Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
VÁC I UAPLO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜtÖNKIAO/SSA XIV. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1970. OKTÓBER 18., VASÁRNAP Törnek a fogaskerekek A gondok ellenére is bizakodnak Püspökhatvani beszélgetés Jakus Lászlóval, a püspökhatvani termelőszövetkezet elnökével és Meleg Dezső főkönyvelővel beszélgettünk a minap arról, hogy milyen t eredményre számítanak ebben j az évben? Elmondták, hogy a 700 hol- ! dón termesztett búza átlagter- j mése 13,5 mázsa volt, a 150 holdon termelt borsó a vártnak megfelelt, cukorrépából pedig 300—350 mázsa átlagtermést várnak. Javában folyik a termelő- szövetkezetekben a kukorica törése, az előmérések szerint holdanként: 20 mázsa májusi morzsolítal számolnak, ami behozza egyéb szemes takarmány kiesésüket. (A Galga menti kertészetükben közel 2 millió forint értékű kiesést okozott az árvíz.) A szántás nagyobb részét befejezték, de a vetéssel elmaradtak. Érthető a termelőszövetkezet elnökének kifakadása a nagy alkatrészhiány miatt: 32 soros vadonatúj vetőgépük fogaskeréktörés miatt egy hétig állt. Alkatrészt nem kaptak, üzemükben csináltattak új fogaskereket. Beszélgetésünkkor jelenti fiatal agrármérnökük, hogy a harmadik műtrágyaszóró gépük is — fogaskerék- törés miatt — leállt. Az elnök tehetetlenül tárja szét karjait — gyakran eltörnek a fogaskerekek és a tárcsák, hiába járják napokig az országot megfelelő alkatrészeket kutatva, sehol sem kapnak, és üzemükben csináltatják meg a hiányzó alkarészeket, ami egyrészt többe kerül, mivel egyedi darabok készítéséről van szó, másrészt hosszadalmas elkészítésük nagy kiesést okoz. a mezőgazdasági munkákban. „Ha már a kellemetlenségekről beszélünk — mondja a termelőszövetkezet elnöke — égetően sürgős, megoldásra váró feladatunk az állatállomány elhelyezése. 90, nagyrészt vemhes üszőnk még most is a szabad ég alatt van, mivel az Agroker által korábban visszaigazolt istálló tetőszerkezetet a mai napig sem szállították le. Sürgetésünkre a vállalat különféle nehézségekre hivatkozik.” A hatvanférőhelyes borjúnevelőben százhúsz állatot kénytelenek elhelyezni. Gyorsabban iiő a szarvasmarha-állományuk — jelenleg 650 —, mint az évenként megépülő istállók. Az idén is kifizetődő az állattenyésztés a gazdaságban, tehenészetük ebben az évben is beváltja a hozzáfűzött reményeket, , a tej zsírtartalma 3,9 százalék, ami az országos átlag felett van, ebben az évben 160 saját tenyésztésű hízó marhát adtak át a kereskedelemnek. A saját erőből épült sertéstelepükön jelenleg 1800 sertést gondoznak, anyakocaállományuk 250, a hizlaldában pedig 900 hízó várja a szállítást. Az idén 1500 hízót adnak el, de jövőre már 3000 hízóra kötötték meg a szerződést. A gondok ellenére is bizakodó a hangulat a püspökhatvani Uj Barázda Termelőszövetkezetben. Nyugodtan tekintenek a zárszámadás elé. (újfalvi) Tanfolyam Az MTS Váci Járási Tanácsának kézilabda szakszövetsége játékvezetői tanfolyamot hirdet. Az érdeklődők novem- ben 10-ig jelentkezhetnek a párt- és tömegszervezetek székházában a járási TS-nél. A weimariak Nagymaroson A városi KISZ-kórus vendégeként városunkban tartózkodó Weimari Központi tlttörőkórus a hét közepén Nagymaroson adott hangversenyt. Estjükre megtelt a művelődési ház színházterme és a hálás marosi hallgatóság sokszor visszatapsolta a szép hangú weimari gyerekeket. Fotó: Kollár Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívható) központi rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: ár. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szerdán: dr. Pap Miklós, csütörtökön: dr. Bucsek Tibor, pénteken: dr. Áfra Tamás, szombaton és vasárnap: dr. Pap Miklós. A beosztásban hét közben Változás történhet. KÁDÁROK öt kádár dolgozik a Dunakeszi Konzervgyárban. Bajkai István 1950. október 18-án, éppen húsz éve került ide. ö mesélte: — Kezdetben húsznál is többen dolgoztunk itt, ma már csak öten vagyunk: Tímár István, Vdvardi Zoltán, Honfeld Imre, Varga József és jómagam. Hatodik társunk, Rusz- nyák János két éve nyugdíjba vonult és már csak időnként jön vissza. A gyár hordóit javítjuk és újakat is készítünk, a kicsi, kéthektoliteresektől az egészen nagy, nyolcvanhektoliteresekig. (s. 1.) A tegnap reggeli ködben a frissítő szél puha ökörnyálat hajtott maga előtt. Egyikmásik lustább szál rácsavarodott egy kökénybokor ágaira. Lengett, libegett a fehér zászló, és még cifrábbá tette az őszi tájat. ősz van és még sincs bennünk semmi szomorúság. Ilyenkor, szüret idején nem is való ez. Igaz, a mai szüret már nem a régi, ám az is bolond, aki az elmúlt put- tonycipeléses, nehéz szüretet sírja vissza. Nem volt ám az olyan dállikás, nótás munka, amilyennek sokan vélik. Az ember a magáéban még csak dalolt volna, ám mindig volt valami istencsapása a szőlőben, ami miatt elmúlt a nó- tázhatnék. A máséban meg? Abban muszájból dalolt a nép — addig sem ette a szőlőt! Jó, jó, mondhatják, a nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját... A lónak nem, de az embernek igen. Emlékszem, még annyi szitkot nem kaptam, mint egyszer gyerekkoromban, amikor nagyanyám magával vitt segítségül az urasági szüretre. Szüret idején Már a második fürtnél lecsapott rám a csősz, hogy azt mondja: .. ilyen, meg olyan mihaszna kölke, hát ez meg enni gyütt ide?!” Bizonyisten elmúlt az éhségem, de még az étvágyam is a nagy pocskondiázás miatt. Hüp- pögve segítettem nagyanyámnak alkonyatig ... Hogy mégis becsaptuk a csőszt? Hát persze. Jó néhány kilónyit eldugott szegény szülém a szoknyája zsebébe napáldozatig, volt aztán nagy dínom-dá- nom otthon. Még a macskám is szőlőt vacsorázott!... Mondom — hogy nyomon maradjak — szüret idején járunk. Az aranyló, bíborló levelek alatt megszépül ilyenkor a régi őszök minden emléke. Bármilyen is volt, most már megszépült, hiszen gyermekkorunk és ifjúságunk mustja változott azóta borrá. És hogy nem lett belőle aszú? Igaz, de a mindennapokat élteti, melegíti Kulturális hírek néhány mondatban Bensőséges hangulatban búcsúztatták szombaton az egy hétig Vácott vendégeskedő weimari úttörőkórust, amelynek tagjai emlékezetes élményt nyújtottak a váci, a nagymarosi és az esztergomi közönségnek. ★ Ma délután 4 óra 40 perckor a televízió „Csak tiszta forrásból — Bartók és Kodály útján” című műsorában énekel a Vox Humana — Makiári József vezetésével. K. F. küz:p:$*olás-sp8rt Kosárlabda A megyei bajnokság eredményei : Leány, ifjúsági: Sztáron— Közgazdasági 51:15, Géza G.—Zsámbék 56:8, Sztáron— Zsámbék 60:3. Leány, serdülő: Sztáron— Közgazdasági 31:17. Fiú, serdülő: Gépipari— Sztáron G. 32:19, Géza G.— Gépipari 43:16. Fiú, ifjúsági: Gépipari— Sztáron G. 34:18, Géza G.— Gépipari 36:23, Zsámbék— Géza G. 41:38, Sztáron G.— Zsámbék 52:43. Röplabda Vasárnap Szentendrén játszanak bajnoki mérkőzéseket a .204. MŰM, a Mezőgazdasági Technikum és a Sztáron Sándor Gimnázium fiúcsapatai. —th. A kapu előtt Búzási felvétele TÖRTÉNELMI FELIRATOK A verőcei római tetőcserepek Korábban egyszer már szóltunk a Vác és Verőce között levő római kiserdőről, mely hídfőül és folyami kikötőül is szolgált. Tetőcserép bélyegeinek bonyolult kérdésére azonban nem tértünk ki. A váci Bolhavárral kapcsolatban említettük, hogy a római katonai téglagyárak minden téglába és tetőcserépbe jól olvasható bélyeget ütöttek, azért, hogy ellenőrizni lehessen, nem használják-e polgári építkezésre, mert ezt a. törvény tiltotta. A bélyegzőn a harmadik század végéig a gyártó csapattest neve szerepel. A negyedik század elejétől kezdve viszont a téglagyár (vagy téglagyárcsoport) parancsnokának a neve és ezredesi rangfokozata szerepel a leggyakrabban, de előfordult más is, mint alább látni fogjuk. Míg a többi római őrtornyoknál általában egy vagy kétféle bélyeg fordul elő, így például a váci Bolhavárnál a LVPICINI TRB, addig a verőcei eddig előkerült tetőcserép- bélyegek száma igen sok. Ha a téglagyárparancsnokok szempontjából nézzük, a már említett Lupicinus ezredes mellett Terentianus és Caris ezredesek nevei fordulnak elő. Ezenkívül több olyan más szövegű cserép is előkerült, amelyeknek rövidítéseit a kutatás még nem tudta elfogadhatóan értelmezni. Ezekkel itt és néha még egy kis zsibon- gást is ád. Persze, baj is akad a szürettel. — Nem tudom megfékezni a lopókat, kérem! — panaszkodott a minap a nádudvari szőlőcsősz. Mint a seregélyek, úgy meglepték szegény öreget... Erről jut eszembe, hogy valamikor igen szigorúan büntették az ilyesféle kisebb tolvajlást is. A Váci Városi Tanács 1752. évi irataiban olvashatjuk: „... a t. tanács előtt kivilágosodott, miszerint Dányi Péter a kegyes-rendiek spinyéri szőlőjéből egy tarisznya szőlőt lopván, a városi tanács határozata szerint (1752, aug. 25-én) büntetésül a városon végig puttont hordozott. Mit annyira szívére vett, hogy megfogadta, miszerint minden vagyonától fosztassék meg, ha ezentúl egy szem gyümölcsöt lopna is...” Tegnap levettem én is két fürt szőlőt. Bátran tehettem, vagyonom nincs — amitől „megfosztattatnék” — és talán a városi tanács is elnézőbb lesz... — csankó — 1 nem foglalkozunk. Egy bizonyos, hogy valamennyi bélyeg- I ző, illetve bélyeges cserép a i negyedik század vége felé ké- i szült, mert a verőcei erőd 374 1 körül, vagy nem sokkal azelőtt I épült. A sokféle bélyeg csak I egy dolgot jelenthet, azt, hogy ! rövid idő alatt (a rómaiak 409- ben kivonultak vidékünkről) sokszor kellett újjáépíteni az erődöt. Valóban, a korabeli történetíróktól is tudjuk, épp úgy, fhiftt'a megmaradt-katonai ügyiratokból, hogy a barbárok előszeretetté! törtek be Verőcénél a birodalomba és ez a rabszolgatartó társadalom végső válságának fokozódásával egyre gyakrabban sikerült is nekik. A bonyolultabb késői tetőcse- répbélyegek között van egy ugyancsak verőcei, amely nagy részben már elfogadhatóan értelmezhető. Szövege: FRIGERIDVS VP DVX AP LL PP. A személynév utáni VP az egyetlen, ami elfogadhatóan még nem értelmezhető. A DVX egyértelműen negyedik századi hadseregfőparancsnokot jelent, az AP egyes kutatók szerint az apparatu szó rövidítése, míg az LL a budai Tabánban talált római őrtorony tégláján! teljesen ki van írva Lucius Luppus személynév formájában, végül a PP egyes kutatók szerint Pannónia prímát jelent. Ilyenformán a felirat valószínű jelentése: Lucius Luppus Pannónia prímában levő téglagyárából Fri- geridus hadseregfőparancsnoksága idején. A bélyeg két neKerek ez Azaz, hogy csak volt. Ugyanis néhány hete alaposan megváltozott a külseje. Horpadt lett és lapos, és amennyire lehetséges, kicsi. A Széchenyi utcai tejboltban szoktam vásárolni reggelire, és mondhatom, megdöbbentett az istenadta, midőn keletien belsejét vajjal kenegettem. Nagyanyánk idejében állítólag nem fért el a zsebben, míg ebből akár négy is kényelmesen terpeszkedhetne benne. Mély töprengésbe estem, vajon miféle sorscsapás rontja meg e rémes zsemlék által reggeleinket? Vajon kelet- lenség zsugorítja úgy össze őket, vagy a kisebb adagolás? Mivel nem lettem okosabb, egyheti türelmes várakozás után áttértem a kifli fogyasztására. De én balga! Hogy is képzeltem, hogy ily könnyen vezetes történelmi esemény-r nyel is kapcsolatos. Az egyikre a PP, a Pannónia prima rövidítés utal. A rómaiak megszállott szervezők voltak, ugyanis akkor is szerveztek, amikor már nem volt kit és mit szervezni. Ha pedig bajban voltak, akkor átszerveztek. 295-ben a dunai határ recsegett, ropogott, ekkor a Dunántúlt közigazgatásilag négy részre osztották, és a kai" tanai vezetést teljesen különválasztották a polgári vezetéstől, amely eddig a helytartó kezében összefutott. A Dunántúlnak nagyjából a Balaton vonalától nyugatra eső része lett Pannónia príma, ahol téglagyárunk lehetett. A másik eseményre a dux szó utal, és kapcsolódik az előzőhöz, amennyiben a katonai átszervezéssel függ össze, amely ugyan valamivel később következett be, amennyiben időben elhúzódott. Megszűntek a légióparancsnokságok, és az újjászervezett hadsereg tartományi főparancsnoka a DVX lett. Ha az ember Verőce környékén lehajol és kiemel a szántásból egy cseréptöredéket, és meglátja rajta a DVX PP betűket, hirtelen nem is gondol arra, hogy olyan történelmi eseménnyel kapcsolatosak, amely három világrész sorsára volt döntő befolyással. Stefaits István a zsemle ébredek örömdús reggelekre? Nézegettem a kifliket. Töp- pedték és zsugorodtak voltak, mintha csak gyermekei lennének a hajdani kifliknek. — Sajnos, csak ilyen pékárunk van — restellkedett a boltvezető. — Nem tehetünk róla. Ennek ellenére központunktól megrovásban részesültünk, miért veszünk át ilyen minőségű árut. Bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak a Széchenyi utcai tejbolt, de más üzlet is kénytelen átvenni azt a minőségen jóval aluli péksüteményt. A vevő pedig, eszi — nem eszi, ezt kap. A kenyér minőségi javulását végre elértük. Most már csak abban reménykedünk, hogy zsemlénkre is mondhatjuk büszkeséggel: duzzadt mint egy cipó és ropogós. Móritz Valéria
