Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-09 / 237. szám
4 'űrlap 1970. OKTÓBER 9., PÉNTEK „KIVÁLÓ“ TEREMŐR Húsz év óta áll a karcagi Györffy István Nagykun-Múzeum szolgálatában Kovács István teremőr, aki munkába állása percétől kezdve élénken érdeklődött a néprajzkutatás iránt és ma már nagy szakmai hozzáértéssel rendelkezik. A látogatók kalauzolása mellett rendszeresen részt vesz a nagykunsági néprajzi „expedíció” munkájában. Közreműködésével több száz népi bútor, munkaeszköz, viseleti tárgy jutott a múzeum birtokába. Ezenkívül a restaurálásoknál is közreműködik. Kovács Istvánt a múzeumi hónap alkalmából a Művelődés- ügyi Minisztérium kiváló címmel tüntette ki. A diósgyőri vár: „zárva" VETÍTŐ AZ ÁGYÚÁLLÁSBAN „Bezárták” a diósgyőri várat. Az ideiglenes zárvatartás tavaszig tart. A téli hónapokban mintegy másfélmillió forintos költséggel a helyreállított tornyok szobáiban, valamint a rondellákban felszerelik a rejtett világítást. A nagyméretű rondellában az egykori „ágyúállásban” vetítőberendezést szerelnek fel. A látogatóknak színes kisfilmen, valamint diapozitívekkel mutatják be a diósgyőri vár hajdani fénykorát, a helyreállítás és feltárás egyes szakaszait SZENTENDREI TÖPRENGÉS Egy évtized után Évtizede, de lehet, hogy már több is, amikor először haiiottam Szentendre nagy kulturális terveiről: a megyei művelődési központ megépítéséről, valamint a Ferenczy Múzeum bővítéséről. Érdemes és tanulságos visz- szapillantani az elmúlt évtized eseményeire. Művelődési központ I960 augusztusában elkészült a KÖZTI tanulmány- terve, amely szerint tizenegy- millió forintért felépíthető Szentendrén a régóta várt művelődési ház. Három esztendővel később — mert addig nem sok történt az ügyben —, rendkívüli összevont ülést tartott a városi pártbizottság és a városi tanács. Az ülés egyetlen napirendje: a művelődési ház építése Szentendrén. A 145/1963. számú vb-határozat szerint az ülés résztvevői egyhangúin állást foglaltak a művelődési ház felépítésének szükségessége mellett. 1966. május 24-én kijelölték a felépítendő művelődési központ jelenlegi helyét. Az akkori elképzelések szerint üzembehelyezésére 1970. december 31-én került volna sor. Esztendővel később elkészült az új beruházási program. Az új kiviteli tervek elkészítésével — nemcsak megyei művelődési központ lesz, hanem itt kap helyet a megyei könyvtár is — Hofer Miklós Ybl-díjas építészmérnököt bízták meg. A kiviteli terv 1968 októberében készült el. A felépítés költségét huszonhárommilTió- nyolcszázezer forintban jelölte meg. Ugyanakkor Barcsai/ Jenő Kossuth-díjas festőművész megbízást kapott egy több, mint harminc négyzetméteres, arany hátterű színes mozaik elkészítésére, amely az épület egyik belső falát díszíti majd. (Az idei év elején elkészült, bemutatták a Műcsarnokban!) Az épület elkészítését a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatra bízták, amely huszonhatmillió forintért 1972 augusztusára vállalta a szentendrei művelődési központ felépítését. És 1969 negyedik negyedévében már meig is jelentek az építők a helyszínen. Alapozási munkájuk azonban nem tartott soká: olyan római kori pincék bukkantak elő, amelyekről korábban senki sem tudott. A munka további folytatásához szükség volt tehát a Bányaműszaki Felügyelőség szakvéleményére, amely ez év június 10-én meg is érkezett. Azóta az építőipari vállalat munkásai újra birtokukba vették a kijelölt területet és jelenleg a feltárt pincék megerősítésén dolgoznak. Határidő-módosítást ez ideig még nem jelzett a kivitelező, jóllehet, fél esztendeig állt a munka. Ezek szerint lehetséges, hogy a tervezett határidőre mégis csak elkészül ez a 4. Ligeti Erika Mikor először meglátogattuk, ölében, gyermekével fogadott. — Ilyen srácot még nem láttam. Nem eszi a paprikáskrumplit... — mondta és mi bocsánatot kértünk a zavarásért, „majd később visszajövünk ...” Egy óra múlva kerestük. — Várta magukat, biztosan itt van valahol a környéken — mondták a szomszédok. Ligeti Erika szobrászművész, nyakában Benedekkel futva érkezik. Nápolyival, keksszel, omlós süteményekkel, kávéval kínál. — A művészet mellett háziasszony is? — A fiamnak jobb lenne egy „igazi” mama, aki minden idejét vele tölti; nincs szerencséje... — És a férje? — A férjem szakmabeli, a Képzőművészet című folyóirat munkatársa, úgyhogy ő beletörődött... — Gyümölcsöt tett el? — Igen. Rámtörtek a telep asszonyai egy kosár cseresznyével: „most pedig, Erika, befőzünk...” — Főzni szeret? — Sütni szeretek: palacsintát. Mindig odaégetem, s csak most tanultam meg rendesen átpördíteni. — És az ilyen kérdések miatt nem szokott megsértődni? — Miért? Előbb tudtam kisplasztikát csinálni, mint palacsintát. Nyilván ezért érdekli jobban az utóbbi. Nevet. Szemüvege mögül pajkosan hunyorít. — Nagy szobrokat egyáltalán nem csinál? — Kisplasztikákat, érmeket készítek. Megrendeléseket általában arra kapok. — Az nőiesebb munka. — Talán azért. De én sohasem szégyelltem, hogy nő vagyok. És az ilyen „megkülönböztetésekért” sem haragszom. Bár szerintem nő is megélhetést a művészettel szemben ? — Megélhetés kis em-mel, művészet naggyal. — Tehát, aki nem kap megrendelést és nem veszik a képeit, ámde tehetséges, éljen könyöradomány okból? — Nem. Dolgozzon addig, amíg el nem ismerik. Legyen például — rajztanár. — Könnyű azt mondani... — öt évig én is tanítottam készíthet nagy szobrot. Én azért csinálom az érmeket, mert grafikai ösztönömet élhetem ki bennük. Mutatja őket. Sorban: a Lenin-centenáriumi pályázat díjat nyert érmeit, a szentendrei napok emblémájával díszítettet — ebből nyolcat csinált, hogy válogathassanak. — Elsőbbrendűnek tartja a egy általános iskolában. Utána lettem csak ösztöndíjas. — Embereszménye? — Mindenki, akinek lelke van és tervei. Közel áll hozzám a játékosság, szeretem a mesevilágot. „Félek a játszani nem tudó embertől.” József Attila mondta. Tamás Ervin Foto: Urbán Tamás nagyon várt kulturális intézmény. Múzeumbővítés A Ferenczy Múzeum bővítésének gondolata szintén évtizede született. Az első jelentős előrelépés ebben az ügyben 1962-ben történt, amikor a Művelődésügyi Minisztérium nyolcszázezer forintot adott a tervezett raktárhelyiségek megépítésére. Építőipari vállalkozó hiányában azonban akkor még nem kezdődhetett meg a munka. Ám mire hozzáfoghattak volna, kiderült: a raktárhelyiségek építése vajmi keveset segítene a múzeum szűkös helyzetén, hiszen kiállítási termekre csakúgy szükség van, mint irodahelyiségekre. Az 1966. júniusában kelt beruházási javaslat szerint az összes igényeket kielégítő L- alakú épületszárny két és fél millió forintért elkészíthető. Az 1966 decemberében elkészült beruházási program szerint viszont mindehhez már hárommillió-nyolcszáznyolc- vanezer forintra van szükség. Hosszas huzavona után — elsősorban a Műemléki Felügyelőség hátráltatta az előrelépést — 1968. májusában a Pest megyei Tanács Tervező Irodájánál megrendelték a műszaki kiviteli terveket, amelyek 1968 decemberére el is készültek és a kivtelezés összegét ötmillió-kétszázezer forintban jelölték meg. Elkészültek tehát a tervek, összegyűlt a szükséges pénz is, kivitelezőt azonban megint nem találtak. Végül is az idén tavasszal — több, mint egy- esztendős késedelem után — a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat ezt a szentendrei építkezést is elvállalta. Az építési szerződés megkötése ezekben a napokban megtörténik s a vállalt határidő előreláthatóan 1971. június 30. A napokban levelet kapott a megyei tanács illetékes osztálya, amely a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat módosított költségvetési árajánlatát tartalmazza, miszerint: „a végösszeg az eredetileg tervezett összegnél 1 833 793 forint többletet tartalmaz”. Magyarra fordítva a hivatalos szöveget: közel kétmillió forinttal többe kerül a Ferenczy Múzeum bővítése, mint amennyire eddig számítottak... Tanulság Egy évtizednyi huzavona után Szentendre városa végre eljutott odáig, hogy történelmi csendjét mind gyakrabban zavarja meg az építkezés zaja. Ez jó dolog. Átgondoltabb tervezéssel — és olcsóbban is — már előbbre tarthatnának. Tanulság : akkor tervezzünk, amikor ahhoz nemcsak lehetőségünk, hanem anyagi erőnk, sőt építőipari kapacitásunk is van. P. P. PRÓBA KÖZBEN Július végén Veresegyházon, a művelődési ház keretében megalakult a Periszkópegyüttes. Vezetőjük Iglói Sarolta, aki „civilben” orvos- írnok Erdőkertesen. Az együttes harmadik hónapja készül szorgalmasan első bemutatkozására. N. Simon: Furcsa pár című háromfelvonásos vígjátékát próbálják, amelynek a bemutatója október 31-én lesz a veresegyházi művelődési házban. Az együttes fiatalokból áll, van köztük több tanárnő, munkásfiatal, anyagbeszerző, sőt újságíró is. — Képünk a Furcsa pár legutóbbi próbáján készült. ZILIZ Hány éves as őstölgy? Borsod megyében egyedülálló természeti értéknek számít a Ziliz község határában levő őstölgy. Korát egyes kutatók nyolcszáz, mások ezer évre becsülik. A kocsányos tölgy az évszázadokat sértetlenül vészelte át, ma is teljesen ép és egészséges. Az idei szélsőséges időjárás sem viselte meg, s hatalmas lombkoronája őszi, rozsdavörös színben pompázik. A famatuzsálem törzsét hat ember tudja csak átfogni. Lombkoronája akkora, hogy alatta egy szénával megrakott pótkocsis vontató minden nehézség nélkül megfordulhat. A zilizi őstölgy életkorának pontos megállapítására a miskolci biológusok kutatásokat kezdenek. Ml SZAKI KONYVNAPOK A tudás papírhegyei A múlt esztendőben 48 millió darab könyvet nyomtattak ki hazánkban. Szándékosan használtuk a darab kifejezést, mert művekről nerh csak tartalmuk, hanem „fogyasztásuk” is képet adhat. A 48 millió azt mutatja: a szellem e nemes táplálékának fogyasztói tábora nem kicsiny. Ahogy egyre nagyobb azok serege is, akik biztos kézzel nyúlnak a táblák közé kötött tudás, a szakkönyv után. Igény és kívánalom találkozása hívta életre a szak- könyvkiadás és -felhasználás legterebélyesebb ágának, a műszaki műveknek lassan hagyományossá váló szerény ünnepét, a műszaki könyvnapokat. Az idén október 10 és 31 között megrendezésre kerülő műszaki könyvnapok — országos megnyitójának az egyetemi és iparvárosként egyaránt rangot szerzett Veszprém ad otthont — ismét jó alkalmat kínálnak a régi hívek ragaszkodásának erősítésére, s új olTanulmányok a katonai nevelés köréből A néphadsereg nevelési kérdéseivel foglalkozó sorozat újabb kötete a korábbiak szerkesztési elveinek megfelelően a hadsereg parancsnokainak, kiképzőinek, tudományos munkatársainak pedagógiai és pszichológiai tárgyú tanulmányai mellett ezúttal elsősorban a szociológiai kutatások kaptak nagyobb hangsúlyt a kötetben. A könyv témaköre rendkívül változatos. Alapvetően érvényesül az a gondolat, hogy a konkrét katonaszociológiai kutatásokkal segíteni kell a vezetés színvonalának emelését, a harckészültség fokozását. De miért nélkülözhetetlen a vezetés számára a szociológia, s milyen segítséget nyújthat a szervezői, nevelői feladatok jobb megoldásához? A katonaszociológia azzal, hogy sokoldalúan feltárja és elemzi a hadsereg és a társadalom viszonyát, a hadseregnek, mint sajátos intézménynek strukturális és funkcionálás kapcsolatát, a hadsereg belső, társadalmi mozgását, a hivatásos pályára jelentkezés szociális és motivációs tényezőit, a katonai hivatás társadalmi presztízsét — igen hatásosan segíti a különböző szintű katonai vezetőket, felelősségteljes munkájukban. A katonaszociológia iránt érdeklődő parancsnokok, tanárok, tudományos kutatók, növendékek, s a hadsereg életével megismerkedni kívánó polgári olvasók is haszonnal forgathatják a Tanulmányok a katonai nevelés köréből sorozat legújabb kötetét. vasók toborzására. Mert igaz,' a tudás papírhegyei könnyen meghódíthatók. Csak egy ajtó- kilincset kell lenyomni, belépni a gyár, a vállalat műszaki könyvtárába, s leemelni a polcokról az emberi szellem, találékonyság és ötletesség, tapasztalat és kísérletezés betűkbe, képletekbe, ábrákba foglalt sajátos termékeit, a műveket. Ám igaz az is, hogy még több lehetne, s kell is, hogy legyen a tudás papírhegyeit meghódítani, birtokba venni kívánók száma. Az ismeretek gyorsan elavulnak, s az iskolában szerzett tudás — bizonyítsa azt akár diploma is — ma főként arra elég, hogy, alap legyen a továbbképzéshez, a szakirodalomban közölt legfrissebb eredmények megismeréséhez és fölhasználásához. Ezért jelentős a műszaki könyvnapok szerepe: figyelmet keltenek, és ösztönzést nyújtanak gyárakban, intézetekben, kutató helyeken, oktatási intézményekben. Ügy illik, persze, hogy az ünnep, ha szerény, csöndes is, de ünnep legyen, tartalmával, mondandójával az. Ezt szolgálja a könyvnapokra megjelenő 34 új mű, közöttük több olyan, amelyek megjelentetését a korábbi műszaki könyvnapok író—olvasó találkozóin a közönség kérte. Nem csak a kiadó, hanem — mint a példa igazolja — a közönség is formálja tehát a tudás papírhegyeit. Módja lesz erre a most megrendezésre kerülő találkozókon is. Tízezrekre rúg azok száma, akik nem lankadó buzgalommal, s hű ragaszkodással veselkednek neki a tudás papírhegyeinek, mert a legnemesebb emberi önzés, a tudásra, a gyarapodásra való törekvés munkál bennük. Ha új arcok tűnnek fel e több tízezres táborban, ha új kezek nyúlnak a polcokon sorakozó könyvek után, akkor nemcsak megrendezték a műszaki könyvnapokat, hanem eredményekkel bizonyították hasznosságukat, tehát szükségességüket országosan éppúgy, mint egy-egy munkahelyen. (M)
