Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-28 / 279. szám

2 ""'K^ííriap 1970. NOVEMBER 28., SZOMBAT Vitazárás a kongresszuson (Folytatás az 1. oldalról.) bolcs-Szatrríár megyei küldött, Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész, Pétervári Já- nosné, a kiskőrösi Vegyesipari Ktsz üzemegységvezetője, Bács-Kiskun megyei küldött és Garai Gábor Kossutih-díjas költő, fővárosi küldött szólalt feL Munkában a fotósok Ebédszünet után Biszku Bé­lának, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának elnökleté­vel folytatódott a tanácskozás. Elsőként Benkei András bel­ügyminiszter, Szabolcs-Szat- már megye küldötte emelke­dett szólásra. Ben kei András — Jelentem a kongresszus­nak, hogy a Belügyminiszté­rium kommunistái és egész személyi állománya, a törvé­nyeket betartva, a Központi Bizottság és a forradalmi munkás-paraszt kormány iránymutatásait követve, ered­ményesen munkálkodtak a IX. kongresszus határozatainak végrehajtásán — mondotta, majd így folytatta: —, mun­kánk irányításában és ellenőr­zésében folyamatosan éreztük és tapasztaltuk a Központi Bi­zottság gondoskodását, a me­gyei, a területi pártszervek se­gítőkészségét. Az elmúlt évek­ben tovább erősödött, céltuda­tosabbá és hatékonyabbá vált együttműködésünk a többi bűnüldöző szervvel és a társ fegyveres erőkkel, testületek­kel. Tovább erősödött a bel­ügyi szervek egysége, együtt­működése. Elmondotta: a belső ellensé­ges elemek tevékenysége és befolyása az elmúlt évtized­ben folyamatosan csökkent. Ezután arról szólt, hogy a Belügyminisztérium munkájá­nak homlokterében a bűnözés megelőzése, az elkövetett bűn- cselekmények felderítése és bizonyítása áll. — Fokozott erőfeszítéseket teszünk a társadalmi tulajdon és a népgazdaság védelme ér­dekében.' Eközben sok problé­mával találkozunk. Ma sem könnyű elhatárolni például — különösen gazdasági területen — az ésszerű kockázatot a hi­báktól és a hibákat a bűnök­től, megítélésükben meglehe­tősen széles körben tapasztal­ható bizonytalanság, bátorta­lanság Ez alól esetenként a mi szerveink sem mentesek, pedig a visszásságok, a lazasá­gok elleni határozatlan' fellé­pés, az ellenőrzés elmulasztása gyakran bűncselekmények el­követésének enged teret. A Központi Bizottság beszámoló­ja is nyomatékkai hívja fel a figyelmet a gazdasági terüle­ten előforduló visszásságokra, a nyilvánvaló visszaélésekre — az árdrágításokra, csalásokra, harácsolási jelenségekre —, amelyekkel szemben az eddi­gieknél sokkal határozottabban kell büntető eljárások útján is fellépni. Ezt hangsúlyozva, mindjárt szeretném aláhúzni azt a fontos elvi kérdést, melynek a gyakorlatban feltét­lenül érvényt szerzünk, hogy a Belügyminisztérium feladata a bűnüldözés, a felderítés és a megelőzés, de semmi esetre sem az, hogy kifejezetten gaz­dasági, termelési problémákba vagy politikai, ideológiai vi­tákba avatkozzon be. — Pártunk politikai irány- mutatását követve betartottuk és a jövőben is betartjuk azt az alapvető elvet, hogy ideoló­giai kérdésekben tévelygők vagy ellenséges világnézetű — de egyébként ellenséges tevé­kenységet nem folytató — sze­mélyekkel a marxista világné­zetet és nem a rendőrséget kell szembeállítani. Ami a po­litikai ellenzékiség kérdését il­leti: amíg az nem ellenséges tevékenység, hanem a nézetek nyílt összeütközése, addig nincs helye a belügyi szervek adminisztratív beavatkozásá­nak. Azért teszem ezt szóvá e helyen, hogy a közvélemény ne a Belügyminisztériumtól várjon beavatkozást olyan po­litikai, kulturális és kifejezet­ten gazdasági ügyekben, ame­lyekben a bűncselekmények gyanúja nem áll fenn, s politi­kai, más állami vagy gazdasá­gi szerv intézkedésére volna szükség. Ezután arról szólt, hogy a Belügyminisztérium dolgozói tevékenységük során a törvé­nyességnek, a jogpolitikai el­veknek megfelelően, differen­ciáltan járnak el á különböző bűncselekmények elkövetőivel szemben. A Belügyminiszté­rium egyik fő feladata a fiatal­korú bűnözés visszaszorítása, az ifjúságvédelem, A közbiztonság fokozottabb védelméről szólva hangsú­lyozta: a bűnüldöző munka egyre erőteljesebben a visz- szaeső, veszélyes bűnözők te­vékenységének korlátozására, visszaszorítására irányul. A bűnözés alakulását általában csökkenő tendencia jellemzi, még akkor is, ha egyes bűn­cselekmény-fajták száma időn­ként növekszik, és előfordul­nak súlyos, a lakosságot, a társadalmat joggal nyugtala­nító bűncselekmények is. A továbbiakban a Belügy­minisztérium ügyintéző mun­kájának további egyszerűsíté­séről szólt a miniszter, majd ezúton is köszönetét mondott a lakosságnak, a munkásőrök­nek és önkéntes rendőrök tíz­ezreinek, mindazoknak, akik egyre inkább segítik a Bel­ügyminisztérium szerveit, a közbiztonság, a rend fenntar­tását. Ezután Kovács Éva, a bu­dapesti Kossuth Zsuzsa gim- I dei Ferenc, a Magyar^ Tudo- názium igazgatója, fővárosi mányos Akadémia főtitkára küldött szólalt fel, majd Er- | lépett a mikrofonhoz. Erdei Ferenc felszóialása A távlati tudományos ku­tatási terv tudományos éle­tünk fejlesztésének egyik leg­főbb szervezője, ily módon tudjuk legfőbb erőinket a tár­sadalmilag legfőbb célokra koncentrálni. Ez a munka Kongresszusi jegyzet 4 a folyosópolitikáról, a lazításról és a legfiatalabb kongresszusi küldöttről VANNAK KIFEJEZÉSEK, amelyeknek értelmét az idők változása újra formálja. A megváltozott körülmények kö­zött új tartalmat kapnak. Azt hiszem, ez a sors érte .utol a folyosópolitika kifejezést is. Elmúlt már az az idő, amikor az üléstermek ünnepélyes ki­jelentésektől voltak hangosak és a folyosókon pedig a szüne­tekben megvitatták az embe­rek a valóságos problémá­kat, miután alaposan körül­néztek, ki hallja a beszélge­tést. A X. kongresszus egyik jel­lemzője — nem véletlenül tartjuk munkakongresszusnak —, hogy a napirendek vitája során felmerülő gondok, problémák tovább gyűrűznek a szünetekben a folyosókon, este a Szabadság Szálló szobái­ban, éttermében, vagy éppen a Nagykörúton kettesével- hármasával sétálva levegőző küldöttek között. Ezek a viták, ha nem is olyan pallérozott stílusúak, mint az ülésteremben, de itt is jellemző — amit a tegnapi szovjet lapokban is olvas­hattunk szovjet kollégáink megfigyelése alapján —, hogy a küldöttek nagyfokú ' fele­lősségérzetről tesznek tanú- bizonyságot, amikor őszintén, sokszor nyersen elmondják gondolataikat, megteszik ja­vaslataikat. Ahogyan az ülés­teremben, úgy e beszélgeté­seken is vörös fonalként hú­zódik végig a párt politikájá­nak helyeslése és a készség e politika gyakorlati megvalósí­tására. Jó értelmű, hasznos folyosó­politika ez. NÉHA LAZÍT A KONG­RESSZUS — hisz itt is embe­rek ülnek. A minap délelőtt a dunakömlődi tsz-elnök hosz- szan ecsetelte az olyan ter­melési problémákat, amelyek tiszteletre méltó erőfeszítése­ket kívánnak, de nem a kong­resszustól. A katasztrális hol­dakról, istállóépítésrői, tehe­nekről szólt, de beszéde nem volt olyan jól fűszerezett, njint az országszerte híres kömlődi halászlé. Ez idő alatt lazított egy ki­csit a kongresszus. Halk be­szélgető csoportok alakultak a padsorokban. Tsz-elnökünk után az osztrák kommunis­ták képviselője jelentkezett szólásra. Tréfásan megje­gyezte valaki: bizonyára csatlakozik az előtte szólóhoz, hisz Ausztriában fejlett te­henészetek vannak. Nem csatlakozott, hanem — most már félre a tréfával —, el­mondta hagy figyelemmel kí­sért felszólalásában, hogy mi­lyen nagy érdeklődéssel kísé­rik szomszédaink szocialista építőmunkánkat, s eredmé­nyeink milyen nagy segítséget nyújtanak nekik abban az el­keseredett csatában, amit a burzsoá sajtó rágalmazó ma­nővereivel szemben folytat­nak a szocialista országok életének hű ismertetése ér­dekében. íme, jó példája annak, hogy a nemzetközi munkásmozga­lom minden harci osztaga egy célért küzd a közös ellen­ség ellen, de a küzdelem konkrét formái nagyon kü­lönbözhetnek egymástól. Ki- nek-kinek mit szabnak meg az adott történelmi feltételek. NIKOSZT RÉGEN ISMER­TEM. Szinte gyermek volt még, amikor a görög szabad­ságharcosok sorában harcolt a hitleri fasiszták ellen. Ab­ban az időben lett a párt tagja is. (Akkor és ott nem vitat­ták a jelentkezők életkorát.) Forradalmársorsa előbb Ju­goszláviába, majd a Szovjet­unióba vezette. Később ha­zánk fogadta be, sok elvtársá­val együtt. Azóta főiskolát is végzett, családot alapított, letelepedett. Most már magyar állampolgár és a mi pártunk tágja. Szép hazáját, anyanyel­vét azonban nem felejti, s mint újabb találkozásunkkor is mondta: hiszi, hogy lesz még szabad Görögország is. A kongresszus kezdete óta állan­dóan látom. Egy. üvegablak mögött ül, fején > fülhallgató, előtte mikrofon. Társaival együtt a görög kommunisták küldöttségének és a görögül beszélő ciprusi kommunis­táknak fordítja mai hazája nyelvéről anyanyelvére mind­azt, ami kongresszusunkon elhangzik. Kérdezem tőle, Ni- kosz nem fárasztó munka ez? De igen, mondja. Azért mégis szeretem. Mert ami itt elhang­zik, az görögül is azt jelenti, ugyanúgy dobogtatja pneg a szíveket, mint magyarul. A napokban mellém pántolt a krónikásszerencse. Az utol­só szünetben kedves jelenet tanúja lehettem. Káplár elv­társ megszólított egy bájos, fiatal lányt. Mint kiderült, Agócs Annuskát, a kongresz- szus legifjabb küldöttét. Ká­dár elvtárs elmondotta, hogy az idősebb generációt ismeri, de a párt legfiatalabbjait már nem annyira. Alaposan ki is faggatta a kislányt, noha ez nehezen ment, mert az auto­gramkérők, főleg az asszo­nyok igencsak körülfogták. KÉSŐBB MEGKÉRDEZ­TEM Agócs Annát, honnan jött. Elmondta, hogy a mező­kovácsházi' Üj Alkotmány Tsz tagja, baromfigondozó. A gazdaság KISZ-titkára. Ami­kor vallattam, hogyan lett ilyen fiatalon, mindössze két­éves párttagság után kong­resszusi küldött, elmondta, hogy az egyik legnagyobb KISZ-szervezet az övéké, és kedvesen pirulva hozzátette: azt mondják, jól megy a KISZ-munka nálunk, azért lehettem kongresszusi küldött. — Varga József — megindult. Távlati kutatási terveink összhangban a táv­lati népgazdasági tervvel a jövő év végére készülnek el. Okultunk a régi távlati kuta­tási terv tapasztalataiból és csak reálisan kézben tartha­tó, kevés számú kutatási prog­ramot emelünk országos, ille­tőleg kormányszintre, s emel­lett minden minisztérium, minden főhatóság is kiemeli azt a 8—10 témakört, amely az ő felelősségi területén a legfontosabb. A mi távlati 'kutatási*’ "ter­vezésünk során is előrelátha­tó, hogy néhány társadalomtu­dományi témakört országos szintű kutatási programként, illetőleg fő irányként kell ki­emelni. Ilyenek például: a tu­dományos-technikai forrada­lom társadalmi, gazdasági ha­tásai, a szocialista gazdaság- politika tudományos megala­pozása, a szocialista vállalat komplex kutatása, a korszerű igazgatás, közigazgatás, a tár­sadalmi rétegeződés és az élet­mód, a tudat alakulása. — Gondoljuk végig, csak ezen a kongresszuson mi min­den van napirenden. Nem ki­sebb problémák, mint gazda­ságirányítási rendszerünk to­vábbfejlesztése, a munkásosz­tály helyzete és ennek továb­bi alakulása, az anyagi és er­kölcsi ösztönzők hatékonyabb rendszere; a szocialista de­mokrácia, az állami élet fej­lesztésének a kérdései, a kul- túrforradalom történelmének időszerű kérdései és nem utol­só sorban szocialista frontunk erősítése az elidegenedés és a manipulációk ellen, a szocia­lista humanizálásért, az em­ber egyetemleges méltóságá­ért és reális szabadságáért. A történeti valóság megis­merése sokszor illúziókat rombol. Egyéni és partikulá­ris csoport- és apparátusi szubjektivitásokba ütközik és a valóság olykor általános elvi tételeinkkel vagy éppen esz­ményeinkkel is — legalább is egy időre — szembe kerül. Mindezt el kell viselni ahhoz, hogy igazi ismerethez és ön­ismerethez jussunk és szocia­lista politikánkat a történeti realitások ösvényein vezet­hessük. És még más veszélyek is vannak. A társadalomtudo­mányok művelői is * gyarló emberek, s olykor a valóság megítélésében is tévedhet­nek, dé méginkább akkor, amikor általánosító következ­tetéseket vonnak le, vagy ép­pen divatos ideológiai téte­leket kovácsolnak. De ezeket is bizonyos mértékig tűrni kell, mert a helyes megítélé­sek és a megalapozott követ­keztetések nem mindig rrn­(Foly tatás a 3. oldalov )

Next

/
Oldalképek
Tartalom