Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

4 ^K^Círtap 1970. OKTOBER 18., VASÄRNAP JÁRÁSI PARIERTE KÉZ LETEK zal kevesebben ingáznak máris. Lehetővé vált a szak­képzetlen nők foglalkoztatott­sága, megindult a helyi szak­munkásképzés. A nyolc álta­lánost elvégző fiatalok hatvan százaléka ma már inkább szakmunkástanulónak jelent­kezik és csak tíz százaléka megy gimnáziumba. Az ipar fejlődésével jelen­tősen nőtt a lakosság jövedel­me. A betétállomány több mint 122 millió a járásban. Négy éve 210, ma 550 sze­mélygépkocsit és 1340 motort tartanak nyilván. 14 700 a .rá­dió- és 7900 a televízióelőfi­zető. Eredményesen — bár nem arányosan — javult a szociális, kommunális, egész­ségügyi és kulturális ellátás, bővült a kereskedelmi háló­zat és valamivel jobbá vált a közlekedés. A feladatok során kiemelte, hogy a negyedik ötéves terv alatt a járás élelmiszer-gazda­ságának el kell látnia á lakos­ságot, javítania kell a húsel­látást. A termelőszövetkeze­teknek a legkorszerűbb tech­nológiával kell emelniük a hozamokat, gyors ütemben fejleszteni a sertéstenyésztést, növelni a szakosított szarvas­marhatelepeket és a jelenlegi szinten tartani a baromfihús­termelést. A háztáji és kise­gítő gazdaságokat még inkább be kell kapcsolni a közös ága­zatokba, megnyugtató módon javítani szükséges takarmány­ellátási és értékesítési gond­jaikon. A továbbiakban Antalfia Jenő megállapította, hogy a foglalkoztatottság javítására, az ipartelepítésre méltán büszkék lehetnek. A IX. kongresszus idevonatkozó ha­tározatait a körülményekhez képest teljesítették. A járási pártbizottság véleménye sze­rint iparfejlesztési feladatai­kat befejezték, további nagy­üzemeket már nem lehet tele­píteni, de nem is szükséges. A jövő dolga, hogy a megle­vőket továbbfejlesszék, meg­szilárdítsák, termelésük emel­kedjék, és, nyújtsanak állandó munkalehetőséget a helyben- lakótknak. A pártértekezleten tizenha­tan fejtették ki véleményüket, többségük a járás mezőgazda- sági, ipari problémáiról és eredményeiről, valamint a munkás-paraszt szövetség ala­kulásáról. Dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottsága titká­ra a többi között hangsúlyoz­ta, hogy a Nagykátai Járási Pártbizottság és a járási ta­nács közös erőfeszítései nyo­mán az elmúlt négy év alatt nagyobb fejlődést értek el a nagykátai járás települései, mint a megelőző 15 év alv't összesen. Az eredmények ösz- szefüggnek a vezetők és a dolgozók erőfeszítése, mellett az általánosan ható gaziasági, társadalmi és politikai intéz­kedésekkel, amelyek az or­szág egészére és a megye fej­lődésére is kedvező hatással voltak. A 170 küldött ezután meg­választotta a 45 tagú pártbi­zottságot és a megyei pártér­tekezlet küldötteit. Az MSZMP Nagykátai Já­rási Bizottságának első titká­rául ismét Antalfia Jenő elv­társat, titkárául Pataki Már­ton elvtársat választották. (komáromi) RÁCKEVE Kirajzolódóban az üdülőövezet A járás pártszervezeteinek küldöttei a tököli művelődési házban tartották meg küldött- értekezletüket. A ráckevei já­rás kommunistáinak pártérte­kezletén megjelent és felszó­lalt dr. Pénzes János, a me­gyei pártbizottság tagja, a megyei tanács elnökhelyette­se. A járási pártbizottság be­számolója — amelyet dr. Dob- rai Bajos elvtárs, a járási pártbizottság első titkára ter­jesztett elő — bizonyította,, hogy a ráckevei járás az élet szinte minden területén fej­lődött. Előreléptek a gazdasági munkában, a kultúra, az ideoló­gia, a párt- és a mozgalmi élet minden szakaszán. A gazdasági erőfeszítéseket a beszámoló egyetlen adata is szemlélteti: míg 1966-ban a járás 852 millió forintnyi érté­ket tett a népgazdaság asztalá­ra, addig 1969-ben egymilliárd 708 millió forintot teremtettek elő. A gazdasági eredmények a terület iparát és mezőgazdasá­gát dicsérik. A gazdaságirányítási rend­szer reformja nagyobb önálló­ságot adott a járás gyárainak, üzemeinek is. Jól élt az önálló­sággal a Pestvidéki Gép­gyár, amelynek dolgozói új gyártmányokkal rukkoltak elő, s hozzájárultak a tőkés im­port csökkentéséhez. Az elmúlt négy év alatt a Pestvidéki Gépgyár hatszorosára, a Szer­számgépipari Művek Fej­lesztő Intézete tízszeresére növelte nyereségét. Az ellen­kező példát is felsorakoztatja a beszámoló: a Kavicsbánya Vállalat délegyházi üzeme szűk önállósággal, kevés hatáskörrel rendelkezik, a MAHART Hajójavító Üzem- igazgatóság dunaharaszti üze­me szintén sok problémával küzd. Megállapítja a beszá­moló, hogy a járás üzemeiben nem fejlődött megfelelően a törzsgárda erkölcsi és anyagi megbecsülése. Elmarasztalják a gyárakat azért is, mert az el­múlt években saját beruházá­saik stagnáltak, sőt csökken­tek. A beszámoló értékelte a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek munkáját. A gazdálko­dás eredményességét a követ­kező tények támasztják alá: 1962-ben, a járásban 12 jó és közepes, 14 gyenge tsz dolgo­zott, míg 1969-ben a besorolás már 22 jó, 3 közepes és egyet­len gyenge közös gazdaságról lem beszél. A tsz-ek jobban Szakosodtak, kevesebb fajta termelési tevékenységgel fog­lalkoznak. A beszámoló ki­férnék, hogy sikeresek a terme­lőszövetkezeti társulások, ame­lyek növelik a gazdaságok anyagi és erkölcsi biztonságát. A húsellátás gondjairól szólva az előadó javulást ígért a kis- kunlacházi Kiskun, a duna- varsányi és a szigötszentmik- lósi termelőszövetkezetek ser­téstelepeinek munkába állása után. A beszámolóban felhív­ják a pártértekezlet küldöttei­nek figyelmét néhány negatív jelenségre is, például, hogy egyes tsz-ekben (dunaharaszti Ezüstkalász, halásztelki Sza­bad Május, ráckevei Aranyka­lász, szigetszentmártoni Szi­getgyöngye stb.) a mindenáron való személyes jövedelem emelésére törekedtek. Ezen a szemléleten változtatni kell, különben az érintett gazdasá­gok elmaradnak a fejlődésben, s e tendenciának a tagság lát­ja majd kárát. A beszámoló összegezi a te­rületfejlesztés eredményeit. A közéleti tevékenység fejlődésé­re jellemző, hogy a választá­sokat előkészítő jelölő gyűlé­seken 2280 közérdekű javaslat hangzott el, amelyből 1840 a községek fejlesztését sürgette. Ezek alapján az elmúlt négy évben, járási erőből 13 millió forint értékű fejlesztés való­sult meg. Emelkedett az éven­ként teljesített társadalmi munka értéke is, amely 1969- ben elérte az 5 millió 369 ezer forintot. Példamutató Dömsöd, Ráckeve és Szigetszentmiklós lakosságának összefogása. A beszámoló kiemeli, hogy az utóbbi években fokozódott az érdeklődés a ráckevei Du- na-ág iránt, a járás és a fő­város dolgozói felfigyeltek a járás nevezetes műemlékeire, a megélénkülő művészeti életre. A természeti adottságok sürge­tik e terület üdülőövezetté fejlesztését. A sajátos termé­szeti és kulturális környezet fejlesztéséhez egyre több me­gyei és országos szerv nyújt segítséget. A járás üdülőterü­letté válása során több tízezer vendég fogadására és ellátásá­ra kell felkészülni — hangoz­tatta az előadó. Ezért indokolt bizonyos mérvű termelésstruk­túra változtatás, a kereskedel­mi és vendéglátó egységek korszerű munkájának biztosí­tása, a közlekedés modernizá­lása, a közutak javítása, a víz-, a villany- és a telefonhálózat bővítése. A vitában sokan szóltak a ráckevei járási üdülőparadi­csom jövőjéről. A hozzászólók kiemelték, hogy a ráckevei Duna-ág-program három köz­ség kivételével a járás minden települését érinti: a fejlesztés tehát a szó szoros értelmében közösségi ügy. Többén han­goztatták, hogy a tervek készí­tői vigyázzanak a természeti táj megóvására. A küldöttek is felhívták a figyelmet arra, hogy a mintegy 100 ezres ven­dégsereget nemcsak várni, de fogadni is kell — jobb ellá­tással, több szórakozási lehető­séggel, kultúrált vendéglátás­sal. Többen hangoztatták: a Hazafias Népfront a lakosságot hívja akcióba az üdülőterület kialakítására. A KISZ-isták felajánlották, hogy anyagot gyűjtenek a ráckevei Árpád Múzeum részére, a jövő évben pedig megrendezik a ráckevei Duna-ági ifjúsági sport és honvédelmi napot. A küldöt­tek kérték, hogy a Ráckevei Duna-ág Intéző Bizottság hely­zetét jogilag is rendezzék, így hatásosabban dolgozhat E lokálpatrióta téma mellett a pártszervezetek küldöttei a járás életének számos kérdését elemezték. Az egyik ráckevei kommunista a termelőszövet­kezeti és az ipari nyugdíjkor­határ egyenlővé tételét kérte. Mások arra a veszélyre hív­ták fel a figyelmet, hogy egyes tsz-ek kiegészítő uzemági te­vékenysége a mezőgazdasági termelés rovására megy és ezek az üzemek a szerencselo­vagok gyűjtőhelyévé válnak. Többen összegezték a telepü­lések fejlesztésének lehetősé­geit és az agglomerációs öve­zet községeinek gondjait. A pártértekezlet foglalkozott az ideológiai munkával, az ifjú­ság, a nők helyzetével, az ipar- politika helyi problémáival, az ellátással, a tanácsi tevékeny­séggel — és a felsorolás ter­mészetesen még mindig nem teljes. A vita után a pártértekezlet megválasztotta az új 51 tagú járási pártbizottságot. Az MSZMP Ráckevei Járási Bi­zottságának első titkárává is­mét dr. Dobrai Lajos elvtár­sat, titkárává pedig Csömör József elvtársat választották meg. (fóti) SZENTENDRE Megszűnt a kádermunka titokzatossága Reggel 9 órakor, a helyőr­ség tiszti klubjában kezdődött a küldöttértekezlet, amelyen az MSZMP Pest megyei Bi­zottságát dr. Ádám Mihály, a Pest megyei Tanács vb-titkára képviselte, aki a yiiában is felszólalt. Részt vett az értekezlet munkájában dr. Szabó Imre, az MSZMP KB-munkatársa is, és felszólalásával gazdagította a vitát. A járási pártbizottság írásos jelentéséhez Császár Ferenc, a pártbizottság első titkára mondott kiegészítőt. Mind az írásos, mind a szóbeli tájékoz­tató, valamint a vita helyesen értékelte a járás életét, mél­tatta az elért eredményeket, felvetette a tapasztalható hiá­nyosságokat és helyesen szab­ta meg a feladatokat. A be­számolóból az alábbiakban két témát ismertetünk. „1967. május 9-én, a Politi­kai Bizottság határozatot hozott a káder- és személyze­ti munkáról. A határozat gon­dos végrehajtásának következ­tében megszűnt a kádermun­ka titokzatossága és jelentősen csökkent a szubjektív meg­ítélés. A káderek munkája ma már reálisabb értékelést kap. Pártszervezeteink egyre na­gyobb hozzáértéssel foglalkoz­nak a kádermunkával, a káderpolitikai elvek megvaló­sításával, a hármas követel­mény betartásával. Káder hatáskörünket felül­vizsgálva egy sor funkciót közbeeső pártbizottságnak és csúcsvezetőségnek a hatáskö­rébe, adtunk- A. hatáskörük rendezése óta általában ott születik döntés a káderek ügyében, ahol őket a legjobban ismerik. A gazdasági vezetők egyre inkább tiszteletben tart­ják a pártalapszervezetek vé­leményezési jogát, kikérik vé­leményüket. A határozat végrehajtása során a pártszervezetek a fő figyelmet a személyzeti munka pártirányításának ja­vítására fordították. A politi­kai munka tartalmában, a káderek kiválasztásában és nevelésében a hármas követel­mény kapta a fő súlyt. A szükséges személycserék, a képzés és továbbképzés terv­szerűbbé váltak, nagyobb gon­dot fordítunk a kádertartalé­kok feltárására, a minősítések­re, a szükséges kádercserék egészséges, emberséges meg­oldására. A határozatot a párttagság túlnyomó többsége, a munká­sok jelentős része megismerte. Általános vélemény, hogy ez a határozat elősegíti, biztosít­ja a párt, a munkásosztály vezető szerepének erősödését, a párt politikájának végrehaj­tását. Ellentmondás jelentkezik azonban a párt politikai be­folyásának növekedése és a társadalmi tisztségekben a munkások arányának alakulá­sa között. Az utóbbi években állandóan csökken a fizikai munKások száma és aránya a különböző szintű párt- és tö­megszervezeti funkciókban. Vagy nem vállalnak ilyen megbízatást, vagy nőm tartják alkalmasnak őket és nem je­lölik. A munkásokból lett vezetők aránya várhatóan tovább fog csökkenni, mert a felszabadu­lás utáni években kinevezet­tek jelentős része nyugdíjba megy vagy kicserélésre került, a közvetlen utánpótlás pedig nem kellően biztosított. Az esti levelező tagozatú egyete- temeket, főiskolákon alacson. a fizikai munkások aránya és állandóan csökkenő: Nem megfelelő a munkásszármazá­sú tanulók száma a különböző iskolatípusokban sem. A fizi­kai munkások tervszerű ne­velése, a vezető funkcióra fo­kozatos alkalmassá tétele elmarad a társadalmi lehető­ségektől. A munkások általá­ban csak a középvezetői be­osztásig jutnak el, mert meg­felelő bátorítás, támogatás hiányában kevés munkás tud munkája mellett felsőfokú szakképzettséget szerezni. Az utóbbi években jelentősen háttérbe szorult a közvetlen termelő munkában dolgozók és a közéleti tevékenységben is kitűnt munkások kiemelése. E téren nem kielégítő sem a gazdasági, sem a mozgalmi szervek munkája. Egyre gyakoribb az a nézet hogy „ma egy munkás, aki a munkapadnál dolgozik,. nem képes a vezetésben részt ven­ni, nem ért hozzá”, s a vezetés színvonalának veszélyezteté­sét látják a munkások funk­cióba állításával. Ezért szük­ségtelennek tartják a 'munká­sok tudatos képzését. Találko­zunk a hibás megítélések má­sik oldalával is, amikor e fel­adatot formálisan, statisztikai kérdésként fogják fel. Egyes példák esetleg ala­pot is adnak ezeknek a néze­teknek, mivél a munkások ki­választása nem mindig sze­rencsés. Alapvetően azonban e nézetek mögött a munkás­osztály lebecsülése, nemegy­szer vezető szerepe vitatása húzódik meg. Éppen ezért e hibás nézetek ellen határo­zott állásfoglalással, érvelő, nevelő politikai munkával minden szinten fel kell lépni. A munkások részéről sok kritikai észrevétel hangzik el a párt káderpolitikai elveinek érvényesítéséről. A káderki­választás összetett követelmé­nye még nem minden terüle­ten érvényesül egyformán. Egyes helyeken még mindig a szakmai hozzáértést tartják csak fontosnak, s nem mérle­gelik megfelelően a politikai és a vezetőkészség követelmé­nyét. A jól képzett, kvalifikált szakmunkások, nem szívesen vállalnak vezetői beosztást, mert anyagilag vagy hátrá­nyosan érinti őket, vagy azo­nos szinten maradnak. Ezen is változtatni kell. Egyes veze­tőknél még mindig találkozni a párt politikájával és munkastí­lusával ellentétes megnyilvá­nulásokkal. Ezek kifejezésre jutnak a hatalommal való visszaélésben, szerénytelenség­ben, önelégültségben. Különö­sen elítélik azokat a gazdasá­gi vezetőket, akik vezető funkcióban elfelejtik, hogy a munkásosztály soraiból kerül­tek ki. Politikai kérdések iránt közömbössé válnak, egyolda­lúan szakmai témák felé orien­tálódnak. Ez nem tömeges, de politikailag nagyon érzéke­nyen hat az egész kollektívá­ra. Nem tartják kielégítőnek a nők és a 'fiatalok funkcióba állítását, kevés a női vezető a nőket foglalkoztató textilüze­mekben is. Ezek a kritikai ész­revételek, ha néha erősek is, alapvetően azonban helytál­lóak. Megalapozottabbá vált a já­rási pb belső kádermunkája. Nőtt a pb függetlenített ap­parátusának ideológiai felké­szültsége, általános és szak­mai műveltsége. Felső- és kö­zépszintű pártiskolát végzettek aránya 33,3 százalékkal, a közép- és felsőiakolát (szak­mai) végzetteké , 75 százalék­kal emelkedett. Az előrehaladás, ellenére azonban sok még a gond. A káderek keresésénél' gyakran szűk körben mozgunk, s min­den tekintetben kipróbált, közismert vezető funkciókban levő elvtársak közül keressük a megoldást. Nem eléggé épí­tünk a párt- és ifjúsági moz- galom alsóbb szerveinek ká­dertartalékaira.” A küldöttek a téma súlyának megfelelően tárgyalták, vi­tatták meg a járás idegenfor­galmának jelentőségét is. „A szentendrei járás- ide­genforgalma jelentős. A har­madik ötéves terv eddig eltelt időszakában feladat volt a fő­város hétvégi pihenő és kirán­duló igényeinek fokozódó ki­elégítése, ezen túlmenően a bel- és külföldi idegenforga­lom feltételeinek megteremté­se. Sikerült községeink veze­tőivel, pártszervezeteivel, ezzel együttesen területünk közvéle­ményével megértetni a jelzett feladatok fontosságát. Jelentősen növekedett terü­letünkön a hétvégi üdülők száma. 1966—70. között több száz üdülő és hétvégi ház épült. Célunk az, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemi mű­velésre nem alkalmas terüle­tek ilyen1 irányú ---gyorsabb ütemű hasznosításával 1975-ig mintegy 1700 parcellát í értéke­sítsünk. A IV. ötéves terv so­rán koncentrálni kívánjuk az anyagi eszközök felhasználá­sát, Szentendre kulturális centrum jellegének fejleszté­sére, valamint Visegrád nagy jelentőségű objektumainak feltárására, s ezzel együttesen történelmi rangjának megfe­lelő kulturális centrum (mú­zeum) létrehozására. Az elmondottakon túl a kö­vetkező években járásunk egyéb községeiben levő törté­nelmi nevezetességek felkuta­tására, előkészítő munkák végzésére is gondolni kell, A TV. ötéves terv időszaká­ban terveinkben szerepel a tahi vöröskői drótkötélpálya megépítése, a belső pilisi au­tóút befejezése, a turisztika lehetőségeinek továbbfej­lesztése, Visegrádon egy vízi­sporttelep megépítése, a le­ányfalui melegvizű fürdő be­fejezése és mintegy négyszáz­ötszáz főt befogadó szállodai kapacitás létrehozása. Az idegenforgalom fejlesz­tését és .az ellátás javítását szolgálja az országos kemping­hálózaton belül a Dunakanyar területén kiépített kemping­lánc. Területünkön 77 élelmiszer- üzlet, 53 vendéglátóipari egy­ség és 11 vegyesipari szaküz­let üzemel. Az előző pártérte­kezlet óta a kiskereskedelmi áruforgalom 51 százalékos, á vendéglátóipari forgalom mintegy 22 százalékos növe­kedést ért el. Ez a fejlődés je­lentősen elmarad a tényleges szükséglettől. Az ellátás és a .szolgáltatá­sok iránti igények várható növekedését figyelembe vévé dolgoztuk ki a IV. ötéves terv élelmiszergazdasági és szolgál­tatás-fejlesztési irányelve­ket. Ennek alapján kívánjuk elérni, hogy a fontosabb te­rületeken helyreálljon az egyensúly a kereslet és a kí­nálat között.” A vita után a küldöttek megválasztották a járási párt- bizottság tagjait, valamint a megyei pártértekezlet küldöt­teit. A pártbizottság első tit­kára ismét Császár Ferenc; titkára Simko József lett. (suha)

Next

/
Oldalképek
Tartalom