Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

1970. OKTÓBER 4., VASÄRNAP PEST »IECVEI i&űrltip NYIKOLAJ JEVDOKIMOV: A kastélyban történt mat, és beléptem a falak közé. Bomba döntötte le a kas­télynak ezt a részét: tégla­halmok, deszkák, ablaküve­gek, leomlott tartóoszlopok, alóluk kikandikáló, hajlított lábú székek, szakadt vásznú festmények meredeztek min­denfelé. Leomlott a léposőház is. De még tartotta valami, és ha óvatos leszek, ha súlytalan és könnyű leszek, akár a macska, akkor még felkapasz- kodhatom oda. Ezt már jól megtanultam a háborúban — tudók könnyű és súlytalan lenni, akár a macska. A lépcső recsegett, de én kúsztam felfelé. És feljutottam az első emelet keskeny, om- ladékos fordulójára. Lihegve álldogáltam a súlyos tölgyfa ajtó előtt, melyet deszka és tégla Torlaszolt el. Csodával határos módon tartotta ma­gát ez a sarkából kiszakított ajtó. Nem volt időm, hogy felkutassam, hová vezet: fö­löttem feketéllett a padlásfel- járat, de nem vitt hozzá út. Valaha keskeny vaslépcső ve­zetett oda, de most egyetlen kampón lengett — éppen csak hozzáértem, és nagy robajjal lezuhant. Az ott, a padláson, végezte munkáját. Tudta, lehetetlen volt nem tudnia, hogy itt va­gyok, de úgy látszik, nem gon­dolt velem, mivel biztos volt abban, hogy elérhetetlen: ma­dárnak kellene lsehem ahhoz, hogy berepüljek a padlás­lyukon. II jra felugatott az aknave- tő. Hallottam, amint üvöltve becsap a padlásra. Dübörgött a vas. Leomlott a gerenda, félig függtem ezen a gerendadarabon, amely a padlásnyílásból kimeredt. A gerenda nem bírta el a súlyo­mat, és recsegve süllyedni kezdett. Por, szemét hullott rám a padlásról. A gerenda imbolyogva süllyedt, én pedig kúsztam rajta felfelé, ipar­kodva, hogy megelőzzem moz- s gását. És abban a pillanatban, > amikor már le kellett volna ^zuhannia, elkaptam a padlás- ! nyílás szélét. ! Az ott, a padláson, nem S lőtt. Összegörnyedve, hátrave- ! tett fővel feküdt, hasához szo- j rítva öklét. A húsából, a keze ! körül csurgott a vér. Lensző- ! ke hajfürt tapadt verítékes : homlokához. Fiatal volt még, § aligha töltötte be a tizen- t nyolcat. i Átléptem rajta. Még élt, de 5 alig lélegzett. Leültem a fe- 5 jéhez, ráléptem a géppuskájá- j ra, és vártam, hogy meghaljon. > Üvegesedé szemmel nézett 5 rám, de már nem látott en- $ gém. Könnyek folytak az ar- $ cán, homlokára rászáradt a J veríték. J Kihajoltam az padlásabla- J kon, intettem a mieinknek, J hogy a dolog elvégeztetett. Ha 5 nem is én végeztem el, de | megtörtént. És újra leültem a ^ fejéhez. Nem sietett. Pedig 5 odaát volt már egészen, ott, s ahonnan nincs visszatérés, de 5 nem igyekezett megválni a $ földtől. $ Az alkony már itt is leszállt. 3 A padIásnyíláshoz mentem. 3 Odalent nyirkos esti szag 3 áradt. A gerenda már régen J lezuhant oda, és hegyesen me- 5 redt felfelé, közvetlenül a i padlásnyílás alatt. Már alig 3 tudtam kivenni az ajtót az el- 3 ső emeleten és a téglával tele- 3 szórt lépcsőfordulót, ahová le 3 kellett volna ugranom. Ponto- 3 san, kiszámítva, hogy ne zu- ^ hanjak le, és ne essek rá erre 5 a karóként meredező gerendá­3 ra. 3 Ugrottam. A tégla- és desz- 3 kabalámra estem, amely bete- 3 mette a tölgyfa ajtót. De nem 3 találtam egy pontot, amelyen 3 megkapaszkodhatok. A tégla 4 csúszni kezdett, hullott lefelé. vssssssssssssrsssssysyxfsssj-sssssssssssssssyy ŐSZ (Foto: L. Mahailova) W////////////////////////////////////////////W/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// KETTŐS NEVELES OKOS SZÓVAL, TAPINTATTAL A középiskolások nem je­lentkeznek, az általános iskola felsősei közül nagyon keve­sen, az alsósok valamivel többen vesznek részt a hittan oktatásán. Vácott érdeklődtünk — a megye hagyományosan leg­vallásosabb városában — a vallási nevelésről. '5 százalék —, az 1512 felsősből csupán 52-en —, 3,4 százalék. Az alsósok aránya tehát csak­nem háromszorosa az időseb­bekének. A nevelőmunka ha­tása tehát később érvényesül, de érvényesül, az adatok is igazolják. Az elmúlt tanévhez képest csaknem egy százalékkal csök­kent a hittanra járók száma — akkor 7,3 százalék volt; az 1968—69-es tanévben pedig még nyolc százalék. Tehát a nevelő hatás és sok más egyéb tényező is évről évre csök­kenti az utánpótlást. Mik ezek az egyéb ténye­zők? városiban 1960-ig emelke­dett a hittanra járó tanulók száma. De csak addig. Azóta nőtt a városban dolgozó ér­telmiségiek száma, a szak­munkások aránya. Lényegesen emelkedtek az átlagkeresetek, tehát sokat javult a gazdasági helyzet és ezzel együtt politi­kánk mind szélesebb rétegek­re hatott. Pillanatnyilag a gazdasági­lag és politikailag legelmara­dottabb kerületek iskoláiban legnagyobb a hittanra járók száma. Ez is jól mutatja a 3 vallás jelenlegi bázisának jel-3 legét. A legtöbben a Gábor* József utcai iskolában irat- 3 koztak be hittanra: 15,8 szá-3 zalék. Régi, hagyományosan 3 vallásos városrész ez. A má- 3 sodik helyen a deákvári is-3 kola áll, kilenc százalékkal. 3 Ez viszont újabb városrész,^ de faluról betelepült több- 3 séggel. • © Vásárhelyi József a Gábor3 József utcai iskola igazgatója:^ — Az elmúlt tanévhez ké- 3 pest a vallásoktatásra beirat-3 kozottak arányszáma emel-S kedett. — Miért? — Mert ez nemcsak régi 3 városrész, hanem mostanában 3 sok új lakó is költözik ide, 3 faluról, kétlakiak, segédmun- * kások. Ez a legelmaradottabb \ városi réteg labilisak, sok- 3 szór gyökértelenek. — A gyerekek szívesen jár-3 nak hittanra? — A beiratkozott gyerekek-3 nek a fele sem jár. Az utolsó 3 órák után van a hittan, in- 3 kább hazamennek, vagy ta- % Az ajtó leszakadt, csaknem agyonnyomott, éppen hogy si­került íélreugranom, odalapul­nom a falhoz. Az ajtó teljes súlyával a lépcsőre zuhant, és a lépcső is leszakadt. A kes­keny forduló szélén álltam, és a sötét szakadékba néztem. Nem maradt más választásom, mint hogy leugorjak oda, de ez annyit jelentett, hogy ösz- szetöröm magam. És akkor a falihoz lapulva lábammal kitapogattam az in­gatag téglákat, és megindul­tam a fal nyílása felé, ahol egy pillanattal előbb még az ajtó lebegett. Valahová kellett, hogy vezessen ez az ajtó, és ott talán van még egy kijá­rat... Nagy, üres szoba egy része látszott, beszakadt meny- nyezettel, sok ablakkal, és fé­lig elhúzott függönyökkel. Ott még borongósabb, még söté- tebb volt. p lértem a fal nyílását, és ^ hirtelen a szoba mélyén megpillantottam egy embert, géppisztollyal a nyakán. Olyan váratlan volt, hogy hirtelen visszaugrottam. Csak egy percre láttam őt, mindössze egy percre, de még a félho­mályban is jól láttam az ar­cát, amelyet eltorzított a gyű­lölet és a rémület. Nem volt hová visszavonulnom. Lábam alatt a mélység, amelynek al­ján vas-, deszka- és kődara­bok hevertek. Ez pedig köny- nyen hozzám férkőzik így, és lelő, akár egy csirkét. Még csak mutatkoznia sem kell egyszerűen kidúgja a gépfegy­verét, és kész. Álltam. Tégla­darabok hullottak a lábam alól. Még néhány pillanat, és velük együtt én is lerepülök. Még néhány pillanat, de ad­dig... Vártam, hallottam minden neszt a szobában. Most reccsent egy deszka. Talán be­szakadt saját súlya alatt, de lehet, hogy ő lépett rá. Nem kell sietnie. Nem. Egy ember, akinek ilyen arca van, óvatos és tü­relmes, akár a macska. Ez nem ojyan, mint az a fiú ott a padláson. Ez tudja, hogy a háború, az háború — várni kell, elrejtőzni, csendesebb­nek lenni a fűnél is, köny- nyebbnek a szélnél. Várni kelL Várni. Hát persze. Én is meg­tanultam tűrni a háborúban. Én is megtanultam várni. Aki vár, az nem követ el hibát: az az erősebb, aki türelmesebb. Várni a halált, várni a győ­zelmet, a kitüntetést, várni az álmot, a csata kezdetét és a csata végét. Akkor hirtelen újra meg­reccsent valami. De most már nagyon közel hozzám, közvet­lenül mellettem. És megértet­tem, hogy az az ember elszá­mította magát. Sok mindent megtanult, de azért nem min­dent. Elárulta magát. Most már tudom, hol van, és mielőtt még egy lépést tehetne, vé­geznem kell vele. Csaknem vidám lettem arra a gondolatra, hogy megölöm. Sietnem kell. A szobában még a nap utolsó visszfénye csillog, de egy perc múlva az is eloszlik. Hasamhoz szorítva a gép­pisztolyt, beugrottam a falak közé, az ajtónyitáson át. És megláttam őt. És végigsöpör­tem rajta a géppisztolyommal. Minden golyóm halált vitt. Sok halált. Végigsöpörtem rajta a géppisztolyból, és megöltem őt. A szoba túlsó oldalán tükör volt, végig az egész falon. És én a tökörbe lőttem, amely ezernyi szilánkká fröccsent szerteszét. — Hé, te a németek kitör­tek! — kiáltották lentről. — Siess már! — Futok! (Lénárt Éva fordítása.) 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsssssss* Bernáth Kálmán tanulmá­nyi felügyelő: — A hittanra beiratkozok száma évről évre csökken a városban. Nevelő munkánk eredményes. — Nemcsak az iskola ne­velő hatása érvényesül. — ‘A' nevelést, felvilágosí­tást ml az első osztályosok szüleinél kezdjük. A tanév első hónapjában az elsősök szüleinek előadást tartunk a kettős nevelés hátrányairól. A kettős nevelés elleni küzde­lemnek ez csak a bevezetője. — Eredményes ez? — Természetesen. A család- látogatások egyik lényeges célja a világnézeti felvilágosí­tó munka. Az úgynevezett szülők akadémiája előadásso­rozatunkban — egy évben négy-hat alkalommal — ter­mészettudományi ismeretter­jesztő anyagot adunk. A csa­lád és iskola sorozatban pe­dagógiai “ szaktanácsadással összekötött előadásokat tar­tunk a család és az iskola ne­velő tevékenységének össze­hangolásáról. Ha szükség van rá, akkor a szülők munkahe­lye is segít, mellénk áll a ket­tős nevelés elleni küzdelem­ben. Igen komoly munkát vé­geznek, jó ideológiai táma­szok az iskolai pártcsoportok. — Milyen a munka ered­ménye? — Már nyolc éve, a váci is­kolásoknak kevesebb mint 10 százaléka tanul hittant. Ma már az sem lehetséges, hogy az egyik szülő tudta nélkül járjon a gyerek hitoktatásra, mert mindkét szülő beleegye­zését kérjük. 0 A 2956 váci általános isko­lásból 195-en iratkoztak be hittanra ebben a tanévben, te­hát 6.5 százalék. Az 1444 al­sósból 143-an — tehát kilenc Xtssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss S! I I ^ ILLÉS ISTVÁN: | $ Számonkérés Legősibb ösztönök, hivalkodó jelek. Nő — csodák, hím — mindenek, Újrateremtő Magam — istenek. Bársony bölcsők és jászlak között Ringójárású buja vágyak. Kopott, de tiszta szerelmek, Átkozódva vajúdók, őszi esőként szenvedők. Múlt — jelen — jövő anyái: Szüzesség nélküli — Máriák, Hol késik a megváltó ember?! ^SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSA ORÉMUSZ A tokaji helytörténeti múzeum baráti köre emléket állít Szepsi Laczkó Máténak, aki világhírnevet szerzett a községnek. Szepsi Laczkó Máté, Lórántffy Zsuzsannának egykori udvari papja, úrnőjének kedveskedve, a sátoraljaújhelyi Orémusz sző­lő terméséből először készített aszúbort. A boráról híres köz­ség az aszú „feltalálójának” arcképét plaketten örökítette meg, s azt október 18-án avatják fel a helytörténeti múzeumban. Ebből az alkalomból Szepsi Laczkó Máté-emlékestet rendez­nek, amelyen a középiskolák tanulói a Tokajhegyaljáról írt legszebb verseket és az aszúbort dicsérő mondásokat irodalmi feldolgozásban adják elő. a nemesség, sem a király. 3 Átok sújtja az országot, csak 3 Civakodó Lajos boldog: cél- 3 ját elérte, útra kelhet az új 3 asszonyért. 3 A kötet erénye — fordula- 3 tos meseszövése mellett —, 3 az író művének minden ada-3 tát a való élet fényeire építet-3 te. Ebben a munkában nagy 3 számú tudományos gárda tá-S mogatta. | MIHAIL BONCS- BRUJEVICS: FELKÖTÖTTEM KARDOMAT | Az irodalom a lektűrök kor- 3 szakát éli. Még soha nem je-3 lent meg annyi visszaemléke-3 zés neves közéleti személyisé- 3 gek tollából, mint manapság. § Tábornokok, írók, színészek, 3 államférfiak idézik fel életük 3 jelentősebb eseményeit, s pró-3 bálnak mérleget vonni a mö-3 göttiik maradt, már megtett 3 útról, önmaguk tetteiről és a 3 korról egyaránt. Mihail Boncs-Brujevics: Fel-3 kötöttem kardomat című visz- 3 szaemlékezése kiemelkedik a 3 napjainkban oly divatos lek-3 tűrök közül. Ezt elsősorban 3 nem a tábomokíró személyes teszi, hanem a kor, amelyben S élt, s amely ma már történe- 3 lem. 3 A könyv ma nyolcvanhét 3 esztendős szerzője élete során s hosszú utat járt be. A cár tá-3 bornoka volt. Életpályájának 3 két fő állomása az első világ- 3 háború és a Nagy Októberi 3 Szocialista Forradalom. Mint 3 a cár tábornoka, gyakran meg- 3 fordult a különböző koronáss uralkodók és koronázatlan kis- királyok udvarában. Járt az 3 utolsó Romanov udvarában, 3 ismerte Raszputyint és ellen- 3 feleit, Kerenszkijt és az Ideig- 3 lenes Kormány több tagját, a 3 fehérgárdisták vezéreit: Kor-3 nyilovot és Gyenyikint. Tudó- 3 ja volt az udvari intrikáknak 3 és az orosz kémelhárítás ku- S lisszatitkainak. Részt vett sors- 3 döntő találkozásokon, s végül 3 is a forradalom oldalára állva 3 Lenin közvetlen segítőtársa 3 lett. 3- P - S MAURICE DRUON: A MEGFOJTOTT KIRÁLYNÉ A nyár elején adtunk hírt arról, hogy az Európa Könyv­kiadó megjelenteti Maurice Druon: Az elátkozott királyok című, hatkötetes történelmi regényét, amely a XIV. század Franciaországát eleveníti meg: az utolsó Capetingek uralmát és a százéves háború kezdetét. S a hírrel együtt szóltunk a regényciklus első kötetéről, A Vaskirályról, amely Szép Fülöp uralmának utolsó szakaszát mutatta be lebilincselő módon. Most pedig arról számolha­tunk be, hogy alig néhány hó­nap várakozás után megjelent a ciklus második kötete, A megfojtott királyné is. Dicsé­retes kiadói gyorsaság! A kötet a Szép Fülöp halá­lát követő éveket idézi. Az erős kezű, rendteremtő ural­kodó helyét a trónon legidő­sebb fia, X. Lajos — vagy ahogy környezete nevezte na­gyon találóan: Civakodó La­jos — foglalta el. Gyenge kezű, csupán önös érdekével törődő uralkodó, aki képte­len a nehezen, nagy véráldo­zatok árán helyreállított belső rendet fenntartani hazájában. Egyetlen gondja: megszaba­dulni hűtlen feleségétől és új házasság révén biztosítani az örökösödés rendjét. A király választottja — s ez Druon művének magyar vonatkozású érdekessége — Károly Róbert magyar király húga, magyarországi Klemen- cia. X. Lajos, hogy oltárhoz ve­zethesse új választottját, bör­tönében megfojtatja házasság­törő feleségét, majd koholt vádak alapján kivégezteti Ma- rignyt miniszterét, akinek nagy szerepe volt még apja uralkodása alatt a belső rend megszilárdításában. Mindez oda vezet, hogy a feudális nagyuraik új erőre kapnak s mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy visszaszerezzék a Vaskirály alatt megnyirbált nemesi kiváltságaikat. Hogy közben az országban éhínség tombol? Nem törődik vele sem KÖNYVESPOLC s A géppuskás lőtt a padlas- 3 ról. — Szedd le onnan! 3 — mondta a hadnagy. — Moz- 3 gás! — Azt lehet — feleltem, 3 és arra gondoltam, hogy a há- 3 ború nemsokára véget ér, és % én még nem láttam a fiamat, 3 aki abban az évben született, 3 amelyben én a frontra men- 3 tem. Beugrottam a csűr sarka 3 mögé, és a nedves út kövén 3 kúsztam tovább. 3 A padlásra becsapott egy 3 akna. Aztán * egy másik. A 3 géppuskás egy pillanatra el- 3 hallgatott, majd tovább foly- 3 tatta a dolgát. A golyók a 3 macskaköveken ugráltak a fe- 3 jem körül. 3 — Gyorsabban! — kiáltotta 3 a hadnagy. 3 Tudtam, hogy értelmetlen 3 dolog tovább kúszni: az ott a 3 padláson észrevett, és nem té- 3 veszt el, hogyha késlekedem. 3 El kell szakítanom magamat 3 az úttesttől, és felemelkedve 3 futni a golyók felé a kastély- 3 hoz, amely nincs messze, leg- 3 feljebb öt méternyire. Cikk- 3 cakkban szaladtam a házhoz, 3 bomba szaggatta nedves falá- 3 hoz lapultam, és letöröltem ar- 3 comról a sós esővizet. 3 A kastély öreg volt. Egy 3 halmocskán állt a folyó part- 3 ján. Fáradt kariatidák tar- 3 tották agyondolgozott, eres 3 kezükkel. Hatalmas, golyóktól 3 szétdarabolt sörényű, vi- 3 csorgó oroszlánok őrizték be- 3 járatát. Hátuk sima volt és 3 fénylett, mint a jól táplált pa- 3 ripáké, gyermekek sok-sok 3 nemzedéke sikálta fényesre 3 nadrágjával. Mi mindennel 3 nem szórakozik az ember! 3 A padlásra ismét becsapott 3 egy akna. De a géppuskás ez- 3'úttal is ép maradt. És újra 3 felhangzott fejem fölött a gép- 3 fegyver ropogása. 3 Az alkony gomolyokban 3 úszott felénk. Sietni kellett, 3 nehogy a sötétség szövetségre 3 lépjen azzal, aki a padláson megült. Ellenőriztem a tára­nulószobára, úttörőfoglalko­zásra ... — Családi összetűzések van­nak a vallás miatt? — Főleg a nagyszülők nyo­mása erős. Van, aki a családi békesség kedvéért íratja be gyerekét. Ezzel érvelt két- három párttag is! Az értelmi­ségieknél ilyen probléma nincs, nem is Íratják be gye­rekeiket. — Es a jövő? — A jelenben alapozzuk. Például az osztályfőnökök eb­ben az évben, a szülői _ érte­kezleteken csak egy témával foglalkoznak: a kettős neve­léssel. Most ez a progra­munk. Berkovits György

Next

/
Oldalképek
Tartalom