Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

a pest megyei hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1970. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Kongresszusi versenyben Brigádok vetélkedése az öntödében MÉRHETŐ TERMELÉSIÉRTÉK-EMELKEDÉS Mi jellemzi a X. pártkong- rsszus tiszteletére kezdemé­nyezett szocialista munkaver­senyt a Csikós József utcai ön­tödében? A válasz: az üzem brigád­jainak lelkes vetélkedése. A brigádok kezdeményezéseit összesítve született meg az év elején a felajánlás, amely szerint a napi 480 perces munka­időben 520 percnek megfe­lelő munkát végeznek. Ez a felajánlás 108,3 százalé­kos túlteljesítésnek felel meg — szeptember végéig 118,7 száza­lékra teljesítették. A verseny gondolata adott lendületet a csákozó brigád­nak ahhoz, hogy október 31-ig 408 csákozógép helyett 440-et gyártott. Ezt a 32 darabos túlteljesítést akkor értékeljük igazán, ha megtudjuk, hogy egy csákozó­gép ára 1 millió 72 ezer forint. Az öntödei meo azt vállalta, hogy az L2—09 számú du­Kozponti fűtés gépipari szakközépiskolában Megválasztották a szülői munkaközösseget A Géza király téri gimná­zium után az elmúlt napok­ban a Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskolában rendez­tek „nyílt iskolai napot”. Zsúfolásig megtelt a máso­dik emeleti díszterem. A szü­lők Puscsizna József igazgató adott tájékoztatást a taninté­zet életéről, munkájáról. Elmondta, hogy ebben a tanévben 692 tanulójuk van. Államunk öt és fél millió forintot adott a diákok ok­tatására, nevelésére. Jelenleg 250 tanuló számára biztosítottak kollégiumi elhe­lyezést és 100 diák részesül menzai ellátásban. Az iskola állandóan szépül, fejlődik. A közeljövőben új bútort és padlót kap a föld­szinti kísérleti nagyterem és jövő őszre központi fűtés adja a meleget. A tájékoztatás végén levetí­tették a Papházi Tivadar ta­nár és munkatársai által ké­szített „Egy nap az iskolánk­ban” című ■ filmet a gépipari­sok életéről, műhelygyakorla­táról. Megválasztották a szülői munkaközösséget is. Elnöke Lehóczky Miklós lett. (P. r.) gattyú öntvényeiből a tényle­ges 23 százalékos visszáru selejtet két szá­zalékkal csökkenti. Vállalása tervezett értéke 16 211 forint volt — a tényle­ges eredmény 60 547 forint. Szerény volt a Pelyhes fa- mintakészítő brigád, amikor elhatározta, hogy négy száza­lékkal többet termel a meg­előző időszaknál. A valóság­ban 14,4 százalékkal növelték termelésüket a kongresszusi versenyben és ez 40 045 fo­rinttal növelte az öntöde össz­teljesítményét. Folytathatnánk a sort a Híd­végi esztergályos brigád, Szivák Sándor csoportja, vagy Hegedűs, a Török, a Vizner brigád szép teljesítményeivel. Ha összesítjük az öntöde­üzem, a mintakészítő műhely és a forgácsolóüzem vállalá­sainak realizált értékét: ed­dig ez 1 304 000 ‘forintos ter­melési értéknövekedés. A Csikós József utcai öntöde valóban munkasikerekkel kö­szönti a közelgő X. pártkong­resszust. (papp) Határidő előtt teljesültek a a vácrátóti vállalások Határidő előtt, október 31-re teljesítették vállalásaikat a vácrátóti MAV-állomás dol­gozói. Mint Pintér Lajos ál­lomásfőnök, a községi nép­front elnöke elmondta, csök­kentették azt az időt, amit a vagonok az állomáson tölte­nek, megtartották az élüzem szintet: az állomás szépítésére, parkosítására 689 társadalmi munkaórát fordítottak. SPORT Óvás ellenére is újból bizonyítottak atléták a váci Vasárnap rendezték meg Vá­cott a megye atlétacsapatainak döntő versenyét. A döntőbe került öt csapat (Vác, Dunakeszi, Szentendre, Abony és Cegléd) közül sor­rendben hatodszor is a váciak bizonyultak a legjobbaknak. A legnagyobb ellenfél — a Szentendrei Katonai Főiskola — még óvással is megpróbál­kozott, hogy elhódítsa az első helyet. A győztes Zala ered­ményét megsemmisítették 1500 méteren, így a váciak 7 pontos hátrányba kerültek a többi egyesülettel szemben. Az iz­galmassá vált verseny az utol­só számon, a svédváltón dőlt el a hazaiak javára. Babinszki és Tóth kitűnő futásával. Eredmények: 10» m: 1. Babinszki (Vác) 11.3 mp. 20« m: >. Babinszki (Vác) 23.2 mp. 400 m: 1. Tóth (Vác) 52.0 mp. 800 m: 1. Tóth (Vác) 2 perc 12.0 mp. 1500 m: 1. Nyiri (Szentendre) 4 perc 27.6 mp. 3000 m: 1. Urbán (Szentendre) 9 perc 20.0 mp, 3. Zala (Vác) 9 perc 54.2 mp. 110 m gát: 1. Kristóf (Dunakeszi) 17.2 mp, 3. Pajor (Vác) 20.1 mp. Váltó: 1. Vác (Zomborka, Maloviczki, Ba­binszki, Tóth) 2 perc 6.3 mp. Távol: 1. Molnár (Cegléd) 638 cm. Magas: 1. Kundlya (Dunake­szi) 170 cm, 3—4. Hajba (Vác) 160 cm. Súly: 1. Pataki (Szentendre) 11,99 m, 2. Czmarkó (Vác) 11,94 m. Gerely: 1. Zomborka (Vác) 54,10 m. Diszkosz: 1. Czmarkó (Vác) 39,26 m. Pontverseny: 1. Váci HAGY VSE 66,5, 2. Szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola 64,5, 3. Dunakeszi 59, 4. Abony 45, 5. Cegléd 43 ponttal. A váciakat dicséri az is, hogy megyénk válogatottjának gerincét adták (Babinszki, Tóth, Zala, Zomborka és Czmarkó), amely az atlétikai NB I B-ben is és az ország 19 megyéje között a negyedik he­lyen végzett. Ez azért is szép eredmény, mert az utóbbi években sok ma is aktív, válogatott szinten is versenyző atléta hagyta ott az egyesületet: Pajor, Hargitics, Zamen, Pataki, Kiss ... Sajnos, az elvándorlás to­vább tart, mert jövőre már Tóth és Zomborka is fővárosi egyesületeket erősít. Czmarkó Gyula Középiskolás sport KOSÁRLABDA Az 1970. évi megyei baj­nokság döntőjét Cegléden, a Vasutas Tornacsarnokban ren­dezték. Eredmények: Serdülő leány: Az első he­lyért: Nagykőrös—Sztáron Vác 34:25, harmadik helyért: Gé­za Vác—Monori Gimnázium 29:22. Ifjúsági leány: az első he­lyért: Monori SE—Sztáron Vác 32:26, harmadik helyért Ceglédi Kossuth G.—Közgaz dasági T. Vác 32:25. Serdülő fiú: az első helyért Nagykőrös—Géza G. Vác 56:48, harmadik helyért Nagykáta—Sztáron Vác 34:33 Ifjúsági fiúk: az első he­lyért Nagykáta—Géza G. Vác 54:52, a harmadik helyért Sztáron Vác—Ceglédi Kossuth G. 48:40.-th HÍREK A JÓZSEF ATTILÁBÓL A Dunakeszi József Attila Művelődési Központ méhész­klubjában hétfőn délután Rukk Kálmán, az Országos Méhész Szövetség főtitkára tart előadást. Tizedikéig tart a szovjet kultúra napjai alkalmából ren­dezett könyvkiállítás a műve­lődési központ könyvtárában. i ★ Szombaton a Quint, vasár­naponként a Devils zenekar játszik a művelődési központ­ban délután öttől este tíz óráig. ★ 20-án Hunyadi József ifjú­sági író találkozik olvasóival a művelődési központ könyvtá­rában. ★ 22-én délelőtt az Országos Filharmónia ifjúsági bérlet hangversenyén Béres Ferenc ad elő a magyar zene történe­téről. Kiváló úttorővezetök HOZZÁSZÓLÁS Még egyszer a váci idegenforgalomról Magam is többször tapasz­taltam, hogy városunkat egyre több látogató keresi fel. Több­ször vezettem városnéző sé­tákra belföldi és — tolmács segítségével — külföldi kirán­dulókat. Egy budapesti csoport tag­jai nem is sejtették, hogy a főváros közelségében, attól alig 40 kilométerre ennyi ér­téket rejt ez a város. Vezető nélkül is jártak már Vácott, de csak ténferegtek, sok gyalog­lás árán sem sok nevezetessé­get láttak. Szükség van tehát szakava­tott vezetőre, aki a legrövi­debb útvonalon a legfontosabb történelmi, irodalmi emléke­ket és az új alkotásokat is megmutatja. Térképes, a legrövidebb me­netvonalat is feltüntető kiad­ványokra volna szükség, amely a vasútállomásra, az autó­buszpályaudvarra vagy a ha­jóállomásra érkezőket egy­aránt helyesen tájékoztatná., Négy-öt évvel ezelőtt szer­kesztettem is egy ilyen tér­képes füzetet „Váci séták” címmel, amelyhez 14 tusrajzot is készítettem a nevezetessé­gekről. A hirdetések díja fedezte volna az előállítási költsége­ket, tehát a városunkba ér­kezőknek ingyen osztogathat­ták volna. Nem tudom, me­lyik íróasztal fiókjában he­vernek ezek a rajzos kézira­tok. Kár volt a sok munkáért, pedig a Váci Napló keddi szá­ma szerint is, igen nagy szük­ség lenne ilyen kiadványokra. Ami a cikknek a szállodára, esetlég turistaszállóra vonat­kozó megállapításait illeti, azokkal tökéletesen egyetér­tek, csak félek, hogy semmi sem lesz belőle, mert vannak olyanok, akik városunk ide­genforgalmát jelentéktelennek tartják. Ha látták volna a rövidhul­lámú kongresszus soknyelvű résztvevőinek váci látogatá­sát, ha megfigyelték volna a számukra rendezett orgona­hangverseny sikerét, ha ve­lünk lettek volna a sejcei ki­ránduláson, akkor nem ez lenne a véleményük. Mi, lassan kiöregedő ország­járásvezetők, a kirándulók kalauzolásán kívül is, min­dent megtettünk városunk hí­rének terjesztése, propagálása érdekében, és hajlandók va­gyunk tapasztalatainkat át' adni a majdan helyünkre lé­pő fiataloknak. De azoknak is meg kell tenniök mindent ezért a városért, akiknek több lehetőségük van a mienknél. Galambos Ferenc -¥■ (Kedden jelent meg Papp Rezső tollából az „Őszinte sza­vak az idegenforgalomról” cí­mű írás. Erre érkezett a fenti hozzászólás.) A résztvevők egy csoportja A hét elején egésznapos csa­patvezetői értekezletet tartott a váci járási úttörőelnökség. Az úttörők kürtszava után ünnepélyesen hozták be a zászlót a párt és tömegszer­vezeti székház dísztermébe, majd Kalmár Imre járási út­törőtitkár — a jelentések után — köszöntötte az értekezlet résztvevőit. Haness László megyei út­törőtitkár rövid bevezetője után kiosztotta az úttörőveze- tői igazolványokat. Ezt köve­tően november 7-e alkalmá­ból kitüntetést, jutalmat kap­tak a legjobb úttörővezetők. Foto: Búzási Kiváló úttörővezető kitün­tetést kapott Elek Ilona és Kalácska László; a KISZ KB dicsérő * oklevelét Szakáll L ászióné, Göndöcs Erzsébet, Iványi Lászióné, Kanyó And- rásné és Görbe Jánosné kap­ta meg. Az ünnepség a fóti Gyer­mekváros úttörőinek műsorá­val folytatódott. Befejezésül Barát Endre, a járási párt- bizottság művelődésügyi és propaganda osztályának ve­zetője köszöntötte a résztvevő­ket. Mi lett a közérdekű javaslatok sorsa? 24-ből 21 megvalósult Kismaroson A kismarosi községi tanács végrehajtó bizottsága novem­ber 2-i ülésén tárgyalta meg az 1967. évi választói jelölő gyűléseken elhangzott javas­latok és bejelentések sorsát. Mint Krebsz József vb-elnök elmondta, a tanácstagok beszámo­lóikon nyugodtan állhat­nak választóik elé, mivel az 1967-ben elhangzott huszonnégy közérdekű javas­latból huszonegyet már meg­valósítottak. A gázcseretelep — a lakos­ság nagy anyagi és társa­dalmi hozzájárulásával — két és fél hónap alatt felépült és ma már olajtelep is üzemel mellette. A milliós költség­gel és saját erőből épített óvodát a község felszabadu­lásának 25. évfordulóján ad­ták át. A tanácstagok és nép­front-aktívák szervezőmun­kája nyomán a lakosság az óvoda épí­tésére 1600 nap társa­dalmi munkát fordított. De beszélhetnénk az új or­vosi körzet kialakításáról, amely Kóspallagot is ellátja, vagy az út- és járdaépítések­ről, a villanyhálózat bővítésé­ről is. A négyéves ciklus vé­gére befejezték a mellékutcák parkosítását is, így érthető, hogy mint minden évben, az idén is Kismaros vitte el a Dunakanyar Intéző Bi­zottság által kezdemé­nyezett verseny, a „Virá­gos Dunakanyar” pálmá­ját. Ígéretük van, hogy 1970. december 1-én átadhatják a község új boltját és még a tanácsválasztások előtt meg­oldják a község intézményes szemétszállítását. A vb-elnök elmondta, hogy az elért eredmények a la­kosságon kívül a tanács­tagok nagy részének és a HNF lelkes aktíváinak köszönhetők. Régóta húzódó és eddig az utánjárások ellenére sem megoldott problémájuk a község üdülőhellyé nyilvání­tása. A végrehajtó bizottság most a helyi népfrontelnök­ség segítségét kérte, hogy járjon el az illetékes orszá­gos hatóságoknál ebben az ügyben. (u. i.) A BELÜGYMINISZTER IS KÖZBESZÓLT Régi folyóiratok a váci múzeumról A múzeum 75. évfordulója alkalmából nagyon sok köny­vet és folyóiratot néztünk át, és érdekes adatokat találtunk bennük. Bár ezek egyike-mási- ka előadásokban elhangzott, mégis jónak látjuk, ha idézünk belőlük, mert önmagukban is tanulságosak. Ezért nem is akarunk sokat hozzájuk fűz­ni. Az Archeológiái Értesítő cí­mű. ma is élő folyóirat 1897. évfolyamának 187. oldalán az alábbiak olvashatók: „Vácon még a hetvenes években in­dult meg a mozgalom a város és környéke történeti emlékei­nek gyűjtésére és múzeumegy­let alapítására E mozgalom élén ifj. Varázséji Gusztáv, Römer régi tanítványa (közbe- vetőleg megjegyezzük, hogy Römer Flórisról, a, múlt század világhírű magyar régészéről van szó) és az Archeológiái Értesítő munkatársa állott. Gyűjtéseivel és ásatásaival megvetette a tervezett mú­zeum alapját. Halála után dr. Freysinger Lajos és Csávolszky József folytattak gyűjtést, és a gyűjteményt 1887 óta a kö­zépvárosi iskola egyik termé­ben őrizték ... 1891. szeptem­ber 20-án létrejött egy „régé­szeti és műkiállítás”, melynek fényes sikere dacára azonban a közönség csakhamar áttért a múzeumegyesület feletti na­pirendre. E pangásba új életet hozott Bauer Mihály váci fő- gymnásiumi tanár. Leginkább őneki köszönhető, hogy ma már külön alkalmas épület szolgál a múzeumi tárgyak eltartásá­ra, ő tőle ered az új társulat terve és annak alapszabályza­ta, melyet 1895. évi február 15-én, illetve 1896. február 6-án tartott társulati közgyű­lések elfogadtak, s ugyancsak 1896. december 28-án volt a végleges alakuló közgyűlés, s ez év (1897) január közepe óta már tisztviselői kara is műkö­dik. Az egylet elnöke: Csá- volszky József, alelnök: dr. Freysinger Lajos és Reiser Henrik, titkár: dr. Tragor Ig­nác, s a múzeum igazgatója Bauer Mihály, őrei: Borbély Sándor, Bartók Lajos és Fodor Imre. Most van folyamatban a múzeum leltározása, és rövid idő múlva átadják a nyilvános­ságnak. Örömmel vettük e kedvező hirekét az egyesület titkárától. örvendünk, hogy szakunknak Vácon új gócpont­ja támadt! Remélhető, hogy a lelkesedés, mely megteremtet­te, nem lesz múló szalmatűz, e reménnyel legmelegebben üd­vözöljük az újjászületett egye­sületet.” Eddig a közlemény, mely a folyóirat főszerkesztőjének és a múlt század másik nagy ma­gyar régészének, Hampel Jó­zsefnek aláírását viseli. Mint a szövegből kitűnik, az infor­máció Tragortól származott, aki szerényen nem szólt a ma­ga szerepéről. Ennek ellenére a legnagyobb anyagi áldozatot 5 hozta a múzeumért, és halá­láig ő dolgozott érte a legtöb­bet. Ugyancsak az Archeológiái Értesítő 1904. évfolyamának 384. oldalán olvassuk, hogy, a váci múzeum gyűjteményei végleges elhelyezésére mú­zeumépületet terveznek, mely­nek számára Vác városa alkal­mas telket ajánlott fel. Majd két évvel később, ugyané fo­lyóirat 95. oldalán ez áll: „A váci múzeum, mely 1903. év óta városi tulajdonná vált, egy tervbe vett épület számára a várostól kapott vcdna ugyan al­kalmas telket, de költség híjján nem lehetett építeni, azért a gyűjteményeket most a siket­némák épületében meglehető­sen dohos helyen őrzik. Már a belügyminiszter is beleavatko­zott a múzeum dolgába, uta­sítván a várost, hogy a mú­zeum ügyét rendeleti úton sza­bályozza. A valóság az, hogy a múzeum iránt érdeklődik ugyan két-három lelkes em­ber, de a városi közönség nem törődik vele. Sem a múzeum gyarapodásáról, sem a társulat álapotáról nem kapunk hírt.” Eddig tart a 64 évvel ezelőt­ti híradás. Stefaits István

Next

/
Oldalképek
Tartalom