Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

PEST MtCtf.t 1970. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT k/Cirlap A HÁZTÁJI TERMELÉS KONJUNKTÚRÁJA: Kooperációs termelői módszerek az állattenyésztés fellendítésére 39 szakosított szarvasmarha-telep épül 1972-re, de ez sem elég... Vezetőségválasztások Egy élet monológja Pest megyében 1972-re 39 úgynevezett 300-as szakosított szarvasmarha-telep épül fel és ezek egyenként 12—15 mil­lió forintba kerülnek. Ugyan­csak 1972-re 10-nél több komplex sertéstelep épül, ahol egyenként 200—400 kocát tar­tanak és 2800 férőhely lesz a hízósertések számára. Ezeken a termelőszövetkezeti beru­házásokon kívül természete­sen az állami gazdaságok is létesítenek komplex állatte­nyésztő telepeket, azonban még mindig nem tudják az igényeket kielégíteni. A komplex sertéstelep építése 20 millió forintot igényel, és ebből is látható, hogy milyen óriási beruházás szükséges a nagyüzemi állattenyésztés bő­vítéséhez. Az állattenyésztés fellendí­tésének egyik fontos módja a termelőszövetkezeti háztáji gazdaságok állattal való be­népesítése. Hatházi József, a Pest megyei Állattenyésztési Felügyelőség helyettes veze­tője a háztájiban levő állat- állomány változékonyságáról számol be. Mint mondja, 1968- ban a háztáji gazdaságokban 232 ezer 690 sertés volt, 1969- ben ez lecsökkent 153 ezer 108 darabra, 1970-re viszont 201 ezer 363 darabra növekedett, örvendetes dolog, hogy a ház­tájiban levő kocáknak a szá­ma nemcsak elérte, hanem meghaladta az 1968 évit. Míg 1968-ban 12 ezer 735, 1969-ben 7 ezer 728, addig 1970-ben már 12 ezer 817 koca volt a ház­táji gazdaságok birtokában. Nem követte, sajnos, ilyen fejlődés a szarvasmarha-te­nyésztésre tett erőfeszítéseket. 1968-ban a háztáji gazdaságok 34 ezer 245 szarvasmarhával rendelkeztek, 1969-ben 30 ezer 652-vel, és 1970-ben már csak 26 ezer 628-cal. Ebből az állo­mányból két évvel ezelőtt még 15 ezer 235 tehén volt, ebben az évben pedig már csak 13 ezer 298 darab. BUDA: CSAK 247 TEHÉN Ha megnézzük, hogy a ház­táji gazdaságokban levő szarvasmarhák járásonként hogyan oszlanak meg, akkor azt látjuk, hogy egyes járá­sokban elég sokat tartanak, míg máshol nagyon keveset. A ceglédi járásban például 3 ezer 693 tehén van a háztáji­ban, a dabasi járásban és a nagykátai járásban több mint 2 ezer darab, ugyanakkor a ráckevei és a gödöllői járás­ban, de az egyesült vác—szobi járásban egyenként 800-nál kevesebb. A budai járásban Ingyenes művezetői tanfolyamot tartunk építőipari szakmunkások részére (kőműves, ács, állványozó épületasztalos, hő-hangszigetelő). Jelentkezés: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport. Budapest XI., Dombóvári út 19. A tanfolyam 1970. szeptember 15-én indul. pedig mindössze 247 tehenet fejnek otthon a tsz-tagok. A mezőgazdasági szakembe­rek az 1968-as évet rekord­esztendőnek nevezik. Ehhez a rekordévhez képest a háztá­jiban levő juhállomány az 1968. évi 18 ezer 391-ről 17 ezerre csökkent. A baromfi- állomány körülbelül azonos szinten mozog, 1 millió 800 ezer van a háztájiban. Jelenleg Pest megyében az összes szarvasmarha 27 száza­léka, az összes tehén 35, a ser­tés 61, a koca 55, a tyúk 87 és a liba 68 százaléka a háztáji gazdaságokban nőtt fel. Ez a rendkívül jelentős mennyiség a még hatékonyabb állattar­tásra kell hogy késztesse me­gyénk tsz-tagjait. 1969 óta 9 olyan rendelet jelent meg, amely a háztáji, a kisegítő és egyéni gazdaságok állattartá­sának fejlesztésével foglalko­zik. A Pest megyei Állatte­nyésztési Felügyelőségen ki­keresték ezeket a rendeleteket és a főbb jellemzőiket idézzük is: a) a felvásárlási árak ma­gasabbak lettek, b) a szarvas­marha-tenyésztés támogatá­sára az 5 ezer forintos állami dotációt 8 ezer forintra emel­ték fel, c) az egyes tsz-tagok- nál kint levő állatok számát a tsz közgyűlése szabhatja meg, d) szabad forgalomba kerül­tek a takarmánytápok és -koncentrátumok, e) a terme­lőszövetke- -tek jóváírhatnak munkanapokat a leszerződött, háztájiban nevelt állatok gon­dozására fordított idő után, például egy hízósertés után 4x10 órás munkanapot, 1000 liter tej után 10x10 órás mun­kanapot kap a tsz-tag, ami a nyugdíjba is beleszámít. TAPASZTALATCSERÉK 1970 tavaszán a MÉM ter­melésfejlesztési főosztálya és a Pest megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya tapasztalatcserére hí­vott meg a Somogy megyei ráksi, göllei termelőszövetke­zetbe mintegy 60 megyei tsz- vez&őt. Somogy megyében a szarvasmarha és sertés ház­táji tartásának céljára átala­kított istállókat nézték meg. A szerződéses módszert leírták és közreadták. Megyénkben is életre keltek a kooperációs módszerek. A toki Egyetértés Tsz-ben a háztáji sertésállo­mány tartási körülményeit korszerűsítik, segítséget adnak a korszerű technológia beveze­tésére. Az átalakított épület a tsz-tag tulajdonában marad, de a korszerűsítés költségével a tsz-tagot megterhelik. A költségek megtérítése csak a hízósertések átadásakor esedé­kes. Az épület korszerűsítését önetetővel, önitatóval, válasz­tóráccsal való felszerelését szintén a termelőszövetkezet végzi el. A tsz a korszerűen berendezett istállóba süldőket helyez ki. Biztosítja a szüksé­ges takarmányt. A hízókat át­veszi, és a meghizlalt állat át­adásakor munkadíjat fizet a tsz-tagnak. A tinnyei Űj Élet Tsz-ben kétféle sertéshizlalási akciót valósítottak meg. Ha a tag rendelkezik süldőkkel, a tsz a szükséges abrakot biztosítja állami áron, amelyet a hízó le­adásakor kell a tagnak meg­térítenie. Az átadásnál a hí­zókért kapott nagyüzemi felárat a szerződő felek meg­felezik. Ha a tsz biztosítja a süldőket, valamint a hizlalás­hoz szükséges takarmányt, ak­kor az elszámolásnál az érté­kesítési árat csökkentik a fel­használt takarmányok, vala­mint a választási malac, vagy a süldő vásárlási árával. Az így nyert nettó bevétel 80 szá­zaléka a tagot, 20 százaléka a szövetkezetét illeti. Érden a Bentavölgye Tsz- ben a tsz szerződéses alapon hizlaltat tagjaival, rendelke­zésre bocsátja a hízóalapanya­got és a takarmányt, aztán az átvett hízósertés nagyüzemi felárának 50 százalékát a tag­nak kifizetik. Albertirsán a Dimitrov Tsz nagyon jó koca­kihelyezési akciót valósított meg. Ugyanott 1971-től tehe­net és vemhes üszőt is kihe­lyeznek a háztáji gazdaságok­ba. A pomázi Petőfi Tsz bor­jakat ad ki hizlalásra. A nyársapáti Aranyhomok Tsz eredményes baromfitenyész­tési akciót bonyolít le tagjai­val. A FELLENDÜLÉS FELTÉTELEI 1970-ben az Állatforgalmi Vállalat 3 ezer kocát helyez ki és köt rájuk szerződést. Az előbbiekben felsorolt módsze­rek, valamint az állattartási kedv tette lehetővé, hogy Pest megyében az 1968. évi sertés- állományt sikerült 1970-re is­mét elérni. További feladat a kooperációs módszerek széles körű elterjesztése. A szakem­berek szerint a tehénállomány is növekedni fog mert míg 1969-ben 522 vemhes üszőt kértek a háztáji gazdaságok tulajdonosai, addig 1970-ben már 758 darabot. A mestersé­ges megtermékenyítés 1969- hez képest az eddig eltelt 8 hónap alatt mindössze 60-nal kevesebb és ez is a nagyobb tenyésztési kedvet igazolja. Az elmúlt évben 280 kan állt a gazdák rendelkezésére, az idén 60-nal több. Közel 200 kost adtak ki a háztáji gazdaságok­nak, hogy a juhállományt to­vább szaporíthassák. Pest megyében a közös gaz­daságok óriási befektetésekkel hozzák létre a nagy állatte­nyésztő telepeiket, de éppen a beruházásokra fordítandó ösz- szegek korlátozott volta, és nemzetgazdaságunk szeré­nyebb lehetőségei miatt is ajánlatos a háztáji gazdaságok állattenyésztésének fellendí­tése, ahol kisebb befektetéssel is eredményt lehet elérni, gyorsabban ki lehet elégíteni a húsárukereslet igényeit. Szűts Dénes E cikksorozat alapjául szol­gáló 90 oldalas szociológiai ta­nulmány egyik legérdekesebb része az, amely a társadalmi kapcsolatokat vizsgálja. A ku­tatók három fokozatát kü­lönböztették meg a szomszéd- sági kapcsolatnak: köszönő, beszélő és látogató. Kiderült: a gyáliak szom­szédsági kapcsolata, mindhá­rom fokozatban erősebb, ki- terjedtebb mint Budapesten. A családok 93 százaléka be­szélgető viszonyban van szomszédjával. A látogató vi­szony már csak kétharmad részüknél mutatható ki. Érde­kes: Gyálon ritkábban láto­gatják meg egymást az em­berek, mint Budapesten. A kisebb segítségnyújtás aránya Gyálon és Budapesten hasonló# a nagyobb segítség- nyújtás viszont gyakoribb a fővárosban. Oka: Pesten több az idős egyedülálló, s el­mélyültebbek, régebbiek a szomszédsági kapcsolatok. Gyálon még nem alakulhatott ki a személyi bizalmon alapu­ló, kölcsönös segítségnyújtás gyakorlata. Gyálon jóval kiterjedtebbek a rokoni kapcsolatok, de a ro­konlátogatás száma szinte megegyezik. Megállapították, hogy a gyáli őslakosok rokoni kapcsolatai sokkal intenzí­vebbek, mint a bevándorlóké, vagy akár a budapesti csalá­doké. Hol lakik a rokonság? A — ötvenéves vagyok. De azt i hiszem, nem ez számít, nem is az, amit ez idő alatt végigél­tem. Hanem a munkám. Amit most csinálok. Lehet, hogy ez nagyon egyszerűnek hangzik, de boldog vagyok. Megtalál­tam azt, amit mindig keres­tem. Most sem könnyű, de meg tudom oldani a feladataimat. Senki sem kényszerít mégha- sonlásra, el tudok igazodni, és másokat is el tudok igazítani a gondjaik, problémáik között. Én egész életemben nem is akartam mást, csak segíteni. Volt, amikor nem hagyták. 9 Fehér Istvánná a dömsödi Aranykalász Tsz pártszerveze­tének függetlenített titkára. Végzettsége 8 általános és egy féléves pártiskola. 1945 óta párttag. Körülbelül 20 éve tit­kár. öt gyereke van. — Szabolcsiak vagyunk, ott éltek a szüleim és mi, a tizen­egy gyerek. Három hold föl­dünk volt. Még az élelemreva- lót sem tudtuk kihozni belőle. Apám uradalomba ment dol­gozni, végül idekerült Apaj- pusztára. A nagyobbakat, en­gem is, szolgálni adták, hogy keressünk. Tizenkét éves ko­romban már dolgoztam egy kulákcsaládnál. Nem panasz­kodom, jó sorsom volt, csak az iskolát sajnáltam. 1939-ben mentem férjhez. A férjem pa­rádéskocsis volt. Született két gyerekem. Kitört a háború, a férjem elment, és meghalt. Egyedül maradtam a két kis­lánnyal, beteg édesanyámmal és magatehetetlen öcsémmel. A felszabadulás után itt is megalakult a pártszervezet. Hívtak, menjek közéjük. Be­Sok gondot okoz a kül- és belföldön egyaránt ’ keresett termékeket készítő szombathe­lyi pamutiparban a munkaerő- hiány. Az igények jóval meg­haladják a kapacitást A gon­dokon új nagy teljesítményű szovjet szövőgépek vásárlásá­törzslakosságé — akik legalább 10 éve Gyálon laknak —, na­gyobbrészt helyben. A vidék­ről bevándorlóké az ország minden részében. A Budapest­ről bevándorlóké — Budapes­ten. Ez a legtisztább bizonyí­ték arra, hogy valóban a fővá­rosi törzslakosság átköltözésé­ről van szó. (Mint az első részben említettük, a beván­dorlók kétharmada budapesti.) A baráti kapcsolatok fele­annyira kiterjedtek, mint Bu­dapesten. A vizsgálatok meg­állapították azt a törvénysze­rűséget, hogy a társadalmi stá­tusz (iskolázottság, beosztás) emelkedésével együtt nő a ba­ráti kör. Ehhez hozzájárul még: a barátság két eredője, ifjúkor és munkahely itt ki­esik, — távol van a szülőhely és a munkahely. Még egy érdekes megállapítás: a bevándorló családoknak — annak ellenére, hogy döntő többségükben fia­talok, jóval kevesebb a társa­dalmi kapcsolatuk, mint az őslakosoknak. Ez annál is in­kább szembeötlő, mert például az Üllői úti új lakótelepen há­rom év alatt regenerálódtak a kapcsolatok, összeszoktak a lakók, Gyálon viszont tíz év sem volt ehhez elegendő. Vagyis: nagy megrázkódtatást jelent a családoknak a kör­nyezetváltozás. Ez egyrészt káros, másrészt hasznos, mert az új társadalmi kapcsolatok révén új magatar­tásmintákat ismerhetnek meg léptem. Kaptunk juttatott föl­det és házhelyet. Éltünk. — Sok pártmunkát bíztak rám. Beszélni az emberekkel, szervezni az új életet, agitálni. Mikor megalakult az fmsz, igazgatósági tag lettem. Ügy látszik, felfigyeltek rám, mert behívattak a megyéhez, és at­tól kezdve a megyei pártbizott­ság aktívája voltam. 1949-ben részt vettem a tsz szervezésé­ben, főleg Galgamácsán. Én rám valahogy hallgattak az emberek. Hiába tudom azóta, hogy milyen visszélések vol­tak, és hogy ez erőszakolt do­log volt, a magam bőrén nem éreztem, soha nem kellett ve­szekedni, és nem is fenyeget­tek. Ezért a munkáért dicsére­tet kaptam, járási MNDSZ-tit- kár lettem, aztán a megyei pártbizottságon dolgoztam, de visszakértem magamat a járá­sira. Egyszerű szavakkal és mon­datokkal beszél, a visszaemlé­kezés nem szül indulatokat, nem ad erős érzelmi hátteret a mondanivalónak, régen le­tisztult gondolatsorok ezek, vállalt élet eseményeinek kró­nikája. — Csak a munkában talál­tam örömet. Nem mentem férjhez. Akkoriban 20 órákat is dolgoztunk, se a szombat, se a vasárnap nem volt szabad. Sokan panaszkodtak, nem tud­nak együtt lenni a gyerekeik­kel, a feleségükkel. Elvállal­tam helyettük is a munkát. Nem fanatizmusból, ne higgye az elvtársnő. Hanem hogy se­gítsek nekik. Hadd menjenek haza. — Képviselőjelölt lettem, be­hívtak a Parlamentbe. Nekem val segítenek, összesen hat­vannégy automata szövőgépet szereztek be. A gépek folya­matosan érkeznek az üzembe. Már a beszerelésüket is meg­kezdték. A tervek szerint az év végéig valamennyi új szö­vőgépüket munkába állítják. a családok, s így életmódjukat a nagyvárosi életmód felé kö­zelítik. Ez az urbanizáció el­maradhatatlan velejárója. Milyen is ez a folyamat? Sokat, nagyon sokat lehetne még róla beszélni, sok számot felsorakoztatni. A szociológu­sok is sokat tanultak ebből a felmérésből, nem egy meglepe­tés érte őket. Kirajzolódott Gyál teljes arculata. S a tervezők, akik a számok nyel­vén beszélnek, ugyancsak so­kat tanulhatnak ebből a felmérésből. Bátrabban, bizto­sabban, s főként reálisabban tervezhetnek. Budapestnek és környékének jövőjét, csak ha­sonló kutatások révén, a valóság ismeretében lehet megtervezni. A BUVÁTI szociológiai cso­portja — Győri László, dr. Preisich Gábor és dr. Szűcs István vezetésével — derekas munkát végzett. Remélhetőleg a másik öt Pest megyei köz­ségről is hasonló, világos képet adnak majd, s a felmérés­sorozat végén már egyetlen tisztázatlan kérdés sem lesz az úgynevezett agglomerációs gyűrű problémáit illetően. Ami pedig Gyálra tartozik: a vizsgálat kimutatta, hol szo­rít legjobban a cipő, s ennek megfelelően, jóval több erőt kellene koncentrálni a kom­munális ellátás javítására, az emberi élet alapvető feltételei­nek megteremtésére. Paládi József Vége. az volt a kérésem, hogy he­lyezzenek Dömsödre. Az itteni titkárt le kellett váltani, ma­gatartásával rombolta a párt tekintélyét. Részegeskedett és botrányt csinált az utcán. Tel­jesítették a kérésemet. A szer­vező munka mindig jól ment. Nem saját magam akartam mindent meghatározni és el­dönteni. Mindig mások segít­ségét kértem. Több ember, ha összeteszi az eszét, biztosan jobbat tud kitalálni, mint egy. Nem az a dicsőség, ha valaki mindenkinél jobban tud min­dent, hanem az, ha a javasla­tokból ki tudja választani a legjobbat. Nem vagyok már fiatal, de most sem szégyellék tanulni az emberektől. — Aztán egyre nehezebb lett a munka is. Az emberek zúgolódtak a beszolgáltatá­sok miatt. De akinek jó kap­csolatai voltak, elintézte, hogy a földjét a tsz-re írassák. Ami azt jelentette, hogy ő gazdálkodott továbbra is nyu­godtan, de a beszolgáltatás terheit a tsz-nek kellett vi­selnie, és ebbe tönkre is ment. Láttam ezt, de tehetetlen vol­tam. A karja olyan napbarnított — csak könyökig, onnan fe­hér —, mint a földeken dol­gozó parasztasszonyoké. A szemüveg mögött még na­gyobbnak látszanak a szürke szemek. Az asztal lapját né­zi, igényes, politúrozott, de nem azt látja, önmagában néz visszafelé. — Akkor ismertem meg a mostani férjemet. A Dózsa Tsz elnöke volt. A visszaélé­sek után kiderült csalásokat az ő nyakába varrták. Párt­tag volt, pártfegyelmit indí­tottak ellene. A tagság egy­hangúlag a kizárás ellen sza­vazott. Az akkori megyei ki­küldöttek mégis elvitték a párttagsági könyvét. Aztán őt is két és fél évre. Tizenhá­rom tárgyalása volt, ártat­lannak ítélték, mégsem en­gedték ki. Az arca fáradt, a bőre per­gamenszerű: szorgalmas mes­ter az idő. A sötétkék szok­nyát nem idén varrták, a rövidujjú pulóver talán ta­valyi. — Még nem volt akkor a férjem, de jártam az ügyé­ben, az igazságért. A faluban zúgolódtak az emberek, leve­leket, kérvényeket írtak, szá­zával voltak aláírások raj­tuk. Énhozzám viszont kijöt­tek felsőbb szervektől és azt mondták, ne foglalkozzam ezzel, ne járjak utána, meg­bízhatatlan, ellenséges elem, nekem kötelességem fellépni az ilyenek ellen, mint a köz­ség párttitkárának. Mégse hagyhattam annyiban. Végül 1954 végén szabadult ki, úgy, hogy elismerték az ártatlan­ságát. Most tanácselnök-he­lyettes, párttag. Három gye­rekünk született. 1956-ban ő oszlatta szét a tanácson ösz- szegyűlt részeg, randalírozó, berendezést összetörő töme­get... A tsz-ben háromszor vá­lasztották újra Fehér Ist- vánnét. A 165 ténylegesen dolgozó tsz-tag 70 százaléka nő. Fehér Istvánnét hiába ke­resik az irodában, ott nincs, csak mikor beszámolót, vagy jelentést kell írnia. Kint van a munkahelyeken, a földe­ken, a gyümölcsösben, a gé­pek mellett. — Mert az a lényeg, hogy az embereken segítsünk. Meg­hallgassuk, ami bántja őket, és orvosoljuk. Elmagyaráz­zuk, amit nem értenek, hogy lássák az értelmét a munká­juknak. Ez a tsz kezdetben 16 forintot fizetett munkaegy­ségenként. Most 63 forintot fizet. Nincs jó politika jó gazdasági eredmények nél­kül, és fordítva sem. Ehhez pedig mindig az igazat kell mondani az embereknek. Varga Vera GYÁL - A TUDOMÁNY TÜKRÉBEN (IV.) Ki kinek barátja? SZOMBATHELY: Új szovjet szövőgépek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom