Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-20 / 272. szám
4 prn UEcre • 1970. NOVEMBER 30., PÉNTEK nofe/ Hubertus, Hotel Diana Két új szálloda a Dunakanyarban Ilyen lesz a visegrádi Hotel Hubertr egy-egy szálloda. Valamennyi kétágyas szobához és természetesen a lakosztályokhoz, fürdőszoba is tartozik. • Mennyibe kerül egy-egy szálló felépítése? — Előreláthatólag harmincharmincmillió egy-egy szálloda felépítési és berendezési költsége. Azért ennyi, mert ezekben a szállodákban nem csupán a vendégek kényelmes elhelyezéséről kívánunk gondoskodni. A kétemeletes épület földszintje alatt, három oldalról zárt, fedett, a Dunára nyíló terasz épül, büfével, amely kétszázötven turista számára biztosít majd kényelmes pihenőt és étkezési lehetőséget. A szálloda földszintjén ezen kívül százötven személyes étterem, százszemélyes terasz, nyolcvanszemélyes presszó és egy drinkbár is épül. Lesz tv-, olvasó és írószoba, amelyek egybenyitva tanácsteremmé alakíthatók át. lajadottságok és a közmű hiánya csak nehezíti a munkát. Pedig az építkezés előfeltételeit, a durva tereprendezést rendkívül rövid idő alatt elvégezte a Pilisi Park- és Erdő- gazdaság. Mindennek köszönhető, hogy o visegrádi szálloda alapozása és alagsora már teljesen elkészült s jelenleg az első szinten dolgoznak az építők. Előreláthatóan két héten belül pedig megkezdik az Autinord francia zsaluzó szerkezettel a földszint feletti rész építését. Az elképzelések szerint az esztendő végéig tető alá kerül a szálloda. Ez azért fontos, hogy a két kemény téli hónap alatt se szüneteljen a munka. A zsaluzó szerkezet már a helyszínen van és a kivitelező előrelátását bizonyítja, hogy a francia szerkezettel dolgozó munkásait kéthetes tapasztalatcserére küldte egy olyan budapesti építkezéshez, ahol hasonló berendezéssel dolgoznák. Pest megye — sajnos — nem büszkélkedhet országos hírű szállodákkal. Még legnagyobb városaink — Cegléd, Vác, Nagykőrös — is mindössze húsz-negyven szállodai' ággyal rendelkeznek, ami lényegesen alatta marad az egyre növekvő igényeknek. Éppen ezért csak örömmel üdvözölhetünk minden olyan kezdeményezést — ilyen volt például a szentendrei Danubius Szálló megépítése —, amely korszerű szálláslehetőséget biztosít megyénk területén, segítve ezzel a belföldi és a külföldi idegen- forgalom fellendítését. Az idei év tavaszán újabb két szálloda építését kezdték meg Pesit megyében. Visegrá- don épül a Hotel Hubertus, Dobogókőn pedig a Hotel Diana. Mindkettő gazdája a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat, amely eddig elsősorban a fővárosban és a Balaton déli partján tevékenykedett. Hogy ezúttal miért éppen Visegrádon és Dobogókőn építtet szállodát a Pannónia? — erre a kérdésre kértünk választ Szabados Lászlótól, a vállalat szervezés-technikai osztályának vezetőjétől. — Nem véletlenül esett a választás a Dunakanyarnak erre a két, festői szépségű tájára. Ismert tény, hogy a jövő év augusztusában hazánkban rendezik meg a vadászati világkiállítást. Visegrád és Dobogókő nemcsak szépségével, hanem a körülötte elterülő híres vadrezervátumával is rászolgált arra, hogy az igényként jelentkező új szállodák közül kettőt itt építsünk fel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a két szállodának a vadászati világkiállítás megnyitásáig el kell készülnie. • Milyenek ezek a szállodák? — Mindkettő azonos tervek alapján készül, néhány kisebb változtatással. Tervezőjük, M. Heykál Eva, a Kereskedelmi Tervező Iroda mérnöke, belső építészük pedig Molnár Gábor. Mindkét épületben hetvennyolc szoba áll majd a vendégek rendelkezésére. Ezek közül hatvanhat szoba kétágyas, nyolc szoba hatágyas lesz, valamint elhelyezést nyer bennük négy lakosztály is. Összesen százkilencvenhat vendéget fogadhat egyszerre Ugyanakkor a szálloda harmincegy dolgozója részére szálláslehetőségről és szociális létesítményekről is gondoskodunk. És ugyanez érvényes a dobogókői szállodára is. • Ki a kivitelező? — Az Esztergomi Építőipari Szövetkezet vállalta mindkét szálloda felépítését. • Hogyan halad a munka? — A kivitelező nem kis feladatra vállalkozott. Rendkívüli körülmények között, nagyon rövid idő alatt kell felépítenie a két szállodát. A mostoha ta• Ez lesz a Pannónia első ilyen építkezési módszerrel épülő szállodája? — Nem. A próbát az A erő Szálló építésénél tartottuk, amely házgyári módszerrel készült, mindössze nyolc hónap alatt, előregyártással és helyszíni szereléssel. És hasonló módszerrel épül Budapesten a hétszázötven férőhelyes Hotel Volga is. Ha tehát nem jön közbe semmi, a jövő év augusztusában két új szállodával gazdagodik megyénk. Prukner Pál Privilegizáltak vagyunk — Tudja, mennyi veszedelem fenyeget egy újságírót? Bármikor megégetheti a kezét. — Igen, ha a forró kályhára tenyerei. — Szellemes, de valóban úgy igaz, hogy bármikor repülhet ... — Irigylem is magukat. Sok külföldi kiküldetés, kellemes repülőutak. Vagy nem így gondolta? — Nem egészen. Mert tudja maga, milyen érzés, ha az emberrel valahol valakik időnként le akarnak számolni? — Ne vegyen fel annyi előleget ... — Elhatározta, hogy semmit nem vesz komolyan? — Igen. Mert nekem egy újságíró ne sírjon, hanem írjon. — Az sem veszélytelen dolog. — Miért? írjon igazat, értelmesen, szépen. — Nem értjük egymást. Azzal soha nincs baj, amit leírunk, ha... — Tudom. Ha igaz. — Kevés. Vegyünk egy példát. Van egy lassan már őszülő kollégánk. Amikor if jan idekerült, hetenként írt egy cikket a városról. Hol a piszkos, sáros utcákat, hol az akadékoskodó. bürokratikus ügyintézőket tűzte tollára. Egy-két év alatt megismerték városszerte a nevét. Boldog volt, és elhatározta, hogy végképp le is telepedik... — No látja, milyen könnyen szereznek maguk népszerűséget. Mi is látjuk a szemetet, a bürokráciát, mégsem ismer bennünket senki... — Várjon a végére. Újságírónk letelepedési szándékát komolyan véve, elment a lakáshivatalba. A tisztviselő kérdi a nevét. Amikor meghallja, felnéz a papírok közül, és sokat sejtetően megkérdezi: maga az, aki írja ezeket a cikkeket a lapba? — Most azt akarja mondani, hogy a kollégája nem jutott lakáshoz? — De hozzájutott. Három év múlva. Behelyeztek valahonnan a környékről egy tisztviselőnőt a tanácshoz. Azonnal kapott lakást. Kollégánk valahol megismerte, beleszeretett, feleségül vette. — S azóta is boldogon élnek, ha meg nem haltak. Meséljen, akinek akar... — Nem haltak meg, de nem is élnek boldogan. S ha van türelme, mesélek is tovább. Az asszonyka megkérte a férjét, ne írjon többé ilyen cikkeket. A szerkesztő megértő volt, áthelyezte őt a kulturális rovatba. Iskolaügyek. Egyik nap elcsattant az egyik iskolában egy pofon. A szomszéd gyerek kapta. Sírva elmeséli otthon. Másnap cikk. — Tudom. Közben az újságírónak is gyereke született. Iskolás volt, és apja vétkéért kicsapták. — Majdnem eltalálta. Csak az idő nem egyezik. A gyerek csak három év múlva ment iskolába. És az aranyos, jó emlékezetű tanító néni — bármi történt az osztályban — odafordult a kis csemetéhez: Na, ezt mondd el az apádnak, hadd legyen mit írni neki. — Mit akar, még témákat is kapott a maga kollégája. — Akkor ez már nem az ő asztala volt. A kulturális rovatban akadt egy megrögzött agglegény, aki esti iskolába sem szándékozott már beiratkozni, ő irta meg az ilyen ügyeket. Amíg a rovatvezető le nem állította, mondván, jövőre iskolás lesz az ő fia is. Barátunk ez idő alatt már a kereskedelmi rovatban dolgozott. S mint ilyen, lassan kiírta magát a hentesboltokból, a piszkos fűszerüzletekből, a kevesebb konyakot mérő vendéglőkből. Egy fagylaltmérgezésről szóló riportja után a cukrászdákban is persona non grata lett. Emlékezés Tessedik Sámuelra Váci művészek Budapesten A Dunakanyar Fotoklub Alfa csoportja, Csigó László, Döbrőssy Pál, Kocsis Iván, Neninger Géza és Várhelyi Kálmán fotóművészek alkotásaiból kiállítást rendez a budapesti Építők Műszaki Klubjában. A kiállítást Mezei Ottó művészettörténész nyitja meg november 25-én, szerdán délután 6 órakor. Az érdeklődők 26-tól december 16-ig, délelőtt 10 órától este nyolcig kereshetik fel az Építők Műszaki Klubját (V., Petőfi S. u. 5.) Népművelési tanácskozás A megyei népművelési felügyelők részére a IV. ötéves terv kulturális feladataitól, a jövő évi népművelési munkaterv elkészítéséről, valamint a tanácsi rendszer továbbfejlesztéséről tart előadást Borbély Tibor művelődési osztályvezető-helyettes és Vörös Géza csoportvezető november 26- án, délelőtt 10 órai kezdettel, a Népművelési Tanácsadó Steindl Imre utcai tanácstermében. Zenetanárok a Fészekben A Pest megyében működő zenepedagógusoknak tart ismertető előadást a IV. ötéves terv kulturális feladatairól Hargittai Károly, a Pest megyei Tanács művelődési osztály vezetője. Az előadás november 20-án pénteken, délelőtt 10 óraikor kezdődik Budapesten, a Fészek Klubban. A világ első mezőgazdasági iskoláját 1780-ban, Szarvason Tessedik Sámuel evangélikus lelkész alapította. A Pest megyei Alberti községben született. Korán árvaságra jutott. Békéscsabán, majd Pozsonyban nevelkedett, ahol szenvedélye lett a kertészkedés. Debrecenben Hatvani professzor úrtól tanulja meg a szép magyar beszédet. Sokat utazik. Figyeli a városok és falvak világát. A teológiát híres német egyetemeken sajátítja el. Megragadja érdeklődését a felvilágosult uralkodó Nagy Frigyes országa, ahol a paraszt felvilágosítására, okszerű mezőgazdaságra, állattenyésztésre, folyószabályozásra, erdősítésre törekszenek. Kialakul benne egy korszerűen épített falu és ezt összeveti az elesett magyar falvak képével. Tessedik, a magyar alföld Széchenyije, 25 éves korában, 1767-ben kerül Szarvasra. A szószéket gyakorlati célokra használja fel. Ismeretek elsajátítására oktatja népét, hogy mindenki értelemmel, munkával segítsen nyomorult sorsán. Népi önképzőkört alakit, s a lelkészi kertben talajművelésre, fák telepítésére, gyümölcsfák honosítására tanítja a szarvasi parasztokat. A lelkészi kertet időközben hat holddal bővíti a helyi jószándékú uraság. 1780-tól a Tessedik-intézet hivatalosan Gyakorlati Mezőgazdasági és Ipari Iskola néven működik. Híre túl jut a határokon. Korszerű tantermekben, képzett tanárok felügyelete mellett tanítanak. A helyi uraság még 39 holdat adományoz a Tessedik-kísérletekre. Az iskolában már selyemszövést, gyapjúkészítést, méhészetet, repceolaj-készítést is tanítottak. Hallgatóinak száma közel ezerre tehető. A tanulókat építkezésre, kereskedelemre falu- és városrendezésre is oktatták. Tessedik az Alföld képét, a szikes föld javításával, fásítással, akác, tölgy, nyárfa telepítéssel, szőlő, alma, körte honosításával, lucerna, lóhere termesztéssel alakította át és gazdagította. A füvek termesztésével, egészséges istállók építésével megteremtette a korszerű állattenyésztés alapját. Pedagógiai, lelkészi élveiben követte Comeniust, aki Sárospatakon hirdette, hogy: „az iskola az élet műhelye legyen”. A két nagy szellemről az idén az UNESCO is megemlékezik. Szarvas követi nagy fiát. Ezt mutatja a szép városkép. A monumentális mezőgazda- sági főiskola, mely „tekintetet vet” a közösre. Előtte a Tes- sedik-szobor, mely a városba érkezőt arra inti, hogy iskolavárosba érkezett: Az Alföld Sárospatakjába. Tessedik halála 150. évfordulóján Szarvason heteken át méltatják a nagy reformátor érdemeit. Az emlékezés méltó jeleként Békés megye kiadta a Tessedik-albumot, melyben a magyar művészeti egyik nagy alakja, Szarvas szülötte: Ru- zitskay György festőművész, 70 képben örökíti meg azt a férfiút, aki a fejekből kiűzte a sötétséget, hogy megalapítsa a tudományos gazdálkodást. Gaigóczy Imre „A RÁK VISZONYLAG GYAKORI BETEGSÉG” Nem akarnak védekezni? Részlet a Vöröskereszt Pest megyei Bizottságának tavalyi jelentéséből: „Az utóbbi években tartott egészségügyi felvilágosítások nyomán az asz- szonyok körében igen nagy az érdeklődés a rákszűrés iránt. A kis létszámú szakorvosgárda azonban távolról sem tudja a területet ellátni.” ★ Németh Veronika, a Vörös- kereszt megyei titkára szerint a falvak tekintélyes részében még egyszer sem volt rákszűrő vizsgálat. A 30—60 év közötti asszonyok pedig mind többen hiányolják. Terhesgondozáson, szülőotthonban, nőgyógyászati rendelésen az orvos figyel— És él még szegény? — A hivatalsegéd látja el élelemmel, s folyamatban van az áthelyezése más rovatba. De senki nem vállalja el jelenlegi munkakörét, mert látja, ez a mi gyengénk. Enni, inni nagyon szeretünk valamennyien. — Meghasad a szívem. És mégis csinálják? Miért nem hagyják abba, és keresnek valami tisztességes foglalkozást? — A főnökünk tartja bennünk a lelket. A múlt héten is felolvasott a szerkesztőségi ülésen egy régi okiratot okulásul. Egy 1868. évi városi közgyűlési jegyzőkönyvből való a részlet. Hallgassa csak, pontosan idézem: „Olvastatott a Nagyméltóságú m. Kir. igazságügyminiszter úrnak 1867. okt. 12-éről kelt 923. sz. kör- intézvénye, mely szerint a sajtótevékenységért elítéltek a közönséges bűnözőktől elkülönített, tisztességes helyiségben lesznek elzárandók, s társadalmi állásuk és műveltségüknek megfelelő szelidebb bánásmódban részesítendök, megengedtetvén egyúttal a szellemi foglalkozás, s ehhez szükséges szerek használata is.” Amikor ezt végighallgattuk, és azt is megtudtuk, hogy az idézett igazságügy-miniszteri rendelkezést még nem helyezték hatályon kívül, egyhangúlag úgy határoztunk: újságírók maradunk utolsó leheletünkig. Na hallja, ha ilyen megkülönböztetett bánásmód jár vele! Varga József me ugyan erre is kiterjed, de ezeken a helyeken a nőknek csak egy része fordul meg. A megyei onkológiai intézet minden igyekezete ellenére sem képes ellátni a nagy területet. A Vöröskereszt helyi aktivistái sok segítséget nyújthatnának, akárcsak a tbc-szűréskor. A Vöröskereszt véleményével a megyei tanács egészség- ügyi osztálya is egyetértett, s a szakorvosi gárda létszámának felemelését tartaná jó megoldásnak. ★ Dr. Maron István, a Pest megyei Onkológiai Intézet vezető főorvosa másképpen látja a kérdést. Szerinte nem a szakorvosgárda létszámán múlik, mekkora tömegeket sikerül bevonni a rákszűrésbe. Ez csak a második lépés. A rákszűrés jelenlegi vontatott- ságát elsősorban a helyi szervek érdektelenségének tudja be. Ahol a községi orvosok, védőnők és a tanács nem tartják fontosnak ezt a teendőt, ott kevesen jelennek meg. Egy faluban például, az érintett korosztályból, ezer asz- szony közül tizennégyen jöttek el. Ez a mozgósítás csődjét, de az onkológiai intézet Megjelent a Múzeumi Magazin 3. száma gazdag illusztrációval, érdekes, olvasmányos cikkekkel. Az első cikk, melyet a magazin szerkesztője, Tóbiás Áron írt — megyei vonatkozású. A szerző, a 10 évvel ezelőtt elhunyt nagy zebegényi mester, Szőnyi István festőművészre emlékezik. Az ezeréves lengyel—magyar kapcsolatok művészeti vonatkozásairól Horn Emil, az egyházművészetről Dávid Katalin írt sok-sok képpel illusztrált cikket. Bizonyára mindenki érdeklődéssel fogja elolvasni Illyés Gyula Tamási Áronra való visszaemlékezéseit, amelyben az I munkásságának lebecsülését is jelenti. Gyakran nincs rá mód, hogy a tanács megírja az értesítéseket és postán szétküldjék az idézőket. A védőnők sokszor idegenkednek a szervezéstől, mert többlet- munkát jelent. Az érintettek nem veszik komolyan a felhívást, hiszen a megjelenés elmulasztása nem jár semmiféle szankcióval, mint például a tüdőszűrésnél. Jó lenne, ha a hiányzókkal szemben progresszív pénzbüntetést alkalmaznának. Azt helyesnek tartja, hogy minél több orvost és egészségügyi középkádert oktassanak ki továbbképző tanfolyamokon a rákszűrés technikájának elsajátítására. Körzetükben egyébként a gyengén sikerült mozgósítás ellenére is rendszeresen megtartják hetente kétszer a ki- szállásos vizsgálatot, de gyakran sajnálják a kárbaveszett időt, hiszen így lassan haladnak. Dr. Maron István szerint a helybeliek hatékonyabb segítségével és a rákszűrés kötelezővé tételével oldhatók meg a jelenlegi gondok. ★ Íme, a tézis és az antitézis. S a szintézis? k. m. író beszél az íróról, annak életéről, munkásságáról. A könyvszemle rovat a közelmúltban megjelent művészeti könyvekkel foglalkozik és ismerteti Kálicz Nándor, Agyag istenek című munkáját. A magazin legérdekesebb része a Museum, az UNESCO művészeti folyóiratának bemutatása. — K — — Negyedszázad alatt 3400-nál több kiadvány, ösz- szesen 40 egynéhány millió példányszámban látott napvilágot 25 év alatt az Európa Könyvkiadó gondozásában, amely tegnap ünnepelte negyedszázados jubileumát. Múzeumi magazin
