Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
1970. NOVEMBER 12., CSÜTÖRTÖK rt»i Meet '&Űrlap Kádár János fogadta az EAK új nagykövetét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, bemutatkozó látogatáson fogadta Moustafa Ahmed Moukhtart, az Egyesült Arab Köztársaság új budapesti nagykövetét. A DRASPO-ÜGY Kiknek a javát védik a ráckevei Rákócziban? MALAYSIA! KERESKEDELMI KÜLDÖnSfG IMPESTN Mohamed Khi Dzsohari kereskedelmi és iparügyi miniszter vezetésével héttagú malaysiai kereskedelmi küldöttség érkezett szerdán Budapestre, hogy tanulmányozza a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítésének lehetőségeit. Távközlés Révfalun A negyedik ötéves terv nagyszabású — mintegy 500 millió forintos — beruházásaként felépül Győr-Révfalun a közlekedési és távközlési műszaki főiskola. A főiskola építése 1971-ben kezdődik meg. A tervek szerint helyi erőforrásokból szolgálati lakásokat is építenék a főiskola oktatói számára. A tanulmányi épület mellett három korszerű műhelycsarnok, 1200 személyes kollégium és sportcsarnok teszi teljessé az új létesítményt. A Ráckevei Járásbíróság a B. 151./1970—20 számú ügy- ! ben — október 20-án — ítéletet hozott. Draspó Rudolfot, a ráckevei Rákóczi Termelőszövetkezet művezetőjét bűnösnek találta a tsz cégére alatt elkövetett üzérkedésben és a társadalmi tulajdon ellen elkövetett sikkasztásban, s ezért 1 év és 8 hónapi szigorított börtönre és 4000 forint pénz- büntetésre ítélte. A maratoni tárgyalás, amely júniusban kezdődött, véget ért, a több kilónyi szakértői és tanúvallomási irat „aktává” lett. A bűnös — mondhatnánk — megkapta méltó büntetését, illetékesek, akik Draspó Rudolf működésének teret adtak, a szabálytalan építkezéseket, a csalást, sikkasztást lehetővé tették — levonták a tanulságokat, tisztább lett közéletünk eme mikrorésze. Amiért ez ügyet újból tolira vesszük azonban, éppen az események különös fordulata: a fővádlottat kivéve mindenki és minden érintetlenül maradt. Családi alapon Kezdjük a sors „szeszélyével”, amely a másik két vádlottat — a közkegyelem jóvoltából — kiragadta az igazságszolgáltatás hatóköréből. Draspó Rudolfnéról van elsősorban szó, aki — mint a ráckevei Rákóczi Tsz főkönyvelője pontatlan adminisztrációjával teremtett olyan helyzetet, amelyben ezeket a szabálytalanságokat, sőt bűnös sikkasztásokat el lehetett követni. Draspó Rudolf művezető anyagelszámolásait feleségének, Draspónénak kellett „ellenőriznie”. Így került az asz- szony is a vádlottak padjára, de mivel esete a közkegyelem idejére esett, mentesült a büntetés alól. Draspó Rudolf munkatársa, Kovács Sándor hasonlóképpen járt és maga, Draspó Rudolf is csak azért került börtönbe, mert 1 éven felüli büntetést szabtak ki rá. Joggal merül fel minden becsületes emberben az igény — ha már a közkegyelem jóvoltából ketten elkerülték a büntetést —, hogy legalább további működésüknél fenntartással éljenek a tsz vezetői. Nem! Draspóné továbbra is a tsz főkönyvelője. Csoda-e ezek után, hogy a tárgyaláson a tsz megbízottja dr. Végh István jogtanácsos nem jelentett be a tsz részéről kárt? Mint a Ráckevei Járásbíróság elnöke mondotta — legnagyobb meglepetésükre a sértett, vagyis a tsz polgári jogi igényt nem terjesztett elő, nem kérte kárának megtérítését. Nem volt a tsz-nek kára Draspó Rudolf és társai műAmíg a fény .. Válasz az olvasónak Elkeseredett hangú levelet kaptunk Aí. Istvánná érdparkvárosi olvasónktól. Valóságos segélykiáltást a fény — a villany után. M. Istvánná családjával 1966- ban költözött Érd-Parkváros- ba. Abban a reményben vették meg a házat, hogy rövidesen az ő utcájukat is bekapcsolják a villanyhálózatba, s akkor ismét használhatja háztartási gépeit, esténként újból leülhet a televízió képernyője elé, s vasárnaponként nekik is jó ebédhez szól a nóta a világvevő rádióból. Sajnos, nem így történt, s ez az oka, hogy M. Istvánná tollat fogott, fnegírni nekünk panaszát. .. .„A múlt héten bementünk a tanácshoz, és azt a választ kaptuk, hogy talán jövőre, mert annyival drágább lett a villany, hogy 50 kilométer helyett csak 14-et tudnak megcsinálni; ezt nem bírom elhinni... Mindig csak sírok idehaza, ha egyáltalán otthonnak lehet ezt nevezni, ahova utálok hazamenni, már ott tartok, hogy itthagyom a családot 21 évi házasság után ... 1959-ben már tv-nk volt, most pedig?!..." így szól — egyebek között — a levél, és így pedig a nagyközség felelős vezetői: — Erdet nem véletlenül, hanem nagyon is találóan nevezik „Európa legnagyobb falujának” — mondja Eskulics Ferenc, a nagyközség tanácsának Vb-titkára. — Léiekszáma, területi nagysága városi rangra jogosítaná, ám kommunális ellátottság tekintetében sok helyütt nem haladja meg a falusi színvonalat. Gondjaink egy része a múlt öröksége — köztudott, hogy Érd inkább üdülő jellegű, mint állandó lakhelyül szolgáló település volt, hatalmas parcellákon, gyümölcsöstelkeken szeszélyesen szétszórt villákkal, víkend- házakkal — részint pedig a főváros szívó hatásának, a lélek- szám hirtelen felduzzadásának következménye. E kettős teherrel kell küszködniük a község vezetőinek már hosszú évek óta, s bizonyára még jó ideig. — Mint minden községben, nálunk is az á helyzet, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk — saját fejlesztési alapunk — ér. Az pedig elég kurta. (Az idén például 1,6 millió forintot tesz ki.) És még ebből a kevés pénzből ia tucatnyi kommunális problémát kell orvosolnunk: a lakosság járdát, jó ivóvizet, szilárd burkolatú utat, az állami házak tatarozását, villanyt sürget — hogy csak a legfontosabbakat említsem. A pénzt tehát úgy kellett elosztanunk, hogy a sürgősség és az ésszerűség szabályai szerint valamennyi mindenre jusson. A villanyhálózat nagyobb arányú bővítésére 1969-ig nem is gondolhattunk. 1968 végén a megyei tanács megígérte, hogy a következő évre 3 millió forintos állami támogatást biztosít a villanyhálózat bővítéséhez. — Gondolhatja, milyen lázas szorgalommal kezdtünk munkához — kapcsolódik a beszélgetésbe Nyilasi Pál, a gazdálkodási csoport vezetője. — A Pest megyei Villanyszerelő Vállalattól megrendeltük a terveket. Előzetes becslések alapján úgy számoltunk, hogy 23 kilométernyi vezetéket építhetünk. Sajnos, elkövettük azt a hibát, hogy ezt a számadatot nyilvánosságra hoztuk. De 50 kilométerről még ekkor sem volt szó! A vállalat a terveket négy ütemre bontva készítette el, közben, persze, teltek a hónapok. Mire az elektromos művek az első két ütem tervét jóváhagyta, majd mire kivitelező vállalatot is sikerült találnunk, 1969 vége lett, s időközben emelkedtek a különböző műszaki- és építőanyagárak. Ez pedig azt jelentette, hogy a tervezett 23 kilométer helyett a pénzünkből jóval kevesebbre futja. Aztán közbeszólt az időjárás. A tervkészítés és -jóváhagyás elhúzódása miatt a kiviteli szerződést csak tavaly decemberben lehetett megkötni, akkor pedig — a fagy miatt — a kivtelező vállalat már csak a felvonulást, az anyagszállítást tudta elvégezni. Az igazi munkák ez év márciusában kezdődtek az I—II. ütem kivitelezésére. Ennek befejezési határideje december 10-e; e két ütemben elsősorban a Postás- telep s az Üjtelep kap villanyt és a Tusculanum kis része, összesen 9 kilométer hosz- szúságban. S hogy mi van a III—IV. ütemmel? Itt újabb, előre nem látott akadály merült fel. A tervet időben, még júniusban benyújtották jóváhagyásra az elektromos műveknek. Három hónap után — szeptember 23-án — azzal kapták vissza, hogy új tervet kell készíteni, mert a meglevő trafóállomások nem bírják a további terhelést. Először tehát új trafóállomásokat kell építeni, mégpedig tizet, összesen 1 millió forint értékben! Ez pedig még akkor is váratlan kiadás, ha nagyobbik felét az elektromos művek fedezi. — A többit már sejtheti — mondja rezignáltan a vb-tit- kár —: az új tervek elkészítő' sének határideje február 15., a kivitelezésére tehát csak a jövő év második felében számíthatunk. Mindez — a kívülállónak — meggyőzően hangzik, hiszen ennyi váratlan nehézséget, objektív akadályt nem könnyű áthidalni. Mégis: mit remélhet, mire számíthat M. Istvánná és az Asztalos utca többi lakója? Ezek a lakók már a tanácshoz fordultak panaszukkal. Kérelmüket 15/1970-es iktatószámmal vették nyilvántartásba a tanácsházán. Teljesíteni azonban — a fenti okok miatt — csak 1972-ben tudják — Még több mint ezer lakásban nincs villany Érden. Ahhoz, hogy valamennyi lakóházban kigyúljon a fény, 42 kilométernyi kisfeszültségű hálózatot kellene építenünk, ami — jelenlegi árakon számítva — mintegy 9 millió forintba kerülne. Ennyi pénzünk nincs, bővíteni tehát csak fokozatosan tudunk — mondották a nagyközségi tanács vezetői. Kedves M. Istvánné! Tudjuk, hogy még két esztendő villanyáram nélkül annak is hosszú idő, aki sosem élvezte előnyeit. Mégis, türelemre kérjük: a tanács vezetői nem feledkeznek meg jogos kérésükről. Ny. É. ködéséből? Dehogynem! Csak hát a büntetés így enyhébb, anyagi következményeket nélkülöző. A kár tehát a népgazdaság nyakába szakad, a sikkasztó zsebre tett forintjait majd felírják a „kéménybe”. Akit menssztettek Mi lett vajon annak a Lukács Jánosnak, a tsz volt fő- agronómusának a sorsa, aki mint NEB-ellenőr, hivatalos kötelességét teljesítve leleplezte a bűnösöket? Megírtuk, akkor Mertl Ferenc elnök elbocsátotta. Lukács János tevékenységében hirtelen szakmai hibákat fedeztek fel, kétségbe vonták végzettségét, munkájának eredményességét. Mennie kellett... ám a tsz vezetősége nem volt tisztában azzal, NEB-ellenőrt nem lehet elküldeni. Vissza kellett venniök, fogcsikorgatva. Hogy aztán mégsem volt maradása?... Hát, igen, ezt nem nehéz elérni, ha „összetartó” társasággal kerül valaki szembe. Lukács János kikérő levelet írt. Idézünk belőle egy-két sort. .. .„A csatolt és a kiskunlac- házi Pereg Tsz által kiállított kikérő alapján kérem a T. Vezetőséget a kikérőben foglalt határidővel szíveskedjék az áthelyezésemhez hozzájárulni. Nem kívánok és nem tudok együtt dolgozni olyan vezetőkkel, akik a tsz-tagság rovására visszaéléseket követnek el, illetve az elkövetett és több éve tartó visszaélések lerendezését — o felelősségre vonás helyett — elsekélyesíteni igyekeznek. Ezzel kapcsolatban a vezetőség és tagság tájékoztatását mellőzik, az okozott és jelentős anyagi kár visszatérítéséről nem gondoskodnak, s a visszaélések elkövetőinek további bizalmat szavaznak, illetve szavaztatnak” ... Lukács-Jánostól egyébként a tsz elnöke az intézkedési jogkört megtagadta, s ennek következtében — a főagronómus szerint — anyagi károk keletkeztek, a cukorrépa egy részét kiszántották, a szőlőt és a mákot későn vegyszerezték, a betakarítást nem megfelelően végezték eL A ,,kellemetlenkedők" De mindegy — mondhatták a Rákóczi háza táján, így jár, aki „ellenszegül”. S csodák csodája, azért mégis akad erre vállalkozó. Vagy csak véletlen lenne, hogy az inkriminált eset óta a tsz-ből eltávozott a főagronómus, az állattenyésztő, a növénytermesztési brigádvezető, az állattenyésztési brigád- vezető, a gépcsoport vezetője, a könyvelés három régi dolgozója — szóval a „kellemetlenkedők”, a szemtanúk. A kosdi tsz 7 milliós vesztesége és a vele kapcsolatos ügyek kapcsán azt írtuk: meddig kell még tűrni ezt az érthetetlen liberalizmust, amivel egyesek a közös vagyon ügyeit intézik, vajon nem torkig ér-e már a tanulság? Tudjuk, egy tsz-ben nehezebb a törvényes előírások érvényesítése, hiszen a közgyűlés a legfőbb fórum. Ám elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a tagság ne vesse fel a felelősség kérdését a Draspó- ügyben, s ne követelje valamennyi érintett felelősségre vonását! Szűts Dénes Autóbuszvezetői jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőt FELVESZÜNK. Jelentkezés a fóti kutyatelep melletti telephelyűnkön. Papirfeldolgozók Ktsz KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Szakszerűen, demokratikusan Előkészítés alatt áll az új tanácstörvény-tervezet, s addig is, amíg a ma és a holnap követelményeit körvonalazó jogszabály törvényerőre emelkedik, egymás után látnak napvilágot a rendelkezések a tanácsok munkájának jobbá, korszerűbbé tétele érdekében. Elég, ha — a teljesség igénye nélkül — néhányra emlékeztetünk az utóbbi hónapokból: a tanácsok legfelső irányító szervét a Minisztertanács Tanácsi Hivatalává szervezték át; rendelkezés született arról, hogy a tanácsok szakigazgatási szerveinek vezetői a vb-titkárok legyenek, s ne választás, hanem kinevezés útján kapják beosztásukat; változások történtek a vállalatok adózási rendszerében annak érdekében, hogy a tanácsok minden, a területükön működő vállalat nyereségében érdekeltek legyenek, s végül az új választójogi törvény több lényeges változtatást jelez a tanácsrendszer felépítésében. Aligha kell bárki előtt is bizonygatni, hogy mindezeknek az intézkedéseknek egyidöben történt létrejötte nem véletlen műve és nem is holmi „kampány” terméke. Arról van szó: az eddiginél jobbá, hatékonyabbá és egyben demokratikusabbá kívánja tenni a párt és a kormány a tanácsok munkáját. A jelzők egymást kiegészítik, úgy is mondhatnék: jobbá és hatékonyabbá, mert demokratikusabbá vagy akár — s ez nem csupán játék a szavakkal — demokratikusabbá, mert jobbá és hatékonyabbá. A vb-titkárokról szóló rendelkezés — azzal a készülőben levő másikkal együtt, amely a különböző tanácsi munkaköröket meghatározott képesítéshez köti — a munka szakszerűbbé tételét, folyamatosságát hivatott biztosítani. A kinevezett vb-titkár természetesen továbbra is alárendeltje marad a tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak, köteles azok rendelkezéseit végrehajtani. Ugyanakkor a törvények, rendeletek és a megyei tanács intézkedései is a titkáron keresztül érkeznek le a községbe, ő köteles azok végrehajtásáról gondoskodni. Az ő munkakörénél mutatkozik meg legvilágosabban az államigazgatási és az önkormányzati feladatok összefüggése. A politikailag és szakmailag jól képzett vb-titkáro- kon nagyon sok múlik, hiszen nekik kell megvalósí- taniok az önkormányzat demokratizmusának és az államigazgatás szakszerűségének egységét. A szakszerűség nagyobb követelményeket állít — kimondhatjuk kereken: nem elegendő már az egykori hatelemis titkárok lelkesedése, a nagyobb iel- * adatok megoldásához magasabb képzettség szükséges. S a demokrácia — lényegéhez tartozik ez — többet követel és többet is ad. Többet a tanácstagoknak és a választóknak, ami a jogokat illeti — és többet a szakigazgatási apparátusnak, éppen a jobb munkától függően, anyagiakban is. Az új adózási rendszer érdekeltté teszi a tanácsokat azoknak a vállalatoknak az eredményes gazdálkodásában is, amelyeknek csak egyik üzemük vagy telephelyük működik az illető tanácshoz tartozó területen. Ugyancsak új az is, hogy a tanácsok a korábbinál sokkal önállóbban gazdálkodhatnak, s az eddiginél inkább módjuk lesz arra is, hogy alkalmazottaik fizetését a végzett munka és a felelősség arányában állapítsák meg. Szakszerűségi követelmények indokolják elsősorban azokat a szervezeti intézkedéseket is, amelyek az utóbbi időben láttak napvilágot. Ide tartozik az is, hogy több járást megszüntettek. Országos és helyi érdek, hogy a járások gazdasági, ellátási és kulturális egységek legyenek, olyan központtal, amely a hozzá tartozó községek igényeit ki tudja elégiteni. S az államigazgatási munka szakszerűségének növelése kívánja meg, hogy a jövő évi tanácsválasztástól kezdve a járásokban ne működjenek tanácsok, a feltétlenül szükséges teendőket a megyei tanács végrehajtó bizottsága alá rendelt hivatal lássa el. A járási tanácsok eddigi feladatkörének jelentős részét a községiek veszik át, mivel — természetesen — a demokrácia is szélesedik. Szakszerűbben és demokratikusakban működhet a nagyközségi státushoz jutott tanács, amely a városi igazgatást megközelítő hatáskört kap. Mindez azonban csak keret, amelyet élettel a helyi tanácsoknak kell ki- tölteniök. Egyre inkább megvannak az adottságok ahhoz, hogy a tanácsok, a végrehajtó bizottságok és a szakigazgatási szervek az eddiginél szakszerűbben, jobban, hivatásuknak megfelelően dolgozzanak. Mind több a képzett szakember, s ha ma még sok helyen hiány is van egyetemet, főiskolát végzett tanácsi dolgozókban — elsősorban építészmérnökökben, agro- nómusokban — éppen az önálló gazdálkodás adta lehetőségek hozhatnak e téren változást. A tanácsok demokratikusabb működésére, okos határozatok hozatalára, közérdekű vitákra is nagyobb ma a lehetőség, mint eddig. A tanács nem csupán egy, a községben levő szervezetek közül, hanem a községpolitika kidolgozója és végrehajtója, s a tanácstagok aktivitásán, a tanácsi munka demokratizmusán éppen ezért múlik igen sok. S mert a szak- szerűség és a demokratizmus ugyanannak a politikának, két, egymással összefüggő velejárója — a szakemberek csak akkor dolgozhatnak jól, ha figyelembe veszik a tanácstagok és az állampolgárok véleményét is, a tanácsok tagja pedig akkor, ha ügybuzgalmuk, segitőkészsé- gük párosul szakismerettel, községük, városuk életének minden lényeges mozzanatára kiterjedő tájékozottsággal. VÄRKONYI ENDRE Magyar gazdasági küldöttség utazott Ausztriába A magyar—osztrák kormányközi gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás alapján létrehozott magyar—osztrák vegyes bizottság csütQjiökön kezdi meg első üléssgü^t Bécsben. Az ülésszakraászerdán magyar delegáció utazott az osztrák fővárosba. A tárgyalásokat magyar részről Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, osztrák részről dr. Josef Staribacher kereskedelem- és iparügyi miniszter vezeti. t
