Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
6 rest MtCVKI K^Ctriap 1970. OKTÓBER 6., KEDD Találkozás Magyarországgal Eszembe jut az a beszélgetés, amelyet nem sokkal a magyar nemzeti kiállítás megnyitása előtt folytattam Moszkvában Komjáth Istvánnal, a kiállítás igazgatójával és Bánkúti Gábor sajtófőnökkel. — Kissé izgatottak vagyunk — mondták — hiszen a Szovjetunióban az utóbbi időben sorozatban rendezték a mienkhez hasonló kiállításokat. Helyt tudunk-e állni mi magyarok ebben a sajátos versenyben, meg tudjuk-e találni „saját arcunkat”, el tudjuk-e érni, hogy kiállításunk a mai Magyarország névjegyévé, tükrévé váljon. Most utólag már elismerem, hogy ILYEN AGGÁLYAINK támadtak nekünk a szovjet újságíróknak is, akik a kiállítás munkájáról szándékoztunk tudósítást írni. Hiszen nem hiába mondják, hogy Moszkvát nehéz valamivel csodálatba ejteni. A moszkvai Szokolnyiki parik hatalmas kiállítási területén minden évben rendeznek szakosított nemzetközi kiállításokat. Idén például itt tartották az „Inleg- mas—70” és a „Himija—70” kiállításokat. Ugyanitt, augusztusban csaknem három hétig állt nyitva a látogatók előtt a jugoszláv ipari kiállítás, amelyet méretei alapján nemzeti kiállításnak tekinthetünk. Végül a Népgazdasági Eredmények Kiállításának ugyanabból a pavilonjából, ahol a magyar kiállításnak meg kellett nyílnia, nemrég vitték el a „Csehszlovákia—70” kiállítás utolsó tárgyait. A csehek előtt pedig itt mutatták be jubileumi nemzeti kiállításukat a lengyelek és a bolgárok is. Elhangzottak az ünnepélyes megnyitó hivatalos beszédei és a pavilon szélesre tárta kapuját a látogatók előtt. Az első és a második napon sokan voltak, de nem nagyon sokan. Hét közepe volt, s főként csak a turisták és a szovjet főváros vendégei tudtak elmenni, hogy ^találkozzanak Magyarországgal”. Két nap múlva azonban eljött a szombat, amely a Szovjetunióban munkaszüneti nap. Délelőtt 10 órakor elindultam a kiállításra, hogy riportot készítsek lapom számára. Szeretném, ha kedves magyar olvasóim látnák azt a képet, amely szemem elé tárult. A kiállítás bejárata irányába HATALMAS EMBERFOLYAM hömpölygött. Méghozzá bővizű folyam, olyan, mint a mi Volgánk, vagy az önök Dunája. Alig-alig sikerült megtalálnom Komjáth Istvánt, a kiállítás igazgatóját. Éreztem, hogy egy kissé zavart. — Valahol a lelkünk mélyén reménykedtünk a sikerben — mondta. — De ekkora érdeklődésre nem számítottunk. Egyébként — tette hozzá — ez a váratlan meglepetés nagyon kellemes. Ugyanez a kép várt vasárnap is, s így tovább nap-nap után. Nekem, mint újságírónak gyakran kellett meginterjúvolnom a kiállítást meglátogató szovjet embereket. S minden alkalommal feltettem az elmaradhatatlan kérdést: mi tetszett önnek legjobban a kiállításon, miről fog mesélni rokonainak és barátainak a kiállításról hazatérve? A válaszok természetesen nagyon eltérőek voltak. Az egyik látogató például az Ika- rus-autóbuszok és a villamos mérőkészülékek iránt érdeklődött, amelyeknek gyártásában tudomásom szerint tevékenyen részt vesznek a Pest megyei dolgozók is. A másiknak nagyon tetszettek a Csepeli Vasmű különféle szerszámgépei, a harmadiknak pedig a Videoton gyár televíziói és rádiókészülékei. A nők alig tudtak elszakadni a köny- nyűipari pavilon vitrinjeitől, ami végeredményben természetes, hiszen az ízlések különbözők. Észrevettem azonban, hogy csaknem kivétel nélkül MINDENKI MEGÁLLT egy egyszerű tábla előtt, amelyen a fényképeket „A szabadsággal egy időben születtek” felirat fogta össze. Sokáig szemlélték a szovjet emberek e 25 éves ifjak és leányok arcát, mintegy megpróbálva, hogy a magyar szabadság szülötteinek e közös fényképében megtalálják a mai szabad Magyarország arcát. A látogatók között különböző korú és társadalmi helyzetű embereket láthattunk. Különböző volt a mai Magyar- országról való tájékozottságuk foka is. Szovjetunióban például öreg és fiatal egyaránt jól ismeri a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar termékeit. Az ország sok városában és vidékén nagyszerűen beváltak az Ikarus-autóbu- szok. S mégis érezni lehetett: sokan nem tudták milyen hatalmas sikereket ért el a magyar ipar a népi hatalom éveiben. A Publicolor színes fényújságot, a nagyszerű automata és félautomata szerszámgépeket, a híradástechnikai berendezéseket látva a vendégek elragadtatva bólogattak. „Ez már derék.” Ezt mondta Sztyepán Petuhov idős munkás a kiállítás megtekintése után. S gyakran hallhattuk ezeket a szavakat a legkülönbözőbb vitrinek előtt, a „Játékváros” mellett, ahogy a szovjet újságírók a gyermek- játszóteret elnevezték. Ezek a szavak hangzottak el viharos taps kíséretében naponta háromszor, amikor a nézőtér emelvényén megjelentek a HUNGAROTEX jó alakú próbakisasszonyai. S a kiállítás tágas pavilonjában gyakran hangzott el egy másik kellemes szó is, a „barátság”. A barátság hatotta át a kiállítás egész légkörét, s a magyaror- szágon tett miniatűr utazást befejezve, a szovjet látogatók „A VISZONTLÁTÁSRA” szóval búcsúztak a vendég- szerető házigazdáiktól, amivel annak a mély meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy még találkozni fognak a testvéri Magyarország küldötteivel és eredményeivel. Arkagyij Butlickij, a „Lenyinszkoje Znamja” c. lap tudósítója Illegeti-billegeti magát 24 n -es országos csúcs Papp Ferenc nyelvész, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense ösz- szeállította a magyar nyelv leghosszabb szavainak listáját. Az összeállítás nem a betűk számával/méri a szavak hosz- szúságát, hanem a nyomdászszakmában használatos „n” mértékegységet alkalmazza. Ez annyiban tér el a betűk számától, hogy figyelembe veszi az írásjeleket és betűközöket is. A szó hosszúságának elbírálásánál a szótári alakot veszi figyelembe az összeállító, mert az egyes szófajokhoz más és más alkalmi kiegészítők járulnak mondatszerkezeten belül. Például a versenyben „indulhat” a megvesztegethetetlen alak, de a legeslegmegveszte- gethetetlenebbne/c forma már nem. Mellőzendő persze az olyan tréfás álszó is, mint a megkáposztástalanították. A kimutatás a 20 n hosszúságúaknái kezdi a felsorolást, összesen 25 ilyet talált az összeállító és értelmező szótár, illetve az abból készült szó- végszótár címszavai között, mégpedig a következőket: cséplőgép-tulajdonos, csonthártyagyulladás, devizabűncselekmény, differenciálegyenlet, differenciálhányados, differenciálszámítás, földművesszövetkezet, fürdőszoba-használat, gabonabeszolgáltatás, gyógyszerészhallgató, hadosztályparancsnok, jobbágyfelszabadítás, jövedelemtöbblet-adó, kötőhártya-gyulladás, lelkiis- meretfurdalás, lélegzetvisszafojtva, marxizmus—leniniz- mus, megfellebbezhetetlen, megvesztegethetetlen,, munkaerő-gazdálkodás, társadalombiztosítás, távíró-összeköttetés, telefon-összeköttetés, valószínűségszámítás, valutabűncselekmény. Ezek közül két szó nem ösz- szetétel, mégis a magyar nyelv leghosszabb szavai közé tartozik; mindkettő egyetlen szó csupán, természetesen a hozzájuk csatlakozó járulékokkal. (E két szó a megfellebbezhetetlen és a megvesztegethetetlen.) A 15 huszonegy n-es szavunk: bányaszerencsétlenség, élelmiszer-felhozatal, élelmiszer-korlátozás, folyószámlakövetelés, fültőmirigy-gyulla- dás, kivilágos-kivirradtig, kutya-macska barátság, lelki- ismeret-vizsgáiat, népszerű- séghajhászás, összeegyeztethetetlen, összehasonlíthatatlan, rabszolgakereskedelem, terménybeszolgáltatás, tömegszerencsétlenség, tudománynépszerűsítés. A 21-esek sorában található a két leghosszabb egytagú szavunk: az összeegyeztethetetlen és az összehasonlíthatatlan. 22 n-esek: apáca-fejedelem- asszony, bölcsészettan-hallgató, hadifogoly-szállítmány, keresztényszocializmus. 23 n-t számlál a nyelvtudomány körébe tartozó szókír gyó, a magánhangzó-illeszkedés. S a 24 n-es csúcstartó, a magyar nyelv legesleghosz- szabb szava: az illegeti-billegeti magát összetétel! HARKÁNY Téli egyetem A TIT Baranya megyei szervezete meghirdette a „Népek barátsága” nemzetközi téli egyetemét, amelyre a nagy hírű fürdőhelyen — Harkányban — kerül sor december 6 és 19 között. Európában egyedülálló rendezvény ez, egyaránt szolgálja az ismeretterjesztést és a téli üdülést. A múlt év decemberében kísérletképpen szervezték meg a harkányi téli egyetemet, és már az első alkalommal nagy sikert aratott: száznál több hazai és külföldi vendég vett részt rajta. Most kilenc nyelven nyomtatták ki a II. „Népek barátsága” téli egyetem programfüzetét, úgyhogy Európa szinte valamennyi országába eljuttathatják a meghívást. A TIT 150 —200 vendéget vár Harkányba, ahol szállodákban helyezik el őket, és változatos programot készítenek elő számukra. Raguzai ezüstpénz - mint történelmi bizonyíték Megírják a bajai járásbeli Nagybaracska község bronzkorig visszanyúló történetét. Okleveles anyag csak a XIV. századtól kezdve maradt fenn. A település környéke — szerencsére — gazdag régészeti lelőhelyekben, s a bajai múzeum sorra feltárja ezeket. A helyi tanács kérésére a közelmúltban egyszerre három helyen is végeztek eredményes ásatásokat. Tizenegyedik századbeli temetőt. Árpád-kori falut, majd XIV. századbeli sírokat tártak fel, az utóbbiak egyikéből különösen értékes lelet, egy ezüst pénzérme került felszínre; első tárgyi bizonyítékaként a vidék XIV. századbeli olasz—magyar kapcsolatainak. A pénzecske ugyanis Raguza olasz városállam polgárainak fizetőeszköze volt abban az időben. ágy — Doktor úr, nem tartaná helyesnek, ha néhány napig ágyban maradnék? — Az felesleges. Elég, ha néhány éjszakát tölt az ágyában. A város tegnap, ma, holnap Érdekes kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Szép és érdekes kiállítás nyílott meg az Iparművészeti Múzeumban „Párizs tegnap, ma, holnap” címmel. A kiállítás hatalmas tablói bemutatják Párizs több mint két évezredes történelmét, mely az időszámításunk előtti harmadik században Lutetia megalapításával kezdődött. A tizenharmadik században épül fel a Louvre erődje s a Notre Dame székesegyház. A tizenkilencedik század közepéig tartó klasszikus korszak azután a világ egyik legszebb, parkokkal, terekkel, palotákkal. középületekkel ékes városává gazdagítja Párizst. Hausmann. 1852-től Szajna megye prefektusa, már tervszerű városrendezést folytat : leromboltat egészségtelen részeket, modern fő közlekedési utakat épít, erdősít és parkosít. A huszadik század elejére Párizs lakóinak száma már közel hárommillió. Jelenleg a város és környéke kilenc és fél millió lakost számlál. Ez az Anyának — lányának A mexikói „ponchó” magyarosított változata. Fekete könnyű szövetegyüttes, szélén arany rojttal és színes virághímzéssel. Ugyanez a kislánynak piros szövetből, fehér rojttal, hímzéssel. Mindkét szép darab a ruházati boltokban kapható — nem is drágán. (Urbán foto) óriási növekedés, és a jövőben várható — már csekélyebb —, hatalmas feladatok elé állítja a városfejlesztőket. S a megoldások jelentősége túlnő az országhatárokon, hiszen a világ nagyon sok pontján kerülnek városok hasonló problémák elé. Érzékeltető feladataikból: Évi tizenegyezer lakást kell építeniük. Egymillió gépkocsi számára utat, parkolót, le- • hetőleg garázst biztosítani. A meglevő kétszázöt kilométeres metróhályához újabb negyvenhat kilométeres szakaszt építeni. Évente hárommillió külföldit kell fogadniuk. A tervezett új repülőtér harmincmillió utassal számol egy esztendőben. A városfejlesztés megoldásai közül emeljük ki, mint legérdekesebbeket, a' központra koncentrált zsúfoltság megszüntetésének szándékát, a legértékesebb műemlékek szanálással való kifejtését értéktelen környezetükből. Rendkívül érdekesek a föld alatti építkezések tervei — kereskedelmi, vendéglátóipari, kulturális centrumokat is levisznek a föld alá. A közlekedési, lakás-, kereskedelmi stb. igények kielégítésén túl a mai város- rendező feladata nagy, tágas területeket, lehetőségeket teremteni a gyalogolni, pihenni, szórakozni, művelődni, sportolni is kívánó városlakónak. A cél, hogy a sok milliós népességű városban az egyén is jól érezze magát. Az emberméretű, humanizált nagyváros megteremtése még e század dolga. A probléma nemcsak Párizsban időszerű. Ezért is érdekes számunkra e kiállítás. P. A. Luxus motorcsónak Jól vizsgázott a vízi futópróbákon a balatonkenesei Sirály Ktsz új, luxuskivitelű műanyag motorcsónakja. A modem vonalú, üvegszállal erősített poliészter hajótest a nagyobb hullámverésben is stabilnak bizonyult, és Mercury motorral eléri az óránkénti 60—70 kilométeres sebességet. A hajó érdekessége, hogy négy ülése pillanatok alatt napozófekhellyé alakítható át. „A GÉP ELKAPTA A KEZEMET' ígérték: segítenek Gyömrőn, a Töves-major- ban Bíró Jánost keresem. Kissé félszegen nyitok be az ajtón. Az ágyon Biró János, az egyesült Ecser-Gyöm- rő Petőfi Tsz dolgozója. Bal kezén kötés, a seb még nem gyógyult be. — Hogy mi is történt? — Augusztus 29-én, szombaton nem éreztem jól magam. El akartam menni az orvoshoz, de a többiek hívtak, gyere, segíts még egy kicsit. Hajlottam a szóra. Odamentem a géphez és próbáltam a megakadt takarmányt kituszkolni. Egyszer csak a gép elkapta a kezemet és a csuklómnál elvágta. IszonyaBiztos védekezés Bár alig hihető, hogy a columbusi doppingbotrányhoz hasonló megismétlődjék, mégsem árt arra gondolni, hátha mégis. Éppen ezért nekem néhány, életre nem való javaslatom volna, amely esetben a legrosszhiszeműbb doppinginkvizitorok is leégnének. Mindenekelőtt a verseny előtti héten (legalább) a sportolók semmiféle tápanyagot ne vegyenek magukhoz. Még kenyeret se, a gabona mindenféle erjesztő anyagot tartalmaz, s egy okosan végrehajtott vizsgálat máris kimutathatná a doppingot. Persze így kissé legyengülnének a versenyzők — esetleg egy ólomsúlyú súlyemelő is csak a beteglapját tudná kinyomni, de fontos, hogy a túlokosokkal kibabrálnának. Épp így a víz is mellőzendő — az a víz, amely hatalmas villanyerőművek turbináit hajtja, borzasztóan fel tudná hozni a versenyzőket. Hogy mégis mit igyanak? — Hááát... pár csepp desztillált vizet! Naponta mondjuk három csapott kávéskanállal! Ebbe viszont az étkezés elmaradása miatt lehet tenni némi kalóriapótló anyagot. Néhány szem hámozott grízt, egy-két makaróniszálkát. S akkor még nem is beszéltem a levegőről! Ha nem szívja az ember, nem képes élni — már ez is jelzi, mennyire doppingolja az embert ez a légnemű anyag. S akkor még mi mindent tartalmazhat, különféle erős gőzöket, gázokat, izgató anyagokat — mindez kimutatható a szervezetben. Tehát csak módjával léleg- zeni, s lehetőleg oxigéntől tisztított levegőt. Ha ezt végigcsinálják a versenyzők, kizárt dolog, hogy fennakadjanak a doppingvizsgálat szűrőjén. Azt hiszem, egyéb tanácsokkal kár lenne szolgálni, aki rám hallgat, az doppingbizottság helyett úgyis regtön a halottkém elé kerül. N. S. J. tos fájdalmat éreztem. Odaszaladtak a társaim, azonnal bevittek az egészségházba, majd onnan a kórházba. — Amputálni kellett a bal kézfejet. Most betegállományban vagyok, kezelésre járok egy héten kétszer Monorra. Valahogy sehogy se találom a helyemet... Hiányzik a munkám, a jó barátok, a kollégák. Tizenhét éve dolgozom egyfolytában, a közös gazdaságban. Most, hogy fél kezem van, nem tudom, mit fogok csinálni... Felesége és kislánya hallgatja a megrázó szavakat és szemükben megjelennek a könnyek. — Higgye el, a férjemnek még most is iszonyatos fájdalmai vannak — mondja az asszony. — Igyekszünk feledtetni vele a tragédiát. Az egyesült tsz vezetői megígérték, nem hagyják magára szerencsétlenül járt dolgozójukat. Munkát biztosítanak majd a számára, a fizetését pedig kiegészítik. Továbbra is annyi lesz a jövedelme, mint amikor még teljesen egészséges volt. Gér József