Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
FiSt MBCfEt x^Cu’htp 1970. NOVEMBER 27., PÉNTEK Folytatja munkáját az MSZMP X. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) repel a „bonyolult” jelző. Valóban: a mi korunk minden eddiginél bonyolultabb. "Valamikor éppen az volt az alkotók panasza, hogy nem kaptak elég lehetőséget arra, hogy árnyaltan, a maga összetettségében ábrázolják a valóságot. Most itt a lehetőség szembenézni a valósággal, elemezni/ feltárni annak alkotó elemeit. Az alkotók panasza régen az volt, hogy gúzsba kötötte őket a mindent lakkozó sematizmus. Ma egyeseknél ezt egy ideje egy ellenkező előjelű, de önként, vagy divatok, pózok hatása alatt vállalt sematizmus váltotta fel, ami csak a zülleni, hullani rendeltetett, a kiégett embereket ábrázolja — ugyanolyan egyoldalúsággal. — Alkotóinktól azt kérjük, hogy lássák, becsüljék, , értékeljék azt a nagy utat, amit népünk megtett és tesz, azt a történelmi lépést, amely az „én”-től a „mi”-ig vezet. Kultúrpolitikai elveinken Sem kell változtatni. Kulturális életünk demokratizmusának növelését továbbra is feladatunknak tartjuk, de az a figyelem és felelősség, amellyel párttagságunk a kultúra kérdéseit vitatta, még nagyobb felelősségre és mélyebb önvizsgálatra kötelezi a kulturális irányítást. , — A párt- és az állami vezetés' akkor töltheti be eredményesen a feladatát, ha figyelve a gyakorlati tapasztalatokat, gyorsan reagál az új jelenségekre, akár pozitívak, akár negatívok: ha elméletileg elemzi, általánosítja és alkalmazza őket a gyakorlatban. Az irányításnak határozottabban kell biztosítania az ideológiai-politikai felelősség érvényesítését az alkotóműhelyekben, mert az önállósággal — valljuk be — nem mindenütt nőtt arányosan a felelősség. — Ne engedjenek elvtelen klikkek, sanda csoportocs- kák nyomásának, ne adjanak nyilvánosságot olyan „műveknek”, amelyeknek semmi helyük fejlődő szocialista kultúránkban. A viták szabadsága nem egyenlő a személyeskedéssel — Az elméleti-ideológiai meggyőzést, az új elvi-elméleti válaszok kidolgozását nem lehet elválasztani a vitáktól, de a vita szabadságához az is hozzá tartozik, hogy a viták ne legyenek meddők, ne uralják el a felelőtlen indulatok, a személyeskedés, az ingerültség, a szabadság ürügyén ne terjedjen el a zavarosság, és ne hangozhassanak el vitatható nézetek marxista válasz nélkül. — Felelősök vagyunk azért, hogy biztosítsuk és erősítsük eszméink befolyását a köz- gondolkodásban, a kultúrában, de hogy ezt az ideológiai nevelőhatást kifejthessük, ahhoz a vitákat le is kell zárni; az alkotóműhelyek, szerkesztőségek, kiadók gyakorlatában igent, de nemet is kell tudni mondani. Meg kell tanulni az érték propagálását, feladatát, hogy sokkal nagyobb erővel, szervezettséggel, tömegkommunikációs eszközeink lehetőségeinek jobb felhasználásával azt támogassuk, ami a népnek, a szocializmusnak — nagy és nemes céljainknak — leginkább megfelel. A feladat teljesítéséhez jók, jobbak a körülményeink, mint bármikor, de ahogyan társadalmunk fejlesztésében mindenütt, itt is szükség van az odaadó, együttes munkára: a kultúra kibontakoztatásához is minden alkotó erőt össze kell fogni. A Központi Bizottság referátumának szavaival élve: „A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán”. Pullai Árpád felszólalása Tisztelt kongresszusi A Központi Bizottság beszámolójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek, engedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propagandamunkájának, a szocialista tudat- és magatartás formálásának néhány kérdéséről beszéljek. A marxizmus—leninizmust, amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkalmazására elkötelezettek vagyunk, mint tudományos világnézetet világos eszmei tartalmú és határvonalú egységes eszmerendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus—leni- nizmus a társadalmi cselekvés tudománya. A legutóbbi években közvetlenebbé váltak a kapcsolatok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideológia között A napi feladatok megoldása során a — sokszor nagyon szövevényes —. kérdések helyes megválaszolása a mélyebb összefüggések megértését igényelte. A pártpropaganda arra törekedett, hogy a valóságnak megfelelően, a széles közvélemény számára is érthetően feltárja, meggyőzően kifejezze és magyarázza a gazdasági fejlődés feladataiból, az osztályszerkezet módosulásából következő politika tartalmát. A tömegek szocialista tudatának, magatartásának napjainkban szükséges formálása nélkülözhetetlenné tette, hogy a propagandamunka mindinkább közvetlenül támaszkodjék a tudományos kutatásokra. A társadalomtudományok és a propaganda kapcsolata az utóbbi években jó irányban fejlődött. Ez tapasztalható például a közgazdasági propagandában, további erőfeszítéseket kell azonban tennünk, hogy a párt propagandatevékenysége és a tudományok közelebb kerüljenek egymáshoz. Állandó figyelmet kell fordítani arra, hogy a tudományosság címén ne halványuljon a propaganda pártossága és fordítva: a pártosság hamis értelmezésének következtében ne szoruljon háttérbe a tudományosság követelménye. A propaganda színvonala emelésének másik, nem kevésbé fontos követelménye, hogy alaposabban vegyük figyelembe az emberek tudati állapotának különbözőségét, magatartásának, gondolkodásának összetevőit és fejlettségi fokát. Politikánk megvalósításában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejlesztésére. A munkásosztály a szocialista tulajdon alapján és a termelésben elfoglalt helyzete következtében — érdekeit tekintve — szemben áll mindenféle maradisággal, közérdeket sértő jelenséggel, bizonytalankodással, a közéleti felelősség elől kitérő magatartással. A munkásosztály szocialista szemléletét tovább kefll szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi számottevő rétegére ki kell terjesztenünk. Eközben a munkásság körében is sokat kell tennünk a politikai öntudat továbbfejlesztéséért, mert egyes tagjainak gondolkodásában a szocializmust általánosan támogató szemlélet mellett megtalálhatók még az átmeneti időszak ellentmondásaiból fakadó hatások is. Ha a propaganda, az oktatás nem biztosítja mondanivalónk tényleges megértését, az ismeretek befogadását, akkor megfosztjuk az embereket a tanulás értelmétől, a tudás örömétől. Gondoskodjunk szervezetten kádereink képzéséről . Kiterjedt ságpolitikát és eleven gazdafolytattunk az utóbbi években. A gazdaság- irányítás alapelveinek, új vonásainak eredményes propagandája mellett — esetenként — kissé egyoldalúan, főleg a változások hangsúlyozása volt a jellemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista tervgazdálkodás — kevesebb szó esett. Ez olykor félreértésre adhatott okot. A propagandamunkának a továbbiakban is központi feladata marad, hogy a gyakorlati feladatokhoz kapcsolódva, elmélyülten foglalkozzék a gazdasági építőmunka kérdéseivel. E propaganda konkrét tartalmát és feladatait a következő években a IV. ötéves terv adja. Megoldásra váró feladat a káderek továbbképzése, a továbbképzés különböző formáinak és átfogó rendszerének kialakítása. A vezetők jelentős hányadának megvan a beosztásához szükséges szakmai, politikai és általános műveltsége. A megnövekedett és egyre növekvő feladatok azonban megkívánják, hogy gondoskodjunk kádereink szervezett politikai továbbképzéséről. A kongresszusra való felkészülés során sok szó esett a kispolgári gondolkodásmódról és magatartásról. Sokan úgy vélik, hogy az utóbbi időben .elöntött bennünket a kispol- gáriság hulláma és ez károsan befolyásolja politikai és társadalmi életünket. Ami a tüneteket illeti, kétségkívül megtalálhatók, néhol növekvő mértékben is. Ezek azonban társadalmunk kedvező irányú fejlődésében alárendelt szerepet játszanak. Bár nem ezek jellemzik közéletünket, mégis határozottabban fel kell lépnünk ellenük. Nem a becsületesen dolgozó kispolgárság ellen harcolunk Nem a kispolgársággal, társadalmunk e dolgozó rétegével szállunk szembe, nem ellene indítunk harcot. Pártunk álláspontját a kispolgárság megítélésében világosan kifejezi szövetségi politikánk. A kispolgárság meghatározott társadalmi réteg. Mi, a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szembenálló szemlélet és magatartásmód eUen, azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk‘fel, amelyek társadalmi hovatartozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire hatással lehetnek. Nem a világnézetünkkel ellentétes nézeteket, erkölcsi felfogást valló emberek ellen, hanem a nézeteik ellen kívánunk fellépni, éppen az emberekért. De a kispolgárság azon tagjaival és másokkal szemben, akik megsértik szocialista államunk törvényeit, adminisztratív eszközzel kell fellépni. De ez már nem eszmei, ideológiai, világnézeti kérdés. Nem fogadhatjuk el azokat a nézeteket, amelyek a kispolgárságot úgy tüntetik fel, mintha az közéletünk olyan új jelensége lenne, amelyhez jelenlegi helyzetünk teremtett társadalmi talajt. Éppen ellenkezőleg. A szocializmus" építésének haladásával, a szocialista tulajdon, a termelési és a társadalmi viszonyok fejlődésével mind kisebb területre szűkül hazánkban a kispolgá- riság társadalmi bázisa. A helyzet ellentmondásossága abban van, hogy a kispolgárság, ha szabad azt mondani, egy ideig „túléli” társadalmi talajának elvesztését. Társadalmunk a kapitalizmusból a szocializmusba tartó átmeneti jellegű társadalom abban az értelemben, hogy a kapitalizmust már magunk mögött hagytuk, de még nem építettük fel teljesen a szocializmust; hogy a kapitalista múlt világnézeti, erkölcsi maradványai csak fokozatosan és makacs harc közben adják át helyüket a szocialista világnézetnek, erkölcsi felfogásnak. Mindezek miatt lehetséges, hogy a kispolgáriság a szocializmus talaján, ha vegetálva is, de tovább éljen és bizonyos mértékben újratermelődjék. Ezért a kispolgáriság még nem lebecsülendő ideológiai és morális tényező. Ezzel a mindennapi politikai munkában és különösen a szocialista tudatformálásban számolni kell. A kispolgáriság nem egységes világnézet A kispolgár politikai felfogásában az osztályharc kizárja a népi nemzeti egységet, vagy fordítva: a szövetségi politikát hangoztatva, az osztályharc elavultságáról beszél. A demokráciától félti a párt vezető szerepét, illetve a pártirányítástól óvja az általa elképzelt demokráciát. A kispolgáriság nem egységes világnézet, hanem olyan szemlélet, amelyben egyaránt megfér a képmutató alkalmazkodás az álradikális demagógiával. Felfogásában jól megfér egymással a szektás, a dogmatikus, illetve a revizionista, opportunista magatartás. Nem véletlen, hogy a marxizmus—leninizmustól való mindkét elhajlás bázisa, éltetője a kispolgárság. A kispolgári eszmevilágba nem fér bele az osztályszemlélet. Ezzel jár együtt politikailag egyik legveszélyesebb tulajdonsága; a nacionalizmus. Volt időszak, amikor úgy gondoltuk, hogy a szocializmus viszonyai között gyorsan és véglegesen leküzdhető a nacionalizmus. A történelem tapasztalatai ezt a feltételezést nem igazolták, mert leküzdése hosszabb időt vesz igénybe. A szocialista viszonyok között ma még létező nacionalizmust a nemzeti és a nemzetközi érdekek szembeállítása, az osztályszemlélet háttérbe szorítása jellemzi, mert a nacionalizmus burzsoá-kispolgá- ri álláspont a nemzet, a haza kérdésében; voltaképpen nemzeti rangra emelt önzés. Tudjuk, — és nem is tagadjuk —, hogy a nacionalizmus a társadalmi fejlődés adott szakaszában a nemzeti haladás szolgálatában állhat. Ma például szerepe van a harmadik világban a nemzeti egység megteremtéséért, a haladásért vívott harcban és az imperializmussal szemben folytatott jogos önvédelemben. A szocialista osztályszemlélet tagadásaként, a nacionalizmus egyik válfajaként, elsősorban a világban kiéleződő ellentmondások hatására erősödik a cionizmus. A cionizmus mindenekelőtt a nemzetközileg összefonódott nagyburzsoázia egy részének faji alapokon működő, reakciós, antikommunista összefogása. Az imperializmus politikai támaszt tés szövetségest lát benne a szocialista országok, a haladó erők ellen folytatott harcában. Pártunk — mint azt tettei igazolják — következetesen visszautasítja mind a cionizmust, mind az antiszemitizmust. ; Mindenfajta nacionalizmus legjobb ellenszere az elvi politika A cionizmus és az antiszemitizmus — bár külsőleg két ellentétes ideológiai áramlat — kiindulópontja és természete azonos. Mindkettő az osztályszemlélet helyett — és az osztályszemlélettel szemben — a fajelmélet alapján áll. E ponton találkoznak a nacionalista —soviniszta eszmékkel. Ennek szemléletes bizonyítéka, hogy az agresszív izraeli politika támogatókra és szövetségesekre talál minden ország burzsoá nacionalista köreiben. Mindenfajta nacionalizmus legjobb ellenszere az elvi politika. Politikánk és nevelő munkánk elvi alapja, hogy hazánk belső fejlődését és nemzetközi kapcsolatait elsősorban osztályszempontból, a szocializmus általános érdekei szempontjából ítéljük meg. Ez az elvi, politikai alapja a szocialista nemzetköziség és a szocialista hazafiság egységének. Alapvető érdekünk: hazánk szocialista felvirágoztatása. Ért csak a szocialista és haladó erők nemzetközi összefogására támaszkodva, ahhoz aktívan hozzájárulva, és azt szüntelenül erősítve érhetjük el. Számunkra — ebben az összefüggésben is — legfontosabb a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk és testvéri együttműködésünk, mert ez elválaszthatatlan a szocializmus sikeres építésétől. A haladás egyetemes érdekei viszont azt kívánják, hogy nemzeti keretek között maximális eredményeket érjünk el, mert ez kedvezően visszahat a nemzetközi szocialista, haladó erők sikereire. A szocialista nemzeti és nemzetközi érdekek e törvényszerű találkozása az eszmei és anyagi alapja annak, hogy az internacionalizmust és a hazafiságot a nevelésben is mindig összekapcsoljuk. A nacionalizmusnak látszó-, lag ellentéte — valójában ikertestvére — a nemzeti nihilizmus, a nemzeti hagyományok és sajátosságok lebecsülése, a kozmopolitizmus. Nem téveszt-, hét meg bennünket, hogy e nihilizmus sokszor a nacionalizmus ellenhatásaként jön létre. A nemzeti gőgöt és illúziókat rendszerint kiábrándultság követi. Saját tapasztalataink art mutatják, hogy a nemzeti nihilizmus talajáról nem lehet a nacionalizmus ellen eredményesen küzdeni. A nacionalizmus ellen sokat tettünk, és nem is eredménytelenül; egész közgondolkodásunkban jelentősen visszaszorítottuk, a jövőben is számolnunk kell azonban azzal, hogy a nacionalizmus bizonyos helyzetekben és problémákkal kapcsolatban, bizonyos rétegek és csoportok körében felélénkülhet. Ezért propagandánk és agitációs nevelő- munkánk egyik alapvető mércéjének tekintjük, hogy menynyire vagyunk képesek leküzdeni a nacionalizmus maradványait az emberek gondolkodásában. Vitába szállunk az olyan nézetekkel, amelyek szerint a vállalatok gazdasági önállóságának növelése, az anyagi ösztönzés és a piac rugalmasabb felhasználása szükségszerűen az anyagiasság és önzés erősödéséhez, míg az életszínvonal emelkedése és az egyéni igények kielégítése az életmód polgáriasodásához vezet. Ellenkezőleg, azt tartjuk, hogy a tervgazdálkodás tökéletesítésén, az egyéni és közösségi érdekek jobb összehangolásán keresztül kedvezőbb feltételeket teremthetünk ezek visz- szaszorításához. ' A társadalmi, a csoport” és az egyéni érdek harmóniája < Az önzést és más negatív jelenségeket nem lehet kizárólag nevelő munkával, vagy még kevésbé moralizálással megszüntetni. A legszebb és legfennköltebb eszmények felmutatása és hirdetése önmagában nem elegendő, ha hiányzik a megfelelő anyagi alap és szabályozás. A szocializmus építésében következetesen törekednünk kell az egyéni és a közösségi érdek összeegyeztetésére. Ez az egyik célja a gazdasági irányítás reformjának. Tovább kell tökéletesítenünk gazdaságunk irányítását, hogy a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek harmonikusabb összhangra jusson, hogy gazdasági mechanizmusunkban ne lehessenek olyan rések, amelyek kibúvókat engednek a közérdeket megkárosítóknak. A propaganda- és a tömeg- politikai munka feladata: a gazdasági és politikai döntések lényegének, összefüggéseinek megértetése és az ennek megfelelő közhangulat, cselekvő tömegtámogatás biztosítása. Amikor megbélyegezzük a szocialista közgondolkodástól és magatartástól eltérő idegén vonásokat, ezt joggal tesszük. Pártunk állásfoglalása egész népünk életét közvetlenül befolyásolja, de mivel hatalmon levő párt vagyunk — a bírálat mellett —, felelősségtől áthatott kötelességünk, hogy megfontolt, hatásos intézkedéseket is kezdeményezzünk és szorgalmazzunk a nem kívánatos jelenségekkel szemben, és lényegre törő, energikus ellenőrzést valósítsunk meg. A Központi Bizottság beszámolójában e szándék világosan kifejeződik. A központi intézkedéseken kívül szükséges azonban, hogy a kommunisták, a vezetők az élet minden területén határozott fellépéssel és személyes példamutatással küzdjenek a szocialista szemlélet érvényesítéséért. Ha milliók kezébe helyezzük jó és igaz ügyünket — és ezt tesszük —, akkor siker fogja koronázni törekvéseinket.
