Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
4 Meer» K/Cériap 1970. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Bakelit tél és Lehel kürtje MÜTYÜRÖK Piacainkat, rossz hírű bazárjainkat, dohányboltjainkat eltépték a mütyürök. Mütyüröket vesz az ide látogató idegen és a külföldre látogató hazai, a szép érzésű szerelmes és a lakását berendező fiatal házaspár. Egyszóval: kellenek a mütyürök. Kik adják? Hogyan veszik? Felvert ponyvalapok alatt sok színű apróságok. Varga Anna Budapestről, a Régiposta utcából hozta le Ceglédre készletét. Lehel kürtjét nyolc forintért, rózsákat hatért, tükröt Klossal négyért. Fejkendős néni agyonpúde- tezett lányával mutsrálgatja a művirág-kertet. — Ezt hogy adja? — vesz el egy tátikacsokrot. Az árat nem méltányolja, újat választ. Muskátlit, műanyagból, műfölddel és műcseréppel. Drágább, mint a tátika, 28 forint, de a néni habozás nélkül kifizeti. Az agyon- púderezett lánynak csillog a szeme. — Legalább eláll... — okolja a vételt. A téli sportok szerelmese Tirolban érezheti magát a félgömb bakelit hegy láttán. Piros kardigános síelők, szám szerint kettő, a fehér műdombon. A bakelit hegyet meg kell rázni és rettentően havazik. Tíz másodpercig maga a gyönyörűség. És aki nem szereti Tirolt, vegye meg az aranyló Országházat, a tarka tetős városképet, a virágkosarat, hiszen mindenütt egy rázás és tíz másodpercig havazik, mindössze kilenc forintért, az élet végéig, ha csak valaki szét nem töri a bakelit' telet. Zöld Lehel kürtje. Piros Leijei kürtje. Sárga Lehel kürtje. Ennyi színben még sosem láttam Lehelünk hangszerét. Hozzá jár még a bojtos madzag, szintén más és más színekben. Nyolc forint — a gyerekek kedvence. Egy asszony az unokájával sorra fúj vagy ötöt. Egynek a hangját sem véli tökéletesnek. Az eladó kezd mogorva lenni, rászól: — Asszonyom, ha oboát akar venni a kisfiúnak, azt nem tartunk ... A venni készülő mérgesen válaszol: — Kérem, egynek sem jó a hangja! Rekedt! Hamis! — Ezt nem Beethovennek készítették, hölgyem! Gyerekeknek, hogy az apjuk ne tudjon aludni! Angyali mosoly az asszony arcán. — Akkor adjon egyet... A slágerek slágere Ványi Istvánnénál: műanyag géppisztoly. Dobtárral, melybe elem rakható. Két csőelemmel hat óráig egyfolytában kerepel, tüzel a fenevad. Nyolcvan forint, minden kisgyermek álma. Rajta fémlemezen aranyló betűkkel, hogy senkit meg ne tévesszen: GÉPPISZTOLY. Így tanul a gyerek! Csomagolópapírral letakart asztalon temérdek porcelán. Kutyák, oroszlánok, papagájok, hamutartóval, vagy anélkül, meztelen hölgyek, fésül- ködve, nyakukban hattyúval, törülköző nélkül, ágaskodó lovak. Cságoly Ferenc nagybajuszú, fehér hajú eladó, az árusok doyenje. — Gyönyörű darabok ezek. Most nem kellenek úgy, de egyébként közkedveltek a vásárlók körében. Ma rossz napom van. — Mit adott el? — Egy kis vázát hatért, egy oroszlánt, hamutartósat, hetvenötért. Az oroszlános hamutartón egyébként rózsák is vannak. — Hennán veszi ezeket? — Mezőkövesd a hazája. Nem keresek ezzel sokat. Az oroszlánon például tizenöt forintot. Mégis jobb, ha ezt vesznek, mintha italra költik a pénzt. Ugye? — mondja a családszerető üzletember. — Van ilyen magának is a lakásban? — Nők. Azok vannak. Gyönyörűen csinálja a mester a nőket. Hamvasak, üdék... És fésülködnek. A párt- és tömegszervezeti oktatás százezrek önként vállalt iskolája. Központi alakja a propagandista, ö az, aki kedvét szegheti a hallgatóknak száraz stílusával, módszertana szegényességével, s ő az, aki mondanivalója élvezetes előadásával, átgondolt rendszerességgel köny- nyíti meg az ismeretek befogadását. Felelősségteljes munkát végez tehát, amelyhez elkél a tanács, a segítség. Erre vállalkozik a Kossuth Könyvkiadó — kísérleti jellegű — újdonsága, az ízléses kiállítású, műbőr kötésű Propagandisták kézikönyve. Az öt részből álló kötet a tömegpropaganda egészét vizsgálja. Így a jelenlegi helyzetet, s a fejlesztés feladatait, a pártszervek és pártszervezetek teendőit e fontos munka megszervezésében és irányításában, a propagandista személyiségének jelentőségét. Az utolsó két fejezet a tömegpropaganda tárgyával és sajátosságaival, illetve módszertani problémáival foglalkozik. II. Ohjaajantie 20. a. 1. Helsinki 40. Keresztes László. A csengetésre modern ajtó tárul ki, és barátságos otthonba lépünk. Itt is fűtenek, mint szerte az országban. A gyerek a szomszéd szobában sír, pedig máskor nem szokott. Talán a foga jön? Talán megfázott — aggódnak a szülők. Ahol leülünk, példás a rend. íróasztal, mögötte könyvespolc. — Amikor kijöttünk, két-há- rom könyv állt az állványon. Tessék megnézni a képet — és mutatja: így kezdődött. Az íróasztal előtt járóka, de Gabika nem marad egy pillanatig sem benne. Körbecsúsz- sza a szobát, és ölbe kéredzke- dik. Nyakláncot, ceruzát, mindent a szájába vesz. Otthonos a hangulat. A szoba L alakú. Az „L” szárában étkezőasztal, mögötte a modern konyha. A másik szoba ajtaja csukva... Amennyit látok a lakásból, az is nagyon szép: óriás ablakok, szép kilátás. A fiatal párnak különösen tetszik, mert odahaza még soha nem volt saját otthonuk: albérletben laktak. Nyáron, amikor szabadságra mentek, hói egyik, hol másik nagymamánál húzták meg magukat. S máris sóhajtanak: vajon lesz-e lakás, mire négy-öt év múlva hazamennék? A tanár még meg sem nősült, amikor igényelt, s kérvényét előjegyezték a tanácsnál. Azóta nősült, itt a gyerek is. A szövetkezeti lakásra . együtt a pénz. Addig sem bútorra, sem háztartási eszközökre nem költhetnek, hova tegyék? Fagylalt és fekete mellett beszélgetünk. A kávé ki is hűl, annyi a téma. Ilona, a fiatal- asszony, hol a gyerekhez ugrik, vigyáz, ne zavarjon bennünket a beszélgetésben, hol hallgatja férje beszámolóját. Elkelt rengeteg Klosisos tükör, bakelit tél, művirág. Géppisztoly és Lehel kürtje. Oroszlános hamutartó és „Ne hagy el” falvédő. Az árusok rámolni kezdenek. A Combiautók megtelnek mütyürökkel. (tamás) Üttörő vállalkozásról lévén szó, a szerzők — Szatmári Miklós, Beszteri Béla, Csorna Gyula, Gutter József, Balázs Béla —f nem meríthettek túl gazdag forrásokból. Ez a magyarázata annak, hogy a fejezetek egy-egy része olykor általánosabb, elvontabb a kelleténél. A mű egészének értékét ez azonban nem érinti, mert összességében sikerült a vállalt feladatot teljesíteni: kézikönyvet, sűrűn forgatható tanácsadót nyújtani az oktatás önzetlen, társadalmi munkásainak, a propagandistáknak. 1941-ben Kisvárdán születtem. Édesapám latin-magyar szakos tanár volt. Volt. — Ott sem voltunk a temetésén. Késve érkezett a gyászhír. Negyvenhét esztendeig tanított, hetvenkét éves korában ment el. — ön hogyan lett finn-magyar szakos? — Alig tudtam valamit Finnországról, sem történelmét, sem földrajzát nem ismertem jobban, mint egy átlagdiák. Az egyetemen azonban Papp István professzor, Andrássy Kö- vesi Magda és Kálmán Béla tanáraim megszerettették velem ezt a tárgyat. Körülöttünk egész kis, finn nyelvet szerető csoport alakult id. A tanárokon sok múlik, milyen pályát választ tanítványuk. — Negyed éve hallgattam a finn nyelvet az egyetemen, amikor első ösztöndíjasként Finnországba küldtek. Tíz hónapot töltöttem itt. Akkori barátaim ma is megvannak. Természetesen magam sem gondoltam, hogy egyszer tanárként jövök vissza a fővárosba. Elhatároztam: visszafizetem azt a sok jót, amit kaptam. — A régi kapcsolatoknak sok hasznát látom. Régi profesz- szoraim örömmel üdvözöltek, a környezet sem idegen, s ha csak lehet, összejövünk a régi ismerősökkel. (Később azt a házat is megmutatta nekem, ahol diák korában lakott.) Uila Hauliia is egyszerre végzett vele. Pontosabban, amikor Keresztes László Finnországban tanult, Ulla Hauhia Magyarországon volt ösztöndíjas magyar szakos hallgató. S hogy Keresztes László most Helsinkiben tanár, hol lehetne Ulla Hauhia, ha nem Budapesten, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetemen finn nyelvet ad elő. Új szereposztás az Operettben A Fővárosi Operettszínház új szereposztásban mutatja be Johann Strauss Egy éj Velencében című operettjét Rendező Kazán István. A képen: Zentay Anna és Gallay Judit A finnekhez nemcsak régi diákkapcsolatai fűzik. Kezdettől egyik szervezője, formálója volt a Jyväskyläi egyetem és a debreceni egyetem diákjai kulturális és tanulmányi kapcsolatának. Nyaranként most is négy-öt diák vesz részt a nyári egyetemen. Hirtelen észrevettem, hogy felesége, Hona, unatkozhat, hallgat. Amikor kérdeztem, mivel tölti napjait, ki tud-e mozdulni a kicsitől, a férje biztatja: — Na, most édesanyám ki- panaszkodhatod magadat, mondd csak nyugodtan. Az asszony szabódik, lesüti csodálatos kék szemét, seprő szempillái megremegnek, rövid, sötétbarna haja ízlésesen keretezi bájos arcát — azt hinné az ember, ilyen nagyon szép asszonynak semmi bánata, gondja. Azután kiderül, Ilona nemcsak szép, hanem értelmes, igényes asszony. Talán ha nem lenne az, most boldogabb lenne: — Be vagyok zárva a szobába. Az idő miatt ősztől tavaszig még sétálni sem lehet. Kihez beszéljek? Nagyon egyoldalú beszélgetés ez Gabival. Nincs óvoda, nincs segítség. Laci későn jár haza, akkor is olvas, vagy készül, észre sem veszi, hogy a világon vagyok, pedig jó lenne valakivel megbeszélni az én problémáimat is. Lacinak jó, neki megvan az életcélja. De én nem ezért szereztem tanári diplomát az egyetemen. Soha nem képzeltem, hogy szokvány asszonyi gondjaim legyenek. — Persze, a tanári diploma- munkámat is úgy írtam, hogy a gyerek az ölemben volt, a férjem gépelte a dolgozatot. Egész Batsányi-szakértő lett — ez volt a témám. Férje egészíti ki Ilona panaszát: Propagandisták kézikönyve (m) Költészetem.„ Költészetem szívemben őrzött csillogó ezüst golyója széttörött, s már nincs nekem varázsgolyóm, — játékszerem, s mi megmaradt, — nem őrzöm. E rozsdaszínű őszön szétszórom vakító szilánkjait. Borbély Tibor FINNORSZÁGBAN Egy éve Helsinkiben CIKKÜNK NYOMÁN Miért több kétmillióval? Lapunk 1970. október 9-i számában cikket közöltünk Egy évtized után címmel Szentendre két nagyszabású kulturális beruházásáról, a művelődési központ építése, illetve a Ferenczy Múzeum bővítése körüli huzavonákról. A napokban válasz érkezett szerkesztőségünkbe o Pest megyei Állami Építőipari Vállalattól a Ferenczy Múzeum bővítésének megemelt árkalkulációjával kapcsolatban. „Nem kívánunk vitatkozni a megállapítással, csupán tájékoztatni szeretnénk mindazon előzményekről, amelyek indokolttá tették a Ferenczy Múzeum bővítésének költség- alakulását. Az olvasó ugyanis a cikk alapján azt gondolhatta, hogy a kivitelező indok nélkül 2 millió forinttal többet kért árajánlatában. A válasz azért késett, mert vártuk az építtető intézkedését a szerződés létrejöttére. A költségek, illetve a vállalati árajánlat előzményei a következőle: A szentendrei Ferenczy Múzeum építési munkáira a Pest megyei Tervező Iroda 1963 decemberében készített költségvetést. A költségvetéssel ellátott dokumentációt az építtető — a helyszínen levő gondnok közlése szerint — több kivitelezőnek megküldte vállalkozási felhívással. (Tájékoztatás szerint vállalatunk előtt négy kivitelező megbízottja járt a helyszínen egyeztetni az elvégzendő feladatot a dokumentációval.) A helyszínen, illetve az építési körülmények bonyolultságának megismerése után a kivitelezésre felszólított vállalatok a kivitelezéstől elzárkóztak. A közölt előzmények után, különböző vezetői szinten történt tárgyalás alapján, vállalatunk elvileg vállalkozott a munka kivitelezésére. Az építtető a kétéves dokumentációt 1970. június 2-án megküldte megrendelésével együtt vállalatunknak. Ezzel egyidejűleg megtörtént az or— Ha lenne elég irodalom, össze tudnánk szedni, talán felkészülhetne a disszertációjára: a kufsteini irodalom születéséből készülne. S lassan kibontakozik az élet másik oldala, bizonyítva, hogy a fénynek van árnya is. Hiába szeretik egymást, hiába ismerkedhetnek az idegennel, szerezhetnek életreszó- ló tapasztalatokat, a meghitt otthonba is beszökött a gond. Ami idehaza nehéz, idegenben százszorosán az. Nem nyitja rá egy szomszédasszony sem az ajtót; nem ismeri a nyelvüket. Nem dicsérhetik egymás főzt- jét — mások a szokások. Színház, mozi? — a világ másik végén vannak. Közben rémiszti a jövendő is, talán sötétebb- nek látja helyzetét, mint amennyire indokolt: hol laknak, ha hazatérnek, hol dolgozik, ér-e még akkor valamit a diplomájával, hiszen évfolyamtársai addigra mind révbe jutnak... — Most panaszkodj te — biztatja férjét az asszony —, neked is van okod panaszra: alig tudunk félretenni a fizetésből, sok megy adóra, mert minket a Helsinki Egyetem fizet, meg itt vagyok én is állandó siránkozásommal. — Dehogyis — szabódik a tanár. — Azután úgyis jobb lesz: szervezünk a kinn élők számára egy finntanfolyamot. Itt rendezzük majd a lakásunkon, hogy Ilona is tanulhasson. Más asszonyok, a kinn élők többsége hasonló problémákkal küzd. Valahogy segíteni kell nekik is, hogy köny- nyebben peregjenek a napok. Vidámabb témákra terelődik a szó. Előkerül két album. Az egyikben fényképek sorakoznak: azoké, akik itt jártak náluk. — Ez Marja Virtanen, tizenöt éves gimnazista, aki egyedül kezdett magyarul tanulni. — Ez Maija Liisa Nieninen, aki a repülőtéren a személyzeti szálláson dolgozik, most járt először életében Magyarországon. — Edvin Salonen, a Finn-r- Magyar Baráti Társaság egyik ganizációs bejárás, majd az építtető megbízása alapján — amely 1970. augusztus 14-én érkezett vállalatunkhoz — elkészítettük a helyszíni körülményeket és építési lehetősegeket figyelembe vevő költségvetést. A költségvetés elkészítésénél az organizációs adatokat vettük alapul. Egységárelemzésünk a maximált áras költségvetés készítésének rendeleté szerint, valamint az érvényes egységárgyűjternények és segédletek figyelembevételével készült. A költségvetést 1970. augusztus 20-án adtuk át az építtetőnek. Különböző szervek vezetői á munka kivitelezésének megkezdését továbbra is sürgették vállalatunknál, figyelmen kívül hagyva azon körülményt, hogy megbízó és kivitelező között jogérvényes szer-; ződés a mai napig sincs. Vállalatunk a pénzügyi hitel biztosítása nélkül, 1970. október 12-én az építtetőnek szerződésajánlatot küldött, de sem a szerződés, sem a vonatkozó hiteligazolás a mai napig nem érkezett meg. A fenti indokok, valamint a munka kivitelezésének idejéből a téli időjárás miatt négy hónap kiesés várható, s ez bizonytalanná teszi a cikkben említett határidő betartását.” Elutazott a szovjet állami kulturális küldöttség Szerdán elutazott Budapest- röl a szovjet állami kulturális küldöttség, amely a szovjet kultúra napjai alkalmából tartózkodott Magyarországon N. I. Mohov művelődésügyi miniszterhelyettes vezetésével. A búcsúztatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Simó Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. alelnöke, náluk laktam — mondja Keresztes László —, ösztöndíjas voltam. — Selma Knulainen — a vasutas-énekkarral járt Magyarországon, s többször meglátogatott már bennünket. A másik könyvben beírások: Ortutay Gyula, más magyar vendégek, majd újra finnek. A tavalyi évfolyam hallgatói Ls jártak itt, mert az utolsó órát vizsga előtt a lakásán tartja Keresztes László, így barátságosabb, emlékezetesebb. Telik az idő, többször indulnék, de nem engednek. Terített asztalhoz ültetnek — vacsorával kínálnak. Az asztalon bableves, tejfölös kirántott karfiol. Hazai ízek, elszorul a torkom, hirtelen honvágy fog el, pedig én csak egy hete élek itt. Gabika az étkező és a konyhaajtó között felfüggesztett ülőkében himbálózik. Kinézi a falatot a szánkból, pedig ő előbb kapott enni. Nevetünk rajta. Azután már kapkodunk, sietni kell. Keresztes Lászlót összejövetelre 'várják, egyik neves professzor tart előadást. Az ajtóban vagyunk, indulunk. Hona szomorúan búcsúzik. Azt hiszem, szívesen cserélne velem. Férjétől kérdi: — Mikor jössz haza? A válasz: nem tudom. Talán tizenegy felé... Az asszony csendes, nem tesz szemrehányást. Halkan csukja utánunk az ajtót. Ott maradt Gabikával egész estére a csinos, ultramodern lakásban, ahol a férj boldog, munkájának szentelheti életét, s hazatértekor szép,'okos feleség várja — Ilona, az egyetemet végzett kismama még hontalan. A kufsteini irodalom születésének feldolgozása felvidítaná, kivált ha jobban meghallaná férje biztatását. Szüksége van rá, mint ahogy Keresztes László tanár is csak akkor dolgozhat zavartalanul, ha feleségét maga mellett érezheti biztos támasznak. Sági Ágnes (Folytatjuk)
