Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
PEST HEGYEI íMf/WrtP 1ÍH0. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Zenetudományi díj Molnár Antalnak Szerdán ünnepi külsőségek között adták át Molnár Antal Kossuth-díjas zeneszerzőnek a Zenetudományi díjat, amelyet a Művészeti Alap első ízben adományozott. A kitüntetést — Molnár Antal az egyetemes fenetudomány megismertetése és megszerettetése terén elért rendkívüli eredményeinek elismeréseként kapta — ezentúl minden évben olyan személynek adományozzák, akik a zenetudomány, a zenekritika, a zenei publicisztika terén kimagasló eredményeket ért el, illetve különleges érdemeket szerzett az egyetemes senetudomány terjesztésében. A 81 éves zenetudósnak Sziltárd György, a Művészeti Alap igazgatója, illetve Kerekes János zeneszerző adták át az emlékplakettet. REGGELTŐL ESTIG Szolid, csendes város \ Nagykőrös Egy településre jellemző, ahogyan mozog, amilyen ritmusban él. Mindenhol, ahol emberek laknak, hasonlóak lehetnek a házak, utcák, terek, a sarkok, az autók vagy kerékpárok, az üzletek és szórakozóhelyek, vagy az öltözködés és maguk az emberek — az életritmus. De a hasonlóságon belül a különbözőségek jellegzetesek lehetnek, s talán éppen e jellegzetességek határozzák meg egy város arcát. Beethoven és kora // A budapesti művészeti hetek eseménysorozatában Beethoven és kora” címmel kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A művész születésének 200. évfordulójára rendezett kiállítást dr. Ujfalusi József, a zenetudományok kandidátusa,, a Zeneművészeti Főiskola tanára nyitotta meg. Diákönkormányzat a kollégiumokban A művelődésügyi miniszter szabályozta a felsőoktatási intézmények kollégiumainak, diákotthonainak működését. Eszerint 1971 január elsejétől a kollégiumi közösségi élet irányítását a kollégium tagijainak szocialista önkormányzati szervei látják el. Az ön- kormányzat legfelsőbb szerve: a kollégiumi közgyűlés, illetve a kollégiumi küldöttgyűlés. A kollégiumi közgyűlés választja meg évenként a kollégiumi bizottság tagjait is. A kollégiumokba olyan hallgatók vehetők fel, akik nem laknak az oktatási intézmény székhelyén, s a kollégiumi szabályzatban megkövetelt tanulmányi eredményt elérik, továbbá erkölcsi-politikai magatartásuk, közösségi tevékenységük megfelelő. Az alacsony jövedelmű fizikai dolgozók, valamint a nagycsaládos szülők gyermekei részére a felvételnél elsőbbséget kell biztosítani. A kollégiumi cím elnyerésének fontos feltétele az önkormányzati szervek kiépítése és eredményes működése, az alapközösségek öntevékenységének és szocialista versenyének kibontakozása, a tanulmányi és a nevelőmunka igényes megszervezése. A kiváló kollégium kitüntető cím elnyerésének feltételei között szerepel a szakmai tudományos utánpótlás erősítésé — elsősorban a munkás-paraszt diákok soraiból. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és diszműbádogos, viz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szökés betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takarítónőket és nyugdíjas takarítónőket. JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Ktsz Munkaügyi Osztályán Budapest IX., Viola u. 45. Megfigyeltem Nagykőrös egy napját. A kerékpárosok Reggel öt órakor mozdul meg a város, lerúgja álmát. Az utcák még csendesek, de a falak mögött — ablakok tárulnak, kulcsok csikorognak — a korán kelő többség készülődik, hogy elfoglalja az utcát. Fél hat tájban hirtelen kerékpárok lepik el a várost és motorkerékpárok. A gyalogjárdák szinte néptelenek maradnak továbbra is, mert ki közlekedik itt és ilyenkor gyalog? Kevesen. Nagykőrös a kerékpárok városa. 22 ezer fut e népszerű közlekedési eszközből a 26 ezres városban — vagyis inkább ennyit hajtanak szorgalmasan és nagy szeretettel. A kerékpár hagyomány itt, s egyre erősödő hagyomány, hiszen 13 évvel ezelőtt még csak 14 ezer 500 kerékpárt számláltak ösz- sze. A kerékpárosok úgy közlekednek, mint a gyalogosok: szépen, nyugodtan, tempósan és közben beszélgetnek. De hogy szót válthassanak, egymás mellett kell kerekezniük. Tehát hárman, öten, sőt hatan hajtanak egy vonalban, elfoglalva a teljes utat és közben társalognak. Abban is hasonlítanak a gyalogosokhoz, hogy nem ismerik a közlekedési szabályokat, előírásokat, táblákat. így aztán a rendőröknek a haja szála is égnek áll, amikor az autók — legyen az személy-, teherautó, vagy akár kamion — dühösen dudálva, tehetetlenül, kerékpársebességgel haladnak, mert nem térnek ki előlük a kerékpárosok, akik, úgy látszik, büszkék, nem ismerik el az autók gyorsaságból fakadó elsőbbségét. A motorosokkal már nagyobb barátságot tartanak, mert azok többen is vannak — kilencezren (!) — és a két kereket azért mégis közelebbi rokonnak tekintik a kerékpárosok, mint a négyet. Tehát igyekeznek a körösiek — kerékpáron — hat órára, az első műszakba dolgozni és igyekeznek az éjszakások hazafelé aludni — kerékpáron. Ilyenkor olyan zsúfolt a vasút felé vivő utca, • hogy aki sietni akar, annak még a kerülő is megéri. A nyugalom ideje Délelőtt — nyolc órától 12-ig — csendes a város. Szinte kihalt. Olyan nagy a nyugalom, hogy aki ideges természetű, annak ajánlom, költözzön Kőrösre és üldögéljen délelőttönként a zöldlombos főtéren. Déli 12-től két óráig egy kis élénkséget lehet tapasztalni — ebédelni sietnek az emberek. Ilyenkor aztán be-beugranak a boltokba is vásárolni, vagy a presszóba, meginni egy kávét. Kettőkor az élénkség mozgalmasságba vált át: befejeződött az első műszak, kezdődik a második. A mozgalmasság — újból a kerékpárosok — öt óráig tart. A munka nem egy időben fejeződik be mindenhol, a forgalom minden órában kap újabb utánpótlást — és az üzletek, eszpresszók is. A főtéri törzsközönség Délután öt órától az élénkség természete megváltozik: ráérős lesz. S akik a legjobban ráérnek itt Kőrösön, azok a főtéren gyülekeznek. De egyúttal rétegeződnek is: a tér egyik részén — a Hősök terén — öregek, nyugdíjasok üldögélnek a padokon és csendesen beszélgetnek. A tér másik oldalán a fiatalok gyülekeznek, vagyis a Szabadság téren. Ök a motorszakértők, illetve az autókról, motorokról vitatkozók szenvedélyes tábora. Szemléletes bemutatókat is tartanak, ilyenkor a kisvárosi csendbe hirtelen belevág néhány robbanómotor tülekedő zaja: kipróbálják a motoro- kát. Ilyenkor tele vannak az eszpresszók is, a Vénuszban elegánsabbak az emberek, a Kőrisfában fiatalabbak a ven dégek, az italboltokban a megszokott törzsközönség... Régi haragok Hét óra után ismét csendesedni kezd a város. Azt mondják, az az alföldi városi mentalitás, hogy nyolc körül már minden halk, hazamennek az emberek. Viszont az is hozzátartozik ehhez a természethez, hogy ha nyolcig valaki nem kerül haza, akkor bár bizony' tálán, mikor is kerül az ágyba... Kilenc körül már az éjsza kai élet kezdődik, ami főleg a Czifrakertet, az Aranykalászt, a Központit jelenti. De a körösi éjszakák általában csendesek. Ritka a csendháborítás, az erőszakos cselekedet is. Vi szont „körösi szokásként” tartják számon, hogy áz éjszakai ivászatok a régi haragokat felelevenítik olykor és következik a bosszú: verekedés, szúr- kálás, vagy esetleg csak néhány pofon. Szokásba jött, hogy a fiain- lok átrándulnak Kecskemétre, s ők élénkítik a hajnali forgalmat, amikor visszajönnek. „Élénkséget” jelent a Kecskemétről átruccanó éjszakai hölgyek jelenléte is, akik a helybeli kolléganőik vetélytár sai. De nincsenek sokan, mint ahogy a szórakozás miatt ide- oda utazgatok sem, sőt az éjszakában kimaradozók sem. Csendes, szolid város Nagy kőrös. — berkovits —• Nyelvtanfolyamok és társadalom nak a beszéd ismeretét a leg* szükségesebb mértékben, az idegen nyelv írott szövegeinek ismeretét pedig ennél alaposabban is. Néhány félév elvégzése után a hallgató levelezni tud külföldiekkel, később újságot, még további tanulás után szakmai cikkeket olvashat. Ez jelentős eredmény. A hagyományos módszer hátránya azonban, hogy az idegen nyelvet főként a tanár meg a, nyomtatott betű közvetíti. Hajdan a gazdagok kiváltsága az volt, hogy magyarul nem értő külföldi mesterektől is tanulhattak A modern technika ezt a lehetőséget beviszi a tanterembe. Az audio-vizuálisnak nevezett tanfolyamokon a hallgatók magnetofonszalagról hallják a leckét, olyanoktól, akiknek az idegen nyelv az anyanyelve, s mert ezek nem tudják mondanivalójukat magyarra fordítani, a szöveg jelentését az egyidejűleg vetített képsor adja. Ez a fajta oktatás elsősorban beszédre tanítja meg a hallgatót — s aki a beszéddel boldogul, annak sokkal könnyebben megy az írás, olvasás is. Nem kell tehát külföldre menni, hogy a beszélt nyelvet tanuljuk. A szültséges készülékekkel a TIT Pest megyei szervezete is rendelkezik. ’ Tulajdonképpen egyszerű gépekről van szó, s minden városban, faluban akad legalább egy olyan tanterem, amelyikben elhelyezhetik és használhatják őket. Az illúzióktól azonban óvni kell a beiratkozókat. Az audiovizuális oktatás eredményességét külföldön is, Budapesten is megfigyelhettem. Ám a gépeken, a jó tanáron, jó tankönyvön és korszerű módszeren kívül is kell még valami a sikerhez: a hallgató szorgalma. Dr. Bán Ervin Olvassunk együtt Sorsok a sorok között Nemcsak olyan leveleket kapunk, amelyben villanyról, útról, rossz szomszédról, vagy nemtörődöm tisztviselőről esik szó. Gyakran előfordul, valaki csak azért ül le, hogy ezt-azt elmondjon, megírjon egy eseményt az életéből, vagy a gondolatait közölje. Idős emberek, régimódi, reszkető betűkkel vallanak sorsukról, bánatukról. Ami a legmeghatóbb, nem orvoslást kérnek, egyszerűen nincs kivel megbeszélni mindennapjaikat. Itt van például Kalmár Mihály, Monorról. 88 éves, EGYEDÜL ÉL 340 forintból. Családjuk száz- egy éve lakik a községben, az anyjának még 18 gyermeke volt. ö maga gürcölt, míg egy cukrászdát nyitott. Hatvanöt évvel ezelőtt házat épített, háromszobásat. Azt mondták róla, kevés olyan becsületes iparos volt a faluban, mint ő. Aztán elveszett minden. Eladogatták amijük még volt. A felesége a bánatban a sok nélkülözésben meghalt. Két éve értesítést kapott, hogy annak idején majd kétezer forinttal túlfizette az adóját. Azonnal írt. küldjék vissza. Semmi válasz. Felment a tanácshoz. — Kérdeztem, hogy a törvényt be kell-e tartani? Hívjanak össze gyűlést, és akkor nem kilincselek maguknál. Vállamra tette kezét az elvtárs és azt mondta, dehogy hívunk össze magáért gyűlést Kalmár bácsi. Majd én utánanézek a dolgainak. A mai napig nem történt változás. Virág Mihály sem mai gyerek már. Betűiből látni, de minden érdekli. Legutóbbi levelében azt fejtegeti, vajon mi lehet az oka, hogy a ceg- lédberceli gyerekek jobban neveltek, mint az albertirsai- ak. Ott még az idegennek is HANGOSAN KÖSZÖNNEK. Nem az utcán randalíroznak, hanem kijárnak a rétszélre játszani, futballozni. Többször szóbaelegyedik velük, okosan elbeszélgetnek. Nem tudja, kit illet ezért dicséret, a szülőket, vagy az ottani pedagógusokat. Annál szomorúbban tapasztalja, hogy Albertirsán már egészen más a légkör. Az iskoláskorúak durvák, sportpályának tekintik az egész falut. Beverik az ablakokat, szívfájdalom nélkül tapossák a kiültetett virágokat. Érdekes annak a törteli embernek az írása is, aki a ceglédi tanyayilág kisvasútja sorsáért aggódik. Lehetetlen nem érdeklődéssel olvasni amit a kisvasút múltjáról ír. Arról, hogyan adták össze annak idején holdjaik után öreg szüleik a pénzt, milyen áldozatokat vállaltak a tanyaiak, hogy vonatjuk legyen, így kerüljenek közelebb a városhoz. Javasolja, hogy a terv megvalósítása előtt hívjanak össze tanácsülést az érdekelt falvakban és ott szavazzanak az emberek. Szerinte az autóbusszal nem pótolhatják a kisvonatot, különösen nem piaci napokon, inkább többet fizetnek a vonatért, ha a MÁV-nak így ráfizetéses a működtetése. Kelemen János Gödöllőről a tavasszal kapott kedvet a levelezéshez. „AMIÓTA LEVELEIM MEGJELENTEK figyelem, mi történik a nyomában. Mondhatom, büszke lehetek. Kissé humoros, de szent igaz: az egyik üzletről megírtam, milyen szépen dolgoznak. Másnap olvasták a „Postabontásban”. örömükben, hogy az újság felfigyelt a munkájukra, még a járdái is felsúrolták a bolt előtt!” A sort Ladonik József né Táborfalváról érkezett levelével zárom. Takaros, világoskék tintával írt betűi után őszhajú néninek találom, aki büszkén közli: bányászlány vagyok én ... Már többször akart írni, azonban nappal nem ér rá, este hamar elalszik. Most azonban azt akarja, tudják meg mások is, milyen jó, inkább már kalácsnak beillő kenyeret süt a pékjük. S hozzá milyen rendes emberek! Szombaton is korán sort álltak a boltban.' A pékné tudta, hogy aprócska dédunokáját egyedül hagy-« ta otthon. Szólt a vevőknek,' szeretné Ladoniknét soron kívül kiszolgálni. Nem is tiltakozott senki, a pulthoz engedték. Levelét így fejezi be: '„Az újság minden sorát elolvasom. Most befőztem, így három Hírlapot félretettem, nehogy egy is kimaradjon.” Ladonik néninek, Virág Mihálynak, Kelemen Jánosnak és a többieknek mind-mind; jó olvasást! Komáromi Magda Nap búcsúztató A földre írta bús Jelét, nyarat sirat az őszi ég, — s telet jelez az értelem. Napot dalolni képtelen: az őszi naptól is, már görcsbe zárt szívem. Borbély Tibor Egy nyelvoktatói tanfolyamon, külföldön, azt mondták a részvevőknek: a nyelvtudás szabadságot ad. Ez érthető és meggyőző: aki egy vagy két jelentős idegen nyelvet legalább elfogadhatóan megtanul, az külföldiekkel beszélhet, külföldi könyveket, újságokat olvashat, idegen forrásokból is gyarapíthatja szakmai tudását — nincs anyanyelvének szűk határai közé zárva. Mintegy tíz éve a hazai nyelvoktatás gyakorlatilag legfontosabb problémája a demokratizálás. Az új módszerek keresése is jórészt ezt a célt szolgálja: egyszerű emberek ezreit kell megtanítani idegen nyelvre, olyan dolgozókat, akik legfeljebb turistaként mennek külföldre. Mert jó ugyan a már megszerzett tudást külföldi tartózkodással próbára tenni, de megszerezni itthon kell, A nyelvtudás haszna, fontossága annyira nyilvánvaló, hogy azok is elismerik, akik soha nem próbáltak komolyan idegen nyelvet tanulni. Emiatt évről évre növekszik a tanfolyamok létszáma. A tanulni kívánó emberek nyelvoktatásáról elsősorban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gondoskodik, de több városban. községben vállalják a művelődési házak, sőt üzemek is. A legkiterjedtebb oktatási szervezete a TIT-nek van. Nemcsak városokban biztosít nyelvtanulási alkalmat, hanem helyenként falvakban is, Pest megyében például Ráckevén, Vácrátóton. Általában bárhol, ahol elegendő számú jelentkező van. A vezetésre elsősorban az iskolák nyelvszakos tanárait kérik. A hagyományosnak nevezett tanfolyamokon is — heti egyszer vagy kétszer két tanítási óra — megadják a hallgatók-
