Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-12 / 291. szám
rtsi M£C> k IÍ lívsip 1970. DECEMBER 12., SZOMBAT Már jó a TA 4201 A KERMI — mint ismeretes — korábban ideiglenesen megtiltotta a TA 4201-es típusú Inter-Star nevű televízió-készülékek árusítását, mert az ellenőrzések során egyes készülékeket érintésveszélyesnek találtak. Időközben a Videoton az eladott és a kereskedelemben levő készülékeket megjavította, s intézkedett a gyártás során az érintésveszélyt okozó festés megszüntetéséről. Így a KERMI a TA 4201-es típusú Inter-Star készülék árusítását ismét engedélyezte. ENYING Kanadai holstein lapálytehenek ötszáz férőhelyes, francia típusú szarvasmarhatelepet épít az enyingi állami gazdaság. A korszerű istállókat Kanadából vásárolt holstein lapálytehenekkel népesítik be. Ez a tehénfajta kitűnő tejelő, évi 5300 literes tejátlagra számítanak a szakemberek. A második rudabányai pannó A Rudabányai Ércbánya Vállalat megrendelésén dolgozik Mészáros Lajos festőművész, a szolnoki művésztelep lakója. Nagyméretű, 300x150 centiméteres pannót készít, amely az egészséget, az orvosok, ápolónők gyógyító munkáját szimbolizálja. A nagyméretű olaj falikép-kompozíció az ércbánya vállalat korszerű, szép egészségházát díszíti majd. A mű, a művész második olyan alkotása, amelyet a rudabányaiak részére készít. Az első 400x200 centi- méteres pannó, a bányászélet egyes epizódjait eleveníti meg, s ugyancsak az egészségházban kapott helyet. A szilikát tanszék színvariációi Hogyan lehet szebbé, hangulatosabbá tenni a lakóházakat, miként akadályozhatják meg a lakótelepek uniformizá- lódását? Erre a kérdésre keresik a választ laboratóriumi j kísérletekben a veszprémi Vegyipari Egyetem szilikát tanszékének kutatói, Déry, Márta egyetemi tanár irányításával. A nagyszabású kutatómunkára az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól kaptak megbízást. Vizsgálják, hogy hazai alapanyagból milyen technológiával állíthatók elő külső és belső burkoló lapok. Különböző, természetes színű anyagok variációi adják a színes lapokat, amelyekkel a lakóházak külsejét bevonják, de A Volán I. sz. Vállalata GÉPKOCSIVEZETŐKET KÉPEZ KI A gépjárművezetői tanfolyamra jelentkezhetnek Budapest, Vác, Aszód, Gödöllő, Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta, Monor és környékén lakó, 21. életévüket betöltött férfiak. A költségeket a vállalat megtéríti. A tanfolyam idején segédvezetői bért folyósítunk. jelentkezés munkanapokon 8-12 ára között az oktatási osztályon (Bp, V., Tüköry u. 3. Telefon: 123-205) vagy a II. sz. üzemegység (Cegléd, Külső Körösi út), illetve a 12. sz. üzemegység (Gödöllő, Dózsa György út 63.) munkaügyi csoportjánál. Azonnali belépéssel FELVESZÜNK villanyszerelő, ács, asztalos, könnyűgépkezelő, vasbetonszerelő, kőműves, tetőfedő, bádogos, vízvezeték- és fűtésszerelő, festő, lakatos, diszműbádogos, parkettás szak-, betanított és segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózervezetőt (D-159-B), gépkocsiszerelőt, épitőgép-szerelőt, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takaritónőket és minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz Munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. egy-egy szoba belső díszítésére is alkalmazhatók. Eddigi kísérleteikben meghatározták a díszítő elemek gyártásához szükséges massza optimális összetételét és megkeresték azokat a színvariációkat, amelyek esztétikai szempontból is a legmegfelelőbbek. A szilikát tanszék kutatásainak eredményét elsőként a vá- roslődi majolikagyár hasznosította. Visszatolják a sodorvonalat Szolnok és Szajol között megkezdte a Tisza medrének szabályozását a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság. Az utóbbi évtizedekben a kanyargós folyószakasz sodorvonala eltolódott, s a bal oldali partnál nagyarányú iszaplerakódás keletkezett. A sodorvonal eldeformáló- dása például Szolnoknál már veszélyeztette a városi vízmüvet és a többi part menti létesítményt. A bal parti mederszakaszban felhalmozódott nagy mennyiségű iszapból mintegy 30 000 köbmétert, a partoldalból pedig 5000 köbméter földet kotornak ki és az így keletkező „vezérárokkal” húsz méterrel visszatolják a sodorvonalat. A nagyszabású szabályozási munkákra az idén kétmillió, 1972 végéig pedig további 12 millió forintot költenek. A munka teljes befejezésére a negyedik ötéves terv végén kerül sor. Mire ösztö Színpad a tetőn Befejezték a Rózsadombon épülő új SZOT-szálló külső burkolási munkáit, üvegmozaikkal borították az épület homlokzatát. Megkezdték a belső szerelési munkákat, dolgoznak a festők és a mázolok, készülnek a hideg- és melegpadlók. A gyógyszálló körpresszójának tetején miniszínpadot és nézőteret létesítenek. A tervek szerint a jövő év nyarától már fogadhatja a vendégeket az impozáns új létesítmény. SZINTE MAR SISTEREG A CERUZA, bemelegszik a szorzógép; szám oszlopokkal teleírt papírlapok borítják az asztalt a téesz-vezetés legbelső műhelyszobáiban. Több, mint egyhónapos a mezőgazdaság és az állam kapcsolatait újra rendező kormányhatározat, sorozatban jelennek meg a végrehajtási rendeletek. Szerte az országban számolgatják, milyen hatást várhatunk, mire ösztönöz az intézkedések ösz- szefüggő csokra. Ne kerülgessük a forró kását, mondjuk meg, hogy a számolás végeredményeit látva az első hatás sokfelé az elkedvet- lenedés volt. A mezőgazdaság, közelebbről a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzete jövőre valamicskével feszítettebb lesz. Éveken át megszoktuk, hogy az új és új kormányhatározatok a lehetőségekbe valami pluszt adtak. A mostani nagyjából azonos a tavalyival, sőt a terhek egy kissé országos átlagban is növekednek. Mivel azonban a változások egyik lényeges vonása a fokozódó differenciálás, helyenként igen tarka a kép. A gyengébb szövetkezetek pluszt kapnak, a magasabb jövedelmi és földadókulcsokba tartozó szövetkezeteknél azonban az elvonás összege jelentősen is emelkedhet. Ezek a tünetek szültek helyenként aggodalmat. MIELŐTT VÁLASZOLNÁNK ezeknek a mezőgazda- sági vezetőknek, akik talán némileg elkedvetlenedtek, megkérjük őket, hogy csupán a napilapokban megjelent információk alapján fussanak végig az állami vállalatok és az ipar ösztönzési rendszerén. Látni fogják, hogy a helyzet ott is azonos, bizonyos pontokon még feszítettebb. Nincsen szó arról, hogy a mezőgazdaság ellen hatna bármiféle tényező. Arról van szó, hogy előtérbe kerültek bizonyos egyéb feladatok — lakásépítés, szolgáltatások, stb. — és ezért a termelőszektorokat általában a hatékonyság fokozására ösztönzik. Tehát arra, hogy a meglevő álló- és forgóalapokat, fizikai és szellemi kapacitást használják ki jobban, ne széliében terjeszkedjenek, Karajpárbaj Szombat délután. A hentes- pult előtt hosszú sorban kígyózik a húsra éhes asszonynép (azaz a húsfaló férjek ügybuzgó nejei). Vagy harminc szuggesztív szempár igyekszik táv-diszpécselni a derekasan vagdalkozó húsipari dolgozó mozdulatait. — Ha hagyná! A férfiú objektíve legjobb esetben a sok évi átlagnak felel meg — de ki objektív itt, ilyen sorsdöntő pillanatokban? Most Ö: a remények letéteményese, a szép, a jó, az okos, a „drága Jenci- kém”. Ez az a hely, ahol a testek eltéphetetlenül forrnak egymáshoz (nehogy más befurakodjon kettejük közé) — de ahol a lelkeket korántsem a békés együtt-türemkedés tudata hatja át. Fagyos bizalmatlanság, gyanú és babonás ráolvasás vágya — minden nő a sastekintettel előre-kivá- lasztott Egyetlen Fartőre révül, amelyre ellenségesen vigyáz, mint anyamadár koraszülött fiókájára. De ne legyünk egyoldalúak, tegyük sürgősen hozzá, hogy vérbeli nő a hentesnél kiszemelt hetvenöt dekányi rántani valóért inkább adná az életét, mint a hetvenöt kilónyi élőhúsban megjelenített férfiúért — uráért és parancso- lójáért, akiért máskülönben ez az egész csata zajlik. A női lélek merő labirint, nem csoda, ha a szemlélő értetlenül mered a hentespult előtt kígyózó asszonysorra, amely rántani valóval akarja megvásárolni a férji ragaszkodást __ De lássuk a történést. Szerény, miniméretű nőcs- ke libben a húsipari dolgozó pulpitusa elé — ám arisztote- lészi dramaturgiával lép színre a megtestesült Végzet is; rengetegshájú hölgy, aki sza- faládéujjával máris Ama Bizonyos Kipécézett Karajdarab fölé bök. Száját kitátja, hogy mondja is amit mutat — de a filmet mintha szinkronizálták volna: a hang már nem az övé! — Az a karaj az enyimé! — cincogja az Incifinci. — Én voltam itt előbb, tudja!?! — Nem is láttam kegyedet! — így a Böhömnő. — Kezel tessejaszemét! Esz- tékárendelés minden kerületben, ingyen és bérmentve! — Micsodaaaa??? — Süket is? Akkor menjen a__különben menjen a fülész etre, ott majd kikezelik! A két nő elemében van, váratlan, szellemdús ötletek sziporkáznak. Ezalatt a többiek emberfeletti erőfeszítéssel lemondanak a színielőadás élvezetes kommentálásáról.* és (komolyabb percek ezek, mintsem szórakozásra pazarolhassák!) — stréber önmegtagadással járulnak a hentespulpitus elibe. A két nő végül is ronggyá- tépve, megcibálva, ötleteiből kifosztva, vészterhes csendre ébred. Mi ez? Mi eeeezü! Hát igen. Elszállt mellőlük az élet, mialatt ők eléggé el nem ítélhető módon csetepatéra szórták szét energiáik legjavát. A többiek elhappoltak mindent, de mindent! Megriadt tekintettel néznek egvmás szemébe, de más már a szemük mondandója, hiszen sorsközösségbe kerültek, ellenségeskedésük eredményeképpen. Nincstelenül, tanácstalanul topognak, összetörve a helyzet súlya alatt. — Parancsolnak egy kis finom daráltat, hölgyek? — tereli össze a rakásnyi absnicli- fecnit az ügyeskezű és hirtelen szolgálatkésszé szelídült húsipari dolgozó. . A két nő pillantása kérdőn kapaszkodik egymásba. — A felit! — rebegi nemsokára a Mininő. — A felit! — brummogja uniszónó a Böhömhölgy. Bojtos hangulatban válnak el útjaik. Lelkűkből elszállt minden romboló szándék és átadta helyét egy ellenkező előjelűnek: egyetlen konstruktív fejtörés a kétfelé tartó. de azonos gondtól megszállott nő. — Mit lehet csinálni da- rálthúsból, valamit, ami mégsem fasírozott? Pereli Gabriella hanem fölfelé nyújtózkodjanak. Ezért semmi meghökkentő nincs abban, ha mo6t azt mondjuk, hogy a mezőgazda- eág legfontosabb feladata: a termelés folyamatosságának biztosítása. Súlyos hibát követ el az, aki nehezen összedolgozott számoszlopaiból levont következtetések alapján csökkenti a műtrágyaadagokat, eladja a növendékállatokat, leállítja az építkezéseket. Ez az, ami ellen ösztönözni kíván az állam. Igaz, nehéz esztendőnk van az idén, a termelés folyamatosságának biztosítása nem könnyű. De aki az elért színvonaltól visszalép, az esetleg a csökkentést konzerválja, az idei gyenge termés után „bebiztosít”, jövőre is egy legfeljebb közepes termést. Abból a közepesből pedig valóban nehezen fogja fizetni a jó szövetkezet a progresszív adókat. AZ ÖSZTÖNZÉS TOVÁBBI FÖ IRÁNYAI is jól felismerhetők. Fokozni a hozamokat, az állattenyésztés fejlődési ütemét úgy serkenteni, hogy az meghaladja a növénytermesztés fejlődését. Erre biztatnak a stabil árak, a szilárd takarmányhelyzet, a beruházási támogatások, a kocalétszámot védő állami intézkedések stb. Talán a baromfi az egyetlen terület, ahol a tendencia nem egyértelmű. A baromfikapacitás fokozására nem kedvezőek a körülmények, itt inkább a meglevő beruházások jó kihasználása, legfeljebb a saját feldolgozás irányába mutató tapogatózás az ésszerű. Az állattenyésztés beruházásaira ösztönöz a közgazdasági környezet, de nem egészen az eddig megszokott módon. Az 50 százalékos állami támogatás automatikus a szarvas- marha- és sertésférőhelyek bővítésére, de nem jár minden körülmények között. Az állam látni akarja, hogy a téesznek csakugyan megvan a saját anyagi ereje, mégpedig nemcsak az építkezésekhez, de a felszereléshez és a benépesítéshez is. Megkívánja, hogy a beruházás új férőhelyeket eredményezzen és biztosítékokat kíván arra is, hogy a felhasznált pénz valóban rövidesen húst termel majd a népgazdaságnak. Ez végeredményben közös cél, hiszen a téesznek is érdeke, hogy az építkezés ne nyúljon el a végtelenségig és a kész istállóban legyen állat is. AZ EGÉSZ LÉGKÖR azonban óvatosságra int. Tarthatatlan, hogy a mezőgazdaság^ ahol a bizonytalansági tényező egyébként is nagyobb az átlagosnál, irreálisan túlzott kockázatokat vállaljon egyes gazdasági döntéseknél, főként a beruházásoknál. Lám az idei tapasztalat is megmutatta a mezőgazdaságban, hogy itt fixre tervezni nem lehet. És megmutatta az idei év azt is, hogyha megfeledkezünk az emberekről, akkor esetleg elveszi thej ük az embereket. Nem csupán a beruházáshoz szükséges tehát a biztonságos anyagi fedezet, de a személyi részesedéshez is. A téeszekben ezek számára a jövőben nagyobb biztonsági tartalékokra van és lesz szükség. A mezőgazdaságra eddig — különösen az utóbbi években — robbanó tempójú fejlesztés, beruházás volt a jellemző, bizonytalansági tényezők árán is. Ügy tűnik, hogy most a „fontolva haladás” időszaka következik. Legalábbis a gazdaságok jelentős csoportjaiban. FONTOLVA HALADUNK talán, de változatlanul előre. A passzív védelembe vonulásra, a lendület elvesztésére, a kezdeményező kedv feladására semmi, de semmi nem ösztönöz a némileg megváltozott köz- gazdasági környezetben sem. Földeáki Béla
