Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

rési HEGYEI í^rrfop 1970. NOVEMBER 1., VASÄRNAP Lombhullás PA Őszi parton Talán ősszel a legszebb a folyó. Reggel még sűrű köd üli a víz felszínét, csak délfe­lé kezd kitisztulni és ekkor láttatni engedi arany színű partjait. Itt-ott már teljesen kopaszon állnak a fák. Az egyik parton szinte ráhajolva a Dunára, takaros kis község. A part mentén kikötött csóna­kok. A víznél gondozott út ve­zet, padokkal teleültetve. íme, ilyen a mi ráckevei Duna menténk. A víz szélén kacsák lubic­kolnak, őket nem zavarja a hátborzongatóan hús szél. Az idillikus csendet hajókürt sza­kítja meg. Kis csavargőzös siet lefelé, alig néhány utassal a fedélzetén. Inkább csak ki­rándulók utaznak rajta, hiszen aki siet, az utat sokkal gyor­sabban megteheti autóbuszon, amely a kanyargós part men­tén a széles műúton robog. Egy ideig együtt fut a busz és a hajó, de a kocsi egy kanyar­ban eltűnik s már nem is jön elő. A folyam közepétől egy ki­csit a part felé kanyarodva keskeny sziget húzódik. Sűrű bokrok, fák között faépítmé­nyek. Ajtajukon lakat, csak szombat-vasárnap használják őket a horgászok. A természet annál jobban látogatja a szi­getet. Minden évben keske­nyebb lesz, néhol már egész fasorok állnak a vízben. Kihalt a kikötő is. Csak egy öregember ül a csónakban, be­dobott horgászbotja mellett. Lehet vagy 90 éves. Előtte nagy fekete macska lesi moz­dulatait. Fel-felugrik, és az öreg lábához dörzsölődik. Az mosolyogva, dünnyögve végig- fimít az állaton. A víz közepén mozgás tá­mad. Fiatal fiúk csorognak kajakjaikkal, hagyják magu­kat sodortatni az árral. Ha­rang kondul. Az öreg felkap­ja a fejét, temetésre szól a lé­lekharang csendülése. A lejáróhoz gumikerekes kocsi gördül. Két fiú hatal­mas boroshordót próbál róla a vízbe gurítani. Nagynehezen Sikerül. Jutalmul csatos üve­get húznak elő az ülés alól, jót húznak a tavalyi borból. Az idei termés leve már ebbe • hordóba kerül. Alkonyodik. Fuvallat fut végig a vizen, az öreg fázósan húzza össze magán a kabá­tot, elrakja a pecát és hazafe­lé indul. A macska előtte sza­lad. A nap vörös korongja tel­jesen eltűnik a láthatáron. Az erősödő szél sárga leveleket szór a víztükörre, s azok sző­nyegként elterülve úsznak le­felé. A hídon felgyúlnak a lám­pák, az alkonyi fényből mesz- szire virít középen a piros és a zöld útjelző. A hídon, ahogy sötétedik, mind vakítóbb a fe­hér kandeláberek fénye ... K. G. OKTÓBERI NAPSÜTÉSBEN. Foto: Jászai Csaba Micsoda a bácsi? A leveleket már mindenütt megmarta az ősz rozsdája. A nap is csak néha-néha bújik elő, arca elé vont felhőfátyla mögül. Ősz van. Rám mindig hat ez az év­szak, mert befejezése egy má­sik, egy harsogó színűnek, egy derűsebbnek. Rosszkedvűen ballagtam cé­lom felé. Délután két óra volt. A magas felhangokból ösz- szetevődő éles zsivaj, hirtelen érte el a dobhártyámat az ut­cán gyerekcsapat közeledett. Lehettek hatan-heten, nyolc­tíz évesek. — Honnan? — kérdeztem tőlük. — Az iskolából — válaszol­ták. — Egy szeplős arcú, világos­kék szemű, vörös hajú fiúcska nagy bátran elém állt. A bácsi tanfelügyelő? 293 és 259 lakás Tervek 1980-ig — Újabb intézkedések Folyamatosan fejlődik Pest megyében a cigány lakosság szociális és kulturális helyzete. A megyében 17—18 ezer ci­gány él. Különböző társadalmi szervek eddig végzett tudat- formáló munkájának eredmé­nyeként az idén a munkaképes korú férfiak 75 százaléka már rendszeresen, 15 százaléka pe­dig időszakosan dolgozik. Nö­vekszik a munkát vállaló nők száma is. A dolgozók többsége se­gédmunkás, kisebb része betanított munkás, szak­mával azonban egyelőre kevesen rendelkeznek, örvendetes viszont, hogy szép számmal vannak közöttük ki­válódolgozó-jelvénnyel vagy ^oklevéllel kitüntetettek. Egyik legfontosabb tenniva­ló a cigány lakosság lakáshely­zetének megoldása: korábbi felmérés szerint a megyében 716 cigánytelepi putrilakást tartottak nyilván, s ezeket a tervek szerint 1980-ra meg­szüntetik. Eddig 293-an építet­tek saját erőből, OTP-kölcsön- nel családi házat, a községfej­lesztési alapból pedig 259 csa­ládnak juttattak lakást. A szakszervezeti bizottságok a tömegszervezetekkel közösen több száz családvédelmi, gyer­meknevelési és egészségügyi előadást tartottak. A tanácsok jelentős anyagi támogatással segítik a gyermekek oktatását. Örkényben például tanulószo­bát rendeztek be számukra, Ráckevén külön cigányosztályt és tanulószobát szerveztek, Valkón, Dányban iskolaszerek­kel segítették a rászorulókat A következő években újabb intézkedésekkel javítanak a helyzeten. A tanácsok lakást juttatnak, a szakszervezetek több munkaalkalmat teremte­nek a cigányok számára. Repülő busák a Tiszán A szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagjainak őszi munkája látványossá vált, amió a növényevő halakat te­lepítettek a Röszke község ha­tárában húzódó négykilométe­res tiszai holtágban. A fehér és pettyes busák egynémelyi- kének súlya eléri a 6 kilót. Ezek a növényevő halak nem olyan nyugodtak mint a pon­tyok, harcsák, süllők, kesze­gek. Mindé hálóhúzáskor szinte lázba jönnek, valóságos mutatványokat végeznek: két- három méter magasra ugrál­nak fel a víztükör felé. Köz­ben a nagyobb, súlyosabb ha­ld. néha még a halászokat is alaposan megütik. Hosszú ide­ig tart amíg megnyugodnak, s hálóba kerülve beletörődnek sorsukba. ti — Nem. k — Akkor, a bácsi tanító tán? — Nem. — Hát micsoda a bácsi? — Szomorú. — Szomorú? — világított felém a szeplős arcból a két szempár. — És miért? A másik öt srác tisztelettel­jesen sorakozott szószólójuk mögé, én meg azon töpreng­tem, mit is válaszoljak. — Hát miért szomorú a bá­csi? — kérdezte a kis apafej újbóL — Szeret a bácsi játsza­ni? — Hm .' 1; azt hiszem, igen, legalábbis régen ... — Srácok, bevesszük? — fordult a kisfiú a többiek felé. Azok bólogattak. — Jöjjön velünk a bácsi. A hegybe megyünk. — A hegybe? Hol van itt hegy? — néztem körül csodál­kozva a Monori Járási Tanács épülete előtt. — Arra ni — mondta a kis srác —, a szőlőhegy. És velük mentem. És velük játszottam. És kimelegedtem és elfáradtam. És derűssé vált borongós kedélyem. Már szürkült, amikor abba­hagytuk. — Mondd csak — faggat­tam újdonsült kis barátomat — miért csináltátok ezt? — Miért? Hát..., mert így tanultuk az osztályfőnöki órán... (k. i.) HÉTFŐTŐL Szovjet könyvek seregszemléje A szovjet kultúra napjainak programjához kapcsolódva nagyszabású könyvkiállítás nyílik hétfőn a Magyar Tudo­mányos Akadémián. Az ese­ményre kiadói delegáció érke­zett Budapestre: G. V. Kono­valov, a Belorusz SZSZK saj­tóbizottságának elnöke és M. V. Sisigin, a Szovjet Sportki­adó igazgatója. Ex librisek " Ví j khunvad várában Szombaton a Mezőgazdasá­gi Múzeum vajdahunyadvári épületében kiállítás nyílt olyan ex librisekből, amelyeknek egyik vagy éppen a legfonto­sabb motívuma a szőlő, illetve a bor. A november 15-ig nyit­va tartó kiállításon csaknem 800 olyan ex libris látható, amelyet egy Lengyelországban élő magyar gyűjtő, Lippóczy Norbert bocsátott rendelkezés­Betűk, s nyeremények STAFÉTABOT.SORSOLAS DABASON Jobb időt rendelni sem le­hetett volna: csodálatosan szép hét végén, meleg őszi napon rendezték meg Dabason a sta­fétabotok sorsolását. Sokan jöttek el azok közül, akik az utóbbi hetekben, napokban váltottak 500 forintnál na­gyobb értékű betétkönyvet, s ehhez egy sorszámos stafétabo­tot is kaptak. A letépett szá­mokat húzták ki az úttörők s egymás után jelentkeztek a szerencsés részvevők. Egy-egy betűt kaptak kézbe, s amikor egymás mellé álltak, ezekből1 a betűkből állt össze a köz­mondás: „Sok kicsi sokra megy — 1970.” A vállalatok, intézmények, gazdaságok által felajánlott sok holmi nemcsak a dabasi tanács épülete elé állított asz­talt borította be, de még kör­be is bástyázhatták velük a játékot vezető, bonyolító OTP- sek. Dél felé hosszú menet vo­nult hazafelé a kisebb-na-l gyobb nyereménytárgyakkal, hogy otthon is eldicsekedje­nek ... — t — Foto: Gábor A taxi nem ment a határig Veszélyes kaland Tőr, kötél, autótérkép — Megszólal a vészkürt — Könny és bilincs — Kötélre miért volt szük­ség? — A sofőrt akartuk megkö­tözni vele. Háztartási boltban vettük. — A tör? — A papírvágó késekkel együtt vásároltuk a zugpiacon. A Fürst Sándor utcában van egy lakatos, ott köszörültettük élesre. Gondoltuk, jó, ha kéz­nél van, esetleg ellenáll a ve­zető. — Az autótérkép? — Sopronig, az országhatá­rig jelezte az utat. — A fogó? , — A drótkerítés átvágására kellett. Azt hittük, kerítés van a határon... A kérdésekre válaszoló fia­talember nem jutott el a hatá­rig. Bűntársaival együtt most egy rácsos ablakú szoba lakó­ja. „Ami mész, vagy meghalsz!" Gabnai István 51 éves gép­kocsivezető így mondta el a történteket: — Tizenegy éve dolgozom az autótaxinál, rendszerint éjsza­kai műszakot vállalok. Októ­ber 14-én este nyolc óra után a Nyugati pályaudvarhoz áll­tam Polski Fiattal. Nemsokára három fiatalember lépett a ko­csihoz, Budaörsre akartak utazni. Személyi igazolványt kértem tőlük. Előbb vonatkod- tak, de aztán az M... Zoltán FOTÓZZON ŐSSZEL IS TERMÉKEKRE! Ezúttal kétszeresen jól jár: november 2-től november 30-ig 50%-os árengedménnyel vásárolhatja meg a mintás felületű, és a „B” tónusú, extra felületű, márkás fotópapírokat, csak a FORTE MINTABOLTBAN Budapest V., Mérleg utca 12. SZAKMAI TANÁCSADÁS nevű odaadta az igazolványát. Az adatokat, mivel fővároson kívüli fuvarról volt szó, be­diktáltam a taxiügyeletnek, majd elindultunk. A fiúk egész úton hallgattak. Átrobogtam Budaörsön, már a Törökugrató közelében jártam, mikor egyi­kük megszólalt: térjek le jobbra, egy földútra. Rossz ér­zésem támadt, egyébként is hepehupás volt az út, mond­tam nekik, érre nem megyek tovább. Visszafelé hajtottam vagy hatszáz métert. Ott balra akartak letéríteni, de én kije­lentettem: a főútról nem ka­nyarodok le sehova. Az egyik utas ekkor kiabálni kezdett: „Arra mész, amerre mondom, vagy meghalsz!" „Majd a rendőrségen megbeszéljük" — válaszoltam, és rátapostam a gázra ... Abban a pillanatban mind a hárman késeket rán­tottak elő... A fegyvereket nekem szegezték... Megnyom­tam a vészkürtöt... „Nem értem mi történhetett" L. Lajos segédmunkás édes­anyjának vallomásából: — Olyan becsülettel nevel­tük fel őt is, mint kilenc test­vérét. Lajos négy általánost végzett, most akarta folytatni a tanulást. Komoly gondolko­dású fiú volt, mindig hazaad­ta a fizetését. Mindenkivel tisz- lettudóan viselkedett. Nem ér­tem, mi történt vele, talán a rossz barátok... S. József segédmunkás édes­anyjának vallomásából: — Józsi nyolc általánost vég­zett, miután elváltam az apjá­tól, velem élt. Szófogadó fiú volt, szakmát tanult. Bíztam benne, csodálkozom, hogy ilyesmibe keveredett...' M. Zoltán segédmunkás édesanyjának vallomásából: — Zolira nem lehetett pa­nasz, senkivel sem szokott szemtelenkedni. Az általános iskola után munkába állt, bár nem nagyon szeretett dolgozni. A zsebpénzét cukorkára köl­tötte ... rr Soha jobbkor" — „Kapcsold ki a kürtöt, vagy meghalsz!" — üvöltött rám az egyik fiú. Lefékeztem a Fiatot. Kinyitottam az ajtót, fél lábbal kiléptem, de megra­gadták a zakómat. Közben a lejtős úton gurulni kezdett a kocsi. Nem tudtam szabadulni a markukból... Már későn vettem észre, hogy valamelyi­kük kiugrott az autóból, és a hátam mögé került. Csavar­kulcsot láttam villanni a ke­zében, a fejemen ütéseket éreztem... lerogytam a beton­ra, elájultam.'!: Amikor esz­méletre tértem, a kocsi már vagy ötven méterre gurult tő­lem, még mindig sivított a vészkürt. Ugyanekkor reflek­torfény világította be az utat, a 88-as autóbusz közeledett. Soha jobbkor. Segítségért inte­gettem ... A támadók otthagy-; tak, és futásnak eredtek... Eddig Gabnai István elbeszé­lése. A taxisofőrt súlyos fej­sérüléssel szállították kórház­ba a mentők. A Budai Járási Rendőrkapitányság nyomozói a tettesek szellemi vezérét, L. Lajost, még akkor éjszaka XX. kerületi lakásán elfogták. Tár­sai — mint később kiderült — a tett színhelyétől nem messze felkapaszkodtak egy tehervo- natra, s Almásfüzitőig utaztak. Az éjszakát egy szalmakazal­ban töltötték, majd másnap felszálltak a győri vonatra. A határőrök ott fogták el őket. A támadókat a rendőrség letar­tóztatta. „Ha akarja, meglátogathat" — Az autó tehát a határig kellett volna? — Igen, gondoltuk, ha meg­szerezzük a taxit, egy éjszaka alatt odaérünk, aztán gyalog megyünk Ausztriába. — Hogyan született ez a gondolat? — Csavarogtunk az utcán, sünikor valamelyikünk — már nem emlékszem, kicsoda — fel­vetette: disszidálni kellene. Jó ötletnek tartottuk. Megvettük a késeket, és két nappal az ak­ció előtt kiléptünk a munkahe­lyünkről. — S miért akartatok szök­ni? — Jóska és Zoli csak kaland­nak vette az egészet. Nekem volt rá okom... illetve akkor azt hittem, hogy van. A Vi­dám Parkban megismerkedtem egy osztrák kislánnyal. Meg­adta a címét is. Azt mondta: ha akarja, meglátogathat... Az arcról könnyet letörlő kézen megcsörren a bilincs. Mint két társa, I* Lajos sincs még 16 éves. — Szitnyai — AMIKOR AZ OSZTRÁK RENDŐRSÉG, a minap egy rablóbandát fogott el, a bűnö­zők között ott volt a bűnügyi rendőrség felügyelője, Helmut Preisenheimer is. Nem is vé­letlenül, hanem mint kiderült — ezer schilling honorárium ellenében ő vitte rendőrautón „bevetésre” a megrögzött bű­nözőket Néhány évvel ezelőtt ismerkedett meg velük, ami­kor ő fogta el őket egy fegy­veres rablás után.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom