Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

6 ‘‘"^Cirlap 1910. DECEMBER 17.. CSÜTÖRTÖK SZEKSZÁRD CSONTFÍ RAGVÁNY ÉS A KORÁN Érdekes leletet találtak a szekszárdi határban, az egyko­ri török erőd helyén. A szán­tóföldön összegyűjtött marad­ványok között egy, a régi öt­forintoshoz hasonló alakú és nagyságú, csontfaragvány is volt. A bevésett szép rajz dí­szes ruhájú török előkelősé­get, valószínűleg szultánt áb­rázol. Ezért különleges ritka­ság. A Korán ugyanis tiltotta, hogy a török művészet embert ábrázoljon, s csak kiemelkedő személyiségeknél fordult elő, hogy megszegték a szigorú vallási parancsot. Krajczár boldogsága Az Alsómező lassan emelke­dő dombján állunk, a vasúti töltés szomszédságában. Szép az idő. Süt a nap, s a szél is onnan fúj, amerről a sugarak érkeznek. Előttünk a Cserhát és a Zempléni hegység között, mint az ember tenyerén nyúj­tózik a falu, Vilmány. Ide lát­szik a házakon, tornyokon túl a Hernád csillogása. Közelebb az úton traktor dohog, még közelebb juhnyáj legel, lábunk előtt meg ott feketéllik Bogár, REGI ISMERŐSÖK Abonyi útépítők Dunakeszin A Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat égjük brigádja dolgozik Dunakeszin. Régi is­merősei a falunak. Tavaly a Hunyadi utat burkolták és munkájukkal elégedett volt a község lakossága. Október elején a nagy te­herautók újra megjelen­tek és szállították az út­építéshez szükséges anya­got. Hidegben, napos időben, egy­forma szorgalommal dolgoz­nak az utak építői. A kiska- bát alatt csak egy ing van rajtuk és mégsem fáznak. A szél néha élesen süvít, ők nem sokat törődnek vele, időre ké­szen akarnak lenni. A brigádvezető, a rokon­szenves Balogh Sándor. Har­minchárom éve — 18 éves ko­ra óta — dolgozik a szakmá­ban. Tíz éve brigádvezető. — Meddig dolgoznak itt? — Szentendréről jöttünk át, itt a Moszkva utcában októ­berben kezdtük el a mun­kát. November végére 910 mé­terrel elkészültünk. Az út szélessége hat méter, eh­hez jön a szegély. Karácsonyig dolgozunk, de tavasszal ismét visszajövünk. — Hogyan készül a jó út? — Először a szegélyt rakjuk le. Közéje helyezzük az alap­követ, amit mi sifrának ne­vezünk. Erre kerül a henger­kavics, ezt lehengereljük. Bi­tumennel permetezzük. Hideg aszfalt s újabb hengerelés után záróréteggel fejeződik be a munka. A brigád tagjai abo- nyiak. , (solymosi) PATYOLATPROGRAM Ruhák, háztól házig Kölcsön ágynemű — Irha-, velúr-, bőrtisztítás Az olajfesték is eltávolítható A Fővárosi Patyolat beszá­molt az év eredményeiről és a jövő évi programról. Jelen­tős lépés volt — többek között — két gyorstisztító szalon nyitása, a nehézbenzines vegytisztító gép üzembe állí­tása, amellyel művelurt és or­kánkabátokat hozhatnak rend­be. Űj mosóporokat kísérle­teztek ki, amelyek fehérítik áz ágyneműt, alsóneműt. Egyik legjelentősebb ese­mény a kelenföldi lakóte­lepen átadott nagymosoda avatása. A jövő évi programból: február 1-től vállalják a ha­sított bőr, irha és velúr tisztí­tását és utánfestését, s a ne­mes és szőrmeáruk vegytisztí- tásával is foglalkoznak. Üj vegytisztító szalont nyitnak Budán, a Fő utcában, á Már­tírok, útján, s egy érmebedo­bással dolgozó önkiszolgáló vegytisztítót a Krisztina té­ren. A háztól- házig szolgálta­tás kezdeti lépései után ötezer családot akarnak bekapcsolni az akcióba: Otthon veszik át a szeny­nyes holmit és a tisztát visszaszállítják. Kérésre a Patyolat-szalonok­ba beadott ruhát a Boy-szol- gálat ugyancsak hazaviszi. Közhasznú újdonság, az ágy­nemű-kölcsönzés, a tisztát az igénylőnek kölcsönadják, majd kitisztítják. Jó szolgálatot te­het ez a különböző holmikkal felszereletlen fiatal házasok­nál, vagy nagyobb vendégjá­rás idején. A tegnapi tájékoz­tató során László György igazgató arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy ne hagyják a foltot, piszkot berágódni a ru­hába, mert a túlszennyezett és régen bepiszkolt holmit a leg­modernebb gépek és vegysze­rek sem tudják újjá vará­zsolni. Még az étolaj és olaj­festék is eltávolítható a szö­vetből, ha azt azonnal tisztí­tóba adják. DÁLIAGRUPPOK A Fővárosi Kertészeti Vál­lalat keddi sajtótájékoztatója szerint jelenleg Budapesten ezer hektárnyi, tízmillió négy­zetméternyi parkot tartanak számon. Ez önmagában tekin­télyes szám, a levegőszennye­ződés az elmúlt években azon­ban olyan méreteket öltött, hogy a zöldövezet nagyságát még tovább kell növelni. Á tájékoztatón szó esett a kö­vetkező öt esztendő terveiről is. Már a következő évben parkosítják a margitszigeti Vörösmarty színpad környé­két. Itt felnőttjátszóteret léte­sítenek, teke- és krikettpályá­val, minigolffal, sakk-, kár­tya- és biliárdasztalokkal, ol­vasópavilonnal. Ugyancsak a Margitszigeten több gruppban dáliabemutaíőt hoznak létre: egyszerre 40 ezer virágszál pompázik majd az ágyások- ban. Sétánnyá képezik ki a budai vár Anjou bástyáját, parkosítják a Fehérvári-kapu alatti területet, a Bécsi kapu teret, és az Árpád-hídfői la­kótelep környékét. Gyerekpa­radicsommá varázsolják a Golgota teret Űj gombaölő szer Üj gombaölő szer gyártását kezdték meg a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyárban. A Rétin Szuper elnevezésű saját szabadalom vegyi anyag, rezet és cinket tartalmaz, s el­sősorban a szőlőben a pero- soszpóra ellen nyújt biztonsá- I los védelmet. A kísérletek ta- j pasztalatai szerint elsődleges I érdeme, hogy tartós hatású. a puli. Mellettem áll, s nyolc­vanegy esztendejének súlyá­val botjára támaszkodik Kraj­czár Mihály tsz-nyugdíjas, aki most Bacsót, a juhászt helyettesíti. Fekete, megvi­selt, szemére húzott kalapján ökörnyál ezüstlik, ősz a rövid haja, s kis bajusza is. Színte­len szemével a távolba néz, aztán meglendíti botját: — Ez a föld, ahol állunk, gyerekkoromban a nemeseké volt. Erre járt a gyerek Krajczár Mihály, egyik kezében vitte a félliteres üveget, másikban a hét krajcárt, a pálinka árát. Pásztoremberek voltak szülei, s a kilenc testvér közül ő. a legidősebb, hamar munkához törődött. A gyenge borjakat őrizte. — Híres volt a Becsali csárda, mint az egyik pipám, amelyiken megrakott szekér ment keresztül, s meg sem repedt. A csárdában megfor­dultak a betyárok is. Itt hal­lottam először azt a nótát, amit azóta sem felejtettem és de sokat énekeltem: „Környes körül veres az ég alja, Szeretőmnek nem tudom, mi a baja. Akármerre fordítom meg az ölemben, Nem szól se mmit, bánatos a szive ” Elhallgat, aztán legyint: — Nem kell már nekem a nóta. Megöregedtem. Nézze — húzza elő zsebéből a zsebken­dőt, és bontja ki belőle a sí­pot. — Unokám vette, hogy szólni tudják vele a pulinak, mert Rittyenteni már nem tudok, mivel nincs fogam. Minek kellene már nekem a nóta? — sóhajt nagyot. Nincs a hangjában szemer­nyi szomorúság sem. Nézi a falut, ahol szülei születtek, ahol ő dolgozta le eddigi éle­tét, ahol gyerekei, unokái, dédunokái élnek. Ügy nézi a falut, mint életének részét, mint tulajdonát. Hirtelen meg­lendíti botját: — Ez a föld, amit tetszik belátni — mutatja a teljes horizontot —, valamikor az úré volt. Mi, cselédek, kepések voltunk csak itt. Ott laktunk az Angyalföldön, a régi ma­lom mellett... Eddig azt hittem, nekünk csak egy Angyalföldünk volt. A nyomoráról, embertelen la­kásviszonyairól hírhedt és a forradalmi munkásmozgal­máról híres budapesti. Pedig a felszabadulás előtt sok An­gyalföld volt Magyarországon, s ebből a cselédek, kepések egyik telepe valóban ezt a nevet viselte Vilmányban. — 1922-ben építettünk itt házat néhányan — mondja. — A földesúr adta a telket. Egy négyszögölére egy kiló bú­zát kellett fizetni. A 240 négy­szögöl ára 2 mázsa 40 kiló bú­za volt. Mocsaras, sáros rész volt ez a föld, a régi vízima­lom mellett. A Hernádiból ve­zetett csatornát akkor már befútta a szél homokkal, egy részén azonban megmaradt a víz. Ezt nevezzük ma is Tó­nak. Márciusban kezdtük a munkát. Ástuk, raktuk, dön­göltük, vertük a földet a lánc­cal szoi-ított deszkák közé. El­adtuk egyetlen tehenünket, meg kútásásból lett az a pénz, ami kellett, hogy a lucernás földön ott álljon a ház, ben­ne az első ház, a pitar, a hát­só ház, az istálló, meg a szén­ke, ahol a tüzelőt tartottuk. Mikor elkészült, ez volt az én első boldogságom. Hátunk mögött elrobog a vonat. Zaja elnyomja az öreg hangját, s talán magával is vitte, mert sokáig nem szól. Csak néz maga elé, a bot vé­gével tapogatja a földet, mint­ha keresne valamit a zörgő szalmaszálak között, mintha vallatná, kérdezné a rögöt gu­micsizmája előtt. Ügy való ilyenkor, hogy ne szóljak. Ci­garettával kínálom, de rázza a fejét. Pipát vesz elő, meg­törni, meggyújtja, megszívja. A szél magával rántja a pi­pafüstöt, s vele szótlanságát is, mert ismét beszélni kezd: — Mondom, ez a föld, ahol állunk, ez a föld gyermekko­romban a nemeseké volt, az­tán meg az úré, a tekintetes úré. Nekünk, angyalföldiek­nek, ebből mértek földet negy­venötben. Én is itt kaptam. Azon a nagyon nehéz és nagy szép tavaszon, amikor tehén­kével szántottunk, és magun­kat fogtuk a borona elé, úgy éreztük, . megdolgoztunk ezért a földért, > cselédként, képesként, gulyás­Bár Fazekas személyében már kiválasztották az év legjobb labda­rúgóját, én a ma­gam részéről kü- lönvéléményt je­lentve be, egy tel­jesen Ismeretlen labdarúgóra sza­vazok. Neve Silabiza Nikodém, s az ánizsi Kelevéz já­tékosa. A követ­kezőkért tartom őt az év legjobb sportolójának: Mindenekelőtt, mert nem túl nagy jövedelmé­ből tartja el fele­ségének és saját magának a szü­leit, illetve min­denfajta külön­munkát vállal, hogy a háztartás­ban ne legyen fennakadás, hi­szen még öt édes­gyermeket is ne­vel a három foga­dott mellett. Jó modorára jellemző, hogy az általa tartott há­ziállatokat a sár­ként, pásztorként. Nem ingyen i tődés elkerülése kaptuk. Az a nap, amikor le­vertük itt a karókat, az a nap volt az én második boldogsá­gom ... A pipa még füstölög, de az öreg hangja elmarad mellőle. Valami huncut, ravaszkás mo­soly suhan át arcán, ahogy rámveti tekintetét. Hangjá­ban is ezt érzem: — Mostanában gyakran eszembe jut egy mese, amit még gyerekkoromból őrzök. A mese azt mondja, hogy a becsületes, dolgos embereknek három boldogságuk van az életben. Nekem már kettő volt. Ügy látszik, lassan ki­telik az életem. De én várom még harmadik boldogságo­mat. Vajon mi lehet az? Ott lakunk most is az Angyalföl­dön, de mindenünk megvan. És már régen nem kell félni a kastélyt, a tekintetes urat, aki egyszer elhajított. Nem kell félni az időt, a holnapot, mert van munka, jut belőle mindennap mindenkinek, még nekem, öregembernek is. Állunk az Alsómező las­san emelkedő dombján, a vasúti töltés szomszédságá­ban. Szép az idő. Süt a nap, s a szél is onnan fúj, amer­ről a sugarak érkeznek. Előt­tünk a Cserhát és a Zemplé­ni hegység között, mint az ember tenyerén nyújtózik a falu, Vilmány, benne, de inkább a szélén, ott dobog a szive a volt zsellérek, cselédek, juhá­szok, pásztorok telepe, An­gyalföld. Ott van Krajczár Mihály második boldogsága. Mellettem áll az öreg, s nyolcvanegy esztendejének sú­lyával botjára támaszkodik, s talán azon gondolkozik, mi lesz az ő harmadik boldogsá­ga. Oravec János OKIONTÓL - TÜKRÖS RELÉIG Rengeteg a tv, de még mindig vezető márka az Orion. Készülé­keikhez építik az állomáskapcsoló csatornaváltókat a Budai Járási Háziipari Szövet­kezetnél. Az alsó képen: a fiatalember tü­kör elé tartja a felvillanó lám­pákkal felszerelt táblát. így ellen­őrzi, hogy a mö- gékapcsolt minia­tűr jelfogókból ál­ló sorozat kifogás­talanul műkö­dik-e. Egy-egy ilyen „fióknyi” relé működtet egy-egy betűre, számra való lám­pasorozatot az eredményhirdető táblákon. Foto: Gárd'os Nemzetközi fűkaszáló Osztrák kapák, bolgár és svájci metszőollók, görög tömlők A háztáji gazdaságok, a kis­kert tulajdonosok igényeinek korszerűbb, jobb kielégítését célzó kisgép- és eszközkiállítás nyílt a TÁSZI Akadémia utca 1. szám alatti bemutatótermé­ben. A Hermes Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet a hazai és külföldi prak­tikus és sokoldalú mező- gazdasági kistraktorok, kerti eszközök, szerszámok, öntözőberendezések külön­Különvélemény végett sertését pedig dié­tás kosztra fogita, nehogy meghízzon és emiatt le kell­jen vágni. Hozzá bármikor bárkinek lehet bármiféle kölcsö­nért fordulni, így a fél labdarúgó­csapat is adósa. Például Semennyi II, a kapus is lóg egy motorbicikli­vel, amit már ösz- sze is tört, s most Nikodém erősen sporol egy másik­ra, hogy ismét kölcsön adhassa neki. Természetesen nem iszik, nem dohányzik, de hogy játékostársai ezért ne nézzenek rá görbén, szor­galmasan terjeszti magáról: tulaj­donképpen titkos ivó, s hiába jár naponta kétszer elvonókúrára, képtelen a tiszta szesszel higított jamaicai rumról lemondani. Az edzőmérkő­zéseken többnyire három-négy játé­kos helyett is edz, míg azok az öltö­zőben verik a blattot, ő szorgal­masan rója a par­ti tagjainak köreit is, vagy elvégzi a rójuk kirótt gim­nasztikái gyakor­latokat is. S hogy az első csapatba eddig még nem állítot­ták be, csöppet sem zavarja, de azért úgy véli, egyszer majd a legjobbak között is játszhat. Talán már az idén. Vagy jövőre. Vagy az­után. Vagy esetleg soha. Elvégre valaki­nek tartaléknak is kell lenni. így aztán jó szívvel viseli a tartalé­kok sorsát. A tar­talékok tartaléká­nak a sorsát, ahogy ez az év legjobb labdarú­gójához illik. N. S. J. bűző típusait tárja az deklődők elé. ér­A kiállításon a következő há­rom napban az ÁFÉSZ-ek és a kiskereskedelem mintegy 700 képviselőjét várják, tőlük pe­dig a jövő évre szóló megren­deléseket, ugyanis az igények­hez igazítják mind a gyártást, mind pedig az importálandó tételeket. Arra törekszenek, hogy széles választékban lás­sák el a hazai piacot az eddig hiánycikként számontartott gépekkel, eszközökkel. A tervek szerint az érdeklő­dő nagyközönség számára egy hónapig tartják nyitva a kiállí­tást, amelyen egyebek között Ausztriából érkezett kerti ka­pák, gereblyék, bolgár, svájci és osztrák metszőollók, fű-, sö­vény- és juhnyíró ollók, vala­mint görög gyártmányú mű­anyag tömlők is láthatók. A kisgépek sorában kiállítottak egy motoros fűkaszálót, amely NSZK és francia licenc alap­ján magyar—csehszlovák koo­perációban készül, kétféle tí­pusban. Ugyanebben a koope­rációban készül az a Terra Mepol univerzális kistraktór, amely szánt, kapál, kocsit és boro­nát húz, kultivátoroz, füvet kaszál és tartozékai között van még töltögető eke, va­lamint hőtoló és hómaró is. Ebből a típusból még ebben a hónapban 50 alapgép érkezik Csehszlovákiából, a „hozzáva­lókat” Békéscsabán és Oroshá­zán gyártják. A 40. kav’csusiáV Elkészült a negyvenedik kavicsuszály a Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységében. A házgyárak egyik nélkülözhetetlen alap­anyagát, a folyami kavicsot, ezekkel a jól felszerelt uszá­lyokkal hozzák felszínre és juttatják rendeltetési helyére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom