Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

VÁC I UAPLO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜtÖNKIAO/SSA XIV. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1970. OKTÓBER 18., VASÁRNAP Törnek a fogaskerekek A gondok ellenére is bizakodnak Püspökhatvani beszélgetés Jakus Lászlóval, a püspök­hatvani termelőszövetkezet el­nökével és Meleg Dezső fő­könyvelővel beszélgettünk a minap arról, hogy milyen t eredményre számítanak ebben j az évben? Elmondták, hogy a 700 hol- ! dón termesztett búza átlagter- j mése 13,5 mázsa volt, a 150 holdon termelt borsó a várt­nak megfelelt, cukorrépából pedig 300—350 mázsa átlagter­mést várnak. Javában folyik a termelő- szövetkezetekben a kuko­rica törése, az előmérések szerint holdanként: 20 má­zsa májusi morzsolítal számolnak, ami behozza egyéb szemes ta­karmány kiesésüket. (A Galga menti kertészetükben közel 2 millió forint értékű kiesést okozott az árvíz.) A szántás nagyobb részét befejezték, de a vetéssel elma­radtak. Érthető a termelőszö­vetkezet elnökének kifakadása a nagy alkatrészhiány miatt: 32 soros vadonatúj vető­gépük fogaskeréktörés mi­att egy hétig állt. Alkatrészt nem kaptak, üze­mükben csináltattak új fogas­kereket. Beszélgetésünkkor je­lenti fiatal agrármérnökük, hogy a harmadik műtrágya­szóró gépük is — fogaskerék- törés miatt — leállt. Az elnök tehetetlenül tárja szét karjait — gyakran eltörnek a fogaske­rekek és a tárcsák, hiába jár­ják napokig az országot meg­felelő alkatrészeket kutatva, sehol sem kapnak, és üzemük­ben csináltatják meg a hiány­zó alkarészeket, ami egyrészt többe kerül, mivel egyedi da­rabok készítéséről van szó, másrészt hosszadalmas elké­szítésük nagy kiesést okoz. a mezőgazdasági munkákban. „Ha már a kellemetlenségek­ről beszélünk — mondja a termelőszövetkezet elnöke — égetően sürgős, megoldásra váró feladatunk az állatállo­mány elhelyezése. 90, nagy­részt vemhes üszőnk még most is a szabad ég alatt van, mi­vel az Agroker által korábban visszaigazolt istálló tetőszerke­zetet a mai napig sem szállí­tották le. Sürgetésünkre a vál­lalat különféle nehézségekre hivatkozik.” A hatvanférőhelyes borjú­nevelőben százhúsz álla­tot kénytelenek elhelyezni. Gyorsabban iiő a szarvasmar­ha-állományuk — jelenleg 650 —, mint az évenként megépü­lő istállók. Az idén is kifizetődő az ál­lattenyésztés a gazdaságban, tehenészetük ebben az évben is beváltja a hozzáfűzött re­ményeket, , a tej zsírtartalma 3,9 szá­zalék, ami az országos átlag felett van, ebben az évben 160 saját te­nyésztésű hízó marhát adtak át a kereskedelemnek. A saját erőből épült sertés­telepükön jelenleg 1800 ser­tést gondoznak, anyakocaállo­mányuk 250, a hizlaldában pe­dig 900 hízó várja a szállí­tást. Az idén 1500 hízót adnak el, de jövőre már 3000 hízóra kötötték meg a szerződést. A gondok ellenére is bizakodó a hangulat a püspökhatvani Uj Barázda Termelőszövetkezet­ben. Nyugodtan tekintenek a zárszámadás elé. (újfalvi) Tanfolyam Az MTS Váci Járási Taná­csának kézilabda szakszövet­sége játékvezetői tanfolyamot hirdet. Az érdeklődők novem- ben 10-ig jelentkezhetnek a párt- és tömegszervezetek székházában a járási TS-nél. A weimariak Nagymaroson A városi KISZ-kórus vendégeként városunkban tartóz­kodó Weimari Központi tlttörőkórus a hét közepén Nagyma­roson adott hangversenyt. Estjükre megtelt a művelődési ház színházterme és a hálás marosi hallgatóság sokszor vissza­tapsolta a szép hangú weimari gyerekeket. Fotó: Kollár Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) központi rendelőin­tézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: ár. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Pap Miklós, csütör­tökön: dr. Bucsek Tibor, pén­teken: dr. Áfra Tamás, szom­baton és vasárnap: dr. Pap Miklós. A beosztásban hét közben Változás történhet. KÁDÁROK öt kádár dolgozik a Duna­keszi Konzervgyárban. Bajkai István 1950. október 18-án, ép­pen húsz éve került ide. ö me­sélte: — Kezdetben húsznál is többen dolgoztunk itt, ma már csak öten vagyunk: Tímár Ist­ván, Vdvardi Zoltán, Honfeld Imre, Varga József és jóma­gam. Hatodik társunk, Rusz- nyák János két éve nyugdíjba vonult és már csak időnként jön vissza. A gyár hordóit ja­vítjuk és újakat is készítünk, a kicsi, kéthektoliteresektől az egészen nagy, nyolcvanhekto­literesekig. (s. 1.) A tegnap reggeli ködben a frissítő szél puha ökörnyálat hajtott maga előtt. Egyik­másik lustább szál rácsavaro­dott egy kökénybokor ágaira. Lengett, libegett a fehér zász­ló, és még cifrábbá tette az őszi tájat. ősz van és még sincs ben­nünk semmi szomorúság. Ilyenkor, szüret idején nem is való ez. Igaz, a mai szü­ret már nem a régi, ám az is bolond, aki az elmúlt put- tonycipeléses, nehéz szüretet sírja vissza. Nem volt ám az olyan dállikás, nótás munka, amilyennek sokan vélik. Az ember a magáéban még csak dalolt volna, ám mindig volt valami istencsapása a szőlő­ben, ami miatt elmúlt a nó- tázhatnék. A máséban meg? Abban muszájból dalolt a nép — addig sem ette a sző­lőt! Jó, jó, mondhatják, a nyomtató lónak nem lehet be­kötni a száját... A lónak nem, de az embernek igen. Emlékszem, még annyi szit­kot nem kaptam, mint egy­szer gyerekkoromban, amikor nagyanyám magával vitt se­gítségül az urasági szüretre. Szüret idején Már a második fürtnél lecsa­pott rám a csősz, hogy azt mondja: .. ilyen, meg olyan mihaszna kölke, hát ez meg enni gyütt ide?!” Bizonyis­ten elmúlt az éhségem, de még az étvágyam is a nagy pocskondiázás miatt. Hüp- pögve segítettem nagyanyám­nak alkonyatig ... Hogy mégis becsaptuk a csőszt? Hát per­sze. Jó néhány kilónyit eldu­gott szegény szülém a szok­nyája zsebébe napáldozatig, volt aztán nagy dínom-dá- nom otthon. Még a macskám is szőlőt vacsorázott!... Mondom — hogy nyomon maradjak — szüret idején járunk. Az aranyló, bíborló levelek alatt megszépül ilyen­kor a régi őszök minden em­léke. Bármilyen is volt, most már megszépült, hi­szen gyermekkorunk és ifjú­ságunk mustja változott az­óta borrá. És hogy nem lett belőle aszú? Igaz, de a mindennapokat élteti, melegíti Kulturális hírek néhány mondatban Bensőséges hangulatban bú­csúztatták szombaton az egy hétig Vácott vendégeskedő weimari úttörőkórust, amely­nek tagjai emlékezetes él­ményt nyújtottak a váci, a nagymarosi és az esztergomi közönségnek. ★ Ma délután 4 óra 40 perckor a televízió „Csak tiszta forrás­ból — Bartók és Kodály út­ján” című műsorában énekel a Vox Humana — Makiári Jó­zsef vezetésével. K. F. küz:p:$*olás-sp8rt Kosárlabda A megyei bajnokság ered­ményei : Leány, ifjúsági: Sztáron— Közgazdasági 51:15, Géza G.—Zsámbék 56:8, Sztáron— Zsámbék 60:3. Leány, serdülő: Sztáron— Közgazdasági 31:17. Fiú, serdülő: Gépipari— Sztáron G. 32:19, Géza G.— Gépipari 43:16. Fiú, ifjúsági: Gépipari— Sztáron G. 34:18, Géza G.— Gépipari 36:23, Zsámbék— Géza G. 41:38, Sztáron G.— Zsámbék 52:43. Röplabda Vasárnap Szentendrén ját­szanak bajnoki mérkőzéseket a .204. MŰM, a Mezőgazdasági Technikum és a Sztáron Sán­dor Gimnázium fiúcsapatai. —th. A kapu előtt Búzási felvétele TÖRTÉNELMI FELIRATOK A verőcei római tetőcserepek Korábban egyszer már szól­tunk a Vác és Verőce között levő római kiserdőről, mely hídfőül és folyami kikötőül is szolgált. Tetőcserép bélyegei­nek bonyolult kérdésére azon­ban nem tértünk ki. A váci Bolhavárral kapcso­latban említettük, hogy a ró­mai katonai téglagyárak min­den téglába és tetőcserépbe jól olvasható bélyeget ütöttek, azért, hogy ellenőrizni lehes­sen, nem használják-e polgári építkezésre, mert ezt a. törvény tiltotta. A bélyegzőn a harma­dik század végéig a gyártó csapattest neve szerepel. A ne­gyedik század elejétől kezdve viszont a téglagyár (vagy tég­lagyárcsoport) parancsnokának a neve és ezredesi rangfokoza­ta szerepel a leggyakrabban, de előfordult más is, mint alább látni fogjuk. Míg a többi római őrtor­nyoknál általában egy vagy kétféle bélyeg fordul elő, így például a váci Bolhavárnál a LVPICINI TRB, addig a verő­cei eddig előkerült tetőcserép- bélyegek száma igen sok. Ha a téglagyárparancsnokok szempontjából nézzük, a már említett Lupicinus ezredes mellett Terentianus és Caris ezredesek nevei fordulnak elő. Ezenkívül több olyan más szövegű cserép is előkerült, amelyeknek rövidítéseit a ku­tatás még nem tudta elfogad­hatóan értelmezni. Ezekkel itt és néha még egy kis zsibon- gást is ád. Persze, baj is akad a szü­rettel. — Nem tudom megfé­kezni a lopókat, kérem! — panaszkodott a minap a nád­udvari szőlőcsősz. Mint a se­regélyek, úgy meglepték sze­gény öreget... Erről jut eszembe, hogy valamikor igen szigorúan büntették az ilyes­féle kisebb tolvajlást is. A Váci Városi Tanács 1752. évi irataiban olvashatjuk: „... a t. tanács előtt kivilá­gosodott, miszerint Dányi Pé­ter a kegyes-rendiek spinyéri szőlőjéből egy tarisznya sző­lőt lopván, a városi tanács ha­tározata szerint (1752, aug. 25-én) büntetésül a városon végig puttont hordozott. Mit annyira szívére vett, hogy megfogadta, miszerint min­den vagyonától fosztassék meg, ha ezentúl egy szem gyümölcsöt lopna is...” Tegnap levettem én is két fürt szőlőt. Bátran tehettem, vagyonom nincs — amitől „megfosztattatnék” — és ta­lán a városi tanács is elné­zőbb lesz... — csankó — 1 nem foglalkozunk. Egy bizo­nyos, hogy valamennyi bélyeg- I ző, illetve bélyeges cserép a i negyedik század vége felé ké- i szült, mert a verőcei erőd 374 1 körül, vagy nem sokkal azelőtt I épült. A sokféle bélyeg csak I egy dolgot jelenthet, azt, hogy ! rövid idő alatt (a rómaiak 409- ben kivonultak vidékünkről) sokszor kellett újjáépíteni az erődöt. Valóban, a korabeli történetíróktól is tudjuk, épp úgy, fhiftt'a megmaradt-kato­nai ügyiratokból, hogy a bar­bárok előszeretetté! törtek be Verőcénél a birodalomba és ez a rabszolgatartó társadalom végső válságának fokozódásá­val egyre gyakrabban sikerült is nekik. A bonyolultabb késői tetőcse- répbélyegek között van egy ugyancsak verőcei, amely nagy részben már elfogadha­tóan értelmezhető. Szövege: FRIGERIDVS VP DVX AP LL PP. A személynév utáni VP az egyetlen, ami elfogad­hatóan még nem értelmezhető. A DVX egyértelműen negyedik századi hadseregfőparancsno­kot jelent, az AP egyes kuta­tók szerint az apparatu szó rövidítése, míg az LL a budai Tabánban talált római őrto­rony tégláján! teljesen ki van írva Lucius Luppus személy­név formájában, végül a PP egyes kutatók szerint Pannó­nia prímát jelent. Ilyenformán a felirat valószínű jelentése: Lucius Luppus Pannónia prí­mában levő téglagyárából Fri- geridus hadseregfőparancsnok­sága idején. A bélyeg két ne­Kerek ez Azaz, hogy csak volt. Ugyan­is néhány hete alaposan meg­változott a külseje. Horpadt lett és lapos, és amennyire le­hetséges, kicsi. A Széchenyi utcai tejboltban szoktam vá­sárolni reggelire, és mondha­tom, megdöbbentett az isten­adta, midőn keletien belsejét vajjal kenegettem. Nagy­anyánk idejében állítólag nem fért el a zsebben, míg ebből akár négy is kényel­mesen terpeszkedhetne ben­ne. Mély töprengésbe estem, vajon miféle sorscsapás ront­ja meg e rémes zsemlék ál­tal reggeleinket? Vajon kelet- lenség zsugorítja úgy össze őket, vagy a kisebb adagolás? Mivel nem lettem okosabb, egyheti türelmes várakozás után áttértem a kifli fogyasz­tására. De én balga! Hogy is képzeltem, hogy ily könnyen vezetes történelmi esemény-r nyel is kapcsolatos. Az egyikre a PP, a Pannónia prima rö­vidítés utal. A rómaiak meg­szállott szervezők voltak, ugyanis akkor is szerveztek, amikor már nem volt kit és mit szervezni. Ha pedig baj­ban voltak, akkor átszervez­tek. 295-ben a dunai határ recsegett, ropogott, ekkor a Dunántúlt közigazgatásilag négy részre osztották, és a kai" tanai vezetést teljesen külön­választották a polgári vezetés­től, amely eddig a helytartó kezében összefutott. A Dunán­túlnak nagyjából a Balaton vonalától nyugatra eső része lett Pannónia príma, ahol tég­lagyárunk lehetett. A másik eseményre a dux szó utal, és kapcsolódik az előzőhöz, amennyiben a katonai átszer­vezéssel függ össze, amely ugyan valamivel később kö­vetkezett be, amennyiben idő­ben elhúzódott. Megszűntek a légióparancsnokságok, és az újjászervezett hadsereg tarto­mányi főparancsnoka a DVX lett. Ha az ember Verőce környé­kén lehajol és kiemel a szán­tásból egy cseréptöredéket, és meglátja rajta a DVX PP be­tűket, hirtelen nem is gondol arra, hogy olyan történelmi eseménnyel kapcsolatosak, amely három világrész sorsá­ra volt döntő befolyással. Stefaits István a zsemle ébredek örömdús reggelekre? Nézegettem a kifliket. Töp- pedték és zsugorodtak voltak, mintha csak gyermekei lenné­nek a hajdani kifliknek. — Sajnos, csak ilyen pék­árunk van — restellkedett a boltvezető. — Nem tehetünk róla. Ennek ellenére közpon­tunktól megrovásban részesül­tünk, miért veszünk át ilyen minőségű árut. Bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak a Széchenyi ut­cai tejbolt, de más üzlet is kénytelen átvenni azt a minő­ségen jóval aluli péksüte­ményt. A vevő pedig, eszi — nem eszi, ezt kap. A kenyér minőségi javulását végre elértük. Most már csak abban reménykedünk, hogy zsemlénkre is mondhatjuk büszkeséggel: duzzadt mint egy cipó és ropogós. Móritz Valéria

Next

/
Oldalképek
Tartalom