Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
1970. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK HÉT EMELET BÍRÓSÁG Már a föld felett dolgoznak üj. ház bújt ki a földből Zuglóban, a Hungária körút, a Thököly és Francia út közötti telken: itt épül a Pest megyei Bíróság üvegpalotája. Kora tavasszal láttak munkához a Középületeket Építő Vállalat emberei. Sokat küszködtek a talajvízzel, amíg sikerült a föld alatti két és fél szintet biztonságosan, jól szigetelve elkészíteni. Hétfőtől már torony daru segíti őket: szükség is van rá a föld feletti munkához. Ügy tervezik, hogy az idén még két emelet vasbeton szerkezetet, vázat építenek, s a jövő év ■nyarára érik el a legfelső, a hetedik emeletet. Aztán még egy év kell a teljes befejezéshez: 1972 szeptemberében adják át a legnagyobb megyei és egyben az ország legmodernebb bírósági . épületét. Száznál is több helyiség lesz benne, ebből 17 tárgyalóterem. Az úgynevezett lepényrészben kap helyet a hatalmas, százszemélyes, légkondicionált tárgyaló, ahol a nagy, nyilvános tárgyalásokat tartják majd. A monstre építkezés költségei előreláthatóan meghaladják az 50 millió forintot. Nemcsak a belső kényelem, a „külcsín” is számít már középületeinknél. Kívül alumínium és üveg borítja a házat, alumíniumból készülnek az ablakkeretek is — így joggal kelti majd az üvegpalota benyomását. Nemcsak a bírósági ügyek számának növekedése teszi szükségessé az építkezést, hanem a jelenlegi épület elhanyagolt állapota is. 1972 telén már nem kell az ügyfeleknek a jelenlegi huzatos folyosón ácsorogniuk — kényelmesen várakozhatnak. (paládi) MATOL: több „ünnepüzlet” a városokban DUNAKANYAR: 21 ÉS 12 A belkereskedelmi miniszter rendelete szeptember 9-én jelent meg a Kereskedelmi Értesítőben: több boltot kell vasárnap is nyitva tartani. Az „egyeztető tárgyalások” nyomban megkezdődtek: Pest megye Irat városában a helyi tanácsok és a kereskedelmi vállalatok képviselői közösen jelölték ki az „ünnepüzleteket”. Ott voltak a megyei tanács képviselői is, vitára számítva: ha a tárgyalófelek nem tudtak volna megegyezésre jutni — elkerülve a fölösleges bürokratizmust —, mint másodfokú hatóság rögtön elvágták volna a gordiuszi csomót, határoztak volna a nyitva tartásról. Erre azonban nem volt szükség, teljes volt a nézetazonosság. Ez is mutatja, joggal cikkezett az egész magyar sajtó az ünnepi nyitva tartásról, s időszerű volt a rendelet kiadása: Vecséstő! Gombáig A posta és problémái A legősibb hivatalok egyike B posta. S talán a legmegbízhatóbb. Bizalmi állás postai hivatalnoknak vagy kézbesítőnek lenni — titkainkat, vagy pénzünket kezelik — csak nem divatos. A postával sem „divatos” foglalkozni. Pedig a községi hivatalok és postások helyzetéről lehetne mondanivalónk. Most néhány monori járási postahivatalban szerzett tapasztalatot nyújtunk át — Gombáról, Gyömrőről, Ecser- ről, Pilisről, Nyáregyházáról, Üllőről, Vecsésről. A HIVATAL A felsoroltak közül csupán Gyömrő és Vecsés 1 postahivatal épülete alkalmas arra, hogy posta legyen, a többi szűk, sötét, kellemetlen benyomást kelt a közönségben — Pilisen a falak megrepedtek, az épület életveszélyes, a hozzá tartozó szolgálati lakás mennyezetét oszlopokkal támogatták meg. el is távozott az itt lakó hivatalvezető — és a legelemibb szociális követelményeket sem tudja biztosítani dolgozóinak. Az igaz, hogy ezek az épületek megfelelő, tehát a községek minden pontjáról jól megközelíthető helyen fekszenek, kivéve — Nyáregyházát és Vecsést. Nyáregyházán a lakosság több mint 40 százalékának jelentős utat kell megtennie a hivatalig, ezért Felső-Nyáregyházán kellene egy fiókpostát nyitni. Hasonló a helyzet Vecsésen, bár itt két hivatal Is működik — és Monoron, ahol egyes részekről négy-öt kilométert •is gyalogolni kell a hivatalig. Az említett községek minden egyes postahivatala egy szempontból hasonló: mindenhol sorba kell állni, mert létszámhiány van, illetve kevés a felvevőhely. Nyáregyházán, Vecsésen, Monoron egy-egy felvevőhelyet kellene kialakítani még. A MUNKAERŐ Tehát kevés az alkalmazott, ezért a heti munkaidő meghaladja a 48 órát és szabadnapot nem tudnak biztosítani, mert nincs váltótárs. A sok túlóráért pedig keveset fizetnek, általában az „órabér” 35 százalékát. Például egy hivatalvezető átlagban egy órára hét 50-et kap. Viszont egy túlórára csak kettő 80-at. A kisebb létszám miatt megtakarított bért prémiumként lehetne szétosztani. Talán javíthatna a helyzeten, ha a munkaszüneti napokon ők is szünetet tartanának, mert egy vizsgálat azt bebizonyította, hogy indokolatlan például a vasárnapi nyitva tartás. így a heti szabadnap is biztosítva lehetne, amelyre jelenleg egyáltalán nincs lehetőség — Gomba, Ecser, Nyáregyháza esetében. Nagy a fluktuáció is. Az új — gyakran szakképzetlen — dolgozók nem tanulhatnak be megfelelően, rögtön a „mélyvízbe” kerülnek, normájuk ugyanannyi, mint az előző, gyakorlott, régi dolgozónak. Tanulóidőt nem biztosítanak. Ezért aztán késnek a távolsági beszélgetések, a táviratok továbbítása, rossz a közönség felvilágosítása. A tájékozatlan munkaerő mindent régebbi társától tudakol meg, így őt is feltartja a munkában — még nagyobb lesz a sorbán- állás stb. Ez a „körforgás” tehát a szakképzetlenségnek tudható be, amely jelenleg mintegy 50 százalékos, és a követelményeknek nem felel meg Vecsésen, Üllőn, Pilisen, részben elégíti ki Nyáregyházán és Gombán. Pilisen például az öt postatiszt közül kettő szakképzetlen, semmiféle előképzésben nem részesült. A KÉZBESÍTÉS A kézbesítők a posta vándorai — gyalogolnak, kerékpároznak — 25—40 kilót cipelnek, tájékoztatnak, pénzt kezelnek, közüzemi díjakat szednek. Ezenkívül keveset keresnek és szabadnapot nemigen vehetnem ki. Ha nagy nehezen megkapják szabadságukat, akkor nincs, aki a helyükre álljon. Egyik kézbesítőnek nagyobb a területe, több az utcája, a másiknak kisebb, kevesebb, mert a kézbesítőjárásokat becsléssel állapítják meg. Mindezek ellenére a táviratokat hat órán belül kiviszik és soron kívül is kézbesítenek Vecsésen, Üllőn, Pilisen, Gyomron. A házak kapuin persze nincsenek levélszekrények — erre is fel kellene hívni a lakosság figyelmét. A posta figyelmét pedig arra, hogy egy-egy piros levélszekrényt szereljen fel Gombán és Ecseren; Nyáregyházán pedig legalább kettőt. A kézbesítők tehermentesítésére be lehetne vezetni a postafiókok bérlését, díjmentesen, sőt kötelezővé lehetne tenni azok részére — főleg vállalatok — ahová naponta rendszeresen öt, vagy ennél több postai küldemény érkezik. A kézbesítők négy évre kapják a kerékpárt, de az utolsó évben már erősen elhasználódott. Használati átalány nélkül két évre kellene kiadni a kerékpárokat. AZ ÁRUSÍTÁS A postahivatalokon kívül úgynevezett értékcikkeket — bélyeget, borítékot, levélpapírt — máshol nem mindig lehet kapni. A posta tehermentesítésére ezek árusítását ki lehetne terjeszteni. Viszont a kereskedelem nem szívesen tartja ezeket a cikkeket, mert ehhez engedélyt kell kérni és az alacsony jutalék — három százalék — nem ösztönzi az üzletvezetőket, hogy foglalkozzanak vele. Elmondhatnánk még — ahogy a népi ellenőrök is elmondták —, hogy a gyorsabb munkát akadályozza az ösz- szeadógépek hiánya, s az, hogy a távbeszélő hálózatban néha nincs áram... De elmondhatjuk azt is — mindezek ellenére —, hogy a postán általában érvényesül a felelősség, és jó kezekbe adjuk küldeményeinket. B. Gy. nagy szükség van a vasárnapi vásárlási lehetőségekre. Mától kezdve 9—9 élelmiszer-, illetve tejbolt, 4 édesség-, 13 zöldség-, 2— 2 dohány- és virágbolt, valamint egy kenyérbolt tart nyitva ünnepnapokon is. A nyári időszakiban ennél is több: 6 élelmiszer, 2 zöldség- és egy tejboltban árusítanak még a felsoroltakon kívül. Hat városunkban tehát kevesebb gondjuk lesz a háziasszonyoknak. A községekben viszont változatlan a helyzet, továbbra is az eddigi 3 tej-, 3 dohány- és egy-egy zöldség-, illetve kenyérboltban lehet csak vásárolni. A rendelet nem szól a falvakról, ám nem lehetetlen, hogy egyszer még erre is sor kerül. örvendetes, hogy az üdülő- területek, kirándulóhelyek ellátását külön kiemelik. Ennek jegyében például a Dunakanyarban 21 élelmiszer- és 12 zöldségboltban vásárolhatnak majd a turisták. A vendéglők és presszók általában reggel hattól éjfélig lesznek nyitva, mindenütt úgy, ahogy az ige nyék megkövetelik. A vásárlási lehetőségek javulása mellett szólni kell arról is, hogy a bolti dolgozók nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Munkaidejük nem hosszabbodik, a heti pihenőnapot mindenütt biztosítják számukra, s a vasárnapi munkát külön megfizetik. Végső soron: a mai változás előnyös a vásárlóknak is, az eladóknak is. ( —dl) — Ma délelőtt 10 órakor nyílik meg a szentendrei Teátrum Étterem. — Az érdi fmsz új klarendéglőt nyit ma Százhalom' battán, a Kossuth Lajos utcában. Ma utaznak haza a miskolci kórházból a monori gimnazisták Beszámoltunk már a monori József Attila Gimnázium diákjainak sárospataki ételmérgezéséről. Sajnálatos véletlen folytán írtuk monori kiadásunk tegnapi számában, hogy a miskolci Semmelweis Kórház II. fertőzőosztályán ápolt 14 gimnazista hazatért. A girnná' zium igazgatóhelyettese valóban elutazott Miskolcra, ott azonban kiderült: a diákok még nincsenek olyan állapotban. hogy hazautazhassanak. Mint tegnap délután dr. Nagy Búza Erzsébet, a miskolci Semmelweis Kórház adjunktusa elmondta, a 14 mono ri diák csak ma reggel indul haza Monorra: szüleik jönnek értük. Nincs panasza egyiküknek sem, valamennyien jól érzik magukat. Egyelőre még nem tudják, mi okozta az étel- mérgezést, a KÖJÁL vizsgálata tart. PEST MEGYEI BIRLAP 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága 4P a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő t SUHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadói CSOIXANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, VIZA, Somogyi Béla u. c. H. cm. I ^adóhivatal: Budapest, VIII., Blaha Lujza tér I Egész nap hívható központi telefon: 343—100, M2—tie. Gépíró szobák: 341—100/280, illetve 313—100/413. Titkárság: isi—2«. Egyéb számok: 141—442, 111—23». Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1. sz.). Előfizetési díj 1 hónapra 20 forint. EMBEREK AZ OLAJYÁROSBAN Lombikok, bugyborékoló folyadékok, kis lángocskák és villogó fém-üveg holmik. Laboratórium. — Három hónapja még gimnazista voltam a Petőfiben. Valamikor nem sokat tudtam a kémiáról. Talán any- nyit kiskorom óta, hogy apu gyomorégés ellen szódabikarbónát szedett, s az ecetes vízben pezsegni kezdett. Nekikezdek a vegyipari technikumnak, s két év alatt már, remélem, jól használható kémikus leszek — ezt mondja Bicskei Éva. Ila este kigyűlnak a fények a legújabb üzem tornyain és lépcsősorain, az aromás üzem olyan messziről, mint a karácsonyfa. — Beosztásom blokk-kezelő. Aki hallja, azt hinné, hogy valamilyen közértes állás. Annál nagyobbra tartom én. Mert ebből a folyadékból lesz majd a műanyag. Szenvedélyem a beat, s még nem a szerelem. Nem azért, mintha nem lenne kit elvenni. Egyelőre ennek a szép „karácsonyfának” udvariok; olyan hűséges, hogy egy percre sem hagy cserben — állítja Krna János. Telefon Innen, telefon onnan. Sokszor jelentkezik ízes beszédével ez a folyton mozgó ember, a szakszervezet versenyügyekkel foglalkozó munkatársa, Strasszer Gáspár. —Valamikor régen a mezőgazdaság szakembere voltam, egy háromszázas tehenészetben. Napi parancsom: „néhány literrel többet”. Azóta vegyipari szakmunkás lettem, s másféle folyadékkal dolgozik egy desztillatőr. Az egymillió tonnás finomító mellett olyan tétel az egykori — bár tagadhatatlanul jóízű — fehér folyadék, mintha egy stampedlit tennék a százhek- tós hordó mellé. Zuhog a víz, szüntelenül hull a zápor. Furcsa játék: az olajvárosban nélkülözhetetlen a víz. — A vízmű adja a hűtőfolyadékot. Ami felmelegszik, óriás ventillátorokkal hűtik esőztetés közben. Itt én vagyok a mesebeli esőcsináló, a szivattyúgépész. Persze senki sem próféta a saját házában, megvallom szép csendben, otthon nem én vagyok a csodatevő — ismeri el Vetráb István. A fényképen nem látszik, de közelről nem nehéz felfedezni, hogy kialvatlanok a szemei. ö a reformálóüzem főnöke, Szűcs István üzemvezető. — Három hete nem volt lenn rólam a ruha. Leállás, javítás, ismét indítás — percnyi pontosan. Ha csúszunk, kinn a benzinkutaknál elfogy a 86 oktános normál benzin. A startot úgy hívjuk itt, hogy nászéjszaka. Minden jó és minden rossz ilyenkor derül ki. A háromte 'es, overallos műszak után most már csak egy kívánságom van; egy üveg jó hideg sör, s aztán aludni, aludni... Lépked felfelé a most áram- talanított kapcsolóhoz, egyik kezével átöleli az óriás porcelán szigetelőt, s odaszól: — Ha tudom, hogy jön a fotós, nem csináltatok a személyibe gyorsképet. (Nagyot nevet.) Nálunk se tart soká egy expozíció, egy pillanat alatt elfüstöl, elég minden, ha valahol baj van. Ezért kell ide az éles szem, az ész és a gyorsaság. Szeretem a tempót. Milyen jól érzem magam, ha délutánonként beülök a kocsiba s autóvezetésre tanítom a jogosítványra pályázó embereket! Itt is, ott is ez a jelszavam : tempó, tempó ... Szöveg: Tóth Foto: Gábor
