Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
“%/£/rf«p 1970. OKTOBER 22., CSÜTÖRTÖK PÁRTÉRTEKEZLET SZÁZHALOMBATTA A pártbizottság folytatja munkáját Kongresszusra készülve A MEGÍTÉLÉS MÉRCÉJE Tegnap tartották pártérte- kezietüket Százhalombatta város küldöttei. Az MSZMP Pest megyei Bizottságát Palotás Károly, a megyei végrehajtó bizottság tagja, valamint Török Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese képviselte, aki a pártbizottság nevében fel is szólalt. A pártértekezleten Dr. Simon Pál, a Dunai Kőolajipari vállalat igazgatója, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja elnökölt. A pártbizottság beszámolólát Komáromi János, a párt- bizottság titkára terjesztette a pártértekezlet elé. Ezen a pártértekezleten nem választottak új pártbizottságot, a hét hónappal ezelőtt megválasztott pártbizottság folytatja megkezdett munkáját. A tegnapi pártértekezletnek az volt a feladata, hogy meghallgassa mit tett a városi pártbizottság a város fejlődése érdekében az elmúlt (hónapokban, megvitassa a kongresszusi irányelveket, a szervezeti szabályzat tervezetét és megválassza küldötteit a megyei pártértekezletre. A vita során tizenhárom felszólalás hangzott el. A hozzászólások akárcsak a beszámoló, bizonyították, hogy bár csak néhány hónapja működik a városi pártbizottság, csak néhány hónapja, hogy Százhalombatta városi nevet kapott, a két nagyüzem dolgozói, a város lakói nagy felelősséggel, szeretettel viseltetnek városuk iránt. A felszólalások nagyrészt két téma körül csoportosultak: egyrészt azokkal a problémákkal foglalkoztak, amelyek a kongresszusi irányelvekben közelről érintik a százhalom- battaiakat. Másrészt pedig a város fejlesztési gondjairól vitáztak, ezzel is segítve a párt- bizottság további munkáját. Kocka László, a Vertesz építésvezetője például támogatta azt a javaslatot, hogy a kongresszuson pontosabban fogalmazzák meg a munkafegyelemmel és a munkaerkölccsel kapcsolatos kérdéseket, határozzák meg konkrétan a szükséges intézkedéseket. Véleménye szerint a népgazdaság fejlődésének ma egyik fékező- je a nagy munkaerővándorlás, mely elsősorban a nagyiparból más terület felé irányul A százhalombattai üzemek termelékenységemelkedését is befolyásolja a munkásvándorlás. Hangsúlyozta, hogy hiba lenne azonban csak felsőbb intézkedésekre várni: minden munkahelyen az ott dolgozók felelősek azért, hogy kihasználják munkaidejüket, betartsák a munka- és technológiai fegyelmet. Németh Gyula, aki valaha sokat tett az épülő Százhalombattáért, s most megérdemelt nyugdíját élvezi, kérte: ne csak a munkások fegyelmezetlenségét vegyék észre, hanem kutassák a fegyelmezetlenségek okát, csíráját is. Sok jó határozat született már a fegyelem megszigorítására, talán nincs is szükség újakra, csak a meglevőket kellene végrehajtani. A vezetők: — brigádvezetők- től miniszterekig — törődjenek az emberek gondjaival. Ha egy vezető fegyelmez, igényes és törődik munkatársaival —kétszer annyit ér, mint a közömbös vezető. Emlékeztetett az árvízi segítségre, a véradásra, az iskolák támogatására — a százhalombattai dolgozókra mindig lehetett számítani. Csenterics Sándor, a Duna- menti Hőerőmű igazgatója, a termelés és a nemzeti jövedelem emelkedésének összefüggéséről beszélt. Mint mondotta, a negyedik ötéves terv a hőerőműre is nagy feladatokat ró. Az erőmű, ahogy a beszámoló ÍS' fejtegette, tovább bővül. A népgazdasági szervek a Dunamenti Hőerőművet jelölték ki további fejlesztésre. Először négy, később további két blokkal nő az eddigi erőmű. A megvalósítás határideje közeli. Szigorú technológiai és munkafegyelemmel, a közreműködő vállalatok közötti szervezettséggel érhető csak el a határidő teljesítése. Az eddigi 730 fős létszám 1500 főre emelkedik. Újabb lakás- és az ezzel járó kommunális gondok megoldása is a városra vár. Nehéz a munkásutánpótlás, hiszen a helyi lehetőségeket már kiaknázták. Az első blokk 1973-ra készül el — addigra megfelelő szakmunkásokat, karbantartó- gárdát kell betanítani. Az igazgató a város növekvő hírnevéről beszélt: nyolcvan holdon halbiológia részére tógazdaságot létesítenek. A 60 000 négyzetméter üvegházat is a későbbiekben tovább bővítik. Ennek alap-hőenergiáját a hőerőmű szolgáltatja. Tehát nemcsak a két nagyüzem, hanem egy fejlődő város minden momentuma vonja magára egy egész ország figyelmét Érdekes volt Balogh Ferenc felszólalása is, aki azzal foglalkozott, hogy a gazdasági reform helyesen segíti elő a népgazdaság fejlődését, mégis szükségesnek tartja felülvizsgálni a jelenleg érvényben levő egyes gazdasági szabályozókat, mert azok nem mindig hatnak ösztönzően a korszerű, automatizált, nagy eszközigényes üzemek tevékenységére. Ezt később Fekete Károly is megerősítette, aki az anyagi ösztönzés és az anyagiasság közötti különbséget elemezte. A két nagyüzemben például megvizsgálták a dolgozók összjövedelmét, és megállapították, hogy sem az üzemek fejlődésével, sem az országos átlaggal nem tartott lépést Százhalombatta üzemi munkásainak sem reálbér-, sem reáljövedelem-emelkedése. Természetesen ez hatással van a dolgozók hangulatára. Különösen súlyos a helyzet azért is, mert mindkét üzem túlteljesítette azt, amit a népgazdaság terv szerint elvárt tőlük. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál öt év alatt az összjövedelem 15,2, a hőerőműnél 11,9 százalékkal nőtt csak. Többen egyetértettek abban a témában is, hogy a termelő- szövetkezetek melléküzem- ágainál nem az a fő baj, hogy ott magas a jövedelem, hanem elsősorban az: a termelőszövetkezetek egy része nem azzal foglalkozik, ami feladata, elhanyagolja a mezőgazdasági termelést, az állattenyésztést — így a piacon kevés az áru, s ezáltal drága is. Sok gondot okoz Százhalombattán is az építkezési határidők be nem tartása. Különösen érdemes arra felfigyelni, hogy az építkezési tervek kilencven százalékát egy év alatt megvalósítják, tíz százalék azonban további fél évig elvé- [ gezetlen marad, s emiatt a gyárak ráfizetnek. Nem ele- | gendő a kötbér megtéríttetésé az építővel, az elveszett nyereséget is téríttessék meg a felelősökkel! A pártértekezlet sok felszólalója a város, illetve az üzemek egyéb gondjaival is foglalkoztak. Kiss Károlyné például az idősebbek számára kért segítséget. Adjanak ^ fizetés nélküli szabadságot azoknak az asszonyoknak —, kérte, akiknek otthon beteg öregjeiket kell ápolni, s ha visszatérnek a munkába ezek az asszonyok, régi beosztásukba helyezzék őket, ne károsodjanak. Létesítsenek az öregeknek napközi otthont. A szocialista embertípus kialakításáról meggyőzően beszélt Orbán Sándor. Azt az ellentmondást ecsetelte, amely még jellemző a fiatal városra: a korszerű fejlett technikával dolgozó szakképzett munkások, a közeli főváros hatása és a régi község ma- radisága ütközik itt össze szinte naponta. Van, aki kijelenti, ha várossá nyilvánították Százhalombattát, adjanak azonnal ezt és azt is. Az igények legtöbbször jogosak, de sokan nem értik, egyszerre nem valósulhat meg minden. Az új embertípus alakítását szolgálja az a ténykedésük is, hogy a fizikai dolgozók gyermekeit sokoldalúan segítik tanulmányaik elvégzésében. Szakköröket, korrepetálásokat szerveztek számukra, s épül a korszerű iskola. A városnak 16 ezer kötetes könyvtára van, igaz, nem használhatják ki valamennyi előnyét, mert három intézmény között oszlik meg a könyv. Hiányzik a város művelődési háza, a sporttelep. Talán, ha megfogadják az egyik felszólaló javaslatát: kérjék fel a kőolajipari vállalat szocialista brigád tagjait —, azok gyorsan és olcsón felépítik a város számára a legszükségesebb létesítményeket Nagy figyelem kísérte Bartha Antalnak, a városi tanács vb.-einökének felszólalását is, aki elmondotta, hogy megalakulásuk óta a tanács ötven határozatot hozott, s azokat végre is hajtotta. Két orvosi állásukat betöltötték, december elsejétől a két orvos a város rendelkezésére áll. Valaha puszta volt Száz halombatta két üzemének helyén. A környező lakosság az évek során megszokta maga körül a két modem, napról napra fejlődő nagyüzemet, a magasba nyúló házakat. Most új korszak megteremtői az üzemek dolgozói, a város lakói. Feladatuk szép és izgalmas: meg kell teremteniük az új városban a szocialista típusú embert, hogy ne csak a falak, az épületek nőjenek —, hanem a város valameny- nyi lakója együtt nőjön műveltségben, igényességben, tettkészségben a közösség szolgálatára. Úgy, ahogy azt egy ország népe a szocialista vá rostól elvárja. Ehhez a százhalombattai pártértekezlet felelősségteljes munkája sokat segített. — sági — A beszámoló s a kongresz- szusi irányelveket megvitató — vezetőségválasztó — párttaggyűléseken egyaránt sok szó esett a gazdasági, műszaki vezetők tevékenységéről. Az elmúlt esztendők egyik fontos jellemzője kétségkívül a vezetés színvonalának napirendre kerülése volt. Érthető tehát, ha maguk a vezetők is a figyelem kereszttűzébe kerültek. Mindezt egészségesnek, mert segítő szándékúnak ítélhetjük meg. Egy valamin azonban érdemes elgondolkozni: reális-e mindenkor a megítélés mércéje? A kétkedést rejtő gondolatot a taggyűlések egy részén szerzett tapasztalatok sugallják. Néhány példát. Ikladon, az Ipari Műszergyárban bírálat hangzott el a — bírálók szerinti — túl sűrű átállások miatt, azaz amiatt, hogy egy- egy gyártórészlegben más alkatrész előállítására rendezkednek be, egy hétig, két hétig, s utána ismét új következik. A bírálat címzettje a gazdasági vezetés volt. Az alaptalan bírálaté. Az átállások ugyanis szükségszerűek, tükrözik a megváltozott gazdasági körülményeket, azt a helyes vezetési felfogást, hogy a termelőnek a megrendelő igényeihez kell igazodnia. Alapos és jogos volt viszont az a bírálat, mely a gyáron belüli szervezetlenségeket, egy-egy műhely, üzem munkájában a kapkodást, a „tűzoltást” tette szóvá. Másik példa. Vácott, az Egyesült Izzó TV Képcső- és Alkatrészgyárában bírálták a gazdasági vezetést, mert a munkába kerülő képcsőballonok minősége erősen kifogásolható. A bírálat címzettje teljesen ártatlan, mert jóval korábban, s nem a gyár által kötött kereskedelmi szerződések értelmében érkeznek ezek a ballonok a gyárba, s nincs mód arra, hogy — a lokális érdekek fölébe ebben az esetben általánosabb érdekek keTörténelmi munkát végeztek Az élet: Jászberényi László 1929-ben, Százhalombattán kis- ] paraszti családban született. Otthon járt elemi iskolába, | majd Érden végezte el a négy polgárit 1945 áprilisában a MADISZ alapító tagja lett. Elismerték ifjúsági munkájukat, az 1948-as centenárium felvonulásán az első sorokban a százhalombattai fiatalok lépdeltek. Jászberényi büszke, hogy a dokumentumfilmek is megőrizték ezt az emlékét, a vetítővásznon a felvonulás első sorának bal kettes menete- lőjeként ő látható. 1950-ben tag jelöltség nélkül vették fel a pártba. 1950. május 1-én Jászberényi a százhalombattai adóhivatalhoz került előadónak. A tanács: Az ideiglenes járási és városi tanácsok választását 1950. október 22-re írták ki. A választás előkészületi munkái már jóval előbb megkezdődtek, ebben a szervezésben Jászberényi László is részt vett. A legfontosabb feladat volt, hogy megfelelő emberek kerüljenek a listára. Éjszakákba nyúló tárgyalások, sok jövés-menés, lelkesedés, izgalom jellemezte ezt az időszakot. Falugyűléseket, ifjúsági gyűléseket szerveztek, hogy minél több ifjúsági képviselő kerüljön a tanácsokba — Jászberényi több ilyen összejövetel szónoka volt. Megtörtént az első választás, Jászberényi László tanácstag és az egyik állandó bizottság elnöke lett. Az akkori százhalombattai községi tanács így nézett ki: felsőbb hatóság a belügyminisztérium, 50 tanácstag, 25 Dóttag, 7 tagú végrehajtó bizottság (az első tanácselnök Máté József gátőr lett, az első vb-titkár Eskulits Ferenc, jelenleg Érd nagyközség vb-tit- káral. igazgatási, pénzügyi és begyűjtési osztály. Az élet: Jászberényi László 1951 tavaszán került a Budai Járási Tanácshoz, 1952—53- ban járási megbízásból Diós- i dón, majd Törökbálinton volt I vb-elnök. Elvégezte a háromhónapos államigazgatási iskolát és a hathónapos pártiskolát. A tanács: Jászberényi László két szóval összegezi az ötvenes évek elejének tanácsi munkáját: nehéz volt. Havonta egyszer tanácsülést tartottak, hetenként egy vb-ülést. Viharos tanácsüléseken vett részt, a begyűjtés, a begyűjtés túlteljesítése szerepelt a napirenden. A tanácstagok békekölcsön-je- gyeztetéssel foglalkoztak, a begyűjtést ellenőrizték vagy az adóvégrehajtóval jártak mint becsüsök. A tanácstag az igazgatási szervek kiszolgálójává vált. Az elet: Jászberényi László 1954 óta a Budai Járási Tanács titkárságának dolgozója, majd később vezetője. A tanács: Az 1954. évi X. törvény rendezte a tanácsok jogi helyzetét, az országgyűlésnek, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelték alá őket, szakigazgatási munkájukat a Minisztertanács koordinálta. Jászberényi László elmondta, hogy a tanács munkájának tartalma alig változott. A legdöntőbb teendő a begyűjtés, a tsz szervezése volt, háttérbe szorult a lakosság igényeinek kielégítése. A tanácstagokat ritkán számoltatták be, bürokratikus volt az ügyintézés, sok statisztikai és egyéb kimutatást készítettek. A munkatempó nem változott. Jászberényi László napokig Pusztazámor- ban azt szorgalmazta, hogy végezzék el a vetést. Sok tanácsi dolgozó kukoricát tört. A titkárság nem a tanács zavartalan munkáját szervezte, hanem operatív feladatokat oldott meg. Az élet és a tanács: 1956 őszén nem jelentett nagy rangot tanácsi dolgozónak lenni. Az irodahelyiségbe is befészkelték magukat az ellenforradalmárok. A tanácsi dolgozók bizonyos ideig nem jártak be hivatalukba. 1957-ben Jászberényi egyedül találta magát a titkárságon. A kollégák elkerültek a tanácstól, az egyikből zöldséges lett, a másikból más. Hozzáláttak „a forradalmi, nemzeti bizottmányok” felszámolásához. Ellenforradalmárokat távolítottak el, és meg kellett győzni a becsületes tanácstagokat is, hogy jöjjenek el a tanácsülésre. A konszolidáció éveiben előtérbe került a lakosság igényeinek kielégítése. Az apparátus munkája nehezebb lett, a parancsolgatást, a bürokratizmust felváltotta a testületi munka, a terv- szerűség. Az élet: Jászberényi László 1958—80-ban elvégezte a kétéves Tanácsakadémiát. Jelenleg a marxista esti egyetem másodéves hallgatója. A tanács: Í964—66-ban előírták az iskolai végzettséget, a hatósági tevékenység bővült. Javult a lakosság és a tanács kapcsolata, csökkent az aktaforgalom. Az élet: Jászberényi László nem nősült meg, azt mondja, fiatal éveiben a munka, a sok éjszakába nyúló gyűlés elvette az idejét, hogy megtalálja az „igazit”. A tanács: Milyen ma a tanácsi munka? — kérdezi önmagát Jászberényi László. A tanácstagok egyéni munkája javult, a tanácsülések tartalmasak, jó vitafórumok, az ülések elé nagy dolgok, tervek, programok kerülnek. Hiba, hogy még nem mindegyik tanácstag kapcsolódik be a hozott határozatok végrehajtásába, ellenőrzésébe. Az apparátus jól felkészült, csökkent a bürokrácia. A jövő járási hivatalairól, még csak pletykákat hallottak, ezért erről nem tud nyilatkozni. A tanács: Milyen lesz 20 év múlva a tanács? Biztos, hogy jobb, mint ma. Ugyanakkor: nincs kellő utánpótlásuk, jó lenne, ha vonzaná ez a pálya az ifjúságot. A gyerek nemcsak azt mondaná hogy orvos szeretne lenni, hanem azt is, hogy vb-elnök, vb-titkár vagy éppen titkárságvezetőként szeretne — alkotni! F. P. rekednek — pillanatnyilag változtassanak a helyzeten. Jogos volt viszont az a bírálat, mely a gazdasági vezetésnek a belső szervezetlenségre, az emberek megbecsülésére vonatkozó tevékenységét illette. Nem helyes, de így van: az emberek nem mérlegelnek különösebben, hanem mindenkor és mindenért a gazdasági, műszaki vezetést hibáztatják, bírálják, marasztalják el. Mert félreértés azt hin-, ni, hogy napjainkban a gazdasági és műszaki vezetők minden tekintetben önállóak, függetlenek. Tevékenységüket ugyanis nagymértékben meghatározzák — túl a törvényeken és rendelkezéseken — a gazdasági szabályozók, melyek egy része tökéletesítésre szorul. A figyelem kereszttüze, a sokfelőL egy helyre címzett bírálat feszült idegállapotokat teremthet, s abban nehéz dolgozni, hisz’ az idegesség és a tárgyilagosság, a hevesség ás az alapos megfontoltság nem éppen édestestvérek. Ezért fontos a megítélés mércéje, az hogy a megtehető és a megtett kerüljön mérlegelésre. A vezetés, helyzeténél fogva, sűrűn kénytelen kétféle nyomás sodrát is állni, Egyik oldalról a törvények, rendelkezések, felsőbb utasítások alkotják a cselekvés medrét, a másik oldalról meg az egyéni és a csoportérdekek, a jogos és jogtalan kívánalmak formálják vagy szeretnék formálni a medret. A meder szélessége, mélysége, a partvonal egyenessége nemcsak földrajzi értelemben meghatározója a víz sodrának, hanem képletesen, példánk esetében is. A vezetésnek — különböző mértékig ugyan — igazodnia kell a mederre, a cselekvésre ható erőkhöz, akár föntről, akár lentről is származnak azok. Igazodnia, azaz: mérlegelnie, mi hasznos, mi nem, mi a kötelező s mi az önkéntes, mi a törvényes, smi a törvénytelen. S ez még mindig csak a dolgok egy része. Hiba lenne ugyanis elfeledkezni arról, hogy a gazdasági, műszaki vezetésnek nemcsak a lehetőségekkel, hanem az adottságokkal, sőt az örökséggel is számolnia kell. Azzal például sok gyár esetében, hogy a géppark jelentős hányada elöregedett, korszerűtlen. Azután: a munkaerő képzettségével, az anyagmozgatás helyzetével, a kooperáló partnerek vállalta határidőkkel, mindazzal, ami szerepet játszik a termelési körülmények és feltételek bonyolult összességében. Ide tartozik az is, hogy sok tekintetben még hat a régi irányítási rendszer — objektív és szubjektív értelemben egyaránt —, működnek a beidegződések az irányítás, a vezetés, a végrehaj-; tás minden szintjén, hogy a vezetés lényegében átmeneti időszakot él át, sünikor sok dolog a már nem és a még nem állapotában található. K özhely, hogy nem könnyű vezetőnek lenni, s ezt — a többi között a kongresszusi előkészületek jegyében lezajlott taggyűlések is igazolták. A kommunista kollektívák többségének józan szigorúsága, mérlegelő képessége, különbségtevésre való alkalmassága az egyik biztosítéka annak, hogy a megítélés mércéje, mint minden másban, a gazdasági, műszaki vezetők tevékenységének esetében is a realitás, a valós lehetőségek és tények összevetése legyen. A másik biztosítékot maguk e vezetők nyújthatják. Azzal, hogy tiszta képet adnak tevékenységükről. Őszinte tájékoztatást. S azzal is, hogy elfogadják azt, ami jogos észrevétel, bírálat, s türelmes, okos, érvelő szóval győzik meg a tévedőket, a mércét irreális magasságra helyezőket. Egy valami ugyanis kétségtelen. Bár sokféle és sokak állította a mérce, az érdekek végső soron egyezőek, s az eredmények — ahogy az esetleges kudarcok is — közösek. * Mészáros Ottó
