Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
1970. OKTOBER 4., VASÄRNAP “'%^/rfap 3 KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Észrevételek és bírálatok Interjú Ihászi Józseffel, a dabasi járási pártbizottság első titkárával A dabasi járásban 1830 a párttagok száma. A vezetőség- választások előtt 73 alapszervezet működött a járásban, most kilenc új alakult. A vezetőségválasztó taggyűléseken a megjelenés 90 százalékos volt. 270-en vettek részt a vitában, amely az első napirendi pont — a X. kongresz- szus irányelvei és a szervezeti szabályzat módosítása — körül zajlott. A vezetőségek megválasztásakor — második napirend — 120-an nyilvánították véleményüket. Összesen tehát a tagság 24 százaléka szólalt fel. — A bírálatokról szeretnénk hallani. Mivel foglalkozott a hozzászólók többsége? — kérdeztük Ihászi Józseftől, a dabasi járási pártbizottság első titkárától. — Főleg a párt belső életével. Keményen szóvá tették, ha az alapszervezetek vezetősége nem úgy képviselte a tagság véleményét, mint ahogy azt a taggyűléseken megbeszélték; ha a vezetőségek bizonyos dolgokban nem jártak el helyesen; ha a pártrendezvényeket nem tartották meg; ha a gyűlések, előtt nem közölték előre a témát, hogy a tagság felkészülhessen ... — Milyen dolgokban nem Jártak el helyesen a vezetőségek? — Például káder problémákban. Azután a tájékoztatásban. Sokszor megtörténik például, hogy a párttagok egy-egy újonnan kinevezett hivatali vagy gazdasági vezetőről azt sem tudják, hogy kicsoda. Gyakran panaszkodnak, hogy hiába párttagok, mégsem kap- iiak elegendő információt bélés külföldi eseményekről, tehát meggyőzni, érvelni, vitatkozni sem tudnak emiatt. Szóvá tették több helyen, hogy nem számoltatják be a gazdasági vezetőket. kát, hogy önmagukat kiszolgálják anyaggal. Ebben már a vezető gondja, lelkiismerete van. És abban is, hogy büszkén mondja: brigádunkban baleset nem volt. Az elméleti tanulás azért egy kicsit nehézkesebben döcög, szerinte az anyagismeret a legkönnyebb. Sárközi Béla a második legjobb munkás a brigádban. Balázsnak amolyan helyettese. Faluról jött ő is, otthon heten voltak testvérek. Cigányfiú, de ez itt már tiszta dolog, mert értelmes, szorgalmas, ügyesen simítja a maltert, gyakorlati munkája négyes. És a fiúk az otthonról hozott előítéleteiktől megszabadulva már eszerint ítélnek. Géplakatos pályára készült, de az építkezéshez irányították. Ma már kötéllel sem lehetne elhúzni innét. Legszívesebben az ünneplő ruhája felső zsebében is hordaná a collstokot és az ácsceruzát, ha a többiek nem nevetnék ki érte. Értelmes gyerek, de az elméleti tanulásban ő sem szaggatja az istrángot, hármas tanuló. Ma dühös volt, mert az orvoshoz kellett mennie és későn ért vissza. A többiek megették az ebédjét.'Tudja ő jól a szokásokat, a hiányzóét mindig elosztják egymás között, hiszen a 16 éves hasnak semmi sem elég. Csakhogy ő visszajött, igazán várhatták volna. Azért a konyhán megkönyörültek rajta az asszonyok, még duplát is kapott. — A gyereknek van érzéke a szakmához és kedve is, jó kőműves lesz belőle — mondja a szakoktató és Sárközinek boldogan csillog nagy, ölajbar- na szeme. Egyébként a színházat imádja, örökké ott ülne, tavaly is sok bemutatót látott. Otthon büszkén számol be a városi életéről, de az öregek még büszkébbek és boldogabbak. „Lám, van valami ebben — A gazdasági bírálatok milyen jellegűek voltak? — Elsősorban a munkabérek és az életszínvonal összefüggéseit vizsgálták. Sokan kifogásolták, hogy életszínvonaluk nem emelkedett, ugyanolyan, mint négy-öt évvel ezelőtt. Elmarasztalták a vezetőségeket, hogy nem elég erőteljesen szólnak bele a bérkérdésekbe. A ktsz-eknél felhozták, hogy öle miért nem keresnek any- nyit, mint a téeszek kiegészítő üzemágaiban. Mindenesetre kialakult egy összkép, amely a következőkben foglalható ösz- sze: nem érzi mindenki, hogy az évi kétszázalékos életszínvonalemelkedése biztosítva van; kérik, hogy a vezetők jövedelmét jobban differenciálják; a mezőgazdasági dolgozók szeretnék, ha családi pótlékuk, anyasági segélyük, nyugdíjuk akkora lenne, mint az ipari munkásoké; szeretnék elérni a nagycsaládosok családi pótlékának rendezését; gátat szeretnének emelni az ügyeskedők, harácsolok elé; tiltakoznak a másodállások elburjánzása ellen; nagyobb ellenőrzést kívánnak a visszaélések megszüntetésére, mivel megnövekedett a vállalatok önállósága; szigorú fellépést követelnek a bújtatott foglalkozások ellen; javasolják, hogy az állami lakásban lakók, illetve, akik ilyen lakást kapnak, jobban járuljanak hozzá a közművesítéshez, így csökkenteni lehetne az egyéni lakásépítkezésekre háruló terheket... — A tanulás, a továbbképzés, a politikai-ideológiai helyzet milyen észrevételekre adott alkalmat? — A mostanában kialakult oktatási formákat — mint például a marxista—leninista középiskolát — helyeselték, kiemelték, hogy a szorosan vett tananyag mellett rendkívül a demokráciában, ha a mi fiunk is.. Pataki Sanyi. Elég messziről, valahonnan Szabolcs megyéből jött, az ő szülei is tsz- tagok. Az iskolaigazgató javasolta a nyolcadik osztályban. „Menj el fiam kőművesnek Pestre, vagy a Dunántúlra, ott nagyon keresik az embert”. Sanyi elment a szomszédhoz, aki kőműves és megkérdezte; érdemes? Érdemes, persze, hogy érdemes és elment Kaposvárra, kőművesnek. De a fal sehogyan sem akart egyenesen állni, hiába függő- zött, nem ment. A szakoktatója elmagyarázta, ő visszamondta és aztán a fal megint hol jobbra, hol balra dőlt. Szégyellte a dolgot, de most már boldog. „Szemre is jobban megy már, mint akkor függőzve, nem is tudom hogyan, egyszer csak sikerült és azóta mindig sikerül”. Most egy újabb nehézséggel birkózik. Jó volna, ha a habarcsból a falra kerülne több és nem a földre, meg a ruhájára. De türelmes gyerek, szívósan küszködik és egyszercsak az is menni fog, mint a falazás. A türelmét a fiúk is gyakran kipróbálják, kitömik a kint felejtett törülközőjével a bakancsát, de ő ezen is csak mosolyog. Takács Kálmán a legfiatalabb közöttük, 15 éves. ő idevalósi, kaposvári. Egy kőműves barátja csalta az építkezésre. Megfontolt gyerek, tempósan dolgozik, ö sem tanul könnyen, de amit megtanult, azt precízen, jól végzi. A reggelinél megeszi a tízóraiját is, hogy később ne legyen rá gondja. Rövid életének legnagyobb kalandja a vakolás és a történelemtanulás. Mindkettő nehéz tudomány. Reggel a válaszfalnál a mester egy kis résen át véletlenül szembevágta őt egy jó kanál habarcscsal. Azt hitte, hogy a havesok tájékoztatást kaptak máshonnan is. Kérték, hogy az állandó ideológiai-politikai továbbképzést jobban oldjuk meg, például azik számára is, akik elvégezték az esti egyetemet. Tehát rendkívül nagy igény van a továbbképzésre, tájékozódásra. — Az új vezetőségek megválasztásánál ellentétes vélemények összecsaptak? — Kilenc alapszervezetnél kél titkárt jelöltek, 17 alapszervezetnél kérték, hogy a választható létszámon felül még 26 elvtársat vegyenek fel a jelölő listára, akiket külön javasoltak. A tagok bátran elmondták véleményüket a jelöltekről. Viták robbantak ki. A bírálatok alapján megállapítható, hogy a tagok olyan vezetőket választottak, akik szerintük a legmegfelelőbben láthatják el feladatukat. — A szervezeti szabályzat vitájában, hogyan foglaltak állást? — Helyeselték, hogy szállítsuk le a tagfelvételi korhatárt 18 évre. Viszont nem támogatták azt, hogy a kizárt párttag fellebbezéssel élhessen, mert ezt a kedvezményt nem érdemli meg, csak az adminisztráció növekedne. Javasolták, hogy még jobban érvényesüljön a progresszív tagdíjfizetés ... — Főleg csak a bírálatokról esett szó. Milyen volt a hangulat? — Bizakodó, pozitív. Még a legelmarasztalóbb megjegyzéseknél is — utána, vagy közben — megemlítették a jót, amit eddig is helyesen csináltak, dé a bírálatok éppen arra irányultak, hogy még jobban csináljunk mindent — mondotta befejezésül Ihászi József elvtárs. B. Gy. rok viccelnek, ö is átsózott egy liternyit, bele a mester képébe. De nem lett belője semmi, tisztázódott minden, megmosakodtak, most már csak arra kell vigyázni, hogy önmaga arcába minél kevesebbet löty- tyintsen. A történelemmel sem volna baj, csak ne lenne any- nyi név és szám. De azért gyúrja, mert egy ipari munkásnak sok mindent kell tanulnia, tudnia. Most jutalomként a KISZ-bizottság meghívta őt egy kis beszélgetésre. Aztán vállalta, hogy elmegy segíteni a tsz-be. És ebben, ahogy kiveszem a szavaiból, az volt a jutalom, hogy vasárnap sok fiatal lánnyal dolgozott együtt. A tervező tervez, az építész irányít, a munkások dolgoznak, de a 16 éves ipari tanulók is segítik az ég felé húzni a 10—20 emeletes házakat. Közben persze hogy kamaszok, játék és munka náluk még egy testvér. A hasuk is nagy probléma, de már érzik a munka ízét és az építés felelősségét. Már jól fekszik, illeszkedik kezükben a szerszám, már van véleményük a munkáról, a felépített házak minőségéről. És nemcsak a játék, a tanulás és a munka is eggyé vált énjükben. A város kultúrája kitágította világukat és így téglával, falblokkokkal, habarcscsal és történelemtanulással birkózva nő, egyre nő a jövő munkásosztálya. Nem köny- nyen, nem konfliktusok nélkül, hiszen a város és a munka nemcsak a jóra ad lehetőséget, és koruk, a kamaszkor is rejteget néhány buktatót. Terhelésük is elég nagy, hiszen hajnalban kelnek és nem ritka, hogy este 9-ig nin:s megállás. De az évekkel ezelőtt falra festett jelszó valóra válik. Következik: Kaposvár II. Az országgyűlés befejezte munkáját (Folytatás az 1. oldalról.) lattal azonban nem ért egyet, jelenleg az állattenyésztés és a hústermelés különös elősegítése van napirenden, s ennek érdekében meg kell változtatni a jövedelmezőségi, az érdekeltségi viszonyokat. Ezért szüntették meg az adó- kedvezményt, ami, ha a gabonatermelés helyzetét nem kizárólag az idei, átmeneti nehézségek szemszögéből vizsgáljuk, mindenképpen indokolt volt. Párdi Imre válaszbeszédét nagy figyelemmel hallgatta az országgyűlés, majd Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság nevében ismertette a módosító javaslatokat. Ezután az 1971—75. évre szóló ötéves népgazdasági tervet az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Szünet után dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter beterjesztette az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1966. évi törvény módosítását tartalmazó törvényjavaslatot. Az államélet és a szocialista demokratizmus szempontjából vizsgálva választási rendszerünket, mondotta az igazságügy-miniszter, azt tapasztaljuk, hogy az jól szolgálja társadalmi céljainkat. Néhány vonatkozásban azonban lehetőségünk van e rendszer megjavítására anélkül, hogy a bevált alapelveken változtatnánk. Ami a változásokat illeti, a fővárosi tanácsi és a megyei tanácsi választásoknál bevezetik a közvetett választások rendszerét, a képviselőjelöltek é$ a tanácstagok kiválasztásában fontos szerephez "jutnák a választó- polgárok jelölő gyűlései: a választásokon két vagy több jelölt is egyenlő esélyekkel indulhat. Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok természetesen továbbra is a Hazafias Népfront programját képviselik, jelölésük feltétele tehát, hogy több jelölt esetén ezt a programot elfogadják. Elmondotta még a miniszter, hogy a választás alkalmával személy szerint meg kell majd jelölni, hogy a választó kire adja szavazatát, egyébként a szavazat érvénytelen. A megválasztáshoz a szavazatok több mint 50 százalékára van szükség, s ha ezt egyik jelölt sem nyeri el, pótválasztást írnak ki, amelyen új jelölteket is lehet állítani. A választások módosított rendszerével összefüggésben a járási tanácsok választott képviseleti funkciója megszűnik, közigazgatási egységként azonban továbbra is szükség van a járásokra. Az említett változtatásokkal párhuzamosan lényegesen növekszik a helyi tanácsok jelentősége. A működési és hatásköri módosításokat a készülő új tanácstörvény tartalmazza majd, a jelenlegi módosítás értelmében az a lényeges, hogy a fővárosi és a megyei tanács tagjait, a budapesti kerületi, illetőleg a helyi tanácsok tagjait titkosan választják, túlnyomórészt saját tagjaik közül. Az általános választások ezután is négyévenként lesznek, az országgyűlési és a helyi tanácsi választásokat azonban célszerű lesz időben egymástól elkülöníteni. A módosításokat taglalva a miniszter, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezek tovább erősítik majd hazánkban a szocialista demokráciát, mint fontos feltételét a szocializmus teljes felépítésének. Az igazságügy-miniszter szavai után dr. Varga Péter Pest megyei képviselő a jogi igazgatási és igazságügyi bizottság nevében szólt hozzá a javaslathoz, ismertetett néhány, a bizottság által elfogadott módosítást, s hangsúlyozta, hogy a törvény- javaslat elfogadása esetén még tovább fogja erősíteni a választások népíront.jellegét. A hozzászóló Sarlós István fővárosi tanácselnök és Csapó Ernő budapesti képviselő ugyancsak a javaslat demokratikus vonásait hangsúlyozta. Az igazságügy-miniszter rövid válasza után az országgyűlés a választói törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Befejezésül Geiszbühl Mihály ismertette interpellációját az építésügyi miniszterhez, a nagy paneles épületek konyháinak energiaellátási problémáiról A képviselő előadta, hogy bizonyos fajta házgyári lakásokban levő, úgynevezett belső konyhákban, a műszaki előírások szerint, nem lehet Tegnap délután elcsendesedett a parlament ülésterme, az ülésszakon utoljára szólította a csengő eszmecserére az ország vezetőit és több millió választó küldötteit: a képviselőket. Az országgyűlés őszi ülésszaka befejeződött. A tudósító is noteszának utolsó lapjaihoz ért, s e néhány jegyzettel búcsúzik a T. Háztól. ★ Hogy egy képviselő képes-e meggyőzni hallgatóságát, nemcsak attól függ, mit mond, hanem attól is, hogyan mondja: tehát milyen szónok. Ennek szakavatott elbírálói a parlamenti gyorsírók. Így például' dr. MajercSik Sándor örökös magyar gyorsíró bajnok, aki több mint negyven éve mestere hivatásának, s most is az MTI parlamenti főhadiszállásán találtam. Milyen sebességgel beszélnek a képviselők? Általában 250— 300 szótagot ejtenek ki egy perc alatt. A „legpergőbb” beszédű szónok címét bizonyára Gácsi Miklós miskolci képviselő nyerné, aki olykor a 400 szótagot is elérte. — Tisztán érthető, világosan tagolt, jól felépített beszéd volt a gödöllői egyetemi tanár, dr. Baskay-Tóth Bertalan képviselő felszólalása — mondta dr. Majercsik, aki szerint a gyorsírók sok hozzá hasonló szónokot kívánnak maguknak. ★ Röpke kérdés-felelet a szünetben. Három képviselőnktől kérdeztem: miről számol be majd legszívesebben választóinak. Antalfia Jenő, a nagykátai járási pártbizottság első titkára: — Elsőként a nálunk csak néhány éve kezdődött állami, KISZ-, OTP-lakások és társasházak építésének meggyorsításáról. Másodszor: a Budapest—Űjszász—Szolnok vasútvonal villamosításával gyorsabb, kulturáltabb lesz az utazás 16 ezer, fővárosba ingázó járási dolgozó számára. Darvasi Pálné, a gödi Egyesült Dunamenti Tsz-ből: — Azokról a reménytkeltő tervekről számolok be különös örömmel, amelyek megvalósításával javul a mező- gazdasági gépellátás, csökken az alkatrészhiány. Dr. Vámos Erzsébet, a Nagykátai Járási Tanács egészségügyi osztályvezetője: — Bár nincs az a pénz, amit el ne lehetne költeni egészségügyre, nagy öröm, hogy megyénkben jelentősen javul majd a műszerellátottság és a szociális, egészségügyi épületek rekonstrukcióival is jóval többet törődhetünk. ★ Ebédszünet. Ez egy kis ki- kapcsolódást is jelenthetett volna, ha a fehér asztalok mellett nem ugyanazokról a témákról folytatódott volna a párbeszéd, mint az ülésteremben. A tudósító azonban most gáztűzhelyet állítani, csak villanytűzhelyet, ami a lakóknak is, a népgazdaságnak is anyagi szempontból előnytelen. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszában elismerte, hogy a házgyári technológiák bevezetésekor még nem számolhattak teljes mértékben a gáz ilyen nagymértékű hazai elterjedésével. Jelenleg azonban már előkészületben van a megfelelő égésbiztosító berendezéssel ellátott gáztűzhelyek gyártása, egyszersmind intézkedés történt a házgyári tervek átdolgozására, minek folytán 1972 után már nem épülnek belső konyhás házgyári lakások. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a választ tudó-: másul vette. Az országgyűlés időszaka ezzel véget ért. hadd jegyezzen más témát! Brányik Béla éttermi főnök szerint a képviselők nem válogatósak. S hogy miből fan gyott legtöbb? A képviselőfánkból ... ★ Az országgyűlés négy napján a képviselők érthetően nagy kitartással igyekeztek tolmácsolni választóik közérdekű kívánságait és javaslatait, amelyekkel mindenütt és mindenkor ostromolják őket. Szilágyi László vezérőrnagy megyei képviselőnk például Moszkvából érkezett az ülésszakra. A repülőtérről éppen hogy csak betoppant lakására, már csöngött a telefon. A Ceglédi Járási Tanácstól jött '„a? S. O, S.,:,Szúrdi István belkereskedelmi minisztertől kérjen számukra új egészségügyi gépkocsit. A T. Ház folyosóin azonban anekdótaszerű történetek is keringtek. Íme, néhány a gyűjteményből: Kovács Istvánná kistarcsai képviselőnk lakásába az a 80 éves néni toppant be, aki előzőleg ki akart települni Romániába — aztán váratlanul visszajött. Amíg az egyedülálló asszonyt sikerült szociális otthonba helyezni, addig az átmeneti szálló mi más is lehetett, mint a képviselőnő otthona. . — Hát ma nem tart fogadóórát? — kérdezte megrökönyödve egy választópolgár Béki Ferencné üllői képviselőt, akit éppen vasárnapi nagymosás közben ért a váratlan látogató. S hogy mi volt ilyen sürgős? Megszöktették a feleségét... S. Hegedűs László, a népfront megyei titkára sem maradt adós egy történettel. Kertjében éppen gyümölcsöt szedett a létra tetején állva, midőn hozzá is vasárnapi látogató érkezett. Már éppen lefelé készülődött, mikor fölszólt a választópolgár: — Tessék csak maradni — szólt fel mosolyogva a vendég —, az a jó, ha a létra magas fokán látjuk képviselőinket ... ★ Az országgyűlés négy napja után a tudósító jegyzetének zárómondatai azt a rövid, értékelő nyilatkozatot rögzítik, amelyet Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke adott lapunk számára: — Az országgyűlés őszi ülésszakának tárgysorozata széles körű érdeklődést keltett a képviselők körében, ami természetes, hiszen nemcsak a maguk, hanem választókerületük, illetve a megye lakossága képviseletében szóltak. A tanácskozások, viták során nagyon sok értékes észrevétel, javaslat hangzott el — így a Pest megyei képviselőcsoport részéről is — s ezeket a kormánynak és minden vezető helyen dolgozónak figyelembe kell vennie. Szitnyai Jenő * faríum&nt-ű
