Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

1970. DECEMBER 13., VASÁRNAP HtOt Bt zStiHap G ok éven át, nyaranként, esti negyed u nyolckor két gólya jelent meg a szig­ligeti Alkotóház csoda-parkja egyik karcsú fenyőjének tetején. Az egyik gólya keletről, a másik nyugatról. Volt azonban eset arra is, hogy csak az egyik gólya ült, illetve állt le a finoman himbálódzo, vékony faágra. A másik is megérkezett, de csak azért, hogy egy kicsit keringjen a fa körül s aztán tovább- szálljon, mint a hajnali félálom, vagy a be­teljesületlen kívánság. Az Alkotóház ven­dégei — idősebb és fiatalabb írók, tudósok, színészek — ilyenkor azon tanakodtak: mi lehet az oka ennek? Összeveszés? Kacérság?■ Vagy egyszerűen: csak? És az is rejtélyes volt; miért pont negyed­nyolckor szálltak fel a fenyőre a hosszúlábú, hosszúcsőrű madarak? És miért repültek mindketten tovább, amikor — félnyolckor vagy néhány perccel később —> megszólalt a va­csorához hívó gong az Alkotóházban? Talán őnekik is terítettek valahol ilyentájt a Tapolca patakból frissen kirántott békát, vagy más hasonló delikateszt? A jelek azonban nem ezt mutatták, inkább azt, hogy már megvacso­ráztak a fenyőn való randevú előtt. Egyszer például az egész alkotó társaság kirándulni ké­szült, és ezért már hétkor kongattak, amikor tehát még nem voltak jelen a menetrend pontosságával érkező gólyák. És — mint azt, a kirándulásról lemondva, magam figyeltem meg — tovább várták a sötétben az elbo- csájtó, szép üzenetet, a gong szavát. De mert az nem jött, ott ültek-álltak egymás mellett, és (ahogy azt a sötétben is ki lehetett venni) szörnyűségesen unatkoztak. Különben erről is viták folytak kulturális .köreinkben. Miért unatkoztak annyit a szig­ligeti gólyák? Mert azt a bizonyos negyedórát — ha nem volt „kacérság”, illetve „csak” —, általában egymásnak hátat fordítva töltötték el, tollászkodásba merülve. Pedig — így ér­veltek az említett körök — nem is házas­társak, hiszen nem azonos irányból jöttek és különböző irányba távoztak el, Mitől hát ez a közöny? Mert nem volt mindig így. Tanúk vannak rá, hogy évekkel ezelőtt az egyik gó­lyát — nem lehet tudni, hogy a férfiút-e, vagy a hölgyet — villám sújtotta a közelben, és egy fél nyáron át bizony egyedül szállt a megmaradt gólya az élőfára, ahol soha nem rendez be fészket, e csőrében nádat, békát, egész lényében meg jelképet hordó madár. És amikor újra társa került, egy ideig derűsen kelepeitek, de még csókolództak is találkozó- helyükön. Ám aztán — úgy látszik, ilyen az élet lenn is, fenn is, fa tövében, meg a tetején — unatkozni kezdtek gólyáink. S így történt, hogy a hatvanas évek elején porondra lépő irodalmi nemzedék már csak unatkozó gó­§D£MÉNY OTTÓ: i A FRUFRU s —. TÉL delét. Csalódottan láttam, hogy üres. A "biztonság kedvéért meg­fordítottam, és néhányszor a fenekére ütöttem. Tompán kongott és kiesett belőle egy behajtogatott szögletű név­jegy. Élesen elütött a kitapo­sott szőnyegtől. „Wieslaw Olszewski” — ol­vastam roppant csodálkozva, és felemelkedtem térdeplő helyzetemből. — Wieslaw Ol­szewski ... A kislányunk kollégája volt, fiatal fiú a „komplettből”. Há­rom hónappal korábban, egy utcai embervadászaton tartóz­tatták le. Három hónap — gondoltam hirtelen — akkor nagy idő volt... Minden perc­cel kevesebben lettünk valaki­vel, nem lehetett hát minden­kiért aggódni, mindenki csak legyintett, és élt tovább, saját j sorsára várva. Különben az ő ügye nem , volt veszélyes.' Nem találtak nála semmi terhelő bizonyíté­kot, olyat legalább, mint pél­dául a börtönből titkos levél- . ben kicsempészett, kiszivárgó híreket, tehát legfeljebb az a veszély fenyegette, hogy Né­metországba viszik munkára. Mindent megtettek, hogy ki­szabadítsák, különösen Zales- kiék, a fiú menyasszonyának a szülei. Sőt, a közvetítőnek ki is fizették a tetemes összeget, és mindennek a legnagyobb rendben kellett volna men­nie... •rrSffSSS/SSS/YS/SS/SSSS/SSSSSSSSSSSSfS/SSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSS/SSSSfSfSSSSSS/SSSSSSSSfSSSSfS/-SSSf/SSfSffSSSSSSSSf/SSSS*SSSSSSSSSSSSSr S (Ifj. Kertész László rajza) Meglepetten álltam, és már kész voltam nevetni a korábbi rossz előérzetemen, amikor hirtelen a szekrény mélyébe tekintettem, a felesleges tár­gyak pókhálóval bészőtt teme­tőjére, s akkor valahogy más­képpen láttam a helyzetet: majdnem veszedelmesen. Ugyanakkor éreztem a csen­det, azt a szokatlan csendet, amely megtelepedett a lakás­ban. A hallgatás fülemben vib­rált, éreztem a levegő áramla­tát De már "hangosan megcsör­rent egy fedő a láboson, a gye­rekele egyhangúan dúdoltak az udvaron. Nem, nem, ez nem ének volt ritmikusan számol­tak: ... — enc, benc, kinie- hetsz, cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre, fuss... — Vég­re az egyik gyerek, valame­lyik sarokban elrejtőzve, han­gosan és türelmetlenül kiáltot­ta: — Keress, na, keress már! — Wieslaw Olszewski — is­mételtem, és megrémültem sa­ját suttogásomtól, annyi szo­morúság volt benne. Zaleskiékhez kellett menni, már régen készültem, csak mindig akadályozott valami. A lányom kért meg erre: meg kellett tudnom, mi van a fiú­val; a közvetítők napról nap­ra ígérgették, ígérgették a gyors szabadon bocsátást. Tudtam, hogy nem szabad halogatni, hogy azonnal men­nem kell. Eloltottam a gázt, megszokásból kezembe vettem a szatyrot, mert abban a ne­gyedben talán sikerül valamit vennem, és szememre vetet­tem magamnak az érthetetlen sietséget. Futattam le. Érez­tem, hogy nem nyugszom meg, amíg Zaleskiékkel nem beszé­lek. Elég mesze laktak, kint a Zoliborz negyedben. A villa­mos lassan mászott. Először éreztem magam úgy, mintha kiváltam volna az utasok tö­megéből. Idegesítettek a varsói újságárusok gondtalan kiálto­zásai. Az utca néptelen volt, ál­mos, a terek közepén hervadó fű csillogott a harmattól. A házak árnyéka hűvösen esett homlokomra, majd ismét fény bántotta a szememet. A há­romszögletű tér mögött, ahol Ignatoviczók laktak, ' fehéres napfény ömlött. Ökörnyálak úsztak a levegőben, összefo­nódva a kékes őszi füsttel. Bár dél volt, a házak süketen, bezárkózva szundítottak, mint ahogyan néha hajnalban.* Egyetlen gyermek sem játszott a járdán. Az úttesten nyikor­gó, patkós csizmában lépke­dett három német katona, si­sakban, hónuk alatt géppisz­tollyal. A járda vizes volt, fé­nyesen csillogott. A németek lassan lépkedve szétrugdosták a fonnyadt georgiacsokrokat. Egy halom összetaposott virág feküdt az aszfalton. Akaratom ellenére körülpil­lantottam, de a közelben nem láttam virágüzletet, ahonnan kiszórhatták volna ezt az el­Tr\4GY SÁNDOR: Születésnapodra A félelem, az iszony ne ásson arcodra árkot, legyél a kivételes: ahogy születtél, úgy maradj. Almot, hitet pazarló erőd: glóriás ifjúság: örökké-húszévesen ragyogtasd magad, míg csak élsz. Legyél a kivételes: s $ magad megadni képtelen — ^ Szemeket hunyorogtass: \ ámuljon ellenséged is. : ^'S/SfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSfSfSSSSSSffSS/SSSSSSSSS/SS//fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSy& Szigligeti gólyák lyákkal találkozhatott Szigligeten. (Vissza kell utasítanom a régi, főleg történelmi témákkal foglalkozó író ama véleményét, hogy éppen e generáció némely reprezentatív alkotása fa­kaszthatta unalomra őket is.) M indenesetre: az irodalmi élet nemzedé­1,1 kei és irányzatai kedvelték a gólyákat.; Fiatal költők szupermodern repülőgépek íve-i léséhez hasonlították szárnyalásukat. Nem fia-i tál költőknek meg éppen az tetszett e mada-i rakban, hogy nem úgy repültek, mint a gépek.; A filológus professzornak Tompa Mihály ju-| tott eszébe, a fenyőfán randevúzókról, és j Arany János egy szép verstöredéke: A műfor- \ dítónak Giosué Carducci olasz poéta, és az, i hogy össze kellene gyűjteni — ha rendeznék; végre a szerkesztői és műfordítói honoráriu- ; mok kérdését — a világköltészet madárver- i seit. Egy filmrendező feltétlenül bele akart j venni egy „gólya-snitt”-et egy szerelmi négy-j szögről szóló — papíron már tökéletesen kész! — filmjébe. Amelyet azért nem láthattunk a! mozikban, mert a szerelmi öt- és hatszögek! kiszorították — mint prűdét, mint túlságosan; hagyományokhoz tapadót — a forgatókönyvet,; és benne a gólyákat is. A közelmúltban közmegelégedésre rendez-! ték a fórdítói honoráriumokat, és a szerelmi! hét- és nyolcszögek ábrázolása után — idilli! üdülésül — mgr mindenki szívesen látna szo-i líd négyszög-filmeket is. Az a fontos újítás is; történt, hogy már nem félnyolckor, hanem; hétkor szól a vacsora-gong az Alkotóházban.; Az idei nyáron azonban magános maradt a> szigligeti „randevú-fa”. (Arrtely — dús zöldje! ellenére is — kopárnak, késő-őszinek tűnt! ezért.) Azt mondják, az elmaradás oka az, hogy; mérgezettek voltak ez évben a sáskák Afriké-; ban. Tulajdonképpen ezt el lehet hinni, mint; ahogy, ha — bárhol és bármikor — méregről,; mérgezésről hall, higgye csak el nyugodtan aj kedves olvasó. E sorok konok írója azonban! valami költőibb titkot sejt a szigligeti szerel-, mi légyottok — és unalompartik — elmara-l dása mögött. És szakemberek helyett magukra; a gólyákra bízza e rejtelem megfejtését. Az; utóbbi időben — megvallom — már nem va-j gyök olyan hevesen kíváncsi, mint azelőtt. És! már arra sem nagyon, hogy mi és hogy holj leszek, s hogy leszek-e egyáltalán? Azt azon-! ban mégis tudni vágyom, hogy miről kelepei-S nek majd jövő nyáron a gólyák Szigligeten ? $ De bánom is én, hogy miről, a fő az, hogy ke-; lepeljenek!... Antal Gábor , 8 $ Ä fiatod fodrászlány tar- | kó alatt, kétoldalt alányúlt a | fényes, hosszú hajzuhatagnak, | kicsit megemelte, i s ennyit S szólt; S — Szép nagyon. Milyenre akarod? ^ A kislány, aki eddig némán ^ nézett farkasszemet önmagával $ a tükörben, megrezzent. § — Nem tudom. Anyu azt ^ mondta, hogy... ^ Összehúzta magát a széken, § már vállig sem ér önmagának. ^ Anyu ott settenkedett valame- ^ lyik sarokban, makacsul és el- S lentmondást nem tűrően. In­gerültsége belengte a fodrász- § szerek illatával terhes levegőt, $ s nem engedte megszólalni a ^gyereket. Pedig jót akart. 0 ^mindig jót akar! ^ A kis fodrászlány tökélete- ^ sen ismerte ezt a szituációt. ^ Alig pár évvel volt idősebb a ^gyereknél: éppen csak túl e ^ szánandóan gyönyörű koron, | amikor annyi mindent aka- Srunk, és oly keveset szabad. ^ De a haj látványa megbűvöl- | te. Ravaszkodni kezdett. § — Nézd, kitalálunk valami ^ csuda klasszát. Hazamész, az- § tán csak néznek. C ^ — Hát persze — kapott sza­^ vain a gyerek. — Három éve ^ lesz, hogy növesztem, most 5 már lehetne kezdeni vele va- | lamit, de anyu mindenbe be- | leszól. ^ Újból nőni kezdett. Válla ^ már kétoldalt eltakarta a nagy ^ támlásszék görbületét: a sze- ^ me harciasán csillogott. | — Mindegy. Csak elől frufru | legyen! | A másik nevetett, inkább ^ önmagának, de cinkosan. Két ^ keze gyorsan járt, amint elő- ^ szedte a kellékeket. Az ilyen ^ munkákat szerette. Mert mi | ez itt? Egy első frizura, a leg- | prímább anyagból. Bontatlan, S tiszta fürtökből, s az is biz- | tos, hogy a gyerek most már S meg nem mukkan, míg azt ^ nem mondja neki, hogy kész. ^ Izé-mizé, hókusz-pókusz, tes- í sék csak ide bízni!! ^ Az a kis buta meg, ha nem ^ szégyelli még a szemét is be- | csukta volna, hogy' se lásson, íse halljon, ö már kimondta a S szót, a többi nem az ő dolga. § Két kezét összekulcsolja a ^ kendő alatt, lábát megtáínaszt- ^ ja a fényes vason és ül. Lel- $ kileg kilépett e borzadályból, $ ott lebzselt a pajtásai között, $ vékony ujjai között nagy karéj ^ zsíros kenyérrel. $ — Látod Erdős, a te őseid ^ belevaló felnőttek. Elmentek $ az őserdőbe kinint, meg malá- $ ria elleni szérumot osztogatni ! a^szegény, rászoruló áfrikaiak- 5 nak, hogy mi itt nyugodtan há­bézhassunk. A nagymama meg nem sok vizet zavar. — Na persze! — mondja Erdős, és nem tudni mi van a szemeben. Hogy nem adná-e oda az egész házibulit, egy za­vart atyai krákogásért? Csak hát ezt nem lehet kimutatni. Babrál inkább valamit, a ka­zettás magnón, s a zene föl­erősödik. — Majd a tavaszi szünetben megint elmegyek hozzájuk. Küldik a jegyet, a nagymama összecsomagolja a cuccom, az­tán gyerünk. Csak azt ne higy- gyétek, hogy nagy öröm. Én aztán elmondhatom, hogy unom már a banánt. Valóban rossz lehet sze­gény Erdősnek. Még szerencse, hogy a srácokkal olyan jól megvan. Mert jó srác ő is. Megkérdik tőle: Milyen sálad van már megint, te szegény?... s csak ennyit válaszol: — Azt mondta a nagyma­mám, hogy ezt vegyem föl, mert nagyon hideg van. — Hát nem aranyos az ilyen krapek? Közben a fodrászlány dolgo­zik. Oldalt, a halántéknál már kivette azt a csúf pajeszt, és a frufrut nyírja. Alsó ajkát rá­feszíti a fogsorára, s picikét a nyelvét is kiölti. Erzsi az ujja érintéséből érzi a biztonságot. Az is eszébe jut, hogy mi len­ne, ha fodrászatot tanulna, de elhessegeti az ötletet. — Még mit nem!? Esetleg, ha minden­ki olyan jő kuka módjára ül­ne a székben, mint ő. — Gyere gyorsan! Szabád az egyik bura. Ez a legrohadtabb. Ez a ne­gyedóra. Hogy mit tudnak du­málni az asszonyok? Akik meg most itt vannak, ráadásul olyan ráérős otthoniak, hiszen két óránál nem lehet több az idő. Szerencsére gyorsan vé­geznek, s ott ülhet megint a tökör előtt. Hazárdírozik, most valóban lehunyja a sze­mét: csak akkor akarja látni magát, amikor már teljesen kész a frizurája. > — Na, most nézd meg ma­gad! Kinyitja a szemét, és ámul. — Hát ilyen vagyok? — kétol­dalt fényesen, puhán esik a vállára a fekete zuhatag, s a homloka fölött másfél ujjnyi magasan, nyílegyenesen vágva a frufru. Tudja, hogy kire ha­sonlít így, s érzi, hogy még szebb is annál. Fizet, megkö­szöni a munkát, még borrava­lót is ad, és felmőttes léptekkel távozik. Átvág a téren, mintha menekülne. Behuppan a lift­be, s hogy fölér, alig tudja be­dugni a kulcsot az előszoba zárjába — Na végre! Otthon van! Először a nagymamával ta­, lálkozik. Annak szegénynek j életében nem volt borbélynál j készült frizurája. Kislány ko- ! rában varkocsba fonták a ha- ! ját, amióta meg férjhez ment, S kontyba köti. Erzsi, amióta ; csak vissza tud emlékezni rá, Saz a konty olyan fehér, minta j legtisztább reggeli hó. ! — Ö, te szegény! Hát mit jcsináltak veled? Ha ezt.anyád ^meglátja! ! Akislány dühöt ^ ; diadalt érez egyszerre, mert ; látja, hogy a nagymamának ^valójában tetszik az újfajta | hajviselet, csak hát ő mindig ; így beszél. Fenyegető hangsú- 5 lyaiban tulajdonképpen re- Jmény bujkál, hogy hátha nem ^ lesz semmi baj. ! Később megjön apu, aki szintén diplomatikus kétértel­műséggel burkolózik. Megnézi a haj költeményt, és legyint: — Majd anyuval elintézed) öltözködés, kimaradás s min­den ilyen finomság őrá tartó-, zik. — Most miért nem lehet megmondani, hogy neked hogy tetszik? — Mert nem lehet! Ha azt mondom, hogy jó és szép, te rohansz^ anyuhoz, és lelkende­zel: Igen, mert apunak is tet­szik! — aztán tudod, mi a sző-, vég? — Tudom. Hogy egyformák vagytok, meg hogy megőrülök veletek. Bemegy a kuckójába és szenved. Kipiszkál a polcról egy könyvet, belelapoz és le­teszi. Tanulnia kéne, de ah­hoz még nincs ereje. Végül a műszaki rajznál kot ki, abba legalább bele lehet merülni. Föltűzi a rajzlapot, mindent előkészít az ebédlőasztalon, s dolgozni kezd. A műszaki rajz jó, mert közben bekapcsol­hatja a rádiót. Tele lesz a szo­ba zenével, s lassan eltelik a délután. Arra riad fel, hogy szól a csengő, mert anyunak nincs előszobakulcsa. Az apja megint diplomatikus: ő megy ajtót nyitni. Szokásához híven széttúrja a szatyrot, szemrevé­telezi az esti zsákmányt. — Valami igazán finomal nem hoztál? — De igen! Magamat! Nagynehezen Erzsi is kime-< részkedik. Sunyin áll az ajtó­négyszögben, féloldalasain: a frufrut pem mutatja. Az édes­anyja rámol, csendesen röp­ködnek sztereotip kérdésed: — Mi volt az iskolában ... fe­leltél ... mért nem feleltél?..» aztán felnéz: — És a hajad? Fodrászáéi voltál, úgy tudom. Erzsi szembefordul véleJ Jöjjön, aminek jönni kell! Arca bizonytalanul elszánt, szemében kétség és ellenállás lappang egyszerre. A szemöl-1 döke feletti tejfehér csík vil­log: megmásíthatatlan bizo­nyosság. Az asszony mindent ért, s még föl is dereng benne egy sok évvel ezelőtti arca a gye­reknek, amikor szintén fruf- ruja volt, csak persze kislá- nyosabb, szelídebb formában. Elmosolyodik és legyint. — Na, jól van! Egész tűr­hetően nézel ki. — Hát nem haragszol? Így maradhat? — Mért haragudnék? Nagy lány vagy már, igazán lehet önálló ízlésed. Közelebb lép a gyerekhez, jól megnézi most már, s nagy megkönnyebbülést érez. Jó az. ha van akaratereje. Valamikor ilyen volt ő is. Az meg diadalittasan megy be a szobájába, s még oda­szól a nagymamának: — Látod? Anyu is azt mondta, hogy klassz a ha­jam. Előszedi a latinkönyvet és magolni kezd. Alaposan át­ismétel egy teljes fejezetet; ki­fejezetten élvezi a dinamiku­san dallamos mondatokat. „Iniuria sérves contra domi- nes ad bella concitat.” —- A törvénytelenség a rabszolgákat uraik elleni harcra tüzelte. Leengedi a könyvet az ölé­be, szája elégedett mosolyra húzódik. — Vajon, hogyan hordhat­ták a hajukat a római rab­szolgák? hervadt árut. Gyorsain elkerül- • tem a németeket. Nem figyel- ■ tak rám, inkább a nedves jár- ! dát lesték sisakjuk alól. Két lépést tehettem, és már ! megfeledkeztem róluk, hiszen; nem fenyegettek. Kinevetne!:; Zaleskiék — gondoltam, előbb ; az értelmetlen takarítás, most > meg a hirtelen vállalkozás, le-! hetséges, hogy nem találok! náluk otthon senkit... Amikor sokáig csöngettem, § már nyugodt voltam, hogy! nem történt semmi, Renia! nyitott ajtót, Wiesiek menyasz- S szonya, arca puffadt volt a sí-; rástól. — Reggel idehozták, és az; ablakunk alátt agyonlőtték | őket. Még most is őrzik, hogy < virágot ne vigyünk oda. Teg­nap írták fel a túszok listájá­ra, és már ... Pedig úgy biz­tattak minket... Akkor felvillant bennem az az egyszerű szó, amely kezdet­től fogva súgott nekem. Egyál­talán nem: „takarítás”, hanem 1 csak: „rend, rend!” A fiú hirtelen ott állt előt­tem, mint egy élő alak, világos haján fénycsóva táncolt. Egyik kezével az asztalnak támaszko­dott, mint amikor a lecke után az utolsó letartóztatáso­kat magyarázta, s ironikusan elmosolyodott: — Tulajdonképpen ez az ő hitleri rendjük — mondta ke­ményen —, das ist deutsche Ordnung in der Stadt War­schau !” (Fordította: Bába Mihály)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom