Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
6 M5T HEGYEI ‘i&Církw 1970. OKTÓBER 27., KEDD FÉRFI ES NO Jegyzetek Margaret Mead könyvéről (SZEX) Aki átlapozza néha a nyugat-európai vagy amerikai folyóiratokat — a legszolidabb akban is — meglepő, meghökkentő, gyakran ellenérzéseket kiváltó cikkekkel és ábrázolatokkal találkozik. Sorolhatnám a címeket, s refrénként már a közhelyként ható megállapítást: szexhullám söpör át a világon. De fogalmazzunk pontosabban! A világnak csak azon a felén söpör ez a hullám, ahol éppen nincs háború, ahol éppen nincs földrengés, ahol éppen nincs forradalom, árvíz, aszály vagy éhínség. Tehát szexhullám az úgynevezett jóléti államokban? Ez a megfogalmazás is joggal érdemli a kérdőjelet. Mert a francia vagy amerikai értelmiségiek, a nyugatnémet vagy holland diákok éppen az ellen a jóléti társadalom ellen lázadnak, amely mintegy a panem et circenses régi és jól bevált el- • Ve alapján a pornográfia, a szex csiklandós tálalásával Igyekszik elterelni a figyelmet a lényegi kérdésekről. Ám ez a megfogalmazás is joggal érdemelne kérdőjelet. Mert egyoldalúan ítélnénk meg a kérdést, ha a szexuáldömpin- get csak és csupán egy hatalmi gépezet figyelemterelő manőverének ’ a számlájára írnánk. A szexualitással a pornográfia, a félpornográfia, az áltüdományosság, az ismeret- terjesztés vagy a tudományos- tág szintjén foglalkozó könyvek, filmek, újságcikkek, szí- ftielőadások dömpingje mást is jelez. Mást, nem azonosítható szinten és mélységben. A Szexualitás kiszabadulását a tabu fogalomköréből. Azt a társadalmi-történeti folyamatot, amelynek kezdőpontja valahol az emancipáció megindulásánál van, s végpontja ki tudja hol .. A bulvársajtó pornográfiája, amely csak részben azonosítható a hatalmi gépezet taktikájával — üzletileg használ ki egy egészséges folyamatot. Nem kell a folyamat számlájára írnunk! De nem csoda, ha a szexdöm- bing kellős közepén az ember bizalmatlanul vesz a kezébe égy olyan könyvet, amely ezt A csábító címet viseli borítóján : Férfi és nő. (TUDOMÁNY) Ha a tudomány választ keres egy kérdésre, magyarázatot mindig messzebbről keres. Ha tehát a szexualitásról akar beszélni, nem föltétlenül csak a szexualitásról beszél. Margaret Mead, aki egyike a legnevesebb amerikai néprajztudósoknak, szintén messziről kezdi á választ. Négy tanulmányban vezet el bennünket a társadalom gyermekkorába, olyan primitív népek közé, akik — a szerző adatgyűjtésének időpontjában, a húszas, harmincas években — még sajátos, zárt kultúráikban élnek; Sa- moára, az Admiralitás-szige- tekre, az új-guineai arapesek és mundugumorok közé. Kutatásai elsősorban arra irányulnak, miképpen lett az ember önálló egyéniséggé, milyen kulturális hatások kísérik végig élete során. Kutatói kiindulópontként a samoai, az arapes, a mundugumor, a ma- nusz gyerek tekintetét választja, keresi, mi az az általánosan jellemző, amit ezeknek a gyerekeknek el kell sajátítaniuk ahhoz, hogy társadalmuk tagjává válhassanak. A belenevelődés folyamatának vizsgálata során elkerülhetetlen, hogy ne tisztázza az adott társadalmak férfi—nő viszony- latrendszerét is. Hiszen a férfi—nő viszony minden közösségi élet sajátos jellemzője, tehát a különböző társadalmakban a férfi—nő viszony modelljeibe való beleilleszke- dés nyilvánvalóan a kultúrába való belenövés, a belenevelődés folyamán megy végbe. Mead elemzéseiben tehát fontos szerepük van a szexuális viszonyok elemzésének, de nem eltúlzott szerepük. (BELENEVELŐDÉS) Samoán ügy válik a gyerek társas lénnyé, hogy felelősséget kell vállalnia egv kisebbért, valamelyik testvéréért. A társadalom egész nevelőtevékenysége az együttműködés elsajátítására koncentrálódik mert a felnőtt-társadalom is az együttműködésen alapszik. A mundugumorok társadalma ezzel éppen ellenkező nevelési „elveket” vall. A gyermek szeretetlenségre születik, a teherbe esett nő szégyelli magát férje előtt, mert kívánatosságát ezáltal elveszti, s ha a férfinek több felesége van, az élet peremére szorul. A nő félelme: ellenségét szüli meg — rányomja bélyegét az egész társadalom szerelmi életére. A nem szívesen látott jövevényt kíméletlen eszközökkel nevelik kíméletlenségre. „Az egészen kis csecsemőket — írja Mead — szoros szövésű, durva fonatú, félkör alakú hordozókosarakban tartják, amelyeket a nők ugyanúgy homlokukkal tartanak a hátukon, mint az arapes asszonyok a kötött, nagy tarisznyákat. De míg az arapesek tarisznyája alkalmazkodik a gyermek testéhez, enged a nyomásnak, hogy a test születés előtti helyzetbe gömbölyödhet benne, továbbá olyan vékony, hogy nem iktat be válaszfalat a gyermek és a meleg anyai test közé, a mundugumor kosár kemény és merev, és nem átlátszó. A gyermeki testnek alkalmazkodnia kell a kosár merev vonalaihoz, amelyben szinte hason fekszik, s karjai valósággal az oldalához van- szegezve.” Mead megjegyzi, hogy az a mundugumor gyermek (akit születése után nem ölnek meg), alávetve e szigorú nevelési processzusnak, ha viseli, valóban életképes egyed- dé válik. Olyan egyeddé, aki már kamaszkorában is képes megölni a közösség elfogott „ellenségeit”; felnőttkorában részt venni a fejvadászatokon, s megenni a kamaszokkal le- gyilkoltatott „ellenségeket”. A mundugumor társadalom a kegyetlenségen, a durvaságon, a bizalmatlanságon alapszik, egyedei elszigetelten élnek. Mead elemzéseinek kimondatlan summája: amilyen a társadalom mentális szerkezete, olyan a szexualitása, vagy: amilyen a szexualitása, olyanok egyéb kapcsolódási törvényei is. (MORALITÁS) Margaret Mead leírásai, elemzései nem morális ítéletek. Úttörő érdeme többek között éppen az, hogy az általa vizsgált közösségek életét teljes életnek fogja fel, úgy, ahogy az adott közösségek tagjai megélik, s nem akar egy európai—amerikai életeszmény szempontjából ítélkezni; tehát felhívja figyelmünket, hogy ne saját ideáinkat, magatartási normáinkat, morális kódexünket tartsuk az elképzelhető legjobbnak. (KIVÉTELEK) Figyelmét nem kerülik el a kivételek sem. Külön fejezeteket szán azoknak, akik ilyen vagy olyan okokból nem képesek, vagy éppen nem hajlandóak elfogadni közösségük törvényeit. Kivételes esetekről lévén szó, nem általánosságban beszél, hanem kis portrékat rajzol — majdhogy szépírói eszközökkel — ezekről a férfiakról és nőkről. Arról a mundugumor anyáról, aki szereti gyermekét, s ezért környezetében megvetés tárgya, vagy arról a manusz férfiről, aki kivonja magát a cserekereskedelem állandó és idegölő hajszájából, vagy a két samoai lányról, akik a társadalmukban mindig jelenlevő szeretet véletlenszerű hiányának, tragikus elmaradásának áldozatai. Ezek a kivételes esetek még élesebben világítják át a törvények rendszerét. És arra is rávilágítanak, hogy az átlagostól elütőre a társadalom egyensúlyához éppen úgy szükség van, mint az átlagosra. A mundugumorok kapcsán írja a szerző: „A harc és konfliktus légköre elviselhetetlenné válna, és tulajdonképpen nem is lenne fenntartható, ha nem volnának ilyen emberek, mert különben mindenkinek, mint egyetlen seregnek kellene a küzdőtérre kiállni. Ahelyett, hogy zavaros és érthetetlen helyzetekkel még bonyolultabbá tennék a társadalmi életet, ahogy a sikertelenek az arapeseknél, végeredményben ők teszik lehetővé az erőszakos, vetélkedő életet, mely annyira idegen a számukra.” (AMERIKA) Az a felismerés, hogy saját morális kódexünket nem tarthatjuk az elképzelhető legjobbnak, éppen saját morális kódexünkkel igazolható. A Férfi és nő című kötet ötödik, és legterjedelmesebb tanulmányában Mead az amerikai társadalmat elemzi. Ugyanazokkal a „néprajzos eszközökkel”, mint a primitív társadalmakat, de elfogulatlanul leíró módszere ebben a hazája viszonyait elemző tanulmányban — bizonyára szándékai ellenére — mégis elfogulttá válik. Kritikai ítéleteivel nyersen támadja az amerikai nevelési rendszer torzulásait, fogyatékosságait, s plasztikus iróniával mutatja ki, hogyan torzítja a mindig nagyobb célokra, mindig nagyobb eredményekre, mindig nagyobb győzelemre beállított, a dolgokat és teljesítményeket önmagukért a dolgokért és teljesítményekért soha nem tisztelő nevelési rendszer az amerikai nő és férfi szerelmi életét. De végeredményben elfogultsága is érdem, mert ennek a humanista elfogultságnak summájaként mondja ki könyvének leglényegesebb gondolatait: „Teljes társadalmat csak akkor építhetünk, ha egyformán felhasználjuk mindkét nem sajátos képességeit. valamint azokat, amelyekben egyformán részesültek. vagyis ha élünk az emberiség egészének jutott képességekkel.” Nádas Péter Kisfaludy-ház kötélpályával Felújítják, bővítik a badacsonyi Kisfaludy-házat. A tervek szerint a közeljövőben megépülő badacsonyi személy- szállító kötélpálya egyik állomását is a közelében képezik ki. A Hungária Étterem és Szálloda Vállalat 4 millió .forintot költ a bővítésére. Az épület eredeti formáját meghagyják. Az új vendéglátó helyiséget a hegy gyomrában képezik ki, s ezzel az étterem fedett részének befogadóképességét háromszorosára növelik. Korszerűsítik az étterem konyháját is. Garbo a divat (Zsoldos rajza) Néprajzi és nyelvjárási jjyűjiőpáiyázat Vas megyében A Vas megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat eredményét vasárnap hirdették ki a szombathelyi Savaria Múzeumban. Első díjat nem adtak ki. Hárman kaptak második díjat: Szabó József büki általános iskolai igazgatóhelyettes, aki a „Hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse Bükön”, továbbá „A kender termesztése, feldolgozása és a házivászonból készített női ruhafélék a Felső-Répce vidékének községeiben” címmel írt dolgozatot. Guttmann Miklós jáki tanár, Nárai község hiedelmeit, népszokásait és a gabonahordás, cséplés helyi szókincsét feldolgozó pályamunkájáért. Második díj birtokosa lett még dr. Domonkos János szombathelyi tanár, aki a bőripari és rézműves, rézkovács kismerterség szombathelyi történetét ismertette két dolgozatban. Szabó László körmendi és Diner László gencsapáti tanár nyerte el a harmadik díjat. Bevált patron? Patron: kétértelmű kifejezés. Bizonyos sablonos, sematikus jelenségekre is mondjuk — de így nevezzük az ugyancsak hétköznapi használatú szódacsináló eszközt is. Mindannyian unalomig ismerünk bizonyos bevált rutin jelenségeket, de amiről itt szó esik: dupla patron, mégis kevés ... Az első benyomás kellemes meglepődés. Végre! Régóta utáltuk az ócska, pgyonnyűtt, toprongyos dobozokat, amelyekben az autoszifonpatront forgalomba hozták. De aligha mertük volna szorgalmazni még a belbecs fokozását sem, nemhogy a külcsínét. örültünk, hogy van. Annál jobban megörvendeztet a kereskede- I lem, azaz az ipar — e gondolatban is csupa nagybetűsen ejtendő két láthatatlan nagyhatalom — újítása. Tetszetős, méregzöld színű, narancsszín kontúrozású dobozkában „szerelték ki” a szifonpatront. Pardon! A Kohlensauerpatronent. Mert hogy a még nagyobb előkelőség végett külföldiül írták rá. Tehát import! A kedves vevő megilletődve forgatja a kezében a dobozt, böngészgeti az oldalára nyomott használati utasítást (hátha az tartalmaz valami újat, meglepőt!?) Aszongya: „Kühl und trocken lagern! Vor Sonneneinwirkung und Hitze Schützen!” Elfelejtette már, amit a suliban németül tanult, vagy talán ott sem volt a most létfontossá előlépett németórán — elő a német—magyar szótárt! Meghatódva a tudattól, hogy belföldön útlevél nélkül német ajkú frissítővel kedveskednek neki, lefordítja a feliratot. „Hűvös, száraz helyen tartandó, napfénytől, melegtől védeni.” Mi sem köny- nyebb! A pompás eredményen felbuzdulva, megfordítja a dobozt. Itt az áll, hogy „Inhalt: 10 stück wiederfüllbare Koh- lenseurapatpatronen” (umlaut e-vel!) — magyarul (azaz a szótár szerint) 10 darab újra tölthető szénsavpatron. Űjabb forgatás. Itt az olvasható — immár szótár nélkül —, hogy „Szavatossági határidő 90 nap”, de hogy mikortól, azt előhívhatatlan titokfestékkel: láthatatlan betűkkel „írták” rá. Űjabb forgatás folyományaképpen kiderül, hogy gyártotta a Szénsavtermelő Vállalat, Répcelak. Vagyis nem importpatron ez — valódi hazai! Más szóval exportból visszamaradt. Na és? Már ez is baj? Hiszen a belföldi gyártmány maholnap amúgy is azonos jelentésű azzal, hogy külföldön nem vették át. Nem elég, hogy a visz- szamaradás okán kaptunk csinosabb patront? A búborék per deci arány bizonyosan így is nagyobb a hazai célra gyártott patronénál; ha nem is sikerült százszázalékosra, nyilván jobban igyekeztek, mintha belföldre készül... Vajon miért nem vette a háklis megrendelő? Rejtély. De nem sokáig. Az első ötből három patron üres. Vagyis a belföldön bevált patront — hogy eszi, nem eszi, olykor üres patronokkal etetik a jámbor belföldi vásárlót — a külhoni „partner” nem nyelte le. A méregzöld szín váratlanul tartalmat nyer: méreg van a csini göngyölegben, egyből bepipul tőle a vevő; a hazai is. Legfeljebb ő nem mer szólni... Utóbbi időben elhatároztam, hogy optimista leszek, ha bele- zöldülök is olykor az erőlködésbe. Tehát: fogjuk fel úgy, hogy haladás az is, ha tudunk mi már hiányos szifonpatront gyártani exportból visszamaradt minőségben is. De legyünk önkritikusak: az is lehet, hogy valamit rosszul fordítottam a használati utasításon. Ki tudja, miért mentem tutira éppen annál, hogy „Inhalt: 10 stück...” A 10-nél nem használtam szótárt. Ügy kell annak, aki elbízza magát! P. G. M FURCSA PÁR A népszerű Periszkóp együttes, Neil Simon: Furcsa pár című darabját mutatja be október 31-én Veresegyházon, a művelődési házban 19 órai kezdettel. Érdemes megemlíteni, hogy Csengődi János, a darabhoz készített díszletterveit, a veresegyházi barkács szakkör készítette. Nagyszüret T oka j -hegyal j án A tokaj-hegyaljai borvidéken hétfőn megkezdődött a „nagyszüret”. Az idén megközelítően tízezer holdról kell a fürtöket leszedni. A termés mennyisége egyaránt nagyon változó. A mustok minősége a legtöbb helyen csak a pecsenyeborok szintjét éri el, de a déli fekvésű területeken, mint többek között a tarcali Szarv’as-szőlőben, a tállyai manduláson és több szakszövetkezet tábláján 19—21 cukorfokos mustokat is szűrtek. ilyen jó, ha rokonai vannak az embernek külföldön! öt éve is van annak, hogy ezt írta az egyik nagy- nóném: „Édes öcsém, arra kérünk, hogy ha lennél olyan szíves küldeni nekünk rendszeresen a Nők Lapját...” Egy pillanatra meglepett ugyan a kérés, de rögtön válaszoltam: „Intézkedem.” Ki gondolta volna, hogy ez a levélváltás egy lavinát indít el. Abban az időben elég nehéz volt a lapra előfizetni, a hírlapárusok pedig hírből sem ismerték. Beszéltem a postásunkkal, agitálni kezdtem, intézze már el valahogy. Elintézte, persze hogy elintézte a derék férfiú. Elsejétől dobálni kezdte szombatonként be az udvarra. Én meg becsomagoltam és postára adtam a lapot. Előtte azonban beleolvastam. Mindig beleolvastam. Először csak az érdekesebb híreket, cikkeket futottam át, később mindent. Egy idő után barátaim meglepve kapták fel a fejüket, milyen tájékozott vagyok a női dolgokban! Valóban, ezt magam is észrevettem. Érdemben hozzá tudtam szólni például a női egyenjogúsághoz, de bizalommal fordulhatott hozzám bárki olyan apró dolgokban is, mint a női divat, a válás, a fogyasztótoma, vagy más egyéb. Addig nem ment el a lap, amíg végig nem olvastam. Ha egy hétig nem értem rá elolvasni, egy hétig nem adtam fel. Várhatott rá a nagynéném. Néhány hónap múlva a keresztapám kért meg egy apró szívességre. Küldeném már neki rendszeresen az Élet és Tudományt. Szívesen. Meg tudom én érteni a külhonban élő magyarokat, áhítják a hazai szót. Ezt lehetett kapni a vasúti hírlapárusnál, erre nem fizettem elő, hetenként vettem Hogyne előfizetni! Éppen elég hónap elején leszurkolni egyben a díjat a Nők Lapjáért meg azért az egykét napilapért, ami magamnak jár! Ezt tehát vettem. Még jól is jött, ha utaztam valahová, csak előkapartam a táskámból s beleolvastam. Mi tagadás, kezdetben csak egy-két cikk kötötte le a figyelmemet, hisz a tudományokhoz, főleg a természettudományokhoz vajmi keveset értek. Egy idő után azon kaptam magam, hogy vékonynak találom a lapot, egyes cikkeket már másodszor olvasok s megfejtem még a keresztrejtvényt is. Amiért — gondolom — a keresztapám szidta az összes rokonságomat. Barátaim nem hittek a fülüknek, amint tapasztalták, hogy röpke beszélgetéseinkben milyen mély jártasságról teszek tanúságot a kibernetikában, a programozásban, a csillagászatban, a matematikában, a fizikában, a kémiában, a pszichológiában és így tovább. Felkerestem egykori biológiatanáromat, hogy hosszú eszmecserét folytassak vele az egy- és kétszikű növényekről, a gombák szaporodásáról, a génelméletről és minden, amin igen Hogy okosodik az ember? csodálkozott. Mert úgy emlékezett rám, mint aki reménytelen eset. Az egyik nagybátyám barátjának a főnöke udvarias levélben arra kért, küldj em neki az Autó és Motort. Rendben. Az autókkal és motorokkal én mindig úgy voltam, hogy csodáltam őket, fájt is a szivem értük, főleg az autókért, s csupán azért nem vettem, mert féltem, ha lerobban az országúton, éjszaka, hidegben, szélben, száz kilométerre a legközelebbi lakott helytől, s mit csinálok vele. No, ez a gondom röpke néhány hónap alatt teljesen alaptalanná vált. Hogy mennyire? íme: távolsági autóbusszal Nagykanizsára utaztam egy alkalommal. Balatonföldvámál bedöglött. A pilóta egy óráig szerelt, eredménytelenül, aztán csak a fejét vakarta. Majd segítek én, mondtam, és nekivetkőztem. Bemásztam a dugattyúk közé és csak dirigáltam, franciakulcsot, csavarhúzót, nagy kalapácsot, dinami tot! De azért elindultunk. Másik nagybátyám azt írta, nyugdíjba megy és méhészkedni fog. Nagyon helyes, mondtam, vettem és küldtem neki a Méhészetet. Ismétlem: vettem, a már ismertetett okok miatt. Gyermekkoromban egyszer megcsípett a talpamon egy darázs, azóta úgy voltam vele, jobb ha messziről látom őket. A méhészújság címlapján is szúrós állatka volt, gyorsan a táskám mélyére rejtettem. Húztam magammal útjaimon, cipeltem. De nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Elővettem, beleolvastam. Egy idő után elolvastam a hosszabb cikkeket is, a rajzokat pedig nagyítóval tanulmányoztam. Mondanom sem kell, hamarosan csak úgy röpködtek a számból a fogalmak! Kisboconádi, nagyboconádi, első akác, második akác, anyabölcső, röpnyílás, pempő és be- telelés. Megtanultam, hogy nagy különbség van a darázs és a méhecske között, s ha ez utóbbit szakszerűen akarom mondani, azt mondom: bogár. A méhészkedés tudományában még nem merültem ki teljesen, amikor jelentkezett egy nagyon távoli rokonom. Arra kért, újítsuk fel levelezésünket, írjak neki sokat. A borítékokat azonban bélyegezzem jól felül! Így aztán vásárolni kezdtem a bélyeggyűjtők lapját, a Filatéliai Szemlét is. Vásárolom még a geológusok, a régészek, a meteorológusok, a rózsakertészek, a műanyagkisiparosok újságját, három gyári lapot, no és természetesen A kutyát. Újabban hozzájutok az Orvosi Hetilaphoz is. Ezt magánszorgalomból veszem. Észrevettem ugyanis, hogy néhány hete ugrál a bal szemem és az ujjaim- mal titokzatos jeleket rajzolok a levegőbe. Deregán Gábor
