Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

.A^ESTMEfrYEI HÍRLAP ICtILON KIADÄSAT xiv. Évfolyam, 271. szám 1970. november 19., csütörtök Sok akadállyal küzdenek a gázvezeték építői Arra törekszenek, hogy még ez évben elkészüljön a vezeték első szakasza A múlt héten örömmel lát­tuk, hogy a Ceglédi úton a le­fektetett gázvezetékcsöveket szépen betemették. A munkát az Arany János gimnázium diákjai vállalták. A gázcsövek betemetése az­után megállt, pedig fontos kö­vetelmény, hogy a közelgő télre ne maradjanak árkok a város főbb terein és utcáin. Megkérdeztük tehát a kecs­keméti gázvezetékszerelő vál­lalat vezetőjét: Sárkány György mérnököt, miért állt meg a munka? Állás anyaghiány miatt — A gázvezeték lefektetésé­nél és megépítésénél nagyon sok akadállyal kell megküz- denünk — mondotta. — Sok­szor nem kapjuk meg időre a szükséges csöveket és felsze­reléseket. A november 7-t ün­nep alkalmával például, szom­baton és vasárnap is dolgoz­tunk, hogy jobban haladjunk, és hétfőn meg kellett állni, mert nem érkeztek meg a szükséges anyagok. — Sok akadályt jelent az­után, hogy a lefektetett gáz­csövek nyomáspróbájának el­lenőrzéséhez nem jönnek meg időre a szükséges műszerek és a műszaki ellenőrök. Ezt az ellenőrzést ugyanis a Tiszán­túli Gázszolgáltató Vállalat műszaki ellenőrei végzik, akik sokszor heteket késnek, mi­vel a vállalat az épülő gáz­vezetékeknél, az országban közel száz helyen folytat ilyen ellenőrzést. — A Hősök terén, a Szabad­ság téren, s a Kossuth Lajos utcán lefektettük a gázcsöve­ket, csak az ellenőrt várjuk és kétnapos nyomáspróba után megindulhat a beföldelés. A munkához már egy brigádot biztosítottunk, s a KlSZ-bi- zottsággal is tárgyaltunk, hogy ifjúsági brigáddal segítsenek a munkában. Talajfúró gépeket hoznak — A napokban megérkez­nek a talajfúró gépek is, ugyanis a főtereken és utcá­kon nem akarjuk tovább fel­bontani a burkolatot, s gépek­kel fúratjuk át az alatta levő talajt a gázcsöveknek. — Minden erővel arra tö­rekszünk, hogy még ebben az évben elvezessük a gázveze­tékeket az elosztótelepig, s le­hetővé tegyük a gáznak a gáz­készülékekkel felszerelt há­zakba, a tanácsházára, rend­őrségre való bekapcsolását. Kárt okozó tolvajok — Vállalatunknak sok kárt és gondot okoznak a tolva­jok. Az árkokból kiszedik a támasztófákat, ellopják a kor­látdeszkákat. Csak faanyag­ban eddig 27 ezer forint a ká­runk. — A Ceglédi úton előfor­dult, hogy a műszereket is megrongálták, s több alkat­részt elloptak, pedig két éj­jeliőr is vigyáz a felszerelé­sekre. Eddig 30 éjjeli jelző­lámpát törtek össze, vagy lop­tak el. Hasonló garázdaságot más városokban nem tapasz­taltunk — fejezte be nyilat­kozatát a gázvállalat veze­tője. kopa Furcsa tiltakozás A Csokonai utcában a fize­tést követő napon nem dolgoz­tak az útépítő munkások. Be­szüntették a munkát, tiltako­zásul azért, mert a fizetésük „csak” valamivel volt 2 ezer forint felett, a szokásos 3—3 és félezer forint helyett. A „leállás” csak egy napig tartott. Enhyi idő kellett ahhoz, hogy az útépítésnek ezen a szakaszán dolgozó 15 ember megértse, vagy legalább is részben felfogja, hogy az egyé­ni érdeken kívül más tényezők is közrejátszanak a munkabér­elosztásban. Például a sokat emlegetett — legtöbbször szidott — anyagellátás. A Csokonai utca építésié „kiemelt” feladatnak számít a Pest megyei Üt-, és Hídépítő Vállalat körösi mun­kahelyét. Ezért, hogy határ­időre befejezhessék, az érkező anyagból elsősorban ide szállí­tanak. Mégis előfordult az egy A ,,csobogó“ alatt Ég a tűz a katlanban. Szor- tyog benne a szurok. Egy szál ember kanalazza a vödörbe. S azzal a „csobogó” föld alatti részébe készül lemászni a me­redek vaslajtorján. — Sietnem kell, mert kihűl és megkeményedik a szurok. Jöjjön velem a mélybe. Ott is lehet írni. Még világos van. Munka közben én meg majd beszélek. (Szerencsésen lejutottam.) — Odafent sok mindent lát­tam, amit nem értek. Mások is kíváncsiak erre a „szökő­Fiatal tehetségek felkutatója Az irodalmi presszóban hallhattuk játszani Agonás György zongoraművészt, a Ze­neművészeti Főiskola tanárát. Bartók-műveket játszott, s ér­ződött játékán, hogy szereti, érti Bartók zenevilágát. Még az előadás előtt beszél­gettem a fiatal zenepedagó­gussal. — Egy éve tanítok a Zene- művészeti Főiskolán. A fiatal, különleges tehetségekkel fog­lalkozom. Három évig tanultam a Szovjetunióban az ottani kon­zervatóriumon — továbbkép­zésként. Közben megismer­kedtem a szovjet zenetaníiá- si módszerekkel. Sokat fog­lalkoznak a „kiválasztott” te­hetségekkel, s lehetővé teszik, hogy a tehetséges gyermekek idejében jó útmutatást kap­janak a zenetanulásban. — Hogyan kamatoztatja ezeket a tapasztalatokat? — Sajnos a főiskola anyagi keretei igen szerények ahhoz, hogy a vidéket járva, kis ze­neiskolákban is megfordulva, még idejében felfedezzük a tehetségeket. kútra”. Mondja el nekünk, mi­lyen lesz ez a „csobogó” — kérem Papp Dezső konzerv­gyári kőműves szakmunkást. — A fedélzeten már látha­tó három különböző nagyságú „halacska”. Jóakarattal le­gyen halacska. (Bár szakaj­tó nagyságúak.) Hátuk rozsda- mentes anyagból van. Lapo­sak, mint a lepényhalak. Far­kuk van, és orruk hegyén egy fúvóka. Ezen keresztül lövel­lik a levegőbe a vizet, mint azok a bizonyos cethalak. A víz a hátukon lefolyva eltű­nik a födélzeí négy sarkán el­helyezett lefolyón keresztül a pincében levő tartályba. — Ezekkel a halakkal szem­ben három gomba nőtt ki a magasba. Egy méter átmérő­jű kalapokkal. A kalapok te­tején van a fúvókájuk. A fel­lövellt vizet és a visszahulló permetet a födémben elrejtett reflektorok színes fényekkel világítják keresztül, ami gyö­nyörű látványt nyújt a sétáló közönségnek. Olyan szép lesz ez a „csobogó”, amilyen ke­vés van az országban. — Mikor lesz kész? — Az idén befejezzük, hogy a tavaszi első napsugárban fel­ragyogjon. — Kik építették? hónap során, hogy anyag híján napokig csaík fél gőzzel dol­gozhattak. S mi volt ugyanek­kor a többi építkezésen? A munkások saját hibájukon kí­vül tétlenkedtek. S ennek köz­vetlen következménye lett, hogy a bérek arányosan csök­kentek minden útépítésen dol­gozónál. Sérelmes lehet ez? Igen. De a válasz nem az, amit a Cso­konai utcaiak tettek! A jogos sérelmeket — mond­hatnám — kötelesség tovább jelenteni, hiszen a szakszerve­zeti bizottság ennél a vállalat­nál is a dolgozók érdekeit kép­viseli. Mint ahogy kiderült, hogy az anyagellátás miatt ki­esett munkabéren kívül némi elszámolás is jelentkezett az „ügyben”. A bérkövetelésnek ez a for­mája a mi rendszerünkben nem szül jó vért, s minden­féleképpen elítélendő még ak­kor is, ha az útmunkások — gépi munkaerővel alaposan megkönnyített, s aránylag jól fizetett — munkájára nagy szükség van. Szabó Mária Ünnepel a kiváló együttes Szombaton ünnepi hangver­senyre gyűltek össze a kon­zervgyári fúvószenekar tagjai, megalakulásuk 20. évforduló­ján. A jubileum kétszeres öröm volt, mert visszatekinthettek az indulásra, a sok-sok mun­kára és örömre, amit a muzsi­kálás nyújt. De elismerésük is szép, mert a jubileum alkal­mából megkapták a Kiváló együttes kitüntető címet. A hangverseny jól sikerült, hatalmas taps köszöntötte Si­mon István karnagy Vágyó­dás című keringőjét. A taps a komponistát és a karnagyot dicsérte, aki a zenekart hosz- szú évtizedek óta vezeti. Az előadást ünnepi vacsora követte. Nyugdíjasok búcsúztatása A gimnázium nyugdíjba vo­nuló tanárait búcsúztatják pénteken este a Tormás bist- róban megrendezett vacsorán a gimnázium tanári karának tag­jai. lánc, tánc, népi tánc... Új szakkör indult az Arany János gimnáziumban tavaly — a népi tánccsoport. A lányok azonnal jelentkeztek nagy számmal, remélve, hogy veszí­tenek egy keveset kilóikból. A fiúkat azonban toborozni kel­lett. A csoportot, az Állami Népi Együttes tartalékos tagja, a Ceglédről idehelyezett Pálinkás Irén tanárnő vezeti. A tanár­nő tudása, a fiatalok lelkesedé­se tartja össze mindmáig a táncosakat. Első nyilvános bemutatkozás a szalagavató bálon történt. Nagy izgalommal indult a pá­ros tánc, amit a váratlanul be­álló sötétség zavart meg. Kí­gyóit a fény, s kezdték elölről. A harmadszori ismétlés után nagy tapsot kaptak. Az este folyamán a következő véle­mény hangzott el: — Ügyesen kombinálták a fényt a tánccal. — Pedig ha tudták volna, hogy a táncosok­kal játszott a villany biztosí­téka! Azóta, a szakkör tagjai dél­utánonként szorgalmasan gya­korolnak. Tervük, fellépni is­mét a szalagavatón... talán a megyei táncversenyen is ...! Balogh Éva Indul a nevelőszülők A gyermekvédelmi felügye­lőség az idén is megrendezi a nevelőszülők iskolája előadás- sorozatát. Az előadásokat most is a Petőfi iskola földszinti termében tartják, délután 5 órakor. Az első előadásra november 25-én kerül sor, amikor dr. Kovács Gábor iskolaigazgató — a családtagok szerepéről és felelősségéről beszél. MIT UTUNK MA A MOZIBAN? Erik a fény Űj magyar film. Főszerep- 'ője: Básti Lajos. Kísérőműsor: Requiem. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Majakovszkij és Rozsgyesztvenszkij Ünnepi óra a gimnáziumban A szovjet kultúra napjai al­kalmából az Arany János gim­názium tanulói is ünnepi órá­kat tartottak. A IV/A orosz nyelv tagozatú osztály az el­múlt hét csütörtökén bemuta­tó órát szervezett. Meghívták erre az alkalomra a megyei orosz nyelvi szakfelügyelőt, az iskola igazgatóságát, s a nyelv­szakos tanárokat. Az óra első perceiben a szovjet himnusz hangzott el. Ezt követően a társadalom és az irodalom kölcsönhatásáról, fejlődéséről következett rész­letes beszámoló Akocsi Ilona tolmácsolásában. A cári Orosz­ország korától a mai szovjet irodalomig bemutatta a ki­emelkedő írókat, költőket és azok társadalmi szerepét. Puskin és Lermontov költé­szeténél láthattuk, hogy meny­nyire összefonódott a mély líraiság a társadalmi problé­mákkal. Az elnyomást, a nép szenvedését idézte a „Hajó­vontató” című Nyekraszov- vers. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom megvál­toztatta a társadalom rendjét, s ennek megfelelően az iro­dalmi életet is. A forradalom vezetőjéről, Leninről ad jel­lemző képet Majakovszkij I „Beszélgetés Lenin elvtárssal” című poémájában. A „Kremli Toronyóra” cí­mű drámából Kovács Gabriel­la és Lékó Lajos nagyszerű előadásában hallhattunk egy részletet. Mindenkit meghatott Rozsgyesztvenszkij „Requiem” című költeménye. Közben dalbetétek hangzot­tak el a hazaszeretetről és a békéről. Az anyag összeállítása és az irodalmi színpad orosz nyelvű műsorának betanítása Móricz Ildikó tanárnő munkáját di­cséri. Sebők Mária Minden ember átvedlik né­ha igazi énjéből egy másikba. Amikor a tévében a Zorró ment, sok embert lehetett lát­ni fekete álarcban. Meg kell vallanom, hogy szerintem na­gyon buta játék, és csak szel­lemi sötétségre nevel. Az egész dolog gépírásórán kezdődött. Egyhangú kattogás, monoton zúgás, egyszóval ti­pikus gépírásóra. Én is javá­ban gépeltem a könyvben le­vő szöveget — minden szóból egy sort —, ha hiba van ak­kor nagy baj, ha nincs ak­kor kisebb baj. Puff! Itt egy hiba. Szóltam Zolinak, hogy hibáztam. Kati néni azonban észrevette, és rámszólt: — Szabályosan írj! Ülj bel­jebb azon a széken! Dolgozni, dolgozni! Újra írni kezdtem. Kicsit oldalra hajtottam feje­met. Megint szólt: — Ez a gyerek mindig csal. Folyton a betűket nézi. Leforrázva hallgattam, és megint csak írtam. Vártam, hogy harmadszor is észreve- gyen. Nem kellett sokáig vár­nom. Újra hallom: — Balra nézz! Ne nézd a gépet! A kezedet tartsd me­rőlegesen! Matyi, aki két székkel tá­volabb ült (gépelni nem tud, de szépen tartja a fejét, stí­lusa van), lassan tanácsokat kezdett osztogatni: — Amikor én zongorázni Nagy szükség van erre, hi­szen bármilyen tehetséget el­ronthat a rossz tanítás, s a be- idegződött rosszat nehéz „ki­nevelni” ... — Gyakran szerepel vidé­ken? — Igen, szívesen járok vi­dékre zongorázni, s különösen kedvelem a zenés irodalmi összeállításokat. tanultam, kis könyveket, vagy papírlapokat tartottak a sze­mem elé, hogy ne nézzem a billentyűket. Ha mégis oda­néztem. akkor megpofoztak. — Ez jó ötlet — ujjongott Kati néni, és veszedelmesen közeledett felém. Én, hogy mentsem ami még menthető, szabályosan írtam, de sajnos, egyik betű beakadt a másik­ba. — Na ugye — mondta dia­dalmasan — saját gépe van, Zorró voltam és mégis szabálytalanul ír. De majd én leszoktatom róla. Ezekkel a szavakkal levette nyakából a fekete nylonken­dőjét és suhogtatni kezdte. — Tudja-e, hogy mit fogok csinálni? — kérdezte. — Ö lesz a második Zorró — nevettek a lányok. — Csak azt ne! — könyö­rögtem. Előbb próbaképpen kipró­bálta, hogy hogyan írok ak­kor, mikor tanulmányozom a hátam közepét. Meg kell mon­danom, hogy sehogy. Amit nem látok, azt nem írom. — Na ugye! Nem ír a fia­talúr! Majd most fog! — Be­— A konzervgyári AGRO- GÉP dolgozói. Én lettem a mű­vezető. Később az egész mun­kát, a befejezésig, magam vál­laltam. Csupán a fedélzet szí­nes, művészies befedését (mo­zaik) végzi még el egy buda­pesti vállalat — fejezte be tá­jékoztatóját Papp Dezső. Fehér Szilárd kötötte szememet a kendő­vel. Eleinte tűrtem, mert va­lamicskét láttam alóla. Körü­löttem mindenki dőlt a kaca­gástól. — Les! Les! — kiabálták, mintha focipályán lettek vol­na. Erre Kati néni, mint egy ügybuzgó partjelző, lehúzta szememre a kendőt. — Most diktálni fogok. Egy-kettő: aesdéefköz, jéká- eléköz... és így tovább. Saj­nos egy fia betűt se láttam, tapogatni meg nem mertem, így hát nem írtam. — Ez itt a hö betű — és ujjamat odaszorította egy be­tűhöz. Csillagokat láttam, de „Hö” betűt nem. Ilyen az ember. Kati néni nem nyugo­dott bele a pillanatnyilag vesztett állásba. Fogta az uj­jaimat, és ütemesen elkezdte belepasszírozni a betűkbe. Kénytelen voltam írni. De nem írtam ám akárhogy! Utemtelenül. Hol gyorsan, hol lassan. Ahogy jött. — Ezzel a gyerekkel nem tudok mit kezdeni — és le­vette szememről a fátyolt. Mindenki dobálta magát a hangtalan röhögéstől. Még a Matyi is. Pedig ő nemsokára sírni fog. Csak kezdődne már a következő gépirásóránk. Majd én megmutatom, hogy engem nem lehet befolyásol­ni. Zorró senki kedvéért se leszek. De nem ám! (ottó) P Megyei birkózó úttörő-olimpia Cegléden bonyolították le a téli úttörő-olimpia megyei bir­kózóvetélkedőjét, amelyen el­indultak a körösi fiatalok is. A sok induló miatt az eredeti ki­írástól eltérően két korcsoport­ban került sor a küzdelemso­rozatra. Az l. korcsoportban Szé- csény Imre (N.-körösi Arany J. Általános Iskola) súlycso­portjában megyei bajnokságot nyert, míg Horváth Dezső (Nk. Kossuth) a harmadik he­lyen végzett. Á II. korcsoportban Majzik János és Horváth György (mindkettő Nk. Kossuth isko­lás) a második helyen végzett súly csoport j ában. Az első korcsoportból az f— 2—3. helyen végzettek jutottak tovább, míg a zsűri a körösi Majzik és Horváth (II. súly­csoportbeli) területi döntőben való elindítását is javasolta. Labdarúgás a járásban N.-kőrösi Volán—N.-kőrösi Építők 3:2 (0:2). Volán: Száraz J. — Körösi, Petrányi, Zs. Tóth (Nagy Gy.), Szilágyi, Kasza, Szabó L., Lá- posi, Mészáros. Aranyos, Kö­kény (Mohácsi). Építők: Bekő (Tóth A.) — Ondó, Koroknai, Szécsény, Horváth I., Kurgyis. Tóth J„ Száraz S. (Bekő), Rákosi I., Podmaniczki, Emecz. 7-én kellemes időben került sor az Építők-pályán a helyi rangadóra. Az első félidőben mindkét csapat egyenlően vet­te ki részét a támadásokból, de az Építők jobban kihasználta helyzeteit. Szünet után a be­állt cserejátékosokkal a Volán átvette a kezdeményezést, és megfordította az eredményt. Figyelemre méltó, hogy az Építők kapusa hárított egy-egy 11-est (0:0-ás és 2:2-es állás­nál). Góllövők: Szilágyi, Mé­száros, Petrányi, illetve Száraz S. (2). Elmaradt a 15-ére tervezett Nk. Volán—Kocséri TSZ SK mérkőzés. Több kocséri játé­kost behívtak katonának, s ezért csapatuk visszalépett a bajnokságból. Az Építők va­sárnap szabadnaposak voltak. Lövészemlékverseny A tormási lőtéren került sor a hagyományos november 7-i kispuskás lövészversenyre. Mi­vel a rendező ládagyáriak meg sem jelentek, mindössze hét fő indult a viadalon. A verseny- kiírásnak megfelelően vegye­sen is indulhattak (nők és fér­fiak) a versenyen, s így is tör­tént ez. Csapatversenyben: 1. MHSZ Konzervgyár 1-es telepi lö­vészklub (Virágh Katalin, Nagy Sándor, Csete Mária, Papp Teréz, Kellemes Béla). Egyéniben (7 induló): 1. Cze- czon István (Konzervgyár Il-es telep) 10/90-es jó eredménnyel, 2. Virágh Katalin (Konzerv­gyár I-es telep) 10/87, 3. Nagy Sándor (Konzervgyár I-es te­lep) 10 80. Csak fekvő testhelyzetű lö­vésekkel mérték össze tudásu­kat a sportolók. —S— I

Next

/
Oldalképek
Tartalom