Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
riai stecrEi K^Círlap 1970. OKTÓBER 13., KEDD ARGE-kongresszus A Zár- és Lakatgyárosok Európai Szövetsége (ARGE) — melynek a szocialista országok közül egyedül hazánk a tagja — keddtől péntekig a fővárosban, a Budapest Szállóban tartja XVIII. kongresszusát. A szakemberek a zárakkal, a lakatokkal, az ablakcsukó és ajtózáró szerkezetekkel, Valamint az épületvasalásokkal kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. Hiánycikk — Uram, ezzel a főnyomócsővel akár ezer évig is el- fűthet. (Zsoldos rajza) Állategészségügyünk és a negyedik ötéves terv Voltak időszakok évszázadunkban, amikor a magyar állatorvosi kar, s maga az állatorvos-tudomány világhírnek örvendett. Fordítottak magyar állatorvosi tankönyvet még japán nyelvre is. Állatorvosaink elismerésre méltó, derekas munkát végeztek a felszabadulás óta is. Ezt bizonyítja például, hogy a legutóbbi időszakban az összes állat-megbetegedések között mindössze 17 százalékot tett ki a fertőző betegségek aránya. A korábban országos gondokat Okozó vészeket visz- szaszorították, némelyiket teljesen kiküszöbölték. Világhírről ma mégsem beszélhetünk. A fejlett országok állategészségügyének színvonala felülmúlja a miénket. A múltból megélni tehát nem lehet, arra támaszkodni azonban lehetséges és érdemes. A kisüzemi állattartás változatlanul fontos, mellette azonban kialakult a nagyTanulók a Városligetben Látogatószépítés A szakmunkástanulók október 20-án a városligeti Petőfi csarnokban nyíló nagyszabású jubileumi kiállításán 1100 négyzetméternyi területet kaptak a kisipari szövetkezetek fiataljai. Majdnem 800 különféle mestermunkával, makettel, modellel jelentkeznek. A ruházati szakma tanulói magukvarrta ruhákból rendeznek divatbemutatót. A férfi- és női és gyermekfodrász-tanulók kívánságra megszépítik a látogatókat alkalmi fodrászsza- lonjulkban. Az Órások Ktsz tanműhelyének fiataljai pedig helyszíni órajavítást vállalnak. Filmvetítéssel, pályaválasztási tanácsadással, alkalmassági vizsgálatokkal egybekötve szakmai napokat rendeznek, a vasipari, a közlekedési és hírközlő, valamint a könnyűipari szakmák. Október 24-én az OKISZ és a SZÖVOSZ, valamint a MÉM önálló szövetkezeti napot rendez. „Zajtalanító” szőnyeg Évente csaknem félmillió négyzetméter padlószigetelőt gyárt az az új berendezés, amelyet a napokban állítottak munkába a fűzfői Nitroké- miánál, pollstirolból rugalmas szőnyeget készítenek, amely a padlóburkolat alá helyezve felfogja a léptek zaját. Zselé a szemgoi/ón Néhány évvel ezelőtt súlyos szemműtéten esett át Romhányi László, a szolnoki járműjavító üzem tisztviselője: mindkét szeméről szürkehályogot operáltak le. A műtét sikerült, de látása annyit romlott, hogy tizennégy dioptriás szemüveg viselésére kényszerült. A műtét után nem sokkal az Ország-Világ című hetilapból értesült, hogy egy csehszlovák szemészorvos és mérnök társa olyan rugalmas zselészerű optikai anyagot talált fel, amely közvetlenül a szemgolyóra helyezve, kitűnően helyettesíti a szemüveget és tökéletes látást biztosít. Romhányi László Prágába utazott és alapos orvosi és optikai vizsgálat után megvásárolta a „pótszemüveget”. Az úgynevezett géllencsét három éve hordja és azóta nincs szüksége a szemüvegre. A szemgolyóra helyezett rugalmas, zselészerű anyag szabad szemmel szinte alig látható. Segítségével Romhányi az újságok legapróbb betűit is tökéletesen olvassa. üzemi állattenyésztés. Fajtól függően, százas, ezres, tízezres, hovatovább százezres csoportokban tartják az állatokat és az ilyen nagy létszámú csoportok kialakítása érdekében a legtávolabbi helyekről szállítják a tenyész- anyagot. Mindez az állat- egészségügyet hallatlanul sebezhetővé teszi. Tovább fokozza a veszélyt a nagyarányú takarmányimport és a turista- forgalom — egyébként örvendetes — növekedése. A közelmúltban is tapasztaltuk, hogy olyan fertőző betegségek támadhatnak fel hatalmas erővel, amelyeket mi már régen megszűntnek tekinthettünk. A másik oldal pedig, hogy a negyedik ötéves terv a hazai húsellátás megnyugtató rendezését, a húsexport fokozását fő feladattá tette. Az állatorvos munkája tehát nemcsak az állatvédelem, hanem az embervédelem és az exportigények kielégítése is. Nem fordulhat elő, hogy állatbetegségek embert veszélyeztessenek, s az exportszállítmányoknak is maradéktalanul meg kell felelniök az egyre szigorúbb külföldi állategészségügyi előírásoknak. Nyilvánvaló, hogy e nagy kettős feladatot csak akkor lehet sikerrel megoldani, ha az orvosi tevékenység már az egészséges állatnál elkezdődik. Ez merőben más feladat, mint a régi volt, érthetően más szervezeti kereteket is követel. Ez a szervezet — nagy anyagi áldozattal és kemény harcok árán — mostanáig lényegében kialakult. Három fokozatból áll. A legfelső az országos irányítás, minisztériumi főosztállyal, erős egyetemmel, kutatóintézettel, európai hírű gyógyszergyárral stb. A második a hatósági állategészségügyi szogálat megyei állomásokkal, járási tisztségviselőkkel, falusi állatorvosokkal, akik felkérésre a nagyüzemekben a gyógyító munkát is ellátják. Ez azonban egyre kevésbé lesz feladatuk. A harmadik fokozat ugyanis az üzemi állatorvosok hálózata. Azoké a diplomás szakembereké, akik ugyanúgy a termelőszövetkezet vagy az állami gazdaság dogozói, mint a főállattenyésztők. Az „üzemiek” létszáma mostanáig már megközelítette a teljes állatorvosi kar egyharmadát. Sokan azt hiszik, hogy a mai viszonyok közepette az üzemi állatorvos és az üzemi főállattenyésztő munkaköre összeolvad, azonosul. Ez tévedés, s hiba, ha bekövetkezik. Amennyiben a főállattenyésztő a védőoltásokkal foglalMajd, ha nagy leszek Elgondolkoztam azon, hogy életem folyamán min gondolkoztam a legtöbbet? Emlékszem, amikor bölcsődébe jártam, azon gondolkoztam leginkább, hogyan bújhatnék ki a rácson, az ágy és a járóka rácsán. Sehogyse ment. Csak a kezemet tudtam kinyújtani, a fejem meg egyszer beszorult. Arra gondoltam, majd ha nagy leszek. Amikor óvodába kerültem, már ki tudtam volna bújni a rácson, illetve átmásztam volna, de nem volt rács. Nem volt más hátra, mint az udvar kerítése. Azon gondolkoztam, hogyan is másszak ezen át. Nem ment. Létrát is támasztottam a kerítéshez, felmentem a tetejéig, de megszédültem és gyorsan visszaereszkedtem. Gondoltam, majd ha nagy leszek. Alsós koromban már észre se vettem a kerítéseket. A házfalak érdekeltek, elképzeltem, hogy felmászom a házfalakon éjjel titokban és osztálytársaimhoz belopódzok az ablakon át és akiket utálok, azolsat megverem, akiket szeretek, azokat megsimogatom. Egyszer kipróbáltam a legtagoltabb házfalat — csak a földszintig kellett volna eljutnom — és utána gipszbe tették a lábam ... Majd, ha nagy leszek. Hetedikes lehettem, s eszembe se jutottak többé a házfalak. Menekültem a falak közül a hegyekbe. Feljutottam egy-egy csúcsra, lentről mindig úgy láttam, ha a csúcson leszek, akkor elérem a felhőket és megtudom, mi van a felhők felett. Ez sose sikerült. A legmagasabb csúcsról is úgy tűnt, hogy a felhők továbbra is ugyanolyan magasan vannak. Olvastam, hogy léteznek csúcsok, amelyek a felhőkbe nyúlnak. Ilyeneket nem láttam. Arra gondoltam, majd ha nagy leszek. A középiskolában fütyültem a hegyekre. Elhatároztam, hogy űrhajós leszek és felmegyek a Holdra. Kibernetikát tanultam, meg matematikát magoltam, tornásztam, futottam, úsztam, súlyzóztam. Azon gondolkoztam, hogyan gyakorolhatnám a súlytalanság állapotát. Légüres teret nem tudtam előállítani. Tanácsot kértem a fizika tanártól: hogyan lehetne. A többiek röhögtek, a tanár azt hitte, hogy viccelek és komolyan beírt az ellenőrzőmbe. No jó, majd ha nagy leszek. Az egyetemen hátat fordítottam az űrnek és a Holdnak. Dolgozatot írtam arról, hogy itt a Földön is vannak légüres terek, körülöttem ismeretlen, felhőkbe nyúló csúcsok, amelyeket fel kellene fedezni, falak az emberek között, amelyeket le kellene dönteni, kis kerítések amelyeken csak nevetni lehet és járókák, ahol nem lehet járni... Egyest kaptam a dolgozatomra ... Majdf ha nagy — illetve ha igazi felnőtt leszek. Családapa vagyok. Élnem kell — a feleségemnek is, a gyermekeimnek is. Nem érek rá. Majd, ha... Berkovits György kozik, vagy az állatorvos te- nyészanyag után futkos, akkor ennek vagy a tenyésztés, vagy az állategészségügy látja kárát. Ismételjük tehát, a szervezeti keretek adottak. S tovább gyarapodnak. Három éven belül minden megyében fölállítják a központi laboratóriumot, amelyben már specialisták dolgoznak. A laboráns, vagy élelmiszer-higiénikus állatorvos gyógyító gyakorlatot nem folytat majd, de olyan vizsgálatokat végez, amelyek nélkül a többiek nem boldogulnának. A hatósági állatorvosi szolgálatot technikailag kiválóan felkészítik. Jelentős tartalékokat halmoznak fel egy esetleges újabb járványbetörés elhárítására. Erőteljes munkát kell folytam a szarvasmarha-állomány tbc-mentesítésére, a fejőgép terjedésével párhuzamos tőgybetegségek csökkentésére, megelőzésére, vagy például a nagyüzemi baromfi telepeket veszélyeztető tífusz legyűrésére. Mindennek helyi operatív tennivalóit a remélhetőleg egyre szaporodó üzemi állatorvosi gárda látja majd el. Az ő munkájukat is könnyíti, hogy a minisztériumban már készülnek — állatfajonként — a nagyüzemi állathigiéniai irányelvek. Azt várjuk, hogy a nagy anyagi áldozatok és szakmai erőfeszítések árán a negyedik ötéves terv végére állategészségügyünk ismét felzárkózhat a világ élvonalába. Remélhető, hogy mindez hatásosan segíti majd a nagyméretű húsprogram végrehajtását. Földeák! Béla Nagydíjas kerámiák Másodízben rendezték meg az idén Pécsett — a Janus Pannonius Múzeum közreműködésével — az országos kerámia- biennálét. A Tudomány és Technika Házában látható kiállításon neves keramikusok mutatják be alkotásaikat. A kiállítás nagydíját Gorka Géza képünkön látható vázái és tálai nyerték el. KESZTHELY Hínártérkép Repülőgépről, motorcsónakról és hajóról kutatták az idén a Balaton keszthelyi öble fel- töltődésének okait és a vízi növények szaporodását. Elkészült a keszthelyi öböl hínártérképe is, amely a maga nemében egyedülálló munka Európában Különböző vízmélységnél eltérő a hínár egy négyzetméternyi területre számított súlygyarapodása, növekedése. Két, két és fél méteres vízben 0,5—2 kiló közötti mennyiség, egy méter alatti vízmélységnél pedig már 6—8 kilónyi hínár található. A magasabb vízszint megfe- lelő „fegyver” lenne a hínár előretörésének megakadályozására. Ehhez azonban a tó vízutánpótlásának javítása szükséges. Ennek érdekében kutatások kezdődtek, és a terv készül a Dráva vizének felhasználására. Kellemetlen ügy P ábián bácsi, fogja maga is azokat a desz1 kákát, csináljanak rendet az udvaron! — Mérnök úr kérem, én már a múltkor is szóltam, hogy valamit kellene csinálni a nyolccolos lapokkal. Ügy látom, megcsúszott. Elég, ha nekimennek a sarkának és máris dől az egész. — Jó, jó, öregem, meglesz az is, csak most ezzel siessenek. Garzókám, magának is legyen gondja a faraktárra. Dísznek van itt ez a három öreg? A művezető suttyomban cigarettára gyújtott, majd az irodája felé indult. Elhúzott szájjal nézett a mérnök után. Nem messzire jutott, amikor ijesztő súrlódás, majd tompa robaj ütődött a fülének. — Mi az isten! — lódult a hang irányába. A deszkarakás féloldalra dőlt boglyaként támaszkodott csücskével a téglakerítésnek. Messziről elég kedélyes látvány volt, akárcsak a kalapját hetykén fejébevágó kocs- mázó legény. A megdőlt fa körül három ember forgolódott. Mire Garzó odaért, az öreg Fábián már minden ízében reszketve, vérző arccal álldogált, szennyes zsebkendővel próbálta magát tisztára törölni. — Mi történt itt? — kiáltotta. — Nem tudnak egy kicsit vigyázni? Az ember csak arréb húzza a lábát és maguk már esztelen- kednek. Ki döntötte le? — kérdezett meg egy savószínű emberkét. — Az úgy volt — hebegett a megszólított —. hogy mi hordtuk ide az anyagot. Még mondtuk is, hogy a nyolcas bukik, meg ne lökjük az alját. De a Csomós nekitámasztott egy köteget, mert megbillent vele, ez meg rögtön megindult. — Szerencsém volt, hogy kúposra csúszott, máskülönben agyonnyom — sóhajtott a zömök, fekete Csomós. Most érzett rá, mitől szabadult. Egyszerre fordultak Garzóval együtt Fábián felé, akiről szinte megfeledkeztek. — Ezt jól megcsinálta — csattan fel Garzó. — Ha tudta, hogy nem stabil, minek támaszkodott neki? Íz öreg Fábián a szomszéd községben lakott, féltetős házban. Amióta a veje- lánya elköltözött a sajátjukba, egyedül tettvett a ház körül. Néha a vén kandúrral beszélgetett, aki éppen olyan mogorva, kopott volt, mint ő. A baleset után az SZTK-ban alaposan megvizsgálták és tiltakozása ellenére beteg- állományba vették. Estefelé éktelen berregésre riadt. Tápász- kodva kinézett és nagyon meglepődött. Madarász mérnök és Garzó művezető kaparásztak a kapukilincsen. — Na lám, ezt sem hittem volna — gondolta valami enyhe elégtétellel. — Ügy látszik, Garzó megbánta, hogy úgy rámförmedt tegnap. Bicegve nyitott nekik ajtót. — Mi most azért jöttünk, hogy felvegyük a jegyzőkönyvet, ami tegnap elmaradt. Az a rend, hogy az ilyen kis ügyet is nyilvántartsuk, még akkor is, ha maga a hibás. — Csak nem azt akarja mondani mérnök úr, hogy én vagyok a hibás? Hiszen én mondtam, hogy csúszik 'a nyolcas, rakjuk újra! — Mondta, mondta — csattant fel Garzó, — De maguk dőltek neki a deszkával. Ne is vitázzunk ezen. Itt a jegyzőkönyv, olvassa el és írja alá. Holnap bejön és minden el van boronáivá. Mondja meg az orvosnak, hogy semmi baja. Ez magának is az érdeke... A pucikám, ha megkapod a félévi prémiumot, ugye — megveszed nekem a lastex- nadrágot? — hízelgett Garzó Sára az édesapjának. — Egy jó fenét. Neked meg anyádnak máson sem jár az eszetek, mint hogy mit vesztek. Törődtök is ti azzal, hogy mi van, csak hogy az a jó bolond apátok hozza a pénzt — tört ki belőle a düh. Anya és lánya megértőén néztek össze, és szó nélkül sértődötten fordultak ki a konyhából. Garzó pedig ült a sámlin és az öreg Fábiánra gondolt. — Mártírkodott a fater — vicsorgott. — De majd hagyom magam! Nyújtózkodni akar a dunna alatt, nekem meg jelenteni kellene a balesetet, aztán vizsgálat meg mifene. Nesze neked Garzó egy nagy frász, nem prémium. Valaki közeledett a kerti úton. A sűrűsö- " dő homályban csak mikor közel ért — ismerte fel Madarászt. — Láttam benn az öreget — kezdte. — Ebből még cirkusz lesz, olyan betyárul néz ki. Nem kellett volna rábeszélni, hogy bejöjjön. — Nem kellett volna? Lehet. De akkor — maga is tudja mérnök úr — nagyon pettyes lenne már a lapunk. Nálunk volt a legtöbb baleset. Persze, az igazság az, hogy ilyen munkahelyen mindig is volt és lesz is baj. Ezzel számolni kell, mint ahogy az emberek számolnak is vele, egyáltalán nem fogják fel olyan tragikusan. Csak azok odafenn... — Mindenképpen kellemetlen — morgott a mérnök. — Ne higgye, hogy most benn akarom hagyni magát a bajban, de én azt mondom, mégis vigyük tovább a dolgot. — Megette a fene — magam alatt vágjam a fát? Most, hogy már egyszer aláírattam vele azt a jegyzőkönyvet? Nem, kedves mérnök uram. Ezt mi már nem csinálhatjuk meg. Elkezdtük, hát végig is kell vinni ... Mit szól hozzá, hogy lehűlt a levegő. Pedig délután még milyen kellemes volt. — Igen, a hideg szél az oka — válaszolta gondterhelten, lesúnyt fejjel Madarász. — Fagyot hoz magával. Komáromi Magda
