Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-23 / 249. szám
KARL-MARX-STADT í Interhotel és föld alatti garázsok Huszonöt éve, a háború ütán Chemnitz, a mostani Karl- Marx-Stadt romokban hevert. S amikor lassan újra megindult az élet, a várostervezők rajztábláin merész tervek születtek. A tervek nyomán két nagy új lakótelep — a Flem- mingstrasse-i és a Hans-Beim- ler-Strasse-i — nőtt ki a földből. Majdnem 30 000 új lakást adtak át az építők a város polgárainak. Irodaépületek, nagy kombinátok emelkedtek. Megépült az új főposta, összképében talán a legszebb a Rosen- hof, a város szívében található lakónegyed, nagyszabásúah berendezett üzletekkel és érdekesen kialakított éttermekkel. Most készül 1200 emberre tervezett Yorkstrasse-i új lakótelep ... Míg néhány évvel ezelőtt az építkezések nem érintették a tulajdonképpeni városközpontot, ma már új fonnák kezdenek kialakulni a központi téren is. nagy építészeti egységet alakítanak itt ki. Űj köz- igazgatási épületek létesülnek a város. főútvonalán, a „Nemzetek utcáján” és a jövőbeni ünnepélyes felvonulások utcáján, a Brückenstrassen. A jövőbeni nagy szálló, a Kongresszus Interhotel modern csúszózsaluzással készült 94 méteres toronyteste már a magasba nyúlik. Itt épülnek a föld alatti garázsok. A szökőkutak, szobrok és parkok révén oázis keletkezik a város szívében. „Főnökük”, Karl- Friedrich Ritter építésvezető mondta: „Még soha nem váltottunk valóra ilyen nagyszabású, formájában és kivitelezéA Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumában dr. Varjas László rovarfiziológus a kártevők elleni védekezés új lehetőségeit kutatja. Hosszabb ideig tanulmányozta, hogy a rovarok ellen hogyan lehet felsőben ennyire bonyolult tervet. És bár nehéz feladat — nagyon szép!” Az elmúlt év őszén tették le ünnepélyes keretek között a Marx Károly emlékmű alapkövét. Az emlékmű mögé építik az új városházát. Míg épül a város, új és új tervek születnek. A még meglevő régi lakótelepek átadják helyüket az újaknak. Felüljárók tehermentesítik a belvárosi közlekedést, s újabb és újabb üzemek emelkednek. Dieter Börner használni azok saját termelésű hormonjait, s miként változtathatják meg a determinált életjelenségeket. A „pácienseket”, a kukoricamolyt, kaposz- talcpkct. és a bagolypillét bonyolult műtétnek veti alá. Főleg az úgynevezett juvenil hormon érdemel különös figyelmet, amely gátolja a rovarok átalakulását. Ezt a hormontermelő szervet átülteti egyik rovarból a másikba. A hormontúladagolás eredménye: a bábból nem lesz lepke, s a rendellenes állapot az állat lassú pusztulását okozza. Az esetleges > vedlést követően pedig a bábból szaporodásra képtelen rovar fejlődik ki. Az eddigi tapasztalatok szerint a szintetikus úton elő- ' állított juvenil hormon a holnap igen hatékony növényvédő szere lehet. Az eddigiekkel szemben fő előnye, hogy teljesen ártalmatlan, gyorsan bomlik, s csak a rovarok egyes fajait pusztítja el, ugyanekkor megkíméli a hasznos méheket és az egyéb beporzó rovarokat. Irodalomtörténeti film Arany Jánosról Dr. Varasdy Dezső rendezésében irodalomtörténeti film készül Arany Jánosról. A nagyszalontai felvételek elkészítése után az elmúlt vasárnap Nagykőrösön járt a MAFILM gárdája, külső felvételeket készíteni az Aranyemlékekről, a temetőben található sírfeliratokról. Hamarosan visszatérnek a városba, hogy az Arany Múzeumról is készítsenek felvételeket. Üdülő Szoboszlón Kirándulás Jugoszláviába A közelmúltban jól sikerült nyugat-dunántúli kiránduláson vett részt a pilisi Üj Élet Tsz 275 tagja és dolgozója. Az IBUSZ szervezte kirándulás keretében megtekintették Székesfehérvár, a Balaton, Kőszeg és Sopron nevezetességeit, természeti szépségeit. Egy másik, 41 fős csoport Jugoszláviában, Abbáziában töltött öt felejthetetlen napot. A kirándulások előzménye: az Űj Élet Tsz küldöttgyűlése a pártszervezét javaslatára hagyta jóvá a kulturális-szociális alap felhasználását erre a célra. A munkában és a munkaversenyben legjobban helytállókat jutalmazzák ilyen formában. Minden tsz-tag és dolgozó, s nem utolsó sorban az idősek, egyetértésével találkozott a vezetőség egy másik kezdeményezése. A szocialista alapból Hajdúszoboszlón egy szép kis üdülőt béreltek, ahová egész nyáron mehettek a jelentkezők. (Csomómé) A FLORIDAI St. Leo városka polgármesterévé választottak egy római katolikus apácát, bizonyos Lucy Facl- ne-t, aki a helybeli egyetemen is tanít. Lucy nővér azóta számos házassági ajánlatot kapott. Érkező ősz Ilallod-e a tovafutó nyár lépteit? ' * Kerti kapunk felé már közelit az ősz. Kel a szél, megrázza a lombot és a jóllakott fa elereszti hű levelét. Ne a távozót dicsérd, az érkezőt illik köszönteni most, aki holnapra lefújja a fák kontyáról a fáradt zöldeket, pattintja a platánok kérgét elűzi a szitakötőket. Figyeld csak, már koraősszel alig lelsz egyet, mikor a szőlőt döngik a méhek. Fordulj az ősz felé te is, fogadd a pusztítót méltón. Jön már a kegyes bakó, rozsdakoszorús fején megül a szél, hintáz a költöző madár-nép, körül a kerteken opál köd ereszkedik, s mint húzott hálóban a hal fehér hasával villan benne a fény. Szolnoki András Juvenil hormon 1970. OKTÓBER 23., PÉNTEK ÉPÜL A BEM RAKPART ALSÓ SZINTJÉN a szentendrei HÉV vonalának meghosszabbított szakasza. Ahol Mária Terézia is táncolt Egri csillagok Kemencén Az aranyió hegyoldalak tövében húzódik meg a kis falu, Kemence. Szélén új házak, a közepe felé egyre régibbek, egyre kisebbek. Közöttük egy emeletes klasszicizáló épület, az iskola. Mikor épült és mi célra a kemencei Iskola épülete.? — Itt Mária Terézia is táncolt — kaptam a választ kérdésemre. — Valamikor megyeszékhely volt, zajos közélettel. , A fény kihunyt, a közélet zaja is elcsendesedett. A temető melletti hegyoldalról gyerekzsivaj hallatszik. Az isik óla kiskertjében .rendezett, ápolt parcellákon ribizli és szamóca, kordonos szőlő. Biztatnak, hogy kóstoljam csak meg. Ropogós, de nem saszla, illatos, de nem muskotály. — Milyen fajta? — Egri csillagok. Újfajta, illatos, zamatos, édes és ropogós, ideális csemegeszőlő. Az eferi kísérletek eredménye. Ráadásul direkt termő, mindenhol telepíthető, még az idei peronoszpóravész sem ártott meg neki. Pálinkás tanár úr szerint nemcsak a gyerekek, hanem — hetenként egy este — a felnőttek is eljönnek ide. Meg lehet találni az új szőlőket a kertekben mindenütt Kemen- ceszerte. Kiirtották a káros hatású, metil tartalmú novát, és helyébe Egri csillagokat ültettek. A múltkor — itt jártukban — cseh szövetkezeti szakemberek alkudtak a vesz- szőkre. Az egész környékre kisugárzik sa kemencei iskolakert hatása. Lehet ennél pedagógusoknak nagyobb sikere? (—a. —ó.) Különleges tudakozó Te öregem, alig akarom elhinni, hogy két hét már el is telt. Mintha most integetnél a vonat után. Nahát, a férfiak! Már a vonaton megkezdték az ostromot. Még el se tűntél a láthatárról. Tudod melyik, az a hosszú, fekete fiú. Rögtön rámszállt. — Magdika, én esküszöm, a világ legszerencsésebb embere vagyok. Még egy hónapja is azzal riogattak, hogy az a hárpia Válentné utazik velünk. De, hogy egy földre- szállt angyallal utazhatok, arról álmodni se mertem. Aztán versengtek, hogy ki hoz előbb szörpöt, vagy szendvicset. Te öreg, tényleg olyan jó nő vagyok én? Amit ott szövegben lenyomtak, hát azt hittem, megfulladok. Hogy olyan alakom van, mint egy kislánynak. Központi téma a melltartó volt: hordok-e, nem hordok? Megmondtam, hogy hordok. De rögtön meg is nyugtattam őket, hogy melltartó nélkül se kell szégyenkeznem. Aztán, ami Varsóban volt, hát nem is tudom, hogy elmondjam-e? Mit gondols’z, hogy azok, ott kinn mitől bírják úgy a vodkát? Nem lehet ám visszautasítani. Szédületes, mennyit megittam. Sokat törtem a fejem, elmondjam-e? Lehet, hogy dühöngeni fogsz. De jobb túlesni rajta. Estefelé egy fogadás után értünk haza a Metropol szállóba. Ha azt mondom, hogy színtiszta józan voltam, ha- zudok. Kopogtak. A fürdőkádból ugrottam ki. Csöpögött rólam a víz. Egy fürdőlepedőt terítettem sebtiben magam köré. Tudod, ahogy itthon szoktam rohanni a telefonhoz. — Jesszusom, Adám! Hát maga mit akar itt? — Csodálatos! Egyszerűen isteni. Mint a Kleo. — Meredten bámult rám,’ aztán közelebb lépett — Magdika! — A fürdőlepedő alatt, ugye nincs semmi? — Nincs! A kádból ugrottam ki. Legritkábban fürdők felöltözve. — Jaj! Megőrjít! Ha nekem ilyen feleségem volna, az biztos, hogy nem engedném egyedül utazni — itt eszembe jutott, hogy néhány hete is ez az „isteni feleség” fél óráig könyörgött neked egy nyavalyás pusziért. — Mondja, boldog maga egyáltalán? Olyan savanyú pofának látszott a férje. — Ádám, maga teljesen megzavarodott? Rámtör fürdés közben. A férjemet le- savanyúzza. És egy varsói szállodában épp a boldogságomat firtatja. Ezért jött? — Dehogy. Ha lehetne... szeretném este... meghívni a bárba. Azt mondják, jó műsor van. — Nem megyek. Köszönöm a meghívást. Álmos vágyóit. Jó éjszakát! — Magdika, várjon még egy percig, ne dobjon ki! Egy picit se vagyok magának szimpatikus? — Dehogynem. Miért ne lenne. Elvégre csinos fiú. Jól nevelt. Remélem! Mondja, nős egyáltalán? Bár ez, azt hiszem, a jelen esetben majdnem lényegtelen? — Nem. Dehogy! Igaz, már 28 múltam. Az idén. — A férjem meg harminc. Csak 2 év van maguk között. — Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért is jutott ez eszembe, talán egy tizedmásodpercre összehasonlítottalak benneteket? — És ezer kilométer! Azért az is távolság! — tette hozzá kihívóan. — Tényleg csinos srác volt. És egyáltalán nem szemtelen típus. Évek óta kitartóan bámul az Intézetben. Nem hú- zom-halasztom. Lementem vele a bárba. — De csak egy órára, Ádám. Becs-szó! — Elpirult és olyan boldog pofát vágott, mintha ötös lottója lenne. A fene tudja, azért jó érzés az, hogyha érzi az ember, hogy veszkőd- ne érte. Esküszöm, még izgatott is a dolog. Vodkát ittunk. Táncoltunk. A fiú alig ért a hátamhoz. Tudod, azt a hátul csípőig dekoltált ruhát vettem fel, amit nem akartad, hogy elvigyek. Aztán vodkát ittunk. Na, mi van abban, még egyet! A keze a gerincemre tévedt. De tényleg úgy csinált, mint a tánciskolában, olyan véletlenül odakalandozott. Én, aki annyit próbáltam, annyi udvarlást hárítottam el már, szinte meghatódtam. Hirtelen úgy éreztem, mintha sziklafalra másznék. Egyre meredekebb falon! A vodka hatott, rózsaszínben-fá- tyolosnak láttam a táncoló párokat. Hirtelen megnéztem a fiú arcát. Szeme akkorára tágult, mint «a tojásszén. Először finoman, aztán hirtelen magához szorított, arcát az arcomhoz simította (kizárólag értem este újra megborotválkozott!), és megéreztem, hogy komolyra fordult a játék. Hirtelen a tanulatlan sziklamászó alatt megmozdult a fal. — Köszönöm. Ádám! Szép este volt. Menjünk haza — felkísért a szobámig. — Csak egy percre engedjen be, Magdi! Csak még valamit hadd mondjak! De tényleg csak egy percre. — Éreztem, hogy remegett a hangja. — Könyörgók, Magdi drága, csalk egy percre. Most miért játssza a hűséges asz- szonyt? Azt hiszi, Pesten a férje otthon ül, és malmozva magára vár! (Ez rossz húzás volt a fiútól, mert rögtön az jutott eszembe: tényleg te mit csinálsz most otthon?) — Egy újságírónak annyi nője akad, amennyit akar. Vagy talán még soha se csalta meg a férjét?... Olyan gyönyörű este volt ez, Magdi. Ne itt fejezzük be az ajtó előtt. — Hirtelen átölelt, magához szorított, meg akarta csókolni a szám. — Édes... Te... Kérlek... Csak egy kicsit engedj be... — Adám! Legyen jó fiú! Hát ez a barátság?! Ejha! Nem szép dolog... — Hirtelen elpirult és zavartan mentegetőzött, lehajolt és kezet csókolt. — Bocsánat. A vodka ... Ez a sok vodka... Én nem is tudom... Igazán restellem. — Ugyan, nem történt semmi. Reggelre elfelejtjük. Aludjon jól. Szép álmokat! — Maga is. Most haragszol? Olyan fene szigorú képet vágsz. Legalább csókolj meg. Mondd, tényleg olyan jó nő vagyok? Na, nézz ide. Meztelenül jól mutatok? Te drága! Velem nem sok történt. Leadtam a kéziratokat. Tudod, arról az erőszakos galeriről. Mielőtt elfelejtem, elintéztem a maxidat. A jövő héten mehetsz próbálni. Na, hagyjál. Ezért igazán nem kell angyalnak nevezni! Unalmas két hét volt. Néha eszembe jutott: egy kicsit ficánkolok. Ja, Ildikó fent volt Pécsről. Nem sokáig, csak két napig. Egyik délután csöng a szeriben a telefon. — Szia. Gyere le a ház elé, várlak. Ildi. — Tudod milyen? A te barátnőd. Mintha örökké táviratozna. Eszébe se jutott, hogy egy éve nem hallottam róla, s hirtelen azt sem tudtam, ki az az Ildi. Egyébként oltári jól nézett ki. Te, hogy ez a nő miből öltözik? Esküszöm, minden cucca vagy külföldi, vagy a luxiból van. — Két napig maradok. Rengeteg dolgom van. Hogy vagy, jól? És Magdika gyönyörű? Mikor jelenik meg a könyved, • soha? Lehet itt valamit ebédelni? Kiesik a gyomrom. — Amíg levegőt veszel, gyorsan válaszolok: Kösz, jól. Gyönyörű. Külföldön van. (Ja, ezt nem is kérdezted!) Jövőre. Száz helyen. Megebédeltünk, az enyémet is kifizette. Nagy nő. Estig mászkált. Majd közölte, hogy nálunk alszik. De előbb vigyem el valahova. — Nézd pajtikám, nekem mindegy. Igénytelen libuska vagyok. Csak legyen sztrip- tiz, s van valami néger énekes is, meg jó tánckar legyen, meg mittudömén még mi... Szóval mindegy. A Triola-bárban voltunk háromig. Ha azt mondom, nem kívántam meg, akkor hazudok. Te, lehet, hogy beteg vagyok, de arra gondoltam a sztriptíz alatt, hogy mi a frászt csinálhatsz most te Varsóban. Aztán táncoltunk. Konyakot is ittunk. — Szoríts magadhoz. Te nagyfiú. Még igazából el se gondoltam, milyen férfi lehet a barátnőm férje. Izgalmas lenne kipróbálni, nem? — Hát, nem mondom... — Mondd, hány nőd volt már életedben? — Nyolcezerkilencszázhet- venegy. — Ne hülyülj! — Mittudömén. Egy! Azt hiszem, Magdi! — Mi a fene. — És elhúzta a száját. Taxival mentünk haza. Régen nem volt már rajtad kívül más nővel dolgom. Fázott a kocsiban (mondta), és hozzámbújt. A fürdőszobából a te köpenyedben jött ki, nem volt alatta semmi, láttam, hogy keresztberakta a lábát, az ágyam \szélén ült. Konyakot ittunk. Én szólaltam először meg. — Tudod mit játsszunk? — Na mit? — Papást-mamást — kéjesen csiligelően nevetett és bedugta a kezét a paplan alá. Most mit mondjak, hogy egy Herkules vagyok? Nem mondom. Azt hiszem, szívesen megtettem volna. Aztán ő szólalt meg. — Én leszek a papa, és te a mama? — Nem kedves — és utánoztam az affektáló hangsúlyát. — Én leszek a papa, és te leszel a gyerek, aki a másik szobában már régen alszik, ilyen későn. Na, sipirc az ágyadba, kiskoma! Sértett, durcás képpel átvonult a másik szobába, és bevágta az ajtót. Magdi, lehet, hogy tényleg beteg vagyok? De olyan hülyeségnek éreztem, pont most, és egyáltalán csak azért, mert lehet. Ha tudnám, hogy mikor van az a pont, amikor az ember abbahagyhatja? Amikor még képes mérlegelni az értékek között. Ah, hagyjuk! De egy kérdésre még nem válaszoltál. Ádám nevű hódolódnak (és nekem se!). Mondd, te Éva: „Vagy talán még sohasem csalta meg a férjét?” — Kérdezd meg a különleges tudakozótól. Egymásra néztek. Harsányan, tiszta szívből elkezdtek nevetni. Szinte egyszerre kérdezték: — Hát nem vagyunk mi teljesen őrültek? Regős István
