Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

1970. DECEMBER 13., VASÄRNAP “”%JC(i4ap 5 VARRNI IS TUDNAK A pilisi lányneve­lő intézet lakói a tanulás mellett az Intézet házi műhelyében varrni Is megtanulnak. A korszerűen felszerelt műhelyben saját ruhatárukat is kiegészíthetik, s ké­sőbb sem lesz haszontalan számukra a „mellékesen” megszer­zett tudás. (Foto: Urbán) Az orvos a szocialista társadalomban A Pest megyei Semmelweis- kórház tudományos köre ha­vonta rendez ülést és azon egy-egy orvos saját tapaszta­latai alapján tart előadást a szakmájába vágó tárgykörből. Ez év utolsó ülését szombaton délelőtt tartotta a kör. Az elő­adó, dr. Sorbán Pál, a kórház igazgatóhelyettes-főorvosa ez alkalommal látszólag a tudo­mányos gyógyítással össze nem függő témával foglalko­zott. Olyan témával azonban, ami a tudományosan gyógyító orvos tevékenységét a szocia­lista társadalomban meghatá­rozza. Az orvoslás — idézte Hip- pokrateszt — csak a be­teg hasznát szolgálhatja. Az ókor nagy orvosa azt is megállapította, hogy nem sze­rencse, hanem a helyes kezelés gyógyít. Később, a középkor­ban mégis a betegeiket csupán könyörületességbői gyógyítot­ták, s természetfeletti erőknek tulajdonították a kezelés ered­ményét vagy eredménytelen­ségét. Várni kellett a felvilá­gosodás koráig, amikor a ter­mészettudományos szemlélet alapján megkezdődhetett a beteg céltudatos gyógyítása és kialakult a helyes felfogás: minden embernek joga van az élethez és az egészséghez. Ma­radéktalanul mégsem érvénye­sült ez a jog sehol, csak leg­újabban és csupán a szocialis­ta társadalmi berendezkedésű országokban, ahol az egészség­ügyet az állam vette a kezé­be. Az orvos tevékenységét pe­dig a marxista—leninista filo­zófia etikai törvényei szabá­lyozzák. Az orvosnak át kell érez­nie, hogy amikor az egyént gyógyítja, társadalmi fel­adatot lát el. Nemcsak óvja és helyreállítja az egészséget, hanem azon is \ Cement- és Mészművek váci gyára FELVESZ: tmk-előadót villamosipari technikusi végzettséggel, férfi és női betanított munkásokat, segédmunkásokat. A segédmunkásokat átképezzük könnyűgépkezelőnek és cementipari szakmunkásnak. jelentkezés a gyár -nunkaügyi csoportjánál, 7-től 15 áráig. munkálkodik, hogy az élet szebb legyen. Apró Antal Moszkvába utazott Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szomba­ton Moszkvába utazott a KGST Végrehajtó Bizottságá­nak 50. ülésére. Búcsúztatásá­ra a Keleti pályaudvaron meg­jelent Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter, dr. Gál Tiva­dar, a Minisztertanács titkár­ságának vezetője és F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. MA- Péter János nyilatkozata a Hét-ben Vasárnap este 19 órakor a televízióban Péter János kül­ügyminiszter időszerű nem­zetközi. kérdésekről nyilatko­zik a Hét című műsor mun­katársainak! Kis Csabának és Vitray Tamásnak. Megalapozott biztonságérzet Fizetés: tizedikén Zárszámadás előtt az úri Béke Tsz-ben Azok közül a földművelő emberek közül, alkik mondjuk, 8—10 éve elmentek valame­lyik fővárosi gyárba munkás­nak, ha közülük most néhá- nyan visszajönnének dolgozni lakóhelyükre, az úri Béke Tsz- be, bizony nem értenének semmit.’ Először csak kétkezi rakodóemberek lehetnének és meg kellene ismerniük a mai mezőgazdaságot. Az olyan itthon maradt lo­vat hajtó, ekével szántó pa­rasztok viszont, mint Süli Gá­bor, Király István, Sárközi Elek vagy Csordás Károly, ma már — lehet mondani — univerzális szakemberek. Először, tíz éve, még csak a kormos traktort vezették. Ma már — a gazdaságban 60 szá­zalékos a gépesítés foka — a kombájntól 'kezdve a legkü­lönbözőbb erő- és munkagépe­ket ismerik és kezelik. (Íme, a nem teljes ízelítőnek: pneu­matikus trágyaszórók, borsó­szedő, kukorica és siló, lucer- _______\ ______ Út ban van egy ember A fiatalember, akiről itt szó van, mindkét értelemben út­ban van. A péceli Pesti út korszerű­sítése — mint az ilyen mun­kálat többnyire — sorozatos ingatlan-kisajátítással jár. Azaz az érintett útvonalon la­kó ingatlantulajdonosokat ki- sebb-nagyobb mértékű kény­szerű telekrendezés éri: az út­építő KPM levág egy-egy sze­letkét az előkertjeikből, s ezért kisajátítási kártalanítá­si összeget ajánl fel. Ezt a ki­sajátítást szenvedők vagy el­fogadják — vagy kezdődik a pereskedés. Az adott esetben túlnyomó- részt jelentéktelen — 2—15 négyszögölnyi — telekszeletek­ről lévén szó, általában meg­egyezés jött létre kisajátító és kisajátított között, annál in­kább, mert az ingatlanok előtt futó korszerű út az ingatlanok értékét is emeli. Az 1965. IV. 2-án elrendelt péceli kisajátí­tási tér ületki m utatás ponto­sán kettőszázkilencvenkilenc ingatlant sorol fel, legtöbbjük esetében hozzáfűzi, hogy meg­egyezés történt a KPM és a tulajdonosok között. A felso­rolásban feltűnően nagy he­lyet foglal el két „szomSzéel­vár” : a Pesti út 8. és a Pesti út 6. Pál Mátyás Pesti út 8-as számú ingatlanából a KPM 46 négyszögölnyi telekrészt szelt le, és a ház homlokzati, két- szobányi hányadát bontatta le. Mindezért, valamint a zöldkár és kerítéstérítés fejé­ben kapott 61 075 forintot, eb­ből ki$sé hátrább újból fel­építhette a lebontott házrészt — bérlője számára pedig cse­relakást adott a KPM. Vagyis Pál Mátyás nem járt rosszul: igaz, szegényebb lett egy 46 négyszögölnyi telekrésszel — de megszabadították bérlőjé­től is, ami általában nem je­lent nagy veszteséget egyetlen háztulajdonosnak sem. Vagyis a Pesti út 8-as számú ház tu­lajdonosának esetében a „kár­talanítást szenvedő” megjelö­lés: csupán szakkifejezés, © A szomszédok esete cifrább. Kovács Mihály és neje osz­tatlan közös tulajdonát ké­pezte a kisajátítás elrendelése idején a Pesti út 6-os számú házas ingatlan: egy nagymé­retű telken épült L-alakú ház, amelynek egyik szárában Ko­vács Mihály és felesége lakott a gyerekkel, a másikban Ja- kusék, a bérlőik. A KPM-nek csupán a telek elejére volt szüksége, emiatt a háznak is csak a homlokzati részét kel­lett volna lebontani. De itt adódott az első komplikáció. Az eljárást tovább bonyolí­totta Kovácsék válópere. És — mint a végeredmény mutat­ja — mindezzel már nem tud­tak megbirkózni a hivatalos papírok. Mert papírok harca volt ez az öt év — az egyik papír ezt mondta ki, a másik az ellenkezőjét, majd ismét elölről. A történeti sorrend: 1965. IV. .2-án elrendelik a kisajátítást.1 1965. VI. 22-én jegyzőkönyv­ben rögzítik, hogy Kovács Mi­hály csupán bontási anyag el­lenértéket ikaphat, ez a zöld­kár- és kerítéstérltéssel együtt 20 745 forint 1965. XII. 23-én Kovácsék házasságát felbontja a bíróság. ság. A papirharc egyes állomá­sai: A bíróság felfüggeszti a vá­lófélben levő Kovács-házaspár vagyonmegosztási eljárását — indok: közös ingatlanukat ki­sajátították és ezzel kapcsolat­ban vita merült fel. A vita azonban csak a tulaj­donközösség egyik tagja — a férj —, valamint a KPM között zajlott. Az elvált feleség bele­nyugodott a felajánlott ellen­értékbe. Nem ok nélkül. A kisajátító és a kisajátítást (ez esetben szószerint) szenve­dő tulajdonostárs: a férj kö­zött szinte minden kérdésben vitára került sor. Ennek folya­mán eldőlt ugyan, hogy a házat mindenestől le kell bontani (állagának roskatagsága miatt ugyanis a meghagyott része alighanem összedőlne) — s bár a kisajátítás ellenértékének megállapítása sem ment köny- nyen, végülis nem ez volt a döntő probléma. Nem emiatt vált a Kovács házaspár egyik tagja korszerű, új, összkomfor­tos lakás bérlőjévé, másikuk utcára-kilakoltatandó hajlékta­lanná. Hogy hol, és melyik pa­pír vétette el a kérdést? Szinte lehetetlenség megállapítani. © Szabály, hogy ha a kisajátí­tást szenvedőnek, vagy lakó­jának cserelakást is ad a ki­sajátító — a megítélt kártala­nítási összegből annak 40 szá­zalékát a lakás értéke fejében levonja. Ebből olykor furcsa helyzetek alakulnak ki. Ková­csék házát hol 200, hol 150 évesre becsülte a szakértő, aki­nek szakértelmét is kétségbe­vonta később a járási ügyész. Ebből kiindulva az úgynevezett avultsági szorzószám is egyik papír szerint ennyi, a másik szerint annyi, de mindegyik szerint jelentéktelen összeg. In­duljunk, ki ez esetben egy ke­rek összegKjl: a feleség tulaj­doni hányadának kártalanítási összege kb. 30 000 forint; annak 40 százaléka 12 000 forint, te­hát 12 000 forinttal kevesebb pénzt, és ehelyett egy 200 000 forintnál nagyobb költséggel felépített kétszoba-összkomfor- tos, gázkonvektoros, bojleros, bérlakást, összesen mintegy 220—250 ezer forint értéket kapott az egyik elvált házasfél a közös ingatlanért. A másikuk 20 000 forint körüli készpénzt, és egy végső papírt, annyi más papírt követően. Ez a papír a legszebb. Így hangzik: Felszólítom, hogy lakóházá­ból költözzön ki — amennyi­ben a lakást nem hagyja el, karhatalmi kalakoltatást haj­tok végre!” Amíg az eset idáig jutott, az egyik hivatalos papír szerint Kovácséknak egy szobás cse­relakás jár, Jakuséknak (a bér­lőiknek) kétszobás — a másik szerint megfordítva —, a har­madik papír szerint mindkét családnak kettőszobás; a ne­gyedik papír szerint a meg­szűnt szobák száma, az 5. sze­rint a megszűnt lakás alapte­rülete a cserelakás méretének alapja. Az egyik írás ezt mond­ja ki: „A cserelakás nagyságát és minőségét bírói úton meg­támadni nem lehet!” A másik írás így dönt: „A kártalanítás mértéke és módja iránti vita eldöntése a bíróság hatásköre!” Továbbá: „Iratait átküldjük il­letékességből ..” majd, ahová átküldték: „Nem vagyunk ille­tékesek!” Így ment öt és fél évig. Iga­zán nem csoda, ha nemcsak Kovács Mihály, hanem a jóis­ten se tudná kiismerni magát a papírok szópárbajában, s épp ezért az is nehezen állapítha­tó meg, vajon Kovács Mihály mulasztott-e valamiféle felleb­bezést, ő tehet-e arról, hogy ilyen sajátságosán féloldalasra sikerült a közös tulajdonú in­gatlan birtokosainak sorsa. Az emberek végülis nyomtalanul eltűntek a papírbástyák mö­gött. Szemléltető példaképpen csak egy szövegrészt idézek: ....Házassága felbontásának kérdése a kártalanítás és a cse­relakás juttatása szempontjá­ból közömbös” — mondotta ki a KPM illetékes főosztályve­zetője. Ilyen különös „hozzáállás”, és a papírok ilyen szokatlan mértékű ellentmondásossága kellett ahhoz, hogy — bár a bontóperi ítélet kimondja, hogy a házasfelek „egyezségileg megosztották a közös lakást is” — Kovács Mihálynak mahol­nap lebontják a tetőt a feje felől. Mert a kisház, amelyben meghúzódik, szemmel látha­tóan útban van. Akárcsak ő maga, a jelek szerint. Hogy is szól a régesrégi slá­ger? „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem ...Helyes ez így? Pereli Gabriella nabetakarító, prizmázó, az­után gépi gereblye, kaszálva rakodó, rendsodró, kazlazó.) A Békében előrelátó a vezetőség: két éven belül tel­jesen gépesíteni akarják a nö­vénytermesztést és az állaitte- nyésztést, ehhez kellenek a szakképzett munkások. De te­gyük hozzá, a több gépkezelő­re, _ szerelőre nemcsak ezért van szükség. Most még, az el­múlt évben is, a betakarítás, a tavaszi és az őszi talajmun­kák időszakában tizenhat óra volt a munkaideje annak, aki traktorral vagy kombájnnal dolgozott. Azt szeretnék, hogy napi tíz - óránál senkinek ne kelljen többet vállalnia. Horinka József, az elnök, mindehhez hozzáteszi: — Természetesen, a kereset marad, a fizetés nem csök­kenhet. Nem is csökken, inkább minden évben emelkedik. Ez az elv évek óta következetesen érvényesül az úri termelőszö­vetkezetben. Persze, ha egy ki­csit visszatekintünk, látjuk: nem volt ez mindig így. öt éve még havonta a tagok tíz forint előleget kaptak minden ledolgozott munkaegységre. Idén már a teljesítményük 90 százalékát minden hó 10-én pontosan kifizették. A mun­kaegység-elszámolás már a múlté, normák alapján dolgoz­nak. Az utóbbi években 3—5 százalékkal emelkedett az egy napra jutó kereset, tavaly már 24 ezer forint volt az átlag, egy dolgozóra számolva. Hogyan alakult az idén a helyzet? A végleges, pontos adatok csak a jövő hónapban lesznek meg, de már most is biztos: az idei rassz esztendő után (a ve­téshez a szokásos két munka­fázis helyett hatra volt szük­ség) mintegy 8 százalékkal magasabb lesz' az átlagjövede­lem, ezen belül pedig a nye­reségrészesedés a tavalyi 3,5 százalék helyett, lehet, hogy eléri az 5 %-ot. (Hogy mitől is függ még, a termésen, a végzett munkán kívül, a nyereség vagy an­nak növekedése, arra egy érr dekes példa: a tsz évi göngyö­legforgalma: — üveg, láda, zsák — félmillió. Minden bú­zászsák után 40 forinttal ter­helte meg őket a terményfor­galmi. Csak ez önmagában 100 ezer. Ha mindezt zárszám­adásig nem rendezik, hiányzik a nyereségből. Ha igen, mun­kanaponként 1,20-szal növel­hetik á jövedelmet.) Ez az ütem bizony nagyon szép, meghaladja az általá­nost. Még szebb és jobb a kép, ha a jövő évre vonatkozó el­határozást nézzük: 1971-ben 10 százalékkal 'akarják évi át­lagban növelni a kereseteket és a tagoknak is kifizetik ja­nuártól, éppúgy, mint az al­kalmazottaknak, a munkájuk után járó teljes összeget. így azután nem mondhatja egyet­len tag sem: én vagyok a gaz­da és én hitelezem év végéig a munkaerőmet. Hogy ez miért fontos? Hát nem mindegy, hogy a keresete 10 százalékát csak év végén, á zárszámadáskor kapja meg valaki. Úgy látszik nem, mert Úriban a tsz-nek 104 alkalma­zottja van, % dolgozó tagok száma pedig 153. (Hiába a nyugdíjjogosultság, a betegbiztosítás, a háztáji és egyebek, új, főleg fiatal dol­gozó csak alkalmazottnak jön a tsz-be, még az alapító tagok is csak így engedik ide a gye­rekeiket. Veszélyes buktató volt: 1967 decemberére min­denkit „tagosítottak” és ezután hét traktoros kilépett, ekkor még csak 70 százalék előleget fizettek.) A fiatalok, de a középko­rúak is, tehát csak alkalma­zottak és nem tsz-gazdák akar­nak lenni. Fiatalodni pedig muszáj, mert ahogy telnek az évek, egyre többen öregednek ki a munkából, s mennek nyugdíjba. (Olyan ember nem sok van, mint Lévai Pista bácsi, aki a növendékmarháknál gondozó és 78 éves korában jól ellátja a dolgát. A rábízott állatok tiszták, súlygyarapodásuk jó, nem is keres az öreg kétezer forinton alul.) Jelenleg az összes dolgozók átlagéletkora 57 év. Ha csak az alkalmazottakat nézzük, ők át­lagban 44 évesek. És bizony Úriban is, a paraszti munkát végzők — asszonyok és férfiak egyaránt — ahogyan korosod­nak, úgy lesz lassúbb a kezük és hamarabb kifáradnak a gyalogmunkában. (Erre is egy példa: idén nyá­ron egyfajta munkát végzett két brigád a lucernakazlazás- nál. Egyikben nyolc férfi volt, 30 év körüliek, a másikban ti- zenketten 40—68 év között. A kazlazás gépekkel történt, ra­kodóval és felhordóval. De a gépeket etetni, a kazlat rakni kellett, kemény munka. A fia­talok egy nap 250 mázsát rak­tak kazalba, 130 Ft volt egyj­egyűek a norma szerinti kere­sete. Az öregek, bár kevesebb idő alatt, de néggyel többen, 70—75 mázsát teljesítettek és csak 40—45 forintot kerestek.) Jelenleg már 207 nyugdíjasa van az úri Béke Tsz-nek, jö­vőre és azután még többen ■ lesznek. És addig is nagy szükség van a még munkabí­rókra. De nekik is a jövede­lemre, hogy nte kapják csak a minimális 460 forintot, hanem amennyivel csak lehet, többet. Ehhez pedig hozzá kell se­gíteni őket. Egyik módja en­nek : nagyobb területet ■ vállal­hatnak, több kapást, kukoricát; burgonyát, hagymát, cirkot, egyebet kapnak művelésre. Eb­ben segíthetnek nekik az ipar­ba járó férjek, vagy a gyere­kek. Így, mondjuk, megkeres­hetnek áz Idősebbek is a napi közös munkával évi 16 ezer forintot, a vállalt terület után pedig még hatezret. (Az idősebb tagok is meg kell hogy keressék évente a 20—22 ezer forintot — mondja Horinka József.) Mennyit keresnek akkor a fiatalok, ebben a nem nagy, de anyagilag megalapozott, alig háromezer hold területen gaz-, dálkodó szövetkezetben? Erről is lehet nyugodtan be­szélni: nem keveset. A gépek­hez értők, a traktoristák jöve­delme évi 30—40 ezer forint között mozog. Az állattenyész­tésben valamivel kevesebb a pénz, de az is több, mint amit egy innen bejáró betanított gépmunkás, vagy éppen segéd­munkás, a gyárban kap. Mégis, tudomásul kell venni: a fiatalok többsége inkább uta­zik naponta a fővárosba. Vol­tak olyanok, akiket itt mező- gazdasági szakmunkásnak ki­tanítottak, felneveltek, 18 éves korukban mégis elmentek be Pestre segédmunkásnak. Pedig 4-kor kelni, indulni kell min­dennap. És mit látnak a világ­város fényeiből? Talán ha mo­ziba néha eljutnak, de színház­ba, operába már nem érnek el, jönni kell haza, napi 4—5 órát utaznak. (Mégsem bennük van a hi­ba: ezt a kor hozta magával, az utazás kinyitja egy kicsit számukra a világot, sokféle, sokfelől jött emberrel találkoz­nak, ismerkednek és amíg fia­talok, erre a napi ingázásra is szükségük van, nem fárad­nak bele — így mondja az el­nök.) A változás, ha lassan is, de évről évre érzékelhető. A fej­lődés, a gépesítés és a kerese­tek gondosán tervezett emelke­dése —.új helyzetet teremt. Az úri Béke Tsz-ben annyi a meg­valósításra váró terv, hogy még 200 embernek minden megerőltetés nélkül tudnának állandó munkát ad­ni. Egy ilyen megállapítás zár­számadás idején úgy hiszem, nemcsak biztonságérzetet, ha­nem a jövőre vonatkozóan, — bizakodást is nyújthat. Hetesi Ferenc Pál *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom