Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-10 / 289. szám
4 ““sJCíriap 1970. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Látogatás Barcsay Jenőnél Életem leggazdagabb esztendeje A műemlékváros fölött, fenn a dombtetőn, lombja vesztetten várja a kert a közelítő telet. Zárva már a műteremház is. Gazdája, Barcsay Jenő Kos- suth-díjas festőművész beköltözött budapesti műteremlakásába, amíg újra ki nem zöldül a szentendrei kert. Egy eredményekben különösen gazdag esztendő méltó befejezésére készülődik. Hogy miért is volt különösen gazdag számára ez az esztendő? A január hetvenedik születésnapjának bensőséges hangulatú ünneplésével kezdődött. — Nagyon nagy dolog, hogy eljutottam idáig és megértem hetvenedik évemet. Nagyon hálás vagyok a sorsomnak, hogy életemben mindig hozzásegített ahhoz, hogy az adottságot, amivel születtem, kibontakoztathattam... — mondta akkor meghatottan ünneplőinek. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. És a február újabb ünnepet hozott számára. Befejezte öt évtizedes művészi munkásságának legmonumen- tálisabb művét, a több, mint harminc négyzetméteres, színes, arany hátterű mozaikot, amely az épülő szentendrei művelődési központ előcsarnokát díszíti majd. — Életem foglalata, művészetem summája ez a mű — nyilatkozta akkor. S az akkor még csak a mo- zaiíkrakók műhelyében látható és csodálható mű áprilisban a. nagyközönség elé került. Ez a Szentendréből fogant mozaik — ritmikus tömeggé sűrűsödött asszonyfigurái a dunai népek összefogásának történelmi szükségességét hirdetik — a Műcsarnokban megnyílt nagyszabású Barcsay-ki- állítás központi műve volt. A szó szoros értelmében a központja a három termet megtöltő műalkotásoknak. A tárlat megnyitásán, amely a magyar képzőművészeti élet egyik legreprezentánsabb idei eseménye volt, megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke is. A konstrukció tisztasága, a színek szépsége az élet melegségével vonja be e monumentális művet s teremti meg hangulatát s kelt mély, maradandó élményt a szemlélőben. S ebben nem kis része van Szentendre szépségének. — Valóban így igaz. Az én konstruktív festészetem Szentendréből nőtt ki. Nem is tudom elképzelni festői életemet Szentendre nélkül. Amikor először jártam itt, több, mint negyven esztendeje, annyire megragadott szépsége, történelmet idéző hangulata, hogy nem tudtam tőle többet elszakadni. Egy életre szóló barátság fűz e patinás, Duna-parti városkához. S az életre szóló barátsáKözgazdasógi középiskolai végzettséggel rendelkező nőt BÉRELSZÁMOLÓI MUNKAKÖRBE azonnal felveszünk. Bérezés kollektív szerint Jelentkezni lehet a Pest-Nógród megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalat Ceglédi Gyárában. gért a város szépségének hirdetésével fizet. A napokban érkezett a hír, hogy a francia- országi Cagnes-sur-Mer-i nemzetközi festőfesztivál Prix National díját Barcsay Jenőnek ítélték oda. A jelentős művészi díjat két művéért kapta, amely közül az egyik Szentendre szépségeiből ad némi ízelítőt Ezt a nagyszabású nemzetközi fesztivált a Képzőművészek Nemzetközi Szervezete j rendezi kétévenként. Művészi rangját bizonyítja, hogy a szervezet minden tagállama csak két-két művésszel képviseltetheti magát. A magyar képzőművészetet az idei tárlaton Barcsay Jenő művei reprezentálták s hogy jól, azt bi— A színpadon! Az más! Itt magánember vagyok — kiáltott rá, de aztán enyhültén, majdnem sírva kérdezte: — Üzent valamit? — Nem! — Nem? Hát akkor mit akar? — Bejönni!! — Várjon! Még ne engedje... — mondta izgatottan. — Felkapok magamra valamit. Rita felvett némi ruhát. ' Persze nem sokat. Néhány négyzetcentiméternyit csupán, de ettől már a sok vihart megért portás is elszégyellte magát és magában megállapította: ez a nő nagyon érti a szakmáját. Pedig Rita most nem ala- koskodott. Sírni szeretett volna a boldogságtól és minden vágya az volt, hogy minél jobban tetsszen Lacinak. Ezért volt a lázas készülődés, mely közben tudomást sem vett a portásról. A férfi érdeklődéssel figyelte a műveletet és arra a bölcs következtetésre jutott, hogy ezt tanítani kellene. Mert sokkal kevesebb lenne a válások és az elcsa- vargó férjek száma, ha az asszonyok Rita művészetének csak egy tizedét megtanulták volna. Rita egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, néhány javítást eszközölt, majd boldogan kiáltotta: — Laci! Lacikám! Gyere be... A portás elengedte a kilincset, melyet ez ideig belülről fogott. Aztán hirtelen mozdulattal kitárta az ajtót. Berek László, az ATC cenzonyítja az elnyert Prix National, amelynek átadására december 10-én kerül sor a Magyar Képzőművészek Szövetségének székházában. Ez lesz Barcsay Jenő számára az év negyedik nagy eseménye. S az ötödik? — Amióta csak a világra jöttem, tudom, hogy van anyám. Ma is. Vasárnap indulok haza, a kis erdélyi falucskába, hogy felköszöntsem az édesanyámat századik szülei tésnapja alkalmából. Annál szebb karácsonyt, azt hiszem, ember nem kívánhat magának, mint hogy erőben, egészségben köszönthesse anyját a századik születésnapján. Prukner Pál tere széles ívben repült a szobába ... A portás diszkréten távozott, kívülről becsukta az ajtót. Éppen jókor, mert a folyosón Falus doktor közeledett, kezében hatalmas buké- ta. — A művésznő lefeküdt... — mondta és álljt intett kezével. — Beteg szegénykém?...— kérdezte az ügyvéd aggódva. — Azt hiszem igen ... — Súlyos? — Nem életveszélyes, de nyolc napon túl gyógyuló — felelt a portás és kivezette Falust a folyosóról. Három boldog nap telt el, és Zámori Rita újra olyan szerelmes lett, mint annakelőtte. Azért nem jobban, mert ezt a szerelmet már nem lehet fokozni. Rita olyan szerelmes volt. hogy elpirult, amikor a lokálban vetkőzött, és legszívesebben megkérte volna a közönséget, hogy forduljanak el. Kivéve persze Lacit, aki minden este ott ült a parkett mellett, és aki ezért most nem kapott edzői megrovást. Sőt! Kristóf naponta érdeklődött az ügy előrehaladásáról, és okos tanácsokat adott: — Nem kell ajtóstól rohanni a házba. Fel kell szítani a szerelmét, és utána meggyőzni, hogy érted hozza az áldozatot. És ne feledd: a dologról hármunkon kívül senki sem tudhat. Az egész akciót nevezzük Zámori Ritáról, Z-akciónak, őt pedig Z—28-nak. — Miért 28-nak? Rita csak húszéves! — tiltakozott Berek. — Először is: Ritácska huszonnégy éves. Másodszor: ez jutott eszembe. Z—28! Nagyon-------------------- .... ____j. Mi ért? Mikor az üzletbe hozzák, gondosan lemérik, majd négy ellenőr tartja számon, — hány méter egy vég szövet. De a belé szőtt álmok hosszát, szövőlányok furcsa sorsát, egyetlen egyszer, — ki mérte meg? Gyárainkban a hibákra, minőségi ellenőr vadász, de a lélek mélyen rejtett, veszélyes és szeszélyes bajára, — mert belőle mi sem látszik, — ugyan ki vigyáz? S a ruhákat megcsodáljuk, ha újmódit tanít, de miért nem mutatja be Tervező Vállalatunk, — sohasem a varrólányait? Miért, hogy szép, ami lebben, s ébren is álom. Miért, hogy az Irodalmi Lapban, a vergődő verset, meg se találom? Pedig teher, mindig a szép. S'TfáST högy az' arcán, nem minden ember hordja szívét. Borbély Tibor 3. Szeretet vagyok s hűség Falu Tamás szerzői estje a Fészekben Kedden, a kora esti órákban zsúfolásig megtelt a budapesti Fészek Művészklub tanácsterme. Közel háromszázan jöttek el, barátok, ismerősök és ismeretlen ismerősök, hogy köszöntsék a magyar költészet egyik nagy öregjét, a kilencvenedik esztendejét közelítő Falu Tamást. Ekkora érdeklődésre senki sem számított. A tanácsterem széksorai kevésnek bizonyultak, pótszékek egész soráról kellett gondoskodni, hogy mindenki helyet foglalhasson. A Pen Club által rendezett szerzői est megkezdésére több, mint félórás késései kerülhetett csak sor. — A Pen Club a magyar irodalmi élet régi adósságát törleszti ezzel a szerzői esttel, amely — vajon ki tudná miért? — egészen a legutóbbi időkig méltatlanul mellőzte a költőt — kezdte ünnepi méltatását Kunszery Gyula irodalomtörténész. Majd idézve a költő egyik versét: „Ki régen élt és ma is él, Az kétszer született.”, arról beszélt, hogy a költő éppen ezekben az esztendőkben születik harmadszor újjá, bizonyítja ezt a közelmúltban — tizenkilenc évi kényszerű szünet után — megjelentetett válogatott verseskötete s az, hogy irodalmi lapjaink is kezdik újra felfedezni Falu Tamás ma is friss és elevenen ható költészetét. Falu Tamás harmincévesen, tehát már érett fejjel jelentkezett először a magyar irodalomban, közel hat évtizeddel ezelőtt. Kiss József lapjában, A hét-ben jelentek meg első versei. Azóta kilenc verseskötete és ugyanennyi regénye látott napvilágot s dolgozik ma is teljes szellemi frisseséggel. A meleg hangú méltatást követően előbb Mensáros László, majd pedig Kohut Magda tolmácsolta a lelkes közönségnek Falu Tamás egyszerűségében is finom hangulatú, rokonszenves bájú költeményeit. Sorra csendültek fel a jól ismert versek, az Egyszerűség, a Szeptember, a Cukrászda, az Iskolai találkozó, az Útlevél, az Én kivándorolnék és a többi költemény. A közel kétórás szerzői est végén a közönség hosszan tartó, lelkes tapssal köszöntötte a művészeket és fejezte ki tiszteletét a meghatottságtól könnyező költőnek. p. p. — Az Állami Déryné Színház december 19-én tartja idei utolsó premierjét, Jacobi Viktor: Leányvásár című operettjével, Petrik József rendezésében. HÍRADÓFILM AX. PÁRTKONGRESSZUSRÓL Húszperces híradófilmet készített a X. pártkongresszus munkájáról, „A Központi Bizottság jelenti” címmel Csőké József rendező, valamint Fé- héri Tamás és Fifilina József operatőr. A híradófilm érdekessége, hogy nemcsak a kongresszus munkáját eleveníti fel, hanem alkotóik riportot is készítettek a legfiatalabb kongresszusi küldöttel: Agócs Annával, a mezőkovácsházi tsz KISZ-tit- kárával, valamint László Aladárral, a kongresszus munkájában részt vett egyik legidősebb kommunistával. A filmet máris műsorára tűzte a budapesti Híradó Filmszínház, de a továbbiakban az ország több mozijában is bemutatják majd. A magyar középkori régészet 25 éve Dr. Gerevich László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója nyitotta meg A magyar középkori régészet 25 éve című kiállítást a Nemzeti Múzeumban. jól hangzik. A Z—28-as ügynök! — dörzsölte a kezét elégedetten Kristóf, majd mellékesen megjegyezte: — Kinyomtam az öregből ötven rongyot. — Nekem? — Egy frászt! Az akció költségeire. — Hámori tudja a dolgot? — Csak nagyvonalakban. A pénzt egyébként tapasztalat- cserére kaptuk. Ami a Z-ak- ciót illeti, közölheted a Z—28- cal, hogy a kezünkben az ajánlat a felsőhegyi Astoria bártól. Ö lenne a műsor főszáma. Kiemelt gázsi, külön bejáratú szoba. Ezenkívül tőlünk is kapna némi fizetéskiegészítést, és természetesen költségtérítést ... — Pszt. Rita jön! — szakította félbe az edzőt Berek. Kialudtak a f ények, csak egy éles reflektor vetődött a parkett közepére. A kékes fényben megjelent Rita. Hosszú, földig érő, hófehér tüllruha volt rajta. A tüll alaitt egy férfinyakkendőre elegendő textilnemű. Felcsattant a taps. — Bravó... Bravó... — kiabált doktor Falus, akin már az egész város röhögött. Napok alatt több kilót fogyott, szeme megszállottan villogott. A városban azt mesélik, hogy naphosszat kóvályog Rita lakása körül, és boldog, ha csak két szót válthat vele. — Imádom, és nem mondok le magácskáról — mondja ilyenkor, és boldog, hogy hallhatja a lány hangját: — Vén hülye! — Ne tessék zavarni az áhítatot — lépett most a főpincér a doktor asztalához, és a produkció alatt már el sem mozdult onnan, mert az elmúlt napolt alatt rájöttek, hogy Falust, Rita számának egyes mozzanatainál, le kell fogni. A zenekar lassú blues- ritmusba kezdett, a reflektor vörösre váltott, és Ritácska gombolni kezdte ruháját. Közben betáncolt az asztalok közé. — Erre is jöjjön! — sikított dr. Falus, de a főúr a han- gedlijével betömte a száját. Közben Rita végzett valamennyi gombbal, a parkett közepére vonaglott, a dob halkan peregni kezdett, és a lány testének vonaglásána a fehér tüll lassan lecsúszott. Ritácska ott állt talpig bikiniben. A férfiak homloka gyöngyözni kezdett, néhány tokásabb öregurat a gutaütéstől kellett félteni. Üjra megszólalt a zene, az attrakció a végkifejlet felé közeledett. Rita a keleti hastán- cosoktól ellesett mozdulatokkal risziáltá magát. Szerencséje, hogy e pillanatban senkit sem érdekelt a tánc, sokkal inkább a művészi mondanivaló. Rita lassan Berek asztala felé vonaglott. A törzsközönség már tudta, hogy a főattrakció, a melltartó pántjának kibontása, Berek László tiszte. A főpincér erősen kulcsolta át dr. Falust, akinek ilyenkor elvette eszét a fájdalom. Abban az időben ugyanis, míg Rita és Berek haragban voltak, ezt a funkciót ő gyakorolta. A dob ismét peregni kezdett, de most halkabban, izgatób- ban, mint amikor tüllruha hullt le a lányról. Rita megállt Berek asztalánál, ivott a poharából, megsimogatta a fejét, majd hátat fordított neip. A fiú felállt, büszkén szétnézett a bárban, lassan felemelte a kezét... — A pályán lennél ilyen ügyes, te falábú! — harsant egy éles hang és vége volt az áhitatnak. A dob ugyan még pergett, Rita átszellemült arccal állt, de Berek leejtette a kezét és dühösen a hang irányába fordult. — Csináljad jobban, ha tudod. A tribünön minden nyárimikulás Puskás öcsinek képzeli magát — kiabálta. — Most ne szurkológyűlést tartsanak! — remegtette tokáját egy vörösképű úr. — Nem ezért fizettünk húsz forintot. — Fogja be a pofáját! — hangzott a sötétből egy újabb javaslat, de nem lehetett tudni, kinek szólt A dob még mindig pergett Rita ijedt arccal állt és már mindenki ordított a teremben. Az üzletvezető, be sem várva a fejleményeket, a rendőrségre telefonált, mert tudta, hogy ahol két ilyen szenvedély, mint a sex és a futball összecsap; ott veszélyben a berendezés. A közönség két pártra szakadt, felugráltak az asztaloktól és a gyakorlott szemlélő már tudta, hogy néhány másodperc: és elcsattan az első pofon. Ezt a helyzetet használta ki Falus doktor: Lerázta magáról a főpincért, a parkettre ugrott és kikapcsolta Rita melltartójának pántját. A lány megfordult és amikor nem Bereket látta, irtózatos dühre lobbant. Így az első pofon Falus arcán csattant, Ritácska imádott kezétől. Az intim ruhadarab közben leesett a földre. Rita leha- ' jóit, hogy felvegye, de valaki fürgébb volt és magához kaparintotta az értékes ereklyét. A lány szerencsétlenül állt a parkett közepén. Már a dob sem szólt, mert a dobos is a vitával volt elfoglalva. Ritára senki sem figyelt. Ekkor lépett mellé Kristóf, gyengéden megfogta a kezét és a kijárat felé vezette. Az egyik asztalról lerántott egy abroszt és mint egy palástot a leány meztelen hátára terítette. — Jöjjön, kislány, ami most következik, nem magának való. — És Laci? — kérdezte ijedten a lány. — Ne féljen, ilyenkor ő is tud futni. Most nem a pályán vagyunk. Odabenn már sűrűn záporoztak a pofonok. Falus a bárpult mögött guggolva arra gondolt, hogy minden rosszban van valami jó: az események következtében fellendül az ügyvédi munkaközösség forgalma. Becsületsértési és súlyos testi sértési perek sorozata várható. Mire az edző Ritát az öltözőbe kísérte, már Berek a helyiségben tartózkodott. (Folytatjuk)
