Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
2-&eír!ap 1970. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Fontos bejelentés Narancssárga gondola... Teljes erővel folyik a kutatás a három kalandvágyó fiatal után, aki — miközben megkísérelte, hogy a világon először léggömbbel repülje át az Atlanti-óceánt — a tízemeletes héliumballonnal kénytelen volt leereszkedni a háborgó vízre. A kanadai és az amerikai parti őrség hajói, helikopterei mindeddig nem találták meg az óriási, narancssárga gömböt és az életmentő eszközökkel is felszerelt könnyű gondolát, amelyben egy amerikai házaspár, Rodney Anderson és felesége, valamint az angol Malcolm Bright indult s útjára. (Folytatás az 1. Mairól.) örvényében sínylődő Jordánia székhelyére. Az első megbeszélések után olyan jelentések láttak napvilágot, hogy Husz- szein kész a tűzszünetre, ha a gerillák elhagyják az összes nagyobb várost, települést, és „tiszteletben tartják az állam törvényeit”, ugyanakkor a gerillák hallani seim akarnak semmiféle kompromisszumról. Órákkal ennek a verziónak az elterjedése után érkezett meg a Jordániái király és a szudáni elnök közös bejelentése, amelyet fentebb a legdrámaibb és talán a legfontosabb hírnek neveztünk. Talán ismételjük meg a bejelentéssel kapcsolatos kulcsszót, mert — sajnos a Jordániából keltezett események már hosszabb ideje óvatosságra intik a krónikásokat és kommentátorokat. Ez az óvatosság nemcsak a polgárháború kirobbanása óta, hanem már régebben indokolt. Emlékszünk: hányszor és hányfajta megegyezés született a királyi haderő és a palesztin gerillák vezetői között és hányszor követte a vérontás a szomorú kiújulása az ilyen megállapodásokat. A fejlemények kusza kavargásában eddig egyetlen egyszer sem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, melyik oldal volt a felelős a helyzet szüntelen romlásáért. Semmi okunk annak a feltételezéséPeitz Moszkvában vek vezérigazgatóját (jobbról az első). Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter (baloldalt) Moszkvában fogadta Bertold Peilzet, a nyugat-németországi Krupp Műt Vb-napirenden f (Folytatás az 1. oldalról.) segítő speciális tanfolyamokat. A múzeumok és a levéltár korábban egyoldalú tevékenysége is megváltozott. Űjabb szakaszába lépett a művészeti mozgalom. Sikerként könyvelhető el, hogy a képzőművészeti kiállítások rendszeressé váltak, és ma már nemcsak Szentendrén és Vácott, hanem sok más községben és valamennyi városban rendeznek képzőművészeti tárlatokat. A szentendrei festészet és a megyei képzőművészek bemutatkozásai, a zebegényi Szőnyi István képzőművészeti szabadiskola tanfolyamai országos hírűvé váltak. A váci Duna-műhely képzőművészeti csoport jelentősége is évről évre nő. A közönség művészeti nevelése szempontjából sokat jelent a Dél-Pest megyei képzőművészeti élet kibontakozása: Cegléd, Dabas, Monor, valamint Ráckeve környékén. Fejlődött a zeneoktatás is, tavaly már a megye 98 helységében 4777 tanuló részesült szervezett zeneoktatásban. Bár a filmszínházakban az előadások száma az előző évhez viszonyítva emelkedett, a látogatottság mégis csökkent. Az utóbbi években megyénk művészeti életében igen fontos szerepet töltöttek be a különböző táji jellegű kulturális művészeti hetek, sorozatok. Ezek közül is kiemelkedett a szentendrei Teátrum rendezvénysorozata, illetve a Pest megyei művészeti hetek programja. Az előterjesztés a gondokat Ss feltárta: a közművelődés tárgyi, személyi és anyagi problémáit. Ezekről a kérdésekről, valamint a negyedik ötéves terv közművelődési irányelveiről széles körű, több órás vita bontakozott ki. Felszólalt az ülésen dr. Ádám Mihály, a végrehajtó bizottság titkára, Bíró Béla, a művelődésügyi állandó^ bizottság elnöke, Ikvai Nándor, és dr. Monori Balázsné vb-tag. Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára megállapította, hogy a köz- művelődés eredményei mellett igen sok tartalék, kihasználatlan lehetőség kínálkozik még a kulturális színvonal emeléséhez. Felhívta a figyelmet a megyénkben élő képzőművészekre és más személyiségekre, a kulturális vérkeringésbe való bevonásukra. Kitért a közművelődés tartalmi elemzésére, majd, mint hangoztatta, a most véget érő tervidőszakhoz hasonló erőfeszítéseket kell tenniök a köz- művelődés munkásainak a negyedik ötéves terv éveiben. Fodor László, a KISZ megyei első titkára az ifjúság műveléséről beszélt, dr. Csi- csay Iván, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese megállapította, hogy a közművelődés anyagi ellátása meg sem közelíti az oktatásét. Végezetül dr. Mondok Pál, a végrehajtó bizottság elnöke foglalta össze a vita lényegét, valamint a közművelődés legfontosabb feladatait. Az erről szóló, több pontba foglalt tennivalókat határozatként hagyta jóvá a vb. Budapest, és az úgynevezett agglomerációs gyűrű általános rendezési tervét közösen állította ösz- sze a fővárosi és a Pest megyei tanács. Második napirendi pontként a végrehajtó bizottság ezt a tervezetet vitatta meg. Üjfa- lusi Ferenc osztályvezető terjesztette elő az anyagot, amelyről Bartos István, a Fővárosi Tanács vb-elnökhe- lyettese is elmondotta véleményét. A programot az ülés jóváhagyta, s hozzájárult, hogy a megyei tanács, valamint a Fővárosi Tanács elnöke az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel együtt jóváhagyás céljából terjessze a kormány elé. — sp — re, hogy egy ennyire elmérgesedett szituációban nem bizonyul megint egyszer csalóka reménynek a polgárháború végéről kiadott közlemény. Máris vannak olyan kombinációk, hogy a közlemény alapjául szolgáló megállapodást a királyi kormány bizonyos elfogott gerillaveze lökkel kötötte, de a palesztin mozgalmak többi irányítója nem hajlandó tudomásul venni a megegyezést és „az utolsó emberig” folytatják a harcot. Annyi bizonyos, hogy a harc folytatói mindkét oldalról nagy felelősséget vállalnák magukra. Minél tovább tart az áldatlan testvérháború, annál nagyobb a kísértés a washingtoni ultrák számára... Megbeszélés az iCE székhazában (Folytatás az 1. oldalról.) tei, valamint vezető gazdasági újságírók. A megbeszélést Mario Za- gari külkereskedelmi miniszter nyitotta meg. Üdvözölte Tímár Mátyás miniszterelnökhelyettest és rámutatott: az olasz gazdasági körök érdeke is, hogy tájékozódjanak Magyarországról, a magyar gazdaságirányítás módszereiről. Elmondta, úgy véli, a magyar gazdasági reform további tá- gabb lehetőségeket nyit a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében. Ezután Tímár Mátyás tartott bevezető előadást. Körvonalazta a magyar gazdaságirányítás jellegzetes vonásait. Rámutatott: azért is fontosnak tartja ezt, mert tapasztaljuk, hogy a külföldi üzletemberek nem ismerik, vagy nem eléggé ismerik a mi reformunkat. Úgy gondolom — tette hozzá —, hogy nyugati partnereink számára is lényeges érdek gazdaság- irányításunk ismerete. Tímár Mátyás a következőkben azokról a nagy fejlesztési elképzelésekről szólott, amelyek a kormány negyedik ötéves tervének középpontjában állnak, majd az energiaszerkezet korszerűsítésének programját tekintette át. A következőkben engedjék meg — folytatta Tímár MáMozambiki mozaik tyás —, hogy külkereskedelmünk helyzetét tekintsem át. Külforgalmunknak mintegy a kétharmadát szocialista országokkal, egyharmadát pedig nyugati országokkal bonyolítjuk le. ügy tudom, Olaszország külkereskedelemének mindössze öt-hat százalékát bonyolítja le a szocialista országokkal. Ha a jövő igényeit tekintem, az a benyomásom, hogy ez alacsony szám. Önök tudják, hogy a kelet-európai szocialista országok piaca gyorsan, talán a leggyorsabban fejlődő piac. Ezért érthető az az érdeklődés, amely a nyugati országok részéről elsősorban a Szovjetunió, de a többi szocialista ország irányában is érzékelhető. Ami minket illet, szeretnénk Olaszországgal nemcsak szokásos mértékben, de annál gyorsabban is fejleszteni kapcsolatainkat Mottó: Szeptember 25. Hat éve ezen a napon kezdődött Mozambik népének fegyveres harca a portugál gyarmatosítók ellen. Ez a nap a Mazam- bik népével való nemzetközi szolidaritás napja. 7. A fekete gyöngyszem legendája A nagy „portugál” labdarúgó, a londoni futball-világbajnokság, Portugália ottani előkelő helyezésének hőse — Mozambikoól származik. A televízió nézők millióinak rokonszenvét nyerte meg ez a sportszerű, nagy tehetségű csatár, akinek oroszlánrésze volt például a magyar válogatott elleni győzelemben. A világsajtót bejárták az életmódjáról szóló képes riportok. Láttuk szép lisszaboni lakóházát, még szebb autóját, feleségét, gyermekét. Ha egy mozambiki fekete bőrű ember így élhet Portugáliában, a sokat szidott gyarmatosítás nem is lehet olyan rossz, mondták sokan. Vajon csak egy kivételes képességű ember karrierjéről van csupán szó? Korántsem. A hazánknál nyolcszor nagyobb, 778 000 km- kiterjedésű délkeletafrikai országban valamivel több mint 6 és fél millió lakos él, négyzetkilométerenként 8 és fél ember. A portugál törvények a „tengerentúli területeken” kétféle polgárt ismernek: civilizáltat és civilizálatlant. A 6 és fél millió közül százezernél valamivel több a civilizált. Ezekből 60 ezer fehér bőrű, 10 ezer az indiai és kínai, 30 ezer körül van a fehér-fekete vegyesházasságból született félvér-mesz- tlc. A többi a fekete bőrű „asszimiláltak” boldog családjába tartozik. A civilizált fekete sorsa gyönyörű. Mindenekelőtt kap egy papírt arról, hogy ő „assimilado” magyarán, beolvadt a portugálok közé. Ezzel az igazolvánnyal bárhol kaphat lakást a nagy portugál világbirodalom területén. Útlevele megnyitja előtte az öt világrészt. Gyermekei iskolába, egyetemre járhatnak. Bárhol dolgozhat, még a közigazgatásban, a rendőrségen, a hadsereg tisztikarában is. De mindez eltörpül a legnagyobb kedvezmény mellett: az asszimilált fekete bőrű mozambiki mentesül az 1899-i törvény hatálya alól, amely minden afrikai kötelességévé teszi, hogy „munkával keresse meg a létfenntartásához, szociális helyzetének megjavításához szükséges eszközöket”. Ha nem tudja igazolni, hogy legalább fél évet dolgozott abban az évben, és hogy kifizette adóját — elviszik szerződéses munkára, ahogy ők mondják, „contrada- dos’-nak. Ez a szép nevű intézmény még mindig az 1928. szeptember 11-i, úgynevezett transvaali egyezmény alapján működik. Ez arról intézkedett, hogy Portugália évenként 100 ezer embert ad Dél-Afrikának a nehéz testi munkák elvégzésére. Ez a szám idővel 150 ezerre nőtt. Körülbelül ugyanennyi „contradados”-t ad Mozambik a rhodéziai bányákba és falvakba. Sok százezer dolgozik magában Mozambikban is. Ez Portugália egyik nagy jövedelemforrása. A fekete bőrű munkások bérét a portugál kormány kapja meg. ö ..Gondoskodik” aztán a „szerző- tincsek”- röl ... A „contradados”-ok halálozási arányszáma eléri a 20 százalékot. Hogyan lehet egy fekete bőrűből „assimilado”? Tanuljon meg portugálul írni és olvasni. Szokjon le az „afrikai” életmódról, öltözzön, viselkedjen civilizáltan, mint a portugálok. Keresztelkedjen meg, járjon iskolába. Csak egy felesége legyen. Bizonyítsa folyamatosan hűségét Portugáliához... Ha ezek közül valamelyik feltételnek nem felel meg, „bennszülött” marad holta napjáig. A „mindhalálig” fogalom Mozambik „fekete” területein nem jelent sokat. Az átlagos életkor alig haladja meg a 30 évet. Tíz újszülött közül — a szépítő portugál adatok szerint is — négy nem éri meg az első születésnapját. A hat és félmillió fekete bőrű közül 5009 (ötezer) az assimilado. Ezer közül nem egészen egy. Ezek egyike a kedves, a tehetséges csodacsatár, Portugália gyöngy-szemefénye, Eusebio, asszimiláció előtt: Ferreiro da Silva. Máté György Meggyőződésem, hogy Magyarország és Olaszország sok szempontból jó példát mutathat a gazdasági kapcsolatok gyors fejlesztésében. Ezután Ettore Massacesi köszönte meg Tímár Mátyásnak a bevezető előadást, majd egész sor kérdés hangzott el a belpolitikáról, a magyar—olasz t gazdasági kapcsolatok fejlesz- I tésének konkrét lehetőségeiről. Mindig szerettem idejönni. István évében különösen sokat jártam a városban. Konzervatív ember lévén, nekem még ma is a város régi, barokk negyede tetszik. Kevésbé a modern lakótelepei, noha én tudom a legjobban, mekkora örömöt jelent egy-egy modern, kényelmes új lakás akkor is, ha kívülről nélkülözi a meleg esztétikumot. Dehát nem is errő akarok írni. És ha nem tűnik szentségtörésnek, nem is a millenniumról. Minek is, hiszen arról annyit írtak, írtunk már. Megtekintettem a nyáron itt, Székesfehérvárott két nagyon demonstratív kiállítást, elmentem a Videoton gyárba, megnéztem az új hűtőházat, jártam a pártbizottságon és a szerkesztőségben. Az ünnepség előtt pedig meghívott voltam a megyei tanácsházára. Sok, nagyon sok kedves fehérvári emberrel találkoztam és ezektől az emberektől nagyon sok okos dolgot hallottam. Megtanultam a leckét egy kicsit közelebbről, egy kicsit alaposabban is, szóval valamivel talán többet tudok ma Székesfehérvárról, mint annak előtte tudtam. Székesfehérvár nagy területen elterülő, mezőgazdasági jellegű város volt, fejletlen iparral, szétszórt parcellákon dolgozó kisparaszti mezőgazdasággal. A történelmi belváros egy-két emeletes házból, de zömében földszintes, falusi jelleget magán hordozó lakóépületekből állt. Iparáról mit mondhatnánk? Elenyésző volt, szétszórt és rendezetlen. Az egyéni gazdálkodást folytató parasztság pedig külterjes szántóföldi termelést folytatott. Tulaidonképpen, mint Magyarország minden városában. így Székesfehérvárott is a 180 fokos fordulatot a fel- szabadulás, s az azt követő évek hozták. Az 1952 év jelentős határkő volt a Videoton életében. (Régebbi nevén Vadásztölténygyár, majd VTRGY). Ekkor kellett ugyanis dönteni a vállalat további jövőjéről és a döntés megszületett. A híradástechnika volt az a profil, amelyre a vállalat jövőjét alapozni lehetett. És ahogyan ez már ilyenkor történni szokott, tervek, pénz, beruházás, szakemberképzés, rohamléptekben. A vállalat az első komplett rádiókészüléket három év múlva adta ki. Mondhatni, 58-ban már maximális kapacitással dolgozott. És 59-ben elkészült, megszületett az első televízió-széria Jelenleg a gyárban több mint 200 ezer darabot gyártanak évenként Mondanunk sem kell, hogy az egykori mezőgazdasági jellegű Székesfehérvár ipari várossá nőtt a 25 év alatt. Az Ikarus elődje a második világháború előtt és alatt repülőgépjavítással foglalkozott. 1950-ben újraéledt, sok mindent gyártott, később egyesült az Ikarus karosszéria- és járműgyárral, s 1968-ban már közel félszáz autóbuszt és több mint 700 különleges rendeltetésű gépjárművet gyártott Székesfehérváron él és működik az ország egyik büszkesége, a Könnyűfémmű. Ez is a magyar—szovjet barátság üzeme. Szovjet segítséggel hatalmas arányú bővítést hajtottak végre. És akkor új termelési objektumokat helyeztek üzembe. Megindult a szélesszalag
