Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

6 ^Mno 1970. OKTÓBER 16., PÉNTEK CSIVITELO FELHŐK HÁNY SZEMET VISZ A SEREGÉLY? A SZŐLŐSKERTEK HÍVATLAN DÉZ5MÁLÓI Még néhány nap, és búcsút vesznek a polgári élettől a ha­tárőrséghez bevonuló fiatalok is. Küldetésük, hogy eleget te­gyenek a katonai szolgálattal járó kötelezettségüknek, jelen­tős állomása valamennyi most bevonuló életének. Több éves tapasztalat bizonyítja, hogy fiataljaink kavargó gondola­tokkal a fejükben, előzetes számvetést tesznek; vajon mi­lyen is lesz a katonaélet. A korábban megszokott családi, baráti, munkahelyi környeze­tet újjal fogják felcserélni, a határőr közösség nagy család­jával. Bizonyára sokat hallottak már a katonaélet nehézségei­ről, szépségéről, politikai és társadalmi jelentőségéről. Is­mereteikben sok a realitás, azonban hatnak még az idő­sebb generáció által eltúlzott történetek a katonaélettel kapcsolatban. Mivel a katonaélet még is­meretlen a bevonulok előtt, érthető az a várakozás, a szo­rongás, amit éreznek. Való­ban, nem egyszerű dolog beil­leszkedni az új környezetbe. Gondot elsősorban nem a ki­képzési, oktatási anyagok el­sajátítása okoz, hanem meg­szokni a laktanya fegyelmét, a katonaélettel járó — paran­csok, utasítások szerinti — te­vékenységet, a szabályzat sze­rinti illetet. A szolgálatot teljesítő határ­őrökkel történt beszélgetések tapasztalatai &5.t bizonyítják, hogy ők is készülnek ifjabb testvéreik méltó fogadására. Az alegységek kisebb kollek­tíváiban egyre gyakrabban esik szó arról, hogy milyen módon fogják bevezetni az újoncokat a katonaéletbe. Pa­rancsnokaik nagy türelemmel, körültekintéssel készülnek fel arra, hogy a szocialista had­seregekre jellemző nevelési el­vek messzemenő betartásával jó határőrökké tudják képez­ni fiatal barátainkat. Tudni kell, hogy a katonai szolgálat egész embert kívánó, felelőssíigteljes feladat. Dolgo­zó népünk bizalmából fegyvert kapnak; elsajátítják azokat az alapvető katonai, politikai is­mereteket, melyek nélkülözhe­tetlenek ahhoz, hogy a Ma­Kétmillió a Baricska csárdára Balatonfüred nemzetközi hí­rű vendéglátóhelyét, a Ba­ricska csárdát mintegy 2 mil­lió forintos beruházással kor­szerűsítik és bekapcsolják a közműhálózatba. A csárda külsőleg nem változik, patiná­ját a belső átalakítás nem koptatja meg. az átalakítással csupán bővítik befogadóképes­ségét és kulturáltabbá teszik a helyiségeket. A TELEFONÁLLOMÁS fel­szerelésért folyamodó johan­nesburgiak a napokban kérdő­ívet kaptak, amely két rovat­ból áll. Az egyik; „Folyamodó teljes neve és címe”. A másik: „Folyamodó telefonszáma”. gyár Népköztársaság államha­tárát biztonságosan, szilárd helytállással őrizni és védel­mezni tudják. Legyenek büsz­kék arra, hogy a haza szolgá­latába állhatnak, hiszen a ha­za védelme a Magyar Népköz- társaság minden állampolgá­rának szent kötelessége; a ha- zafiság, a hazaszeretet egyik legszebb megnyilvánulása. Meggyőződésünk, hogy elő­deikhez híven — fiatal koruk ellenére is — helyt tudnak állni, ha megfogadják szüleik, hozzátartozóik, majd az új közösségben parancsnokaik ta­nácsait, intelmeit. Nagy jelentősége van annak is, hogy nem szakadnak el messzire a szülői otthontól, hiszen saját, illetve szomszé­dos megyéjükbe vonulnak he katonai szolgálatuk teljesítésé­re. Őszintén kell szólni arról is, hogy az államhatár őrizete szép, de nehéz feladat. A portya zó határőr esőben, sár­ban, az időjárás viszontagságai között áll helyt felelősségteljes posztján. A nehézségektől azonban nem kell visszariadni, hiszen nem lesznek egyedül. A párt- és KISZ -szerv e zetek, a kaíonaközösségek, haj társaik segítőkészségőt, támogatását mindennapi tevékenységükben érezni fogják. A szülők bízzanak bennünk! Fiaiknak parancsnokai maguk is édesapák, akik gondoskod­nak a fiatal katonák tovább­fejlődéséről, figyelemmel kisé­rik problémáikat, és segítik azok megoldását. A katonás­kodás ideje alatt nagyon sok jó emberi tulajdonságot sze­reznek a fiatalok, melyet a későbbiek során a polgári életben is hasznosítani tudnak. Ezen túlmenően számos fiatal sajátít el különböző szakmá­kat, melyekkel jövő boldogu­lását tudja biztosítani. Nehéz lenne néhány sorban leírni, hogy a katonaélet mi­lyen követelményeket támaszt a fiatalokkal szemben. A bevo­nulás idejéig a termelőmun­kában továbbra is becsülettel helytállva, készüljenek fel a katonai szolgálatra. A MÉH gödöllői telepe mint­ha napról napra szűkebb len­nie. A járásban megszaporod­tak az üzemek, mind több hul­ladék összegyűjtése, feldolgo­zása a MÉH feladata. Legutóbb 32 iskolával kö­töttek szerződést rongy, papír és fémek összegyűjtésére. A diákok ezrei versenyszerűen végzik a gyűjtést, s a MÉH- től kapott összegeket az árvíz- károsultaknak ajánlották fel. Zsákszámra érkezik a telep­re vadgesztenye is. A gödöllői öreg fák most hullatják gyü­mölcseiket, s a gazdag termés begyűjtésében a szociális ott­hon lakói is részt vesznek. Ma már érdemes lehajolni érte, hi­— Látott-e már seregélyt? — kérdezte tőlem néhány nap­ja Cegléd egyik egyenruhás mezőőre. — Közelről bizony még nem, csak csapatban — válaszol­tam. Erre belenyúlt zöldes szí­nű zubbonya mély zsebébe és onnan egy madárkát vett elő. Tessék jól megnézni — szólt és kezembe adta a remegő állatot. — Verébnél nagyobb, talán rigó nagyságú lehet. Finoman pontozott, feketás, szivárvá- nyos zománcozású a tollazata. A feje aránylag kicsi, homlo­ka lapos, csőre sárgás és a sze­me közel áll a csőr tövéhez. Lába erős, karmai élesek. Szembenézek a madárral. Úgy találom, hogy kissé ra- vaszkás képű. A mezőőr el­mondja, hogy nyári időben vidékünkön viszonylag kevés seregélyt lehet látni. Fák od­raiba fészkel, öt-hét halvány, gálic szinű tojást rak. Néha i kétszer is költ. Hajdanában bizonyára Cegléden is gyako­ribb volt, mert az Ugyer kül­ső részét e madárról nevezte el a nép Seregélyesnek. Vonu­ló, költöző madár, de kisebb csapatai hazánkban is áttelél- nek. Mindez miért érdekes? Azért, mert ezekben a na­pokban a határban ezres csapatok dézsmálják az őszi terménye­ket és különösen a szőlőkben okoznak rendkívül nagy kárt. Olyan tömegesen sereglenek ezekben a napokban, hogy szinte felhőket alkotnak. Ku­koricásokban, nádasokban éj­szakáznak. Tömör csapatban rebbennek fel, röptűk rendkí­vül gyors és szinte vezényszó­ra, kő módjára zuhannak alá. Élénk, vidám, folyton mozgó madársereg. Olyan nyüzsgést kevernek a szőlőtáblában és olyan csivitelést csapnak, hogy szén kilójáért 1.50-c-t fizetnék, éppen a háromszorosát a tava­lyi árnak. Amíg korábban csak vetőmagnak és állati takar­mánynak vették át a vadgesz­tenyét, ma nagy értékű gyógy­szert készítenek belőle. Vadgesztenyéből eddig két­száz mázsát szedtek össze. Mondják is a gyerekek, iga­zán égig érhetnének ezek a fák, akkor még több termést — és forintot — hoznának... Megszűnt a szénmonoxidvész Úgynevezett gáz-méregte­lenítő berendezést szerkesz­tettek Szegeden, a Dél-ma- gyarországi Gázszolgáltató Vállalat műszaki dolgozói, az egyetemi kutatókkal együtt­működve. A berendezés se­gítségével a földgázból át­alakított és a városi hálózat­ba bocsátott, úgynevezett bon­tott gáznak az emberi szer­vezetre káros szénmonoxid tartalmát a korábbi 15—16 százalékról 2" százalékra csök­kentik. A szénmonoxid ter­mészetesen eddig is csak vé­letlen szivárgás esetén volt veszélyes, gázkészülékben, elégetéskor veszélytelen. Ezen­túl azonban ilyen esetben sem kell majd a szénmonoxidtól tartani. — A mai magyar prózáról immár a második irodalmi estre kerül sor ma es­te hét órakor a tápiószecsői Damjanich Művelődési Ház új könyvtárában. Közremű­ködik Sík Csaba és Bánki Zsuzsa. távolabbról valóságos zúgás­nak hallatszik. A gazda törül- getheti a szemét, ha időben nem riogatja a madársereget és nem tudja őket továbbker­getni ostordurrogtatással, ke­replővel, kiabálással. Valóság­gal tehetetlenek vagyunk ve­lük szemben. — Hasznos, vagy káros a seregély? — kérdeztem. — úgy tudom, hogy évi munkája ezerszer több haszonnal jár, mint amennyi kárt okoz így őszi időben. A madárvédelem­ről szóló rendelet azt mondja, hogy a seregély augusztus 15. és november 15. között a sző­lőkben lőfegyverrel gyéríthető. — Mi lesz ennek a kis rab madárnak a sorsa? — Nem adom a macskának. Kalitkába teszem, mert a se­regély a legtanulékonyabb madarak egyike. Fogságban megszelídül és gazdájának kedves perceket szerez. Elta­nulja a nótát, a szót, és főleg a füttyöt. — Ismeri-e a seregéllyel kapcsolatos tréfás szólás-mon­dást? — Nem emlékszem ilyenre. — így őszidőben minden se­regély három szemet visz el a szőlőből. — Ezt nem értem. Amikor először lefeküdtem egy férfival, másnap megkér­deztem édesanyámat, szűzen ment-e apámhoz? Anyám el­pirult és zavarában gyorsan két darab fát dobott a tűzre. Négy hónapig voltunk bol­dogok. Akkor a fiú elment. Az utolsó éjszakát végigsírtuk, nagyon szerettük egymást, sír­tunk, szerettünk, sírtunk. Szo­morú és boldogtalan voltam. Magányos, az egyedüllét az őrületbe kergetett. Egy 48 éves sánta férfi a könyvtárban hoz­zám lépett, kezembe nyomott egy könyvet és elhívott, men­jek vele vasárnap, boldogítsuk együtt az embereket. Azt mondta, kevesen hisznek még az igében, elkél a falun a me­leg, világos emberi szó. Okos férfi volt, aranyszájú ember, nagyon értette a parasztok nyelvét, pedig éppenséggel nem volt paraszt. Érdekes nap volt. Mindenütt, minden házban megkínáltak bennünket ezzel, azzal. Szép kék alkonyi ho­mályban indultunk hazafelé, a szőlők alatt baktattunk, szót­lanul. A kezem megfogta és elmondta, hogy néki, sajnos, már soha többet nem lehet gyermeke, megsebesült a fronton. Amíg beszélt, néztem az arcát, nagyon szomorú, szép férfiarc volt. És amilyen aranyszájú, okos, intelligens ember volt, olyan bátortalan és ügyetlen is. Remegett a ke­ze, blúzomról két gombot is leszakított. Nem ellenkeztem, hagytam őt, ezzel bátorítottam egy kicsit, de a vetkőzésnél nem segítettem, ne értsen fél­re, ne tartson affélének, hadd kínlódjék. Nevetséges helyzet volt. És kísérteties. Akkor Já­nos a konyhánkban ugyanígy kezdte. És én akkor azt mond­tam, hogy ne, ne, nem szabad. Éreztem akkor is, hogy buta liba vagyok, tán mindent el is rontok, hátha János komolyan veszi az ellenkezésemet és ab­bahagyja ezt az egész nagy sós, lázas izgalmat. De nem jött lei más szó az ajkamon, János egyszer meg is állt és azt kérdezte elfúló hangon, hogy mit akarok, mire várok még. Elmúltam tizenhét éves, ilyenkor már ízléstelen, sőt, il­letlenség, ha egy lány szűz. Kínos és kényelmetlen dolog az ilyesmi, a szegényes étel­szag'! konyhában, de ha két ember szereti egymást, gondol­tam és éreztem, teljesen mind­egy. Azután hónapokig minden — Nem? úgy kell érteni, hogy viszi a saját két szemét és egy szőlőszemet a csőrében. Mindketten jót nevetünk, a madár a zsebbe kerül, kezet fogunk és megyünk a dol­Mi szabályozza az élő szerve­zetek ritmikus periódusokban ismétlődő életfolyamatait? Ez a kérdés foglalkoztatja a Ma­gyar Tudományos Akadémia tihanyi Biológiád Intézetének kutatóit. A rendszeresen is­métlődő folyamatok közül a legismertebb az alvás, ébredés s ennek megfelelője a primitív állatoknál a nyugalmi és aktív állapot. Azokat a mechanizmuso­kat, amelyek ezeket az életfolyamatokat szabá­lyozzák, biológiai óráknak nevezik. A szabályozás biokémiája a mai napig ismeretlen, felderí­tésére a kutatók a bonyolult szervezetek egyszerűsített mo­delljeik a kagylóikon folytat­nak kísérleteket. Megállapították, hogy a kagylók záróizmainak műkő­este alig vártam, hogy anyá- mék nyugovóra térjenek. Szidtam őket, küldtem őket. Ártatlan, átlátszó trükkökkel, de erőszakosan tereltem őket a szobába. Apám oda sem fi­gyelt, öreg volt már, még az emlékektől is távol, de anyám rosszalló, mindent értő szeme minden este szikrázott és azt mondta: vigyázz, lányom. Já­nos ilyenkor esténként jót ne­vetett és miközben fogott, té­pett, marcangolt, azt suttogta, hogy nem egy alvó nőt, de egy alvó boszorkányt ébresztett fel bennem. Sohasem sértődtem meg, nem is sértő szándékkal mondta. Nagyon boldogok vol­tunk. Csak egyszer pofozott meg, féltékeny volt a drága. Utána még jobban szeretett, még jobban szerettük egymást. És mindig a konyhában. A szí­vem szakadt meg, amikor el­váltunk. Hetekig, hónapokig nem tudtam másra gondolni a konyha áfrorodott levegőjében, csak őrá, csak miránk, a sze­relmünkre. Istenem, hányszor oltottuk el a villanyt, itt van ez a kopott, agyonsúrolt asz­tal, ez a színehagyott. rozoga szék, első nagy szerelmem ta­núi és itt nyújtózkodik, nyal­dossa önmagát Trücsmilla, a mi macskánk. Hányszor zavar­ta meg szerelmünket, hányszor ijedtünk meg, amikor puhán beugrott az ablakon, hányszor volt szerelmünk boldog, önfe­ledt tanúja. Most itt van nekem ez az aranyszájú, magtalan Szent János. Alig fiatalabb apámnál és mégis, olyan városias, olyan fiatalos ő. össze sem lehet ha­sonlítani, jó öreg, agyc-ndolgo- zott apámmal. Ezen sokat kuncogtam, mintha valami vicces dolog lenne, pedig va­lójában tényleg nevetséges helyzet volt. Amikor egész nap neveltük a jónépet, helye­sebben, amikor én minden házba követtem őt, és csüng­tem beszédes ajkán a háziak­kal együtt, mindig az járt a fejemben, hogy mi az azonos ebben az idős emberben Jáno­sommal. Aztán meg az, hogy mi a különbség köztük. János nagy, erős férfi volt, fiatal, okos. de amolyan vadszamár, darabos, még a szerelemben is. Ez vékony, finom csontú, halk szavú, okos, művelt és egy kissé öreg. Hogy befejeztük a népművelést és esteledett már, megkérdezte, miért is vagyok ilyen hallgatag és szomorú. Magamban már az első talál­Sirályriasztó A Szegedi Állami Gazdaság több, mint 2000 holdas tórend­szerét az őszi lehalászás meg­kezdésével egyidejűleg a sirá­lyok sok ezres tömege szállta meg. Az egyébként hasznos madarak a lecsapolt tavakon kárt tennének a halállomány­ban, ezért karbidágyúkkal riasztják őket. öt-tíz percen­ként szólalnak meg a riasztó berendezések. Még csak né­hány napja „ágyúzzák” a ma­dárcsapatokat s számuk máris fogyatkozik. dése, amely ugyancsak aktív és nyugalmi szakaszra tagozó­dik, a központi idegrendszer szabályozó befolyása alatt áll. Ez úgy valósul meg, hogy az idegsejtekben található szero- toninszint növekedése aktív szakaszt, csökkenése pedig nyugalmi szakaszt kezdemé­nyez. Ha a szerotoninszintézist megbénítják, aktív szakasz nem jön létre, míg a kívülről bevitt szerotondn ismét „fel­élénkíti” a kagylót. * A biológiai óra „ketyegé­se” tehát a szeroton inszint ingadozásának felel meg. Ez a rendkívül fontos aktív anyag az ember idegrendsze­rének bizonyos részeiben is megtalálható, de működése még nem tisztázott. A tihanyi kutatók megállapítása éppen ezért rendkívüli jelentőségű a tudományban. kozásunkkor elneveztem öt Bicegős Kálmánnak, mert bi­cegett is és Kálmán volt a neve. Elmondtam neki az éle­temet, Jánost, mindent egy- szuszra. A konyhát persze ki­hagytam, nem azért, mintha szégyelltem volna, nem is tu- lajdonitottam én akkor annak semmilyen jelentőséget, legfel­jebb annyit, hogy annál szebb konyhája az angol királynő­nek sem lehet Egyszerűen nem tartottam lényegesnek. Bicegős Kálmán őszinteségem­re őszinteséggel válaszolt. El­mondotta, hogy odavan a gyermekért. Sőt, felesége is szeretné, de nem megy. A há­ború, a fasizmus... Nem tudtam eldönteni, hogy sajná­lom-e, vagy nevetek rajta, hi­szen az egész történetet fogdo- sás és rohamozás közben li­hegve adta elő, és bár már hallgatott és lihegett az öreg diófa alatt, még mindig egyre szomorú szavai voltak a fü­lemben. Arra gondoltam, hogy már a második ember tesz magáévá, pedig még 18 éves sem vagyok és még ágyban nem feküdtem férfival. El is szontyolodtam egy kissé, min­denki azt mondja, hogy szép vagyok, csinos, hát akkor miért nem érdemiek én meg egy tisztességes ágyat. Igaz, a konyhánkat beragyogta sze­relmünk és a szőlő földje fi­nom, porhanyós, el lehet vi­selni. De legalább szeretném ezt a bicegőst. Akkor undort éreztem és megint eszembe jutott: vajon én rosszabb va­gyok anyámnál, vajon anyám szüzén került-e apámhoz. De egy szót sem szólhatok, pa­naszra sem nyílhat a szám. Okos ember ez a Kálmán. Nem ő a bűnös, tulajdonkép­pen én voltam kíváncsi. Érde­kelt, vajon az Ilyen öregedő, finom, okos ember milyen sze­relem közben. Semmilyen, de erről ő nem tehet. Meg is akartam szakítani vele a sze­relmet is, meg a könyvek cse­réjét, meg a népnevelést is, de aztán már üldözött. Egyszer még rávett és elmentem vele a lakására. Megnyugtatott Csa­ládját elküldte a moziba. Ami­kor fölmentem, egy kissé meg- tántorodtam a fényes szobák­tól, de aztán visszanyertem önuralmamat és erőrekaptam, mert láttam, hogy az én Kál­mánom nagyon ideges. Hozzá­látott a blúzom gombolásá­hoz, aztán abbahagyta, mert szégyellte, hogy remeg a keze. Szabadkozott, csokoládét et­tünk és beszélgettünk. Pedig itt volt az ágy a falnál. Értet­tem, hogyne értettem volna őt, tán még sajnáltam is. Felvarr­tam blúzomra az egyetlen sza­kadt gombot és illedelmesen elköszöntem tőle. ősz Ferenc (Folytatjuk.) a 43. sz. ÁÉV. 2. sz. Házgyára ÁTKÉPZŐS TAN FOLYAMOT INDÍT a házgyári elemgyártó, a házgyári sablonszerelő, a házgyári kőműves, a házgyári vasbetonszerelő és a házgyári gépszerelő szakmában. A tanfolyam 1970. november 1-én kezdődik és 3 hónapig tart. Részt vehet rajta minden, 18. évét betöltött férfi vagy nő, aki legalább az általános iskola 8 osztályát elvégezte. A tanfolyam idején átlagosan 1700 Ft az alapkereset, üzemi étkezést, a vidékieknek munkásszállást, a tanfolyam elvégzéséről pedig bizonyítványt adunk. A tanfolyam elvégzése után a részvevők teljesítménybérben dolgoznak tovább. A kereseti lehetőség; 2200—3200 Ft. Jelentkezés személyesen a 43. sz. ÁÉV. 2. sz. Házgyárában Budapest IX., Gyáli út 37. MEGKÖZELÍTHETŐ: 51, 13-as villamossal, vagy az 54-es autóbusszal. Robotka Mihály hátárőr alezredes politikai osztályvezető Háromszoros ár —— vadgesztenyeért Gyűjtés az árvízkárosultaknak Egyéniség gunkra. Sz. I. Hogyan „ketyegnek“ a biológiai órák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom