Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
P£SI MECHI 'k-Mírlap 1970. NOVEMBER 27., PÉNTEK Folytatja munkáját az MSZMP X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) litika. A szakszervezetek támogatják az értékarányos árrendszer kialakítását. Ugyanakkor ismét hangsúlyozzuk: megvalósítását nagyon gondosan kell előkészíteni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az értékarányos árrendszer kialakítása kompenzációs lehetőségeink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt valósítható meg. A munkások számára legelőnyösebb az árszínvonal stabilitása. Inkább hosszabb idő alatt, de nagyobb körültekintéssel hajtsuk végre az áremeléseket. A tervezett áremelkedéseknél meg kell találnunk a dolgozók, tehát a társadalom érdekeit nem sértő ellentételezést. Ugyanakkor államunknak a lehető legerélyesebben, hatósági eszközökkel, anyagi ösztönzőkkel, a termelés szerkezetének további változtatásával biztosítani kell a nem tervezett áremelkedések fékentartását. — Az üzemi demokrácia fejlesztésének vannak követelményei, amelyeket sem elhanyagolni, sem megkerülni nem lehet — folytatta Gáspár Sándor. — Ez pedig mindenekelőtt az, hogy a dolgozók ismerjék az üzemük előtt álló feladatokat, gondokat. Ennek a követelménynek eleget kell tenni. A gazdasági vezetés, a szakszervezet, a KISZ és a pártszervezetek képesek arra, hogy folyamatosan és megfelelő szinten informálják a dolgozókat, konzultáljanak, tanácskozzanak velük a tennivalókról. Az üzemi demokrácia érvé-' nyesítése csak a fegyelem javulásával párosulva lehet igazán hatékony. A vezetőknek elemi kötelességük tájékoztatni és meghallgatni a dolgozókat, támaszkodni véleményükre. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszó] janak munkahelyük életébe. Ha válahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti, és következményei kárt okoznak; csökken a beleszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részvállalás a termelésben, a munkaversenyben, meglassul az egészséges szocialista emberi kapcsolatok fejlődése. Meg kell érteni, hogy a munkás- osztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, hanem érte kell hogy történjen minden. Nem a munkásosztály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért! A munkások és a vezetik viszonya Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetők viszonyáról külön is szólni kívánok. A kérdés az — és nálunk ma itt van gyakran a helyi viták súlypontja —, hogy az üzemi demokrácia ellentmond-e a gazdasági vezetés bármilyen értelemben felfogott érdekének, az egyszemélyi felelősségnek? Meggyőződésünk, hogy nem, sőt annak javára szolgál. Csakis hozzáértéssel, elvi szilárdsággal, emberséggel, emberi és munkatársi példamutatással, csakis a munkásosztály iránti állandó felelősségérzettel lehet vezetni hazánkban. Vannak már — és mind több olyan vezetőre van szükségünk —, akik emberi oldalról is értik mesterségüket, akik bátran támaszkodnak a dolgozókra a feladatok megoldásában. A gazdasági vezető számára az üzemi demokrácia a szocialista vezető irányítókészségének elengedhetetlen része. Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető követelménye, Minden vezető legyen tudatában annak, hogy feladatát, funkcióját megbízásból látja el, a munkásosztályt szolgálja és a munkásosztály minden tagjával úgy bánjék, mint az uralkodó osztály tagjával. Követelje meg a rendet, a fegyelmet, a pontos munkát, a maga részéről viszont biztosítsa a tisztességes, emberi bánásmódot. Befejezésül Gáspár Sándor a következőket mondotta: napjainkban a forradalmiság elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az ebből eredő áldozatvállalást jelenti. A munkások forradalmisága az osztály múltjában és jelenében. és nemzetközi összefüggéseiben gyökerezik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érlelik. Czinege Lajos felszólalása Bevezetőben a fegyveres erők pártszervezeteinek küldöttei, kommunistái, egész személyi állománya nevében köszöntötte a kongresszust, majd így folytatta: A kongresszusra készülve a fegyveres erőknél — éppúgy, mint társadalmunk minden területén —, a kommunisták sokoldalúan, felelősséggel elemezték a legutóbbi négy évben végzett munkát, célkitűzéseink megvalósulását. Egyértelmű volt a megítélés: pártunk politikája eredményesen, jól szolgálja a szocializmus építésének a dolgozó nép fel- emelkedésének ügyét. A töretlen politika szerves alkotóeleme pártunk következetes és kiegyensúlyozott honvédelmi politikája. Ennék megvalósításáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunisták és par- tonkívüliek a legutóbbi kongresszus óta is következetesen dolgozták. A szovjet hadsereg a gyakorlati feladatok megoldásában is sokirányú segítséget nyújt — A szocialista világrend- szer, a nemzetközi munkás- osztály és a nemzeti felszabadító mozgalom együttes ereje tartotta és tartja vissza az imperializmust egy új világháború kirobbantásától. De nem feledhetjük: a nemzetközi imperializmus mindenkor kész, hogy a legkisebb lehetőséget is kihasználja a szocializmus, a béke erői gyengítésére, s ahol a maga számára kedvezőnek ítéli a helyzetet, akár a fegyveres támadásra is. Ez mindannyiunkra, de különösen a fegyveres erőkre, a honvédelem területén dolgozókra azt a kötelezettséget rója, hogy egy pillanatra se csökkenjen éberségük, harci készenlétük. A továbbiakban tényekkel, adatokkal illusztrálta, milyen hatalmas támadó katonai gépezetet tart fenn a nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperialisták, a világ legkülönbözőbb térségeiben. Az imperialisták gátlástalanságát bizonyítja, hogy a második világháború óta általuk kirobbantott háborúk és fegyveres konfliktusok negyven ország területét érintették. Ebben a helyzetben történelmi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szocializmust építő népek — köztük a mi népünk —, olyan katonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor fékentartásához szükséges. Továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy a — tagországok külön-külön megtett honvédelmi intézkedésein túlmenően —, erősítsük közös védelmi szervezetünket, amihez a magunk részéről minden szükséges, lehetséges módon hozzájárulunk. Kollektív védelmünkből a legnagyobb terhet a szocializmus, a társadalmi haladás ügyéért roppant áldozatokat hozó Szovjetunió vállalta és vállalja. A Szovjetunió hatalmas katonai erejére támaszkodó — valamennyi tagállam erőfeszítéseit egyesítő — kollektív védelem egyik alapvető biztosítéka szocialista országaink szabadságának, függetlenségének, az európai biztonság, a világbéke megóvásának. — A Szovjetunió közvetlenül is felbecsülhetetlen segítséget nyújt hazánk védelméhez. Joggal állapította meg pártunk Központi Bizottsága 1968. februári ülésén: katonai együttműködésünk lehetővé teszi, hogy anyagi eszközeinket az ország védelmével, legközvetlenebbül összefüggő területekre koncentráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásához szükséges minden fegyverfajtát beszereznünk. Amire pedig szükségünk van — például korszerű nehéztechnika, a speciális fegyverrendszerek, vagy parancsnoki kádereink, specialistáink jelentős részének magas fokú képzése — azt a Szovjetúnió, igényeinknek megfelelően folyamatosan biztosítja részünkre. A szovjet hadsereg a gyakorlati feladatok megoldásában is sokirányú segítséget nyújt. A hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatokkal kapcsolatunk közvetlen, baráti; testvéri együttműködésünk folyamatos, céltudatos és eredményes. A testvéri szocialista országok hadseregeivel kapcsolataink a proletár internacionalizmus, a közös ügyért érzett felelősség alapján folyamatosan fejlődnek. — Fegyveres erőink hivatásos állománya teljesíti feladatait«. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és általános műveltsége megalapozott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — a szocialista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív családi nevelés, a mind hatékonyabbá váló honvédelmi nevelő munka hatására — hazánk, társadalmi rendünk védelmét tudatosan vállalva vonul be a néphadseregbe, fegyveres erőinkhez. A kiképzésben tömegesen érnek el kimagasló eredményeket. Á katonák tízezrei vesznek részt a szocialista versenyben. amely formájában és célkitűzéseiben lényegében azonos az üzemekben örvendetesen fellendülő mozgalommal, tartalmában pedig igazodik ahhoz, ami a katona kötelessége. A versenyben támasztott igen magas követelményeket évente sok ezer A szerda délutáni vita Szerdán délután, szünet után Erdei Lászlóné, .a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke vette át az elnöki tisztet. Ezt követően szólalt fel Francois Billoux, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Kosztasz Kolijannisz, a Görög Kommunista párt Központi Bizottságának első titkára, Michael O’riordran, Írország Kommunista Pártja főtitkára, Kiró Gligorov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnöksége Végrehajtó Irodájának tagja, Beckl Sándor, az MTS Országos Tanácsának elnöke, Han Ik Szu, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, Fabio Grobart, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, Dominique Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke. katona, több száz raj, szakasz, század teljesíti. a hadseregben Fegyveres erőink kommunistái — a kongresszusra készülve — a taggyűléseken és pártértekezleteken ugyanolyan felelősséggel, reálisan és sokoldalúan elemezték, összegezték az elmúlt években végzett munkát, mint amilyen hatékonyad vettek részt az eredmények, sikerek létrehozásában. A fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő kommunisták, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom katonái és parancsnokai köszöntik a párt- és állami vezetésnek az eredményes munkához biztos alapot jelentő, világos döntéseket, útmutatásokat. Köszönik dolgozó népünknek a sokoldalú gondoskodást. Elhatározott szándékuk, hogy a jövőben is becsülettel teljesítik feladatukat. Azt késik a X. kongresszustól, hogy erősítse meg a párt eddigi politikai irányvonalát, benne honvédelmi politikáját— mondotta befejezésül Czinege Lajos elvtárs. Fehér Lajos felszólalása Fehér Lajos bevezetőül szövetkezet-politikánk korszerű- sítésérőil szólt, majd rámutatott, hogy a IX. pártkongresz- szus óta, a szövetkezet-politikai összegezés és az ehhez kapcsolódó széles körű tömeg- politikai munka országszerte egész szövetkezeti mozgalmunk komoly fellendülését hozta. A megújhodási folyamat kiemelkedő fontosságú egész szocialista társadalmunk demokratikus továbbfejlesztése szempontjából! Pártunk szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül. Arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai szervesen beilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba, s a népgazdasági tervekkel összhangban hatékonyan működjenek közre a társadalmi célok megvalósításában, előrevigyék a szocializmus építését. Lenin szavaival azt is mondhatnánk: „A szövetkezeteknek nálunk egészen kivételes jelentőségük yan”. Kivételes mindenekelőtt azért, mert a szövetkezet rugalmas gazdálkodási forma. A szövetkezetek általában nagyfokú mozgékonyságra és alkalmazkodásra képesek. Gyorsan tudnak reagálni a folyton változó életre, a változó piaci hatásokra, s kereteik között rugalmasan, jól összehangolhatok a társadalmi-, a csoport- és az egyéni érdekek. A szövetkezetek működésének kiemelkedően fontos elve a szövetkezeti önkormányzat, a szövetkezeti demokrácia, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeten belül a közös tevékenységet az egyenlő jogú tagok, mint kollektív tulajdonosok irányítják, vezetőiket maguk választják. Szövetkezeti politikánk kiemelkedő jelentőségű, sarkalatos elve, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista társadalmi tulajdon, annak egyik megnyilvánulási formája. Pontosan megfogalmazva: szocialista szövetkezeti csoporttulajdon. Ebből a meghatározásból több nagyon fontos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy a gyakorlati gazdasági életben mindkét tulajdon — az állami-vállalati és a szövetkezeti —, egyenjogú tulajdonforma. Következésképp: tervgazdálkodásunkat egyre inkább a szocialista tulajdon mindkét fő formájának, az állami és szövetkezeti tulajdonnak együttes fejlesztésére kell alapoznunk! A szövetkezeti tulajdon A szövetkezeti tulajdon népgazdaságilag a legfontosabb csoporttulajdon. Ebből adódik a másik, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket érintő, összes társadalmipolitikai céljainkat alapvetően érintő legfontosabb következtetés: a szocialista forradalom teljes megvalósításához. kívánatos, sőt szükségessé vált, hogy a földtulajdon viszonyai igazodjanak a szocializmus érdekeit kifejező tényleges föld- használathoz — és elengedhetetlenné vált a szövetkezeti földtulajdon bevezetése, s fokozatos kiépítése. Az 1967 őszén hozott új földtörvény ehhez megadta az elvi és jogi keretet. A földtörvény gazdasági eszközökkel történő fokozatos végrehajtása során a termelő- szövetkezetek használatában levő földekből ma már kereken 3 millió katasztrális hold, a termelőszövetkezetek használatában álló összes földeknek egyharmada szocialista szövetkezeti földtulajdon. Az állami gazdasági és erdőgazdasági földekkel együtt így már szocialista tulajdonban van az ország földterületének több mint a fele (57,3 százalék). A korszerű szövetkezetpolitikai elvek elfogadása és gyakorlatba való átültetése a legnagyobb változást a szakszövetkezetek és szövetségeik egymáshoz való viszonyában idézte elő. Szövetkezeti mozgalmunk, s általában szocializmust építő társadalmunk új hajtásai, újszülöttei e termelőszövetkezeti szövetségek. Ajánlásaikkal, koordináló és szervező tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel már eddig is hathatósan segítették a termelőszövetkezeteket az önálló, vállalatszerű gazdálkodás és a demokratikus működés fejlesztésében. E szövetkezeti önkormányzatok máris komoly tekintélyt és társadalmi rangot vívtak ki maguknak. A termelőszövetkezeti parasztság bizalommal viseltetik irántuk: magáénak, saját szövetkezeti fórumának tekinti és szívvel támogatja e szövetségeket. E fiatal társadalmi-, képviseleti- és érdekvédelmi szövetkezeti szervezetek új munkastílusukkal élénkítően hatottak egész szövetkezeti mozgalmunkra. Uj színt hoztak társadalmunk életébe, működésükkel, már eddig is sikeresnek mondható munkájukkal, erősítették és erősítik a munkás-paraszt összefogást. Az állam és a szövetkezet A szövetkezetpolitikai vitákban egyik legfontosabb (Folytatás a 3. oldalon.)
