Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

rt.3» *f£GY£» &tiriap 1970. NOVEMBER 17., KEDD Két év múlva SZÉKESFEHÉRVÁRI MILLENNIUM Székesfehérvárott, a közép­kori romkertben folytatják a régészek a középkori királyi bazilika kutatását. Céljuk az, hogy az eddiginél mélyebb rétegekben tárják fel a bazi­likát, s több adatot szerezze­nek az I. István korabeli templomról. Székesfehérvár alapításának ezeréves évfor­dulójára, 1972-re, a feltárt maradványokat rekonstruálva szeretnék bemutatni a közön­ségnek. Miért bosszankodik? BESZÉLGETÉS A PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT IGAZGATÓJÁVAL, ÚJSZÁSZI GYULÁVAL — Egyetlen bosszúságunk ( van — kezdi Ujszászi Gyula —, felújításaink, karbantartá­saink nem megfelelő ütemben haladnak, általában késnek. — Vagyis a mozihelyiségek helyreállításával is sok a gond. — Jó cikket lehetett volna írni a pilisszentiváni mozi fel­újításáról, amely két évig hú­zódott, pedig nem több, mint 200 ezres helyreállításról volt szó. A lakosság már leveleket írogatott, hogy mi lesz. Most meg Nagykőrösön a filmszín­házban elromlott a fűtés. Ké­TV-FIGYELŐ A könnyűtől az el gondol kodtatóig Az igaz alkotó, már ami anyagát illeti, nem rendelke­zik semmiféle választással. Az anyag egyszerűen megvá­lasztja őt, és nem ő választja meg az anyagot. Bizonyos pró­zai módosítással a televízió szerkesztőit is megválasztja a rendelkezésre álló anyag, de ezen felül a műsoridő, a köz­ízlés és az „elvárás” is. Egy­szerűbben szólva: az adott emberektől — szerkesztőktől, operatőröktől, hírmagyarázók­tól, rendezőktől — általában azonos színvonalú műsorokat lehet elvárni és ha nagyon hosszú távon a heteket össze­hasonlítjuk, aligha kapunk le­hetőséget nagy színvonalkü­lönbségek megállapítására. Ha egy-egy hét mégis jobban si­kerül, külön elismerést érde­melnek. Ez a hét, vagyis a novem­ber 10-től 16-ig tartó, a keddi Carmen előadással — amely­ben a Bécsi Filharmonikuso­kat Herbert ixm Karajan ve­zényelte — jól kezdődött. Grace Bumbry hangja élményt jelentett. Szerdán egy „Ven­dégasztal” érdemelt figyelmet, ahol a mezőgazdasági nagy­üzemek még hatékonyabb gaz­dálkodásáról esett szó a részt­vevők között. (Nehogy azt higgyük, ezek a műsorok ér­dektelenek!) A „Hogy érzi ma­gát, elvtárs?” — című sorozat is ekkor kezdődött. A doku­mentumfilm nagyszerű ötleten alapszik, régi harcosok mai közérzetéről tudósít bennün­ket.- 1945-ös romeltakarítók, bányászasszonyok, ünnepségek fanfárjait fúvó fiúk sorsába pillanthatunk be, s közben vé­gigélhetjük saját negyedszáza­dos küzdelmeinket is. Balogh Mária riportert kedves közvet­lenségéért külön meg lehet di­csérni. „Találkozni akartunk — mondta Mátray Mihály opera­tőr-rendező — azzal a nemze­dékkel, amely a felszabadulás óta személyes ügyként vál­lalja a szocialista forradalmat, népünk ügyét.” Dicséretes szándék, ám ha nagy a lehető­ség, megnő az igény is: a té­mafeldolgozás, illetve a sze­mélyválogatás „rázósabb” is lehetett volna. Az NDK tévéfilmjei egyre érdekesebbek. Most a Domi- nas-banda cíművel ismerked­hettünk meg. Kalandos, fordu­latos és komoly mondani- valójú filmet készített Hubert Hoelzke rendező. Igényesebb nézőközönségnek szólt, illetve talán más igényt igyekezett kielégíteni „A magyar művé­szet története” sorozat első ré­sze. Az ilyen adásoknál csak egyre kell vigyázni, az érde­kességre és tudományosságra törekvésnek szinkronban kell lennie. Végre befejeződött e héten a „Fekete nyíl” című olasz filmsorozat. Tűnődhe­tünk: vajon a tévé csak azért veszi meg ezeket az érzelmes giccseket, mert be akarja bi­zonyítani, a magyar írók, ren­dezők, színészek ennél jobbat tudnak produkálni, vagy az átvevő ízlésével volna baj ? „Kell, sokan igénylik” — ez lenne a válasz, de emeljük egy kicsit magasabbra a mércét! Kedves emlék volt Molnár Ferenc „Játék a kastélyban” című vígjátékának közvetí­tése. Századszor is megállapít­hatjuk, Molnár Ferenc tudott darabot írni. Nagyon jó szem­mel válogat színházi műso­rainkból a tévé, s ezzel bizony nagy szolgálatot tesz a szín­házaknak is. Nem lenne teljes a kép, ha a portrésorozat Horváth Teri­ről szóló műsorát nem említe­nénk, ami színvonalban jóval az átlagos fölött sikerült. Az időnkint maratónira nyúló sportközvetítéseinkből most kettőt említhetünk, az asztali- tenisz és az ökölvívás máskor elhanyagolt ágát. Mindkettő­nek örülhettünk. Kritikánk elején azt írtuk, az alkotó nem rendelkezik semmiféle választással (a mű­sor választja őt) — ebben az esetben azonban a jóleső visz- szahatás szándékát is tapasz­talhattuk. — Szűts •— NAGY VÁLASZTÉKBÓL VÁSÁROLHAT TELEVÍZIÓT <iiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii<:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iniiiiiiiiiii»iiiiiiiiiiiiiiiiiii* SZAKUZLETEINKBEN ÉS VEGYESIPARCIKK- BOLTJAINKBAN. PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT rim I són ébredtek fel, hogy a ka­zánnal valami baj van, már október eleje volt, a próbafű­tésnél kiderült, hogy néhány alkatrészt ki kellene cserélni. Ez egy hónapig tartott, addig hideg nézőtér fogadta a kö­zönséget és a szovjet kultúra napjaira érkezett filmeket is fagyosködva láthatták a né­zők. — Sok a felújításuk? — Egy évben fenntartásra és fejlesztésre hat-nyolcmilliót használunk fel. Meglehetősen sok a helyreállítási munka, hi­szen mozijaink régi épületek­ben vannak, szinte 99 száza­lékban. — Ez bizonyára sok gonddal jár. — Például mostanában kel­lett bezárni a Sáriban levő mozit, mert életveszélyessé vált. Sok helyiségünk magán­házban található, elég rossz állapotban vannak, de ezeket a rendeletek szerint még fel sem újíthatjuk. Uj mozink szinte nincs is, csupán Üllőn, Dunaharasztiban, most Érden építünk egyet a művelődési házzal közösen. — Bizonyára érzékelte, hogy a közönség igénye megválto­zott, a kényelmes, barátságos mozikba megy csak szívesen. — Ami igaz, az igaz, amikor 1952-ben a legkisebb magán- mozit is államosítottuk, akkor még egy istálló is tömve volt — kerti székeken ültek —, ha keskenyfilmet vetítettünk. Ma már ilyen természetesen el­képzelhetetlen, ez nem is len­ne jó, ilyen nincs is. de bi­zony a régi filmszínházaink nem valami kellemesek. — Újakat építeni nem érde­mes? — Tény az, hogy nagyon visszaesett a mozik látogatott­sága, tehát meggondolja az ember, hogy újat építsen-e. Például 1960-ban még hétmil­lió 443 ezer ember látogatta meg a megye mozijait, 1969- ben már csak hárommillió 894 ezer. Óriási a visszaesés. — Sokat beszéltünk már er­ről mindenhol, hogy mi ennek az oka, véleménye szerint mi? — Elsősorban a tévé. Végez­tünk Nagykovácsin egy fel­mérést: 460 lakóház van, eb­ből 400-ban található tévé — tehát tévételítettség van — a maradék hatvan házból 30- ban nincs villany, ki tudja, ta­lán ha lenne, oda is vennének tévét. — Sokan azt mondják, hogy nem a tévé az igazi konkur- rencia. — Nagyon nehéz azt meg­mondani, hogy mi az igazi. Tény, hogy az emberek otthon, kényelmesen nézhetik a tévé műsorát, nem vonzza őket a mozi. Azért nem, mert — már volt szó róla — nem valami kellemesek a mozik épületei, Autóbuszvezetői jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőt FELVESZÜNK. jelentkezés a fóti kutyatelep melletti telephelyünkön. Papirfeldolgozók Ktsz HAZTARTASBAN dolgozókat foglalkoztat vállalatunk, 4-5—6 órás részmunkaidővel is, VARRÓNŐI, KÉZIMUNKÁS és más munkakörökben. A jelentkezőket munkaügyi osztályunk mindennap 7-től 15 óráig fogadja. VÁCI KÖTÖTTÁRUGYÁR Vác, Sallai Imre u. 8/10. azonkívül a közönség nagycfcb értékű használati cikkekre gyűjt, házra, telekre, autóra. S ha megvan az autó, elmegy kirándulni. Megváltozott az életforma. A filmek pedig nem keltenek elegendő érdek­lődést. — Mi a véleménye, miért? — Az emberek azt mondják, hogy gyengék a filmek. — A kritikusok egyes fil­mekre viszont azt mondják, hogy kitűnőek. — A vicc az, hogy a közön­ség és a kritikusok ízlése kö­zött ilyen nagy szakadék még sohasem volt. De mostanában mintha a magyar filmek láto­gatottsága ismét növekedne. — Pedig a kritikusok, ép­pen mostanában, nincsenek megelégedve a magyar filmek­kel. — Látja, ez is bizonyítja az előbbit. A közönség elsősor­ban szórakozni akar, a vígjá­tékokat, az izgalmas filmeket, a szép kiállítású produkciókat kedveli. — Hogyan próbáinak hatni a közönségre, és sikerül-c? — Reklám, propaganda is­mert dolgok. Előbbre nem ju­tunk. — Hogyan lehetne előbbre jutni? — Ez a nagy kérdés. Jobb filmeket kellene gyártani. No és folytatni továbbra is a mo­zik felújítását. — Erre sok pénz kell. — Sok, ráadásul vesztesége­sek vagyunk, tavaly 12 és fél millió állami dotációt kap­tunk. Ennek ellenére mi min­den községben szándékozunk mozit fenntartani, ahol nem megy másként, a művelődési házzal közösen. —berkovits— KÖNYV ÉS KALAPÁCS Könyvárverés volt szombat délután és vasárnap a MOM Szakasits Árpád művelődési házban, ahol 640 könyvrégisé­get és patinás folyóiratot „ne­vezett be’’ a-z. ÁKV antikvár osztálya második őszi könyv­aukciójára. A kalapács alá ke­rült anyagban több mint 100 nagy értékű munkásmozgalmi dokumentum sorakozott, illet­ve nagy hányadban gazdára is talált. Kuriózumnak számított az árverésen Lengyel József­től a „Visegrádi utca’’, amely a 30-as években Moszkvában megjelent „Sarló és kalapács’’ sorozatban látott napvilágot. Egy másik ritkaság a „365” címmel megjelent röplap-fo­lyóirat egyetlen évfolyama 1925-ből. Austria Trio és Dunakanyar Fotókiállítás Cegléden Erwin Kneidinger fotója Vasárnap nyitották meg Cegléden az Austria Trio és dr. Raimo Gareis fototárlatát. A ceglédi fotóklub, Tóth Ist­ván fotóművész és a Kossuth Múzeum vendégeként küldték el Ausztriából anyagukat a fényképezőgép kedvelői. Az Austria Trio három tag­ja: Willy Hengel, Anton Bruckmüller, Erwin Knei­dinger, s velük állít ki dr. Raimo Gareis, aki nem tar­tozik a csoporthoz; a nyugat­német fotóművész színes kol­lekcióval szerepel. Willy Hengel: festészeti ta­nár, szabadon alkotó művész Stadt Haagban. Nemzetközi zsűritag, sok érem és kitün­tetés tulajdonosa — 45 önálló tárlata volt eddig fotóival. Az Austria Trio vezetője. Anton Bruckmüller: keres­kedő, a linzi kameraklub nemzetközi referense, évek óta sikerrel foglalkozik a mo­dern fényképészettel, 1968 augusztusa óta 12 különböző kiállításon vett részt. Erwin Kneidinger: textil­kereskedő, a trio legfiatalabb tagja, több nemzetközi és ha­zai díjat nyert. Drj Raimo Gareis: hatéves kora óta fényképez. Kémiai tanulmányainak költségét la­poknak küldött sportképeiből fedezte. 1960 óta 42 ország nemzetközi kiállításán vett részt. A színes fényképészet világsikert elért művésze, ta­valy megkapta az amerikai fotoszövetség „5 star Awards” díját, a legnagyobb kitünte­tést. A tárlat a fotóművészet új vonásaival ismertet meg ben­nünket, azokkal a technikai variációkkal, melyeket még hazánkban nem ismernek el eléggé. Nem „vasárnapi fotó­sokat” lát vendégül Cegléd: nem könnyeztető figurális képekkel akarja megfogni a látogatót az Austria Trio, új kezdeményezéseknek lehetünk tanúi. Ott egyformán szükség van a jó szemre és a szakis­meretre. A kiállítást nemcsak Ceg­léden, Kecskeméten is bemu­tatják. Örülnénk, ha Vácott láthatnák a kollekciót a Du­nakanyar Fotoklub tagjai. Üt­jük, újkeresésük hasonlít az Austria Trio és dr. Raimo Gareis művészetéhez, ahhoz az úthoz, mely a hazai foto- életben még kevéssé elfoga­dott. ___________(tamás) Királynő — koronával Az osztrák külügyminiszté­rium hivatalosan sajnálkozá­sát fejezte ki a bécsi angol nagykövetségnek, mert egy bécsi lap II. Erzsébet angol királynőről olyan festmény­reprodukciót közölt, amely az uralikodónőt meglehetősen különös módon ábrázolja: a képen Erzsébet díványon fek­szik, összes ruházata az angol királyi koronából és haris­nyatartóból áll. MIN IS Z TÖRIK A PIRULA — Bevetted, édes, a pirulá­dat? — Be, szívem! — Akkor kezdhetjük — mondta remegőL orrcimpákkal Petymeg Húgó az ő kedves asszonyának, született Ben- csics Leopoldiának és az asz­talhoz ültek. — Mert az nagyon fontos — szuszogta teli szájjal Petymeg Húgó az ő kedves asszonyá­nak, aki két széken ült egy­szerre —, hogy evés előtt be­vegye az ember a fogyasztó piruláit. Vigyázni kell ám az egészségünkre! — tette hoz­zá és akkorát nyelt, hogy majd megfulladt. — Vigyázni, szívem, igen, vigyázni kell rá! — lihegte nyeldekelve született Ben- csics Leopoldia megelégedet­ten, hogy azért még van mire vigyáznia. STOP Mi tagadás, Surgulya Elek nagyon részeg volt. Olyan ré­szeg, mint általában heten- kint egyszer-kétszer, maxi­mum háromszor-négyszer szo­kott lenni és hála az új lakó- telepeknek', ily esetben a le­hető legnehezebben szokott hazatalálni. Am mégis, rendre végül is a hasonló épületek, tökazonos folyosók, megszó­lalásig egyforma ajtók kö­zül, ily állapotban is meg­találja nyoszolyáját. Kérdez­ték is tőle legutóbbi nagy részegsége másnapján, hogy mi a titka e csodálatos telje­sítménynek, amely a telje­sen józan, absztinens embe­rek számára is nap mint nap komoly feladatot jelent. — Mi sem egyszerűbb an­nál, hapsikám. Addig csönge­tek sorban az ajtókon, míg­nem felcsattan az ismert hang ... „Te piszok, már me­gint részegen jöttél haza!” Stop, Elek — mondom ilyen­kor magamnak —, hazaevez­tél! MAGYAR NEVEK Ha nem is igaz, akkor is igaz történet. Magyarorszá­gon tanuló néger diák. Már tökéletes magyarsággal, sőt egy kis szögedies akcentus­sal is bír és a legtökéleteseb­ben hangsúlyozza, a „hogy oda ne rohanjak”-ot, hibátlanul ejtve a krapekot és tökéle­tesen értve, hogy mit jelent a menő fej. Kisebb társaság, vidám terefere, mígnem va­lakinek eszébe nem jut meg­kérdezni afrikai barátunkat, akinek olyan neve van, amely­ben csak W-k, nm-ek és kr-ek sorakoznak méterhosszán — mi volt számára annak idején a legnehezebb a magyar nyelvben. Wkrnmanmkwkrnmburkrw határozottan jelentette ki: — Ezek az átkozott magyar nevek, mint a Kovács, a Nagy, vagy a Kiss... Ó, SZERELEM Amikor tízjónéhány eszten­dővel ezelőtt megkérdezte a feleségem, hogy szeretem-e öt, lelkesen susogtam, hogy de mennyire, tollat ragadtam, hogy verset írjak erről, de legalábbis verskötetet ragad­tam és Shakespeare szo­nettjeiből tartottam felolva­sást szerelmem hirdetendőn. A minap ismét megkérdezte tőlem, hogy szeretem-e. Szó nélkül a zsebembe nyúltam, s odaadtam az utolsó százaso­mat. Még mindig én jártam job­ban! Gyurkó Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom