Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
“Vfiríop 1970. OKTOBER 14., SZERDA OKTOBER 24—NOVEMBER 3 Szovjet zene A szovjet kultúra napjainak zenei programja világhírű szovjet előadóművészek és együttesek közreműködését Ígéri október 24 és november 3 között. Ünnepi hangversennyel nyitják meg a tíznapos művészeti eseménysorozatot a Magyar Állami Operaházban október 24-én, amelyen közreműködik a nálunk Szvjesnyikov-kórus- ként ismert Szovjetunió Állami Akadémiai Vegyeskara is, valamint a 80 tagú Belorusz Állami Táncegyüttes. Előbbi vidéki hangversenykörútja során október 26-án fellépnek a kecskeméti Katona József Színházban, 27-én a szolnoki Szigligeti Színházban, november 2-án pedig a zalaegerszegi művelődési otthonban. A Belorusz Állami Táncegyüttes bemutatja műsorát október 26-án az egri Gárdonyi Géza Színházban, 27-én a salgótarjáni József Attila művelődési házban, 29-én a debreceni Bartók-teremben, 30-án a miskolci Rónai Sándor művelődési házban, 31-én pedig az ózdi művelődési házban. Lázárij Berman zongoraestjét Sopronban rendezik október 26-án, a szólóesten szerepel a világhírű művész október 29-én Szegeden is. Győrött október 25-én rendeznék ünnepi hangversenyt. A győri hangversenyprogrrmot október 27-én Sopronban is megismétlik. Október 31-én Pécsett lesz Gidon Krémer hegedűművész szólóestje. Az ünnepi eseménysorozat záró rendezvényét november 3-án tartják a Zeneakadémián. Magyar elbeszélések csuvas nyelven VENGRI KALAVESZEM Érdekes könyv érkezett a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosából, Cscbokszáriból az ottani pedagógiai főiskola ajándékaként az egri Ho Si Minh tanárképző főiskolára. A Csuvas Állami Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a „Vengri Kalaveszem" (Magyar elbeszélések) című kötet, amely Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Tömörkény István, Móra Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Illés Béla, Veres Péter, Baráth Lajos, Déri Tibor, Szakonyi Károly írásait tartalmazza. Az elbeszéléseket 11 szovjet író fordította csuvas nyelvre. Hogyan halt meg Rózsa Sándor? Klasszikus és romantikus krimi a betyártörténeteké és úgy látszik, sohasem vész ki. Lám csak hasábjainkon is felfeltűnik időnként valami betyárlegenda. Például Rózsa Sándorról, aki Jókai Mór, meg Móricz Zsigmond révén a szépirodalomba is bevonult. A néphit szerint a szegényeit barátja volt, amit rabolt, abból azoknak sokat juttatott, akiktől még nagyobb betyárok büntetlenül elvehettek mindent. Meg ugyebár a magyar szabadságért is harcolt. (Ázt, hogy szabadcsapatát zsivány- kodások miatt fel kellett oszlatni, szívesen elfelejtjük.) Hogyan halt meg Rózsa Sándor? Csak legendaromboló lehet a válasz erre a kérdésre. Mert noha számos rablógyilkosság terhelte, sem nyíltan, sem titokban nem végezték lei. Már miért is kellett volna titokban életét venni, hiszen bűneiért minden további nélkül halálra ítélhette volna a törvényszék. Mi volt az oka annak, hogy a legsúlyosabb büntetést mellőzték vele szemben? Enyhítő 8. Kóka Ferenc Kóka Ferenc 1934. december !8-án született Budapesten. A képzőművészeti gimnáziumban érettségizett, Viski Balás László növendékeként. 1954-től 1960-ig a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Bernáth Aurél irányításával. 1963-tól 1965-ig Derkovits-ösz- töndíjas. Művei Varsóban, Bukarestben, Belgrádban, Moszkvában, Párizsban, Sao Pauló- ban szerepeltek, jövőre Dortmund ban. Sörrel kínáL Megvárja, míg Beülök. Csalc aztán ül le. Könyveket hoz. Előzékenyen magyaráz. Tölt a poharakba. A kutyát, Bencét (hosszú, göndör szőrű komondor) kizárja. Az «lejéről kezdi: — A gyári légkört szerettem, rengeteget jártam a hajógyárba, kedvenc témám volt a gyár. Később meguntam. Nem találtam benne örömet Ügy éreztem, fölrobbantom magam, ha nem kezdek mást csinálni. Katalógusokat mutat, reprodukciókkal: — Nem szeretem a reprókat ... Olyan így nézni egy festményt, mint üvegen keresztül lekvárt nyalni. Türelmesen vár. Megvárja, hogy amit mondott, leírjam. Nyilatkozik. — A festmények sajátja a szín, az öröm..., talán úgy is lehetne mondani, az örömforrás hordozója. Ezt egy reprodukció nem tudja visszaadni nekem. — A szín a legfontosabb? — Régebben a színeket korlátok közé rángatták. Árnyékok, „realizmus”. Mi tónus nélkül festünk. A festészetet a színek uralják. — Egy csendéletbe milyen tárgyakat festene? — Nem festek tárgyakat — Régebben? — Keveset. — És most? — Két-három foltból indulok. Alakzatokat szuggerálnak belém. Nem tudom, a foltokból mi lesz, a sajátos énemnek a kivetítődése..., bennem alakul, önkéntelenül, spontán formálódik. Felviszem a festéket a vászonra, s utána a felesleget selyempapírral „szippantom” le. Időnként jó lenne egy csendéletet, portrét festeni, de már nem tudok, nincsenek meg hozzá a kifejezőeszközeim. Budapesten, a Visegrádi utcában lakott Kóka Ferenc a feleségével. Kis szobában. Festeni alig-alig lehetett. Nem volt meg hozzá a távolság. — Első önálló kiállításomra villamoscsörömpölés mellett készültem. Nehéz volt. A tárlat 1969. május 16-án Párizsban egymást érik a képszalonok. Kevés izgalmas dolgot láttam, viszont rengeteg kacatot. A fiatalok biennálé- ján kiállítottak egy összetört, ócska, horpadt tűzhelyet, amit ha utcán lát, eszébe sem jutna, hogy alkotás. Volt ott egy agyonégett fadarab, amibe a tárlatlátogatők időnként belerúgtak, fogalmuk sem volt, hogy „műérték”.,. — Picasso is csinált rongyokból embert... — Az a rongyember elárult valamit az alkotójáról. — És ha én egy tűzhelyet verek szét műalkotássá? — Az anyaggal való küzdenyílt meg a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Röviddel utána hat képét mutatták be egy párizsi magyar kiállításon. — Tud franciául? — kérdezi a felesége, miközben elém rakja a francia lapokban megjelent kritikákat. — Sajnos, r.em. — Kár. Tudja, itthon csúnyán „lehúzták” a férjemet a kritikusok. Párizsban sikere volt. — Egy ottani újságíró — veszi át a szót Kóka Ferenc — eltalálta a lényeget. Az újságban ez áll: a színek költője. — Párizsban voltak? — Igen, de nem a kiállítás ideje alatt... Élmény volt.., lemben erjed, alakul, változik egy festőnek a szellemisége. Egy sparherd szétverése közben én csak izzadok ... Budapestre kocsival visz. Beinvitál a barátjához. „Pofátlanság”, mondom. „Hát már maga is ...”, válaszolja, Bemutatkozom. Leülünk, Beszélgetünk. — Most kaptam nemrégen ezt a lemezet — mondja a házigazda felém fordulva, miközben ,a tűt a barázdákra helyezi. Woodstock. Ütem. Ütem. A monstre hippigyűlésről készített nagylemez. Tamás Ervin Foto: Urban Tamás körülménynek számító töredelmes beismerésen kívül gróf Ráday Gedeon ígérete. Rádayt az Alföldön kormánybiztossá nevezték ki és teljhatalommal ruházták fel, hogy a múlt század hetvenes éveiben a közbiztonságot még mindig veszélyeztető betyárvilágnak véget vessen. Feladatát elvégezte. Eréllyel, csellel, minden eszközzel. / Sikerült kézrekerítenie a rettegett zsiványvezért, Rózsa Sándort is, akit aztán vallomásra bírt. Mégpedig úgy, hogy együtt pipázgattak a szegedi várban és eközben jó szóval kivette belőle cselekedetei történetét, társai nevét, búvóhelyét. Megígérte azonban a betyárnak, hogy megkíméli életét és ezt a szavát be is tartotta. így került aztán életfogytiglani rabságra a szatmári tömlőébe (Ilaván sohase járt, se szabadlábon, se megbilincselve) és ott is hunyt el békességben 69 esztendős korában. Haláláról nemcsak az egykori sajtó számolt be, de könyvekben is megemlítik néhol. Igaz viszont, a sorsa jobbra fordulását váró nép mindig költött legendákat olyanokról, akiknek segítségét remélte. Olykor gonosztevőkről, sokszor igaz emberekről. E század harmincas éveiben például Kárpátalján a ruténok sátoros ünnepen az asztalfőn üresen hagyott helyre még terítettek a fejedelemnek. Sehogyse nyugodtak bele, hogy II. Rákóczi Ferenc már régen nem él. Visszavárták, hogy megint elküldi zászlait és fegyverbe szólítja a szegénységet. Hát ez a legenda szebb, mint a Rózsa Sándor titkos kivégeztetéséről szóló. Az igazság azonban mindig a legszebb — legenda. Sz. E. Hobby — hetvenegy éve A HAVI FOLYÓIRAT KÉPES LEVEIEZO-LAP GYŰJTÖK SZÁMÁRA. NeofsISRlb minta M *m)ú. Szerkeszti: Ktfkatf Jéllsf. Wtwtwi ára az »9». évr« 1 M.J .Székesfehérvár, 1899. L síé«. 1 pyvlq’JiHllm.ill Mr Elén síéin 5000 példányban nyomatott! "Ml KlflíD'Ki.Vd vtJf Nlvedsbésplé Olvasóinkhoz Midőn n „Képes Levelező lap“ ewn el«! számét Llhomájijnlr, «Okségpsiiek tartjuk beszámolni, hogy mi indított bennünket lapunk kiadására* Első sorban is tudva azt, hogy hazánkban ezen valébun szép• gyűjtési sportnak máris rendkívül sok kővetője van, dé mindeddig hiányát érezte a gyűjtő egy olyan szakíolyáitfrtnak, mely módot nynjfhatott volna a gyűjtőket egymáshoz közelebb hozni, s ez által a gyűjtést elősegíteni, ae újdonságokkal megismertetni, s ezen tanulságos és maradandó becsű sportot minél szélesebb körben meghonosítani. — Másodsorban tudva azt, hogy* a magyarnak nem természete az egyleti alapítás (Vereinsmeyerei), más eszközükkel kell pótolni és elősegíteni ezen ügyet, mely a nyugati államokban már oly magas fokon áll. — Programmunk gyűjtőinknek minden. tekintetben tanácsosa! szolgálni az újdonságokat nemcsak feísorehii, r»>. •nAjhliólxi <* «<!*' • A „Százéves a képes levelezőlap’’ kiállítás alkalmából a Képzőművészeti Alap _Ismét kiadta a „Képes Levelező-Lap” c. folyóirat első számát, amely 1899. március 1-én jelent meg. Olvasóihoz ezzel a felhívással és szívélyes „távüdvözlettel” fordult a szerkesztőség és kiadóhivatal. — Midőn ezen első számot kibocsátjuk, szükségesnek tartjuk beszámolni, hogy mi indított bennünket lapunk kiadására. Elsősorban is tudva azt, hogy hazánkban ezen valóban szép gyűjtési sportnak máris rendkívül sok követője van, de mindeddig hiányát érezte a gyűjtő egy olyan szakfolyóiratnak, amely módot nyújthatott volna a gyűjtőket egymáshoz közelebb hozni s ez által a gyűjtést elősegíteni, az újdonságokkal megismertetni, s ezen tanulságos és maradandó becsű sportot minél szélesebb körben meghonosítani. — Másodsorban tudva azt, hogy a magyarnak nem természete az egyleti alapítás, más eszközökkel kell pótolni és elősegíteni az ügyet, amely a nyugati államokban már olyan magas fokon áll. Ezután a szerkesztő felhívja a figyelmet a meginduló különböző rovataikra, amelyekkel a gyűjtőknek majd pártállásra és minden másra való tekintet nélkül segítségükre fog állni és kéri a közérdekű hozzászólásokat cikkeikhez. Kéri, figyelmeztessék őket a lap hiányosságaira, végül felhívja a figyelmet az előfizetésgyűjtésre, amit Székesfehérvárról szóló látképes levelezőlapokkal honorálnak. Érdekes a lap tartalma is. Megtudjuk belőle, hogy versenydíjakat tűztek ki levelezőlapon alkalmazható versekre, vagy hogy az egyik berlini színházban látképes levelezőlapokat dobáltak a közönség soraiba. Egy magyar cég zenés levelezőlapokat adott ki, a japánok pedig színes fametszet lapokat, míg a németek a monumentalitásra törekedtek. Kiadták a sztereoszkóp lapokat, amelyek finom fémnyomatú kivitelűek — írja róluk az ismertető. Münchenben abban az évben már kiállítást rendeztek a levelezőlap-gyűjtőknek. Végül még egy hír: művészi levelezőlapokból legújabban gyönyörű újdonságokat láttunk, többek között egy sorozat 12 szecesszionista kártyát disztingvált színnyomatú és aranyozott kivitelben, sikkes női alakokkal: ezen remek gyűjtemény ára 60 kr. — Tehát már akkor is... A régesrégi újságot a Műcsarnokban október 18-ig megtekinthető kiállításon lehet átlapozni. Ütmutatót ad egy szép hobby első éveiről. k. hl SIKERES DZSESSZRANDEVÚ CEGLEDEN Suttogva és kiabálva „Tizenéves“ zongoraművészek Lezajlott hát Cegléden, a Kossuth Étteremben az IX. dzsesszrandevú. A Róna Vendéglátó Vállalat — amely már hosszú ideje ápolja ezt a hazánkban kissé mostohán kezelt zenei ágat — ismét bizonyított. És ezt a mostani találkozót még ünnepélyesebbé tette az, hogy a televízió és a rádió is felvette a programot. Kiemelkedő volt a hazai dzsessz koronázatlan királyának, Pegé Aladárnak a műsora. Olyan improvizatív elemeket produkált, amilyeneket a hazai színpadon csak ritkán hallhatunk. Kitűnő volt a Stúdió 11 is, Zsoldos Imre és Dobsa Sándor vezetésével, de nagy közönség- sikert aratott Miklósi Péter is. A műsorvezető Ambrus Kyri rendkívül kedves házigazdának bizonyult. Tehát jól szórakoztak a vendégek, s a végig forró hangulat nemcsak a Ju- piter-lámpák érdeme... Most pedig lássunk egy hanglemezújdonságot. Az MHV a napokban jelentette meg a boltokban Kovács Kati nagylemezét, amelynek címe: Suttogva és kiabálva. Jó néhány új számát is hallhatjuk a kitűnő énekesnőnek, s néhány slágerízű dalt is felfedezhetünk. Ilyen például Deák— Fülöp szerzeménye: Kormos a tető, valamint Koncz Tibor—S. Nagy István dala: Volt egy régi nyár. És persze Kovács Kati nem marad hűtlen az egykori nagy sikerű száméhoz: hallhatjuk a lemezen a Régi ház körül című Aldobolyi— Szenes-szerzeményt is. A komolyzene kedvelőinek az Országos Filharmónia „Tél 1970—71” címen adja közre bérletsorozatát. Beethoven születésének 200., valamint Bartók halálának 25. évfordulóján a két zeneszerző legnagyszerűbb alkotásai adják a műsor gerincét. A bérletsorozaton belül a budapesti zenei hetek műsoraiban Bartók valamennyi jelentős zenekari műve megszólal. A három zongoraverseny előadói: Fischer Annie, Anda Géza és Kocsis Zoltán. A „Magyar Kamarazene” sorozatban három estén 17 mű közül 8 bemutató előadásban hangzik el. A „Mesterbérlet” előadásai között kiváló hazai és külföldi művészek — Kovács Dénes, Starker János, valamint Elisabeth Schwarczkopf — estjei mellett a magyar vonósnégyes kamaraestjét találjuk. Az űj hangversenyévad első „Zongora- bérlet”-e a fiataloké. A tavaly feltűnt „tizenévesek” (Ránki, kocsis, Falvai) mellett Kiss Gyula, Szegedi Anikó, Szabó Csilla, valamint egy vendég- művész, André Watts lép fel. A Zeneműkiadó egy rendkívül érdekes kiadványt hozott forgalomba: Rajeczky Benjamin középkori magyar melo- dáriumát. Ami slágerlistánkat illeti: továbbra is özönlenek a szavazatok a „Tessék választani” számaira. így az elmúlt hetihez képest nincs sok változás Az Omega együttes száma, azonban még tartja vezető helyét ... E heti nyerteseink: Csekk Lászlóné (Százhalombatta, Lakótelep 7. ép. II/2.), Kiss András (Kösd, Temető u. 27.), Ágoston Hunor (Szigethalom, Szabadkai u. 59.). Slágerlistánk: Müvészlemezek: 1. (3) Liszt; Le Preludes. 2. (1) Beethoven: Für Elise. 3. (2) Bartók: Csodálatos Mandarin. 4. (5) Liszt: II. magyar rapszódia. 5. (4) Liszt—Paganini: La Campanella. Tánclemezek: 1. (1) Olyan szépen mosolygott (Omega). 2. (3) János bácsi pipája (Zalatnay S.). 3. (2) Rézmozsarat vegyenek (Harsány! G.). 4. (5) vándorcirkuszos szeretnék lenni (Karda B.). 5. (8) Kósza szél (Szécsi P.). 6. (4) A kutya (Atlasz). 7. (6) Vészkijárat (Omega). 8. (7) Tamburmajor (Expressz). 9. (10) Töröld le a könnyeidet (Atlasz). 10. (9) Ki volt az az ember (Kék Csillag). sunyó — falus — tamás Vágja ki kedvenc lemezem szelvényünket, írja rá a hét komoly- és könnyűzenei számát, ragassza levelezőlapra, vagy tegye borítékba és küldje el szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hírlap, Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6.). Ne feledje el felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között minden héten kisorsolunk három lemezt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát.
