Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

\ Aaplótárlat VÍZPARTI HÁZ Várhelyi Kálmán felvétele Pályaválasztási ankét Az előzetes hírektől eltérően nem holnap, hanem kedden reggel 9 órakor tartják a Vá­rosi Pályaválasztási Tanács ankétját, amelyen Tóka Zol­tán, a megyei tanács munka­ügyi előadója ismerteti a jö­vő évi lehetőségeket, Flamm János tanár pedig a tanulók nyári munkájának tapasztala­tairól számol be. VÁCI ÜAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA LIBRESSO Három éve van Vácott hír- lapolvasó presszó. A Duna esz­presszóban tizenhét napilapot és folyóiratot talál a fali újság­tartón a vendég. KPM-főmérnök a váci vasútról Hétfő délután fél- négykor a Járműjavító munkásakadé­miáján, a József Attila Műve­lődési' Központban Rozsnyai Károly, a KPM -vasúti főosz­tályának főmérnöke tart elő­adást a vasúti fővonalak kor­szerűsítéséről. Ismerteti a pécsi és balato­ni vonalak korszerűsítésének terveit, valamint a budapest— szobi vonal korszerűsítésének jelenlegi helyzetét és határ­idejét. \ XIV. ÉVFOLYAM, 280. SZÄM 1970. NOVEMBER 29., VASÁRNAP Sikeresen indult a pártoktatási év 70000 HALLGATÓ A JÁRÁSBAN „Hiába győztük le a csillagok közötti távolságokat...” BESZÉLGETÉS PAPP ZOLTÁN ELŐADÓMŰVÉSSZEL Ha ismeretlenül az utcán ta­lálkoznánk, nem figyelnék fel rá; ha ki kellene találni, mi­vel foglalkozik, tanácstalan volnék; ha csak a hangját hallanám, hatalmas termetű, csupa-erő férfit képzelnék magam elé. De ismerem. És mert ismerem, elhiszem róla, hogy beteg öregember, szemérmes kamasz, aszfaltbe­tyár, törékeny poéta, tűzoltó, vagy dörzsölt kupec — mert Papa Zoltán kitűnő művész! Legutóbb egy verőcei iro­dalmi esten találkoztunk, s a műsor után, j)oharazgatás köz­ben próbáltam kifaggatni. — Nem készültem színész­nek. Nagyon érdekelt az iro­dalom. Szerettem a görög és latin auktorokat, magam is Írogattam. Pechem volt, mert olyap időpontban jelentkeztem az egyetemre, amikor még olyan tényezők is beleszóltak a felvételbe, amelyeket nem volt módom befolyásolni. De ha az első szerelem meg is csalt, a másik: a színi pálya utáni vonzódásom nem ma­radt viszonzatlan — színész lettem. A Déryné Színházban eltöltött inasévek után most a Szolnoki Szigligeti Színház tagja vagyok. Vidéki színház­ban mindent játszik a színész, van lehetősége tanulni. A kö­zönség szeret, a színházban megbecsülnek, így hát igazán elégedett lehetnék. Tehát elégedetlen? — Csak magammal. Kisgye­rek korom óta rajzolok, zon­gorázom, verselgetek, és ez a sokféle kifejezési vágy ma. is kísért. Festő vagy zenész már biztosan nem lehetek, de a megmaradó kettő között tu­lajdonképpen még nem dön­töttem. Papp Zoltánnal a váci kö­zönség is megismerkedhétik a jövő évben sorra kerülő ön­álló estjén. Még milyen lehe­tőségek csábítják az írás és színjátszás lehetőségei mel­lett? — Talán egyszer majd a rendezés, mert a rendező szí­nész, költő, festő és zenész is egyszerre. Mi volna a rendezői hitval­lása? — Megpróbálnám rádöb­benteni az embereket, hogy hiába győztük le a csillagok közötti távolságokat, magá­nyosabbak vagyunk, mint va­laha. Hétfő estéit versmondással tölti. Mi készteti erre? — Nagyon szeretem a ver­seket, s legnagyobb öröm szá­momra, ha versszerető embe­rek .között vagyok, és érzem az. örömüket, szinte együtt lé­legzőnk az irodalmi esteken. Papp Zoltán járja a börzsö­nyi községeket, a Duna menti falvakat, viszi a szép versek üzenetét az emberek közé, hogy csökkenjen az a csillag- nyi távolság, ami még elvá­lasztja a, leücefesüj ,; sv.-if-v Csulák András CSÜTÖRTÖKÖN Mit csinál az MHSZ? A városi párt-vb napirendjén Csütörtökön délelőtt kileüc órakor tartja következő ülését az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. A Magyar Honvé­delmi Szövetség városon belül végzett munkájáról Gál Ferenc MHSZ-titkár számol be. Az MSZMP Váci Járási Vég­rehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén az új pártoktatási év indításának tapasztalatait vi­tatta meg. A jelentésből — a propa­ganda és művelődésügyi osz­tály készítette — kitűnt, hogy az új oktatási évben az el­múlt évihez képest jelen­tősen emelkedett az okta­tásban részt vevők száma. A marxizmus;—leninizmus esti középiskolájának tavaly 203 hallgatója volt, az idén 259-en látogatják a tizennégy helyen szervezett tanfolyamo­kat. A közgazdasági alapisme­retek szemináriumát . nyolc­vannéggyel többen — 299-en hallgatják. 352 hallgatója van a munkásmozgalom-történeti előadásoknak. Ebben a tanévben indí­tottak először valláskriti­kai tanfolyamot — száz- negyvenhét hallgatóval. A pártélet időszerű kérdései­ről 107-en kapnak rendszeres ismertetést, a kultúrpolitikáról 138-an. Kitért a jelentés a tömeg­szervezetek tanfolyamainak eredményeire is. A járásban nyolcvanhét — különböző té­májú KISZ-tanfolyamon kö­zel kétezerkétszázan, a szak- szervezeti tanfolyamokon ezerhétszázan és a Hazafias Népfront oktatásban majdnem kétezerháromszázan vesznek részt. A párt és a tömegszerve­zeti oktatásban összesen több mint tízezren képe­zik tovább magukat a vá­ci járásban. A számokkal is mérhető si­ker egyik olca, hogy az új ok­tatási év előkészítésénél fi­gyelembe vették a résztvevők előképzettségét és érdeklődési körét. Az első előadások tapaszta­latai azt mutatták, hogy a hallgatókat gazdasági fejlődé­sünkkel, a demokratizmus szé­lesítésével és a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos kér­dések foglalkoztatják legin­kább. b. h. Mi újság a Vöröskeresztnél? PÓTSZABADSÁG - KALÓRIACSOMAG Az árvíz idején — mint már hírül adtuk — a városi-járási Vörösikeresztes aktívák útján nagyon sok jó állapotban levő ruhaneműt gyűjtöttek össze a városból és a járás községei­ből. A ruhasegélyt ezen a hé­ten viszik a vöröskeresztesek a Szabolcs-Szatmár megyei Géberjén községbe. ★ A Fonógyár KlSZ-szerveze- te műsort rendezett, amelynek bevételét ugyancsak Géberjén- be küldték. ★ Ebben az esztendőben mint­egy 650 házat értékeltek a vö­röskeresztes aktívák a város­ban a Tisztasági Hónap kere­tében. Az eredmények sajnos elmaradjak az elmúlt éveké­től. Kevesebb a tiszta és ren­des ház, mint korábban. ★ A Kötöttárugyárban, a Bé- lésárugyárban, a HAGY-ban és a DCM-ben egy nap pót­szabadsággal jutalmazták a többszörös véradókat. A Fonó­gyár pedig „kalóriacsomagot” ad a véradóinak. b. Tegnap nyitották meg a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára új ifjúsági klubját, amelyhez a gyári . szakszervezeti bizottság jelentős anyagi segítséget nyúj­tott. Kulturális hírek néhány mondatban A Március 15. téri rendelő- intézet falán található tabló az őszi hónapokban a váci úttö­rők — nyári — külföldi tábo­rozásaiból adott ízelítőt. A decemberben látható ösz- szeállítás fényképeit Kiss Ta­más, a deákvári iskola nyolca­dik osztályos növendéke ké­szítette, aki a nyáron egy hó­napot töltött Mongóliában, egy Ulánbátor melletti nemzet­közi táborban. • Tegnap városunkban járt a Pest megyei Goldmann