Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

6 "t/Í/Wiip 1970. NOVEMBER IS., PENTE* Hús kísérlet kobalttal A bécsi székhellyel működő Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség (az ENSZ-nek az atom­Fenyegetés, békétlenség „Tessék csak jól !" A TIZENÉVESEK KIADÓJA Két évtizedes energia békés felhasználásával foglalkozó intézménye) érdekes kísérletsorozatra adott meg­bízást a Budapesti Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet­nek. Az intézet évek óta foglal­kozik az élelmiszerek ionizáló- sugárzásos tartósításával. Ez­zel a tudományos programmal van összefüggésben az a téma is, amelyen az ügynökség meg­bízására dolgoznak majd: a fűszerek és a fűszerkeverékek radioaktív sugárzással való csírátlanításának lehetőségeit tanulmányozzák. Nem kizáró­lag elméleti kísérletezésről van szó, hanem minden bizonnyal a gyakorlat számára is jól használható módszert vizsgál­nak meg tüzetesen. A csíra- mentesített, steril fűszerkeve­rékek ugyanis sokat javíthat­nak a különböző húskészítmé­nyek minőségén. Ha a magyar szakembereknek sikerül meg­oldaniuk a feladatot, lényege­sen csökkenteni lehet a hús­ipari áruk selejtjét is. A kísérletek — kobalt 60-as Izotópok alkalmazásával — megkezdődtek. A Ceglédi Rendőrfőkapi­tányság szabálysértési ható­ságának irodájában vagyunk. A beidézettek — tanúk, sér­tettek és vádlottak — idege­sen várnak sorukra a folyosó padjain. A mai nap is forgalmas. El­sőnek K. Sándort szólítják. A vád: életveszélyes fenyegetés. — Miért fenyegette meg a feleségét? — kérdezi az előadó. — Tetszik tudni — mondja megrendültén a csemői atyafi —, megittam egypár pohár­ral. Szeretem én a felesége­met, soha húsz év alatt nem bántottam ... Pedig beteges (!) szegénykém. Én meg ugye jó erőben vagyok. Mikor megtudja, hogy 400 forint büntetést kell fi­zetnie, megörül. — Máris fizetem, kedves elvtárs — és nyúl a pénztár­cájához. Mert a felesége azt jósolta: pár évre lecsücsül- tetik... A következő ügy már nem ilyen „egyhangú”. Két törteli asszonyság nyomakodik be az irodába. Amit elkezdtek a folyosón, folytatják itt is. Jöhet a következő! — Hazudsz — rikácsolja a jó húsban levő termetes hölgy —, mert az ásót nem adtátok vissza! Az sem igaz, hogy meg akar­talak ütni. Mert ha akartalak volna, nem lennél itt, te ... ! — A keresztfiam vitte visz- sza te ... Még ezt is letaga­dod! — így a másik. A kihallgató rendőrtiszt vet véget a vitának. Arra a szóra, hogy béküljenek ki, fejüket rázzák. Nem! Ök aztán so­ha ! A panaszos ugyan nem kí­vánja a másik megbüntetését, de villámló szemekkel távozik. Az ügy itt befejeződött, de hogy a két szomszédos ház asszonya között nem ért vé­get az ásóvita, szinte bizto­sak vagyunk benne. Nyílik az ajtó. Kétségbeesett asszony ke­resi 18 éves lányát. Jó helyen, mert itt van a fog­dában. A jegyzőkönyvből: N. N. törteli lakos, 18 éves, munka- nélküli, üzletszerű kéjel- gésért van letartóztatva. Az anya hüledezik. A jövő század legénye... Milyen lesz a jövő század embere? Izomkolosszus, atléta- termetű-e, hihetetlen fizikai teljesítményekre képes, vagy vékony, karcsú, finom mozgá­sú, bonyolult feladatok végzé­sére alkalmas? Pontos válasz nincs, viszont tudatosan ké­szülni kell a fizikum változá­sára. A gépesítés minden ed­digi képzeletet felülmúl majd a XXI. században. A fizikai erő helyét elfoglalja az agy­rendszer megnövekedett mun­kája. A jövő század emberé­nek alkalmassá kell válnia a gyors és a mindenkor legked­vezőbb döntések meghozására. Már fújdogálnak a forradalmi szelek a testnevelés terén is, hogy új tematikával képes legyen ezekhez az igé­nyekhez megfelelően alkal­massá tenni az élő szervezetet. — Az egyik vállunkról jól­lehet elkerült a súly, és egyre kevesebb nehéz fizikai munkát kell végeznünk, de kaptunk he­lyette eleget a másikra — mondja dr. Nádori László, a Testnevelési Főiskola kutató- intézetének főosztályvezetője. — Próbáljon meg egy órán át koncentráltan figyelni egy bonyolult kapcsolótábla jelző­lámpájára — mondja. — És szükség esetén százszor is dön­teni, cselekedni: egy-egy oda­való gombnyomással utasítást adni egy egész gépezetrend- szemek. Az eredmény egészen bizonyosan várakozáson felüli fáradtság lesz. Oka, hogy még nem vagyunk alkalmasak vi­lágméretekben az ilyen újfajta teljesítményekhez megkívánt munkára, gyenge az emberiség figyelmi, idegrendszeri állóké­pessége. A testnevelésnek meg kell találnia az új módszere­ket, hogy a szervezet fizikailag is képes legyen az effajta „erőkifejtésre”. Kísérleteket folytattak az NDK-ban tíz évig 20 ezer gye­rekkel. A megfigyeléseket 8 Autóbuszvezetői jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőt FELVESZÜNK. Jelentkezés a fóti kutyatelep melletti telephelyünkön. Papírfeldolgozók Ktsz éves korban kezdték, és 18 éves korig jegyezték rendsze­resen. A számítógépeken a sor, hogy kidolgozzák, rendszerez­zék a tapasztalatokat, egyes korosztályoknál milyenek az életkori adottságok. Ennek alapján lehet majd kidolgozni azt a testnevelési programot, ami a szervezetet a felnőtt kor­ra segít alkalmassá tenni, hogy helyt tudjon állni a megválto­zott körülmények között is. Hiszen eredendően alkalmasak vagyunk; az ember rendelke­zik a legösszetettebb szerkezet­tel, a születés pillanatában már birtokában vagyunk va­lamennyi idegsejtnek, csak a későbbiek során kell megtaní­tani ezeket a legbonyolultabb feladatokra is. Egy óvodások között végzett kísérletsorozat egészen fan­tasztikus eredményt hozott: kiderült, hogy az eddig kis ügyetlenkének tartott három­négy évesek képesek voltak a bonyolult labdajátékokat játszva elsajátítani, megtanul­ni, összefüggő tornagyakorla­tokat végezni, magabiztosan dobtak célba a kis labdával. Összegezve: rövid idő alatt hét-nyolc éves gyerekek moz­gásszintjére jutottak. — És ez a „játszva tanulás“ a döntő — mondja dr. Nádori László. — Hisz az új mozgás­igény könnyed, gyors, rugal­mas embertípust igényel. Is­mét előtérbe kerülnek tehát a labdajátékok, amelyek ilyen irányban fejlesztik képessé­geinket. A heti két testnevelé­si óra az iskolákban nem ele­gendő. A két óra között oly hosszú az idő, hogy a szerve­zetben nem hozhat létre össze­függő hatást. Az iskolán kívül, állandó és mindenki számára elérhető sportolási lehetőséget kell találni. Erről a problémá­ról vitatkozni lehet, de meg­kerülni nem. Ha fiatal korban nem tesszük alkalmassá a szer­vezetet biológiailag az új fel­adatok elvégzésére, ezt később pótolni nem lehet. Később sú­lyosan megbosszulja magát a mulasztás. Csupán Lipcsében például húsz iskolai fedett uszoda épült, nálunk a megle­vő lehetőségeket sem használ­juk ki. — Ha gép mellett nyolc órát ül egy munkásnő, ugyan­azt a mechanikus néhány mozdulatot végzi napról nap­ra, évről évre, ez az állapot már az életfunkciót is veszé­lyeztetheti, ha nem biztosítunk neki változatosságot, mozgási, sportolási lehetőséget. A sportteljesítmények foko­zásában is a tudományos szempontok kerültek előtérbe: már régen „kevés” egy jó edző, mert csak akkor lehet az élsportolótól új, jó eredményeket kapni, ha ösz- szetetten, pszichológus és szo­ciológus, orvos és módszertani szakember dolgozza ki prog­ramjukat. Mondják: a mi lab­darúgóink eleget edzenek. De talán nem helyes módszerrel. Nem a mennyiség, hanem az iram az öldöklő. Lehet, hogy három órát is elfocizgatnak, de 90 perc koncentrációt nem bír­nak. Erre alkalmassá kell ten­ni a sportolókat is, miként a dolgozókat is teljesítményük növelésére, ha azt akarjuk, hogy képesek legyenek eleget tenni az új igényeknek, hova­tovább a XXI. század követel­ményének. Regős István Megszülettem. Ügy érzem, mintha bőgnék, miközben a kerületi tanács végrehajtó bi­zottsága nevében szeretettel köszöntik szüléimét, abból az alkalomból, hogy én megszü­lettem. Én továbbra is csak bőgök, pedig már nevem is van: Gedeon. Akkor a névadó szülők felemelnek és a vb ne­vében az anyakönyvvezető hozzám beszél: légy hű fia... Iskolás lettem. Belépek szü­leimmel az iskolaudvarra, ahol az évnyitót tartják, azon­nal hozzámlép egy hölgy, ké- zenfog és elcipel anyukámtól, apukámtól és odavisz egy cso­mó gyerek közé. Beállít a har­madik sorba. Kapok egy rú­gást hátulról, vissza akarom adni, de azt suttogják, hogy adjam tovább, tehát én nem hátra, hanem előre rúgok. Egy bácsi mikrofonba beszél, hogy tartsuk meg a kisdobo­sok kötelességeit, hogy most a második otthonunkba léptünk. Kapok még egy rúgást, auto­matikusan továbbadom. Gacs Gedeon, szól rám a hölgy, aki kézenfogott, nem hallottad, hogy a kisdobosnak elsősor­ban tanulnia kell és a halán­tékom felett meghúzza a ha­jamat. Ballagok. Tele a kezem vi­rággal, kis oldalzsák' a válla­mon. Énekelünk. A lányok sírnak, a fiúk komor arcot vágnak. „Itt hagyjuk kedves iskolánk...” Már alig vártam. Gyertek vissza, az alma ma­ter mindig visszavár, hallom a. diri hangját. Vissza is jövök, de csak táncolni, mert Eszter még csak másodikos, van még két éve, addig kénytelen va­gyok idejárni táncolni. Balla­gok. Ember lett belőletek, mi tettünk azzá benneteket, hal­lom a diri hangját Elhaladok küldetés — így kell neki! Tessék csak jól megbüntetni, mert én már nem bírtam vele! — és mérgesen ránk csukja az ajtót. öten várnak még a folyo­són. Az előadó fáradtan szól a gépírónőnek: — Jöhet a következő. Soká lesz még délután négy óra. Mindennap más város mu­tatkozik be Kecskeméten, a megye 25 éves fejlődését be­mutató telpülésfejlesztési ki­állításon. A hét a bajaiak programjával kezdődött, ked­den a kiskunhalasiak szere­peltek, szerdán a kalocsai, teg­nap a kiskunfélegyházi napra került sor. A kalocsai napon piros pap­rikafüzérek díszítették a tab­lókat, a tarka virágos hímzé­sek teremtettek sajátos han­gulatot. Bemutatkoztak a vi­lághírű pingáló asszonyok is. Hófehér kartonra Szabadi Gusztáváé pingáló asszony írta a színes virágmotívumo­kat, Boldizsár György né uszodi népművész pedig a to­jásfestést, illetve karcolást mutatta be. A ritka művészet­nek — amelyet már nagyon sok világvárosban megcso­Az ország egyik legnagyobb kavicsbányájában: a nyéklád- házi mesterséges tó partján megkezdték a MAHART és az NSZK-beli Mohr cég kooperá­ciójában épült új óriás kot­róhajó műszaki átadását. A napi négy és fél ezer köbméter kavics kitermelésé­re alkalmas úszókotró „hajó­testét” magyar üzemekben ké­szítették, berendezéseit pedig a Német Szövetségi Köztár­saságból szállították. A hajóra szerelt csörlőtartó magassága HÜSZ ESZTENDEJE, 1950 novemberében jelent meg az első olyan mű, amelynek gon­dozójaként az Ifjúsági Könyv­kiadót jelölték meg. Az idő szalad. Az if júságikönyv-kiadás újszülöttje korban is lassan felnőtté érik. Korban is, mert szerepkörben, munkája tartal­mában, küldetése teljesítésé­ben már régen azzá lett. A dáltak — most is nagy sike­re volt. Ma Kiskőrös programjára kerül sor. Játék dömping A TRIÁL Vállalat csütörtö­kön szakmai bemutatót rende­zett karácsonyi játékválaszté­kából. A Divatcsarnok Lotz- termében rendezett kiállításon mintegy 4500 féle játékot, köz­tük 240 újdonságot mutatnak be. A játékok nagy része már az üzletekben van, s a követ­kező hetekben folyamatosan kapják az utánpótlást. Novem­ber végétől előzetes rendelés nélkül is felkeresik a boltokat a TRIÁL mozgóraktárai, ahon­nan az üzletvezetők azonnal megkaphatják a náluk hiányzó játékokat eléri a 12 métert. Kanalával egyszerre hat köbméter kavi­csot emelhetnek ki. Az új óriás kotró a 3-as szá­mú bányatóban kezdi meg munkáját és öt önjáró uszály szállítja az általa kitermelt ka­vicsot a kikötőbe, ahonnan szállítószalagon jut el az osz­tályozóüzembe. Az új kotró­val a jövő héten kezdik meg a folyamatos termelést. Még az idén mintegy 70 000 köb­méter kavicsot bányásznak vele. húsz év összesűríthető a szá­mok tömör nyelvén négy adat­ra. A kiadott könyvek száma 3336, 73 millió példányban, s az egyéb műveké 850, nyolc­millió fölötti példányszámban. A számok szűkszavúak. Mel­léjük, mögéjük kell gondolni mindazt, amit sűrítenek. A vállalkozás bátorságát, hogy külön kiadója legyen az ifjú­sági irodalomnak. Az erőfeszí­téseket, hogy valóban irodal­mat kapjanak kisebbek és na­gyobbak, s az irodalom mellett ismereteket, tájékoztatást a vi­lág ezer csodájáról, tudnivaló­járól. A fejtörést, miként le­hetne bővíteni az ifjú könyv­barátok táborát. Az örömöt, hogy rangos díjat kapott vala­melyik mű szerzője. A kudar­cok keserűségét, hogy a szno­bizmus olykor lábrakap, s megpróbálja kirekeszteni az ifjúsági műveket s alkotóikat az irodalomból... Csak így, a számok mellé ezt is odatéve, kerekedik ki két évtizedről a kép. KÜLDETÉST IRTUNK a címben, s szerepelt e hangza­tosnak tűnő kifejezés a fönteb- bi bekezdésben is. Nem túl­zás? Abból a nagyon egyszerű tényből kell kiindulni, hogy az ifjú olvasók túlnyomó többsé­ge később, felnőtt korában is a Detű, a könyv, az igazi iroda­lom barátja marad. Aki meg­szerette a szellemi gyarapodás e semmi mással nem helyette­síthető útját, az többet érő em­berré válik. Küldetést teljesít; tehát kiadó, szerkesztő, il­lusztrátor, amikor következe­tesen vállalja a holnap „olvasó népének” kialakítását. Mi tel­jesedett e küldetéstől? Sok minden. Sikerült gyermekek tömegéhez eljutó sorozatokat létrehozniuk, mint amilyenek a Delfin-, a Búvár-, a Sirály­könyvek, a Képes Történelem, a Nagy Emberek Élete — eb­ből például már az 52. kötet­nél tartanak! — s a rendszere­sen megjelenő évkönyvek. Példányszámok, szerzők, so­rozatok és — gyermekek, if­jak. Akik ízlelgetve válogat­nak a könyvtárak polcain, a könyvesboltok pultjainál. Akik várják a sorozat következő kö­tetét, akik édes izgalommal le­sik, mi történik a szívükbe zárt hőssel kalandjai során, akik értő, okos fejjel fogadják ma­gukba a világ földrajzi, tech­nikai, történelmi eseményeit, érdekességeit. Átgondoltság, következetesség éppúgy szük­ségeltetik tehát a kiadó mun­kájához, mint — szeretet. És hit a küldetés értelmében. Olyan hit, mely nem illan el a mellőzöttség, a lebecsülés, a hallgatás közepette sem. Mert legtöbbször — no, nem az ol­vasók részéről — ez kíséri munkájukat. Hiba! A HÜSZ ESZTENDEJE tar­tó, s ezer dologban teljesített küldetés jó alkalom arra, hogy az_ ünnepi méltatás szálakat szőjön a hétköznapokhoz. Azokhoz a hétköznapokhoz, amelyekben felnőtté érett az ifjúságiköny-kiadás, illő hát, hogy — az irodalom minden rangú munkása — felnőttként bánjon vele. Nem is a kiadó, a szerzők, hanem: az olvasók, ma ifjú, holnap felnőtt olva­sók, tehát végső soron az iro­dalom érdekében. (M) l/ csak természetes... — Olajkályhával sajnos nem szolgálhatok, de hűtő­gépből akár húszat is adha­tok... (Zsoldos rajza) PRÉDIKÁCIÓ Eszter előtt, virágot nyújt át, én súgom, hogy délután há­romkor. Kiléptek az életbe, mi könnyes szemmel engedünk utatokra, mondja a diri. Esz­ter jön mellettem, osztályfő­nököm rámszól, hogy Gedeon, még nem lépett ki az életbe. Dolgozni járok. Az első nap jelentkezem a személyzeti osztályon, bemutatom az ira­taimat. Nézze, mondja az osz­tályvezető, egyelőre még csak ennyit kap, viszont ha meg­becsüli magát, gyorsan emel­kedhet a fizetése, öntudatosan, fegyelmezetten dolgozzon. Persze most még nem kerül­het arra a helyre, ahová je­lentkezett. De én ezt tanul­tam a szakközépiskolában, ve­tem közbe. Kérem, mi azt na­gyon jól tudjuk, de nekünk fiatal, értelmes szakemberekre máshol is szükség van, ne kezdje rögtön ellenkezéssel, mi biztosítjuk magának a munkához való jogot, ne éljen vissza vele. De én ott semmi hasznot nem tudok hajtani. Kérem, a társadalom ide ál­lította, és maga ugye KIS2- tag. Mit csinálok majd én ott. Ugyan, az a lényeg, hogy becsülettel, szívvel dolgozzon. Megházasodtam. Az anya­könyvvezető gyengéd mo­sollyal néz ránk. Szeressük egymást, legyünk hűek, eny- nyit veszek ki mondataiból, mert képtelen vagyok figyel­ni. Eszterre figyelek. Nagyon szeretem Esztert. A szerelem megnemesíti az embert, hal­lom az anyakönyvvezetőt, a szerelem megtermékenyít, mint a virágot a méhek. Most eszembe jut, jaj, csak ne jöj­jön hat hónapra a gyerek. A házasság, szerelem, gyerek nélkül mit sem ér, utódaink­ban élünk tovább, mondja az anyakönyvvezető. Eszter rosz- szul lesz, görcsei vannak, re- begi és a hasához kap. Tehát mégis hat hónap múlva, gon­dolom rémülten. Mert a gye­rek a házasság értelme, hal­lom, de nem nyugszom meg. Nyugdíjaztak. Igazgatóm szépen beszél. Tisztességesen, becsülettel dolgoztál, építet­ted a szocializmust, s most pihenni mész, hogy helyedet átadhasd. Persze, gondolom, hogy végre pénzt kereshessek néhány szövetkezetnél. A nyugdíjról kormányunk gon­doskodik, mondja az igazga­tóm, minden évben emelik, mert az öregekről nem feled­kezünk meg. Emelik, lehet, hogy lemondok róla, ha jól bejön a szövetkezet. Tisztessé­gesen megőszültél, mondja az igazgatóm, egy kicsit zavarba jön, mert egy ősz hajszálam sincs, aztán hallom, hogy visz- szavárnak, tanítgassam a fia­talokat. Majd, ha hülye le­szek, ki fog arra ráérni, a szö­vetkezet mellett. Meghaltam. Érzem, hogy így van. Már a koporsóban fek­szem. Lassan leengednek a sírgödörbe. Saját halottunk­nak tekintjük, mondja az egyik szövetkezet párttitkára, ahol a nyugdíj után dolgoz­tam. Nagy veszteség ért ben­nünket. De még milyen nagy — gondolom —, legalább 300 ezer, de ezt a titkot magam­mal viszem most már a sír­ba, ha eddig nem jöttek rá a revizorok. Berkovits György (cs.) KECSKEMÉT Naponta más város... Hat köbméter kavics az óriás kanálban

Next

/
Oldalképek
Tartalom