Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

4 I “"^MírSap 1970. DECEMBER 12., SZOMBAT Népművészeti vasárnap a nagyhátai járásban A nagykátai járásban a „Tápiómenti Nyár 1970" mű­velődési programsorozat kere­tében meghirdették a „De sze­retnék az égen csillag len­ni...” című népdalvetélkedőt, melyre a szólistákkal, kama- rakórusokkal és népi hangsze­res vetélkedőkkel 10 község, több mint 100 személlyel ne­vezett be. Ezért december 13-án „Nép- művészeti vasárnap” kereté­ben három elődöntőt tartanak a járás területén. Délelőtt 9 órakor Tápiószecsőn az úttörő elődöntőt, délután 3 órakor Kákán a járás északi közsé­geiét és este 7 órakor Tápió- szelén a járás déli községeiét. Kákán a szecsői népi együt­tes az elődöntő után Röpülj páva címmel, Gál Károlyné főszereplésével műsort ad, majd este a szelei szakmakö­zi bizottság meghívására aján­dékműsor keretében adják elő műsorukat. VsvaBaD fZsomBaT Már mindenki karácsonyra készül, de program — színház, mozi, tánc — most is van bő­ven. 1-Ia mindet nem is, a leg­érdekesebbeket felsoroljuk. Vá­logassanak, kinek mihez lesz kedve. A művelődési házakban de­cember 12—13-án több helyen lesz műsoros est, színielőadás. Mint például Csornádon, ahol a veresegyházi művelődési ház Periszkóp együttese vasárnap délután 5 órakor a csomádi Miért bosszankodik? Beszélgetés Révész Imrével, a Pestvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatójával — Van olyan ember, aki­nek nincs bosszankodni valója — mondja Révész Imre kér­désemre —, és különösen a vendéglátónál... ? — Újabban panaszkodnak az előfizetők, csökkennek az ebédadagok. — A nyersanyagnormák 18 —20 éve alakultak ki, azóta változatlanok, mintha az árak nem is változtak volna. Kép­zelje el, hogy legalább négy­szeresére emelkedett néhány főzelékféle óra, vagy emelke­dett a burgonyáé, de mi ugyanolyan normákkal szá­molhatunk csak, mintha mi sem történt volna. Természe­tesen, kisebb adagokat kell adnunk. — Es az állami támogatás? — A támogatásnak semmi köze a normákhoz, így az ada­gok nagyságához, csak ahhoz, hogy az ebéd az előfizetőnek ne kerüljön többe. — Es az ételek minősége? — A kevesebbet is lehet jobban elkészíteni, az a helyi konyhákon, főleg a szakácso­kon múlik, és a kalkuláción. — Az adagok mennyivel csökkentek? — Nehéz lenne megmonda­ni, tény, hogy még négy-öt éve is ötnegyvenből jól kijö­hettek, ma legalább nyolc-ki- lenc forint kellene hozzá. Las­sanként elmaradt a savanyú­ság, illetve ritkábban van, ugyanígy a tészta is. — Tehát a normákat meg keUene változtatni? — Igen. — De akkor az ebédek ára Is emelkedne. — A mai előfizetési árak­ból nagyobb adagokat nem lehet előállítani. — Némely ételek szinte el­tűntek az étlapról. — Munkaigényesebb étele­ket egyre kevésbé tudunk elő­állítani, mivel mi is munka­erőhiánnyal küzdünk. Dolgo­zóink 50 százaléka minden év­ben kilép, és újak jönnek, ha jönnek, de egyre nehezebb a konyhai utánpótlást biztosíta­ni. Azok az üzemek, ahol konyháink működnek, szinte A Cement’ és Mészművek váci gyára FELVESZ: tmk-előadót villamosipari technikusi végzettséggel, férfi és női betanított munkásokat, segédmunkásokat. A segédmunkásokat átképezzük könnyűgépkezelőnek és cementipari szakmunkásnak. ♦ Jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál, 7-től 15 óráig. elszívják tőlünk a munkaerőt. A konyhai munka nehéz, csak az kell, hogy valamelyik dol­gozónk betévedjen egy üzemi munkaterembe, megtetszik ne­ki, ajánlkozik, fel is veszik... Néhány igazgatónak meg­mondtam, ha továbbra is tő­lünk viszik el a munkásokat, nem lesz ebéd ... — Es miért bosszankodik még? — Az új üzemi konyhák építése miatt. Ugyanis a hi­giéniai, a munkavédelmi :— esetleg a technológiai — elő­írások nagyon szigorúak ná­lunk, és állandóan változnak. Emiatt, ha mondjuk négy év­vel ezelőtt építeni kezdenek egy modern üzemi, konyhát, felszerelik, s végre jelentik, hogy elkészültek, akkor egé­szen biztos, hogy egy csomó átalakítást el kell végeznünk... — Sok helyen megszüntetik a többfajta választékot, áttér­nek az egy-kétféle menüre. Miért? — Ma már nem tartható az a szemlélet, hogy az üzemi étkezésnek egy jó másodosz­tályú színvonalon kell lennie, többfajta választékkal, a már előbb is említett okok miatt. A szomszédos országokban sok­kal kisebb az igény a közét­keztetés iránt. — Ez visszalépés. — Inkább átértékelése az üzemi konyha szerepének. — A már említett előírások­nak, rendszabályoknak meg tudnak felelni? — Nehéz, de kénytelenek 5. Felsőhegynek ez a szép tava­szi szombat két nagy eseményt hozott. Fellelkesítette a várost, hogy az FFC fölényes győzel­met aratott TBC felett. Igaz, hogy ez a csapat a bajnokság biztos kiesője volt és a tribün szakemberei szerint őket még a felsőhegyi általános iskola úttörő válogatottja is kétvállra fektette volna. De a megszál­lott szurkolók egy új korszak kezdetét ünnepelték a győze­lemben. Az FFC edzője, az öreg Biener Ferenc alig egy hete nyilatkozott a városi lap munkatársának, és kijelentette, hogy a csapat nem eshet ki a bajnokságból. A beavatottak azt is tudták, hogy Körösi László, a Felsőhegyi Gépgyár igazgatója, a klub elnöke ki­jelentette, hogy amennyiben az FFC kiesne az első osztály­ból, a gyár szélnek ereszti az egész bandát. Az első diadaltól, valamint a torkok kenésére használt bor­tól megrészegült szurkolók az FFC zászlaját lobogtatva jár­ták a várost és kórusban zúg­ták a klub új jelszavát: „Resz­kess Ujoest, FTC, hogyha jön az FFC!” A menet élén Flánis Bözsi, a tavalyi sportbál szépségki­rálynője, az ez évi Miss Fel­sőhegy haladt, Csala I. trikó­jában. Bözsi rendkívül jól fes­vagyunk. De annyi a felügye­leti hatóságunk, annyiféle szervtől kell engedélyeket kérnünk... Például egy gyár modern büfét épít, és meg­nyitja, bennünket nem érte­sít, akkor is rajtunk csattan az ostor, mert a büféket is mi üzemeltetjük. Ehhez is kell építési, egészségügyi, kereske­delmi, munkavédelmi, tűzren­dészet!, közrendvédelmi ható­ságoktól engedély... — berkovits — A KIOSZ X. országos szavalóversenye Országos szavalóversenyt hirdet jövő év májusára a KIOSZ, amelynek döntőjét Szolnokon ren­dezik. A X. országos versenyen csakis a kisipari szövetkezetek verseny­zői indulhatnak, kívülálló csak akkor nevezhet be, ha állandó tagja valamely ipari szövetkezet művészeti együttesének. A sza­valóverseny témája: haladás és szocialista humanizmus a XX. szá­zad magyar költészetében. A kiválasztás öt területi döntőn történik, ahol a nagyságtól füg­getlenül — Budapesten is — hét tagból álló csapatot állítanak ösz- sze, akik aztán egyénileg és csa­patban is versenyeznek tovább, illetőleg nemcsak verseket monda­nak, hanem szellemi-irodalmi ve­télkedőn vesznek részt. Az egyéni teljesítményt és a csapatversenyt a zsűri pontozza. A csapatok fő díja 50 ezer forint, míg az egyéni versenyzőké há­rom-, kettő- és másfél ezer forint. A többi helyezett értékes díjakat kap. tett a lila-sárga dresszben, így még azok is odafigyeltek, akik különben nem lelkesedtek a futballért. Az öreg Biener ez esetben is jól okoskodott: ha Nixon saját népszerűsége ér­dekében nem átall hiányos öl­tözetű leányzókat is bevetni a választási harcba, akkor a megtépázott tekintélyű FFC- nek is csak hasznára válhat­nak Bözsike idomai, melyek szabadon elővezetve hullám­zottak a győztes mez alatt. A másik nagy esemény, hogy e napon mutatja be új műsorát a felsőhegyi Asloria- bár. A műsorban több fővárosi művész is szerepel, egyikük már a tv képernyőjén is lát­ható volt. Ö mutatta be a Má­jus 1. Ruhagyár legújabb téli­kabátjait. E műsorban operett­részleteket mutat be. A felső­hegyi értelmiség ugyanis igé­nyes: a limonádé táncdalok mellett megkívánja, hogy a műsorban a művészet is he­lyet kapjon. De valamennyi sztárt elhomályosítja Zámori Rita, akinek megtekintésére eddig külön buszok szállítot­ták a műpártoló közönséget Alsószékre. A helyi kulturális élet nagy fellendülését várták attól, hogy a jeles művésznőt sikerült megnyerni Felsőhegy számára. íme, ilyen örvendetes nap: egyszerre lendül a kultúra és GIMNAZISTÁK MŰSOROS ESTJE TESSEDIK-ALBUM IFJÚSÁGI HANGVERSENY MEGNÉZIK AZ ORSZÁGHÁZAT művelődési házban bemutatja Neil Simon: Furcsa pár c. víg­játékát. Aki szereti a szép ze­nét, nagyszerű programot talál vasárnap délutánra. Három órakor a monori járási műve­lődési házban Beethoven— Bartók emlékünnepséget ren­deznek. Megnyitót mond Fasang Árpád, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatója. Közreműködnek a monori Állami Zeneiskola ta­nárai és növendékei, az üllői zenei általános iskola, a vecsé- si gimnázium énekkara. Való­ságos sztárparádét ígér az ŐRI műsora vasárnap estére Jász- karajenőn. A művelődési ház­ban fél nyolckor kezdődő vi­dám, zenés esten seregnyi sze­replő lép a közönség elé. Vácott hetek óta világosak voltak esténként a Géza király téri gimnázium ablakai. A diá­kok: az irodalmi színpad tag­jai. a zenésznövendékek és a KISZ-kórus Fazekas Lászlóné tanárnő vezetésével, a ma esti műsorra készültek. Abonyból és Nyársapátról nagyobb csoport indul vasár­nap délután budapesti látoga­tásra: a községi nőbizottságok szervezésében megnézik az Országházat. Komáromi Magda Tessedik Sámuel halálának 150. évfordulója alkalmából megjelent a nagy gondolkodó életét bemutató rajzos album. Ruzicskay György szarvasi festőművész rajzai illusztrál­ják, miként honosította meg Tessedik Sámuel a lucernát, az akácfát, hogyan tanította a gazdákat belterjes gazdálko­dásra, a digózásos talajjaví­tásra, a szikes talajok rende­zésére. SALOME Dunakeszin vasárnap dél­előtt tíz órakor tartják meg a soronkövetkező ifjúsági hang­versenyt a József Attila mű­velődési központban. Itt a nép- vándorlás és a honfoglaláskori zenéről, a magyar népdal ke­letkezéséről és a középkori zsoltárokról hallanak, majd összehasonlítják a magyar, a kínai, a mongol és a cseremisz zenét. A műsort Jenei Zoltán fuvolaművész vezeti, közremű­ködik a Budapesti Fúvósötös és Alföldy Mária. — De hol lehet majd táncol­ni? — kérdik a tinédzserek. A Magyar Állami Operaházban Strauss: Salome című ope­rájának címszerepét Anja Silja, a finn származású énekesnő énekelte. Herodes szerepében Veijo Varpio, a düsseldorfi ope­ra magánénekese lépett fel. Ebben sem lesz hiba. Lehet például Tápiógyörgyén az „Apostolokkal”, vasárnap este nyolctól, vagy vasárnap este hattól tizenegyig a monori já­rási művelődési házban, Üllőn Ma BARTÖK-EST a Ságvári Endre művelődési otthonban a Mokka-együttes tánczenei koktélján. A Csepel Autógyár klubja is táncra hív­ta meg a vendégeit szombaton estére a Saltum zenekar köz­reműködésével. Nagyon szép kiállításra sze­retném még felhívni a figyel­müket. Szombaton nyílik meg az Iparművészeti Múzeumban (Budapest, Üllői út 33.) a Be­lorusszia üveg- és népi szövő­művészete című kiállítás. A cím elárulja, milyen tárgyak­ban gyönyörködhetnek. A Bartók jubileumi év al­kalmából nagyszabású zenés irodalmi esten emlékeznek meg a nagy magyar zeneköl­tőről ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A műsor zenei részében a többi között részletek hangza­nak el a Mikrokozmoszból, a Rapszódiából, felcsendül a C- dúr rondó, s az Este a széke­lyeknél. Az emlékverseny irodalmi részében neves előadóművé­szek tolmácsolásában hallhat­ja majd a közönség Nagy László: „Bartók és a ragado­zók” című versét, Kosztolá­nyi Dezső: „Interjú Bartók Bélával” című írását, amely 1925-ben jelent meg a Magyar Hírlapban, továbbá Balázs Béla: „Bartók Béla” című versét. Selye-film Kéthónapi forgatás után visszaérkezett Kanadából Vas Judit forgatócsoportja. A nép­szerű-tudományos stúdió mű­vészei Selye János professzor intézetéről készítettek filmet. a sport kereke, óriási távlatok nyílnak, melyek mellett már szinte eltörpül az a jelentékte­len esemény, hogy a helyi SZTK-rendelő intézet alapja megsüllyedt és az építményt életveszélyesnek nyilvánítot­ták. Ezért az orvosok az új SZTK-palota felépítéséig az is­kola tornatermében rendelnek, a gyerekek a tornaórát a tsz magtárában tartják, így a búza és a kukorica a szabad ég alá került, az énekes madarak legnagyobb örömére. A bár valamennyi helye már a kora esti órákban le­foglaltatott. És ebben annak is nagy szerepe volt, hogy Biener edző, a győzelem esetére kilá­tásba helyezte a csapatnak, hogy részt vehetnek ezen a nagyhorderejű kulturális ren­dezvényen. A bárban Spitzer Józsi, az új főpincér apró kártyákat helyezett el az asztalokra. Az üzletvezető izgatottan rohan­gált, hiszen a mai estén jelen lesz mindenki, aki számít. Még azok is eljöhetnek, akik­nek társadalmi helyzete egyéb­ként nem engedné meg, hogy megtekintsék az általuk hiva­talból elítélt sztriptízt. Asztalt foglaltatott Vajda Ferenc, a tanács művelődési osztályve­zetője is. Vajda eleinte nem akarta Zámori Rita műsorszá­mát engedélyezni. — Nem engedem, hogy az erkölcstelenség, a nyugati ál­kultúra betörjön városunk fa­lai közé — mondta, amikor először tették elé a bár műso­rát. — De hiszen láttam Vajda kartársat az alsószéki Royal- ban is, ahol látható élvezettel nézte végig a műsort — ér­velt nem egészen fair-play módon az üzletvezető. — Az más! — felelt Vajda. — Én azért mentem Alsó­székre, mert ez hivatali köte­lességem. Később aztán rájött hogy Felsőhegy vidéki fészekké süllyed, ha a bárban nem lesz sztriptíz. A kereskedelmi osz­tály vezetője kimutatta, hogy a vendéglátó vállalat forgalma érezhetően csökken, amióta a szomszédos tanyaközpont föld­művesszövetkezeti kisvendég­lője „Sztriptíz kavalkád” cím­mel mutatta be új műsorát. Vajda végigjárta a város ve­zetőit. De sehol sem kapott nyűt választ: — Ez a te dolgod, néked kell eldöntened! — mondták. — Akkor nem engedélyezem — jnondta Vajda. — Meg kell azt gondolni. Egyedül nem állhatsz ellent a korszellemnek — hangzott az ellenérv. — Akkor engedélyezem — jelentette ki Vajda. — Meg kell azt gondolni — tanácsolták. — Végül is vá­rosunk erkölcseiről is szó van. Vajda ezért utazott át több ízben Alsószékre és miután már ötször; látta Zámori Rita művészi produkcióját, elha­tározta, hogy Felsőhegy mű­pártoló közönségét sem foszt­ja meg ettől az élménytől, és a vendéglátó vállalat dolgozói­nak nyereségrészesedését sem kockáztatja. Az üzletvezető az étterem­ből is lehordatta a székeket, így a városban konferenciát tartó juhász-szimpozion rész­vevői állva fogyasztották el vacsorájukat és három pa­naszkönyvet írtak teli. Ez azonban most senkit sem ér­dekelt. A bár más napokon csak 9- kor nyit. Ezen a szombaton azonban már 8 órakor az ajtó előtt tolongtak a vendégek. Tóni bácsi, a város. egykori nehézsúlyú ökölvívó bajno­ka — most a bár főportása és kidobó embere — büszkén fe­szített ez alkalomra hozatott díszegyenruhájában. A ruhát a megyeszékhelyen működő színház kellékese — a város szülötte — kölcsönözte néhány rábeszélő szó és két üveg ko­nyak ellenében. A ruha egyéb­ként a „Leányvásár” című nagyoperettben, mint tenge­résztiszti díszuniformis ara­tott nagy sikereket, a népsze­rű bonvivánt ékítve. Vállán sejtelmesen zizegtek a kissé oxidálódott aranyrojtok. Saj­nos, az aranygombok sorra le­pattogtak a kabátról. Tóni bá­csi ezért kénytelen volt né­hány biztosítótűvel eltakarni kockás cowboy ingét, ami ki­csit furcsán hatott volna a dí­szes uniformishoz. Tóni bácsi időnként kilé­pett az ajtó elé. Tekintélyes megjelenésével sikerült a há­borgó tömeget lecsendesíteni: — Ezerszer megmondtam, jóemberek, egy talpalatnyi helyünk sincs. — Aztán ész­revéve egy-egy közelgő előke­lőséget, utat söpört számukra a tömegben. — Erre tessék, tanácsos úr —_ mondta Vajdának, mert számára, aki a tanácson dol­gozott, az tanácsos úr volt. Tízre dugig megtelt a bár. Az első sorokban természete­sen az FFC aranylábú fiai ültek. És pontban 11 órakor kigyúltak a reflektorok... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom