Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

( “tiptop 14 1970. NOVEMBER 24., KEDD FÉLMILLIÁRDOS TERV Öj vasúti kocsitípusok gyártására készülnek a Dunakeszi Járműjavítóban Egész napos ankétot ren­dezett a KTE Járműjavító üzemi szekciója a Dunakeszi Járműjavító művelődési házá­ban. Az üzem műszaki klub­ja készítette elő a vita alap­jául szolgáló tervezetet: a negyedik ötéves terv egyik legnagyobb műszaki Íejlesztési, leiadatát, az új, 24,5 méteres kocsi­család tervezési és gyár­tástelepítési koncepció­ját. • Az év végi gondok mellett, az üzem műszaki gárdája módot talált arra, hogy is­mertesse reális tervezési el­képzeléseit, és a megrendelő KPM illetékes vezetői és szak­értői, a VATUKI, az utasellá­tó és az együttműködésben érdekelt ipari és MÁV-üze- mek képviselőinek bevonásá­val megvitassa azokat. A színvonalas előadásokból kiderült, hogy az új ötéves tervidőszakban a járműjaví­tónak az évről évre. növekvő számú, kijavításra váró kocsi mellett, azzal egy időben, meg­kell valósítania a körülbelül félmilliárdos üzemi műszaki fejlesztési és beruházási ter­vét, de eleget kell tennie az új kocsicsalád tervezési és gyártási követelményeinek is. Az ankét egészséges kezde­ményezésként a tervidőszak megkezdése előtt átfogó képet nyújtott a reális kivitelezési lehetőségekről. A kényelmes s az olcsób­ban, gyorsabban javít­ható kocsitípusok belföldi és nemzetközi vonalakra kerülnek. Ezek között lesznek — első- és másodosztályú, valamint fekvőhelyes és hálókocsik is. A öt előadás s az utánuk következő vita hozzájárult az I megerősítette a megrendelők üzem műszaki előkészítési bizalmát a Dunakeszi Jármű­feladatainak megoldásához, de | javító iránt. Puszta, romantika nélkül A ridegmarhákat naponta úsztatják a Dunában. ELOSZOR Badacsonyi zöldszilváni A karácsonyi vásárra más­fél millió palackot töltenek meg borral a Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság üzemé­ben. Az 1968—69-es évjárat színe-javát töltik palackokba az év végi. ünnepekre. Erre az alkalomra „tartogatták” a leg­Vadlibák alkonya Európa és Ázsia legészakibb tájairól sűrűsödő csapatokban érkeznek a költöző madarak a Szeged melletti fehértói rezer­vátumba. Vasárnap a* legkü­lönbözőbb madárfajok talál­koztak vadvízországban. Megjelentek a legészakibb fészkelők, a sarki búvárok, amelyek kimondottan tengeri madarak, s csupán a költési és a vonulási időszakban keresik fel az édesvizeket. Meglepően nagy számban „rándevúznak” a récék. A kanalas-, csörgő- és búvárrécéknek más években október hónap a fő vonulási szezonjuk, most azonban úgy látszik az enyhe idő még ma­rasztalja őket. Sok németor­szági és lengyelországi sirály is vendégeskedik Fehértón. Európa és Ázsia országainak madártalálkozójából nem ma­radtak ki a vadlibák sem. Szá­muk azonban évről évre fogy, mert átalakul, rohamosan ipa­rosodik a Szeged környéki táj. Az egykori kietlen pusztákon a vadlibák ősi legelőin kiépí­tett utak, olajfúró tornyok és más ipari létesítmények sora-y koznak. Haszonvasak 10-50%-os árengedményes kiárusítása a Pesi-Bács-Nógrád megyei Vállalat telepein és átvevőhelyein szeptember 20-tól december 1-ig Hidegen hengerelt idomacélok; melegen hengerelt betonvasak; köracélok, huzalok; I és U gerendák, finom- és durvalemezek. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjmentesen vagonba rakja. TELEPEK ES ATVEVÖHELYEK A MEGYEBEN; Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Kiskunlacháza, ■> Érd, Gödöllő, Aszód, Monor, Nagykáta, Nagykőrös, Szob, Vác, Alsónémedi és Pilisvörösvár. keresettebb fajták többségét, így a szürkebarátot, a zöldszil- vánit, a rizlingszilvánit, amely­ből az idén jóval nagyobb mennyiséget hoznak forgalom­ba, mint az elmúlt években. Először kerül forgalomba a badacsonyi zöldszilváni, amelynek minősége felülmúl­ja' a már ismert balatonfüredi zöldszilvániét is. Gondoskodás az öregekről Göd-alsón, egy volt vendég­lő épületében néhány hónapja szociális foglalkoztató műkö­dik. Több mint 70 nyugdíjas és csökkent munkaképességű ember kapott itt állandó mun­kát. Most Göd-fesőn a volt ipartestület épületét is átala­kítják korszerű munkahellyé, és gépkocsit szereznek be, amelyen az otthon dolgozók­nak házhoz szállítják a mun­kát. — Szerdától kezdve Ismét közlekednek a menetrend- szerű autóbuszjáratok Buda­pest és Zakopane között, mind Tátralomnicon, mind Rózsahegyen át. A z új emberre már első nap ráragadt a csúfnév: Csonti. Magas, zörgő csontú volt, nemcsak az arcán feszült a csontra a bőr, látszott, a ru­ha alatt, a testén sincs más­ként. Olyan ötven körül lehe­tett, ha fiatalabb is, nem sok­kal. Az ilyen szikár, egyszál bélű emberekről nehéz meg­mondani, mennyi idősek. Csonti is közéjük tartozott. Reggel, műszakkezdéskor szót­lanul lekezelt mindenkivel, miután a művezető bemutat­ta. Az első napokban figyel- gették, s láthatták, érti a dol­gát. Az első. óra után már úgy kezelte a csúcsesztergát, mint­ha mindig is ezt tette volna. Holott... A műhelyírnok lány mondta, hogy nemrég szaba­dult a börtönből. Persze, csak megsúgta, hiszen erről nem kell tudnia senkinek, azért tu­dott róla mindenki. Miért ült? Találgatták, nem tudták. Lo­pott? Nem olyan fajtának lát­szik. Kést vágott valakibe? Aligha. Jámborabb annál. Hát akkor? Beszéltek róla egymás között, régiek, s ha Csonti be­lépett, elhallgattak. Amikor ő is ott volt az öltözőben, csönd telepedett rájuk, mint ahogy a köd megüti ősszel a földet. Érezték, furcsa ez a hallgatás, de> valahogy feszélyezte' őket Csonti, kiugró pofacsontjával, zárkózott , tekintetével, gör­nyedt hátával. „Az ilyen em­bert nem lehet kikóstolni” — mondta valaki, s a többiek bólintottak. Éjszakásak voltak a héten, csütörtökön is úgy kezdődött a műszak, mint előtte három esite. Káromkodtak, mert a délutánósok megint takarítat- lanul hagyták ott a gépeket, lépni alig lehetett a spémhal- moktól. Végre, dolgozni kezd­tek. Nem túlzott tempóban, mert ésszel él az ember. Úgy­sem fizetik ki száztíz százalék fölött a pénzt, akkor meg mi­nek a hajtás. Van, aki már alig tudja dugdosni a megcsi­nált, de még el nem számolt munkadarabokat. A művezető behúzódott a kuckójába, vol­tak akik rögtön megcélozták a félreesőt, az előtér szolgált do­hányzóul. Szívták a cigarettát, a nyitott ajtón át beláttak a műhelybe. Csonti úgy dolgo­zott a gépe mellett, mjpt ahogy az óra ketyeg.,, Riteh’.- kusan. a mozdulatokat egyen­letesen elosztva. Az értőnek elég öt perc ahhoz, hogy csu­pán a mozdulatokból megálla­pítsa, kit néz? Zöldfülű kez- dőt-e, vagy rutinos drehust. Csonti a műhely nagyobb ré­szét utcahosszal verte, ezt né­hány hét után kénytelenek voltak elismerni. Talán ha öten leállhatnak vele.. Azért piszkálta a csőrüket, hogy megkapta a tizennégy forintos órabért. Mégis csak a börtön­ből jött! Vagy valakinek az embere lenne? M intha megérezte volna, . hogy róla beszélnek, Csonti leállította a gépet, s ki­felé, feléjük indult. Kopott bá­dogdobozt húzott elő, abból vette ki a cigarettát. Úgy állt, hogyha akarták, közöttük le­vőnek tekinthették, ha nem akarták, akkor különállónak. Bísdcs, aki korbah Csontival Csonti egy naptárt forgatott, hirtelen azt kérdezte: — Te, Csonti, igaz, hogy börtönben voltál? A többiek megrökönyödtek. Váratlan volt a kérdés, semmi nem indokolta, s ezért viszoly­gást keltett bennük. Csonti le­ütötte a hamut a koszos be­tonra, s azt mondta: — Igaz. Nem volt a hangjában sem­mi méltatlankodás, sértődött­ség. Úgy felek, ahogy annak illik, akit kérdeztek. Bisics maga elvesztette az előbbi hetyke hangsúlyt, mert más­féle választ várt. „Mi közöd hozzá”, vagy hasonlót. Meg­csendesedve folytatta: — Ne haragudj, nem akarunk bán­tani, de tudod, hogy’ van ... Csonti csak most nézett föl. Nem őket, hanem a falat néz­te, vagy azt sem, hanem azon túl valamit. Lassan, szinte szótagolva mondta: — Mert meghalt egy ember. Bisics kezében eltört a gyu­fa, amellyel az újabb cigaret­tát akarta meggyújtani. Má­sikat húzott elő, s annak a fejét nézegette, mintha most az lenne a legfontosabb. Cson­ti folytatta: — Üzemi baleset volt. Én voltam a művezétője. Agyonvágta az áram. Nem kapcsolta ki a gépet, úgy nyúlt a kapcsolószekrény zárlatos kábeléhez. Ha megrázta, ment tovább a gép. Megtette tíz­szer, százszor. Soha nem tör­tént baja. Akkor agyonvágta. H allgattak. Valahol, valami­kor meghalt egy ember. Fiatal1 volt, öreg? Ilyesmit nem illik megkérdezni. Meg­halt. Tízszer, százszor meg­ússza az ember. S egyszer nem. Hányszor csinálták meg brahiból, hogy a még forgó gépből szedték ki a munkada­rabot. Ügy esnék kell lenni — vigyorogtak ilyenkor, s érez­ték, hevesebben ver a szívük. A kerekképű Almási szólalt meg, mint aki ntentséget kínál Csontinak: — S téged miért? — Én voltam a művezetője. — Naoés? A. .gyárban íjem pelenkázzák az,embert«; — A kábelt már régen ki kellett volna cseréltetnem. Megint hallgattak. Tárgya­lás. Bíró, ügyész, tanúk, szak­értők ... Amikor az újságban olvasnak ilyesmit, mindig az jut eszükbe: a szerencsétlen. Sajnálják a halottat is, persze, hogy sajnálják, de valahogy inkább azt, aki a bíróság előtt áll. Furcsa, nem? Vagy már a halottnak úgyis mindegy? Azért? Fogadkoznak persze: ők nem is, az istennek sem, ők vigyáznak. Leintik az asz- szonyt, aki az orruk elé tolja az újságot, látod ... Jól nézne ki az ember, ha ideges reme­géssel állna a gép mellé, attól rettegne, mikor történik vala­mi. Ügy nem lehet dolgozni. Mégis, hiszen az az ember is úgy gondolta, aki belenyúlt a kapcsolószekrénybe ... Hát annyi csak az élet, hogy egy rossz mozdulat? ... Almási nehezen nyögte ki: — És mennyit kaptál, azaz mennyire ítéltek? C sonti tűrte a vallatást. Tudta, hogy egyszer úgy- 'is számot kell adnia. A lelki­ismeretével már régen meg­ejtette a számadást. Nem men­tette föl magát, pedig lett volna ezernyi mentsége. Hi­szen kérte, hányszor kérte, hogy cseréljék ki a zárlatos kábelt! Hol anyag nem volt, hol villanyszerelő, s ha mind­kettő akadt, akkor meg a gép nem állhatott, mert éppen exportszállításra dolgoztak rajta... A börtönben volt ideje elmélkedni mindezen. Újra és újra sorra vette a na­pokat, a pillanatokat, amikor még megállítható lett volna az, ami bekövetkezett. Vagy valahol tényleg meg, van írva az ember sorsa? El ném kerül­heti? Butaság. S ha mégis? Nézte Almásit, a kerek képét, az orrán ülő szeplőket, a stuc- colt bajuszt a száj fölött, a si­mára nyalt hajat. Valami nyers kíméletlenséget érzett ebben az j emberben, már az első napokban azok közé so­rolta, akikkel aligha melege­dik össze. Most mégis éppen ő faggatja!... — Másfél évet. Leültem egyet. Büntetésvégrehajtási munkahelyen. ■ Almási eltaposta a körmére égett csikket, s hirtelen nem tudott mit kérdezni. Leülte, leülte. Ha hibázott, megszen­vedett érte. Mi a fenének kel­lett előhozni ezt az egészet? Bisics is erre gondolhatott, mert gyorsan hadarni kezdett: — Gyerekek, voltam tegnap délelőtt, műszak után benn a szakszervezeti irodán, azt mondták a jövő évi béremelés­kor most már ránk is sor ke­rül ... Nem értették a hirtelen té­maváltást. Néhányan rábá­multak Bisicsre, hogy’ jut ez most eszébe, de ő rájuk hu­nyorított, s vé^re, leesett a tantusz. Csonti megérezte, hogy mi folyik a háta mögött. Nem szólt, szívta a második, cigarettát, csak a hátát vetet­te neki a falnak, mint aki na­gyon elfáradt. Bisics erőskö- dött, hogyha mégsem lenne semmi a megígért emelésből, .akkor ő ÚS7"' itthagyjrr - ezt- -a nyilvánosházat, mint a -U Ezt te mmdeh évben elmondod Bisics — jegyezte meg valaki, s ezen nevettek, mert tényleg, minden év vége így zajlik le, Bisics szaladgál a szakszerve­zethez, mert a bérfelelős a jó komája, valamikor együtt inaskodtak, s ezért hiszi, hogy­ha sokat jár a nyakára, csak tesz valamit. Mintha egyedül a bérfelelősön múlna! í szre sem vették, hogy •j Csonti visszament a gép­hez. Már ismét a tőle megszo­kott ritmikus mozdulatokkal dolgozott a sivító masinán. Amikor meglátták, Bisics hir­telen azt mondta: — Nem rossz gyerek ez, ne tegyünk hát úgy vele, mintha nem is lenne... Indultak befelé, fél kettő, az öreg ilyenkor bújik ki a kuc­kójából, jó, ha a gépek mel­lett találja őket. Mészáros Ottó KÉZXSZERSZÁMGYÁR OMEGA GYÁREGYSÉGE Budapest IV., Labdarúgó u. 2-4. Telefon: 293-235 és 292-495. MÉG 1971. ÉVRE VÁLLALJUK: FAIPARI-MEZÖGAZDASÁGI-ÉLELMISZER'PARI PAPÍRIPARI-VASIPARI GÉPKÉSEK KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ GYÁRTÁSÁT EGYEDI SPECIÁLIS RENDELÉSEKNEK IS KÉSZSÉGGEL TESZÜNK ELEGET.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom