Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

PEST megyei 'zMfrlap 1970. OKTÓBER 3., SZOMBAT A tervvita harmadik napja (Folytatás az 1. oldalról.) asszonyok gondjait enyhítendő javaslatot tett, hogy a gépja­vító állomások szabad kapaci­tásukat ne a gyáraktól vállalt termelőmunkával, hanem la­kossági szolgáltatással töltsék ki, hasonlóképpen a ktsz-ek is többet foglalkozzanak e szük­ségletek kielégítésével, ehhez viszont kapjanak, ha kell, adó- kedvezményt. A pénteki tanácskozás má­sik, minduntalan visszatérő fontos témája: a mezőgazda­ság volt. Sümegi János Nógrád megyei képviselő, tsz-elnök, nagy életismerettel jellemezte a folyamatot, amelynek során a szakmunkások és az agrár­értelmiség száma, szerepe ugyancsak megnőtt a termelő- szövetkezetekben. Ez a feltéte­le annak, jelentette ki, hogy a főbb növények termelése ipar­szerűvé váljék, s hogy gyor­sabb előrehaladást érjünk el az egyelőre még sok gondot okozó állattenyésztésben is. Dr. Baskay Tóth Bertalan Pest megyei képviselő, gö­döllői egyetemi tanár, az országgyűlés ugyancsak népszerű tagja, szintén a növénytermesztés, s ezen túlmenően a mezőgazda- sági kutatás megváltozott körülményeiről szólt a parlament! tanácskozáson, miközben élénk színekkel ecsetelte a gödöllői agráregye­tem európai jelentőségét. Schullmann István Fejér me­gyei képviselő, ugyancsak tsz- elnök, viszont a hústermelés régen vajúdó, különben vi­lágszerte gondot okozó problé­máit fejtegette, s olyan külföl­di példákat idézett, amelyek­nek szélesebb körű megisme­rése lehetőséget nyújtana, hogy a mi mezőgazdaságunk­ban is lényegesen olcsóbbá váljék a szarvasmarha-te­nyésztés, mert jelenleg bi­zony rendkívül költséges. La­katos András Somogy megyei képviselő, főkertész, szintén a mezőgazdaságról szólván, reá­lisnak ítélte a terv fejlesztési irányzatát, viszont kevesellte a tervezett gépbeszerzést, va­lamint a mezőgazdasági szak­emberképzésre szánt összege­ket. ötesztendős népgazdasági tervről lévén szó, természete­sen ezúttal is többen foglal­koztak a beruházások, gyakor­lati és közgazdasági kérdései­vel. A már említett Kovács Antal, Vas megyei képviselő az állattenyésztéssel kapcsola­tos építkezések megfontoltabb tervezését és szervezését sür­gette, Gál Andrásáé a feldol­gozó üzemek és az alapanyag- gyártók terheinek és terveinek jobb összehangolását, dr. Ud- vardi Károlyné, budapesti képviselő, üzemi párttitkár pedig tekintettel a gépkocsi­közlekedés várható gyors nö­vekedésére — a hazai gumiabroncsgyár­tás szükséges bővítésének megnyugtató megalapozá­sát tartotta kívánatosnak. Dr. Bodogán János Veszprém megyei képviselő, megyei ta­nácsi vb-elnök, az építőipar és az építőipari árak, valamint a területileg eléggé különböző építési lehetőségek oldaláról szólt a beruházási tevékeny­ségről. Voltaképpen szintén az épí­tési, beruházási feszültségeket elemezte dr. Petri Gábor, sze­gedi képviselő, egyetemi se- bésztanár is, az egészségügy szemszögéből. Hat-hétmilliárd forint értékű fejlesztést tesz lehetővé a terv, amelynek fel­tétlenül meg kell valósulnia. Az egészségügyi építkezések azonban, hangsúlyozta a pro­fesszor, hátrányos helyzetben vannak, hiszen koránt sincs e téren olyan érdekeltsége az építőiparnak, mint más mun­kahelyeken. Meg kellene talál­ni tehát a módját annak, hogy a kórház- és klinikaépítés mégse szenvedjen hiányt. Említést tett a tárca beruhá­zási gondjairól Szurdi István belkereskedelmi miniszter is, hangoztatva, hogy még a je­lentékenyen megemelt keres­kedelmi fejlesztési összegek sincsenek arányban a forga­lom várható növekedésével. Mert a hatékonyság, mint a ne­gyedik ötéves terv megva­lósításának egyik vezérel­ve, szinte minden képvise­lő mondanivalójában sze­repelt. Dr. Szabó Kálmán, budapesti képviselő, közgazdász profesz- szor, felszólalásában szélesebb összefüggésben is megvilágí­totta a kérdést, hangoztatva, hogy bármennyire nehéz is, mégis a kiemelt feladatok gyors megoldására kell össz­pontosítani az erőket és ele­gendő erőforrás híján vissza kell utasítani az egyébként fontos szükségletek kielégíté­sét célzó számos jogos beruhá­zási igényt. Azért kell vissza­utasítani, hogy a kiemelt fel­adatok gyors gazdaságos meg­valósításával, s az ezáltal el­ért nagyobb nemzeti jövede­lemmel később, a pillanatnyi­lag elutasított feladatok is megoldhatók legyenek. Töké­letesíteni kell a beruházások szervezését, hiszen ha csak né­mileg is kevesebb lett a befe­jezetlen építkezésünk, máris jóval kevesebb jogos igényt kellene elutasítani, egyszers­mind fejleszteni és korszerű­síteni kell az építési kapaci­tást is. Mindenképpen kulcs­kérdés ez, amit a tervjavaslat jól tükröz. Nemes István Pest megyei képviselő módosító indítványt nyújtott be a törvényjavaslat indoklásának a kulturális ellá­tással foglalkozó fejezetéhez. A negyedik ötéves tervről folytatott tanácskozás az esti órákban fejeződött be, a vita szombat reggel folytatódik. CSAK RÖVIDEN NIXON, amerikai elnök pén­teken délben Madridba, „föld­közi-tengeri körutazásának” utolsó állomására érkezett. PÁRIZSBA érkezett Aicsd Kiicsi japán külügyminiszter. A ZÜRICHBEN működő sajtóintézet (IPI) közölte, hogy „nemzetközi biztonsági igazol­vány”^ bocsát ki azoknak az újságíróknak a számára, akik veszélyes feladatot teljesíte­nek, így például hadműveleti területekről küldenek jelenté­seket. AZ OLASZ szenátus megle­pően kis különbségigei, mind­össze két szavazattal vetette el a kereszténydemokraták­nak azt az indítványát, hogy fejezzék be a vitát a viharos válási törvényjavaslatról. Ha az indítványt elfogadják, ez egyenlő lett volna a törvény végleges elvetésével. A NEMZETKÖZI POLGÁRI REPÜLÉSI SZERVEZET (ICAO) tanácsa csütörtökön 14 szavazattal három ellené­ben (10 tartózkodás mellett), elfogadta az amerikai delegá­ciónak azt a javaslatát, hogy helyezzék légiforgalmi bojkott alá mindazokat az országokat, amelyeknek „részük van” géprablásokban. A javaslat el­len szavazott Egyiptom, Tu­nézia és Libanon. Urímwfc jegyietek Negyedszázados a Szakszervezeti Világszövetség Huszonöt. évvel ezelőtt, 1945 szeptemberében Párizsban 70 millió szervezett dolgozó kép­viseletében 50 ország szakszer­vezeteinek küldöttei találkoz­tak, hogy megtartsák a fasiz­mus leverése utáni első nem­zetközi konferenciájukat. Az előzetes tárgyalások határoza­tot hoztak egy átfogó világ- szervezet létrehozásáról. A tanácskozást október 3-án ala­kuló kongresszussá minősítet­ték. Azóta ezt a napot a Szak- szervezeti Világszövetség szüle­tésnapjaként tartják számon — az idén huszonötödször. Negyedszázada az akkor el­fogadott alapszabály célul tűz­te a szakszervezeti mozgalom egységének létrehozását, a munkásosztály érdekeinek fo­kozott védelmét a monopóliu­mokkal szemben. De ennél szé­lesebb programot is megfogal­maztak az alapító kongresszus résztvevői: az emberiség bé­kéjének, biztonságának védel- mezését, a szakszervezeti moz­galom funkciójának kiterjesz­tését. „Harcolni kell a háború és a háború okai ellen’* — mondja ki az alapszabály. A nemzetközi monopóliumok felismerték azt az erőt, ame­lyet a munkásmozgalom össze­fogott ereje képvisel, és felis­merték azt a veszélyt is, ame­lyet az egységes szakszervezeti mozgalom a nagytőke érdekei­re jelent. Ezért nem sokkal a Szakszervezeti Világszövetség megalakulása után támadást indítottak ellene. így követke­zett be, hogy a nagymonopó­liumok befolyása alatt álló amerikai szakszervezetek ki­váltak az egységes szakszer­vezeti szövetségből és létrehoz­ták a szakadár szervezetet. Ez azonban nem gyengítette és nem térítette el eredeti cél­jaitól a Szakszervezeti Világ- szövetséget. Az SZVSZ-tagjai — híven a 25 évvel ezelőtt el­fogadott programhoz —, min­dig is állást foglaltak a nem­zetközi imperializmus törekvé­seivel szemben, elítélték az ag­ressziókat, a neokolonialista törekvéseket, leleplezték a mo­dern imperializmus természe­tét. Ugyanakkor következete­sen védelmezték a dolgozók ér­dekeit a tőkés kizsákmányo­lással szemben. Ha azóta a munkásosztály a világ legkü­lönbözőbb részein nagyobb da­rab kenyeret, több jogot tu­dott magának kiharcolni, ak­kor ebben nem kis része van a Szakszervezeti Világszövet­ség tevékenységének. Az SZVSZ elvileg szilárd po­litikájának eredményeként a szervezet taglétszáma az alakulása óta nagymértékben megnövekedett: az 1969 októbe­rében Budapesten megtartott VII. szakszervezeti világkong­resszusra már 124 országba küldték szét a résztvevőknek a meghívókat. A Szakszervezeti Világszö­vetség változatlanul feladatá­nak tekinti a törekvést a munkásegységre. E politika je­gyében igyekszik fejleszteni kapcsolatait a világ minden munkásszervezetével, azokkal a szövetségekkel is, amelyek a szakadár szervezethez csatla­koztak. A negyedszázados évfordulón eredményes munkáról adhat számot az SZVSZ. A világ dol­gozói a jövőben is úgy tekin­tenek a Szakszervezeti Világ- szövetségre, mint a munkás- osztály érdekeinek hatásos vé­delmezőjére, a nemzetközi bé­ke és biztonság ügyének biz­tos támaszára. A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT [Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés- szerelő, ' kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. Pest megyei nap volt teg- í.ap a Parlamentben: az öt­éves terv törvényjavaslatai­nak befejező tárgyalási nap­ján küldötteink közül ketten is felszólaltak. Délelőtt dr. Baskay-Tóth Bertalan, a gödöllői Agrártu­dományi Egyetem tanára állt a mikrofon előtt. Beszédében elmondta: az ötéves terv me­zőgazdasági előirányzatai megvalósíthatók, sőt túltelje- síthetök, ha fejlesztjük mező- gazdaságunk műszaki-techni­kai bázisát, s jól hasznosítjuk I a kutatási eredményeket. A gondok között említette, hogy számottevő az eltérés az egyes ágazatok gépesítettsége kö­zött. Míg a vetést, a növény­ápolást csaknem teljes egé­szében gépekkel végzik, a ra­kodásnak csak 20—25 száza­lékát, s ez különösen betaka­rításkor hátráltatja a gazdasá­gok munkáját. Ugyancsak kedvezőtlen jelenség, hogy a közös gazdaságok többségé­ben 30—40 százalékos vesz­teséggel kerül fedél alá a ku­koricatermés. Kevés a gép a műtrágyázáshoz is: nemrég 200 ezer hektáron okozott ter­méscsökkenést, hogy 3—3,5 millió tonna szervestrágyát nem tudtak szétteríteni. Képviselőnk saját szakterü­letének, a tudományos kuta­tásnak jelentőségét hangsú­lyozva jegyezte meg, hogy az eredményeket gyorsabban kell kamatoztatni a gyakor­latban. Helyeselte, hogy a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szelektálta a kutatási témákat. Külön ki­emelte a gyepgazdálkodás fej­lesztésének szükségességét. Képviselőnk ezt már régóta sürgeti különböző fórumokon. Most a T. Ház előtt nem kis derültség közepette mondta: „Büszke vagyok arra, hogy 1969-ben én hoztam be a gye­pet az országgyűlésbe...” Nemes Istvánnak, a Gödöl­lői Városi Pártbizottság tit­kárának kulturális témájú felszólalását több „diplomá­ciai” tárgyalás előzte meg a küldöttek körében. S a más megyék küldötteivel folytatott előzetes eszmecseréken is ki­derült, javaslatai széles kör­ben egyetértésre találnak, hi­szen nemcsak helyi gondok­kal kapcsolatosak. Felszólalása során Nemes István módosító indítványt nyújtott be a törvényjavaslat indoklásának a kulturális el­látással foglalkozó fejezetéhez. Az említett fejezetet a követ­kező szöveggel javasolta ki­egészíteni: „A tervidőszak so­rán mintegv 2500 új általános iskolai osztályterem, mintegy 9000 új diákotthoni hely épül; az új közép- és szakmunkás­iskolái osztálytermek száma mintegy 800-zal, a közép- és szakmunkásiskolái helyek szá­ma pedig mintegy 22 000-rel növekszik.” Javaslatának alátámasztá­sára elmondta, hogy a felso­rolt adatok megegyeznek az Országos Tervhivatal és a Művelődésügyi Minisztérium által tervezett számokkal. Szándéka a módosító indít­vány előterjesztésével — mint mondotta — az volt, hogy az említett adatoknak az indoko­lásban való feltüntetésével még inkább az illetékesek és a közvélemény figyelmének középpontjába kerüljön a kul­turális ágazat fejlesztésének ügye. Ma utolsó napjához ér az országgyűlés, ám a vitakedv aligha fog megcsappanni. A téma a választójogi törvé­nyek módosítása lesz. (szitnyai) KAIRÓ Szívrohamok Anvar Szadat megbízott egyiptomi elnök és Ali Szabri volt miniszterelnök szívroha­mot szenvedett Nasszer elnök csütörtöki temetésének gyász- szertartásán. Az Al Ahram című kairói lap szerint a szívroham meg­akadályozta a két egyiptomi vezetőt abban, hogy részt ve­gyen a temetés további szer­tartásain és mindkettőjüket kórházba kellett szállítani. A legújabb jelentések sze­rint Anvar Szadat és Ali Szabri állapota kielégítő. Az orvosok megengedték nekik, hogy visszatérjenek ottho­nukba, de természetesen to­vábbra is orvosi kezelés alatt állnak. Az 52 éves Anvar Szadat Nasszer egyik legközelebbi barátjának számított, barát­ságuk a monarchia megdönté­séne.- idején kezdődött. Az ötvenéves Ali Szabri szintén a néhai elnök közeli munkatársának egyike volt. DR. HANS KRONBERGER, a vezető brit atomtudósok egyike öngyilkos lett, holtan találták wilmslow-i otthoná­ban. Az osztrák származású tudós 1939-ben a nácik elől menekült Angliába és 1944 óta részt vett az angol atomkuta- tásban. Utolsó megbízatása a reaktorfejlesztési csoport igaz­gatói tisztsége volt SUHA ANDOR: Csúnya, szomorú vasárnap volt, a város lehangoló, pisz­kosszürke, nyálkás köd ült a házakon, a lelkeken. Az utcá­kon jégfoltok, a járda szélén piszkos hóbuckakaparékok és cigarettavégek, mindenféle mocsok. Bal lábbal keltem, de a misszióm és a kíváncsiságom nem hagyott az ágyban. Egy jobb sorsra érdemes, felelőt­len kollégám már nyolc nap­ja felénk sem nézett, elfelej­tett bejönni a szerkesztőség­be. Újpesten lakott és Debre­cenben. Kezdjük a közelebbi­vel. A Fóti útnak már vidéki varázsa van, nyáron, de nem most. Most ez is pocsékul néz ki, a házak rigolyás, mosdat- lan öregemberek, vaksi ab­lakszemükön szürke hályog. Száztizenhárom. Ez az. Oda­megyek az ablakhoz, jól meg­verem, azután be az udvarra. Nyomom a csengőt, rázom az ajtót, halott az udvar, halott a ház. Visszamegyek az utcá­ra, verem az ablakot, még kedvem van cifrázni is. két kézzel verem a rumba üte­mét. Senki. Ebből Debrecen lesz. Most már a végére já­rok. Pedig oda-vissza 500 ki­lométer az út, a pilóta sem szere'! az ilyesmit, de hát menni kell. Humoros, sokat locsogó, kedves fiú Jóska, a kolléga, de érzem rajta, öngyilkosje­lölt. A depresszió lelke mé­lyén még hallgat, még a fel­szín csacsog, még vicceket mesél. Isteni anekdotákat mond, még hisznek néki az emberek, csak én nem. Nagy­szerű tehetség, önzetlen szív, csali magát pazarolja, két kéz­zel szórja, fecsérli életét. És én próbálom menteni a ment­hetőt, pedig már az én ke­zemnek sincs mibe kapasz­kodnia. Csúszik kifelé a fiú, az ő keze síkos. Most nagyon kívánom néki és magamnak, hogy munkát kerüljön, ne életet. irány Debrecen. De csúnya a határ, deres, fagyott, lúdbő- rös. Korán indultunk, korán érkeztünk. Ez a város is pisz­kos és szomorú, egész úton nem álltunk meg, most be­ülünk a Bikába és kérünk két duplát. Tervet készítünk a pi­lótával, mielőtt' a nyomozásba kezdenénk. Szülei a Böször­ményi úton laknak. Felesége, rokonsága a Kossuth utcában. Számot egyik utcában sem ismerünk. Viszont itt lakik néhány házzal rrrébb M. Miska, neves festő, jó barátja Jóskának is, nekem is. De sok kedves napot töltöttünk együtt a nyáron, de kedves ember ez a Misi. Originált egyéniség, jó piktor, tele van képeivel a város. Akkor nyá­ron róla jutott eszembe, hogy a festőknél alig él derűsebb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom