Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
6 ns Mteret v'0ríap 1970. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Színesedik a Bükk Az idei hűvös, csapadékos időj -ás hatására a szokottnál korábban, már szeptember vége előtt „színesedik” a Bükk. A fenyők még haragoszöldek, a juhar- és a jávorfák levelei azonban már vörösesbarna árnyalatúak. „Rozsdásodnak” a hegység őshonos, névadó bükkösei is. A Nagymezőn vérvörös foltokat, alkot a havasi ribizke, a napsütötte tisztásokon — a Bükkfennsíkon és a Kisgyőr melletti tölgyesekben, valamint Jávorkút környékén — valóságos lilaszőnyegként virágzik az őszi kikerics. Az őszi színpompába öltözött Bükköt tömegesen keresik fel a kirándulók. (Zsoldos rajza) Fegyelem és demokrácia A MŰHELYBEN már fél órája megkezdődött a délutáni műszak, mégis az együk, be sem kapcsolt esztergagép mellett ráérősen beszélgetett két fiatal munkás, másiknál ládán ülve, komótosan falatoztak, és a harmadiknál — belső, fél- homályosabb sarokban — senkivel sem törődve kacarászott egy fiú és egy lány. A mellettem lépkedő műhelyvezető kérdés nélkül megjegyezte: „Látja ezt a lógást? És még csak szóvá sem tehetem ... Ha felelősségre vonnám bármelyiket, azonnal tromfolna — nem tetszik, főnököm, ha akarja, ki is léphetek. — Két malomkő közt őrlődöm, egyik a műhely tervének teljesítése adott bérgazdálkodási és létszámfeltételek mellett, a másik pedig a dolgozók magatartása, nagyfokú fegyelmezetlensége.” AZ ESET NEM ÁLTALÁNOSÍTHATÓ, bár bizonyos, hogy nem is egyedülálló. A laza munkafegyelemnek számos példájával találkozhatunk üzemeinkben és jócskán akadnak bizonytalankodó, a saját szerepüket, helyüket sem ismerő vezetők is. „Túl nagy a demokratizmus, mindenki azt csinál, amit akar” — mondotta máshol egy művezető. Ügy érzem, fogalomzavar is akad néhány helyen, hiszen a mindenki azt csinál, amit akar — nem a demokratizmussal, de sokkal inkább az ezzel összeférhetetlen liberalizmussal azonosítható. Az üzemi demokrácia letéteményesei ugyanis nem a lógósok, hanem a munkások szorgalmasan dolgozó többsége, akik még sok üzemi vezetőnél is jobban elítélik a fegyelmezetleneket. A LÉTSZÁM VISZONYLAGOS DOLOG. A munkások többsége határozottan állítja, hogy jó néhány helyen a termelési terveket akkor is teljesíthetnék, ha kevesebben dolgoznának, de mindenki tisztességesen kivenné részét a munkából. Az anyagi eszközökkel is jobban kijönnének, ha keresnék és megtalálnák a módját a célszerű bérgazdálkodásnak, premizálásoknak, jutalmazásoknak Sokan ellenvetéssel élnek ezzel kapcsolatban: na és a bérszint- előírás? ... Ma már nem olyan merev szabály ez, mint például egy évvel korábban volt. Csak határozottabban, körültekintőbben és a lehetőségekkel jobban számolva kell gondolkodni. Az év elején jelentős módosítások történtek a létszám- és a bérgazdálkodás előírásaiban, de ezek nem hozták meg a várt eredményt, mert — és ezt már több minisztérium által végzett vizsgálatok bizonyították — nem mertek élni a módosítások adta lehetőségekkel, vagy hatásuktól az első pillanatban megijedtek. Pedig hogy eredményt hozhattak volna, azt más vállalatok példája bizonyította. Az anyagi ösztönzések újszerű alkalmazása, a határozott, gondos szervezésre alapozott munkaerő-gazdálkodás az első időben valóban azzal járt, hogy többen kiléptek, más munkahelyet kerestek maguknak, és némileg a termelés is visszaesett. Az eltávozottak többsége azonban a vándormadarakhoz tartozott, s mint kiderült, nem érte nagy kár az üzemeket. Néhány hét eltelte után ugyanis az intézkedések meghozták gyümölcsüket és bepótolták az elmaradásokat. Igaz, ezeknél a vállalatoknál támaszkodtak a régi munkások, a szocialista brigádok véleményére, és intézkedéseikhez segítségül hívták őket. Nemcsak azt kérdezték meg tőlük, hogyan tudnának esetleg kisebb létszám mellett eredményesebben dolgozni, hanem azt is, hogy milyen feltételeket várnák az üzem vezetőitől a jobb munka érdekében. A munkáról kértek tőlük tanácsokat, javaslatokat, de a dolgozók eközben a fegyelmet is igényelték. Átalakítás, korszerűsítés és átszervezés után megnyitottuk Gödöllőn új méteráru-laká szaküzletünket (Dózsa György út 7.) és különleges kötöttárukat árusító diva szaküz létünkét (Dózsa György út 9.) Olcsó áruk boltja nyílt volt cipőboltunk helyén, ahol olcsó cipők, női, férfi- és gyermekruhák kaphatók. Ugyanitt 20—50%-os árengedménnyel is nagy választékból kínálunk ruházati cikkeket kedves vásárlóinknak. Korszerű kereskedelemmel, megfelelő árak kialakításával, következetes igényességgel dolgozik vásárlói elismeréséért a PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESK. VÁLLALAT Nemcsak a műhelyen belüli, a fizikai dolgozók közti rend- teremtést, hanem ettől elválaszthatatlanul a vezetői fegyelmet is a szervezésben, az anyagellátásban, a szállításokban. összekapcsolták a kettőt, mert az utóbbi feltétele az elsőnek, a munkás fegyelmezettsége a vezetői fegyelemnek. Az üzemi demokrácia helyes értelmezése alapján segítettek a liberalizmus megszüntetésében, bizonyítva, hogy a demokratizmus nem a lógósok, hanem a munkájukat oda- adóan ellátó dolgozók többségének a vívmánya, a többség akarata. Az első napokban jelentkező feszélyezett légkör és a nem is olyan kis arányú termeléskiesés ideiglenesnek bizonyult, és a jó vezető nem ezt az ideiglenességet vette észre először, s nem ezzel számolt, hanem a mögötte húzódó későbbi állandósággal. A FEGYELMEZETLENSÉGRE panaszkodó vezetőt sajnáltam, bár nem értettem egyet vele. Ügy érzem, abban követte el a hibát, amelyben több más társa is, egyenlőségi jelet tett a liberalizmus és az üzemi demokrácia közé. Kovács András Vitorlák szárazon A Baíaton-parton a hajósok, vitorlázók szárazra tették a még vizen levő utolsó vitorlásokat is. Felszedték a strandok lépcsőit, stégjeit, és végleg eltávolították a napozókat is. A SZOT-sétahajók egy része még a vizen maradt, s a horgászladikokat, csónakokat sem vontatták még szárazra. Kétszeresen ősz... Egy kis séta Dobogókőn, a kilátónál. A levegő vág, de a nap barátságosan süt fenn Dobogókőn a turistaház előtt. Egyszerű hétköznap délelőtt, de a jó idő továbbra is vonzza az embereket a híres, szép kilátást nyújtó csúcsra. Az egyik termetes szürke busz például a GELKA nyugdíjasait hozta el kirándulni. Az ország minden tájáról érkeztek az ősz fejű, vidám hangulatú emberek. Legtöbbjük eddig csak hallomásból ismerte Dobogókő nevét. Az utazás végcélja Esztergom volt, a bazilika és az ásatások megtekintése. De még előbb a modern szállóban ünnepi ebéd fogadta őket, ahol Takács János szakszervezeti titkár meglepetéssel is szolgált. Bejelentette, hogy Szalay László, Záray Márta és Vámosi János énekműsort ad tiszteletükre. — El sem hiszik, milyen nagy változást hoz nekünk egy-egy ilyen kirándulás — bizonygatják többen, útban visszafelé. — Negyedik éve hívnak ösz- sze bennünket, és ilyenkor kellemes program keretében hazánk egy-egy szép tájával ismerkedünk a vállalat vendégeként. Tavaly Vácrátóton, a botanikus kertben jártunk... k. m. 35 ÉV LEVÉLTÁRBAN Hatvanéves Oltvai Ferenc, a szegedi levéltár igazgatója, aki 35 éve dolgozik levéltárosi munkakörben. Ez idő alatt több mint 201 tanulmánya, cikke jelent meg napilapokban, évkönyvekben és különböző szakmai kiadványokban. A legjelentősebb a „Szeged múltja írott emlékekben” című gyűjteménye. 13 évvel ezelőtt Oltvai Ferenc bukkant rá a hírhedt szegedi boszorkányperekről szóló legrégibb bírósági iratcsomóra is. Y\ fi itéz volt. A cégtáblájára is így íratta \ Ví / fel: Vitéz Dombováry István pék\ * / üzeme. Vitézségét, illetve a címet a Tanácsköztársaság leverésében szerzett „elévülhetetlen érdemeiért” adományozták neki. Akkor még csak péklegény volt, a kisváros leggazdagabb mesterénél. S aztán egy hirtelen fordulat meghozta a meredeken felfelé ívelő karriert. Amint az operettekben megvan írva: elvette a mester lányát és a hozományból önállósította magát. Aztán cápaként, pár esztendő alatt bekebelezett négy leszegényedett pékséget. Azt beszélték róla, hogy „ügyes ember, még sokra fogja vinni”. És vitte is. Szőlőt vett. Először csak egy holdat, picinyke présházzal, aztán sorra vásárolta a szomszéd földdarabokat, amelyből egy-kettőre tekintélyes szőlőbirtok lett, rajta kastélynak beillő épülettel. A háború éveiben már a kisváros Knappjának nevezték. Amikor divatba jött a jegyes kukoricakenyér, amikor naponta hordta a postás a vöröskereszt halált jelentő értesítéseit, akkor nyílt meg vitéz Dombováry aranybányája. Ebben az időben már egyre inkább befogadták a hajdani kovászos péklegényt, a kisváros előkelő körei, noha a modora útszélibb volt az idomított huszár őrmester modoránál. A fia, Kálmán, ellentétben apja csűr-csavaros rafináltságával, egyenes volt, de egyben tökkelütött is. Olyannyira, hogy apja nagy mérvű anyagi „támogatásával” éppen csak végigbukdácsolta a gimnáziumi osztályokat. Szóval úgy ahogy leérettségizett. És ez volt a lényeg. Az idő tájt, a háború előtt, igen nagy szó volt az érettségi, hiszen utána már sok kapu tárult ki az illető előtt, s közöttük az volt a legfontosabb, hogy katonáéinál karpaszományt kaoott. Ez a külsőleg jelentéktelen csík a zubbonyok karján rangos volt mégis. Viselője viszonylag gyorsan haladhatott előre és tiszt lehetett, míg a többiek, a nem karpaszományosok, legfeljebb zupás tiszthelyettesig vihették. Kálmánra a háború második évében került sor. Akkor hívták be. Hamarosan haza is jött szabadságra. Zászlós volt. Repülős. Oldalán kicsiny aranynyelű tőr fityegett. Amikor elindult a kisváros utcáján sétára, az apja sokáig nézte a feszes tartású katonát és elismerően csettintett nyelvével, hogy „na, ugye... ide jutottunk...” Szóval elégedett volt. Örömében — amelyet büszkesége su- gallt —, kiment a sütödébe, és egy üveg pálinkát vitt magával. A kemence előtti gödörben álló vetőlegényeket kínálta sorra először. aztán a többieket is. Az ilyesmi ritkán fordult elő Dombováry- val. Csak akkor, ha valami nagy üzletet csinált, vagy családi esemény alkalmával. Ma kétszeresen volt rá ok. Ugyanis fia szabadságra jött és ugyanakkor ma kötötte le a megrendelést a környéken állomásozó katonai alakulat GH-jával, miszerint ő lett a kenyérszállító. Igen jó üzletet ütött nyélbe; megkapja a szükséges lisztet, amiből ügyesen sokat meg lehet spórolni, valamint három katonát is vezényeltek a pékségbe. Tehát ingyen van a munkaerő egy része is. Délután, amikor Dombováry kettesben maKarrier radt dolgozószobájában fiával, él is dicse- k^d'ts i — Jó ez a háború. Dől a pénz! — és belefeszítette széles vállait a bőrkanapéba. A füstöt fújta és kivárt. Azt leste, milyen hatást vált ki fiából elbeszélése, a szüntelen, gyors gazdagodás. S mivel Kálmán közömbös arccal hallgatott, megismételte: — Érted!? Dől a pénz! Mire vége lesz a háborúnak, olyan örökséget kapsz tőlem, hogy még az ükunokáidnak sem lesznek anyagi bajai. He, he, he! Kálmán révetagen nézett a semmibe. Amikor apja befejezte mondókáját, szórakozottan jegyezte meg: — Na, persze. Ja, igen. — Furcsa vagy — mondta Dombováry. — Ügy teszel, mintha neked mindegy lenne. Holott a te jövődről gondoskodom. Vagy nem érdekel? Talán lenézed a kovászos apádat? — Mire gondolsz? — szakította félbe Dom- bováryt a fia. — Erről szó sincs. Csak az jutott eszembe, hogy a háború... Szóval a háború nem olyan eszményi, ahogy elképzeled. Ott lőnek is. Szemtől szembe puskacsövek és röpködő lövedékek. — Ezt ne mond nekem. Ismerem a háborút ... — Akkor azt is tudod, hogy a pilóta, ha felszáll, nem biztos, hogy újra földet is ér símán, épségben. Szóval ez más, mint az előző világháború. Abban a géppuska volt a sláger... Az eszmecsere sokáig tartott. Kálmán friss frontélményeit mondta eL Dombováry viszont azt ecsetelte, milyen virágzást jelent számára a jelenlegi állapot. Kálmán egy hétig volt szabadságon. Hazulról egyenesen a frontra utazott vissza. Többé azonban már nem > ült repülőgépbe, mert a vonatot, amelyen utazott a partizánok felrobbantották. Ez a hír csak később érkezett meg. Jóval azután, hogy a tábori lelkész egy szívhez szóló levelet írt a frontvonal mögül, amelyr ben bizonyságot adott arról, hogy gyermekük isten akarata szerint távozott és lelke üdvözül. A hír vétele után olyan volt a Dombováry- lakás, mint a síralomház. Az egykori péfcle- gény — aki esküdött a háború előnyeire —, sehogy sem akart hinni a tábori pap levelének. Aztán felesége rábeszélésére mégis szentmisét celebráltattak gyermekük lelki üdvéért. A kisvárosban sokáig mondogatták is, hogy nagyon szép mise volt. Három pap vett benne részt. Legutóbb az öreg gróf emlékére volt ilyen pompás istentisztelet. Dombováry ezerkilencszáznegyvenötben belépett a Szociáldemokrata Pártba. Motor- kerékpárt is vett nekik, mondva: — Hadd legyen, ne kelljen úgy taposni a biciklipedált, mint azoknak a rühes, nincstelen kommunistáknak. Legutóbb ezerkilencszáznegyvennyolcban a két párt egyesülése után, a tagrevíziós-tag- gyűlések egyikén láttam. A tagság egyhangúan kizárta a pártból. Vincze György
