Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
8 "Wí/i'lap 1970. NOVEMBER 7., SZOMBAT t "I 1 / A molnár sz&KJbbbol lesz a kenyer ... J vizsgálja, milyen liszt lesz a búzából. Bizony, rajtuk Is múlik, hogy a pékeknek könnyebb legyen a dolguk, s a rossz időjárás minőségi kártételeit valamennyire helyrehozhassák. Ezt teszik a ceglédi malomban is. Foto: Urbán LÁTJUK, HALLJUK Megyei fodrászverseny Cegléden Ifjúsági találkozó Mendén Kétnapos ünnep virrad ránk. Sokhelyütt már pénteken is munkaszünetet tartottak, mert előre hozták a szabad szombatot. Eseményben sincs hiány, bőven válogathat mindenki a neki tetsző programok között. Ráadásul még az idő is szépnek mutatkozik, a meteorológia szerint talán esik, de elülnek a süvítő északnyugati szelek. Elsőnek a november 7. tiszteletére rendezett ünnepségekről szólnánk. Nem soroljuk fel külön-külön valamennyit, hiszen nincsen falu, város, ahol tartalmas kultúrműsor keretében ne emlékeznénk meg az örökérvényű történelmi sorsfordulóról. Vácott a cifrakerti képtárban négy teremben kiállítást nyitottak az elmúlt 25 év szov- i jet könyveiből. Külön teremben gyűjtötték össze Lenin műveinek magyar nyelvű kiadásait. A legnagyobb helyet a mai szovjet irodalom kapta. A kiállítás alatt a Művelt Nép Könyvkiadó állandó vevőszolgálatot tart. A mendei KISZ-szervezet ma egész napra meghívta a járás fiataljait közös ünneplésre. A délelőtt a sporté, ami- koris eldől, melyik csapaté lesz a November 7 kupa. Délután a monori járásban működő tánczenekarok vívnak párbajt egymással, este vetélkedőt tartanak. Az ünnep első napját bállal fejezik be. Ócsán is táncolni fog az ifjúság szombaton, miután az ő számukra játszik majd a műI velődési házban a Gemler beatzenekar. Bál lesz ma este [ Tápiószecsőn is a Damjanich művelődési házban a „Bejárók bálja”. Reméljük, azért belépőül nem kell felmutatni a vasúti bérletet. Másnap délután a művészetkedvelők megalakítják a „Repülj páva dalkört” és mindjárt ízelítőt is adnak műsorukból. A legkisebbeket vasárnap Vecsésen szívesen látják a művelődési ház mesedélelőtt- jén. Míg a kicsik a Hófehérkét hallgatják, a kísérők sem unatkoznak. Kávé mellett cseveghetnek a klubban. Cegléden vasárnap egész napos programra látják vendégül a lakosságot és a környék érdeklődőit. Divatbemutatóval egybekötött női fodrászversenyen vetélkednek a szakma ifjúmunkásai és szakmunkás- tanulói a művelődési ház színháztermében. Este ugyanott bált rendeznek. Igaz, hogy a múzeumi hónap hivatalosan végétért, de azért javaslunk a két ünnepre is látnivalót. Az Ernst-múzeum- ban, a Nagymező utcában nyílt meg pénteken délután és 15-ig tart nyitva a nemzetközi ex- libris és kisgrafika kiállítás. A Mezőgazdasági Múzeumban szombaton délelőtt Kovács Miklós a pásztoréletről, a Magyar Nemzeti Galériában pedig XX. századi festészetünkről F. Mihály Ida művészettörténész tart előadást, míg az Iparművészeti Múzeumban Détári Angéla muzeológus bemutatja az ötvösség remekeit. A termés, a zöld tőik, spárga kukorica, piros paprikafüzé- lek már az udvarokban. A tépett kertekben, ahová már kékesfekete varjak szálltak, piros alma, csipkebogyó, bordó, lila őszirózsák — és fakult kukoricaszárak, virágágyak zörögnek. Egy magányos nyár aranyesőt hullat a szélben, maradék levelei sokáig remegnek. Akáclevél puhítja a földet. Szeikérzörgés, fekete szamár húzza a kocsit, azután újból csend. Margit háza olyan mint a többi, csak a meszelt homlokzata, két ablakszerűével, még kisebb, ez a legkisebb ház az utcában, de falán az egész faluban. — Megfagytak az éjjel a rózsáim. A fehér őszirózsák kicsit megrozsdásodtak, de ez is szép. Margit naponta felsepri az udvart, akár a földes konyhát, szobát. Utána vízzel fellocsolja. Azt mondja, tavasz- szal majd epret és virágot is ültet. De a pár négyzetméternyi kertben most csak szőlő fut a tornácra. Aprójószágot sem látok — nem tart, átmenne az egybeérő szomszéd kertekbe a kerítés hézagain. A felét a szomszédnak kellene megcsináltatni, ő a maga részét felállíttatta. Levágott k^t fürt fekete szőlőt — vajon maradt is? — mélytányérra, vízbe helyezte, azzal kínál a szobában. Nem akar leülni mellém a padra, az asztalhoz. Szomszédasszony tudatja az utcáról, hogy bejönne: csak int, hogy most nem ér rá. A szekrényt, a magasra vetett, letakart ágyat nézem, a fényképeket, szentképeket. A hímzett csíkokat és sorba rakott csészéket. A fali fogasra akasztott, ráncolt fekete szoknyákat, bekecset. A hetvenéves kis Margitot. — Nagyon vérszegény voltam mindig, azért is nem mentem férjhez. Hogy tudtam volna tizenegy gyereket megszülni, pár holdon felnevelni, mint anyukám? öten meghaltak, hatan megmaradtunk, öten férjhez mentek, megiiő- sültek, én a szüleimmel éltem. Apukámat még a háború alatt szélütés érte, öt évig ápoltam. Később anyukám is Az örökösnő megbetegedett. A testvéreim azt szerették volna, ha eladja a földet, a házat, és aztán hol az egyiknél, hol a másiknál húzza meg magát. De ő gondolkozni kezdett: „És milyen szekéren vinnének egyik gyerekem házából a másik házába? Én Dévai Jutka voltam, és az is maradok! Meg veled mi lenne, Margitom?” így én ápoltam haláláig, ezerkilenc- százhatvanötig, Anyukám nagy ható asszony volt, még az ágyból is nagy szava volt a faluban. Amikor érezte a halálát, végrendelkezett. A föld az ő nevén került a szövetkezetbe, azt hatfelé osztotta, ahogy jár. Évi huszonegy forintot fizet utána a termelőszövetkezet, de most százhatvanöt forintért megváltják az egészet, öt év alatt fizetik ki... A megmaradt földünket két részre osztotta: a Jani testvéremre és rám hagyta. A Janira azért hagyott, mivel neki nem rendeztek esküvőt, mert özvegyasszonyt vett el. Rám pedig — mert én gondoztam a szüléimét életük végéig. Nekem ötszáztíz négyszögöl szántó jutott a Cseke dűlőben és kétszázötven négyszögöl szőlő az öreghegy dűlőben. Ezt a házat, udvart ismét hatunkra hagyta anyukám, hogy amíg élek, én lakhatom benne. A testvéreim mind más faluban élnek, csak a Márta lakik itt. ö indította a port ellenem, a Cseke dűlői meg öreghegyi földekért. Mindig csak ő beszélt a tárgyaláson, én meg csak hallgattam s láttam, les rám a bíró, aztán a végén én is elmondtam a magamét: „Tisztelt Bíró Ür!” Megnyertem a pert. De a Márta nem hagyott békén a földemen. Borsót fészkelt a szőlőmbe —, kitéptem. Kukoricát vetett a szántómba, — a tanácsházára mentem: „Tisztelt Jegyző Űr!” Nekem adtak igazat, ez önkényes területfoglalás, még a kukorica is az enyém lett amit ő vetett. De a kukoricámat lopni kezdték: kiadtam felesbe a szomszédnak. így is megvan minden évben a pár zsák kukoricám. A szőlő most már kipusztult. De a szilvám olyan, mint a füge. Naponta árultam belőle a piacon. Igaz, csaik egy forint harmincért tudtam eladni kilóját. Éjszakánként néha rám_ zörgették az ablakot. Nem féltem. De tudtam, mennem kell nekem is a többiekkel a halottlátó asszonyhoz. Vonattal és busszal utazunk, csoportban, Gyöngyös mellé, Markaszra. Először jártam a halottlátónál. Nagyon csendes, rendes, tiszta asszony. Egyedül léptem a szobájába, azt mondta, nézzek közül, nézzem meg, hogyan él. Azt feleltem, nem érdekel engem a maga szobája, az érdekel, mit üzen az édesanyám. Ö pádig hogy szomorú az én anyukám, nagyon hiányzik neki a szobánk faláról a kép. Ügy tettem, mipt- ha nem tudnám, milyen kép. De a halottlátó azt is tudta. A temetésen az egyik testvérem leakasztotta a falról a nagyanyám képét. Jussos lány volt az anyám anyja, szép keskenyorrú. De nem az ő arcképe kellett az én testvéremnek, hanem a faragott ráma! — így bizonyosodtam meg arról, hogy valóban az én anyukám üzen nekem. Azt üzente, nagyon szomorú, amiért így sanyargatnak engem az én testvéreim. — Most megint felújította a pert a Márta. Hogy édesanyám nem végrendelkezhetett az összes föld felett, mivel a fele föld az édesapámé volt. Engem pedig megfenyegetett, hogy szociális otthonba vitet, és eladják a házat, megosztoznak. Megtörténhet ez velem? — Miből él ? — Most már kapok a tanácstól havi háromszázharminc forintot. Padányi Anna Egy évig az orvostudományi egyetem hallgatója volt, majd beiratkozott az Országos Színészegyesület iskolájába, ahol 1915-ben nyerte el az oklevelet. A következő évben a Belvárosi Színházhoz szerződött; 1917-ben a Nemzeti Színháznál, 1923-ban a Királyszínháznál játszott, majd visszatért a Nemzeti Színházhoz. 1950-től a Madách Színház tagja lett. Nagy jellemábrázoló képességű, sokoldalú, színes művészegyéniség volt; elegáns fellépés, tiszta szövegmondás, biztos stílusérzék jellemezte. Alakítássora a szerelmes szerepektől a tragikus hősökig terjedt. Remek karakterfigurákat formált meg; mind a klasszikus drámákban (főleg Shake spear e-darahokban), mind pedig a modern témájú színművekben kiváló alakításokat nyújtott. 1917-től szerepelt filmen is. Főbb szerepei voltak: Hamlet, Julius Caesar, Antonius (a Caesar és Kleopátrában), Prospero (a Vihar-ban), Bánk bán, Bibe- rach, Ottó (a Bánk bán-ban), az ügyvéd Miller: Pillantás a hídról című darabjában. Pakisztáni kígyók Értékes pakisztáni kígyókat ajándékozott az Állatkertnek Kalmár Tivadar budapesti terrarista. Van köztük egy rendkívül veszedelmes mo- noklis kobra és egy pompásan mintázott daboja mérges kígyó. Szeretnénk még felhívni a figyelmet a televízió ünnepi műsoraira: szombaton délután a Kockázat hőse, Mikulski humoros magyar összeállításban lép fel, este Gyurkó László: Szerelmem Elektra című drámáját sugározzák. Vasárnap délután nemzetközi kisfilm- sorozatot vetítenek, este A púpos című francia kalandfilmet láthatjuk. Befejezésül a hagyományokhoz híven megírjuk, mit játszanak a jövő hét végén a színházakban. A Katona József Színházban szombaton Bulgakov: Álszentek összeesküvése c. kétrészes darabját adják elő Major Tamás főszereplésével. A Vidám Színpadon érdemes megnézni az Egy fiúnak négy mamája c. vidám játékot. A rangkórságban szenvedő maszeknét Lórán Lenke alakítja, partnere Kabos László. Az ünnepekre jó szórakozást! Komáromi Magda SZÁZÉVES A KÉFESLEVELEZÓLAP — Ebben az évben is 66 millió unokám született... (Zsoldos rajza) A „kísértethajó“ fehér vitorlái alatt Az iskola emblémája a „Dar Pomorza”, egy szép, nagy vitorláshajó, amilyen már alig akad a világon. Erről a hajóról ábrándozik sok ezer lengyel kisfiú, még az is, aki sosem látott tengert (mert ez is előfordul), csupán útleírásokból imeri. Suttogás hat méterről... Gdyniában és Szczecinben működik vitorlás-címeres tengerészeti iskola — mindkettő megkapta a főiskolai rangot. Évről évre sok ezer fiatal folyamodik a felvételért. Idén majdnem ezren jelentkeztek Gdyniában felvételi vizsgára. Közülük választották ki a 270 legtehetségesebbet. A jelölteknek makkegészségeseknek kell lenniök, a legifjabbak test- magassága nem lehet kevesebb. mint 158 cm, a színvak- ságnak még nyoma sem lehet bennük a 6 méter távolságról meg kell érteniök a suttogást. Nem lehet idősebb a jelentkező 25 évesnél — a kor gyakran éppen olyan döntő tényező, mint a vizsgaeredmény —, ellenállóképesnek kell lennie a tengeribetegséggel szemben, amit az iskolahajón végzett próbaúton bizonyíthat. Tengeri pszichológia Aki keresztül jutott ezeken a „gátakon”, a főiskola négy fakultása (navigáció, mechanika, elektrotechnika-elektronika, adminisztráció) egyikének hallgatója lesz. Ettől kezdve a tanterem, a laboratórium, az intemátus és az iskolahajó az élet színtere. A tanulmányi idő négy és fél év. Ezalatt nemcsak az a cél, hogy a fiatalok maximális ismereteket szerezzenek, hanem az is, hogy hozzászokjanak a hosszú tengeri tartózkodáshoz, mindig ugyanazoknak a társaknak a körében: ez ugyanis döntő tényező. Éppen ezért a Az első fizikai Nobel-díjas Hetvenöt évvel ezelőtt, 1895. november 8-án fedezte fel Wilhelm Conrad Röntgen, a világhírű német fizikus a róla elnevezett röntgensugárzást, amelyet ő még X-sugárzásnak nevezett. Az 1845-ben született és 1923-ban meghalt kiváló tudós az általa szerkesztett cső segítségével végezte lankadatlan energiával kísérleteit. Eljárásának lényege az volt, hogy a röntgencsőben felgyorsított elektronok fémfelületbe ütköztek, s ott mozgási energiájuk körülbelül 1 százaléka röntgensugarakká alakult át. Az általa kikísérletezett készülék alkatrészei: a sugárvédő burában elhelyezett röntgencső, az annak üzemeltetéséhez szükséges feszültséget előállító generátor, valamint az egész berendezést szabályozó vezérlőasztal. Röntgen professzor nagy jelentőségű felfedezéséért 1901-ben elsőként kapott fizikai Nobel-dijat. E felfedezésén kívül foglalkozott még kristályfizikával, tanulmányozta a gázok fajhőjét, továbbá a folyadékok fizikai sajátosságait magas nyomáson. hallgatóknak már az iskolában meg kell tanulniok, hogyan alkalmazkodjanak a környezethez, hogyan oldjanak meg pszichológiai konfliktusokat — hiszen ilyenekben nincs hiány a tengeren. A tanulás díjtalan, csupán az ellátásért kell fizetni, a kevésbé tehetős családok fiai ösztöndíjat kapnak. Húsz szék, harminc ruhaakasztó A huszas években a Visztula mentén, Tczewben, 30 kilométernyire a tengertől működött Lengyelország egyetlen tengerészeti főiskolája. A tandíj magas volt: havi 100 zloty. Ezenkívül a diákokat terhelte az egyenruha, a tankönyvek és taneszközök költsége is. Magának az iskolának az első hónapokban minden földi java 20 szék, 18 iskolapad, 11 rajzasztal, 20 szekrény és 30 ruhaakasztó volt. 1939-ig összesen 440 tisztet képeztek ki az iskolán. Mindez már történelem, szinte már legenda. A második világháború után rohamosan fejlődött a lengyel hajózás, és ezzel párhuzamosan a tengerészeti oktatás is. Az elmúlt 25 esztendő alatt több mint 2500-an diplomáztak Gdyniában. A régi időkből csak a „Dar Pomorza” maradt meg: ma szebb, „fiatalabb”, mint valaha. Mert bármekkorát haladt is a technika, ez a hajó túlélt mindent, túlélte azokat a kritikusokat is, akik bizonygatták: mekkora anakronizmus, a XX. század közepén muzeális vitorláson holmi „kísértethajón” oktatni a fiatalokat. Az iskola is haladt a korral: az utóbbi években három motoroshajóval gazdagította állományát. A fiatalok ma már ezeken tanulják a nyílt tengeri navigáció nehéz művészetét és a kereskedelmi flotta egységein ismerkednek a hajózással, a modern mérő- és navigációs műszerek — köztük a radarberendezések — használatával. „Tanulják a viharit* A Dar Pomorza, a „kísértethajó”, mégis megmaradt. Kipróbált, pótolhatatlan iskolahajó; itt acélozódnak testileg, keményednek lelkileg a jövő tengerészei, itt tanulják meg, hogyan kell az elemek dühének ellenállni. Azt a bizonyos „tengeri érzéket” ma is csak vitorláshajón lehet megszerezni. Aki helyt tud állni a viharban és teljes vitorlázattál megtalálja az utat a szélhán- totta hullámok között, az motoroshajón is megállja a helyét. S aki a Dar Pomorza fehér vitorlái közt „tanulta meg” a vihart, az minden nehézséget leküzd a tengeren. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1895. november 9-én született, s 1962 júniusában halt meg Uray Tivadar, a kiváló Kos- suith-díjas színművész. Az elegáns karakter
