Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-26 / 277. szám
6 Mtrkip 1970. NOVEMBER 26.. CSÜTÖRTÖK Téli tanfolyam a korrózióról Üj témakörrel gazdagodtak Veszprém megyében a téli tanfolyamok. A Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei oktatják a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóit arra, hogy kell megvédeni gépeiket a korróziótól. A veszprémi szakemberek kezdeményezése rendkívül jelentős, hiszen felmérések szerint hazánkban évente 5—6 milliárd forint kárt okoz a fém- szerkezetek rozsdásodása. Sok az ittas hajtó *— Gazd’uram, elsőbbségadás kötelező...? (Zsoldos rajza) Irtli olvasóink panaszolták Tarthatatlan állapot — de már nem tart sokáig Betegek panaszai nyomán néztünk utána: mi a helyzet az érdi szemészeti rendelésen? A helyi SZTK-rendelést két különálló épületben bonyolítják le — az egyik, a fogászat, a bőrgyógyászat, csecsemő, terhesgondozás, valamint az ominózus szemészet aHivataJ- nok utcában van. Gondolom: ha a zsúfoltság nagy, a négy órakor kezdődő rendelésre tán egy órával előbb is odamegy, aki tud. Félháromra érek oda. A kép minden képzeletet felülmúl: a hosszú padokon minden ülőhelyen szorong valaki, sokaknak már csak állóhely jut, minimális levegővel, mert a folyosó szűk, és a szemészetre- várólo során át közlekednek a fogászati betegek is. Megszámoltam: fél háromkor 27-en voltak. Néhányukat névszerint följegy zem. Takács Margit érd-parkvárosi nyugdíjas most jött másodszor a panaszával, mert a múltkor elküldték: akkor nem rendeltek nyugdíjasoknak. A két út oda-vissza: tíz forint, — nyugdíjasnak nagyon sok. Még egyszer nem kockáztathat: emiatt ma már reggel héttől itt • strázsál! Ambrus Istvánná 83 éves nyugdíjas — félszemére nem lát, így is koromsötétben botorkál • haza Érd-FáGánosba '(már négykor is sötét van) —, de ma talán sorra kerül, erre .vár délelőtt tizenegytől. Farkas Andrásné- nak szemüveg kell — emiatt ma harmadszor vett ki szabadságot, előzőleg kétszer nem került rá sor. Eskulits Tamás- né 70 éves tárnoki lakos a 9 órás busszal jött, déli 1 órától vár, de már akkor is hetedik volt. Juldaki Katalin is idős, beteg asszony, jó félórányira lakik innep, már reggel óta reménykedik, hátha sorra kerül. Gál Gyuláné 70 éves nyugdíjas Érdligeten lakik, bottal jár, szédül, jó háromnegyed óra, amíg hazabotorkál — idejött negyed 3-ra. Németh János nyugdíjas orrán darabokra tört szemüveg, így hordja, mert eddig képtelen volt egész napot várakozásra szánni. Popp Sándorné Százhalombattán lakik, a vasúti jegy ára 4.40, férjének is, neki is szemüveg kell, de innen a Semmelweis kórházba küldték, onnan meg ide — szabadságolás miatt nyugdíjasoknak nem volt rendelés. Kispál i/incéné családtag, egyszer már itt volt ma reggel is, nem tudják, mikor hogyan alakul a rendelési idő. A nyáron innen Budafokra, onnan ide küldözgették, végül egész nyáron nem kezelték krónikus szemgyulladását. Szécsi Károlyné már jó párszor ment haza anélkül, hogy sor került volna rá — most magával hozta kétéves kisuno- káját is, mert a kismama harmadszor már nem kérhetett szabadságot... Elmondják, egymás szavába vágva, hogy ki-ki árgus szemmel ügyeli, melyikük hányadik — de órákig szemmel- tartani huszonkilenc embert!! Ugyanis csak harmincat enL gednek be — sorszámot pedig csak a2 asszisztensnő oszt, közvetlenül a rendelés kezdete előtt, és hogy akkor hogyan ölik egymást, azt látni kell! Dehát miért nem teszik ki a sorszámblokkot a rendelő ajtajára? — kérdezem. Mert előfordult, hogy ügyeskedők egy csomót letéptek, (gyerekek párszor az egész blokkot) — és darabját két forintért árusították.... A szemészeti rendelő előtt már harmincnál jóval többen zsibonganak, szoronganak, pedig még jó fél óra van vissza a rendelés kezdetéig. Benézek. a fogászati rendelőbe, vajon ott is ilyen mizéria ! van-e? Dr. Paál Judit két éve végzett fogszakorvos, nála egészen más világ fogad, nyugodt, kedves, derűs fiatal nő, de mint elmondja, nem személyes természete a kiegyensúlyozott atmoszféra egyedüli magyarázata. Mi az ok? Hiszen a fogászati panasz mindennaposabb, mint a szemészeti. Dr. Paál Judit naplója megérteti a különbséget. Neki októberben összesen 493 beteg volt, átlag napi 29, s így egy beteggel átlagosan 15.33 percig foglalkozhat. Ez olyan időtartam, amely a tűrési határon (ha nem is bőven), még innen van. Ennyi idő alatt nyugodtan, lelkiismeretesen foglalkozhat sgy-egy beteggel. A szemészeten viszont ennek az időtartamnak törtrésze jut egy-egy betegre — a fogászat ugyanis | naponta hat órányit — a szemészet csak kedden és pénteken másfél-másfél órányit rendel. Az érdi szakorvosi rendelő vezető főorvosa, ir. Bodnár Béla bőrgyógyászati rendelése alatt informál i nehéz állapotok okairól. Eredetileg a Szemészet is reggel 8-tól 2-ig rendelt naponta. S bár itt látják el a hatalmas kiterjedésű Érd lakosságán kívül Százhalombatta, Diósd, Sóskút, Puszta- íámor, Tárnok szemészeti betegeit is — akkor nem volt ok panaszra. Dr. Velcsey Ágnest. a Semmelweis-kórháztól „hódították el”, már másfél éve Érd állományához tartozik, de ideje főrészét eddig kellett ledolgoznia, október elejétől pedig tanulmányi szabadságon van. Bodnár doktor szerint is a szemészet helyzete a legáldatlanabb. Szerencsére most már valóban napok kérdése, hogy Velcsey doktornő letegye a szemész szakorvosi vizsgát: december 1-től ismét ő rendel, naponta réggel 8-tól 2-ig. Még egy pozitívum: elkészültek a tervek a rendelő 1971-ben megkezdődő bővítéséhez. Akkor még egy szemészeti rendelőt létesítenek, s mert felszereltség dolgában nincs probléma, a szemészeti betegek ügye így nemsokára tökéletesen megoldódik. Péreli Gabriella Milliós károkat előzhet meg, HA LANGMENTESITŐ BRIGÁDUNKKAL VÉGEZTETI A FASZERKEZETEK ÉS TEXTÍLIÁK LANGMENTESITÉSI MUNKAIT (gombátlanitás, vegyszeres tisztítás). Megrendelését azonnalra vállaljuk, a jövő évre megrendelt munkáknál pedig árengedményt adunk. Részletes felvilágosítással rendelkezésére áll a „MÁRVÁNY" ÉSZK VÁLLALAT Budapest VII., Alsó Erdősor 18. > * Telefon: 221-316. Ügyintéző: Budainé. A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19-21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtésszerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, yalamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. ' Vonzó szakmák: fodrász, műszerész Hol tanulnak tovább a váci általános iskolások? A váci járási pályaválasztási tanácsadó bizottság megvizsgálta, hogy az 1969/70-es tanévben végzett általános iskolások hol tanulnak tovább. A felmérés szerint a gyerekek 54 százalékát még időben sikerült szakmunkástanulónak beíratni, illetve munkába állítani. Egy októberi statisztika szerint már csak 36 olyan tanulót tartanak nyilván, aki otthon maradt. / Ezek közül többen egészségi állapotukra hivatkoztak, a lányok főként a háztartásban segítenek. A végzett 1450 tanulóból 484 középiskolába jár, 678 szakmunkástanuló, 74 gyors- és gépíró iskola hallgatója, a többi üzemekben, termelőszövetkezetekben dolgozik. A bizottság tagjai még mindig sokszor találkoznak a szülők értetlenségével, makacsságával. A fodrász, kozmetikus, műszerész pálya a vonzó; ha nem sikerül felvétetni a gyereket, tragédiának tekintik. A jövő hónapban > megjelenik a Pest megyei pályaválasztási tájékoztató, de már most informálják az általános iskolák igazgatóit a szakmunkás-tanulási - lehetőségekről. A Dunakeszi Konzervgyár 25, a Mechanikái Laboratórium 120, a MÁV Járműjavító 180 tanulót vesz fel jövő szeptembertől ipari tanulónak. Épül az ecseri vízhálózat Ecseren eddig 12 kilométer hosszú vízvezetéket fektettek le, s ezzel az idei munkák befejeződtek. A dabasi vízmű társulat a jövő év első negyedében folytatja a munkát, s előreláthatólag 1971 közepére befejeződik Ecseren a vízvezeték építése. A budapesti vízhálózatba kapcsolják. át elment a Karcsi tőlünk. Megmon^ dom magának őszintén — jól tette. Nem találta meg a helyét nálunk. Megpályázott Szabolcsban egy üzem- egyságvezetői állást, a pályázatát el- j fogadták, ment. Nem, nem gördítettünk akadályt elé,- még a felmondási időt sem kellett letöltenie. Pedig nem volt rossz gyerek, sajnálom is egy kicsit. Meg fogja állni ott a helyét, biztos vagyok benne. A legjobban az tetszett benne, hogy városi gyerek létére igazán érdekelte a mezőgazdaság. Felkelt az hajnali három' órakor, aztán ! nekivágott a sötétben, hidegben a tanyának. János bácsi, mondta az éjjeliőrnek — mert a téesz-központban kapott tőlünk egy szobát, az irodák mellett, kályhával, heverővei —, János bácsi, jöjjön fel hajnali háromkor, gyújtsa fel a villanyt, dobja le rólam a takarót, s addig ne hagyjon békén, míg a két lábamon nem állok! A tanyára járt ki, több mint egy évig, a szarvasmarha-telepre, ha jól emlékszem, azt bíztuk rá elsőül. Na, Karcsi, ez neked való, szép munka lesz — mondja neki az elnökünk —, ott megmutathatod, miit tanultál négy évig az egyetemen! Tudja, a szarvasmarha-telep eléggé elhanyagolt állapotban volt akkor, a tehenek alig adtak valami tejet, a borjúk meg sorra döglöttek. Az előtte levő brigádvezető nem nagyon értett a dolgokhoz, hiába, a nagyüzem mégis Csak nagyüzem ... Karcsi nekifogott a rendcsinálásnak. Kinn volt a reggeli fejésnél, kinn az estinél, hétköznap, vasárnap, a takarmányozásnál, az almozásnál. Sokat dolgozott, de meg is fizettük. Ezernyolcat adtunk neki, nem rossz ez egy kezdő szakembernek. És segítségül ott hagytuk neki a volt elődjét, gondoltuk, ketten majd tisztába teszik a dolgokat. Egy hónap se telt el, nagy dérrel-dúrral bejött a Karcsi az irodába. Elnök elvtárs, nem megy az a szekér, aminek visszafogják a kerekét! Ki fogja vissza, te Karcsi? — kérdezte az elnökünk. Hozzám tartozott a szarvasmarha-telep, engem küldött ki az elnök, nézzek körül, mi van ott. A volt elődjére panaszkodott, hogy a szemébe mindenre igent mond, aztán elvégzi a munkát, de úgy, hogy abban nincs köszönet. Beszéltem az emberekkel is. Utasít az új főnök — mondták —, majdnem hogy dirigál. Téesz ez — mondták —, nem állami gazdaság. A mi földünkön dolgozunk, a mi állatainkkal, azt hiszi, rosszat akarunk... Lehet, hogy rosszul tettem, amikor a fülük hallatára toltam le a Karcsit, most utólag én is azt mondom, lehet. Kapóra jött, hogy tavasszal elment a gépcsoport vezetőnk. Behoztuk a Karcsit, megtettük gépcsoport-vezetőnek. Emeltük a fizetését is, kétszázzal, és adtunk alá egy használt szolgálati motort. Hadd szaladgáljon vele. Nagy felelősség hárult rá, számon tartani pontosan, hol dolgoznak a gépek, percre beosztani a munkájukat, meghatározott időre átcsoportosítani a legfontosabb feladatra. Kisebb-na- gyobb zökkenőktől eltekintve baj nem volt, év végén a vezetőség elégedett volt vele, az évet is jól zártuk, adtunk neki prémiumot is, háromezer forintot... Azt gondoltuk, minden rendben van. Csak gondoltuk. Tudja, mi történt? A zárszámadás után — akkor van nálunk a jutalomkifizetés — ordított egy nagyot az ablaknál, aztán elrohant. Nem vette fel a prémiumát. Végignézte a listát, meglátta, hogy az egyik adminisztrátor is ugyanannyit kap, mint ő, az egyetemet végzett mezőgazdasági mérnök, jelenleg brigádvezető, ordított és elrohant. Egy hétig nem láttuk. Egy hét múlva megjött, hozott egy orvosi papírt, idegösszeroppanásról. Az elnökkel akart beszélni. Beszélt is. Nézze, elnök elvtárs — kezdte —, én tudom, hogy félig-meddig maguk akarata ellenére tettek engem ide. Négy évig a megyei tanács adta nekem az ösztöndíjat, aztán — bár maguk beleegyeztek — ide helyezett. Nyilván azért, hogy megerősítse a szövetkezet vezetőségét. Én a magam jószántából nem akarok elmenni, annál is inkább, mert akkor vissza kell fizetnem a pénzt. De ha maguk elküldenek ... Telt ház De Karcsi — válaszolt az elnökünk és egy pohár bort töltött a fiúnak —, maga félreérti. Szükségünk van magára, hát nem látja? Ezt a prémium-ügyet meg majd jövőre egalizáljuk. Szóval maradt a Karcsi. Egyik napról a másikra vette a munkakönyvét az üzemgazdászunk, az ő helyére tettük. Megint emeltünk a fizetésén, most már háromszázzal, és benn dolgozott az irodán, a melegben, a lányok között. Gondoltuk, erre már csak nem lehet panasza. Nem is volt. Egy igazi üzemgazdászt azonban csak kellett keresnünk, mert — legyünk őszinték — ahhoz a munkához túlságosan sokat nem értett. Méghozzá a nyárig kellett keresnünk, mert az aratáshoz egy fontos munkára szemeltük ki a Karcsit. Békés megyében voltunk, egy jól menő közös gazdaságban, tapasztalatcserén. Hosszan, lelkesen ecsetelték ott nekünk, hógy milyen fontos, ha értő szakember adja át a gabonát a terményforgalminál. Nem mindegy az, hogy milyen osztályúnak veszik át, az igazságért bizony néha harcolni kell és érdemes. Anyagilag is, nehéz tízezreket hozhat egy kis cigánykodás a téesz konyhájára. Na, erre szemeltük ki a Karcsit. Ott volt ő is velünk, már az ebédnél kezdtük pedzegetni neki a dolgot. Ügy tett, mintha nem értené. A nyárra meglett az új üzemgazdászunk — az elnökünk nagyon érti a dolgát —, a Karcsi meg ment terményátadőnak. Mérte a gabona fajsúlyát, meg vitatkozott azon, hogy szemetes vagy nem szemetes. A felügyeletével én voltam megbízva, egy napon meglátogattam a terményforgalminál. Hát nem akartam hinni a fülemnek. Egy laikus is érti: a szövetkezet átadójának az lenne a feladata, hogy a szövetkezet érdekeit védje — minden áron! Erre mit hallok én? Azt, hogy a mi Karcsink maga bizonygatja a terményforgalmisnak, hogy a mi gabonánk ennyi, meg ennyi százalékban szemetes. Azt hittem, megüt a guta. Még velem is vitatkozott, kiabált, becsületről, igazságról papolt. Ha nincs nálam az ötliteres de- mizson, megnézhettük volna magunkat. Szemetes a gabonánk?! Na hát Karcsi, irtsad akkor jövőre a gyomot, vegyszerrel! Javasoltam az elnökünknek, nagyon egyetértett vele. Elküldtük tanfolyamra a fiút. Aki egyszer majd jó főmezőgazdász, üzemegység- vezető, elnök, elnökhelyettes, főmezőgazdász, szóval főember akar lenni, annak mindenhez értenie kell! Mert itt van a dolog nyitja. Most, hogy itt hagyott minket végleg — úgy ment el, hogy el se köszönt —, kiderült, honnan fújt a szél. A lányoknak az irodán elmondta őszintén. Ö itt előbb-utóbb vezető akart lenni. Bántotta egyrészt az, hogy ő ugyanolyan brigádvezető az egyetemi diplomájával, mint a Sándor bácsi a négy elemijével. Korszerű mezőgazdaságot, meg efféléket emlegetett. Másrészt bántotta az, hogy az egy elnök kivételével egyikünknek sincs egyetemünk, s mi dirigálunk neki. Megint csak a korszerű mezőgazdaságot emlegette. Nézze, én ebben a dologban érdekelve vagyok, azt hiszem, nem tudnék tárgyilagos lenni, de még nyolc évem van a nyugdíjig hátra. Igaz, nem egyetemet, gazdasági iskolát vegeztem annak idején. 63 óta vagyok ebben a szövetkezetben, először főkertész voltam öt eve meg űzemegységvezető. A többi is nagyjából így van, a főmezőgazdász, a főállattenyésztő. 63-ban a szövetkezetünk egy munkaegységre huszonnégy forintot osztott, s ez a pénz nem is volt rossz. Ma naponta nyolcvan, száz, százhúsz forintot megkeresnek az embereink Szóval nem dolgozunk rosszul, úgy érzem. Most mondja meg, melyikünk menj ért, melyikünk mondjon le a pozicióiáról. azért hogy a Karcsi elégedett legyen? Melyikünk mondjon le békés utón? Harc van. Karcsival szemben mi győztünk. Nekem nyugodt a lelkiismere- tem. Deregán Gábor
