Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

2 “•"^tívlap 1910. NOVEMBER 13., PÉNTEK Krimi és politika Kanada térképe. A sötéten pontozott rész Quebec tartomány sebb iparfejlesztést követel Que­bec számára. Hogy a lakosság többsége ezeket az egészséges ke­retek között maradó követeléseket támogatja, azt jelzi, hogy a tar­tomány legnagyobb városának, Montrealnak a polgármesterét, Jean Drapeau-t október végén, a krízis tetőpontján 92 százalékos többséggel választották újra. Hí­vei a városi tanács mind az 52 helyét megszerezték és teljesen kiszorították onnan a szélsősége­seket. Ezek a szélsőségesek az illegális „Québeci felszabadítási front­ban” tömörülnek, amely a tarto­mányt el akarja szakítani Kana­dától és független országgá akar­ja tenni. A szeparatisták tényleges aktivistáinak számát háromezer­nél kevesebbre becsülik. A rend­őrség szerint a frontnak 22 sejtje van, egyenként 130 taggal. Erejét elsősorban szervezettsége és szi­gorú illegalitása adja, ami lehe­tőséget nyújt brutális terrorcse­lekedetek végrehajtására és po­litikai zsarolásra. Az is világos azonban, hogy a front támogatás­ra talál Quebec legelkeseredettebb és legszegényebb mezőgazdasági vidékeinek lakói között. Kanada nemzetközi jelentősége mái4 olyan komoly, hogy az or- országot gyötrő válságot nem le­het egyszerűen belső kanadai kér­désként felfogni. Ismeretes, hogy az amerikai tőkének uralkodó po­zíciói vannak Kanadában. Tru­deau, a fiatal kanadai miniszter- elnök kormányrakerülése óta a politikában megerősödött az az irányzat, amely korlátok között akarja tartani az amerikai tőke hatalmát és egész sor nemzetközi akcióban demonstrálta Kanada pozitív, függetlenségi törekvé­seit. (Ilyen volt legutóbb a dip­lomáciai kapcsolatok felvétele Kínai Népköztársasággal.) A québeci ultraszeparatisták ter­rorja tehát egy mind belpolitikai, mind nemzetközi viszonylatban pozitív vonásokkal rendelkező kormány helyzetét fenyegeti. Quebec tartomány az ország ke­leti, az Atlanti-óceánhoz legköze­lebb eső részén stratégiailag is kulcshelyzetet foglal el. Ha a tar­tomány elszakadna Kanadától, ennek kettős következménye len­ne. Az első mindenképpen az, hogy az angol nyelvű tartomá­nyokban lavinaszerűen megerő­södnék az Egyesült Államokhoz való csatlakozás mozgalma. Na­gyon valószínű, hogy néhány év alatt ezek a tartományok Wa­shingtonhoz csapódnának. A má­sodik következmény az lenne, Kanadában immár egy hónapja, Október lG-a óta tart a rendkívüli állapot, amely valójában háborús szükségállapotnak felel meg. A kanadai alsóház a múlt héten el­söprő többséggel, 152:1 arányban fogadta el a kormány által java­solt ideiglenes rendfenntartó in­tézkedéseket. Az események felszínén a ka­nadai és a nemzetközi közvéle­ményt továbbra is a kanadai drá­ma detektívregenybe illő rész­letei foglalkoztatják. Miután La- porte, Quebec tartomány mun­kaügyi miniszterének holttestét megtalálták egy repülőtérhangár­ban hagyott gépkocsi csomagtar­tójában, a terroristák által el­rabolt Cross angol kereskedelmi tanácsos sorsa foglalkoztatja a világot. Elrablói éppen a napok­ban küldtek fényképeket a ható­ságoknak, s ezek alapján azt ál­lítják, hogy a diplomata még mindig életben van. Ez azonban csak a „krimi”. A detektívregény mögött mély po­litikai válság rejtőzik, amely a világ egyik leggazdagabb és mind­eddig legnyugodtabb országát pá­ratlanul mély politikai válságba sodorta. E válság gyökerei valójában igen régi keletűek. A körülbelül 20 milliós Kanada lakosságának valamivel több mint 30 százalé­ka francia. Eredetileg ugyanis 1603 óta Samuel de Champlain ve­zetésével a franciák kezdték gyarmatosítani a mai Kanadát. Az angolok csak 60 évvel később ér­keztek és újabb száz évig tartott, amíg 1763-ban a hatéves háború után egész Kanada az angolok birtokába került. Ez volt a nagy­arányú „angol népvándorlás” kez­dete. Az eredeti francia kolonia- listák gócpontja, Quebec tarto­mány azonban néprajzilag is, meg nyelvében és szellemében is sok szempontból francia maradt. Ka­nada tizenkét tartománya közül ez a második legnagyobb: nagyság­ra nézve csak a gyakorlatilag la­katlan északnyugati területek múlják felül. Ami a lakosságot illeti, csaknem hatmillió ember él Quebecben. Ezeknek 80 százalé­ka francia eredetű és vagy csak franciául beszél vagy kétnyelvű. A gyorsan fejlődő Kanadában Quebec viszonylag elmaradott tar­tomány. Erőteljesen megőrizte mezőgazdasági jellegét. Nyíltan meg kell mondani, hogy ebben a francia lakosság és helyi vezetői is bűnösök. Quebec politikailag és vallásilag egyaránt bigottan ka­tolikus, reakciós sziget maradt az általában polgári liberális Kana­dában. A helyzetet konzerválta, hogy 1944—-1959-ig Duplessis veze­tésével egy francia nacionalista és ugyanakkor mélységesen reak­ciós politikus volt a tartomány vezetője. Az ő bukása után haj­lékonyabb politikusok következ­tek ugyan — azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy ne szélesedjék a szakadék a roha­mosan amerikanizálódó és gazda­godó angol-Kanada, valamint Quebec tartomány között. Ez a gazdasági elmaradottság és a belőle fakadó politikai hátrá­nyok, érvényesülési nehézsé­gek jogos elégedetlenséget kel­tének á francia többségű Quebec tartomány lakosaiban. Számos, a francia lakosságot tömörítő po­litikai párt van, amely reális po­litikai célkitűzésekkel lép fel és az egységes kanadai állam kere­tei között egyrészt nagyobb ön- kormányzatot, másrészt erŐtelje­hogy Quebec — mint önmagában gazdaságilag életképtelen egy­ség — még jobban elszegényed­nék. Ennek következtében egyre jobban ki lenne szolgáltatva az Őt körülvevő USA—kanadai komple­xum nyomásának. Mindebből az következik, hogy a nemzetközi politikai és straté­giai helyzet józan egyensúlyának fenntartása az ultraszcparatista törekvések elvetését követeli meg. Végső elemzésképpen ezek a ter- torista-szeparatísták az észak felé irányuló USA-terje3zkedés poli­tikája számára teremtenek ala­pot az amerikai kontinensen. Ezért nemcsak a kanadai nép, hanem nemzetközi élet stabilitásáért ag­gódó valamennyi ország érdeke, hogy Quebec tartomány valóban meglevő súlyos gazdasági és tár­sadalmi problémái az egységes ka­nadai állam keretei között oldód­janak meg. Öt év alatt tizenötszörösére emelkedett a tüzelőolaj-fogyasztás (Folytatás az 1. oldalról.) hordóra való olajat vesznek meg egyszerre. Az év végére már 1 832 000 háztartásban használnak gázt, a földgáz felhasználását nem korlátozzák, tehát tikár lakó­szobát iß fűthetnek vele. Nem ilyen kedvező a helyzet a vá­rosi és a PB-gáznál; ezekből elsősorban a konyhákba jut s csak azután — és kismérték­ben — van lehetőség a lakó­szobák fűtésére. A propán-bu- tángáz fogyasztóknak azt ajánlják, hogy igyekezzenek tartalékpalackot beszerezni, ezzel könnyíthetnek a telepek raktározási gondjain és a vá­sárlást is egyszerűbbé teszik. 1975-ben különben három hazai háztartásból már kettő rendelkezik majd gázzal. AZ ARAB SZOCIALISTA UNIÓ ötödik országos kong­resszusának résztvevői csü­törtökön este egyhangúlag Anvar Szadatot választották meg az ASZÚ elnökévé. BUKARESTBEN csütörtökön aláírták a Román Szocialista Köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződését HIC ET NUNC (Folytatás az 1. oldalról.) amely előrehaladni kíván úgy­nevezett keleti politikájában. Másrészt mert — az FDP jó eredményével — személy sze­rint az FDP elnökének, a var­sói tárgyalásokat nyugatné­met részről vezető Walter Scheel külügyminiszternek a pozíciója is megerősödött. Csapást mért viszont a hes- seni eredmény az utóbbi idő­ben egyre hevesebben támadó nyugatnémet visszahúzó erők­re, a revansista-militarista csoportosulásokra. Scheel, Bristol-beli pohár­köszöntőjében a többi között kijelentette: a tanácskozások eredményes befejezése for­dulatot hozhat egész Európa történetében. Az európai béke és biztonság hívei remiélik — és most már egyre több okuk van a reménykedésre —, hogy a sokáig húzódó, de komoly, elmélyült és alapos lengyel— nyugatnémet tárgyalások vé­gül is_ csakugyan egy egész Európára nézve kedvező szer­ződéssel jutnak el a befejezés­hez. DAMASZKUSZ Eddig 135 felszólalás Damaszkuszban folytatja munkáját a Szíriái Baath-párt rendkívüli kongresszusa. A kongresszus szerdán este szá­mos határozatot fogadott el hazai, arab és nemzetközi kér­désekről. A rádió rövid sta­tisztikát is közölt a két hete folyó tanácskozásról. Eszerint 135 felszólalás hangzott el, s mindannyit a demokratizmus magas színvonala, a teljes őszinteség és felelősségtudat jellemezte. A 32. Maria Adolorata Casalini asszony az olaszországi Brindi- siben szerdán 32. gyermekének adott életet. A 41 éves asszony az újszülött kislányt Romina Power művésznő után Romi­nának nevezte el. A 32 gyer­mek közül tizenöten vannak életben: kilenc kislány és hat fiú. A METRÓ FOGLYAI Kedden, a munkanap befe­jeződése után, amikor a leg­többen utaznak a New York-i metrón, ismeretlen okból mű­ködésbe lépett több vészfék, egyes vonalakon megálltak a vonatok, megbénult az egész forgalom. Amikor újra megin­dultak a járatok, az egyik túl­zsúfolt szerelvény megakadt az emelkedőn, az utána következő vonat szintén megállt. így több mint 3000 utas a két szerelvény fogja lett. Az utasok, miután meggyőződtek arról, hogy sen­ki sem szabadítja ki őket, hozzáláttak a vagonablakok betöréséhez. Megpróbáltak ki­jutni a sínekre, majd a vész­kijáratokon keresztül az utcá­ra. A balesetek elkerülése vé­gett kikapcsolták az alagútban a villanyt. Az áramszünet azt eredményezte, hogy más vona­lakon is megálltak a vonatok. A történtek következtében több mint 250 000 New York-i lakos, aki munkájából igyekezett ha­za, órákon át a sötét és fülledt vagonokba rekedt. Több em­bert szívrohammal vagy esz­méletlen állapotban szállítot­tak kórházba. SALVADOR ALLENDE el­nök rendeletére amnesztiát kapnak Chilében a politikai foglyok. BALOLDALI nagygyűlésen vett részt szerda este Párizs­ban Bernadette Devlin kisasz- szony angol parlamenti képvi­selő, aki, mint ismeretes, nem­rég töltötte ki négyhónapos börtönbüntetését CSAK RÖVIDEN Gyászmise a Notre-Dame-bait A Notre-Dame-ban (balról jobbra): Saragat olasz köztársasági elnök, Podgomij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének elnöke, Makariosz ciprusi elnök, Kekkonen finn köztársasági elnök, Baudouin belga király, Ranier monakói nagyherceg, Juliana holland királynő és Mohamed Reza Pahlavi iráni sah. (Folytatás az 1. oldalról.) tagjai és Párizsba érkezett külföldi államfők és kormány­férfiak tisztelegtek De Gaulle emléke előtt. Az ünnepi gyász­misét Marty bíboros, Párizs érseke celebrálta. Leonyid Brezsnyev, Alexej Koszigin és más szovjet veze­tők csütörtökön felkeresték a moszkvai francia nagykövet­séget és Roger Seydoux nagykövetnek kifejezték rész­vétüket De Gaulle tábornok elhunytával kapcsolatban. A szovjet vezetők beírták nevü­ket a látogatók könyvébe. A moszkvai francia nagy- követség előtt jóformán per­cenként állnak meg a gép­kocsik, az érkezők leróják ke­gyeletüket a nagy francia ál­lamférfi elhunytával kapcso­latban. Élükön Grecsko mar­sall honvédelmi miniszterrel megjelentek a nagykövetsé­gen a szovjet katonai parancs­nokok és kegyelettel emlékez­nek az elhunyt tábornokra, a „harcoló Franciaország’’ veze­tőjére a második világháború idején. A Francia Köztársaság bu­dapesti nagykövetsége Charles De Gaulle tábornoknak, a Francia Köztársaság volt el­nökének elhunyta alkalmából a belvárosi főplébánia temp­lomában csütörtökön misét mondatott, amelyen Raymond Gastambide nagykövet veze­tésével részt vettek a buda­pesti francia kolónia tagjai. A misén megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Prantner Jó­zsef, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Hollai Imre, a Külügyminisztérium cso­portfőnöke is. A misét dr. Szabó Imre püs­pök, esztergomi apostoli kor­mányzó celebrálta nagy papi segédlettel. Franciaország minden temp­lomában 15 órakor megkon- dultak és De Gaulle-ért szól­tak a harangok. Colombey- les-Deux-Englisesben, amely ' csütörtökön egy napra „Fran­ciaország fővárosává vált” — ugyanebben az időpontban kezdődött meg Charles De Gaulle temetése. A francia nemzeti lobogóval borított egyszerű tölgyfakoporsót pán­célkocsi — amelynek forgó- tornyát leszerelték — vitte a családi kúriából a helyi temp­lomiba. Itt egyórás gyászszer­tartással búcsúztatták az el­hunytat. A misét Atton lang- rosi püspök, Jaugey kanonok, a helyi plébános és Francois De Gaulle atya, az elhunyt unokatestvére concelebrálta. A padsorokban a család, az egykori harcostársak, a helyi tisztségviselők és néhány ki­vételezett foglaltak helyet. Jelen volt André Malraux, egykori kulturálisügyi állam- miniszter és az elhunyt egyik legrégibb híve, Massu tábor­nok. A templomon kívül több ezer főnyi tömeg hallgatta vé­gig a gyászmisét, amelynek végeztével fiatalemberek vál- lukra emelték a koporsót — amelyet a családtagokon kí­vül csak a Saint Cyr-i Kato­nai Akadémia két hallgatója és a tábornok legközvetle­nebb környezetének tagjai kí­sértek ki a temetőbe — né­hány perccel 16 óra után eresztették le a sírba. A sír fejéhez helyezett egy­szerű, fehér márványtáblán ez olvasható: „Charles De Gaulle, 1890—1970.” A családtagok távozása után megkezdődött a tisztelők vége­láthatatlan sorának elvonulása a friss hant előtt. A tábornok végakaratának megfelelően gyászbeszéd sem a ravatalnál, sem a sírnál nem hangzott el. Georges Pompidou francia köztársasági elnök csütörtökön hat államfőt fogadott azok kö­zül, akik a De Gaulle volt francia elnök emlékére rende­zett gyászszertartásra érkeztek Párizsba. Pompidou először külön-külön Richard Nixon amerikai elnökkel és Nyikolaj Podgornijjal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnökével találkozott. Georges Pompidou francia köztársasági elnök csütörtök este fogadást adott mindazok­nak a külföldi hivatalos ven­dégeknek a tiszteletére, akik a De Gaulle tábornok emlékére rendezett gyászszertartásra ér­keztek a francia fővárosba. A kora esti órákban Párizs híres sugárútján, a Champs Elysée-n megkezdődött a fővárosiak csendes felvonulása a volt ál­lamfő emlékére. A szemerkélő esőben több ezren vonultak vé­gig, és virágot helyeztek el az Ismeretlen Katona sírjánál* amely a Diadalív mellett álL

Next

/
Oldalképek
Tartalom