Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
6 PEST HEGYEI hírlap 1970. SZEPTEMBER 4., PÉNTEK „SPANYOL” NYLONCSIPKE BLÚZ A gyulai szabók szövetkezete Európa több országába exportálja a divatos termékeit. Az NDK és az NSZK, továbbá Ausztria után a spanyolok is jelentkeztek. Egy spanyol cég mindjárt az első alkalommal 75 ezer nyloncsipke blúzt rendelt. Októberben kezdődik a Déli pályaudvar korszerűsítése Október végén megkezdődik a Déli pályaudvar nagyarányú fejlesztése és korszerűsítése. Az első szakaszban alakítják ki a metróállomást és a páA BAJAI SUGOVICÁN A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Hollandiából Importált modem kotrógépével mederszabályozási, talajfeltöl- tési munkálatokat végez a Kamarás Duna-ágban vagy közismerten, a bajai Sugovicán. A mederszabályozás és -kotrás célja a bajai ún. posványosi városrész, jelenleg használhatatlan, mély területének íeltöltése és alkalmassá tétele a városfejlesztés szempontjából igen jelentős lakásépítési program megvalósításához. A 8 millió forintos költségű munkára jellemző, hogy átlag másfél kilométer távolságra továbbítják a mintegy 200 köbméter homokanyagot 5—7 méter között váltakozó magasságban. lyaudvart Összekötő lépcsősort. Az utasok a metró felszíni épületét elhagyva a pályaudvar jelenlegi pénztárainak szintjén postát. IBUSZ- irodát és telefonkészülékeket találnak, s úticéljuknak megfelelően mehetnek a buszokhoz, villamosokhoz, vagy indulhatnak jegyet váltani, illetve leadni csomagjaikat a megőrzőbe. A várócsarnok területe körülbelül háromszorosára nő. A metróval érkező utasok a vonatokkal szemben, a várócsarnokban érnek a peron szintjére. Az utasok a gyűrű alakban elhelyezendő 24 pénztárnál (azaz a forgalomtól függően nyitva tartóknál) válthatnak jegyet. A pénztárak szellőzését és hőmérsékletszabályozását klímaberendezéssel oldják meg, de megtervezték természetes szellőztetésüket is. Ugyancsak ezen a szinten helyezik el a 150 személyes éttermet, amelyet a várócsarnokból, és a bisztrót, amelyet a peronról lehet megközelíteni. A Déli pályaudvar további fejlesztése során, a második szakaszban, a forgalom várható növekedését figyelembe véve, három új sínpárt fektetnek le. Ebben a szakaszban kap a pályaudvar vizuális tájékoztatót, telefonközpontot és különféle biztosító berendezéseket. A program első és második szakaszát már jóváhagyta a közlekedés- és postaügyi miniszter. A munkálatok első szakaszának befejezését 1973. április 4-re tervezték. Gazdasági társulások a népgazdaság fejlesztési, felhalmozási alapja 1968 óta részben centralizáltan — az állami költségvetésben —, részben pedig decentralizáltan, a vállalatoknál képződik. A fejlesztési eszközök kb. 50:50 százalékos arányban oszlanak meg a költségvetés és a vállalatok között. Már a reform alapelveinek kialakítása során nyilvánvaló volt, hogy célszerű a decentralizáltan képződő vállalati fejlesztési eszközök áramlását elősegíteni. Ennek bizonyos lehetőségeit a? érvényben levő rendelkezések is biztosították. A vállalatok közötti eszközáramlás és -átcsoportosítás azonban csak korlátozott mértékben indult meg, mindössze néhány tucat közös vállalat s kb. 300 — főként szövetkezeti — vállalkozás, gazdasági társulás jött létre a reform bevezetése óta. A TAPASZTALATOK szerint a vállalatok gazdasági társulását a pénzügyi-jogi rendelkezések bonyolultsága is gátolta. Az állami vállalatok, a termelő- és a kisipari szövetkezetek különféle s egymástól eltérő formákban társulhattak. Az új jogszabály, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete olyan egységes társasági formákat alakított ki, amelyek valamennyi szocialista gazdálkodó szervezet társulására alkalmazhatók. Ennek megfelelően a vállalatok közötti közvetlen eszközátcsoportosítás, a gazdasági társulás két alapvető formája: az egyszerű társaság és a közös vállalat. Tv a dolomitőrlőben A Borsodi Vegyikombinátban nagy mennyiségű dolomitot használnak fel a műtrágya „púderezésére”: liszt finomságú dolomitporral vonják be a nitrogénműtrágya szemcséket, s hogy azok ne tapadjanak össze, a levegő nedvességét ne szívják magukba. A dolomitörlőben a feldolgozás során egészségre ártalmas szilikózis előidézésére alkalmas por keletkezik. Így a Borsod megyei KÖJÁL javaslatára a munkafolyamatokat ellenőrző dolgozókat ipari tv- kamerákkal helyettesítették. Most már ezekkel figyelik és ellenőrzik a gépek működését. Az ipari tv alkalmazásával a korábbi kilenc fő helyett egy személy oldja meg ezt a feladatot. Ajándék vadak A békés megyei vadásztársaságok élő vadakat adományoznak az árvízkárosult szabolcsi vadrezervátum újbóli benépesítésére. Az első vad- szállítmányt már el is indították Szabolcsba. A gacsályi Dózsa Vadásztársaságnak küldtek 580 fácánt. A következő hónapban több száz nyu- lat és őzet is küldenek az árvízkárosult területre. Ezenkívül néhány napos téli fácánvadászatra is meghívták a gajcsályi Dózsa Vadásztársaság tagjaik Jött veszett dühével, roppant gyalázatának súlya alatt kissé előre dőlve, lehorgasztott fejjel, gyulladt tekintettel, hogy aki látta, eliszonyodott. Jött, mint valami durva emberi szörnyeteg a porban, lihegve és hadonászó karokkal, melyeknek végén vörös duzzanatokként csüngtek a nehéz öklök tömbjei. Olykor a nyakához kapott, mintakit légszomj fojtogat. Az asszony, akiben ott kísértettek még a csendőrszuronyos múlt árnyai, aggódó nyugtalanságában a munkát is odahagyva, a parcella széléről leste az utat, úgy várta. Sápadt volt, kiszáradt alsó ajka reszketett. — Jesszusom! — lehelte, mikor megpillantotta az ingatag járású embert, s már indult is eléje. Meztelen talpát perzselte a homok. — A Hegedűs! Az a mocsok! — nyögte fojtottan az ember, alighogy összetalálkoztak, de mást nem mondott, s darabig nem is mozdult, mintha gyökeret vert volna a lába hirtelen. A hosszú, barna asszony értetlenül nézett rá, kérdést azonban nem 1. ockáztatott, csak állt komoran, kezét kissé megemelve, mintha valami alattomos támadást készülne bizonyos ösztönös sugallatnak engedelmeskedve elhárítani. Az ember most felütött fejjel megindult a földje felé. Az asszony követte. — Mondd már — türelmetlenkedett végül félénken, halkra fogott hangon, nehogy olajat öntsön a parázsra valamiképp. Az ember keményen ennen mellére csapott, és mint részegből a borszag, dűlt belőle a méltatlankodás: — Engem vádolnak! Engem! Hogy loptam! Aki soha nem voltam még törvény előtt! A Hegedűs, az a szemét! Az adott fel! Megkönnyebbülten sóhajtott az asszony a magyarázat hallatán, és nyirkos tenyerével az ura karjába markolt előremeredve, miközben gáttalanul megindult szájából a szi- toközön. Az ember nehezen lélegzett, szinte fújtatott. A kiállott izgalmak, melyek egész délelőttjét végigkísérték, az iménti sietés szokatlan irama, meg a délutánba hajló, erős nap egyaránt verítéket követelt tőle, s ő busásan fizetett. Ügy látszik, mégsem eleget. Most az indulatok iz- zasztották. Dolgoztak benne, mint cséplőgépben a motor. — így meghurcolni! Reggeltől mostanáig faggattak. Hogy loptam! Mert a Hegedűs kifigyelte! Lehunyta a szemét, és újra látott mindent. A rendőrök gyanakvó tekinteteit, a jegyzőkönyvet kopogó írógép csillogását, a padláson feltúrt szénát, a szomszédok kíváncsiskodó ólálkodását A kegyetlen délelőtt BOSSZÚ minden borzadását érezte. A reggelt, amikor érte jött a rendőrjárőr, útját végig a falun, mely mintha vesz- szőfutás lett volna, mélységesen megszégyenítő, rettenetes megalázás a rokonok és ismerősök előtt a várakozás perceit a rendőrőrs udvarán, viaskodását az alaptalan váddal, és a házkutatást... Valami förtelmes káromkodás szakadt föl a melléből, és tehetetlen gyámoltalanságában, eltaposottsá- gában csak a fejét fogdosta, a gyérhajú, súlyos fejét. — Ártatlanul! Ártatlanul szenvedtem! Ezért még megfizetsz! Meg, esküszöm! — fenyegetőzött maga elé, a száját harapdálva. Az asszony is beszélt, beszélt, keserűen, hadarva, mintha a bíróság előtt bizonygatná férje ártatlanságát; mert ez sem élet, ahogy most élnek; újgazdák, földet kaptak, igen, ez jól van így, de ha beleszakadnak, akkor sem érik ufói magukat soha, mert se jószáguk, se szerszámuk, se gépük, a hat hold maga re sok ... Az ember állkapcsa előre ugrott, mintegy jelezve, hogy hasonló gondolatokkal vív most ő is ilyen eltorzultam — Már délre kész lehettünk volna — jártatta végig szemét a földjén, és valami fergetegszerű érzés szinte megcsavarta, mint vékony gyökerű fát a szélvihar. A fia meg a menye, a tábla túlsó végén, az utolsó kévéket rakták épp keresztekbe, de amint meglátták, hogy jön, földre eresztették a kezükben levő kéveköteget, és előre meresztett nyakkal, szinte egymással versenyezve loholtak a keresztek közt ide, lefelé. — No, mint járt? — zúdultak rá átható szemekkel. — Ugye, semmi baj? Egész délelőtt csak arról beszélgettek, azt vitatták, mért is vitték be az öreget, mit akarhatnak tőle, s most megijedtek a szemében parázsló, titkos tüzektől. A feleletet várták rosszat sejtve, és az arcuk olyan volt, mint a: orvosi rendelőben ücsörgő betegeké, akik percek múlva megtudják a diagnózist, ha megtudják egyáltalán. — A Hegedűs! — emelte égnek csontos kezét az asszony. — Feljelentette, hogy tolvaj! Hogy tolvaj az apád! A fiú, akibe beléhasított a hír, felhorkant a fájdalomtól. — Agyonütöm! — morzsolta a fenyegetést, és előre lendült, hogy már indul is. Érzékeny, lobbanékony fajta, az apja fia. A szeme elsötétült. Két lépést tett; Hármat, ötöt. — Maradsz! — dördült utána az apja hangja vészjóslóan. Meg kellett állnia. Olyan hirtelen rántotta vissza magát, hogy majdnem elvágódott. — Majd én — toppant melléje az öreg, és rzorító kezéből kikapta a vasvillát. — Ez az én ügyem! A fiatalasszony tétován megmozdult, de aztán jobbnak látta, ha nem avatkozik bele. Szinte elszé- gyelte a gondolatát. — Ki ontom a belit! — csapta a villát a vállára az ember, és megindult. Az úti por füstölögve rebbent fel huppanó talpa alatt — Csak meg ne öld! Neked lenne bajod — suttogta rekedten a hosszú, barna asszony, és esetlenül utána intett, mintha katonaként csatába indult volna elszánt embere. Ekkor még csak az agyak mélyén tombolt a pusztító örvénylésű vihar, mely ocsmány sötétségével leülepedett, elborította a gondolkodás tekervényes utait, és beszívódott a vérbe, megfertőzve annak minden cseppjét pillanatok alatt. De aztán kezdett beborulni az ég is: váratlanul előkerült felhők nyomultak a nap elé. — Vihar lesz — gondolta az ember haladtában, s még szaporábban kapkodta a lábát. A hűvös tapintású szél beletenyerelt az arcába, hűsítőn odacsapott a nyaka közé. fA haját felborzolta. Valahonnan föntről, messziről, éktelen ;.,ordulás zúdult le aj földre, de valahogy mégis úgy hallatszott, mintha a mélységből görgött volna elő. Óriási, fekete tenger volt az ég, parttalan óceán, melyben mint hatalmas, vörös halak viliództak a vo- nagló villámok. A dörgések már egymásba mosódtak, zordul és riadalmasán rázkuutatva az apró tárgyaival és élőlényeivel kétségbeesetten lapuló földet, a kietlen homály burkaiban. A szél ereje nem ernyedt, de percről percre, immáron pillanatról pillanatra erősödött, és dúlva és mindenen átgázolva száguldott a hideg levegőáramlás a jajveszéke'ő gabonatáblák között. Már szinte alig kellett vinnie magát, vitte őt a szél. később meg már hátra is kellett dőlnie, nehogy elsodródjék, mint az útszélre hajított szalonnláspaipír. Elnyújtva, nagyokat lépett, ruhája törzséhez, inas combjaihoz tapadt, s a vállára vetett villa fogai süvítettek, fütyörésztek veszettül, akár a faluszéli, rommá lőtt házon az üvegtálén- ablakok. — Majd meggondolja ezután!.. 1 Ártatlanokat cibálni! — sisteregte az ember, bele a szélbe és a villámlásba, az elfeketült világba, és szavaira rémületes csattanás felelt, szinte a dobhártyáját szakítva át. Évek óta nem volt ilyen ítéletidő. Az ember szűk dűlőútra lépett, annak a végén nyújtózott szétter- peszkedve a Hegedűs búzaföldje. Odaért a széléhez, megállt, és végigkémlelt rajta. És látta, hogy kétségbeesetten kapkodnak a felborzolt mezőn, torz, tántorgó alakok hadonásznak a sűrű villámfényben. S most ő is megremegett A Hegedűs búzáját elvadulva hordta á szél, felemelte a levegőbe, ijesztően megforgatta, és hajigálta, dobálta ezer- felé. Váratlanul jött ez a bődületes vihar, ez a kíméletlen, őrjöngő szél, és a búza jó részét még csak marokba meg kévékbe szedve találta. Csúfolódva belegázolt hát, és szét- rúgdosta, szétszórta. Növekvő áradattal megeredt már az eső is, és a jéghideg, özönlő cseppek gyönyörködve táncoltak a szanaszét szórt töredezett búzaszárakon. Rettenetes tánc volt ez, a vesztét érző ember zűrzavaros, fullaidásos táncához hasonló. A búvó göröngyöket is mind széttaposta. Hegedűsék csatakosan, lihegve futkároztak az éles világításban, ugrálva és csapzott hajukat a szemükből hátra-hátra vetve, nekifeszült inakkal. Háborodott szidalmakat ra- kétáztak az égbe, zsíros, émelygős káromkodásokat. — Mikor kellett volna, nem esett, Isten, Isten!... A számonkérésre indult ember már egész közel állt hozzájuk, jól látott és hallott mindent. Átfázott, merő víz volt tetőtől talpig, a lába lucsok és sár, és arcát, mellét és hátát ostorként csak tovább és tovább csapkodta az állhatatos, szél- hajszolta eső. De csak állt, és nézett. Nézte a tépázott és kergetett búzaszárakat, az amúgyis rossz termés csúfos pusztulását, az elázó, rothadásra ítélt kévéket, a tántorogva rohamozó alakokat, a pörkölő villámok cikornyás fénycsíkjait, melyek összevissza karmolták a meztelen eget, hallotta a villanásokat követő, tompa duhogásokat, melyek mindannyiszor görcsbe rántották az elevenek szívét, hallotta az eső kíméletlen zuhogását, a viaskodók megmegeresztett, kihívó káromkodásait, reszkető istensegítseit, nézett, hallgatott egy darabig, aztán széles lendülettel lekapta a válláról a villát, és odalódult a többiek közé. Segíteni. Polgár István E két társasági formában sokféle gazdasági kapcsolat létesíthető. A két társulási formának közös jellemzője: a gazdasági társulást a tagok szerződéssel alapítják, mindkét társulási formában közös gazdálkodást folytatnak, amelynek nyereségéből közösen részesülnek, de a veszteséget is közösen viselik. A társulásoknak csak vállalatok és szövet-? kezetek lehetnek a tagjai. Bizonyos esetekben — pl. amikor a társulás a helyi tanácsok feladatainak megoldását szolgálják — a tanácsok saját fejlesztési eszközeikkel is hozzájárulhatnak a társulások alapításához. AZ EGYSZERŰ TÄRSASÄG célja nem a közös termelés, hanem a tagvállalatok kooperációja, például a közös anyag- beszerzés és értékesítés, a közös reklám és propaganda. Az egyszerű társaság — mint társulási forma — a gazdasági tevékenység széles területén alkalmazható, alapításához semmiféle engedélyre nincs szükség, a társaságot a szerződés hozza létre. A közös vállalat ezzel szemben tartós gazdasági, együttműködési, elsősorban termelési kapcsolatot létesít. A közös vállalat alapításához szükség van az ágazati miniszter engedélyére és a pénzügyminiszter előzetes egyetértésére, s ezek alapján a közös vállalatot bejegyzik a vállalati nyilvántartásba és a kereskedelmi cégjegyzékbe. Lényegesen különbözik egymástól a két társulási forma szervezete és önállósága. Az egyszerű társaság nem jogi személy és nem adóalany, nyereségét a tagok felosztják, saját nyereségükhöz csatolják. Az egyszerű társaságnak nincs szüksége önálló szervezetre, ügyleteit a közös megbízott, vagy valamennyi tag köti, s annak alapján a tagvállalatok szereznek jogokat és vállalnak kötelezettségeket. A közös vállalat viszont, mint jogi személy, önállóan szerez jogokat és vállal kötelezettségeket. A közös vállalatot a tagok egy- egy küldöttéből álló igazgató- tanácsa irányítja. A közös vállalat adóalany, mérleget készít és érdekeltségi alapokat képez. A működéshez szükséges vagyont mindkét társulási formánál a tagok bocsátják rendelkezésre a fejlesztési alapjukból, forgóalapjuk szabad eszközeiből és meglevő állóeszközeikből. Az egyszerű társaságnál a rendelkezésre bocsátott vagyon a tagok tulajdona marad, amelyet elkülönítve kezelnek; a közös vállalatnál viszont annak vagyo- nává válik. A KÖZÖS VÁLLALATNÁL az alapítók érdekeltségét az biztosítja, hogy a közös vállalat nyereségét részben elvonhatják. Ennek mértékét és a felosztás arányát a társasági szerződésben határozzák meg. A közös vállalat anyagi érdekeltségét viszont az biztosítja, hogy központi előírás, jogszabály korlátozza a nyereségből elvonható részt, egyúttal lehetővé teszi, hogy a tagok részesedési és fejlesztési alapjuk egy részét átadják a közös vállalatnak. A közös vállalat esetleges veszteségét saját tartalékalapjából fedezi. Ha a tartalékalap nem fedezi a veszteséget, a tagok veszteségét vagyoni betétjük vagy a társasági szerződésben rögzített anyagi érdekeltségi arányuk szerint saját eredményük terhére rendezhetik, de elhatározhatják a közös vállalat felszámolását is. A GAZDASÁGI TÁRSULÁSOK alapítását és működését szabályozó törvényerejű rendelet előírásai nem érintik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek különféle társulásait, azok alapítását és működését. Lehetővé teszik viszont, hogy azok — amennyiben ez számukra kedvezőbb — az új formák szerinti társulásokká alakuljanak át. Ugyanez a helyzet az ipari egyesülések, részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok esetében is, amelyek a tagok elhatározásától függően átalakulhatnak : az egyesülések egyszerű társasággá, az Rt-k és Kft-k pedig közös vállalattá. Garamvölgyi István
