Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-13 / 266. szám
2 “•"^tívlap 1910. NOVEMBER 13., PÉNTEK Krimi és politika Kanada térképe. A sötéten pontozott rész Quebec tartomány sebb iparfejlesztést követel Quebec számára. Hogy a lakosság többsége ezeket az egészséges keretek között maradó követeléseket támogatja, azt jelzi, hogy a tartomány legnagyobb városának, Montrealnak a polgármesterét, Jean Drapeau-t október végén, a krízis tetőpontján 92 százalékos többséggel választották újra. Hívei a városi tanács mind az 52 helyét megszerezték és teljesen kiszorították onnan a szélsőségeseket. Ezek a szélsőségesek az illegális „Québeci felszabadítási frontban” tömörülnek, amely a tartományt el akarja szakítani Kanadától és független országgá akarja tenni. A szeparatisták tényleges aktivistáinak számát háromezernél kevesebbre becsülik. A rendőrség szerint a frontnak 22 sejtje van, egyenként 130 taggal. Erejét elsősorban szervezettsége és szigorú illegalitása adja, ami lehetőséget nyújt brutális terrorcselekedetek végrehajtására és politikai zsarolásra. Az is világos azonban, hogy a front támogatásra talál Quebec legelkeseredettebb és legszegényebb mezőgazdasági vidékeinek lakói között. Kanada nemzetközi jelentősége mái4 olyan komoly, hogy az or- országot gyötrő válságot nem lehet egyszerűen belső kanadai kérdésként felfogni. Ismeretes, hogy az amerikai tőkének uralkodó pozíciói vannak Kanadában. Trudeau, a fiatal kanadai miniszter- elnök kormányrakerülése óta a politikában megerősödött az az irányzat, amely korlátok között akarja tartani az amerikai tőke hatalmát és egész sor nemzetközi akcióban demonstrálta Kanada pozitív, függetlenségi törekvéseit. (Ilyen volt legutóbb a diplomáciai kapcsolatok felvétele Kínai Népköztársasággal.) A québeci ultraszeparatisták terrorja tehát egy mind belpolitikai, mind nemzetközi viszonylatban pozitív vonásokkal rendelkező kormány helyzetét fenyegeti. Quebec tartomány az ország keleti, az Atlanti-óceánhoz legközelebb eső részén stratégiailag is kulcshelyzetet foglal el. Ha a tartomány elszakadna Kanadától, ennek kettős következménye lenne. Az első mindenképpen az, hogy az angol nyelvű tartományokban lavinaszerűen megerősödnék az Egyesült Államokhoz való csatlakozás mozgalma. Nagyon valószínű, hogy néhány év alatt ezek a tartományok Washingtonhoz csapódnának. A második következmény az lenne, Kanadában immár egy hónapja, Október lG-a óta tart a rendkívüli állapot, amely valójában háborús szükségállapotnak felel meg. A kanadai alsóház a múlt héten elsöprő többséggel, 152:1 arányban fogadta el a kormány által javasolt ideiglenes rendfenntartó intézkedéseket. Az események felszínén a kanadai és a nemzetközi közvéleményt továbbra is a kanadai dráma detektívregenybe illő részletei foglalkoztatják. Miután La- porte, Quebec tartomány munkaügyi miniszterének holttestét megtalálták egy repülőtérhangárban hagyott gépkocsi csomagtartójában, a terroristák által elrabolt Cross angol kereskedelmi tanácsos sorsa foglalkoztatja a világot. Elrablói éppen a napokban küldtek fényképeket a hatóságoknak, s ezek alapján azt állítják, hogy a diplomata még mindig életben van. Ez azonban csak a „krimi”. A detektívregény mögött mély politikai válság rejtőzik, amely a világ egyik leggazdagabb és mindeddig legnyugodtabb országát páratlanul mély politikai válságba sodorta. E válság gyökerei valójában igen régi keletűek. A körülbelül 20 milliós Kanada lakosságának valamivel több mint 30 százaléka francia. Eredetileg ugyanis 1603 óta Samuel de Champlain vezetésével a franciák kezdték gyarmatosítani a mai Kanadát. Az angolok csak 60 évvel később érkeztek és újabb száz évig tartott, amíg 1763-ban a hatéves háború után egész Kanada az angolok birtokába került. Ez volt a nagyarányú „angol népvándorlás” kezdete. Az eredeti francia kolonia- listák gócpontja, Quebec tartomány azonban néprajzilag is, meg nyelvében és szellemében is sok szempontból francia maradt. Kanada tizenkét tartománya közül ez a második legnagyobb: nagyságra nézve csak a gyakorlatilag lakatlan északnyugati területek múlják felül. Ami a lakosságot illeti, csaknem hatmillió ember él Quebecben. Ezeknek 80 százaléka francia eredetű és vagy csak franciául beszél vagy kétnyelvű. A gyorsan fejlődő Kanadában Quebec viszonylag elmaradott tartomány. Erőteljesen megőrizte mezőgazdasági jellegét. Nyíltan meg kell mondani, hogy ebben a francia lakosság és helyi vezetői is bűnösök. Quebec politikailag és vallásilag egyaránt bigottan katolikus, reakciós sziget maradt az általában polgári liberális Kanadában. A helyzetet konzerválta, hogy 1944—-1959-ig Duplessis vezetésével egy francia nacionalista és ugyanakkor mélységesen reakciós politikus volt a tartomány vezetője. Az ő bukása után hajlékonyabb politikusok következtek ugyan — azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy ne szélesedjék a szakadék a rohamosan amerikanizálódó és gazdagodó angol-Kanada, valamint Quebec tartomány között. Ez a gazdasági elmaradottság és a belőle fakadó politikai hátrányok, érvényesülési nehézségek jogos elégedetlenséget keltének á francia többségű Quebec tartomány lakosaiban. Számos, a francia lakosságot tömörítő politikai párt van, amely reális politikai célkitűzésekkel lép fel és az egységes kanadai állam keretei között egyrészt nagyobb ön- kormányzatot, másrészt erŐteljehogy Quebec — mint önmagában gazdaságilag életképtelen egység — még jobban elszegényednék. Ennek következtében egyre jobban ki lenne szolgáltatva az Őt körülvevő USA—kanadai komplexum nyomásának. Mindebből az következik, hogy a nemzetközi politikai és stratégiai helyzet józan egyensúlyának fenntartása az ultraszcparatista törekvések elvetését követeli meg. Végső elemzésképpen ezek a ter- torista-szeparatísták az észak felé irányuló USA-terje3zkedés politikája számára teremtenek alapot az amerikai kontinensen. Ezért nemcsak a kanadai nép, hanem nemzetközi élet stabilitásáért aggódó valamennyi ország érdeke, hogy Quebec tartomány valóban meglevő súlyos gazdasági és társadalmi problémái az egységes kanadai állam keretei között oldódjanak meg. Öt év alatt tizenötszörösére emelkedett a tüzelőolaj-fogyasztás (Folytatás az 1. oldalról.) hordóra való olajat vesznek meg egyszerre. Az év végére már 1 832 000 háztartásban használnak gázt, a földgáz felhasználását nem korlátozzák, tehát tikár lakószobát iß fűthetnek vele. Nem ilyen kedvező a helyzet a városi és a PB-gáznál; ezekből elsősorban a konyhákba jut s csak azután — és kismértékben — van lehetőség a lakószobák fűtésére. A propán-bu- tángáz fogyasztóknak azt ajánlják, hogy igyekezzenek tartalékpalackot beszerezni, ezzel könnyíthetnek a telepek raktározási gondjain és a vásárlást is egyszerűbbé teszik. 1975-ben különben három hazai háztartásból már kettő rendelkezik majd gázzal. AZ ARAB SZOCIALISTA UNIÓ ötödik országos kongresszusának résztvevői csütörtökön este egyhangúlag Anvar Szadatot választották meg az ASZÚ elnökévé. BUKARESTBEN csütörtökön aláírták a Román Szocialista Köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését HIC ET NUNC (Folytatás az 1. oldalról.) amely előrehaladni kíván úgynevezett keleti politikájában. Másrészt mert — az FDP jó eredményével — személy szerint az FDP elnökének, a varsói tárgyalásokat nyugatnémet részről vezető Walter Scheel külügyminiszternek a pozíciója is megerősödött. Csapást mért viszont a hes- seni eredmény az utóbbi időben egyre hevesebben támadó nyugatnémet visszahúzó erőkre, a revansista-militarista csoportosulásokra. Scheel, Bristol-beli pohárköszöntőjében a többi között kijelentette: a tanácskozások eredményes befejezése fordulatot hozhat egész Európa történetében. Az európai béke és biztonság hívei remiélik — és most már egyre több okuk van a reménykedésre —, hogy a sokáig húzódó, de komoly, elmélyült és alapos lengyel— nyugatnémet tárgyalások végül is_ csakugyan egy egész Európára nézve kedvező szerződéssel jutnak el a befejezéshez. DAMASZKUSZ Eddig 135 felszólalás Damaszkuszban folytatja munkáját a Szíriái Baath-párt rendkívüli kongresszusa. A kongresszus szerdán este számos határozatot fogadott el hazai, arab és nemzetközi kérdésekről. A rádió rövid statisztikát is közölt a két hete folyó tanácskozásról. Eszerint 135 felszólalás hangzott el, s mindannyit a demokratizmus magas színvonala, a teljes őszinteség és felelősségtudat jellemezte. A 32. Maria Adolorata Casalini asszony az olaszországi Brindi- siben szerdán 32. gyermekének adott életet. A 41 éves asszony az újszülött kislányt Romina Power művésznő után Rominának nevezte el. A 32 gyermek közül tizenöten vannak életben: kilenc kislány és hat fiú. A METRÓ FOGLYAI Kedden, a munkanap befejeződése után, amikor a legtöbben utaznak a New York-i metrón, ismeretlen okból működésbe lépett több vészfék, egyes vonalakon megálltak a vonatok, megbénult az egész forgalom. Amikor újra megindultak a járatok, az egyik túlzsúfolt szerelvény megakadt az emelkedőn, az utána következő vonat szintén megállt. így több mint 3000 utas a két szerelvény fogja lett. Az utasok, miután meggyőződtek arról, hogy senki sem szabadítja ki őket, hozzáláttak a vagonablakok betöréséhez. Megpróbáltak kijutni a sínekre, majd a vészkijáratokon keresztül az utcára. A balesetek elkerülése végett kikapcsolták az alagútban a villanyt. Az áramszünet azt eredményezte, hogy más vonalakon is megálltak a vonatok. A történtek következtében több mint 250 000 New York-i lakos, aki munkájából igyekezett haza, órákon át a sötét és fülledt vagonokba rekedt. Több embert szívrohammal vagy eszméletlen állapotban szállítottak kórházba. SALVADOR ALLENDE elnök rendeletére amnesztiát kapnak Chilében a politikai foglyok. BALOLDALI nagygyűlésen vett részt szerda este Párizsban Bernadette Devlin kisasz- szony angol parlamenti képviselő, aki, mint ismeretes, nemrég töltötte ki négyhónapos börtönbüntetését CSAK RÖVIDEN Gyászmise a Notre-Dame-bait A Notre-Dame-ban (balról jobbra): Saragat olasz köztársasági elnök, Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének elnöke, Makariosz ciprusi elnök, Kekkonen finn köztársasági elnök, Baudouin belga király, Ranier monakói nagyherceg, Juliana holland királynő és Mohamed Reza Pahlavi iráni sah. (Folytatás az 1. oldalról.) tagjai és Párizsba érkezett külföldi államfők és kormányférfiak tisztelegtek De Gaulle emléke előtt. Az ünnepi gyászmisét Marty bíboros, Párizs érseke celebrálta. Leonyid Brezsnyev, Alexej Koszigin és más szovjet vezetők csütörtökön felkeresték a moszkvai francia nagykövetséget és Roger Seydoux nagykövetnek kifejezték részvétüket De Gaulle tábornok elhunytával kapcsolatban. A szovjet vezetők beírták nevüket a látogatók könyvébe. A moszkvai francia nagy- követség előtt jóformán percenként állnak meg a gépkocsik, az érkezők leróják kegyeletüket a nagy francia államférfi elhunytával kapcsolatban. Élükön Grecsko marsall honvédelmi miniszterrel megjelentek a nagykövetségen a szovjet katonai parancsnokok és kegyelettel emlékeznek az elhunyt tábornokra, a „harcoló Franciaország’’ vezetőjére a második világháború idején. A Francia Köztársaság budapesti nagykövetsége Charles De Gaulle tábornoknak, a Francia Köztársaság volt elnökének elhunyta alkalmából a belvárosi főplébánia templomában csütörtökön misét mondatott, amelyen Raymond Gastambide nagykövet vezetésével részt vettek a budapesti francia kolónia tagjai. A misén megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Hollai Imre, a Külügyminisztérium csoportfőnöke is. A misét dr. Szabó Imre püspök, esztergomi apostoli kormányzó celebrálta nagy papi segédlettel. Franciaország minden templomában 15 órakor megkon- dultak és De Gaulle-ért szóltak a harangok. Colombey- les-Deux-Englisesben, amely ' csütörtökön egy napra „Franciaország fővárosává vált” — ugyanebben az időpontban kezdődött meg Charles De Gaulle temetése. A francia nemzeti lobogóval borított egyszerű tölgyfakoporsót páncélkocsi — amelynek forgó- tornyát leszerelték — vitte a családi kúriából a helyi templomiba. Itt egyórás gyászszertartással búcsúztatták az elhunytat. A misét Atton lang- rosi püspök, Jaugey kanonok, a helyi plébános és Francois De Gaulle atya, az elhunyt unokatestvére concelebrálta. A padsorokban a család, az egykori harcostársak, a helyi tisztségviselők és néhány kivételezett foglaltak helyet. Jelen volt André Malraux, egykori kulturálisügyi állam- miniszter és az elhunyt egyik legrégibb híve, Massu tábornok. A templomon kívül több ezer főnyi tömeg hallgatta végig a gyászmisét, amelynek végeztével fiatalemberek vál- lukra emelték a koporsót — amelyet a családtagokon kívül csak a Saint Cyr-i Katonai Akadémia két hallgatója és a tábornok legközvetlenebb környezetének tagjai kísértek ki a temetőbe — néhány perccel 16 óra után eresztették le a sírba. A sír fejéhez helyezett egyszerű, fehér márványtáblán ez olvasható: „Charles De Gaulle, 1890—1970.” A családtagok távozása után megkezdődött a tisztelők végeláthatatlan sorának elvonulása a friss hant előtt. A tábornok végakaratának megfelelően gyászbeszéd sem a ravatalnál, sem a sírnál nem hangzott el. Georges Pompidou francia köztársasági elnök csütörtökön hat államfőt fogadott azok közül, akik a De Gaulle volt francia elnök emlékére rendezett gyászszertartásra érkeztek Párizsba. Pompidou először külön-külön Richard Nixon amerikai elnökkel és Nyikolaj Podgornijjal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökével találkozott. Georges Pompidou francia köztársasági elnök csütörtök este fogadást adott mindazoknak a külföldi hivatalos vendégeknek a tiszteletére, akik a De Gaulle tábornok emlékére rendezett gyászszertartásra érkeztek a francia fővárosba. A kora esti órákban Párizs híres sugárútján, a Champs Elysée-n megkezdődött a fővárosiak csendes felvonulása a volt államfő emlékére. A szemerkélő esőben több ezren vonultak végig, és virágot helyeztek el az Ismeretlen Katona sírjánál* amely a Diadalív mellett álL
