Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

PDS T MECrEI KjCirhtp 1970. SZEPTEMBER 1., KEDD Jól sikerült a megyei honvédelmi sportnap 1970. augusztus 30., vasár­nap. A Kinizsi-sporttelep és környéke már reggel 8 órától a megbolydult méhkashoz ha­sonló. Teherautókon érkeznek az előző nap városunkba ér­kezett és itt elszállásolt, hon­védelmi sportokkal foglalkozó nők és férfiak. Hol erről, hol arról felbúg egy-egy autó-, repülő- vagy hajómodell hang­ja, a modellezők ügyességéről számot adva. Vannak is jó né- hányan, a mintegy 80 fős gár­da minden eddigi körösi mo­dellezőverseny indulói létszá­mának háromszorosa. Néhányan a sátorban rög­tönzött kiállítást nézegetik — a Pest megyében folyó isko­lai, szakági és MHSZ-klub- életből kapnak ízelítőt — má­sok a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek tablón meg­örökített munkájáról érdek­lődnek. A legfiatalabb korosztály fő­leg a katonai felszerelések kö­rül forgolódik. Kilenc órakor Pest megye 10 járásának, valamint Nagykő­rös város versenyzői MHSZ- titkáruk vezetésével, katonás rendben felvonulnak a sport­pályán. Az MSZMP városi bi­zottsága nevében Takács Jenő, a városi bizottság titkára kö­szöntötte a vendégeket. Töb­bek között elmondotta: — Örömet okoz számunkra, hogy Nagykőrösön rendezik meg a honvédelmi tömegver­senyek megyei döntőjét. így ízelítőt kapunk a honvédelmi sportmunkáról. A helyi jó MHSZ-munkát dicséri, hogy az utóbbi években több léte­sítményt építettek városunk­ban. A 600 ezer forintos tár­sadalmi munkával, MHSZ- és konzervgyári segítséggel ké­szített tormási lőtér, a városi tanács támogatásával épített körrepülő- és autómodell- pálya mind a honvédelmi ne­velést segíti. Ezután a Kinizsi-sporttele­pen és környékén megkezdő­dött az összetett honvédelmi verseny és a tartalékosok hon­védelmi versenye, a tormási lőtéren pedig a honvédelmi lö­vészverseny megyei döntője. A Csónakázó-tavon, a körre­pülő- és az autómodellpályán folyt a meghívásos verseny. Fél háromkor adták át a 48 versenyszám első 3—3 helye­zettjének az érmeket, és az ér­tékes tiszteletdíjakat. A Nagykőrösi Konzervgyár által alapított négy vándor­serlegből hármat Kovács Sán­dor igazgató, az érthetőenAgen boldog Réti József körösi MHSZ-titkárnak adott át. Az összesítésben is a hazaiak vit­ték el a pálmát. A közel 500 versenyzővel lebonyolított honvédelmi tömegversenyek megyei napja jói sikerült. Sulyok Zoltán Zágrábi őszi vásár Dr. Anton Borcsilo, a zágrá­bi nemzetközi vásár vezérigaz­gatója kijelentette, hogy a szeptember 10-től 20-ig meg­rendezésre kerülő őszi nem­zetközi vásáron 1000 jugoszláv és mintegy 5000 külföldi ki­állító vesz részt, a világ 50 országából. Tekintse meg az Országos Mezőgazdasági Vásáron, a nehézipari pavilonban / r r r AZ AFOR KIÁLLÍTÁSÁT ÉS BEMUTATÓJÁT! srSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ I I | KORSZERŰ I ÜZEMANYAGOK ÉS | ÜZEMANYAGOK $ ^ KENŐANYAGOK, | KORROLARDOK ÉS | TECTYL | KORRÓZIÓVÉDŐ | KÉSZÍTMÉNYEK, | KORRÓZIÓVÉDELMI ÉS | KENÉSTECHNIKAI , | SZAKTANACSADAS, | VEVŐSZOLGÁLAT. I 'sss/s//ss/sss//ssss/sssssss///ss/sss///ssssssss/sssss}i Mirelitjjyárban A Magyar Hűtőipar székes- fehérvári gyárában — amely méreteit és kapacitását tekint­ve második az országban — ezekben a napokban megfeszí­tett munka folyik. A vasúton és közúton érkező sok száz va­gon nyersáruból most készül­nek a különféle gyorsfagyasz­tott termékek, amelyből ez év végéig 700 vagonnyit akarnak gyártani. Képünkön: Az ubor­kaszeletelő gépek. (MTI foto — Jászai) Növekvő ausztráliai kivitel Kínába Ausztráliának a Kínai Nép- köztársaságba irányuló kivite­le 1969. év folyamán — az elő­ző évhez viszonyítva — 26,3 százalékkal emelkedett, és ér­téke 135,6 millió ausztráliai dollár volt. Az export növeke­déséhez sokban hozzájárult az, hogy Ausztrália fokozta búza­kivitelét a kínai piacra. Bérelhető tehenek Azoknak az „amatőr” gaz­dáknak a számára, akiknek farmjuk van ugyan, de nincs elegendő pénzük tehenek be­szerzésére, az új-zélandi Auck­land környékén két gazda te­hénkölcsönzőt létesített. Itt mérsékelt térítés ellenében, meghatározott időre állatokat lehet bérelni. Eddig hét vevő jelentkezett a „szolgáltatás" igénybevételére. Késés A nagypapa így szól az uno­kához: — Szaladj át a trafikba gyermekem, és vegyél nekem dohányt! — De nagypapa, nekem ta­nulnom kell... — Akkor is megteheted legfeljebb öt perccel később lesz belőled mérnök... PUSKÁS, CZIBOR... ÉS MI VAU VARGÁVAL? A hazai labdarúgók egy csoportja gyakran panaszko­dik: „Bagóért játsszunk az él­vonalban. Bezzeg másutt...” A „bagóért” minősítés is sán­tít. Az ellenkező értékelésről és jutalmazásról néhány fut­ballista ingatlanhelyzete ala­posan árulkodik. A „bezzeg másutt” elméletet néhányan kipróbálták az el­múlt esztendők folyamán. A vállalkozó szellemű „kincske­resők” a hazaérkező hírek sze­rint aranylábuk ellenére nem találták meg az aranybányát. Még az elismert karriert befutott (válogatott lett, Euró­pa Kupa-mérkőzések hősének minősítették, egyesek szerint olyan népszerű volt, hogy a madridi utcán a rendőrök megváltoztatták a forgalmi rendet, amerre haladt...) Puskás Ferenc sem lett mil­liomos. Üzleti vállalkozásai (például kolbászgyára) balul ütöttek ki, elment a Real Madriddal keresett jövedelem. Kanadában vállalt egy időben edzőséget — útiköltségét az ott élő magyarok „dobták ösz- sze”. Az új labdarúgóidénytől Görögországba kötött szerző­dést. Nyilván nem azért sza­kadt el a családjától, mert nincs szüksége a görögországi jobb keresetre. Egy másik, Spanyolországba szakadt hazánkfia, Czibor Zol­tán sem lett nagytőkés Hova­tovább már azzal is elégedett lesz, ha szabadon járhat-kel- het. Legutóbb különös kaland­ba keveredett egy hatósági közeggel. Közlekedési szabály­talanságot követett el, amikor a rendőr felelősségre vonta, a „Bohém Zoli” cigarettáját homlokán oltotta el — tilta­kozása jeléül. Mivel a rendőr számára ez forró volt — Czi- bort hűvösre tették. Varga Zoltán, aki a mexi­kói olimpia óta, ez év októ­beréig várakozik a nyugat­berlini Hertha BSC-nél az első játékra, a jelek szerint aligha játszik az első kenyér­adó gazdáinál. A Hertha ugyanis szabadlistára tette. Mehet ahhoz a klubhoz, ame­lyik hajlandó megfizetni a Hertha által kért átadási dí­jat. Európából eddig nem tü­lekednek a jelentkezők, szó lehet arról, hogy a szőke csa­tár Dél-Amerika felé veszi az útját. Kenderest, az egy éve ván­dorbotot vett kapus is hiába várta először Bécsben, majd Belgiumban és Hollandiában, hogy kapkodnak utána a csa­patok. Rövidesen — úgy tű­nik — révbe ér: egy Magyar- országon nem is hallott kis holland csapat portása lesz. Kap egy állást -r és be is kell járni munkahelyére... H ónapok óta tervezték, hogy együtt kimennek valahová. A zöldbe. Az egész osztály. Nem mintha nagyon kívánták volna. Csak illett. A többi osztályok már régen s többször vol­tak. ök még egyszer sem. Néhány megjegy­zést hallhattak is: ennyire utáljátok egymást, mitől vagytok ti szocialista brigád, s így to­vább. Űnták a piszkálgatást. Tervezni kezd­ték, hová kellene menni. Egy napra vagy kettőre menjenek? Csak maguk, vagy a családdal? Minden mellett szólt valami, s persze, mindennel szemben akadt érv, Végül is Barna Gábornak, az osztályvezetőnek kel­lett kimondania, mi legyen, mert a többiek ahányan, annyifélét akartak. Így hát Gábor javaslata fogadtatott el. Egy napra mennek, csak maguk, s nem is messzire. A várostól húsz kilométernyire volt egy kisebb tavacs­ka. Sokat hallottak ugyan róla, de érdekes módon még egyikük sem járt ott. Rámá­ban, Párizsban, Prágában, Berlinben, s ki tudja, még hol, igen, de a tavacskánál még nem. Kocsikkal mentek. Négy kocsi, az osztá­lyon tizennégyen voltak, kényelmesen elfér­tek. Barna föláldozta magát, a három nőt vitte. A többiek meg, ahogy a kedvük adta. Nevettek, életbiztosítást emlegettek, bár tud­ták, a tulajoknak évek óta van kocsija, jól vezetnek. Nyolckor indultak, fél kilenckor már egy facsoport alatt álltak a kocsik. Klári lefutott a vízpartra, tenyerével a fé­nyes tükröt: ütögette, s visított, hideg. Majd tíz felé — mondták a többiek. Most enni kell. Aradi széles vigyorral a képén fölordított: kolkaja! Leterítették az egyik pokrócot, rá egy műanyag darabot, s rakták kifelé az en­nivalót az otthon elkészített csomagokból. A nők csoportosítottak. Felvágott, szalonna, to­jás, zöldpaprika, paradicsom, kovászos ubor­ka, kenyér, májkrém, sütemény... Halmok borították a nylonnal takart pokrócot, s per­cekig Szabón nevettek, aki szép sorjában, húsz darab főtt tojást rakott ki a táskájából. Agglegény volt, egyedül lakott, hát érthető, hogy nem bajlódott mással. Azért mégis, húsz tojás... Nevettek. Klári kenyereket szelt, zsömléket vágott félbe, Vera májkré­met kent, felvágottakat rakott szét, Ilonka meg a paprikát csumázta, s Barna paradi­csomkésével — hogy ez mi mindenre gondol! — vékony szeleteket vágott a piros gömbök­ből. Ettek, s hülyülték közben. Aradi, akiben réges régen elmúlt nyarak emléke támadt fel, s aki a kolkaja bekiabálásának sikerén fölbuzdult, kezében a szalámis zsömlét egyensúlyozva, táncot lejtett köröttük, s időn­ként bele-beleordított a reggeli csöndbe, hogy sződd a selymet elvtárs... Rátkai ugratni kezdte, miszerint a brigádnaplóban kényte­len lesz megörökíteni, hogy a kollektíva jól sikerült kirándulását csupán harsány szamár­bőgés zavarta meg időről időre. Aradi le­huppant a többiek mellé. írjad, pajtikám — mondta, s a földet csapkodta kezével, mint a jókedvével nem biró gyerek. Befejezték az evést, ittak, hoztak bősége­sen, különösen Rátkai, aki fejenként egy üveg sörrel rukkolt elő. Klassz vagy — vere­gette hátba Zruffkó, akinek eddig hangját sem lehetett hallani. Leengedték a kesernyés levet, egyedül Barna ragaszkodott a narancs­léhez, mondván, ilyen apróságon ő nem csú­szik el, nem kockáztatja a jogosítványt. A másik három tulaj csúfolta, de ő csak intett nekik, szövegeljetek. Mióta vezet, egyszer, egyetlen egyszer ült a volán mögé úgy, hogy előtte egy fél konyakot leengedett. Pont ak­kor szondáztak. Háromezret fizetett érte. Az eget emlegette azóta is, ahányszor csak eszé­be jutott. Elég volt egy életre. Még akkor is, ha a tó meg a város közötti úton egy rendőr fölbukkanása egyenlő*lenne a csodával. Mert, amikor kifelé jöttek, lelket sem láttak, nemhogy rendőrt. A három nő összeszedte az ennivalót, s a faágakra akasztották a cso­magokat, nehogy a hangyák lakmározni kezd­jenek. Barna Mosolygott magában. Hiába, senki nem tudja megtagadni önmagát. A három nő a munkában is a precízség, a megbízhatóság mintaképe. Miért lennének bármiben mások? Fölmelegedett, az árnyékon túl már a le­vegőt táncoltatták a napsugarak. Vetkőzni kezdtek, harsány hahoták közepette keresték a takarást adó bokrokat, a három nő meg teljesen eltűnt, ahogy Szabó a többiek röhö­gése közben megjegyezte, visszagyalogolnak a városba.,. Persze, előkerültek, Klárin Zöldben olyan fürdőruha feszült, hogy többen füty- tyengetni kezdtek, s holmi robbanás előtti szexbombát emlegettek. Klári nevetett, de kicsit kényszeredetten, mert Pista, a férje ju­tott az eszébe, aki még reggel is morgott a „hülye ötleteitek” miatt, meg azért, hogy „pont a legkisebb fürdőruhádat viszed el”. Mintha a másikat, van vagy ötéves, még fölvehetnél Barna, szokásos kimértségét fél­retéve, vezényelni kezdett: — szerszámszer­kesztési osztály, sorakozó! A Bánki Donát bri­gád vállalja, hogy egy emberként ugrik a vízbe... Hurrá — rikoltott Aradi, s futni kezdett a vízihez. A többiek utána. A nők sikoltoztak, mert persze a férfiak rögtön fröcskölni kezdték őket. A víz nem volt túl meleg, de kellemetlenül hűvös sem. Tiszta a tó alja, apró, lapos kavicsok fekszenek csak itt-ott, kő egy darab sem. Ilona Szabót ug­ratta, aki óvatosan lépkedett befelé, mintha váratlan veszélyektől félne. — Fogjon meg, fogjon meg... — kiabálta Ilona, s szaladni kezdett, már amennyire a vízben futni lehet. Szabó szándékolt esetlenséggel igyekezett utá­na, nehogy a többiek heccelni kezdjék. Né­hányan tempóztak, majd fölhagytak vele, sekély volt a víz. Fröcsköltek, prüszköltek, mintha gyerkőcök jöttek volna össze, s csak amikor elunták, akkor vették észre, hogy Ilona meg Szabó még. mindig kergetőzik, távolra jutva a többiektől. Hahózni kezdtek, s a férfiak gonosz megjegyzéseket tettek Sza­bóra, miért és miként fut... Falták délben az ételt, mint akik napok óta nem ettek. Szgibó húsz tojásából csak halom- nyi héj maradt, ahogy a többi ennivalóból is, a hulladék. Vacsorát már otthon esznek, nem kell takarékoskodni semmivel. Aradi, mint reggel óta mindig, most is marhásko- dott, rigmusokat faragott Ilona és Szabó ker­getőzéséről, meg a brigád férfitagjainak tit­kos imádatáról Klári iránt, persze, dőltek a nevetéstől. Még Barna is mosolygott, ami nagy szó, mert nemcsak főnöksége, hanem kora miatt is ő volt közöttük a legkomo­lyabb. Amikor az utolsó falatok is eltűntek, s megitták a maradék söröket, Rátkai hanyat- vetette magát a fűvön. s azt mondta: — Tu­lajdonképpen eljöhetnénk ide sűrűbben, mert nem rossz hely, igaz, gyerekek? Hallgattak. Hát... Rátkai nőtlen, tacskó, a diplomáján még alig száradt meg a tinta, azt kezd a fiatalságával, az idejével, ami éppen a kedve, szeszélye diktál, de hát... Klári Pistára gondolt, még csak az kellene, olyan féltékeny az a bolond, hogy inkább ki­léptetné őt a gyárból, pedig itt jó a pénze, hol keres egy műszaki rajzoló annyit, mint ő, igaz, hajtani kell, mert Barna javaslatára da­rabbérben fizetik őket, először nagyon féltek, de azután ő is, a másik két rajzolónő is rá­jött, hogy jobban járnak sokkal... Barna nem ügyet vetett Rátkai javaslatára, hiszen olyan ez, mint az üdülés végén a fogadkozás, hogy ezentúl... Ezentúl sem lesz mákként, ahogy eddig, mert fogva tart a munka, a hajsza, az örökös idegesség, s az embernek örülnie kell, ha szombat vasárnaponként odahaza kifújhatja magát, s a családdal lehet Mindenkiben végigfutott egy-egy gondolat­sor, s meghökkenve jöttek rá, hogy ugyan nagyon jól megvannak együtt, de mégis... azért csak kollégák, munkatársak, akiknek ettől függetlenül létezik a saját élete, a család, sokféle kötöttséggel és kötelességgel, s az ember nem teheti meg, hogy azt mondja, most én elmegyek, mert a brigád... Vagy hozni kellene az asszonyt, a férjet is? Mi lesz a gyerekekkel? S mit kezdenek egymással azok, akik egy-egy vállalati ünnepségen lát­ják csak egymást, annyit tudnak a másik­ról, hogy ő a Barna felesége, az Aradié, ez meg a Klári Pistája... Három felé szedelőzködni kezdtek. A für­dőruhákat vizesen tekerték össze, nem volt idő a megszárításukra. A tévéről beszéltek, hogy mit ad este, s már szidták előre. A sze­metet összeszedték, nagy zacskóba rakták, s már csak a letaposott fű mutatta, hogy ott emberek jártak. Barna indult elsőnek, utána a másik három kocsi. Hazafelé már alig be­széltek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom