Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-29 / 254. szám

reart «feere» 5cfCírSap 1970. OKTOBER 29., CSÜTÖRTÖK Kedves, szép szerelem Látod-e szőke szerelmem, hullik a fákról a rozsdalevél, s hogyha lehull: eljön az őszre a tél. Földi világunk rendje örök Négy évszak az úr. És mégis az élet, — nékem időtlen. Az én világom benned, — s bennem él, s amíg szeretsz — szeretni foglak én, nincs más a világon, mint minket összefonó, # erős, — jó kötelék: kedves, — szép szerelem. Borbély Tibor HID LOVASMUZEUM SÜMEGEN Szerszám- és nyeregkiállítás Megnyílt a Sümegi Lovas- Jnúzeum szerszám- és nyereg- kiállítása. Sümegen, a vár tövében le­vő barokkistállóban már né­hány hónappal ezelőtt létre­hozták a lótenyésztő gazda­ságok ménközpontját. Szak­avatott emberek gondjára bízták a legszebb méneket, amelyek nagy idegenforgalmú vidéken látványosságot is ki nálnak. A most megnyílt szerszám- és nyeregkiállítás képezi az alapját a tovább bővülő lovas­múzeumnak. Kiállították töb­bek között a nagy múltú debreceni ötös fogatok egyik legszebb, 1850-ben készített szíjjal hímzett díszszerszámát és a hamburgi fogatderby- győztes lipicai ménfogat szer­számát is. — Zimányi Ernő pilisvö- rösvári festőművész gyűjte­ményes kiállítása ma nyílik meg a pilisvörösvári könyv­tárban, A kiállítás naponta 8-tól 13 és 15-től 20 óráig te­kinthető meg, vasárnap zár­va tart. Irány Dél-Amerika Ma több mint egyhónapos dél-amerikai turnéra indul a 40 tagú Budapest táncegyüt­tes. A népszerű társulat első­ként a perui Limában 13 al­kalommal lép közönség elé, ezenkívül Trujillo, Chiclayo, Tiura és Tallara városi szín­házainak dobogóján mutat­ják be „Magyar képeskönyv” című műsorukat. A hazai kö­zönség által jól ismert Pász­tortánc, a Kapuvári verbunk és más sikerszámok mellett, a táncosok legújabb műsor­számaik premierjére is ké­szülnek. Reprezentatív, egész estét betöltő programjukban először szerepel majd a vi­dám, pattogós boricatánc, a lányok böjti ugróstánca, va­lamint a lassú magyar, a le- gényes és a friss. A venezuelai és a chilei be­mutatókat követően decem­ber elején érkeznek vissza Bu­dapestre, s mint az együttes vezetője elmondta: ezután a táncosok szabadságra men­nek. A pihenést valameny- nyien megérdemlik, hiszen idei tervüket máris túltelje­sítették. A művészek vidé­ken és a fővárosban eddig Egy harminc évvel ezelőtti Németh Lószló-tanulmány cí­mének átalakított változatá­val „Most — Punte — Hid” elnevezéssel új rovattal je­lent meg a szegedi irodalmi és kulturális folyóirat, a Ti­szafái idei, 11. száma. A „most” szláv nyelveken, a „punte” románul hidat jelent. Az új rovat címe utal arra, hogy összekötő szerepet kíván betölteni, erősíteni kívánja a magyar és a környező orszá­gok népeinek irodalmi kap­csolatait. Az új rovat a mai román, szlovák, szerb és uk rán irodalomról tájékoztatja olvasóit. A szegedi alsóvárosi búcsú A Londonban élő hírneves fametsző, Budai György érté­kes alkotásaival gazdagodott a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A művésznek Szegeden élő családja a múzeumnak ado­mányozott egy fametszetsoro­zatot. A hét darabból álló képsor a szegedi alsóvárosi búcsú eseményeit ábrázolja. Budai György ezeket az alko­tásokat az 1930-as évek elején készítette a Tisza-parti város­ban, ahol hosszabb időn át élt és ahol annak idején tevé­keny tagja volt a haladó esz­mékért küzdő szegedi fiatalok művészeti kollégiumának is. — A felsőpakonyi Űj Élet Termelőszövetkezet dolgo­zói- az elmúlt hét végén két­napos kiránduláson vettek részt. Megismerkedtek Pécs. Harkány és Siklós neveze­tességeivel. RENDELKEZŐ PRÓBA Egyetemi hétköznap Csendes, hűvös, de verőfé­nyes őszi hétköznap volt. Gö­döllőn is, az Agrártudományi Egyetemen. Semmi rendkívüli dolog nem történt. Éjfélre jár. Az egyetem épü­letei beleolvadnak az éjszaka sötétjébe, de a kollégium sok ablaka világos még. Mif csinált ma? Ezzel a kérdéssel kopogtatok be há­rom szobába. A válaszok meg­egyeznek : ma nem történt semmi különös. ★ Lakatos Lajos zömök, fekete hajú fiatalember, a mezőgaz­daságtudományi kar üzem- szervezési szakának negyed­éves hallgatója. Kalocsáról jött ide Gödöllőre. Az egyete­mi KISZ-vb tanulmányi fele­lőse, az egyetemi tanács diák­tagja és hosszan sorolhatnám még különböző funkcióit. A tanulmányi eredménye: jeles. — Reggel fél nyolckor kel­tem. Mosdás, öltözés, reggeli közben Népsport. Nyolcra épí­tészeti előadásra kellett volna mennem, de helyette a KISZ tanulmányiverseny-felhívásá- nak a végleges megszövegezé­sén dolgoztam. Előző este tár­gyalta a vb, nekem kellett nyomdába adnom. Tízre üzemtan! előadás, a gyakorlati foglalkozásokat soha nem mu­lasztom el. Tizenkettőkor ebéd, fél egytől egyig könyv­tár, újságolvasás. Egytől ötig újabb két gyakorlati foglalko­zás következett. Azután egy­órás konzultáció az üzemtani tanszék vezetőjével a diplo­mamunkám előkészítésével kapcsolatban. Hattól hétig va­csora és séta. Héttől kilencig megbeszélés a kari tanulmá­nyi felelősökkel a tanulmányi verseny részleteiről. Negyed tízre értem ide vissza, a kol­légiumba. Azóta sikerült már pótolnom a ma délelőtt „elló­gott” építészeti előadás anya­gát. Most még végigolvasom a Magyarország című hetilapot ★ Vass Magdolna ugyancsak az üzemszervezési szak har­madéves hallgatója. A So­mogy megyei Kutas községből került Gödöllőre. A tanulmá­nyi átlaga: 4,33. — Reggel nyolctól tízig részt vettem a növényvédelmi gya­korlaton. Utána géptani gya­korlat következett volna, de oda már nem jutottam el. Dr. Lengyel Zsuzsával, a filozófia és tudományos szocializmus tanszék vezetőjével volt meg­beszélésem a november 7-i ünnepségek előkészítésével kapcsolatban. Aztán telefon a városi tanács művelődési osz­tályával a kölcsönzött táncfel­szerelésekről. Délben ebéd, egytől háromig statisztikai gyakorlat. Majd megbeszélés a rektori hivatal vezetőjével: van-e még pénzünk arra, hogy néhány neves művészt is meg- hívjunK a november 7-i ün­nepségre. öttől fél hétig ta­nultam. Van néhány pótolni­valóm, elsősorban földműve­léstanból. Ugyanis az egyete­mi énekkar tagja vagyok s a napokban jöttünk haza tízna­pos szovjetunióbeli szereplé­sünkről. Csodálatos élmény volt, több, mint' nyolcezer ki­lométert utaztunk. Fél hétkor megvacsoráztam. Héttől kilen­cig énekkari próba. A novem­ber 12-i rádiófelvételre készül a kórusunk. Próba után meg­beszélés az irodalmi színpad vezetőjével a november 7-i műsorról. Tíztől fél tizenket­tőig megint csak tanulás, most pedig, elalvás előtt elol­vasok még egy fejezetet Re­marque: Három bajtárs című regényéből. A napokban vet­tem, odahaza a falumban, itt ugyanis, a városban hiába ke­restem, már a megjelenés nap­jaiban elfogyott. ★ Horváth Károly Szolnokról került Gödöllőre, az egyetem gépészmérnöki karának har­madéves hallgatója. A tanul­mányi átlaga kerek négy egész. — Reggel nyolctól tízig a gépelemek gyakorlaton vettem részt. Tíztől tizenkettőig me­chanikán. Feladatom egy négycsuklós mechanizmus se­besség és gyorsulás tervének az elkészítése volt. Némi se­gítséggel sikerült jól megol­danom. Tizenkettőtől kettőig mezőgazdasági ismeretek gya­korlat. Farkasétvágy kettőtől fél háromig. Aztán ismét két gyakorlati óra, ezúttal gyár­tástechnológiából. Feladat egy olyan kivágószerszám tervezé­se, amely lemezmunkát végez. Ezután fél óra pihenő követ­kezett. Az ok: öttől negyed nyolcig népitánc-próba. Az egyetemi Csárdás együttes tagja vagyok. Nagyon sze­retek táncolni. Szeptember végén részt vettünk a spanyol- országi III. mediterrán folklór fesztiválon. Murciában. Há­rom nap alatt hat fellépésünk volt Nemcsak színpadon, ha­nem különböző utcai felvonu­lási menetekben. Kilométere­ket táncoltunk szinte megál­lás nélkül. Az ilyen feladatok­hoz nagyon kemény próba kell. És nincs megállás. Októ­ber végén a Fővárosi Művelő­dési Házban lépünk fel két al­kalommal. Ismételjük a reper­toárt, közben három új táncra is készülünk. Vacsora után visszavonultam ide, a kollé­giumi szobába. Egy kuli ter­ményfelhordó rajzát kellett el­készítenem. Az előbb fejeztem be. Mindjárt éjfél van. Már csak egy programpont ma­radt hátra: egy óra német nyelvtanulás. Erről egyetlen este sem mondok le. Hát eny- nyi volt csupán a mai napom.. Valóban eseménytelen, szür­ke hétköznapja volt ez az egyetem megkérdezett három hallgatójának. Véleményük szerint. De akkor vajon mi­lyenek lehetnek azok a hét­köznapok, amelyek nem ilyen egyszerűek? Prukner Pál KIÁLLÍTÁS „MOZGÓ“ ANYAGGAL Bútorbolt a kultárházban Szigetszentmiklóson, a Cse­pel Autógyár kultúrháza előtt tábla hirdeti: október 27-től november 3-ig lakberendezé­si kiállítás és vásáf.' Már áz első napon, reggel 10 órakor megindult az emberek árada­ta, hogy megcsodálja a búto­rokat. S a helybéliek nem­csak nézelődni érkeztek: vá­sároltak is bőven. Míg máskor egy hónap alatt 8000—9000 forintot költenek bútorra« most az első nap bevétele csak­nem 200 ezer forint volt. összebeszéltek a szentmik- lósiak, hogy most szerzik be új lakberendezési tárgyai­kat? Nem valószínű. Csak most láthatja is a vevő azt, amiért 10—20 ezer forintot fizet. A bútor néhány napig nem zsákbamacska. A Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalatnak ugyanis olyan kicsi a boltja a község­ben, hogy az áru bemuta­tására nem vállalkozhatnak. A Katona József Színház novemberben mutatja be Bul­gakov: Az álszentek összees­küvése című színművét. Ren­dező: Iglódi István. Főszerep­lő: Major Tamás. Azonnali belépéssel felveszünk kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat, (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és diszműbádogos, víz- és fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takaritónőket (nyugdíjasokat is ), minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX., Viola utca 45. Köszöntő helyett Október 17-én, szombat este zsúfolásig megtelt a kedves türingiai megyeszékhely, Suhl városka kultúrházának ezerszemélyes színházterme. Csodával határos módon, a megyei lap vezetőinek segítsé­gével sikerült jegyet kapnom a Szovjetunió állami akadé­miai énekkara — ismertebb nevén: Szvjesnyikov kórus — hangversenyére. A hűvös tü­ringiai ősz legforróbb estéjé­nek lehettem ily módon ré­szese. Nem vagyok zenekritikus, nem is tudnám szakszerűen méltatni a nyolcvannégy tagú kórus énekének szárnyaló di­namizmusát a fegyelmezettség és a jótékonyság ama nagysze­rű harmóniáját, a vokális ze­nének azt a szépségét, az orosz folklórnak azt a fájdal­masan bús és vidáman hetyke áallamgazdagságát, ami a kó- rustagok ajkáról felcsendült. Nem értek ehhez, nem is fel­adatom. De szeretném elmon­dani személyes találkozásomat a kórus világhírű művészeti vezetőjével, Alekszandr Szvjes­nyikov professzorral, a -Szov­jetunió népművészével Aznap este történt, a kon­cert szünetében. Német kollé­ganőm, a megyei lap szerkesz­tője már a másnapi sajtóköz­leményt szövegezte magában, amikor merész javaslattal áll­tam elő: kérjünk autogramot, s néhány üdvözlő szót a lap olvasóinak a professzortól. Ki­csit dobogó szívvel kopogtat­tunk az öltöző ajtaján, s vá­laszra sem várva, sebesen be­nyitottunk. Szvjesnyikov pro­fesszor teáját kavargatva ült az öltözőasz tálkánál, frakk­nadrágban, kényelmes házi­kabátban. Oroszul előadott kérésemre szó nélkül nyúlt a golyóstoll után, s írni kez­dett: „Szíves megemlékezésül a nagyszerű suhli hallgató­ságnak, A. Szvjesnyikov.” A sikertől vérszemet kaptam, s odanyújtottam saját műsorfü­zetemet: nekem is, ha sza­badna. „Hogy hívják önt?” — kérdezte szolgálatkészen. Megmondtam „A neve nem németes” — mondta csodál­kozva. „Magyar vagyok. Bu­dapesti újságíró. S ha már erről van szó, hadd kérdez­zem meg, miért jönnek olyan ritkán Magyarországra? Ügy emlékszem, tíz éve vagy több is talán, hogy utoljára Buda­pesten szerepeltek. Pedig mi is nagyon szeretjük a szovjet kórusművészetet” — hadartam egy szuszra. Hamiskásan mo­solygott: „Tekintsem ezt meg­hívásnak?” Aztán átvette a füzetemet s beleírta: „Szíves emlékül Nyíri Évának, 17. X. 1970. A. Szvjesnyikov.” Aztán, még mindig derűs hunyorgás- sal így búcsúzott: „Akkor vi­szontlátásra — Budapesten...” A szünet után újból elfog­laltuk helyünket a nézőtéren. A színpadon felsorakoztak a fehér ruhás énekesnők, a frak- kos férfiak, s a szálfaegyenes tartású, ezüst hajú karmester intésére felhangzott Jespai műve: Dal a forrásról. Aztán a többi, Szalmanov: Régi ba­rátom, Hrennyikov bölcsődala — a műsor első részében éne­kelt Mozart-bölcsődal pan- dantja — a sodróerejű, vidám Pajgyom, Dunya, és műsoron kívül, a sok-sok ráadás. Az olaszul előadott Santa Lucia után a karmester egy pillanat­ra kutatva nézett végig a kö­zönségen. Aztán hangsípjába fújt, s néhány másodperc múlva a kórus zümmögésétől kísérve szárnyalni kezdett Klara Korkan csengő szoprán­ja: Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele... Ne vegyék szerénytelenség­nek, de úgy éreztem, ez ne­kem szólt. Kétezer kilométerre szülőföldemtől, üdvözletül, a barátság jeleként. És előlegül — a budapesti viszontlátásig... A viszontlátás egy hét múl­va megtörtént. Köszönöm, professzor. — nyíri — örülnek, hogy az 500 ezer fo­rintnyi árukészletüket tárol­ni tudják. A kultúrházban — ha nem is sok típus közül — kedvükre válogathatnak a ve­vők, ízlésük, no meg pénz­tárcájuk szerint. S így lenne praktikus az év minden nap­ján. Mivel ma még ez meg­oldhatatlan, hasznos és célra­vezető lakberendezési kiállí­tások rendezése. Jó ötlet — amit Kovács Györgynétől, a helyi bolt ve­zetőjétől tudtunk meg —, hogy nem merevedik meg a kiállí­tás. Az eladott bútorokat azonnal másik típusra cse­rélik, ha a raktárból elfogy az utánpótlás. Valószínű, hogy gyakori lesz a csere, hiszen az első nap valamennyi kiállítási tárgy gazdára talált. A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat ezzel a kiállítással örömet szerzett a helybélieknek. Reméljük, egy­re több hasonló, vásárral egy­bekötött kiállításról számolha­tunk be, hiszen ez — az adott körülmények között — a kul- túráltabb kereskedelmet szol­gálja. ÉRIK A BORÓKA A Kiskunság nagy kiterje­désű borókásaiban — Bugac, Kunadacs és Tázlgr környé­kén — kékre érett a boróka magja. A homokbuckák jelleg­zetes örökzöld növénye két­évenként hoz termést. A bo­gyókat dércsípés után kezdik begyűjteni. így az idén korán munkába állhatták a szedők. Máris vagonszámra érkezik az értékes nyersanyag az átvevő­telepekre. Az illatos kék bogyó zömét exportálják. Ebből ké­szül többek között a gin ízesí­tője. Építészmérnök házaspárt alkalmaz KIVITELEZŐ VALLALAT. A pályázatot a Kiadóhivatalba kérjük, „Duna-kanyar H." jeligére. több mint 120 előadást tar­tottak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom