség. Pedig nem ma történik először, hogy iskolai órája lesz, banterves, rendes tagozatú tanítás. Itt, ebben a szűk, nem túl világos konyhában. Hét éve, helyesebben hetedik éve folyik már ezzel a módszerrel Dénes Magdi tanítása. Most mégis idegesebben ver beteg szíve, hiszen nemrégen jött haza a kórházból, vakbélműtét után. Magdi 12 éves. Amikor, nem túl szerencsés körülményű születése után, elérte az iskoláskort, őt is beíratták. Megpróbálták vele is azt, amit a többi gyerekkel. Sajnos, szíve, idegzete nem alkalmas arra, hogy végigülje a tantermi óráikat, hogy bírja a zajt, a sokaságot... Szülei minden pénzt gyermekük egészségére áldoztak, PARKOLÓHELYEN mégis nehézzé vált a dolog. Itt kezdődik a Báthori utcai iskola pedagógusainak nem mindennapi szerepe Dénes Magdi életében. Kovács Sándor, az iskola igazgatója nem vette tudomásul a lehetetlent. A hét év sikere pedig őt és tanártársait igazolja. Vállalták, hogy a beteg kislányt a rendes tanrendi órákon felül, az osztály anyagával párhuzamosan, otthon tanítják. A városi művelődési osztály is segített. Engedélyezte, hogy ily módon rendes állami vizsgákat, év végi osztálybizonyít- ványokat kaphasson a beteg kislány. Nem ment könnyen. A szív, a fáradékony szervezet otthon sem állta mindig a próbát... Most mégis a hetediket járja!... Járja?... hiszen ha kitartóan járni tudna!... A szülők akarata és a pedagógusok kitartó munkája mégis sikerrel jár. Kovács Andrásáé, Ho- mányi Teréz, Boroncsok Béla tanárok szabad idejük terhére segítik Magdit. Még egy év és befejezi az általános iskolai tanulmányait — Mi az elképzelésük a továbbiakról? — kérdezem a Dénes-szülőktől. — Anyagi erőinket alaposan kimeríti ez az állapot Amint látja, konyhánk húsz-harminc lépésre van a szobánktól. Esőben, hóban, fagyban, szélben, minden este át kell költöznünk az alvásra, és reggel kezdődik a fordított művelet. De csináljuk, mert szeretjük gyermekünket ... Magdit hiába kérdezem, mi szeretne lenni, nincs elképzelése. Fél a falakon túli életfctől. Pedig meg kell vele majd ismerkednie. Bizonyosan lesz egy hely, ahol munkát teremt számára valamelyik intézményünk ... Dénes Mihályék konyhája így tartozik az iskolához, ahol Magdi tanul — iskolatársaik nélkül. Harmos Jenő — Dr. Merényi Gusztáv nevét vette fel a budapesti IX. kerületi Gyáli úti kórház. Öcsike és a kabát Nem tudom, viselte-e valaha is valaki oly méltósággal gipszbe ágyazott karját, mint Öcsi, de egy bizonyos, öcsi nevezetű remekül tudta csinálni, anélkül, hogy kihívó lett volna. Pedig megvolt rá az oka: az alsó telepiekkel vívott szerdai „rangadón” történt a baleset, amikor a súlyban és termetben jóval erősebb Futai fiú, az alsó telepiek erőszakos jobbszélsője fautolta. Oly szerencsétlenül esett, hogy reccs, s a balkar alsó szárán a csuklótól valamivel feljebb — eltörött. Amikor a mama este tíz órakor hazajött a gyárból, Öcsi karján már hófehér gipszpáncél feszült, s az első anyai ijedelem után lassan helyrebillent a családi nyugalom. Igaz, még hátra volt a bátyusi dorgatórium — aki már érettségizett és a családfői tisztet is betöltötte; dehát az két hét múlva jön haza, valahol a Bakonyban, valami ifjúsági táborban üdül. Különben ő is focizik, tehát nincs semmi baj, a meccset is megnyerték — és ez a fontos. öcsi élvezte a kartörés okozta fokozottabb népszerűséget, a szakipariak első héten osztatlan lelkesedéssel fogadták, még az örökké szigorú matektanár is élénk érdeklődést tanúsított az ügy iránt, bár a felelésnél cseppett sem méltányolta a gipszkötést. Az osztály mélységes megvetéssel vette ezt tudomásul, dehát így van ez, a matektanároknál minden rejtélyes, akár a gyökszámítás. Az olykor enyhe fájdalmat még az is csökkentette, hogy öcsi kerek négyszáz forintot kapott a biztosítótól, s amikor a ropogós százasokat át akarta adni a mamának, a mama azt mondta; — Te szenvedsz érte, fiacskám. A tiéd. Tedd el a pénzt, azt veszel érte, amit akarsz! Hát bizony, ez a döntés óriási gondot okozott öcsi számára, mert tessék csak elképzelni; mi mindent lehet venni 400 forintért? Elsősorban megvehetné a görkorcsolyát, amire régen áhítozott. Azután jó lenne egy tollaslabda ütőkkel, vagy éppen Recsekitől megvehetné a gitárját, aki kerek négyszázat kér érte. Igen, mindezek a csábító lehetőségek napokon keresztül kóvályogtak a fejében, nem tudott választani, melyik lenne a jobb megoldás. A gitár is csábította, a görkorcsolya a szédítő rohanás gyönyörűségét juttatta eszébe, a tollaslabda pedig... Nos, ez már szívbéli ügy volt. A kis szőke Panni az első céből bolondja volt a tollaslabdának. Milyen szép lenne, ha ezzel egyszer s mindenkorra maga felé billenthetné Panni szívecskéjét. Mondom, ilyen és ehhez hasonló problémák gyötörték öcsit, ami e töprengésén túl is megütötte fülét, az a mama hangia, aki a szobában azt mondta a Kovács néninek: — Ügy fáj a szivem egy szép szivacskabátért. Dehát, tudod, hogy van; két nagy gyerekről kell gondoskodnom. Péter csak egy hónap múlva jön be a gyárba dolgozni. Akkor már könnyebb lesz. De addig ... Tény, hogy a mamának anyagi gondjai voltak. Valósággal zsonglőrködnie kellett, hogy két egészséges, nagyétkű fiát megfelelően elláthassa, nevelhesse. Mert sajnos, a papa rútul cserbenhagyta a mamát, s a gyerektartást — vándor természete miatt — csak olykor-olykor lehetett levonatni tőle. Különben kár erről beszélni, a papa nevét sem ejtik ki, miatta kell a mamának kopott kabátban járnia, pedig a mama még igen szép, a legszebb a világon. öcsi ül a konyhában, előtte a matekkönyv, a szobából be-betévednek a mondatfoszlányok. De öcsi már nem tud mit kezdeni a gyökökkel. Valahonnan a szíve mélyéből egy gondolat lopakodik az agyába, először vékonyan, alig-alig csordogálva, aztán egyre ára- dóbban. Arca kipirul, szíve gyorsabban dobog, s már robog !s a szobába. Kezében ott lobogtatja a ropogós százasokat. — Mama, édes mama, most mindjárt menjünk és vegyük meg azt a szivacs micsodát. A többit ki tudod pótolni... — De Öcsi, hiszen mondtam... — Mama, ha nem tetszik elfogadni, akkor ... akkor ... én itt Kovács néni előtt összetépem ezt a pénzt. Igen, összetépem, vagy kidobom az ablakon ... ... És mennek a Centrum Áruház felé. Szeptember közepi aranyat csurgató napfény ömlik a városra. Dob ... dob ... dob ... az én fiam .. az én kedves kicsi fiam... — muzsikálja a mama szíve. S ez a szeretetdallam még fokozódik, amikor az áruház kabátrengetegében Öcsi felnőttes komolysággal válogat a szivacs-csodák között. Ez a szín neked jobban illik, a hajadhoz mama, talán ez megfelelőbb, mégis ezt válasszuk ... Az előadó márges-mosolygósan szól rá öcsire: — Mit válogatsz, öcsi, hiszen nem te veszed a kabátot? — De igen — mondja a mama. — De igen, ő veszi. És tudja, biztos benne, hogy életében soha nem szeretett még úgy kabátot, mint ezt. És nem cserélné el egy csincsilla bundáért .. Holdi János
