Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
6 1970. OKTÓBER 14., SZERDA A csőrepedés közbeszólt... Diákklub az alagsorban A kenyeret megjelölték Elítélték a kegyetlen anyát Ha egy nedves, ócska, alagsori raktárhelyiségből a diákok saját erejükből klubot hoznak létre, ez rendkívül jó dolog. Talán csökken az utcákon céltalanul lődörgők, s a presszóba járók száma. A fiatalok igy nyugodt helyen, hasznosan tölthetik el szabad idejüket. Nagykátán, a Damjanich Gimnáziumban legalábbis ezt könyvelik el legnagyobb sikerüknek. Pedig az idei tanévben az indulás egyáltalán nem volt könnyű. Erről beszélt Kazinczy Katalin és Czervan Valéria, a két klubvezető. — Pinceklubunkat közös erővel hoztuk létre. A tavalyi negyedikesek ötlete volt, s az ő kezdeményezésükre alakítottuk át a raktárt szép, hangulatos teremmé. De az aktív klubélet csak ezután indul paajd meg. — Miért? — A tanév elején, amikor először lejöttünk, s kinyitottuk a vasajtót, alig akartunk hinni a szemünknek. A plafonon nagy rés tátongott, és a padlón legalább három centiméter magasan állt a víz. A csőrepedés közbeszólt. Először a berendezést — székeket, Enyhén ' Szentendrei Járási Javító, Szolgáltató és Ruházati Ktsz elnökének. ' Kedves Elnök Elvtárs! A napokban meglepő küldeményt vettem át a postástól szerkesztőségi szobámban. Miután kifizettem a személy szerint nekem címzett küldemény átvételi díját — harmincöt forintot és a szokásos borravalót — felnyitottam a Barbonta S. fotóriporter feladójú borítékot. Abban egy nyugtát találtam harmincöt forintról az önök bélyegzőjével a küldött „albumért”. Nylontasakban kettéhajtott szürke lapra két fényképet ragasztottak. Méghozzá a pomázi kertbarát klub kiállításáról, amelyen hivatalosan, mint újságíró vettem részt és amelyről másasztalokat, televíziókat — mentettük ki a vízből. Aztán meg kellett várni, amíg megszáradtak a falak. — Most viszont már nyoma sincs a csőrepedésnek ... — Szerencsére. Azonnal nekiláttunk a helyiség rendbehozatalához. A III/C például a múlt héten újrafestett mindent. — Kik a klubtagok? — Csak azokra számítunk, akik nemcsak beszélnek, hanem tesznek is valamit azért, hogy tartalmas klubéletünk legyen. Szeretnénk azt is, ha nemcsak a tanulmányi eredmény és magatartás alapján jelölnék ki az új klubtagokat az elsősök közük Hiszen számtalan példát tudunk felhozni arról, hogy nem mindig az osztályzatok a legfontosabbak ... — Havonta kétszer komoly előadást hallgatunk majd végig. Emellett minden szombaton összejövünk. Minél több olyan rendezvényt szeretnénk, mint amilyen például az emlékezetes Váci Mihály emlékműsorunk volt. Emellett TIT-előadókat hívunk meg, akik társadalmi és gazdasági életünkkel kapcsolatos kérdészólva... nap tudósításom jelent meg a Pest megyei Hírlapban. Enyhén szólva, különös módszernek tartom, bármenynyire is ügyes fogás, hogy utánvéttel olyan postát küldenek bárkinek, amit nem rendelt meg. Ha számításba veszem, hogy a megnyitón hányán vettek részt s ha azok jelentős részének — akiket azonosítani tudtak — ilyen módon szereztek meglepetést, nem is volt haszontalan dolog ott fotózni. Miután megkérdezésem nélkül 35 forintért kedveskedtek a két, egyébként kitűnő képpel, ezennel visszaküldöm őket. Remélem, mások is követik majd a példámat. Válaszát és pénzemet visz- szavárva üdvözlöm: sekre adnak választ. A cél: olyan légkör alakuljon ki, ahol mindenki jól érzi magát, s valamennyi klubtag megtalálja az érdeklődésének megfelelő témakört. S ha egy tanár lejön közénk, kérjük, hogy arra a kis időre — ha csak pár órára is —, legyen ő is diák ... Harminchatezer állami gondozott van az országban. A pomázi gyermekotthon április 22-én egy 9 éves lányt és egy 12 éves fiút vett fel. Veres Erzsébet és Veres István Cegléden lakott a XI. kerület 245. számú házban. Szüleik élnek ... HIVATALOS FELJEGYZÉS 1970. április 11-én megjelent a gyámhatóságnál Bódi Istvánná, és bejelentette, hogy április 9-én a kora hajnali órákban a vasúti töltésen találta Veres Istvánt és Veres Erzsébetet. Kérdésére a gyerekek elmondták, hogy édesanyjuk és nevelőapjuk elzavarta őket a lakásból, az éjszakát a ház melletti félig leomlott fáskamrában töltötték. Mindketten nyers krumplit rágtak. Bódiné megfürdette, megetette, este lefektette őket. Egész éjjel remegtek, kiabáltak. JEGYZŐKÖNYV A gyermekek anyja 1955-ben kötött házasságot Veres Jánossal. Elválásukig, 1969. január 20-ig, hat gyermek született házasságukból, akik köziül Erzsébetet és Istvánt a bíróság az anyjához helyezte, de ő csak ez év januárjában vette magához őket. Április 15-én, amikor iskolából jövet meglátták anyjukat, a kislány a vonat alá akart feküdni. Az anyja kéri a gyámhatóságot, hogy rendelje el István és Erzsébet állami gondozásba vételét. HATÁROZAT A gyámhatóság Veres István és Veres Erzsébet ceglédi lakosokat állami gondozásba veszi és a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe beutalja. Indoklás: a gyámhatóság megállapította, hogy az anya és élettársa a gyermekeknek nem adott enni, nem járatták őket iskolába, és bántalmazták őket. Április 9-én azzal a szándékkal mentek a sínekhez, hogy vonat alá vetik magukat. VÁDIRAT Terhelt: Veres Jánosné. A bűncselekmény: ifjúság elleni bűntett. Ceglédi Járásbíróság, szeptember 28., nyilvános tárgyalás. — A vádat megértettem, bűnösnek érzem magam. Valóban éheztek a gyerekek, mert amikor élettársam otthon volt, nem adhattam nekik enni, A Pityu nagyon rossz viseletű volt, élettársam azt mondta, azzal bünteti, hogy nem ad neki enni. MEGSZÓLALNAK A TANÜK — A gyerek szerint a kenyér meg volt jelölve, ha vágnak belőle, észre lehessen venni... — Egyszer a sárgarépás veremből jöttek késsel, sárgarépát ettek... — Azt mondták a gyerekeknek, ássatok magatoknak egy gödröt, az lesz a ti lakásotok ... — Eleinte vadak voltak — mondja a nevelőszülő —, ha rászóltam Erzsire, megrémült, sikítva elszaladt. Pista már kezd írni, Erzsi nagyon beteges. Pityu még gyakran kiabál álmában, mindig az anyjáról beszél, hogy milyen rosszul bánt vele. Nagyon vágyik a szeretetre, valósággal csüng rajtam. — Megfürdettem, megetettem őket, enni adtam nékik — mondja Bódi Istvánná. — Két hétig voltak nálam. Bódi Istvánná cigány. VÉGINDÍTVANY — Indítványozom, hogy a járásbíróság mondja ki bűnösnek Veres Jánosné vádlottat ifjúság elleni bűntettben, és ítélje szabadságvesztésre. Enyhítő körülmény javára nem értékelhető, bűnét súlyosbítja, hogy azt két, értelmileg károsult gyermekkel szemben követte el. Az anyát egyévi, szigorított büntetés-végrehajtási helyen eltöltendő szabadságvesztésre ítélték. A vádlott enyhítésért fellebbezett. Szabó Alfréd Kecskebékák A Hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Termelőszövetkezet esztendők óta foglalkozik kecskebékafogással A békákat a téli hónapokban Franciaországba exportálják. Az elmúlt esztendőben 200 mázsa kecskebékát exportáltak Hajdúszoboszlóról, s az idén nagyobb mennyiséget küldenek a megrendelőknek. Komáromi Magda 4P A Pest megyei Epitőanyag- és Szerelőipari Vállalat MEGKEZDTE A FOLYAMI KAVICS ÁRUSÍTÁSÁT VERŐCÉN. Irányár (a rakodás dijával együtt) msenként 45 Ft. Befizethető kedden, csütörtökön és szombaton, Verőcén, az Árpád út 27. szám alatt (a posta mellett). A Ganz Műszer Művek ÁRAMMÉRŐGYÁRA (Gödöllő, Erzsébet park) az alábbi gépeket üzemképes állapotban ELADJA: egy db IM 50 típusú, 80 gramm teljesítményű dugattyús műanyagfröccsgép egy db KSZG 4/500 típusú palástköszörűgép Telefonszám: Gödöllő 11/171 m.á. Ogyintéző: Csepeli Jánosné (falus) Foto: Gárdos mikor apám meghalt, olyan egyedül A maradtam, mint Rooinson a Senki szigetén, anyám idegenben, a nagy- szüieim mar nem eltek, csak az apámnak egy távoli unokaöccse, az jött el hozzám, hogy eladja a lakást és magaval visz, de én megmakacsoltam magam, a lakást nem adom, inkább egyedül éleik benne, hogy miből, azt meg nem tudtam, csak azt, ha veszni hagyom a lakást, kiszolgáltatott leszek teljesen, inkább abbahagyom a tanulást és dolgozni megyek, csak azt intézze el nekem, hogy maradhassak, a többit bizza rám, valami kevéske pénzem maradt az apám után, meg a ruháit is eladhatom, kihúzom valameddig, nincsenek nagy igényeim, addig könyörögtem neki, amíg megsajnált és azt mondta: gondolkozik a dolgon, mit tehetne az érdekemben, de addig is maradjak nyugton, ha nem félek egyedül és ha nincs ellenemre, ide küldi hozzám a lányát, ketten jobban msgieszünk, Klára biztosan kiugrik a bőréből örömében, ha megtudja, hogy nem kell ezután Újpestről bevillamosoznia, itt dolgozik a közelben, egy hivatalban, az egyik szobában jól megférne, én meg a másikban, Klára húszéves és útáija a hajnali kelést, a szobát is biztosan megfizetné, szóval legyek csak egészen nyugodt, az idő mindent elsimít, az én dolgomat is és Klára még aznap este megérkezett, akkor találkoztunk először, mert apa nem tartotta a kapcsolatot az uno- kaöccsével, Klára taxival jött és két jókora bőrönddel, a nyakamba borult és azt mondta: nyugi, testvérke, nagy jót tettél velem, most rajtam a sor, hogy megháláljam és éjfélig együttes erővel átrendeztük a két szobát, közben egymást akartuk túlbeszélni, annyi mondanivalónk volt egymás számára, át is kopogtak a szomszédból, a Kerekesné: micsoda dolog ez, még ki sem hűlt az apám teteme, máris viháncolok, ettől egyszeriben elpárolgott a jókedvem, de Klára nem hagyta annyiban, azt mondta: a halottaknak már igazán mindegy, hogy sírok vagy nevetek és az apám biztosan örülne, amiért jókedvű vagyok és én ne hallgassak soha senkire, mindig csak azt tegyem, ami jólesik, amióta e szerint él, jól érzi magát és most biztosan még jobb lesz, mert az apja mindenért ma- cerálta, az is baj volt, ha este tíz után ment haza, ő már felnőtt, dolgozó nő, neki ne mondja meg senki, mi helyes és mi nem, tudja azt magától is és én nagyon boldog voltam, hogy a háromévi temetői hangulat után, ami anya távozását követte, egy ilyen életvidám barátnőre tettem szert, Klára mellett esténként mindent elfeledtem, ami volt, csak az létezett, ami van és az csodálatos volt, Klára nemcsak a testvérem, hanem az anyám és a barátnőm lett, igy éreztem akkor, talán azért, mert apám miatt nem jártam társaságba és Klára mindennap hozott valami új színt az életembe, hol egy szál virágot, hol egy olyan étel receptjét, ami addig soha nem ettem, máskor meg két szem konyakosmeggyet és nekem minden vele töltött nap ünnep volt a három sívár, szomorú esztendő után, Klárának mindig volt valami ötlete, hogy engem felvidítson, olyan lelkes volt, mint egy induló és hetenként átrendeztük a lakást, mert szerinte a változatosság a legjobb ellenszere az unalomnak és mindig felfedeztünk valamit: egy régi fényképalbumot, amit azelőtt soha nem láttam, megsárgult újságokat apám irodalmi dolgozataival, egy kötegnyi verset, amelyekről hiányzott a szerző neve, én mégis tudtam, csak az apám írhatta azokat és megértettem, miért akart költőt vagy legalább irodalomtanárt faragni belőlem, nekem kellett volna kiteljesíteni az álmait, vagy egy színevesztett lepkegyűjte- ményt, amit gyerekkorában fogott az alig olvasható név és évszám tanúsága szerint és előkerült egy fakó szalaggal átkötött levél- köteg is, talán a kettőjük szerelmi levelezése, de nem mertem kibontani, hogy beleolvassak a levelekbe, ahhoz még nem éreztem eléggé felnőttnek magam a tizenhat évemmel és Klára is boztosan ellenezte volna, bár soha nem szólt bele, mit őrizzünk meg és mit dobjunk a szemétbe és én ragaszkodtam apám minden kacatjához, szóval így teltek a napjaink, a konyhába csak akkor engedett ki, ha_ már elkészültem a leckémmel és vacsora után mindig felmondatta velem a másnapi feladatokat, s hogy ne érezzem terhesnek a számonkérést, a végén mindig azt mondta: megint okosodott valamivel, amikor ő gimnáziumba járt, nem sok kedve volt a tanuláshoz, most már bánja, mert nem lett belőle más, csak egy irodakukac, havi ezer- háromszázért, az pedig nem sok, ha öltözködni is akarna belőle, még jó, hogy az apja nem vette el a keresetét, ezért én csak tanuljak, mert egyedül magamra számíthatok, a tanulásban akkor sem lesz elnéző velem, ha megharagszom is, erre a saját kára tanította meg, én meg csak nevettem a fenyegetésén, mivel a dolgomat mindig időben és Mint Robinson a Senki-szigetén becsülettel elvégeztem, apám hozzászoktatott, aztán egy nap mégis akkora fát vittem haza, hogy a szára kilógott az ellenőrzőmből, az okát ne firtassuk, Klárának sem mondtam el, ettől aztán úgy bepörgött, hogy lekevert két egyforma frászt, szerettem volna a képébe mászni: felettem így ne gyámkodjon senki, zokon vettem tőle az effajta nevelési kísérletet, aminek következtében megromlott a barátságunk, napokig nem beszéltünk, elcsavarogtam, aztán meg Klára tűnt el vacsora után és én már aludtam, amikor hazajött, nem tudom már, meddig tartott ez a haragszom rád, csak azt, hogy én untam meg előbb, de akkor már késő volt. Klára fülig beleesett valami öreg pacákba és egyre kevesebbet törődött velem és az egyik éjszaka különös zajokra ébredtem, először azt hittem, Klára rosszat álmodik, de amikor rányitottam az ajtót, majd eldobtam magam megdöbbenésemben, mert Klára nem volt egyedül, minderről azonban csak akkor szerzett tudomást, hogy láttam, amikor később megint meg akart gyapálni valamiért, erre a szemébe vágtam mindent, mire elrohant és csak másnap este jött haza azzal: elköltözik tőlem, és ha nem árulom el az apjának, hajlandó továbbra is kifizetni a lakbéremet, amíg megesküsznek és oda is adta mindjárt a hallgatásom első havi bérét, aztán néhány cuccát összecsomagolta, felírta a címét és a telefonszámát és nem jelentkezett ki a lakásból, én meg ott maradtam egyedül, ami. néhány napig irtó izgi volt, aztán meg haláli unalmas. bámultam esténként a mennyezetet, s ahogy fogyott a pénzem, csak reggel meg este kajáltam, aztán már naponta egyszer, az volt a mázlim, hogy az anyám, ha megkésve is, teljesítette anyai kötelességét és a könnyfakasztó levél mellé havi huszonöt dollár apanázst ígért és az első csekket nyomban mellékelte, amivel másnap suli helyett a bankba rohantam, mert márcsak egy tízesem volt és az is apróban, először be akartam ülni egy vendéglőbe, hogy kedvemre telefalom magam a hosszú koplalás után, de a bank mellett egy maszek kirakatában felfedeztem egy isteni Lee-farmert, rég buktam már rá. ordított róla a minőség, csudára feldobna a srácok előtt, a tulaj négyszázra tartotta, izzadt kis muiki volt, légypapírmosollyal és állandóan törülgette a kopasz fejét, végül három csikóban kiegyeztünk, én meg rohantam haza átöltözni, a lakás előtt azonban ott toporgott Klára apja és alighogy belépett mögöttem, se szó, se beszéd, lekevert két fülest, csak aztán tért a tárgyra: miért nem szóltam, hogy a lánya elköltözött tőlem, ha ő felelősséget vállalt értem a gyámügyi előadónál, kötelességem lett volna figyelmeztetni, hogy a lánya összeállt egy férfival, aki nem elég, hogy gyereket csinált neki, valami piszkos ügybe is belekeveredett, sikkasztás és vidéke, most a sorsára várva a Markóban csücsül, igy még arra sem kényszerítheti, hogy feleségül vegye a lányát és lehordott mindennek, biztosan én sem vagyok különb, másként szóltam volna, ő csak jót akart a lányának, amikor ide engedte hozzám, meg nekem is, különben intézetbe vittek volna es ez a hála, neki mindenki így fizet vissza a jóságáért, a fia is, amikor Kitanulta a szakmát és végre pénzt hozott volna a házhoz, megnősült, ez a munkásember sorsa, tisztességesen felneveli a kölykeit, öt pár cipőt vesz nekik, amíg magának egyet: hát mondd meg, de őszintén, lányom, nem kötnivaló bolond, aki a családjának él és közben belerokkan a gürcölésbe, én még soha nem láttam férfiembert sírni, az apám búskomor lett, de köny- nyet soha nem ejtett az anyám után, amikor megszökött, a legszívesebben oda tartottam volna az arcomat, üssön pofon újra, de megsimogatta a hajam és bocsánatot kért, a pofonokat a lányának szánta, akit az életben még soha nem bántott, de most már nem üthet meg egy várandós anyát, felejtsem el, ha tudom és legyek sokkal boldogabb, mint a lánya, aki bánja, ami történt, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett, vigyázzak nagyon magamra, mert amit az ember egyszer elront, azt nagyon nehéz helyrehozni, legfőképpen az eljátszott becsületet és apaian megcsókolta két oldalt az arcom, ahol ott égett még a keze nyoma, azzal elment, anélkül, hogy megmondta volna, mitévő legyek, ennek pedig már két hete és én csak tengek- lengek a világban, sehol sem találom a helyem, csak élek magamnak, emberek között és mégis úgy, mint Robinson a Senki szigetén. Prukner Pál