Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-02 / 231. szám
6 MTI DEC»» v/ílfílJP 1970. OKTÓBER 2., PÉNTEK Lángoló palacsinta Én csak döcögök Fortuna szekerén .. . Pedig a Lotto- és Sportfogadási Igazgatóság a megmondhatója, hogy — csak tapasztalatot nyerő — megszállottja vagyok a heti szeren- csekeresésneK. A totó ugyanez: semmi plusz egy semmi. Vesztek a piros ultin, az üge- tőn lesántui a megtett fehér paripáni, de még a kék ég is heborul, ha kirándulni megyek. Próbálkoztam mindennel. Hátha én leszek a Patyolat Vállalat tízezredik reklamálója, vagy a borítékos sorsjegy főnyereményének boldog tulajdonosa, eredmény semmi! Már az is Fortuna-jel volna, ha a maszek lángossütő milliomodik forintját én fizetném be, vagy a 19-es busz felszállási rohamánál legalább a volt kalauzülés „székfoglalója” lehetnék. Türelmem határtalan. Félre bánat!... Nem szidom Fortunát! (Szentendrei kirándulásunknál már majdnem kegyeibe fogadott.) Képzelje el a kedves olvasó, hogy a szerencse küszöbén álltam! Har- madmagammal sétálunk az őszi napfényes Duna-parton, déli harangszó jelezte, hogy enni kék. S mi halkan beleléptünk a vadonatúj Theátrum Étterem előterébe. Semmi nesz, csak a gyomrunk korgása. Végre lila szmokingos pincérek sorfala között az étterembe jutottunk. De milyen étterembe! Elegánsan terített asztalok, káprázatos őszi panoráma, a széles üvegablakokon behajoltak a dús termésű almafaágak. S mindehhez az üres gyomrunk, várva a príma ebédet, mely- lyel lecsillapíthatjuk éhségünket. Am itt sem vendég, sem étlap, csak egy lesújtó közlés, hogy csak próbaüzem van. Rövid tanakodás után a vezetőség — bizonyára magyaros vendégszeretettől is ösztönözve — úgy határozott, hogy a „főpróbára” készített ételekből mi is rendelhettünk. A lucullusi lakomát Kinizsivel tetéztük. Az egyik felszolgáló tésztaféleséget, esetleg lángoló palacsintát ajánlott az ebéd kiegészítéséül. Mi gyorsan összevillantottuk tekintetünket, Pataki-féle fejszámolás után ezt a luxust már nem engedtük meg magunknak. — Fizetni! — szóltam, nehogy kísértésbe essünk. Néma csend ... Kisvártatva a főúr elegánsan meghajol előttünk. Kezében sem blokk, sem ceruza, s a legnagyobb meglepetésünkre, így szól: — Kedves egészségükre kívánom ! Engedjék meg, hogy tolmácsoljam a vezető elvtárs nevében: mint első vendégeket a Dunakanyar Vendéglátó Vállalat vendégeinek tekinti önöket. . . Hát ez Fortuna! Adósom maradt a lángoló palacsintával... Csillag Erzsi Október A múzeum hónapja Útbaigazítás AZ OKTÓBER idestova évtizede éppúgy a múzeum hónapja is, ahogy évszázadok óta a szüretelés: immár kilencedszer rendezik meg nálunk októberben a kiállítások szüret- jét, a látnivalók ünnepi hangulatú egybegyűjtését — a múzeumi hónapot. A párhuzam, , persze csak párhuzam, tehát sántít. Szőlőszedés ideje egyszer van egy esztendőben, a múzeumnak viszont szezonja minden hónap októbertől októberig, az egész esztendő. És ezek az esztendők mostanában mind gazdagabb múzeumi termést érlelnek, év végi zárszámadáskor mind biztatóbbak az adatok kiállításról és látogatószámról, érdeklődésről és érdeklődést kielégítő rendezvényekről. Nem véletlen, hogy az ilyenféle, múzeumi hónapot köszöntő cikkek minden évben statisztikai adatokat sorolnak fel, mert jólesően újak, biztatóan pozitívak ezek az adatok. A legújabbak szerint például az elmúlt esztendőben is minden eddiginél több. csaknem hétmillió látogatója volt a múzeumoknak a tízmilliós országban. 1437 kiállítást nyitottak meg, ötvenezer tárlatvezetést tartottak 1969-ben a csaknem 200 magyar múzeumban; az UNESCO rangsorolása szerint múzeumba járó kedvünk alapján a másodikok vagyunk a világon. — Ennyi hirtelenjében elég iá a bizonyításra. TÁLÁN MÉG SOK IS. Mert végigfutva az adatokon, esetleg eszébe jut az olvasónak — eszébe jutott már a szakmabelieknek is — megkérdezni ; minek hát akkor az október, minek a külön kampány, az ünnepélyes rendezvény, ha ilyen jól állunk. Nem állunk ilyen jól. Minden adat szóról szóra igaz, a hétmillió is, az ezemégyszáz is, az ötvenezer is, csak az a kép nem egészen valóságos, amely e számok első olvasása alapján az emberben kialakul. Hiszen a hétmillió látogató nem azt jelenti, hogy tavaly a tízmillió magyarnak a kétharmad része volt egyszer VETÉLKEDŐ KUTYÁK ELREPÜLTEK A 100 DOLLÁROS PULIK A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének ceglédi csoportja érdekes „rendezvénykapcsolásra” készül. Októberben női labdarúgó-mérkőzést rendeznek Cegléden. A ceglédi futballistanők budapesti csapattal mérkőznek. Ez alkalommal az ebtenyésztők egyesülete kutyavetélkedőt tart a fővárosi kutyakiképző iskola közreműködésével. A kutyák külön szerepelnek az embervédő. fegyelmi, ügyességi és akadályversenyszámokban. Cegléd hírneve a kutyatenyésztés terén évről évre növekszik. Főleg a ceglédi pulik híresek. Amerikai magyarok az idén is többet megvásároltak belőlük, darabonként 100 dolláros áron. A pulikat repülőgépen szállították, Hollandiában megetették őket, másnap már megérkeztek új gazdájukhoz, az amerikai Ohio államba. K. L. múzeumban, hanem azt, hogy míg egy nagy (és évről évre nagyobb) törzsközönség sokat jár múzeumba, egy ugyancsak nagy — még mindig elgondol- koztatóan nagy — réteg sohasem fordul meg a múzsák otthonában. A tanyasiak, a falun lakók, a városi érintetlen rétegek hiányoznak a hétmillióból. És az 1437 kiállításról is tévedés azt hinni, hogy egyformán látogatják, figyelemmel kísérik mind a másfél ezret. A népszerű, nagy múzeumok, a nemzetközi hírű fővárosi és vidéki gyűjtemények mellett még mindig igen nagy az érdekes, de nem elég népszerű, fontos, de nem eléggé ismert fővárosi és vidéki kiállítások, közgyűjtemények száma. EZÉRT IS VAN, egyebek között, a múzeumi hónap. Egy sűrített programú hónap, amikor rendkívüli kiállítás és múzeumi vetélkedő, különleges műtárgyak és múzeumi hangverseny, egymást követő tárlatvezetések és múzeumi előadások csalogatják szenzációikkal azokat a rétegeket, azokat a leendő látogatókat, akiket még csalogatni kell. Régi kereskedői fogás ez, tulajdonképpen abból a tapasztalatból, hogy akit egyszer sikerül becsalogatni a boltba, s elégedetten távozik, az betér majd másodszor, harmadszor is, magától, csalogatás nélkül. Immár a kilencedik esztendő tapasztalata mutatja, hogy a fogás itt is beválik: évről évre újabb rétegeket sikerül így becsialogatni a művelődés „boltjába”, a múzeumba. Annál inkább, mert — ez is esztendők óta bevált módszernek bizonyul — a „bolt” ilyenkor, októberben helyébe is megy a „vevőnek”. A vándorkiállítások, a kis községekben, tanyán, külvárosokban rendezett alkalmi, októberi események, a vidéki múzeumok kincseinek fővárosi, meg a fővárosi múzeumok anyagának vidéki bemutatása legalább olyan fontos programpontja ennek a hónapnak, mint a nagy múzeumok reprezentatív kiállításai. Fontosak, mert előőrsei a kis kiállításoknak: kedvet ébresztenek, reklámot csinálnak múzeumon kívül a múzeumnak. NE FELEDKEZZÜNK MEG, persze, a jártasabb közönségnek szóló októberi rendezvényekről sem, a múzeumok sem feledkeznek meg róluk. A hónapnak éppen az az előnye, hogy minden rétegnek, mindenféle érdeklődőnek akar — Hospitálás helyett A szombathelyi Tanítóképző Intézetben tovább fejlesztették az ipari televíziósláncot. Kép- és hangrögzítő berendezést iktattak az intézet és gyakorló iskolája között működő tévérendszerbe. Ezzel filmre rögzítik a gyakorló iskolai tanítási órákról érkező kép- és hanganyagot. E lehetőség új fejezetet nyit a tanítóképzésben. A hagyományos hospitálások száMezőgazdasági vázszerkezetek A Beton- és Vasbetonipari } Művek alsózsolcai üzemének dolgozói idén eddig száz- I hatvanezer négyzetméter me- > zőgazdasági vázszerkezetet készítettek. így ebből a termékből ez évre előírt tervüket három hónappal a határidő előtt teljesítették. A több célra felhasználható vázszerkezet a mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert és népszerűségére jellemző, hogy az 1971; évi termelés nagyobb részét már lekötötte az AGROTRÖSZT. A tartópillérekből, összekötő gerendákból és tetőfödémpanelokból álló vázszerkezettel gyorsan és jól építkezhetnek a közös gazdaságok. Több hajós és tömbösített tehénistállók, sertéstenyésztő telepek, juhhodá- lyok, műhelyek, raktárak, gépszínek és magtárak készíthetők belőle. Az épületeket a termelő- szövetkezetek építőbrigádjai autódaru segítségével szerelhetik össze. Az alsózsolcaiak elhatározták, hogy a tizedik pártkongresszus tiszteletére az év végéig terven felül még mintegy ötvenezer négyzetméter vázszerkezetet készítenek. mát minimálisra csökkenthetik; az óra menetét kitűnően nyomon követhetik a képernyőn, majd az egyes részeket, vagy akár az egészét vissza- játszhatják a jobb megfigyelés végett. Az egyes óraközi mozzanatok jó illusztrálásul szolgálnak nevelési, pszichológiai, pedagógiai kérdések megértéséhez. A kép- és hangrögzítéssel pedagógiai archivum létrehozása is lehetővé válik. Hűvös idő és tud is — nyújtani valamit. E rövid eszmefuttatásba lehetetlen beleszorítani az idei program minden vidéki és fővárosi pontját — évek óta tekintélyes kis könyvet tölt meg a kiállítások és egyéb rendezvények felsorolása —, de aki belelapoz a programba, végigfuttatja szemét a hirdetőoszlopokon vagy körülnéz a lakóhelyén, tudja, tapasztalja, hogy a múzeumi hónap közönséget toboroz, és közönséget tart meg. Egyéb előnyeiről, kutató munkát ösztönző, ismeretterjesztő tevékenységet gazdagító, kiállítási módszereket csiszoló — az egész évi múzeumi munkára jótékony — hatásáról most nem is beszélünk. Csak köszöntjük a múzeumi hónapot. A múzeumok ünnepi hónapját, októbert, amelynek az a célja, hogy a többi tizenegy hónap is, az egész esztendő mindinkább a múzeumok évadja legyen. It. Gy. LINDO, AZ OLASZ — Még nem nyilatkoztál arról, hogy szeretsz-e fűteni... ? (Zsoldos rajza) A z utca végén ketten vár- tak rám, Csuti Pityu és a barátja. Elálltak a járdát, rám vártak. Megfordulhatnék, vezetnek kerülőutak hazafelé, a hátuk mögé kerülnék, és kinevethetném őket. Nem fordultam meg. Egyszer úgyis elkapnának. Tudtam, hogy egyszer várni fognak rám. — Állj csak meg egy pillanatra! Csuti Pityu vékony, szőke gyerek volt, a barátja magas, izmos. — Állj csak meg egy pillanatra! Csuti Pityu kivette a zsebéből a kezét, láttam, csontos uj- jai csomóba szorulnak. — Ez a tiéd. Elkaphattam volna a fejem. Arcomon csattant az ökle. Balkezes. Behunytam a szemem, vártam a többit. Mentek. Visszaszólt; — Tudod, miért kaptad ... Elmentek. Zsebben volt a kezük, egymás mellett mentek. Csuti Pityu ... Ha egyedül van, megbírok vele. De akkor sem ütöttem volna vissza. — Tudod, miért kaptad ... Tudom. Sziklai Erikáért. í^sodálatos érzés volt várni ^ az első napot! Szerda volt vagy csütörtök? És délután 5 óra. És csodálatos érzés volt várni Sziklai Erikára. A kis ligetnél, a hídon. Aztán mentünk egymás mellett, kezdetben eléggé szótlanul. Később elmondtuk egymásnak a napjainkat, hogy mit csináltunk például tegnap. Én elmeséltem, mikor láttam meg először, két hónapja. A kiállításon. A rajzóráról mentünk el, a suliból, Czirok végig magyarázott. Még lett volna utána egy óránk, a felelést mindenképpen meg szerettük volna úszni. Én néha fellángoltam, a leghangosabb voltam, agitáltam Czirokot, még azt a képet, még azt nézzük meg. Csendélet volt, hatalmas napraforgókkal, ott állt előtte Sziklai Erika. Feloldódott. Sokat nevettünk, Sziklai Erika azt mondta, arra ő nem emlékszik, de viszont már előtte is látott, egyszer a futballpályán, trikóban. Futottam... Hát persze, az lehet, tavaly ősszel volt, emhákáztunk, egész délután, jelvényt lehetett szerezni. Em- háká, Munkára, Harcra Kész, mondtam, én ezer méteren futottam, háromszor kellett körülfutni a futballpályát. Ezer méterre jelentkeztem, mondtam, az nem sok, kétszer ment is a kör, de harmadszorra a tüdőm is lötyögött. A Petőfi út felőli részen bokros rész van, ott leálltam, sétáltam, nem látott oda a Töfe. A többi is azt csinálta... Az lehet, hogy azon a délutánon látott, emlékszem is, voltak a korlát mögött meg a tribünön. Aztán Sziklai Erika is mesélt, a télen kimentek az öregdombra, szánkózni, az egész osztály, Müller Ilivel ültek egy szánkón, sokat borultak, lefelé jó, csak az a baj, hogy vissza is kell mászni, és mondták, kár, hogy nincsenek fiúk, lehetne hógolyózni. így azonban nem érdekes... Mesz- sze kisétáltunk Sziklai Erikával, a város szélére, a jegenyesor végéig, és más úton jöttünk vissza. Néha összeért a könyökünk. Két nap múlva megint találkoztunk, akkor a Kálvária felé mentünk, arra járnak a szerelmesek, igaz, azok nem délután, hanem este, de szép délután is. A hegy mögött füst ömlött, az égre, ott volt a vasút, hallottuk a vonatfüttyöt, és találgattuk, hogy valószínűleg bejött a pesti gyors. A temetőből locsolókannával néha jött egy öregasszony. A zon a délutánon csókoltam meg, amikor megnéztük Lindót, az olaszt. Hatalmas, színes plakátok hirdették szerte a városban, tudtam, hogy megnézem Sziklai Erikával. Beültünk a Hofmannhoz fagy- laltozni, s ahogy közeledett a 6 óra, egy szemetes sikátoron sétáltunk le a piactérre. — A halálkatlan — mondta Sziklai Erika. Jegyet váltottam, és kátrányos falépcsőkön felmentünk a galériára, az óriási henger mélyén, lenn, már kattogott a fekete motorkerékpár. A korlátba kapaszkodtunk, szédítő volt lenézni a méJybe, visszhangzott a katlan. — Jó nagy dög motor — mondtam —, ezer köbcentis. Ismerem. Indián. A Szólás Sanyinak ilyen volt. Lenn, a kör közepén állt, kitámasztva, a kormánya félrebillent, egyenletesen pöfögött. — Menjünk el — mondta Sziklai Erika. — Félsz? — Nem. — Hófehér, keményített blúzban volt. A galéria megtelt nézőkkel, itt csak az látott, aki az első sorba állt, közelebb kellett hát húzódjak Sziklai Erikához. Hozzáértem a könyökéhez. — Lindo, az olasz! — kiáltotta lenn egy vörös hajú nő, és bejött Lindo. Felnézett ránk, körbe meghajolt, Intett, nevetett, könyékig érő bőrkesztyűt húzott a kezére, a fejére fekete bukósisakot tett és ráült a motorra. Az ajtó becsukódott, teljes lett újra a henger és a motor felüvöl- tött. Még egyhelyben állt a motor, még Lindo gázt adott a motornak, újra gázt, már a robbanások egybefolytak, me- rever ült Lindo a nyeregben, a lába a földön. Visszhangzott a katlan, alig észrevehetően kinyitottam a szám, emlékeztem, így kell, így nem szakadhat át a dobhártya. Egyenesen ült Lindo a motoron, a kormányt feszítette, előre nézett, a hengerre, a hengeren egy pontra és dübörgött a halálkatlan. Aztán elindult. Lejtőre szaladt a motor, a deszkapalánk tövében, Lindo negyvenöt fokos szögben volt a földdel, körbejárt, körbe, növelte a sebességet, aztán hirtelen felszaladt a hatalmas henger falára. A nézőik hátrahúzódtak és Lindo alattunk keringett, a henger falán, sebesen, körbe, körbe, körbe.., Rengett alattunk a katlan, körbe, körbe... Merev volt Lindo arca. és ha defekt van, vagy megrándul a kormány, ak.ior Lindo ... Sziklai Erika belekapaszkodott a karomba, éreztem, körmei belevágnak a bőrömbe, remegett — Menjünk le — mondta, de nem értettem, a szájáról olvastam le, az arcáról, a szeméről. Ahogy lépdeltünk lefelé a hátrányos lépcsőkön, éreztem, ütemesen reng alattunk a halálkatlan. / — Rosszul vagy? Intett a fejével, hogy nem, kapaszkodott a karomba, a napfényben láttam igazán, hogy milyen fehér. Mélyet szippantott a friss levegőből, nem nézett rám, húzott el, messzire, menjünk! A patak mentán mentünk, patak folyik a piactérnél, amibe beledobálják a kofák a romlott gyümölcsöt és a dinnyehéjat. Itt kissé megnyugodott, húzta el a kezét, én a karommal szorítottam. Rámnézett, és a tekintetében volt valami, amitől azonnal elengedtem a kezét. Szótlanul mentünk, távolodott a dübörgés, aztán már a katlant sem láttuk. — Minden percben meghalhat — mondta később. — Ez embertelen dolog. — Lindo bátor. Nem felelt. Ment mellettem, talán nem hallotta a válaszomat, a földet nézte. Beszürkültek közben az utcák. — Egyszer biztosan lezuhan — mondta. Nem válaszoltam. A kapujukban megfogtam a karját éj megcsókoltam. Ellenkezett, a mellemnek feszítette a karját. Aztán nem ellenkezett. Többször nem találkoztunk. A srácokkal szabad időnkben az utcán csavarogtunk. Vég nélkül fel s le, a korzón. Így láttuk meg Sziklai Erikát Csuti Pityuval. A zöldségüzletből jöttek ki, Sziklai Erika bevásárolt, Csuti Pityu kísérte. A srácok felhörögtek, hátba vertek, fütyültek, nyerítettek, rángatták az 1- 'jernet. Szégyelltem magam, csitítottám őket. Csuti i Pityu hátranézett, találkozott a tekintetünk. Akkor már tudtam, hogy egyszer meg fog várni az utcasarkon. Deregán Tibor