film­stúdió stábja. ,A művelődési központban filmre vették azt a névadó ünnepséget, amelyen tizennyolc ifjú vácit fogadtak ünnepélyesen a magyar ál­lampolgárok sorába. K. F. HOL LATKAT0 ? A SZERENCSÉS ME6FEJT0K KIESHETIK A LEESES,ESET­LEG A LEVETEl PtLlA HATAT IS. bpA v) DENES EK.. „...Ott várják csak igazán a postást!” FI LATELI STAK: Százezer forint az idei forgalom 1971: a magyar bélyeg centenáriuma Pénteken este sokáig vilá­gos a Lenin úti székház első emeleti üvegtermének ablaka. A Magyar Bélyeggyűjtők váci csoportjának lelkes fiatal és idősebb tagjai tartják ott heti összejövetelüket. Iskolaigazgató, munkás, or­vos, középiskolás tanuló, nyug­díjas — harmonikus egyetér­tésben hajlik a vaskos albu­mok fölé. Halk viták moraja tölti be a termet. Acélcsipesz- szel emelnek • ki egy-egy szí­nes bélyegritkaságot. Ilyenkor osztják szét a hazai újdonsá­gokat és elcserélik a fölös pél­dányokat. A váci bélyeggyűjtők híre túljutott a város határán. To- mecskó vMihály — a tavasszal elhunyt nesztoruk — nemcsak filatelista nemzedékeket taní­tott és nevelt, de az ö tulajdo­nában volt az ország egyik legértékesebb bélyeggyűjtemé­nye. Az 1965 decemberében meg­rendezett I. Dunakanyar Bé­lyegkiállítás. a múlt év végén rendezett jubileumi tárlat dí­szes emléklapjai a váci alkal­mi bélyegzővel, féltett kincsei ez értékes szenvedély hódolói­nak. A pártházban, az úttö­rőházban és a fegyveres érők klubjában rendezett bélyeg­kiállítások sok érdeklődőt von­zottak a fővárosból s távoli vidékről is. A váci bélyeggyűjtők most tartották taggyűlésüket. Szin- j tai Márton elnöki megnyitója után Fraknói István titkár adott tájékoztatást. 360 tagja van a csoportnak és az idei gyűjtő-bélyegforgalma eléri a százezer forintot. 1971-ben lesz a magyar bélyegkiadás centruma. A budapesti világ- kiállításra elküldik a neves váci gyűjtők egy-egy tablóját. A novemberi taggyűlésen to­vábbították a szövetség orszá­gos központjának elismerését. Pinke József gazdasági felelős ezüstjelvényt és oklevelet; Szintai Márton bronz fokozotú jelvényt és oklevelet kapott több évtizedes, eredményes gyűjtő- és szervező tevékeny­ségéért. (papp) Még javában alszik a város s a novemberi ködös hajnalon csak a korai vonathoz igyek­vők léptei kopognak a csata­kos váci utcákon, amikor a hírlapot hozó autó megérkezik a postához és a kézbesítők el­indulnak a városban ... Ebben a nagyon nélkülözhe­tetlen és felelősségteljes mun­kában három Dénes szolgálja a postát, és gondoskodik ar­ról, hogy az újságok idejében a postaládában, vagy az aszta­lon legyenek. Dénes Mihályné alsó- és felsővárosban, Dénes Sándor Kisvácon, Dénes György pedig az alsó külterü­letekre hordja a postát min­dennap. Együtt mintegy 1500 napilapot és színes újságot hordanak ki és 50 kilométernél is többet tesznek meg naponta. Dénes Mihályné — két gyer­mek édesanyja — 1967 óta fá­radhatatlanul kézbesíti a la­pokat a legnagyobb lelkiisme­retességgel, noha a sok év óta beteg férj és beteg leánya mel­lől jár naponta munkába. — Nem panaszként mon­dom, de nagy fáradságba ke­rül, míg a lapok időben a cím­zetthez érnek. Mindenki korán reggel szeretné kézhez kapni az újságot. Egyszerre ezer he­lyen kellene lennem, hogy ezt teljesíteni tudjam. Gondolják csak el, hogy hányszor kell a csengőt megnyomni, hány aj­tót kell megkopogtatni, mire minden lap a tulajdonosához eljut. Izgalom is akad bőven. Hiába kérjük például, hogy a kutyákat kössék meg. Nem egy ruhám és harisnyám bán­ta, hogy a kutya nem fogadott barátságosan. Sok helyen hi­ányzik a postaszekrény. A la­pot nem szabad bedobni a ka­pun, mert elázik, a szél elfúj­ja, a kutya elhordja és szét­szaggatja. A kisméretű posta­ládába csak kínnal és nagy időveszteséggel tudom bepré­selni az újságot. Ha pedig az eső esik, vagy szél fúj, nem tarthatok magam fölé eser­nyőt, hiszen a csomagom súlya a 20—25 kilót is meghaladja, és bizony* mire a napi 7—8 kilométert lejárom, igazán rámférne a pihenés ... pedig akkor n^ég nincs vége a nap­nak. és az otthoni gondjaim is felérnek egy hegy súlyával. Ebben várom a posta segítsé­gét ... lakásigényünk elbírá­lásánál ... Dénes Sándor nemcsak lap­kézbesítő, de leveleket és érté­keket is hord. 26 éves. mun­kásőr, egy kedves kisgyer­mek apja. Nemrégen fejezte be munkáját és-most valami­vel nagyobb igyekezettel sie­tett haza, mint máskor, hiszen a "feleségének van a neve nap­ja. Erzsébetet jött köszönteni a többi Dénes is, amikor be­léptem a lakásba. Készséggel válaszol kérdéseimre és örül, hogy beszélhet munkájáról. amelyet—mint mondja — na­gyon szeret, minden nehézsé­ge ellenére is. ö Kisvácra jár. Heggel háromnegyed hatkor kezdi munkáját és sokszor délután 5—6 óra van, amikor fáradtan, sokszor vizesen, sá­rosán hazaérkezik. — A postás korán kel és ké­sőn fekszik. Táskájába, amely olykor 30 kilót is nyom, sok örömöt és bizony sok szomo­rúságot is belerak reggelen­ként. Azért mindenki szíve­sen fogad. Bizalmi emberek vagyunk, olyan helyekre is be­járásunk van, ahol tábla hir­deti: „Idegennek belépni ti­los” Kevés a fizetés, azért igyekszünk a hírlapelőfizetést szorgalmazni, mert ezzel is nőhet a jövedelmünk. Dénes Sándor nem elégedet­len, de mint annyi sok fiatal házasnak, neki is lakásproblé­mája van. Szövetkezeti lakást szeretne... Magnetofon mellett zenét hallgat a legfiatalabb Dénes, Dénes György postás és lap­kézbesítő. Rajta van még a postakürtös egyenruha, a tűz­hely mellett ott szárad a gu­micsizma. 23 éves, könnyedén beszél munkájáról pedig a leg­nehezebb körzetben hordja a postát. Naponta 30—35 kilo­métert is megtesz, közel 230 különféle lapot hord szét a rendes postai anyagon kívül a Zsellérdűlő — Václiget — Mg- riaudvar — Csatamező — Klá- raháza körzetben. Fizetése 1300 forint. — Bizony nehéz ez a kör­zet és ha megint olyan nagy lesz a tél ereje, mint tavaly volt, nagyon sokszor nem ke­rülök haza este kilenc óránál előbb. Ott várják csak igazán a postást. En vagyok a mozgó hivatal, aki viszem és hozom is a postát, árulom a lottót és a bélyeget, a levelezőlapot és a hírlapot. Sokszor már az út­ra elém szaladnak és úgy kér­dezik: „Gyurka... hoztál-e nekem valami jót?”... Az embereknek már több jót vit­tem, mint amennyi magamnak került. Egyszer visszamaradt három lottószelvényem. Nem akartam leadni, hát egyik tár­sammal közösen megvettük. En tartottam) a szelvényeket, ő húzott belőle magának. Amit ő húzott, azzal egy motorkerék­párt nyert. Ilyen az én szeren­csém ... A munkahelyemet szeretem, jó közösség. Egy kí­vánságom lenne, hogy a téli ruhához megkaphatnánk a bőrkabátot is, amelyet a mun­karuha-bemutatón ehhez a zubbonyhoz bemutattak. A Dénes testvérek rengete­get tudnának beszélni hosszú postáséletükből, jót is, rosszat is. Nem panaszképpen, csak, hogy megismerjük munkáju­kat, beleérezzük magunkat át­ázott, súlyos postásköpenyükbe — amikor az újságot a ke­zünkbe vesszük. Harmos Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom