Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

Kötelező segítségnyújtás A napokban Gábor Já­nos művezető, Cegléd, Béke utca 27. szám alatti lakos, lapunk régi olvasója, fordult szerkesztőségünk­höz, hogy egy tanulságos esetre hívja fel figyelmün­ket. Nagykőrösön dolgozik. Október húszadikán dél­után fél három és három óra között motorkerékpá­ron igyekezett hazafelé ét Körösi útAi. Motorja — műszaki hiba folytán — kigyulladt. A Róna kisteherautója ebben az időpontban tar­tott Nagykőrösre. A bajba jutott motoros meg akarta állítani, de az továbbhaj- tott. Szerencsére a Cegléd és Környéke Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat GAZ—51-es gépkocsija fé­kezett és a sofőr poroltóval sietett eloltani a tüzet. A gyors közbelépés anyagi kártól és balesettől mentette meg a motorost. Mivel nem volt módja se­gítőjének nevét akkor megtudakolni, így mond köszönetét a segítségért. A kötelező segítségnyúj­tás elmulasztását a törvény bünteti. (t.) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A. CELLED! JÁRÁS XIV. ÉVFOLYAM, 253. SZÄM 1970. OKTOBER 28., SZERDA Hősei a föld kétkezi munkásai LENIN-DÍJAS ÍRÓ LÁTOGATÁSA A JÁSZKAR A JENŐI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Kirgiz író látogatott hétfőn este J+szkarajenöre. Csingiz Ajtmatov Lenin-díjas író, fe­lesége és E. Fehér Pál, a Nép- szabadság munkatársa társa­ságában vett részt a község­ben rendezett író—olvasó ta­lálkozón. i Virágcsokrokkal köszöntöt­ték, vörös nyakkendős úttörők üdvözölték orosz nyelven, majd Szimonov versét, a Várj reám címűt szavalták el — oroszul és magyarul. Ezzel a kedves fogadtatással a jászka­Rendelet a belterületi beépíthető telkek adás-vételéről A 7/1970. ÉVM—PM—IM nemrégiben megjelent rende­letéről, amely a személyi tu­lajdonban levő belterületi be­építhető telkek tulajdonosait érinti, kértünk rövid tájékoz­tatást az OTP helyi fiókjának vezetőjétől. — Azok a telektulajdonosok, akiknek ingatlana a város belterületén fekszik és beépí­tésre alkalmas — szabadfor­galmi áron — felajánlhatják, illetve értékesíthetik telküket fiókunknál. Eladóként azon ingatlantulajdonosok jelent­kezhetnek, akiknek birtoká­ban több, vagy nagyobb telek van, mint amennyit használni, művelni tudnak. Az érdeklő­dőknek szívesen adunk tájé­koztatást a rendeletben meg­határozott adás-vétel feltéte­leiről és egyéb tudnivalókról. rajenőiek igazán kitettek ma­gúkért. A vendég elmondotta, hogy a szovjet íródelegáció a szovjet kulturális napok alkalmából látogatott Ma­gyarországra, Ö külön is örül, hogy Jászka- rajenőre jöhetett, hiszen olyan bensőséges ez a találkozás, mintha haza, a szülőfalujába tért volna vissza. Azokról az emberekről ír, akik kétkezi munkájuk­kal a földet művelik és kenyeret adnak az embe­riségnek. Az irodalom a nemzet lelki tükre. Ez a közmondás módo­sítva is igaz: Mutassátok meg irodalmatokat, megmondom, milyen nép vagytok. Eddig be­mutatott és most készülő film­jeiről is beszélt. Ezek közül Az első tanító és a Dzsamila szerelme címűt a magyar kö­zönség is láthatta. Rövidesen Fehér gőzhajó című könyve Jelenik meg magyarul. Beszélt hazájáról, a kirgiz földről, népéről, majd a hall­gatóság kérdéseire válaszolt. A hivatalos program után az Uj Barázda Tsz látta vendé­gül. A fehérasztalnál Kudelich Géza, a házigazda tsz-elnök és a vendég mondott meleg han­gú pohárköszöntőt. I14.ZI FELADAT: IS égy szem pozsonyi kifli Lélekszakadva igyekszik ha­za ismerősöm kislánya az isko­lából. Cukrásztanuló a gyerek. — Anyu, adj pénzt, kell diót vennem meg porcukrot, tejet meg ... — Már megint süteményez- tek? A múltkor kalácsot sütöt­tél. — Most meg pozsonyi kiflit. A tanár néni 'mondta, hogy holnap reggel mindenki v\- gyen be néhány saját sütésű kiflit. Csodálkozom, és kérdezek. — Osztályzatot kaptok érte? — A, nem, csak be kell mu­tatni. — Azután együtt megeszi az osztály? — Nem. nem azért kell be­vinni. Csak beadjuk. Mint sa­ját készítményünket. Én né­gyet viszek. — És a költségek, a rávaló? — Anyu ad, pénzt. Okvetle­nül kell, mert vinni kell a sa­ját sütésű... Csodálkozásom számolásba vált. Egy pozsonyisorozat ott­honi előállítási költsége úgy harminc forint. Plusz gázfo­gyasztás és konyhai rumli. — De ha nincs gázotok, tűz­helyetek, csak villanyresótok? — kockáztatom a kérdést. — Akkor meg kell kérni a szomszéd nénit... — mondja a gyerek, és tiblábol, topog a pénzért, ami kell a dióra, cu­korra. A lecke, az lecke, jól tudom. De nem megy a fejembe: miért nem tanműhelyben, vállalati anyagból készítik a tanulók azt a 4—4 kiflit? Egy-egy széria többi készítményét boltban ér­tékesíthetnék, mint a többi cukrászsüteményt. Mi lenne, ha például asztalostanulóktól — önköltségre — házi feladat­ként bútorokat kérnének, a jövő lakatosától kapuzárat, a villanyszerelőtől állólámpát? Persze, a sütemény azért az más. Azt meg lehet enni. Igen ám, de kinek sütik a „lecke­adagot”? (— esk —) INNEN - ONNAN Fiatal fodrásznők versenye Ifjúsági fodrászversenyt rendeznek november 8-án, délelőtt fél 10 órakor a Kos­suth Művelődési Központ nagytermében. A késő délutá­nig tartó versenyre húszon­Tiszta esti harmónia A Zeneakadémiára készülnek , Beteszek, aranyos6 Délelőtt 10 óra. Az OTP- nél nagy a forgalom. Ki „Hitelek", ki a „Betétek" feliratú pultnál sorakozik türelemmel. A sorban egy fekete fejkendős néni to­porog idegesen. Joggal, ugyanis a kezében levő garabóban két Ziba tekin­get ijedten a sokaságra, gágogással adva tudomá­sul, nem tetszik ez a szo­katlan környezet. ^ A nénit előre engedik. Betétkönyvet göngyöl -ki egy konyharuhából. 7 AOSrj — Kivét, betét? — kér­dezi a hivatalnok. A néni érti az „OTP- ny elvet”. — Beteszek, aranyos — mondja. — Kétezret írjon hozzá... — Most van összesen 78 ezer a betétkönyvben — hangzik a pult túlsó féléről a tájékoztatás. — Annyi, amennyi — felel rá a néni, és eltűnik a konyharuhába csavart betétkönyv a vedlett nagy­kabát belső zsebében. • (cs.) Csendes a város, ráborult az est. A Kossuth Ferenc ut­cán ódon házak bőre alá fú­ródik a ködös szél, lemállik a vakolat. Az ehieletes ház fala kiállja a próbát. Két ablak világit a vas utas­otthon falán, a kapun férfiak és nők lépnek be sietve. Hét óra lesz mihdjárt, gyülekez­nek a dalosok. Nincs füst a folyosón, nem szürcsöli senki a kőbányait. Csak maguk vannak: a kedd és péntek es- te ' ' CSAK AZ ÉNEKKARÉ. Pontosan hétkor megkezdő­dött a próba. Negyven torok­ból csendült fel a dal: Ágyű- tűz lobbant az Aurórán, meg­reszketett a föld és lángra- gyulladt az ég ... Kis István karnagy vezényletére együtt lélegzik 18 nő és 22 férfi, vas­utasok, varrónők, segédmun­kások, óvónők. Együtt dobban negyven ember szíve, mind egyet akar. — Pár hónapja csak ketten, hárman voltunk itt esténként — mondja Deli Benő. — Ki­PEST MEGYÉBŐL KITILTVA Ilonát jól ismerik A vád: közveszélyes munkakerülés, üzletszerű kéjelgés — Neve? — T. Miklósné. — Hány éves? — Huszonkettő. — Hol dolgozik? — Sehol. — Férje, gyermeke? — Valahol vannak. A fér­jemről nem tudok, a gyere­kek, az egyéves egy pesti kór­házban van, a másik, a két­éves, talán az anyósomnál. Mind a kettő fiú ... — Mikor látta őket utol­jára? — Nem is tudom... — Kérem a személyi iga­zolványát. — Nincs. Valahol