Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE A szövetségi politikának hatalmas ereje van A párt belpolitikájának sarkalatos pontja a szövetségi politika. A szövetségi politiká­nak, amely alapvetően a dolgozó osztályok közötti együttműködést szolgálja, hatalmas ereje van: a helyes marxista irányvonal mel­lett társadalmunk előrevitelének döntő ténye­zője. Szövetségi politikánkban az osztályszövet­ségei, az összefogási, az egységet hirdetjük és valósítjuk meg. A szocializmus felépítésében az egész nép, társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege, minden egyes magyar ál­lampolgár érdekelt. A legteljesebb társadalmi és emberi szabadságot, a különb életet, a ma­gasabb életszínvonalat csak a szocialista tár­sadalom biztosíthatja. Politikai szövetségünk, erősödő szocialista nemzeti egységünk célja a szocializmus, elemi alapja a tudatosan felis­mert közös érdek, az igazi hazaszeretet és az a szándék, hogy hazánk felvirágoztatásán munkálkodjunk a közösség boldogulására. A párt szövetségi politikája a Hazafias Népfront mozgalom keretében valósul meg. A Hazafias Népfront egyrészt politikai tömö­rülés, amelyben a párt részvételével és veze­tésével együtt vannak és munkálkodnak ha­zánk legfontosabb társadalmi- és lömegszer- vezetei; másrészt a legszélesebb tömegmoz­galom, amelynek keretében megvalósul a tár­sadalom valamennyi osztályának és rétegé­nek összefogása a szocializmus építése céljá­ból. A Hazafias, Népfront mozgalom keretében az országban közel négyezer népfrontbizott­ság működik mintegy 120 ezer taggal, több- százezer aktivistával. A Hazafias Népfront­ban tömörülnek a munkások, parasztok, értel­miségiek, kispolgárok, s különböző világnézetű emberek, a kommunisták. és pártonkívüliek — mindazok, akik vállalják a közös célt: a szocialista Magyarország felépítését. A Haza­fias Népfront mozgalomban részt vesznek hazánk német, délszláv, szlovák, román és más nemzetiségű dolgozói is, akik társadal­munk egyenjogú tagjaiként, a magyar népfpel együtt építik a közös, szocialista hazát. A Hazafias Népfront mozgalomban együtt vannak hivők és nem hívők, állami tisztvise­lők és az egyházak képviselői. Államunk biz­tosítja a szabad vallásgyakorlást, az egyházak működését. Társadalmunk értékelni tudja, hogy az ország minden bevett felekezetinek egyháza elismerte, önmagára nézve kötelező­nek tartja a Magyar Népköztársaság Alkot­mányát, törvényeit, és elfogadta népünk tö­rekvéseit, szocialista célkitűzéseit. A népfront mozgalomban való közös részvétel pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű embe­rek között lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdeké­ben, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják. A Hazafias Népfront nagy segítséget je­lent a pártnak, jó szolgálatot tesz közös ügyünknek; úgy véljük, hogy a mozgalom még tovább növelheti aktivitását a társadal­mi életben. A Hazafias Népfront mozgalom eddig is sokat tett és még sokat tehet a leg­átfogóbb szocialista nemzeti egység megszi­lárdításáért, a nemzet alkotó erőinek tömö­rítéséért. Nagy, és a tanácsok önállóságának növekedésével fokozódó, politikai jelentősége van annak, hogy a népfront az országos kér­dések mellett intenzíven foglalkozik a lakos­ságot legközvetlenebbül érintő város- és köz­ségfejlesztés sokrétű problémáival is, s ezzel erősíti a helyi önkormányzati szervek nélkü­lözhetetlen tömegbázisát, azok demokratiz­musát. Pártunk mindenkor hirdette és szervezte a munkások, parasztok, értelmiségiek, a kom­munisták és pártonkívüliek összefogását, a nemzet minden alkotó erejének tömörítését. E politikának nagy jelentősége volt történel­mi harcainkban és van ma is. Társadalmunk egysége a közös, szocialista munkában ková- csolódik mind erősebbé. A párt a jövőben is folytatja szövetségi politikáját, abban a mély meggyőződésben, hogy az a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja, hogy mind erősebb lesz szocialista nemzeti egységünk, és közelebb visz nagy társadalmi célunkhoz: a szocialista Magyarország felépítéséhez. Áttérés az intenzív fejlődési szakaszra Elvtársak! A szocialista építés jelenlegi szakaszában különleges fontossága van pártunk gazdaság- politikájának, amely a termelőerők fejleszté­sét, a munka termelékenységének növelését, a lakosság életkörülményeinek javítását, szo­cialista céljaink elérését szolgálja. Gazdaságpolitikánk, gazdasági munkánk fő eleme a szocialista tervgazdálkodás, amely egyedüli módja a termelőerők tervszerű fej­lesztésének és alapja a szocialista gazdasági rend építésének. Népünk csak a munkásosz­tály politikai hatalmának megteremtésével, a termelési eszközök köztulajdonba vételével, a szocialista tervgazdálkodás bevezetésével tud­ta, a felszabadulás óta eltelt rövid 25 év alatt, a romok helyén új hazáját felépíteni, száza­dos elmaradottságot felszámolva az országot iparosítani, a szocialista mezőgazdaságot megteremteni. Hazánk társadalmi fejlődésében, s ezen be­lül népgazdaságunkban, a szocialista építő­munkában új helyzet alakult ki az 1960-as évek elején. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésével a népgazdaság minden fő terü­letén győztek a szocialista termelési- és tu­lajdonviszonyok. A népgazdaság ugyanekkor kezdte túlhaladni az extenzív fejlődés lehető­ségeit, és szükségszerűvé vált az intenzív fej­lődési szakaszra való áttérés. Az elért gazda­sági fejlettségi színvonal már lehetővé tette, céljaink pedig sürgették, hogy termelőerőink fejlesztése, a gazdasági munka hatékonysá­gának növelése érdekében legalább kezdeti lépéseket tegyünk a nemzetközileg kibonta­kozó tudományos-technikai forradalom áram­latába való bekapcsolódásra is. A pártnak szembe kellett néznie az új hely­zet új kérdéseivel, és ki kellett jelölnie a to­vábbi előrehaladás útját. Mélyreható elemzé­seket kellett végezni, a hazai és a többi szo­cialista ország tapasztalataira, a szocialista közgazdaságtudomány és más tudományágak eredményeire támaszkodva kellett kidolgozni a kérdések megoldásának módozatait. A gazdálkodás magasabb szintjén feltétle­nül szükséges, hogy minden gazdasági döntés­ben messzemenően érvényesüljenek a közgaz­dasági szempontok. - Aki7 politikai síkon intéz­kedik, az számoljon döntéseinek gazdasági hatásával, aki viszont gazdasági kérdésekben dönt, mérlegelje a politikai körülményeket. A közgazdasági szemlélet érvényesítése azon­ban nem teheti kétségessé azt a marxista alapelvet, hogy a politika az elsődleges. Lenin útmutatásai arra is figyelmeztetnék bennünket, hogy egyetlen nagy rohammal, kizárólag a párt tekintélyére, a proletár ha­talomra és az öntudatos munkások lelkesedé­sére támaszkodva nem lehet a szocializmust felépíteni. A párt befolyására, a munkásha­talom erejére, a dolgozók szocialista lelkese­désére építeni kell, ezeket az erőinket szün­telenül növelni kell, de ezenkívül szükség van arra, hogy a dolgozók a szocializmus épí­tésében anyagilag is érdekeltek legyenek. Az alapos elemzések, a számtalan megoldá­si módozat kidolgozása éveket vett igény­be, s végül az elhatározások a gazdasági me­chanizmus reformjában öltöttek testet. A gaz­dasági reform alapelveit a IX. kongresszus jóváhagyta, s 1968. január elsejével beveze­tésre kerültek. Ennek lényege: a szocialista tervgazdálkodásnak — a közgazdasági szabá­lyozók, az üzemek önálló vezetése, a dolgo­zó kollektívák és az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége útján történő — megvalósítása. A gazdasági reform alapelveit megismerve, párttagságunk csaknem egésze, s az ország közvéleményének nagy többsége helyeselte azokat. De a fogadtatás és a helyeslés nem volt osztatlan. Itthon, is határainkon túl is akadtak őszinte barátaink, akik aggódtak, va­jon beválnak-e újításaink? Jobboldali revi­zionista körök rendszerünk fellazulását re­mélték tőlük; szektás, dogmatikus körökben ennek bekövetkezését jósolták. Ellenségeink — zavartkeltő szándékkal — a kapitalista piacgazdálkodás irányába tett első lépésről beszélteik. Miről tanúskodnak a tények? A népgazdaság egyensúlya A Központi Bizottság jelentheti a kongresz- szusnak: a gazdasági reformot sikerült zökke­nőmentesen bevezetni, alapelvei beváltak; az új gazdaságirányítási rendszer eredményesen működik. A reform három éve alatt tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok; magasabb színvonalra emelkedett a szocialis­ta tervgazdálkodás, a termelés tervszerűbb lett. A reform a korábbinál jobban biztosítja, hogy az össznépi érdek, a csoportérdek és a személyi érdek egyaránt, és megfelelően ér­vényesüljön. Erősödött a gazdálkodás biztonsága, nőtt a Vezetők felelősségérzete. A hatékonyabb gaz­dálkodás elősegítette a termelés és a szükség­letek közötti jobb összhangot. Mindez lehe­tővé tette, hogy az értékesítés és a nemzeti jövedelem nagyobb mértékben nőtt, mint a termelés. A népgazdaság egyensúlya szilár­dult; fejlődött a külkereskedelem, eleget tet­tünk nemzetközi szerződéses kötelezettsége­inknek. A határidő lejártáig még több mint egy hónap van hátra, de már most jelenthetjük a kongresszusnak; a III. ötéves népgazdasági tervet sikeresen teljesítettük. A nemzeti jö­vedelem az előirányzottnál nagyobb mérték­ben, 39—40 százalékkal emelkedik. Az ipar termelése 33—35 százalékkal, a mezőgazdasá­gi termelést öt év alatt az előző öt évhez képest 16—17 százalékkal növekszik. Fej­lődött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerűsödött a szállítás. Teljesítettük a terv többi előirányzatait is. Biztató változást és terveinknek megfelelő növekedést tapasztalunk a hazánk adottságai miatt különösen fontos külkereskedelemben. Bővültek hazánk gazdasági kapcsolatai a Szovjetunióval, a KGST-országokkal, a többi szocialista országgal, a harmadik világ orszá­gaival, és gazdasági, politikai érdekeinkkel összhangban, a kapitalista országokkal is. A III. ötéves terv jelentős túlteljesítésének értékét növeli, hogy az új irányítási rendszer bevezetése, 2 millió ember munkaidejének csökkentése ugyanezekben az években történt meg. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a harmadik ötéves terv során néhány tényező kedvezőtlenül ' befolyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését. A nagyobb ipari terme­lésnek csak 55—60 százaléka származik a ter­melékenység növekedéséből; nem emelkedett megfelelően a termelés műszaki színvonala. Egyenetlen volt a beruházási tevékenység, és nem javult hatékonysága; lazaságok voltak a munkaerő-gazdálkodásban és a munkafegye­lemben. A III. ötéves terv éveiben az állattenyész­tés nem fejlődött kielégítően. A növényter­mesztésben viszont az 1961—65-ös évekhez vi­szonyítva sikerült előrelépnünk, a legutóbbi öt év alatt a búza országos termésátlaga 35 százalékkal növekedett, s elérte a hektáron­kénti 25 mázsás szintet. A kukorica termés­átlaga, ugyanezeket az időszakokat összeha­sonlítva, 23 százalékkal növekedett, s orszá­gosan számítva elérte hektáronként a 32 má­zsát. Ezekben az eredményekben már a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás fölénye mu­tatkozik meg. A gazdasági munka átfogó mérlege azt mu­tatja, hogy az elmúlt öt évben a fejlődés út­jának bonyolult, de eredményes szakaszát tettük meg. A népgazdaság helyzete kiegyen­súlyozottabb lett, színvonala emelkedett és a fejlődést segítő tendenciák erősödtek. Nép­gazdaságunk szilárdságának, egészséges alap­jainak, teherbíró képességének meggyőző bi­zonyítéka az idei év’is, melyben az árvíz okozta károknak, a védekezés költségeinek, a termelés kiesésnek összesen csaknem 8 mil­liárd forintnyi terhével, a növénytermesztés­ben számottevő kiesést okozó rossz időjárás nehézségével kellett s kell megküzdeni. Ne­hézségek voltak és vannak, de a hathatós kor­mányintézkedésekkel, dolgozó népünk helyt­állásával, népgazdaságunk erőivel mégis biz­tosítottuk a termelés és az ellátás folyama­tosságát, a III. ötéves terv teljesítését, és a megfelelő átmenetet a negyedik ötéves terv megkezdéséhez. A négy év alatt elért fejlődés, a nehéz feladatok megoldása annak, köszön­hető, hogy a Központi Bizottság a párt IX. kongresszusa áltál megerősített gazdaságpoli­tikai gIveket követte, és a- kongresszus hatá­rozatait a gazdasági munka területén végre­hajtotta. A párt gazdaságpolitikájának pontos köve­tésével dolgozták ki az új, IV; ötéves népgaz­dasági. tervet' is. Az új’ ötéves terv irányelveit a Központi Bizottság hagyta jóvá. A tervet a kormány kidolgozta, és az országgyűlés szep­tember végén törvényerőre emelte. A IV. öt­éves tervet azért lehetett már az év folyamán kidolgozni és véglegesíteni mert egyrészt gazdaságpolitikánk nem változik az új ötéves tervvel, másrészt, legfontosabb partnereink, elsősorban a Szovjetunió, segítő szándékú készségével lezárhattuk a terv nyersanyag- es energiaszükségleteinek kielégítése szempont­jából nélkülözhetetlen, gazdasági kapcsola­tainkat kölcsönösen fejlesztő nemzetközi tárgyalásainkat, megköthettük a szükséges megállapodásokat. A Központi Bizottság úgy véli, a IV. ötéves terv fő előirányzatai helyesek; 1971 és 1975 között a nemzeti jövedelem 30—32 százalék­kal emelkedjék, s a felhalmozás aránya 23—25 százalék, a fogyasztásé 75—77 százalék le­gyen; az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékkal emelkedjék, aminek 75—80 szá­zalékát a munkatermelékenység növekedésé­vel kell elérni; a mezőgazdasági termelést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is megfelel a párt gazdaságpoli­tikájának, és reális. A IV. ötéves tervben figyelmünket és erőin­ket néhány fő feladatra összpontosítjuk: a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsí­tésére; az alumínium- és a vegyipar fejleszté­sére; a kémia széles körű felhasználására; a közúti járművek és szállítóeszközök gyártásá­ra; a modem építési módok és épületszerke­zetek elterjesztésére; a ruházati ipar rekonst­rukciójára; az állattenyésztés és a hústerme­lés fellendítésére; az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására és1 számítógépek gyártására. ' Gazdasági fejlődésünk fontos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való inten­zív részvételünk. Korunkban a tudomány és a technika fejlődésének eredményeképpen nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a termelés folyamatai is mindinkább átlépik az országok határait. Tovább kell erősítenünk nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat elsősor­ban a Szovjetunióval, a KGST-országokkal, a többi szocialista országgal, a fejlődő orszá­gokkal; és a kölcsönös előny elve alapján fej­lesztjük gazdasági kapcsolatainkat a tőkés or­szágokkal is. A szocialista országok gazdasági együttmű­ködésének fejlődésével megnőtt annak lehető­sége, hogy az együttműködés formáit maga­sabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges foru tosságú. A szocialista országok olyan gazda­sági integrációt hozhatnak létre, amely nagy anyagi előnyöket, a fejlődésben pedig idő­nyereséget nyújthat minden résztvevő számá­ra. A Magyar Népköztársaság teljes mérték­ben támogatja azt a munkát, amely a KGST- ben jelenleg folyik, és arra irányul, hogy mi­nél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció. A gazdasági munka, a szocializmus az em­bert szolgálja. A szocializmus építésével égyült keii járnia a dolgozók. életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk ennelj megfelelően alákftjá éietszjfnvönal- és jöve­delempolitikáját, árpolitikáját és szociális politikáját. Nőtt az életszínvonal, javultak az életkörülmények Fejlődésünkkel, gazdasági előrehaladásunk­kal arányosan emelkedett az jitóbbi években népünk életszínvonala/ javultak életkörülmé­nyei. Országos átlagban öt év alatt a mun­kások és alkalmazottak reáljövedelme mint­egy, 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reál­bér 17 százalékkal emelkedett, a termelőszö­vetkezeti parasztság jövedelmének színvona­la országos átlagban elérte a munkásosztá­lyét; kiterjesztettük a társadalombiztosítást, fejlesztettük a családipótlék-rendszert, beve­zettük a gyermekgondozási segélyt. Az ipar­ban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy kétmillió munkás és alkalmazott dolgozik rövidített munkaidőben 1966—1970 között 320 ezer lakás épült, több mint eddig bármelyik ötéves tervben; kere­ken 1 miUiió ember költözött új lakásba. Az új, a IV. ötéves terv az egy főre jutó reál- jövedelem 25—27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irá­nyozza elő. A terv tartalmazza 400 ezer új lakás, kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítmények építését. Űj ötéves tervünknek számos más olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek élet­körülményeit. A munkaidő-csökkentés folyta­tásával a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Az életszínvonal-politikai intézkedéseken belül a legfontosabb a szocialista bérezési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fej­lesztése. Más szavakkal: az egyéni keresete­ket illetően a végzett munka társadalmi hasz­nosságától, a teljesítménytől függő fokozot­tabb differenciálásra kell törekedni, a családi jövedelmeket pedig közelíteni kell egymás­hoz. A Központi Bizottság, a kormány, ismeri és vizsgálja egyes olyan dolgozó rétegek hely­zetét, amelyek nyilvánvalóan bérpolitikai in­tézkedést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér tervezett emelkedése mellett a dol­gozók életszínvonalának emelkedéséhez jelen­tősen hozzájárulnak az olyan tervezett intéz­kedések, mint a .minimális bérek, a régi nyug­díjak, a családi pótlék emelése. A párt az elmúlt négy évben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésével a dol­gozók életszínvonala rendszeresen emelked­jék; így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy felelőtlenül nem ígérgethetünk, ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosz­tani, de még a megtermelt nemzeti jövede­lemből is csak annyit, amennyi belőle fogyasz­tásra fordítható. A második, ugyancsak sok éve követett — és a dolgozók érdekében meg nem változtatható — elv, hogy nem növeked­het a lakosság jövedelme, keresete annál na­gyabb mértékben, mint amekkora a fogyasz­tási javaikban megvásárolható árufedezete a piacon. A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavításával, céltudatos és valóban odaadó munkával a IV. ötéves tervnek a nemzeti jövedelem növelé­sére tervezett előirányzata túlteljesíthető, s akkor az életszínvonal növekedése is maga­sabb lehet a tervezettnél. Népgazdaságunknak van számos olyan problémája, amelyet még mindig a kapitalista múlt örökségeként hordoz az ország. Érezzük azoknak a nehézségeknek a maradványait is, amelyek a szocializmus építésének kezdeti szakaszában elkövetett hibák nyomán kelet­keztek. Az 1956-os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolásai sem múltak el nyomtala­nul. Végül, mi is követtünk el hibákat a gazdasági munkában az azóta eltelt idő alatt. Vannak, akik gazdasági életünk egyelőre megoldatlan vagy nem kellőképpen megoldott problémáit szeretnék a szocialista rendszer vagy — újabban — á gazdaságirányítási re­form számlájára írni. Ez a magatartás, a kér­dések ilyen megítélése a jobbik esetben az összefüggések nem ismerése, a rosszabbik esetben ellenséges indulatú rágalom. A szo­cializmus minden tekintetben, anyagilag is, felemelte az országot és a népet. A reformról a Központi Bizottság hangsúlyozottan meg­mondta, hogy csupán egy eszköz a jobb, a ha­tékonyabb gazdasági munkához, amely ön­magában nem oldja meg feladatainkat, de se­gít azokat jobban és gyorsabban megoldani — és ez nem csekélység. A Központi Bizott­ság most, három év tapasztalatai alapján ál­líthatja, hogy ezt az eszközt ugyan még csak most tanuljuk jól használni, sőt még nem keve­set kell javítani is rajta — de máris hatásos eszközünk, amely segíti pártunkat, népünket a gazdasági feladatok megoldásában, szocialis­ta törekvéseink megvalósításában. Igaz, a reformnak, a gazdaságirányításra kidolgozott és bevezetett új módszernek meg­van az a sajátossága, hogy népgazdaságunk­ban régtől meglevő problémáinkat sokkal éle­sebben mutatja meg, mint korábban láthatók voltak. Ha most követünk el hibákat a gazda­sági munkában, akár országosan, akár helyi­leg, ezt azonnal és sokszor igen kellemetlen módon jelzi, de mi ezt nem a reform hibájá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom