Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-13 / 266. szám
6 "t/Í/Wiip 1970. NOVEMBER IS., PENTE* Hús kísérlet kobalttal A bécsi székhellyel működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (az ENSZ-nek az atomFenyegetés, békétlenség „Tessék csak jól !" A TIZENÉVESEK KIADÓJA Két évtizedes energia békés felhasználásával foglalkozó intézménye) érdekes kísérletsorozatra adott megbízást a Budapesti Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetnek. Az intézet évek óta foglalkozik az élelmiszerek ionizáló- sugárzásos tartósításával. Ezzel a tudományos programmal van összefüggésben az a téma is, amelyen az ügynökség megbízására dolgoznak majd: a fűszerek és a fűszerkeverékek radioaktív sugárzással való csírátlanításának lehetőségeit tanulmányozzák. Nem kizárólag elméleti kísérletezésről van szó, hanem minden bizonnyal a gyakorlat számára is jól használható módszert vizsgálnak meg tüzetesen. A csíra- mentesített, steril fűszerkeverékek ugyanis sokat javíthatnak a különböző húskészítmények minőségén. Ha a magyar szakembereknek sikerül megoldaniuk a feladatot, lényegesen csökkenteni lehet a húsipari áruk selejtjét is. A kísérletek — kobalt 60-as Izotópok alkalmazásával — megkezdődtek. A Ceglédi Rendőrfőkapitányság szabálysértési hatóságának irodájában vagyunk. A beidézettek — tanúk, sértettek és vádlottak — idegesen várnak sorukra a folyosó padjain. A mai nap is forgalmas. Elsőnek K. Sándort szólítják. A vád: életveszélyes fenyegetés. — Miért fenyegette meg a feleségét? — kérdezi az előadó. — Tetszik tudni — mondja megrendültén a csemői atyafi —, megittam egypár pohárral. Szeretem én a feleségemet, soha húsz év alatt nem bántottam ... Pedig beteges (!) szegénykém. Én meg ugye jó erőben vagyok. Mikor megtudja, hogy 400 forint büntetést kell fizetnie, megörül. — Máris fizetem, kedves elvtárs — és nyúl a pénztárcájához. Mert a felesége azt jósolta: pár évre lecsücsül- tetik... A következő ügy már nem ilyen „egyhangú”. Két törteli asszonyság nyomakodik be az irodába. Amit elkezdtek a folyosón, folytatják itt is. Jöhet a következő! — Hazudsz — rikácsolja a jó húsban levő termetes hölgy —, mert az ásót nem adtátok vissza! Az sem igaz, hogy meg akartalak ütni. Mert ha akartalak volna, nem lennél itt, te ... ! — A keresztfiam vitte visz- sza te ... Még ezt is letagadod! — így a másik. A kihallgató rendőrtiszt vet véget a vitának. Arra a szóra, hogy béküljenek ki, fejüket rázzák. Nem! Ök aztán soha ! A panaszos ugyan nem kívánja a másik megbüntetését, de villámló szemekkel távozik. Az ügy itt befejeződött, de hogy a két szomszédos ház asszonya között nem ért véget az ásóvita, szinte biztosak vagyunk benne. Nyílik az ajtó. Kétségbeesett asszony keresi 18 éves lányát. Jó helyen, mert itt van a fogdában. A jegyzőkönyvből: N. N. törteli lakos, 18 éves, munka- nélküli, üzletszerű kéjel- gésért van letartóztatva. Az anya hüledezik. A jövő század legénye... Milyen lesz a jövő század embere? Izomkolosszus, atléta- termetű-e, hihetetlen fizikai teljesítményekre képes, vagy vékony, karcsú, finom mozgású, bonyolult feladatok végzésére alkalmas? Pontos válasz nincs, viszont tudatosan készülni kell a fizikum változására. A gépesítés minden eddigi képzeletet felülmúl majd a XXI. században. A fizikai erő helyét elfoglalja az agyrendszer megnövekedett munkája. A jövő század emberének alkalmassá kell válnia a gyors és a mindenkor legkedvezőbb döntések meghozására. Már fújdogálnak a forradalmi szelek a testnevelés terén is, hogy új tematikával képes legyen ezekhez az igényekhez megfelelően alkalmassá tenni az élő szervezetet. — Az egyik vállunkról jóllehet elkerült a súly, és egyre kevesebb nehéz fizikai munkát kell végeznünk, de kaptunk helyette eleget a másikra — mondja dr. Nádori László, a Testnevelési Főiskola kutató- intézetének főosztályvezetője. — Próbáljon meg egy órán át koncentráltan figyelni egy bonyolult kapcsolótábla jelzőlámpájára — mondja. — És szükség esetén százszor is dönteni, cselekedni: egy-egy odavaló gombnyomással utasítást adni egy egész gépezetrend- szemek. Az eredmény egészen bizonyosan várakozáson felüli fáradtság lesz. Oka, hogy még nem vagyunk alkalmasak világméretekben az ilyen újfajta teljesítményekhez megkívánt munkára, gyenge az emberiség figyelmi, idegrendszeri állóképessége. A testnevelésnek meg kell találnia az új módszereket, hogy a szervezet fizikailag is képes legyen az effajta „erőkifejtésre”. Kísérleteket folytattak az NDK-ban tíz évig 20 ezer gyerekkel. A megfigyeléseket 8 Autóbuszvezetői jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőt FELVESZÜNK. Jelentkezés a fóti kutyatelep melletti telephelyünkön. Papírfeldolgozók Ktsz éves korban kezdték, és 18 éves korig jegyezték rendszeresen. A számítógépeken a sor, hogy kidolgozzák, rendszerezzék a tapasztalatokat, egyes korosztályoknál milyenek az életkori adottságok. Ennek alapján lehet majd kidolgozni azt a testnevelési programot, ami a szervezetet a felnőtt korra segít alkalmassá tenni, hogy helyt tudjon állni a megváltozott körülmények között is. Hiszen eredendően alkalmasak vagyunk; az ember rendelkezik a legösszetettebb szerkezettel, a születés pillanatában már birtokában vagyunk valamennyi idegsejtnek, csak a későbbiek során kell megtanítani ezeket a legbonyolultabb feladatokra is. Egy óvodások között végzett kísérletsorozat egészen fantasztikus eredményt hozott: kiderült, hogy az eddig kis ügyetlenkének tartott háromnégy évesek képesek voltak a bonyolult labdajátékokat játszva elsajátítani, megtanulni, összefüggő tornagyakorlatokat végezni, magabiztosan dobtak célba a kis labdával. Összegezve: rövid idő alatt hét-nyolc éves gyerekek mozgásszintjére jutottak. — És ez a „játszva tanulás“ a döntő — mondja dr. Nádori László. — Hisz az új mozgásigény könnyed, gyors, rugalmas embertípust igényel. Ismét előtérbe kerülnek tehát a labdajátékok, amelyek ilyen irányban fejlesztik képességeinket. A heti két testnevelési óra az iskolákban nem elegendő. A két óra között oly hosszú az idő, hogy a szervezetben nem hozhat létre összefüggő hatást. Az iskolán kívül, állandó és mindenki számára elérhető sportolási lehetőséget kell találni. Erről a problémáról vitatkozni lehet, de megkerülni nem. Ha fiatal korban nem tesszük alkalmassá a szervezetet biológiailag az új feladatok elvégzésére, ezt később pótolni nem lehet. Később súlyosan megbosszulja magát a mulasztás. Csupán Lipcsében például húsz iskolai fedett uszoda épült, nálunk a meglevő lehetőségeket sem használjuk ki. — Ha gép mellett nyolc órát ül egy munkásnő, ugyanazt a mechanikus néhány mozdulatot végzi napról napra, évről évre, ez az állapot már az életfunkciót is veszélyeztetheti, ha nem biztosítunk neki változatosságot, mozgási, sportolási lehetőséget. A sportteljesítmények fokozásában is a tudományos szempontok kerültek előtérbe: már régen „kevés” egy jó edző, mert csak akkor lehet az élsportolótól új, jó eredményeket kapni, ha ösz- szetetten, pszichológus és szociológus, orvos és módszertani szakember dolgozza ki programjukat. Mondják: a mi labdarúgóink eleget edzenek. De talán nem helyes módszerrel. Nem a mennyiség, hanem az iram az öldöklő. Lehet, hogy három órát is elfocizgatnak, de 90 perc koncentrációt nem bírnak. Erre alkalmassá kell tenni a sportolókat is, miként a dolgozókat is teljesítményük növelésére, ha azt akarjuk, hogy képesek legyenek eleget tenni az új igényeknek, hovatovább a XXI. század követelményének. Regős István Megszülettem. Ügy érzem, mintha bőgnék, miközben a kerületi tanács végrehajtó bizottsága nevében szeretettel köszöntik szüléimét, abból az alkalomból, hogy én megszülettem. Én továbbra is csak bőgök, pedig már nevem is van: Gedeon. Akkor a névadó szülők felemelnek és a vb nevében az anyakönyvvezető hozzám beszél: légy hű fia... Iskolás lettem. Belépek szüleimmel az iskolaudvarra, ahol az évnyitót tartják, azonnal hozzámlép egy hölgy, ké- zenfog és elcipel anyukámtól, apukámtól és odavisz egy csomó gyerek közé. Beállít a harmadik sorba. Kapok egy rúgást hátulról, vissza akarom adni, de azt suttogják, hogy adjam tovább, tehát én nem hátra, hanem előre rúgok. Egy bácsi mikrofonba beszél, hogy tartsuk meg a kisdobosok kötelességeit, hogy most a második otthonunkba léptünk. Kapok még egy rúgást, automatikusan továbbadom. Gacs Gedeon, szól rám a hölgy, aki kézenfogott, nem hallottad, hogy a kisdobosnak elsősorban tanulnia kell és a halántékom felett meghúzza a hajamat. Ballagok. Tele a kezem virággal, kis oldalzsák' a vállamon. Énekelünk. A lányok sírnak, a fiúk komor arcot vágnak. „Itt hagyjuk kedves iskolánk...” Már alig vártam. Gyertek vissza, az alma mater mindig visszavár, hallom a. diri hangját. Vissza is jövök, de csak táncolni, mert Eszter még csak másodikos, van még két éve, addig kénytelen vagyok idejárni táncolni. Ballagok. Ember lett belőletek, mi tettünk azzá benneteket, hallom a diri hangját Elhaladok küldetés — így kell neki! Tessék csak jól megbüntetni, mert én már nem bírtam vele! — és mérgesen ránk csukja az ajtót. öten várnak még a folyosón. Az előadó fáradtan szól a gépírónőnek: — Jöhet a következő. Soká lesz még délután négy óra. Mindennap más város mutatkozik be Kecskeméten, a megye 25 éves fejlődését bemutató telpülésfejlesztési kiállításon. A hét a bajaiak programjával kezdődött, kedden a kiskunhalasiak szerepeltek, szerdán a kalocsai, tegnap a kiskunfélegyházi napra került sor. A kalocsai napon piros paprikafüzérek díszítették a tablókat, a tarka virágos hímzések teremtettek sajátos hangulatot. Bemutatkoztak a világhírű pingáló asszonyok is. Hófehér kartonra Szabadi Gusztáváé pingáló asszony írta a színes virágmotívumokat, Boldizsár György né uszodi népművész pedig a tojásfestést, illetve karcolást mutatta be. A ritka művészetnek — amelyet már nagyon sok világvárosban megcsoAz ország egyik legnagyobb kavicsbányájában: a nyéklád- házi mesterséges tó partján megkezdték a MAHART és az NSZK-beli Mohr cég kooperációjában épült új óriás kotróhajó műszaki átadását. A napi négy és fél ezer köbméter kavics kitermelésére alkalmas úszókotró „hajótestét” magyar üzemekben készítették, berendezéseit pedig a Német Szövetségi Köztársaságból szállították. A hajóra szerelt csörlőtartó magassága HÜSZ ESZTENDEJE, 1950 novemberében jelent meg az első olyan mű, amelynek gondozójaként az Ifjúsági Könyvkiadót jelölték meg. Az idő szalad. Az if júságikönyv-kiadás újszülöttje korban is lassan felnőtté érik. Korban is, mert szerepkörben, munkája tartalmában, küldetése teljesítésében már régen azzá lett. A dáltak — most is nagy sikere volt. Ma Kiskőrös programjára kerül sor. Játék dömping A TRIÁL Vállalat csütörtökön szakmai bemutatót rendezett karácsonyi játékválasztékából. A Divatcsarnok Lotz- termében rendezett kiállításon mintegy 4500 féle játékot, köztük 240 újdonságot mutatnak be. A játékok nagy része már az üzletekben van, s a következő hetekben folyamatosan kapják az utánpótlást. November végétől előzetes rendelés nélkül is felkeresik a boltokat a TRIÁL mozgóraktárai, ahonnan az üzletvezetők azonnal megkaphatják a náluk hiányzó játékokat eléri a 12 métert. Kanalával egyszerre hat köbméter kavicsot emelhetnek ki. Az új óriás kotró a 3-as számú bányatóban kezdi meg munkáját és öt önjáró uszály szállítja az általa kitermelt kavicsot a kikötőbe, ahonnan szállítószalagon jut el az osztályozóüzembe. Az új kotróval a jövő héten kezdik meg a folyamatos termelést. Még az idén mintegy 70 000 köbméter kavicsot bányásznak vele. húsz év összesűríthető a számok tömör nyelvén négy adatra. A kiadott könyvek száma 3336, 73 millió példányban, s az egyéb műveké 850, nyolcmillió fölötti példányszámban. A számok szűkszavúak. Melléjük, mögéjük kell gondolni mindazt, amit sűrítenek. A vállalkozás bátorságát, hogy külön kiadója legyen az ifjúsági irodalomnak. Az erőfeszítéseket, hogy valóban irodalmat kapjanak kisebbek és nagyobbak, s az irodalom mellett ismereteket, tájékoztatást a világ ezer csodájáról, tudnivalójáról. A fejtörést, miként lehetne bővíteni az ifjú könyvbarátok táborát. Az örömöt, hogy rangos díjat kapott valamelyik mű szerzője. A kudarcok keserűségét, hogy a sznobizmus olykor lábrakap, s megpróbálja kirekeszteni az ifjúsági műveket s alkotóikat az irodalomból... Csak így, a számok mellé ezt is odatéve, kerekedik ki két évtizedről a kép. KÜLDETÉST IRTUNK a címben, s szerepelt e hangzatosnak tűnő kifejezés a fönteb- bi bekezdésben is. Nem túlzás? Abból a nagyon egyszerű tényből kell kiindulni, hogy az ifjú olvasók túlnyomó többsége később, felnőtt korában is a Detű, a könyv, az igazi irodalom barátja marad. Aki megszerette a szellemi gyarapodás e semmi mással nem helyettesíthető útját, az többet érő emberré válik. Küldetést teljesít; tehát kiadó, szerkesztő, illusztrátor, amikor következetesen vállalja a holnap „olvasó népének” kialakítását. Mi teljesedett e küldetéstől? Sok minden. Sikerült gyermekek tömegéhez eljutó sorozatokat létrehozniuk, mint amilyenek a Delfin-, a Búvár-, a Sirálykönyvek, a Képes Történelem, a Nagy Emberek Élete — ebből például már az 52. kötetnél tartanak! — s a rendszeresen megjelenő évkönyvek. Példányszámok, szerzők, sorozatok és — gyermekek, ifjak. Akik ízlelgetve válogatnak a könyvtárak polcain, a könyvesboltok pultjainál. Akik várják a sorozat következő kötetét, akik édes izgalommal lesik, mi történik a szívükbe zárt hőssel kalandjai során, akik értő, okos fejjel fogadják magukba a világ földrajzi, technikai, történelmi eseményeit, érdekességeit. Átgondoltság, következetesség éppúgy szükségeltetik tehát a kiadó munkájához, mint — szeretet. És hit a küldetés értelmében. Olyan hit, mely nem illan el a mellőzöttség, a lebecsülés, a hallgatás közepette sem. Mert legtöbbször — no, nem az olvasók részéről — ez kíséri munkájukat. Hiba! A HÜSZ ESZTENDEJE tartó, s ezer dologban teljesített küldetés jó alkalom arra, hogy az_ ünnepi méltatás szálakat szőjön a hétköznapokhoz. Azokhoz a hétköznapokhoz, amelyekben felnőtté érett az ifjúságiköny-kiadás, illő hát, hogy — az irodalom minden rangú munkása — felnőttként bánjon vele. Nem is a kiadó, a szerzők, hanem: az olvasók, ma ifjú, holnap felnőtt olvasók, tehát végső soron az irodalom érdekében. (M) l/ csak természetes... — Olajkályhával sajnos nem szolgálhatok, de hűtőgépből akár húszat is adhatok... (Zsoldos rajza) PRÉDIKÁCIÓ Eszter előtt, virágot nyújt át, én súgom, hogy délután háromkor. Kiléptek az életbe, mi könnyes szemmel engedünk utatokra, mondja a diri. Eszter jön mellettem, osztályfőnököm rámszól, hogy Gedeon, még nem lépett ki az életbe. Dolgozni járok. Az első nap jelentkezem a személyzeti osztályon, bemutatom az irataimat. Nézze, mondja az osztályvezető, egyelőre még csak ennyit kap, viszont ha megbecsüli magát, gyorsan emelkedhet a fizetése, öntudatosan, fegyelmezetten dolgozzon. Persze most még nem kerülhet arra a helyre, ahová jelentkezett. De én ezt tanultam a szakközépiskolában, vetem közbe. Kérem, mi azt nagyon jól tudjuk, de nekünk fiatal, értelmes szakemberekre máshol is szükség van, ne kezdje rögtön ellenkezéssel, mi biztosítjuk magának a munkához való jogot, ne éljen vissza vele. De én ott semmi hasznot nem tudok hajtani. Kérem, a társadalom ide állította, és maga ugye KIS2- tag. Mit csinálok majd én ott. Ugyan, az a lényeg, hogy becsülettel, szívvel dolgozzon. Megházasodtam. Az anyakönyvvezető gyengéd mosollyal néz ránk. Szeressük egymást, legyünk hűek, eny- nyit veszek ki mondataiból, mert képtelen vagyok figyelni. Eszterre figyelek. Nagyon szeretem Esztert. A szerelem megnemesíti az embert, hallom az anyakönyvvezetőt, a szerelem megtermékenyít, mint a virágot a méhek. Most eszembe jut, jaj, csak ne jöjjön hat hónapra a gyerek. A házasság, szerelem, gyerek nélkül mit sem ér, utódainkban élünk tovább, mondja az anyakönyvvezető. Eszter rosz- szul lesz, görcsei vannak, re- begi és a hasához kap. Tehát mégis hat hónap múlva, gondolom rémülten. Mert a gyerek a házasság értelme, hallom, de nem nyugszom meg. Nyugdíjaztak. Igazgatóm szépen beszél. Tisztességesen, becsülettel dolgoztál, építetted a szocializmust, s most pihenni mész, hogy helyedet átadhasd. Persze, gondolom, hogy végre pénzt kereshessek néhány szövetkezetnél. A nyugdíjról kormányunk gondoskodik, mondja az igazgatóm, minden évben emelik, mert az öregekről nem feledkezünk meg. Emelik, lehet, hogy lemondok róla, ha jól bejön a szövetkezet. Tisztességesen megőszültél, mondja az igazgatóm, egy kicsit zavarba jön, mert egy ősz hajszálam sincs, aztán hallom, hogy visz- szavárnak, tanítgassam a fiatalokat. Majd, ha hülye leszek, ki fog arra ráérni, a szövetkezet mellett. Meghaltam. Érzem, hogy így van. Már a koporsóban fekszem. Lassan leengednek a sírgödörbe. Saját halottunknak tekintjük, mondja az egyik szövetkezet párttitkára, ahol a nyugdíj után dolgoztam. Nagy veszteség ért bennünket. De még milyen nagy — gondolom —, legalább 300 ezer, de ezt a titkot magammal viszem most már a sírba, ha eddig nem jöttek rá a revizorok. Berkovits György (cs.) KECSKEMÉT Naponta más város... Hat köbméter kavics az óriás kanálban