elvesztet­tem. — Bejelentett lakása? — A szüleimnél, Abonyban. De már régen nem voltam otthon. Nem is tudják, hol va­gyok. A kérdések a városi-járási rendőrkapitányság szabály­sértési hatóságának irodájá­ban hangzottak el. Szép sze­mű, babaarcú fiatal nő, fázósan húzza össze magán az elnyűtt kabátkát. Két nap­ja „vendége” a rendőrségi fogdának. Vád: közveszélyes munkakerülés, üzletszerű ké­jelgés. A kihallgató rendőrtiszt kér­déseire rutinosan válaszol- gat. Tudja, jó alibi, ha „eltar­tót" emleget. S ami mindig bevált, most- is jó lesz. -A „gon­doskodó”, aki nem engedi dol­gozni, egy „vezető beosztású férfi”, akit éppen ezért nem hajlandó megnevezni. Legutóbb Győrben és a berettyóújfalui rendőrségen kérdezgették tőle ugyaneze­ket. De Ilonát jól ismeri a szolnoki és az abonyi rend­őrség is. Most „mutatkozik” be először Cegléden. Első és utolsó vizitje”. Ilona pár hétig őrizetben lesz. Kisza­badulása után munkába kell állnia. határozat utolsó megyéből kitiltva. A büntető sora: Pest Ilona mosolyog. Olcsón meg­úszta. Az utolsó mondatok­nál még ráragyogtatja sze­mét a jelenlevőkre és indulna kifelé. Mikor megtudja, hogy én nem „jegyzőkönyvvezető­ként” írogattam kihallgatás közben, megretten. — Jaj, csak az újságba ne! — tiltakozik. — Miért? — Csak. — Sok az ismerőse? — Hát vtnnak egypáran. — Hogyan tovább? — Tessék elhinni, ha innen kieresztenek, elmegyek én munkát keresni. Aztán a na­gyobbik gyereket is magam­hoz szeretném venni. Rendes életet akarok élni. Miközben t,mesél”, figyel­mesen nézegeti ujjait. Az egyik körméről lepattogzott a körömlakk. Óvatosan elsi­mítja a töredezést rajta, majd elégedetten beszél tovább. Saj­nos, ő sem hisz abban, amit ígér. Mint akit csak egy kis tere- ferére invitáltak, mosolyogva kilibben az ajtpn. (csat—) tartottunk, nagyon akartuk, hogy az ötvenéves hagyomány NE TÖRJÖN MEG. Hogy itt most negyvenen éne­kelünk, azok érdeme, akik szívósan kitartottak a nyáron. Mindenki jókedvvel jön a próbákra, szeretnek itt a da­lostársak. Űj vezetőség van, készül az új alapszabály. No­vemberben rendezzük az első közös névnapot, aztán decem­berben, amikor Istvánt, Já­nost, Ferencet köszöntünk. Az énekkar ötvenéves történetét most készítem egy hatalmas tablóra. Várhelyi László, az otthon vezetője is lelkesen beszél az énekkarról: — Az előző évtizedek jó alapot adtak a kórus tovább­fejlődéséhez — mondja. — Az SZMT anyagi segítségével pil­lanatnyilag megoldottuk gondjainkat, de ha vidéki sze­replésről, utazásról lesz szó, arra már kevés a pénzünk. Sajnos, mindenki nem tud rendszeresen itt lenni a pró­bán a váltott műszakok miatt, de az eredmény nagyon biz­tató. November 7-én monori meghívásnak teszünk eleget, november 29-én a Zeneaka­démián, az országos vasutas­énekkarok találkozóján szere­pelünk. Reméljük, itthon is szükség lesz majd ránk. iíét óra ötvenkor, négy kó­rusmű szólam- és összpróbája után megpihennek. Nehéz öt­ven perc volt, fárasztó munka, de a tiszta harmóniák, az együtténeklés öröme feledtet­ték a munkát. Jókedvvel dol­goztak. v — Havonként megyek a KARNAGYI KLUB foglalkozásaira — mondja Kis István —, mert hisfem, hogy aki megáll az lemarad. Nyá­ron még tartottam tőle, hogy nem lesz kinek vezényelni. Nagyon igyekvő, kulturált együttes áll most előttem, mindent megpróbálok, hogy öregbítsük az énekkar hírne­vét. Nyolckor már új dallam szól a férfiak ajkán: Szabadság, szállj közénk. Szólampróba, összpróba, egy-egy motívu­mot újra, háromszor, ötször, most együtt! Még nem jó, lá­gyáéban és újra, megint újra! Bach, Brahms, Bartók, Erkel dallamait boncolják ízekre, hogy a klasszikus összhangza- tokat tökéletes harmóniává egyesítsék. „Munkába lépni állj elő .. Téged hiv millió­nyi szív...” Kilenc óra lesz. Már csak néhány népdalt pi- hentetőül, és vége a munká­nak. vége a harmóniáknak. Csak három nap múlva lehet folytatni, a következő próbán. Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok ... Halkan száll a dal, szárnyán tiszta érzéseket visz. Kint "oly nagy a csend, | hogy talán a Szűcs-telepen is hallják: MUTASSATOK UTAT a szegény legénynek... A városra ráborul az éj. Az utcán megnyugszik a párát ci­pelő szél, kialszik a vasutas­otthon próbatermében a fény. A jdalpeok pénteken újra ta­lálkoznak. (szabó) három fiatal jelentkezett. Kö­zülük többen a járás közsé­geiben levő női fodrászüzletek „színéit” képviselik. Közeleg a kincses stafétabotok napja A világtakarékossági nap alkalmával indított kincses stafétabot játékát Pest me­gyében elsőnek Vácott rende­zik meg. Cegléden október 31- én, délután két órakor a Sza­badság téren (rossz idő esetén a városi tanács nagytermé­ben) gyülekeznek azok a „kincskeresők”, akik október 12—31. között legalább egy darab 500 forint értékű új be­tétkönyvet váltottak. ) Korszerű szállás Megkezdték a Bács megyei Építőipari Vállalat Köztársa­ság és Vak Bottyán utca sar­kán levő régi munkásszállásá­nak felújítását. A korszerűsí­tett épületben új fürdő és „melegítő” konyha lesz. Há­romágyas szobákban laknak a dolgozók. Az á tál aki tol h szál­lást még az idén alaöfíák ren­deltetésének. \ TEKE NB lí Vereség Szolnokon a kiesési rangadón Vasárnap az NB II-ben sze­replő Ceglédi Építők férfi tekecsapata Szolnokon a szin­tén kiesés ellen küzdő MÁV- val mérte össze erejét. Mind­két csapat három-három egyé­ni győzelmet szerzett és csak a jobb faarány döntött a ha­zaiak javára. Nagy csatában nyert a Szolnok, így az Építők bennmaradási esélye lényege­sen csökkent. Az utolsó fordu­lóban a ceglédieknek ottho­nukban 8:0 arányban kellene győzniük, de még ekkor is csak úgy maradhatnak benn, ha a Szolnok Szegeden 6:2 arányú vereséget szenved. Szolnoki MÁV— Ceglédi Építők 5:3 Faarány: 2535:2493 Jók: Szöcs (430), Király (428), Raffai (425). NB tartalékbajnokság: Ceglédi Építők „B”— Budapesti Cserző „B” 8:0 Faarány: 2550:2324. Jók: Zsámbéki (449), Arany­vári (443), Pákozdi S. (428). (-reán) KÉZILABDA Biztos Építők-győzeiem a rangadón A már régebben bajnok Ceglédi Építők a második he­lyezett GEAC együttesét fo­gadta. A hazaiak bajnokhoz méltó játékkal biztosan győz­tek, így hét pont előnnyel vé­geztek az első helyen. Az Épí­tők számára azonban az idény még nem ért véget, a csapat sűrített edzésekkel készül a november 20-án és 21-én sor­ra kerülő osztályozóra. Ceglédi Építők—GEAC 28:17 (14:8). Cegléd: Zsíros — Hörömpő, Jónás, Rossi, Szabó Z., Bálint, Szalkay. Csere: Juhász, Cseh, Deli. Ä Gödöllő még csak meg-, szorítani sem tudta a sok tisz­ta gólhelyzetet kidolgozó és kihasználó hazaiakat A baj­nokcsapat ötletesen és jól ját­szott. Már a találkozó elején a ceglédiek voltak fölény­ben, ami gólokban is megmu­tatkozott. A hosszú szünet után védő Zsíros pedig remek dolgokat produkált a kapu­ban. A második félidő végén az Építők a vezetés tudatában kiengedett, de így is biztosan szerezte meg a győzelmet Góllövők: Szabó (10), Bálint (7), Jónás (5), Rossi (2—2), Juhász, Cseh '(1—1). Jók: Szabó Z., Zsíros, Bá­lint, Cseh. (—reán) Az 1. sz. AKOV 11. sz. üzemegysége abonyi telephelyre FELVESZ GÉPKOCSIVEZETŐT, AUTÓSZERELŐT, SEGÉDMUNKÁST. Jelentkezés: 1. sz. AKOV 11. sz. üzemegysége, Abonyi Kirendeltség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom