Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

6 1970. OKTŐBER 24., SZOMBAT Robotinformátor A huszonötödik évforduló Kongresszusra készül a DÍVSZ AZ ElSŐ „MAGYAR JÁTSZÓ SZÍNI TÁRSASÁG” Bemutató: 1970. október 25-én „Robotinformátor” tájékoz­tatja a látogatókat a Hungaro- korr 70 kiállításon a Ganz- MÁVAG-ban folyó korrózióel­lenes küzdelemről. A berendezés, amelyet az elektroakusztikai gyárban ké­szítettek, nemcsak a tájékozta­tó szöveget „olvassa fel”, ha­nem egymást váltó képekkel rögtön illusztrálja is az el­hangzottakat. A készülék már­is felkeltette a szakemberek figyelmét itthon és külföldön egyaránt. Eddig a Szovjetunió és Görögország jelentette be érdeklődését a szellemes be­rendezés iránt. A készülék 16 különböző műsort tud „lejátszani”, mind­egyik 5 perces szövegből és 9 képből áll. A robotinformátor szekrényének homlokfalán 16 nyomógomb van, tulajdonkép­pen ez a „tartalomjegyzéke” a készüléknek. Ha ugyanis va­lamelyik gombot megnyomják, a készülék a hozzá tartozó kép - sort és hangfelvételt játssza'le. A robotinformátört főleg az áruházak, pályaudvarok, re­pülőterek, múzeumok, hivata­lok, iskolák használhatják fel előnyösen. Annál is inkább, mert kezeléséhez semmiféle szaktudásra nincs szükség. Szem 3sdaráló Üj típusú daráló kísérleti példányát mutatták be szerdán a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat központi te­lepén. Mindenféle szemes ter­mény darálására alkalmas kis gép, Molnár Lászlóné műszaki főosztályvezető tervei alapján készült. Súlya motorral együtt 46 kilogramm, hálózati áram­mal működik, alapozás sem szükséges hozzá. Óránkénti teljesítménye a dara finomsá­gától függően szemes kukori­cából 150—300, takarmányga­bonából 190 kilogramm. Alkal­mazása elsősorban azokban a háztáji gazdaságokban előnyös, amelyekben sok állatot tarta­nak, illetve hizlalnak. Az ér­deklődéstől, illetve a motorbe­szerzési lehetőségektől függően kezdik meg sorozatgyártását. Valóságos főhadiszállássá alakult át Budapesten a DÍVSZ székháza. A különben csendes, napi munkáját szinte észrevétlenül végző apparátus valamennyi tagja előtt fárad­ságos, izgalmas feladat áll, a DÍVSZ VIII. kongresszusának előkészítése. — Az antiimperialista ösz- szefogás minden eddiginél ked­vezőbb feltételei és a lehető legjobb körülmények között készülhettünk a világ ifjúsága vezetőinek fogadására — mondta Varga József, a DÍVSZ magyar titkára. — Két évvel ezelőtt a KISZ és a magyar ál­lam támogatásával felépült a minden igényeket kielégítő, modern DlVSZ-székház, amely modern küllemével, jó felsze­relésével szinte érezhetően megkönnyítette munkánkat. Ma, a VIII. DlVSZ-kong- resszus előtt, már olyan ter­mészetesen ejtjük ki, hogy több mint száz ország lépett tagjai sorába, hogy ma­gába foglal 200 tagszervezetet és 350 szimpatizáló, baráti szervezetet, mintha évtizedek óta így lenne. Pedig érdemes visszapillantani arra a harcos, 25 évre, amíg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elju­tott a mai szervezettségi foká­ra. Még alig hallgattak el Eu­rópában a fegyverek, amikor a romok közül, mint a történe­lem folyamán annyiszor, ép­pen a fiatalság hallatta elő­ször szavát. 1945-ben London­ban alakult meg a világszer­vezet, amelynek már első jel­mondata a béke megteremtésére hívta fel az ifjúság, a világ fi­gyelmét. Jelentős szerepet ját­szott hazánk, s ezen belül a magyar ifjúsági mozgalom, a DÍVSZ tevékenységének fel­lendítésében. A második kong­resszuson, amelynek színhelye szintén Budapest volt, a szö­vetség emblémája mint ve­zérfonal, irányelv szerepelt: „Egységbe, ifjúság! Előre a tar­tós békéért, a demokráciáért,‘a népek nemzeti függetlensé­géért, az ifjúság jobb jövő­jéért.” E célkitűzések hatották át a DÍVSZ életének első év­tizedét. A hidegháborús évek­ben egyre nehezebben dolgoz­hattak a kapitalista országok­ban a DÍVSZ szervezetei. A szervezet központját Párizsból 1950-ben kiutasították. Ekkor ajánlotta fel vendégszeretetét hazánk. Azóta is itt székel a nemzetközi központ, és innen irányítja a vezetőség a szerve­zetek munkáját. Sokat jelentett a VII. kong­resszus, amely Szófiában zaj­lott le 1966-ban. Egységes fel­lépésre szólította a világ if­júságát az imperializmus elle­ni harcban. Az akciókban el­sősorban a mozgalom a Viet­nammal való világméretű szo­lidaritását fejezte ki. — Elismerik-e a DIVSZ-et a nemzetközi politikai élet po­rondján? — Fontos feladatul tűzte ki maga elé a DÍVSZ vezető szer­vei (az iroda és a végrehajtó bizottság), hogy minél több de­mokratikus, haladó szervezet­tel működjék együtt — vála­szolja Varga József. — A leg­fontosabb, hogy a DIVSZ-et ma már jelentős nemzetközi szervezetként tartja nyilván az ENSZ is. Ez a DÍVSZ befolyá­sának nemzetközi tekintélyét tükrözi. Nemrégen,'éppen az UNESCO-val kötöttünk szer­ződést, hogy a szövetség, alapos, elemző munkával fel­tárja az UNESCO előtt az ifjú­ság jogainak és kötelezettségé­nek nemzetközi helyzetét mind a szocialista, mind pedig a kapitalista országokban. Már nem sok idő választ el az október 26-tól november 4-ig tartó kongresszustól. Több mint száz ország képviselőjét várja a DÍVSZ központja Bu­dapestre. A MÉMOSZ-szék- házban a legfontosabb nem­zetközi kérdésekről, az ifjúság feladatairól és helyzetéről ta­nácskoznak majd. — Gazdag program vár a 600 fiatal küldöttre — mondja Varga József. — A Csók Galé­riában erre az alkalomra nyit­juk meg az „Ifjúság ma” című fotókiállítást. A kongresszus idején indítjuk útnak a Keleti pályaudvarról azt az ajándék vonatszerelvényt Vietnamba, amelyet a magyar fiatalok vásároltak, így tanúi lehetnek közvetlenül is a viet­nami műszakok eredményének. Több vidéki városban rende­zünk nagygyűlést a kongresz- szus alatt. A küldötteket Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke fogadju a Parlament­ben. Kétszeresen ‘nagy jelentősé­ge van a VIII. DlVSZ-kong- resszusnak: hazánk felszaba­dulásának 25. évében rendezik meg, ekkor ünnepük a DÍVSZ 25 éves fennállását Regős István A magyar irodalomtörténet Bessenyei György fellépésével a felvilágosodás kezdetét je­löli — de a magyarság ekkor még a legádázabb elnémetesí- téstől szenved. Ezért jakobi­nus gondolkodóink, Párizsra tekintve, sürgetik korunkban is a változást: a nyelv pallé­rozását, a nemzet csinosodá- sát. Kazinczy Ferenc 1790-ben lefordítja a Hamletet. Felté­ve a kérdést: „Lenni vagy nem lenni?” Sok közgondolkodó tettek­kel válaszolt. Így Kelemen László is, a pesti kántor fiá, a széles látókörű alügyész azt vallotta: nyelvünk, s eszmé­nyeink szolgálatára, állandó magyar teátrum szükséges. Szavára felcsap színésznek há­rom ügyvéd, egy mérnök, egy tanító és egy református pap is. Valamennyien több nyelvet beszélő, képzett férfiak. Pest-Budán ekkor két né­met színház is működött. Bér­lőik csírájában akarták meg­fojtani Kelemen László vál­lalkozását. A magyar színé­szek határtalan lelkesedéssel készültek feladataikra. De sem felszerelésük, sem helyiségük nem volt. Kelemen László tudta, hogy a lelkesedés még nem elég, felkérte a kor tekin­télyes férfiait, majd a megyé­ket: hassanak oda, hogy a né­met bérlők heti 1—2 alkalom­ba átengedjék társulata részé­re a színházat. A közbenjárás hatására az első Magyar Ját­szó Színi Társaság 1790. októ­ber 25-én a Várszínházban, Kelemen László irányítása mellett, bemutatta az Igazhá­zi című darabot, melyet Simái Kristóf kegyes atya fordított németből. Ezzel kezdetét vette a ma­gyar színészet hőskora, vala­mint a szakadatlan per a né­met hatóságokkal, melyek nem nyugodtak bele, hogy a magyar színészek Pest-Budán megvessék lábukat. Kelemen körlevelet írt az országgyűlés­hez, a Helytartó Tanácshoz, kihallgatást kért a császártól is az állandó magyar teátrum ügyében. Az első magyar játékszín, rövid fennállása alatt, vígope­rákat, németből magyarosított vígjátékokat mutatott be. Mű- -smából Chudy József Pikkó hercegét az idén is játszatta a Szentendrei Teátrum. A tár­sulat sértetlenül előadta Sha­kespeare Othello című drá­máját is. Pest-budai sikertelen vál­lalkozása után Kelemen Lász- ! ló vidékre utazott. A lelkes theátristák követték. Így lett őse az első színigazgató a vi­déki színészetnek is. Ám igazi pártfogókat nem talál a tár­sulat: Kelemen, a kiváló ha­zafi eladósodik és a magyar szellem apostolát az adósok börtönébe vetik. Pest megye közbenjárásá­val kerül szabadlábra. Hátat fordít a színészetnek. Rácke­vén kap kántori állást, ahol családját biztonságban el is tudja tartani. Évek múltán a települést tűz pusztítja, Ma­kóra, majd Csanádpalotára költözik, ahol 1814-ig, haláláig a község kántora. Az első magyar színigazga­tó tiszteletére az Országos Színész Egyesület 1888-ban emlékművet állított Csanád- paloia főterén. Kis színtársulatunk, mely magyar művekkel keresi fel a falvakat, nemrég Csanádpalo- tán a Kelemen-majori terme­lőszövetkezeti tagoknak tar­tott előadást. Szerény ünnep­ség közepette, mi is, Kelemen László i.ései követői, koszorút helyeztünk nagy példaképünk emlékművére, aki 1790. októ­ber 25-én, 180 évvel ezelőtt bontotta ki a magyar színé­szet zászlaját. Galgóczy Imre r M i Tekintse meg On is „MODERN OTTHON 44 1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 lakberendezési kiállításunkat Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyár Művelődési Központban, október 27-e és november 3-a között. NYITVA: naponta 10-től 18 óráig. ÁRUSÍTÁS: az Uzletházban, a Művelődési Központban és a szigetszentmiklósi bútorboltban Az Uzletházban engedményes vásár: Remington és Braun villanyborotváknál Philips villanyborotváknál Garrard sasszé, dobozos lemezjátszóknál Sirály, Lidó, Teenager kisrádióknál 200 Ft-tól 400 Ft-ig Komár, Moped kismotoroknál 200 Ft több száz ruházati cikknél 30—40% Hűtőgépvásárláskor 300 Ft értékben tetszés szerint vásárolhatnak különböző árucikkeket OTP-UGYINTÉZÉS HELYBEN. INGYENES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS. DÍJTALAN SZAKTANÁCSADÁS. 300 Ft 200 Ft 200 Ft Ja-Qi 'Kimnii A MEGYÉBEN CSAK NÁLUNK! PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT A z elefántok szépen halnak meg. Nem okoznak közbotrányt, feltűnést, undort, sajnálatot, bosszúsá­got. Amikor megérzik, hogy itt a vég, elbaktatnak be a rengeteg közepébe, lefeksze­nek és többé soha nem kel­nek fel. Később az emberek szép, fehér csontjaikból fa­ragnak valamit és eladják jó pénzért a piacon. Kiss János, aki Móricz el­beszélésében még meghalt, akinek sorsa azóta jobbra fordult, most éppen fegyelmi előtt állt és miközben kérdez­ték, vádolták és szidták, arra gondolt, nem is gondolt, csak homályosan érezte, hogy jó volna meghalni. Meghalni, de valahogyan szépen, ízlésesen, amennyiben egy ember képes ízlésesen meghalni. A legva­dabb kérdések zuhataga köz­ben jutott eszébe az elefánt halála, rögtön meg is barát­kozott ezzel a formával. Meg­vigasztalódott egy kicsit a gondolattól és már sokkal könnyebben hallgatta a szózu- hatagot. — Erkölcstelenség. Hogyan tehetett ilyet, pontosan ma­ga, hogyan tehette? Nem ér­zi, hogy a maga... no de ezt hagyjuk, lehet, magában nincs is erkölcsi érzék. De hogy szé­gyenérzettel nem áldotta meg az úristen, az biztos. Kiss János félreérthette a szózuhatagot. talán mert az elefánt halálának gondolatá­val játszadozott. így a válasza sem volt tökéletes. — Kérem, nálunk ez elég drága mulatság. Egy szoba százhúsz forint, de két szoba már kettőszáznegyven és eh­hez a tranzakcióhoz nálunk két szoba kell, ha magyar ál­lampolgár az ember. Ö, az angoloknak sokkal köny- nyebb... Én azt tartom er­kölcstelennek ... Kiss itt kö­zelebb hajolt a fegyelmi bi­zottság elnökéhez és szuggesz- tív hanglejtéssel még a kö­vetkezőket mondotta: — A nőnek külön szoba, ne­kem külön szoba, kettőszáz­negyvenért és- a portás vigyo­rog, és a szemében látom, hogy ő is pénzt akar. — Egyébként sem értem, miért hívattak maguk engem ide? v'tiiiiiiiimiiiimtiiiin ALOM .viiiiimiiiiiiiiiimiiii't — Nézze, Kiss elvtárs, jobb lenne, ha nem nagyképűsköd- ne, a pökhendiség semmire sem vezet. Egyébként, ha tud­ni akarja, jelzések érkeztek. — No igen, a jelzések. Meg­bocsátanak. Annyi jelzés ér­kezik a világ minden tájáról, hogy rosszak és gonoszak az emberek. Háborúznak, lelövik egymást, összeesküsznek és gyilkolnak. Puccsok, újabb és újabb junták, diktátorok vált­ják egymást. Minisztereket ra­bolnak el és meggyilkolják, mert vélik a gyilkosok, hogy nekik van igazuk. Repülők el­térítése ... Hatalom, vér és nyomor. És Vietnam! Ki tud­ná fölsorolni az összes gazsá­got, amire az emberek képe­sek? — De vegyük a véletlene­ket. Vonatszerencsétlenségek, száz és száz halott, a repülők naponként zuhannak le, ki tartja számon, évenként meny­nyi ember pusztul el? Talán az ENSZ, vagy alvezérei az UNESCO-ban, de csupán sacc- ra, találomra. Emlékszenek a hongkongi járványra, és a leg­utóbbi kolerára? A kormá­nyok hazug jelentései is ezek­ről számolnak be. Igazi szá­mokat csak sírásók ismernek. — És meg tetszettek már figyelni, hogy mennyire siet­nek forgalmas útkeresztező­déseinkben az öregek? Az új­ságok közük, már amiről tu­domást szereznek. „Elütötte a busz a 68 éves öregurat, vil­lamos alá került a 72 éves né­niké. És agyonütötte a 80 éves uzsorást három N nevű fiatalember, N-nevűek, mert még nem töltötték be a 18. életévüket.” — Nem folytatom, illetve kérdezni szeretnék. Tessék mondani, van szebb, jobb. ár­talmatlanabb dolog a földön az ember életében, mint a sze­relem? Két ember elbújik a négy fal mögé és összeér a fe­jük, a hajuk, és azt mondják, tmimmiiiiiiiiiiiiiiiiR suttogják: drágám, ugye, de szép az élet? Tetszik érteni? Azt mondják, dj szép az élet. És nem gyújtogatnak, nem csinálnak háborút és nem je­leznek. Illetve csak egymás­nak adnak finom, halk, elekt­romos rezonens jelzéseket. Jelzéseket: szeretlek. — Hát van ennél szebb, emberibb dolog a földön? Sze­relem. Tetszik érezni a szó ízét? Szerelem. Nem gyilko­lok, nem gyűlölök, nem jel­zek, csak egyszerűen szere­tek. Szépen, emberi módon, ahogyan szeretni illik, aho­gyan szeretni kell. Amikor 18 éves voltam és holtfáradtan hajnalban hazatértem, az ud­varunkon levetettem a cipő­met, hogy ne kopogjak. Már nyitottam volna a konyha aj­taját, anyám megelőzött. Rámnézett okos szemével, nem haragudott, nem mosoly­gott, annyit mondott, öltözz át, mert elkésel a munkából. Ott. akkor, ezen a hajnalon, ezzel a mondattal emberré avatott és tudomásul vette: már nemcsak az övé vagyok, felnőtt vagyok! — Szóval... tetszenek ér­teni engem? Ez a szerelem. A bizottság hallgatott. Meg­értették, Kiss János, aki egy­koron Móricz novellájában enenhalt, illetve éppen hogy, a sok éhezés után, amikor egy­szer a lábashoz engedték, cu­darul jóllakott és tele gyo­morral költözött a mennyor­szágba, nos az a Kiss János most nem ugyanaz, többre vágyik. A férfi elment az ember- rengeteg közepébe, azután ha­za és lefeküdt. Tetszett neki az elefánt halála,, éjjel is ar­ról álmodott, másnap reggel mégis úgy döntött, ha már megúszta az éjszakát és nem halt meg, akkor felkel, meg­mosakszik, felöltözik, elmegy dolgozni. Ahus András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom