Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

4 1970. NOVEMBER 15., VASÁRNAP Pillanatkép három vendégről A Madách Színház stúdió- színpada tegnap mutatta be H. Barta Lajos: Bé­kesség, Amen! és Móricz Zsigmond: Groteszk című színművét. Rendező: Lengyel György. A képen: a H. Barta-darab két szereplője, Nagy Anna és Koltai János. Száz éves Esterházy kincsek Kruzslák­epizódok A Katonai Filmstúdió „Tör­ténelem futószalagon” című új dokumentumfilmjében, amelyet a közelgő X. párt- kongresszus tiszteletére ké­szített, az angyalföldi Kruzs- tók-család életének legfonto­sabb epizódjai elevenednek meg. Ezzel párhuzamosan föl­idézi a film az elmúlt 50 esz­tendő forradalmi mozgalmait, a munkásosztály emlékezetes harcait, amelyeknek a Kruzs- lófe-család tagjai is részesei voltak. A filmet a pártkong­resszus időszakában tűzi mű­sorára a Híradó-mozi. Ceglédi kitállítás Tiszafüreden Tiszafüreden, a Kiss Pál Mú­zeum épületében — ahol a sza­badságharc idején Kossuth La­jos tanácskozott a hadvezető­séggel — szombaton Kossuth- enüékkiállítás nyílt. A ceglédi Kossuth Múzeum anyagából rendezett tárlaton eredeti do­kumentumok, a szabadságharc zászlói, fotók és más Kossuth- emlékek láthatók. nyílt a szovjet fővárosban. A moszkvaiak sokasága te­kintette meg a népgaz­dasági kiállítás kozmosz­pavilonjában a Luna—16 által a földre hozott holdtalaj­mintákat. Az első pillantásra cementre emlékeztető szür­ke porban a szovjet tudósok 70 féle elem nyomait találták meg. A holdkőzet tulajdonsá­gai sokban eltérnek a földi kőzetektől. Külön érdekessége a holdkőkiállításnak az a „holdbéli táj”, amely a való­sághoz híven mutatja be az önműködő űrállomás holdra- szállásának és onnan való rajtolásának színhelyét. Fehérköpenyes, nyúlánk nő fordul ki az istálló ajtaján. Mozgásán messziről is látni, hogy fiatal. Közelebb kerülve hozzá, meg kell állapítani ró­la, rendkívül csinos is. Alak­ja, sötét haj koronázta arca, kék szeme, tiszta tekintete után ítélve lánynak hinné az ember, de: — Dr. Konrádné — a bemu­tatkozásnál érthetően így nevezi magát, tehát asszony, éspedig már három éve. Egyébként a doktori cím saját jogon is megilleti, dr. Kása Zita, ezt írták a diplo­májába. Foglalkozására néz­ve — és ez határozottan meg­lepő — tsz üzemi állatorvos a dabasi Fehér Akácban. Nem sok hasonló beosztású állat­orvosnő lehet az országban. — Tsz-ben? Azért egy-ket­tő bizonyára akad, bár én nem tudok egyről sem. De or­vosi gyakorlatot folytató kol- legináról is csak keveset hal­lottam. — Nem kimondottan női foglalkozás — jegyzem meg és a tehénen végzett vemhes- ségi vizsgálat jut hirtelen eszembe. Hangosan azonban azt mondom: — Apró jószág­nál, kutyánál még valahogy elképzelhető, de... — A legtöbb nőkolléga min­den esetre élelmiszerhigiéni­kus vagy laboratóriumban, helyezkedik el. Magam is ilyesmire gondoltam. Négy éve SZÁZTIZÉN végeztünk az egyetemen, köztünk tizen­hét nő lett állatorvos, de rajtam kívül, tudtommal, a többi nem praktizál. Az egyetem után kötelező egyéves gyakorlatra került a Fehér Akácba — és: — Itt ragadtam. Most már negyedik éve mindennap ki­jövök Pestről. Mert fővárosi lakos, tehát „kijáró”. Ingázik munkahe­lye és otthona, páciensei és családja között. Másfél éves kisleány anyja. Minden reg­gel fél hatkor kel, nyolckor A Szovjet Művészeti Hetek alkalmából látogattak hoz­zánk a Szovjet Művészek Szö­vetségének delegáltjaiként. Tizenkét napos itt-tartózkodá- suk alatt sokhelyütt megfor­dultak, s most baráti beszél­getés keretében kérdezzük őket életükről, munkájukról, nálunk szerzett élményeik­ről. 0 Oleg Konsztantinovics Ko­mon már többször járt nálunk, legutóbb nyolc évvel ezelőtt; az Ernst Múzeum kollektív kiállításán vett részt. Külön­ben kiállított a párizsi Ro­din múzeum rendezte Bienná- lén, a leningrádi Orosz mú­zeumban, a Balti Országok Biennáléján. a Velencei Bien- nálén — most 38 éves, és 38 kiállításon szerepelt eddig. A kérdésre, hogy milyen irány­zatot követ, azt feleli: nem irányzatot keres, hanem a sa­ját stílusát. Elsősorban kis- és középméretű plasztikán dolgozik, de legutóbbi mun­kája súlya 18 tonnás. — Hol látható? — Lenin szülőihelyén, Ulja- novszkban; a százéves szüle­tési évforduló alkalmából ad­ták át a kétalakos emlékmű­vet. A fiatal Lenint édesany­jával ábrázoló mű a Volga parti dombtetőn áll, Lenin szülőházának közelében. — Az alkotó művészcsoport tagja­ként dolgozott rajta Oleg Ko- mov. Komov különben Moszkvá­ban él. A mi nyári művész­telepeinkhez hasonló művé­szet házában vezeti a szob­rászképzést:. Művészpályáját különös módon kezdte: képző- művészeti középiskolásként — mint mondja, hobbyból — már az istállókat járja. Dél­után öt körül ér haza, akkor kezdődik a második műszak, útközben bevásárol, aztán us- gyi, ki a konyhába, gyorsan elkészíteni a vacsorát. Külön­ben, mielőtt egyetemre került, KEVÉSSZER JÁRT VIDÉKEN, istálló közelébe se jutott. — Akkor ugyan mi vitte er­re a pályára? Talán volt kis­kutyája, szerette az állato­kat? — Különös, hogy egy em­berorvostól sohase kérdezik meg, szereti-e az embereket, tőlünk meg mindenki azt tu­dakolja, szeretjük-e az állato­kat? Jól van, felelek azért kérdésére, bizony az állatok iránt másoknál nagyobb von­zalmat nem éreztem. Eredeti­leg emberorvos akartam lenni. Kutató valamilyen laborató­riumban. — Mondta már, hogy a la­boratóriumi kutatás nyitva az állatorvos előtt is. — Hogyne. Bármikor elme­hetnék, szívesen fogadnának, sőt, néhányszor hívtak már, de nem megyek. Amióta ide kerültem, a gyógyászat gya- ; korlati része érdekel jobban, i Nagyon megszerettem a fog­lalkozásomat és persze az ál­latokat is. A férje, dr. Konrád János, szintén állatorvos. Nem foly­tat közvetlen gyógyító mun­kát, állása Pesthez köti. Kü­lönben azonos a híres vízi­labdázóval, Konrád II-vel és háromszor képviselte színein­ket a magyar olimpiai csa­patban. — Hálás vagyok a váloga­tott kapitányának, amiért ki­tette a csapatból. Lehet ugyan, hogy a férjemet bántja, de én örülök, mert ha a kapitány vesztett benne egy jó játékost, én egy jó férjet nyertem. Töb­bet van otthon, nem kell any- nyit edzésre mennie. — S magának sok itt a dol­ga? hallgatta Geraszimov antropo­lógiai előadásait az egyete­men ... — Gyerekkoromban kopo­nyákat ástam ki és Geraszi­mov könyve alapján megpró­báltam rekonstruálni. Aztán jelentkeztem a professzornál. Foglalkozni kezdett velem, titkokba avatott be, tanítga- tott — 12 rekonstrukciót ké­szítettem el. Azután a Képző- művészeti Főiskolára kerül­tem, szobrászművész lettem. De a kezdeti hobby tanított meg az anatómia fontosságára, és mindenekfelett a precíz alaposságra. — Műveli-e még a Geraszi- movtól elsajátított tudo­mányt? Nevet. — Koponyagyűjteményem — 54 darab — ritkaság volt. De megnősültem, és a feleségem azt mondta: vagy én, vagy a koponyák. Nem volt választá­som: a koponyagyűjteményt az Antropológiai Múzeumnak ajándékoztam ... majdnem mindet. — Magyarországi látogatá­sából milyen kedves emléket visz? — Színesek az emberek ,(jó- néhány képzőművészt megis­mertem), finom a bor (végig­kóstoltam). Közel áll szívem­hez Fejér megye — Moszkva környékét juttatja eszembe, különösen Martonvásár, ott már többször jártam. Szere­tem a parkját — csak az kár, hogy az épület, amelyben Beethoven élt, nem a művé­szeté ... 0 Borisz Mihajlovics Nye- menszkxj: festő. Beszélgetés közben is rajzol — amíg ő a riporter témája, a riporter az — Elég. A tsz állatállomá­nya nagy és valamennyi a páciensem. Szám szerint meny­nyi fő egészségén őrködöm? Tízszer is többén, mint akár a legnagyobb körzet ember­orvosa. Van itt 550 szarvas- marha, 3000 anyajuh és ez idén volt 35 ezer liba is. Jaj, a tíz pár lóról majdnem megfeledkeztem. Oltani kell valamennyit. A lúdakat, ami­kor napos korukban megér­keznek, libainfluenza, és mi­előtt tömésre kerülnek, ba­romfikolera ellen. Ne ijed­jen meg, itt nincs kolerajár­vány, a baromfik kolerájának semmi köze az embereket fe­nyegetőhöz, veszélye viszont állandó. — A betegei nyelvét nem ér­tem, nem kérdezhetem meg tőlük elégedettek-e az orvo­sukkal. — Helyettük én mondjam meg? Nos, hát általában si­kerül meggyógyítanom őket, meglehet, ez szerencse dolga. Annyi tény, hogy gyógyult be­tegeim többnyire kimutatják hálájukat. — Nocsak, az állatbeteg is ugyanúgy, ahogy... — A szemükből sugárzik felém a hála, nagyon sok megismeri a lépteimet és már, ha közelítek feléje, VIDÁM UGRÁLÁSBA KEZD. Tudja, hogy én szabadítottam meg a szenvedéstől. — Az előbb azt mondta, em­berorvos akart lenni. — Igen, de amikor meghal­lottam, hogy mennyien jelent­keztek, még a felvételire is az állatorvosin kopogtattam. Be­vallom, nem tudtam, hogy ná­lunk a vizsga nehezebb. En­gem azonban egyből felvettek és aztán, kedvet kaptam ehhez a hivatáshoz. Olyan nagy öröm az, ha meggyógyul a be­tegem. Búcsúzik. Folytatja útját az istállókban, most tartja a reg­geli vizitet. Szokoly Endre 5 témája. Magyarázza, miért rajzol szinte szüntelenül. — A természetet nem lehet kizárni a művészetből, nem lehet megkerülni. Megszám­lálhatatlan előtanulmányt ké­szítek minden művemhez, ez olykor éveket vesz igénybe; viszont a festmény a tanul­mányok alapján már gyorsan elkészül. — Mivel foglalkozik legszí­vesebben? — Párhuzamosan sokmin­dennel. A moszkvai Filmfőis­kolán díszlettervezőket okta­tok; speciális hobbym: a gye­rekrajz. — Japánban tanulmányoz­tam a modem rajzoktatást. Ott nem szorítják keretek kö­zé a gyerekek ösztönös rajz­készségét, még a rajzpapír is akkora, amekkorát a gyerek akar, így nem gátlásokkal kezdődik az iskolai rajzolás. Munkatársaimmal valljuk, hogy a rajztanítás, esztétikai nevelés metodikája megérett a változtatásra. A tudomá­nyos akadémia új pedagógiai konstrukciót alakít ki a követ­kező tíz év alatt, hogy a reál és humán tárgyakat egyen­súlyba hozza. Sajnos, akár­csak nálunk, Magyarországon is elnyomják a reál tárgyak a humán oktatást. Sokan azt mondják: így helyes; a husza­dik század a kozmosz meghó­dításának, a kibernetikának, az atomnak a százada. Szerin­tem mindenekfölött az ember százada! A számológépek, a tudomány egésze: egy idő múlva olyan alárendelt, ter­mészetes eszköz lesz, mint ma egy kalapács. Hogy így le­gyen, ahhoz szükséges kellő szerephez juttatni az esztéti­kai nevelést, a rajzolni taní­tást. Ezért tanulmányoztam ezt tavaly Japánban, idén pe­dig (itt pár éve vezették be) a pécsi pedagógiai főiskolán. Borisz Nyemenszkij Fran­ciaországban, Lengyelország­ban, az NDK-ban, - Olaszor­szágban és még sok helyütt szerepelt képeivel. Mama és Masenka című képe a Tretya­kov képtárban, A tavasz fel­lélegzése pedig az Orosz Mú­zeumban látható. Fő motívu­muk — akárcsak életművéé — a szeretet, a humanitás. Az ember — vallja — nem azért született, hogy háborúban pusztuljon el. A művészetet beszélgetési formánál: tartja, azt szeretné megérttetni az emberekkel, hogy a háború embertelen. © Igor Alekszandrovics Dara- gan érmeket állított ki a Mű­csarnokban megrendezett tár­laton — Cervantes Don Quijo- téját, Michelangelo portréját és az első orosz írásos emlék hősét, a Borodin-opera fősze­replőjét: Igor herceget min­tázta meg. A nálunk szokat­lan, 20—25 centi átmérőjű ér­mek valójában 7 centiméteres kicsinyítésben kaphatók majd a szovjet ajándékboltokban. Igor Daragan kiállított a prá­gai, athéni éremkiállításon, de nemcsak érmész: Voronyezs- ben áll az elesett katonák em­lékműve, az ő munkája ez is. Bjelorussziában szimbolikus reliefet készített, most pedig egy, körülbelül ötméteres­nek elképzelt szobormű tervén dolgozik. A három művész kötetlen programjavaslatot kért a Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szövetségétől. Megismerked­tek a fővárossal, meglátogat­tak néhány képzőművészt — Mészáros Mihályt, Kokas Ig­nácot, Káló Viktort, Czinder Antalt; jártak a Képzőművé­szeti Főiskolán, a Fiatal Kép­zőművészek Stúdiójában, a Képző- és Iparművészeti Szak- középiskolában, a Désy-Huber szabadiskolában. És egy igazi óbudai kiskocsmában. Kitű­nően érezték magukat — bú­csúzóul aggódva figyelmeztet­tek: meg kellene hagyni ezt az utánozhatatlanul kedves, hangulatos kor-rezervátumot; vigyázzunk, nehogy az új la­kótelepek kedvéért minden emléket lebontsanak. Ami rajtunk múlik — szívből meg­ígértük. Pereli Gabriella Száz évvel ezelőtt, 1870 de­cemberében írták alá azf a szerződést, amellyel a magyar állam — a közvélemény nyo­mására megvásárolta Ester­házy Miklós 637 képből, 3535 rajzból, 51301 metszetből és 305 kötetnyi könyvből álló gyűjteményét. A főúri mű­gyűjtés és műpártolás így vet­hette meg az ország legna­gyobb közgyűjteményének, a Szépművészeti Múzeumnak alapját. Erről az évfordulóról emlékezik meg a Szépművé­szeti Múzeum az Esterházy- gyűjtemény jelentősebb ké­peinek bemutatásával, a tár­latban elhelyezett dokumen­tumok segítségével pedig a gyűjtemény történetének leg­fontosabb korszakairól. Az Esterházy Képtár szinte teljességében mutatja be az európai festészetnek a XV. századtól a XVIII. század vé­géig terjedő fejlődését. Az em­lékkiállítás ebből 22 remek­művet mutat be a márvány- csarnokban. Az olasz festészet korábbi mesterei közül a ve­lencei Quatrocento képviselő­jének, Carlo Crivellinek egy madonnáját és Ghirlandajo 1510-ben készített Jézus szü­Hetvenöt évvel ezelőtt, 1895. november 16-án született Paul Hindemith német zeneszerző, a XX. század modern zenéjé­nek egyik legjelentősebb kép­viselője. Eredetileg Frankfurtban volt operaházi koncertmester, majd 1927-től a berlini zenei fő­iskola tanára. 1937-ben emig­rálni] kényszerült. 1940-től az Egyesült Államokban műkö­dött; 1953 óta a zürichi egye­tem professzoraként zene­oktatással foglalkozott. Művé­szete szembefordult a ro­mantikus pátosszal és szub­jektivizmussal, és főként a letése című képét mutatja be a kiállítás. Látható Boltraffiónak 1490 körül festett madonnája, mellyel kapcsolatban a kuta­tók ismételten felvetik Leo­nardo közreműködésének le­hetőségét, továbbá Raffaello kisméretű, fára festett képe, amely a XVIII. században a pápai és a királyi gyűjtemé­nyekből jutott az Esterházy- család birtokába. A remek­művek között szerepel Correg- giónak, a pármai reneszánsz nagymesterének 1520 körül festett madonnája, a velencei reneszánsz festészet emlékei közül pedig Tintorettónak nagyméretű, korai kompozí­ciója és Veronese késői kál­vária képe. A spanyol gyűjte­ményből ezúttal Murillo egy ismert festményét láthatja a közönség Ribera és Zurbaran alkotásai mellett, Goya; Víz­hordó leánya és a Köszörűs című képe a Szépművészeti Múzeum mai napig talán leg­ismertebb darabjai. A gyűjte­ménynek számban legnagyobb anyagából, a XVII. század né­metalföldi festmények közül Rembrandt, Anthonis Van Dyck alkotásai láthatók a ki­állításon. koncertáló zenében találta meg fő kifejezési területét. Fiatalkori atonális, kísérlete­ző korszaka után műveit is­mét tonális alapokra helyez­te. Egyike korunk legterméke­nyebb zeneszerzőinek. A ze­neirodalom legtöbb műfajá­ban figyelemre méltót alko­tott. Művei szimfonikus mű­vek, kamarazene, zongoramű­vek (Ludus tonális), operák (Cardillac, Mathis, a festő, A világ harmóniája stb.), balet­tek, kórusművek, dalok (Ma- rienleben stb.). Jelentős zene- elméleti munkákat is írt. Harisnya Váci út, délután négy óra, csúcs- forgalom a 33-as villamos végállo­másánál. — Nem tud vi­gyázni! Juj! Ki­szakította a teg­nap vett haris­nyámat — így egy „villamosról pat­tant” menyecske. — Ne haragud­jon, aranyos! — szabadkozik a vétkes: bőrkabá­tos fiatalember. — Aranyos ma­gának az öregap­ja. Fizesse meg inkább a harisnya árát. A válasz meg­lepő: — Ez csak ter­mészetes. Itt a pénz ... de én meg kérem cserébe a harisnyát. — Micsoda? — hüledezik a kár­vallott. — Sztrip­tízt szeretne látni itt az utcán? — Márpedig a teljes kártérítés ellenében a ha­risnya engem il­let. A menyecske za­vartan néz körül, de látva a kaján tekinteteket, erő­re kap: — Tudja mit? Itt lakom a közel­ben. Jöjjön. Ott megkaphatja... Emelt fővel, győztesen tör át az embergyűrűn. A férfi tétova léptekkel indul utána. Fekete József Az atonálistól a tonálisig

Next

/
Oldalképek
Tartalom